Uj Szó, 1949. október (2. évfolyam, 146-171.szám)

1949-10-01 / 146. szám, szombat

H duklai hágón át úf élet felé... A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1949 október 1, szombat 3 Kčs II. évfolyam, 146. szám További fontos isitézkedéseíi a közeli út á h terén Okiéber 1-én megjelenik a szabadpiacon a sertés- és marhahús, a margarin és méz Leszállították a kávé, tea és a szappan árát Földműveseink a vágóállatokat kicseré hetik növendékálBatokra Nem kell már darálási engedély! Nyilvánosságunkat már tájékoztattuk arról, hogy a kormány intézkedése következtében októ­ber első napjával megszűnik a kenyérnek, min­denfajta lisztterméknek és a burgonyának jegyrendszer útján történő elosztása. Ez az intéz­kedés történelmi fordulatot jelent közellátási poli­tikájában. Gyakran felvetődik az a kérdés, hogy mért nem oldjuk fel teljesen a jegy rendszert, amint azt a Szovjetunióban, Lengyelországban, Magyarországon és más népi demokratikus álla­mokban tették. Mi ezt nem tehetjük, mert nálunk a mezőgazdasági termelés a lakosság számaránya­hoz képest nem elégséges és nálunk az ipari gyár­táson van a hangsúly. A közellásra utaltak száma a mi országunkban sokkal nagyobb, mint azoké, akik önellátóak. Ezért az élelmiszerek felszabadl­tási folyamatát tervszerűen, fokozatosan é s óvato­san kell végrehajtanunk, összhangban a hazai mezőgazdasági termelés növekedésével. Hangsúlyoznunk kell, hogy a közellátásunk terén beállott javulás a KSČ bölcs politikájának következménye, amelyet Gottwald elvtárs a Párt IX. kongresszusán tűzött ki és öntött szavakba. Azck az intézkedések, amelyek október 1-ével lépnek hatályba, jelentősen növelik a dolgozók életszínvonalát és jutalmat jelentenek, amit az állam ad viszonzásul az egész dolgozó nép példat­lan lelkesedéséért. Október 1-ével a kenyér- és liszt­félék szabaddátételén kívül további jelentős intézkedések is lépnek élet­be, amelyek érzékenyen kihatnak az egész közellátási szabadpiacra. Az állami szabadpiacon a holnapi napon jelentős javulás áll be az árak és árucikkek kérdésében, valamint a vendéglátó iparban. Úiabb ínféar^flések A szabadpiac jelentékenyen kiszé­lesedik, az árakat csökkentjük és a szabadpiac elárusító hálózatát ki­terjesztjük. A kővetkező intézkedé­sekről van szó: 1. Szabadpiacon való árusításba kerül a margarin ISO Kés-ért kg­ként. A Zdroj nemzeti vállalat ösz­s/.es üzleteiben, a szövetkezeti áru­sítóhelyeken és a Szlovákiai Áruhá­zak nemzeti vállalat élelmiszer-osz­tályain kapható a margarin. 2. Sertéshús is vásárolható 250 Xés-ért kg-ként és marhahús 150— 00 Kčs-ig kg-ként a hús minősége izerint és nyomaték nélkül. Ezidö­ízerint a húst csupán a Szlovák isiizemek tíz eladóhelyén lehet kap­ri, még pedig Bratislavában két üz­• tbon, a kerületi székhelyeken 1—1 zletben, azonkívül Handlován. Po­•>žská Bystrieán és Podbrezován intén 1—1 üzletben. S. A füstölthúsok eddigi árueik­• •it szabadpiacon lényegesen kiter­• sztik. Példaképpen néhány újabb •:«jtát jelzünk, amelyet szabadon le­V t majd kapni: morva kolbász, ren­des kolbász, olasz pástétom, ci­gánypecsenye, nyelvrolád, angol sza­lonna, debreceni, párizsi szalámi, rött húsok (csont nélkül), füstölt ivak, füstölt sertéshús. Azokat a füstölt árukat, amelyeket mostanáig ásárolhattunk továbbra is megve­tetjük a szabad üzletekben jelen­esen leszállított áron a már emli­j&ett tíz húsüzletben a Szlovák Aru­' • ázak élelmiszer-osztályain és ami újdonság, az állomási falatozókban >, a bratislavai, trnavai trencséni, "iichovi, žilinai, vrútky-1, nové zám­y-i, leopoldovi, spišská-nová-vesi és iošicei állomások perronjain. 4. A közellátást tovább javítjuk sza­htd étkezdék bevezetésével, amelyek­ben jegy nélkül fognak árusítani min­dent. Az első csoportban ilyen szabad éitermeket a Szlovák Szállodatársa­sig Carlton-Süvoy és La Paloma üze­meiben rendezünk be Bratislavában, íilinán a Metropolban, Banská Bystri­' cin a Národný Dómban és Ótátrafiire­den a Grand 'Hotelben. A városi iize­Tiek keretében a Löffler étkezdében Nyitrán és a De Rossi étkezdében^Pre­;ovon, a Slován szállodában KoSicén. \ Csehszlovák Állami Fürdők válla­ltánál a Szliácsi Palaceban és a pös­véni Thermiában. A Szlovák Szőlő­rt Szövetkezetnél Pezinokon, azon­ívül az étkezőkocsi-társaság kocsijai­ban Bratislava—Košice, Bratislava— '.volen és Žilina—Košice vonalakon. 5. A szabad piacon megjelenik lint új áru a méz, amelyet az ösz­I szes Zdroj üzletekben és áruházak­ban vásárolhatunk. 6. Leszállítjuk a kávé és a tea árait. A kávé kg-ja 800 Kčs, a teáé 1.600 Kčs. A kávét és teát az összes Zdroj üzletekben, a szövetkezeti elárusítók jelentős részénél és a Szlovák Áru­házak élelmiszer osztályán kaphatjuk. 7. Bratislavában a Zdroj vállalat ke­retében a volt Ruttner-féle helyiség­ben éjszakai falatozót rendeznek be, amely d. u. 4 órától éjfélig lesz nyit­va. Ebben az üzemben az összes sza­bad élelmiszer cikkeket, sendvich­kenyereket és meleg füstölt húst lehet majd kapni. A Luxor- és Palace fala­tozók Bratislavában két váltásban fog­nak dolgozni reggel 6-tól este 10-ig megszakítás nélkül és ugyanilyen szol­gálatot vezet be az ASO- és Tela­áruházak osztálya is. 8. További javulást jelentenek a tejcsarnokok nyitási és zárási órái­ban beálló változások. A tejcsarnokok, a pékségek és spe­ciális üzletek, ahol péksüteményt adnak el hétfőtől csütörtökig reggel 6-tól délelőtt 11-ig és délután 3-tól 6-ig, pénteken 6—11-ig és 3—7-ig, szombaton 6—1 óráig lesznek nyitva. A speciális cukor és cukrászsütemény elárusítóhelyek, a péksütemén j el­árusítók és a falatozók a z áruházak kivételével vasárnap és ünnepnapon is nyitva lesznek 9—12-ig és 1—6-ig. A közellátás terén beállott eme változásokat parasztságunk szerző­déses kötelezettségeinek jó teljesíté­se, az ipari termelés "emelkedése, kül­kereskedelmünk fejlődése tette lehe­tővé. így tehát a kapitalista gazda­sági élet országaival ellentétben a mi népi demokratikus gazdaságunk a Párt IX. kongresszusának szelle­mében rendszeresen növeli dolgozó népünk életszínvonalát. Nem kell már daralási (srótolási) engedély A közellátási hivatal 880/1949. szá­mú rendelete értelmében a darálás­hoz engedélyek már nem szüksége­sek. A termelők és a vásárlók nyu­godtan megdaráltathatják a takar­mánygabonát a malmokban vagy a darálókban minden külön engedély nélkül. A vágómarha kicserélése Az 1946 és 47-es esztendei száraz­ság és terméketlenség a takarmány­félékben nagy károkat' okozott és ennek legnagyobb kárát az állatte­nyésztés látta, mert le kellett vágni a marhaállomány nagyrészét a takar­mányhiány következtében. Ezt aztán borjúk nevelésével nem pótolták. Néhány járásban még ma sem ér­ték el a régi állapotot, viszont más járásban már jelentősen felülmúlták. Az emelkedés a marhaállomány faj­ták és kor szerinti tagozódásában mutatkozik meg, mert igen sok a fiatal áliat. Ez a rétegeződés hatás­sal volt a közellátásban a hústelje­sítményre is. Az állomány jelentős része, amelyet a földművesek vágás­ra visznek, fiatal, ki nem hizlalt állat s köztük gyakran találunk további nevelésre alka;mas állatot is Azon­ban meg vagyunk győződve arról, hogy parasztságunknál még van ele­gendő vágóállat is, amelynek a tény­leges használhatóság) értéke csekély. Ezt a jószágot vagy a kistermelők tartják, akik utánpótlást nem tud­nak maguknak nevelni és a növen­dékállatok mai ára mellett pótlást nem is vásárolhattak, vagy pedig gyakran nagyobb gazdák is, akik nem szentelnek kellő figyelmet az állat­tenyésztésnek, kevés jószágot tarta­nak, olykor csak azért, hogy közellá­tási kötelességeiknek ne kelljen ele­get tenniök. Ezért a közellátási meg­bízotti hivatal engedélyt adott a szö­vetkezeteknek, hogy a vágómarha ki­cserélését növendékállatra megkezd­jék. Gyakorlatilag ez így fog történ­ni: Például egy földműves beszolgál­tatási kötelezttsége keretében a szövetkezetnek bead egy fiatal üszőt 250 kg-os élősúlyban. A másik föld­művesnek 100 kg van csak előírva, azonban 450 kg-os öreg tehene van, viszont szüksége volna a gazdasága fenntartására fiatal növendékállatra. A földműves eladja a tehenet. Tel­jesítette kötelezettségét, a 100 kg-ot és maradt még neki 350 kg élősúlya. Errea szövetkezettől megvásárolhat­ja a 250 kg-os üszőt vágóállat árá­ban. Ezzel lehetővé válik a kontingens teljesítése, gazdasága nem szenvedett kárt, mert szerzett egy fiatal növen­dékáilatot, viszont a közellátás szin­tén nyert, mert 100 kg súlytöbbletet kapott és az állattenyésztésnek meg­mentett egy fiatal állatot. A kicserélés célja mindenekelőtt az, hogy a kis- és középparasztságot se­(Folytatás a 2. oldalon.) 1944 szeptember 8-án jelent meg a „Szabad Csehszlovákiáért" cimü ap külön kiadása. A lapot a Szov­etúnióban harcoló első csehszlovák hadseregcsoport adta ki. Első olda­lán nagybetűs, lelkes felhívás volt, amely így kezdődött: „Ütött a dicső óra! Előre népeink szabadságáért fts boldogságáért! Előre, szabadítsuk fel hazánkat az árulók és bitorlók uralma alól! Az SSSR-ben harcoló 1. csehszlo­vák hadseregcsoport katonáihoz! A legnagyobb tisztesség ért ben­nünket, ami csehszlovák katonának osztályrészül juthat. Testvéreink, a harcoló szlovák katonák és partizá­nok váriák segtségünket. Távolítsuk el a hazavezető út utolsó akadályát, vágjunk utat a Kárpátokon át és tisztítsuk meg drága hazánkat a gyilkosok és áru­lók aljas bandájától!" I^y tüzelte harcra Szokolov, Kiev, Biele Cerkev és Zsaszkov hőseit az első csehszlovák hadseregcsoport lapja a duklai csata megindulása előtt. Hogyan Is kezdődött? Az első csehszlovák hadseregcso­port tisztiéit 1944 augusztus 29-én — valahol Lengyelországban — sür­gős tanácskozásra hívták össze. A vezérkar főnöke komoly arccal je­lentette be a szlovákiai felkelést. Még nincs parancsunk a legfelsőbb hadvezetéstől — mondotta —, de egészen bizonyos, hogy testvéreink segítségére kell sietnünk. Alig hangzottak el a szavak, egy emberként pattantak fel az elszánt csatákban me^edzett harcosok és aj­i kukon ünnepélyesen felhan^oztt a i himnusz. A csendes lengyel falucs­| kák csendjébe ezen a napon minde­j nütt újabb erővel és lelkesedéssel hangzottak fel a szabadságharc da­lai és ... Sztálin marsall kiadta a paran­csot az első ukrán arcvonal pa­rancsnokának, Konyevnek, a Szov­jetúnió marsalljának, hogy azonnal kezdje meg az előkészületeket és a legnagyobb gyorsasággal hajtsa vég­re sztratégiai mozdulatait a Kárpá­tok északi részében azzal a céllal, hogy átlépje a hegyláncolatot és ak­tív segítséget nyújtson a harcoló Konyev marsall nem szokott sokat töprengeni. Most sem várt egy pil­lanatig sem. Parancsot adott Mosz­kalenko vezérezredesnek, hogy a cso­port parancsnoksága alá tartozó 38. hadsereg erőivel, amelyek között volt két gyalogos-, egy gárdatank-, a Sztálingrád tankhadosztály, egy lo­vas divízió, egy gárda-utász- és egy tüzérségi hadosztály, azonkívül az első csehszlovák hadseregcsoport ré­szei, az első és harmadik gyalogos brigád, a második paradepzánt bri­gád és egy tankbrigád, hogy azon­nal kezdje meg a szükséges átszer­vezést és induljon útnak. Nyolcnapi erőltetett menet követ­kezett. 1944 szeptember 8-án 7.25 perc­kor reggel a szovjet és csehszlovák ezrei okádták a tüzet az ellenségre. Egy óra múlva elhalkult az ágyú­tűz és Kroszna felöl megindult a tá­madás. A csehszlovák hadseregcsoport egységei szeptember 9-én elérték Machnovka községet. Az ellenség azonban erős volt, Jól beásta magát az előre elkészített állásokban a dombos terepen. Támadás ellentáma­dással váltakozott. Aknatüz-roha­mok követték egymást. Igen jelen­tős veszteségek voltak. Es a táma­dás csak nem jutott előre. A hősi áldozatok száma egyre szaporodott, de mindez kevésnek bi­zonyult, a támadás lelankadt: vala­mi hiba csúszott a számításokba. Konyev marsall nyugtalankodni kezdett. Mi lehet itt? Személyesen jött el a csehszlovák hadseregcso­port parancsnoki állására és szokott szigorú, kemény és igazságos mód­ján tekintette át a helyzetet és vonta le a következtetéseket. Nem sokat habozott, kíméletlenül a kö­vetkezőket mondotta: „Amennyiben azt akarjuk, ho?y embereink ne hal­janak meg feleslegesen, akkor a ve­zetést olyan ember kezébe kell adni, aki érti a dolgát." Keményen hang­zottak a szavak és azonnal megtör­tént a változás, Svoboda tábornokot nevezte ki a hadseregcsoport pa­rancsnokává. A nyugati áruló tábor­nokoknak, Ingrnek és Pikának per­sze nem tetszett a dolog és a Vörös Hadsereg jogtalan beavatkozásáról kezdtek suttogni. Nekik a cseh­szlovák katonák élete nem sokat je­lentett. Nyugodtan hajszolták volna a halálba az emberek ezreit, hiszen semmi közük sem volt a néphez. Aznap éjszaka két szovjet egy­ségnek sikerült előre törnie és Mosz­kalenkó vezérezredes, kihasználva az előretörést, az első csehszlovák had­seregcsoportot is annak irányába tolta előre, amely harcban súlyos nehézségek árán eljutott Helenov­káig. Azonban sok volt a hegy, az egyik után. jött a másik és még a Vörös Hadsereg harcosai is, akik sokféle terepen harcoltak már az utolsó évek során, azt kérdezték, hogy „a ti országotokban síkságok egyálta­lán nincsenek?" A Kárpátok erdei­ben bizony sok-sok névtelen hős nyugszik, a szabad szovjet föld hős fiai, akik meghaltak a mi szabad­ná gunkért. A duklai szoros felé vezető utat az 534-es magaslat védte. Sok névtelen hős vére öntözte ezt a ma­gaslatot. De a szabadságért harcoló­kat nem lehetett megállítani. Hiába dobták be a friss SS-hadosztályokat, a tartalékcsapatokat, a támadáa mégis előrehaladt. Opatrný had­nagy osztagával az egyik rohamot a másik után vezette, nem rettent vissza semmitől sem. Harcolni Mad­rid alatt tanult meg. Steiner Ernő alhadnagy véres arccal kúszott elő a tüzet okádó német aknavetők fel­lé. Hegedűs szakaszvezető, aki fél­szemét Kiev alatt vesztette el, lan­kadatlanul harcolt minden veszteség ellenére. Ugyanekkor Londonból pa­rancs érkezett, amelyet Ingr is alá­irt és amelyben a londoni urak azt írták, hogy a halál még nem ok ar­ra. hogy valaki csehszlovák hadi­keresztet kapjon. Még a kitüntetést is sajnálták az életüket feláldozó hősöktől. Az ellenállás leküzdése után a csapatok végül is elérték Teodorovkát. De előttünk állt még Dukla . .. Az emberek szörnyen fá­radtak voltak. Szeptember 28-ika volt. Zuhogott az eső, a hűvös leve­gő átjárta az átázott köpenyeket. A municiós autók besüppedtek a sárba és az úttalan kárpáti utakon mind­úntalan az emberek segítették kl ökpt a kátyúból. S a németek régen kész, jól kiépí­tett állásokban várták az újabb roha­mot. Szeptember 30-án háromnegyed órás tüzérségi előkészítés után a 67, szov­jet gyalogosztály döntő sikert ér el. Eléri a Studený Vrchot (Hideghegy), amenlyen keresztül húzódik a cseh­szlovák határ. A parancsnokság kl akarja használni a sikert és ebben az irányban veti előre a csehszlovák tankbrigádot is. AAegindulnak a T 38­asok. De az elhárítás erős, a német elhárító- és rohamágyúk erélyesen vé­deekznek, mert tudják, hogy minden kockán forog. Vrani kapitány tankja kigyullad, de égve is tovább harcol. Sok a veszteség, a támadás mégis előre halad. Az emberek utolsó ere­jűkkel törnek előre. Október 6-a tör­ténelmi nap. Az elszánt akarat és ha­zaszeretet győzelrre. A másqdik zász­lóalj katonái elérik a csehszlovák ha­tárt és Nebilják szakaszvezető Tirek tizedessel kitűzik a zászlót. A harc azonban továbbra is nehéz és egymás után esnek el a haza legjobb fiai. Itt esik el Vit Nejedlý hadnagy, a cseh zene nagy reménysége, itt hal hősi halált Százavszký tábornok és Klapá­lek brigádparancsnok súlyosan megse­besülve vezeti tovább a harcot. De a küzdők lelkesedését megtörni nem lehet. Otthon vannak már. A ha­za földjén lépkednek előre. Otik, ve­rik a németeket. Halálos fáradtan, de előre, előre. Aknatűzben, térdig érő sárban, harcban mindig csak előre, előre, míg végre November 26-án elérik az Ondavát, amellyel befejeződtek a duklai har­cok. Dukla a vérrel megpecsételt cseh­szlcvák-szovjet barátság hősi szimbó­luma. A Szovjetunió népei együtt on­tották vérüket a csehszlovák hadsereg katonáival a csehszlovák szabadság­ért. A duklai szoroson át a szovjet csapatok nyitották meg az utat a köztái saság új élete felé. Ezt az utat sok tízezer szovjet harcos és 6500 csehszlovák katona holtteste jelzi. Dukla neve örökr azt fogja jelenteni, amit ezekben az esős, sáros, véres ok­tóberi, novemberi napokban jelentett; az utat az új élet felé. Es mi a szocializmus építésének lá­zas pillanataiban megállunk egy pil­lanatra és mélyen mégha |tjuk a fe­jünket szabad és ooldog életünk hős úttörői, a duklai harcosok előtt! Horváth László. SEB . •

Next

/
Oldalképek
Tartalom