Uj Szó, 1949. szeptember (2. évfolyam, 120-145.szám)

1949-09-29 / 144. szám, csütörtök

Ili SZO 1949 szeptember 29 MEZŐGAZDASÁG MEZŐGAZDASÁGI TANÁCSADÓ Az egységes földműves szövetkeze!a gyakorlatban... V. Az őszi munkatervről... Még a rosszakaratú kritikusoknak is el kellett ismerniök, hogy az EFSz első aratása sikerült. Pedig ez csak kezdet volt annak minden nehézségével. Képzeljük el ezt az aratást akkor, amikor már a vetés is teljes tervszerűséggel és előre lefektetett elgondolás szerint történik! Mert erről gondoskodik az EFSz-ek őszi munkaterve, mely épp napjainkban égetően aktuális... A földművelésügyi minisztériurh, a központi szövetkezeti tanács és a földműves szövetség meghallgatása után irányelveket dolgozott ki az EFSz-ek őszi munkatervét illetőleg, mert aki sikeres eredményeket akar elérni az aratásnál, annak már a vetésnél ós az őszi előmunkálatoknál tervszerűen kell dolgoznia. Ha az EFSz példát akar mutatni, akkor mingyárt az első lépést szakszerűen és éssszerűen kell megtennie. Ezért bocsájtotta ki a földművelésügyi minisztérium az őszi munkaterv irányelveit, melynek ismertetésére külön közleményt szentelünk. Az őszi feladatkört az irányelvek négy csoportba osztják, mégpedig: 1. Az őszi mezőgazdasági munkák terve; 2. A pénzügyi terv; 3. A tervszérű vetési eljárás; 4. A vetőmag biztosítása. 1. Az őszi mezőgazdasági munkaterv tehát az EFSz-ek feladata. A gyakorlatban az lesz a legcélszerűbb, ha az EFSz úgy a mezőgazdasági, mint az egész őszi munkatervet megtárgyalja a helyi nemzeti tanáccsal és a Szlovák Földművesek Egységes Szövetségével (JSSR) — hisz elvégre is ez a terv az egész falura fog vonatkozni — a így a terv kidolgozásába minden érdekelt szervezetet be kell vonni. A tervben főként az őszi szántásra, őszi vetésre és a kapások eltakarítására kell gondolni, valamint a mellékmunkákra. Az EFSz a fentemlített közös tanácskozáson megállapítja, mely területek jönnek számításba az ilyen őszi munkák szempontjából. Emellett ügyelni kell arra, hogy a szómbavett területek és a rájuk vonatkozó elgondolások ne legyenek ellentétben az 1950es általános operatív tervvel s ha eltérések mutatkoznának, úgy azokat az általános operatív tervnek megfelelően kell korrigálni Az EFSz megállapítja, mennyi gépre lesz szükség a munkák lebonyolítására, mennyi állati erőre és egyszrsmind megállapítja, milyen gép- és igavonó állománya van az egész falunak. Mert nemcsak az EFSz gépparkját és igavonó állományát kell tekintetbe venni, de az egész faluét. Persze nem minden gazda fogja önként a szövetkezet rendelkezésére bocsájtani gépeit és állatait. A segítség igen egyszerű. Törvényhozásunk már rég, még az EFSz törvénye előtt gondolt arra, hogy a faluban minden talpalatnyi földet racionálisan kell megművelni és meghozta az 1947. tt. 55. számú törvényt, melynek értelmében, ha arra szükség mutatkozik, kényszerítene lehet a gép- és állattulajdonosokat, hogy ingóságaikat a föld megművelése érdekében azoknak rendelkezésére bocsássák, akiknek arra szükségük van. Ha ez a törvény a magánszemélyekre vonatkozik, annál inkább biztosítja ezt a jogot az EFSz-nek, mely az egész falu célszerű gazdálkodását irányítja. Maga a tulajdonos is kényszeríthető — ha nem jelöl meg mást — a szükséges gazdasági munkák elvégzésére. (7. paragrafus.) Meg vagyunk róla győződve, hogy a magyar falukon győzni fog a józan ész és a kölcsönös segélynyújtás és hogy nem lesz szükség e törvény foganatosítására. Az államnak azonban gondolnia kell az iyen lehetőségekre is és szankciókat kell készenlétben tartania, nehogy az őszi munkák tervszerű lebonyolításában a legkisebb zavar is beálljon. Ha sem az EFSz leltára, sem pedig a magánosok leltára nem volna elegendő az őszi munkák lebonyolításához, akkor az EFSz-nek módjában áll még mindig szerződést kötni az állami gépállomással... De hát a gép és az igás még nem elég az őszi munkaterv kidolgozásánál. Számításba kell venni az emberi munkaerőt is és az emberi munkaerőt úgy kell kikalkulálni és beosztani, hogy a földműves szakmunkáját károsodás ne érje. A munkaerők számbavetése után az EFSz részletesen kidolgozza az őszi munkák sorrendjét, hogy melyik kerület hogyan és miként kerül megművelésre. Ezt a munkatervet beterjeszti megvitatás végett a helyi nemzeti választmányhoz, majd azután az EFSz taggyűlése elé, mely a tervet megvitatja (esetleg kiegészíti) és jóváhagyja. Ezzel azután a mezőgazdasági munkák terve elkészült és az EFSz-nek az lesz a további feladata, hogy ellenőrizze, vájjon a munkák tényleg az elkészített terv szerint bonyolódnak-e le. 2. A mezőgazdasági munkák terve azonban nem elegendő. Ahol többen végeznek egy munkát, ott rendszerint felbukkan egy emberi tulajdonság — mely sajnos, legalább olyan régi, mint maga az emberiség —, a féltékenység és az irigység. Miért dolgozom én, János, többet a szövetkezetben? Miért dolgozik Péter kevesebbet? És miért adott András csak egy tehenet a munkákhoz, amikor én kettőt adtam? Féltékenység, harag és torzsalkodás keletkezhetnék a legszebben kidolgozott mezőgazdasági tervből is helyenkint, ha nem volna egy másik terv, mely éppen a szolgáltatásokat tartja egyensúlyban és elejét veszi a hasonló reklamációknak: ez a pénzügyi terv. Ez biztosítja a nyújtott teljesítés és kapott ellenérték nivellációját és biztosítja azt, hogy mindenki annyit kapjon, amennyit nyújtott. Ez a terv pontosan felfekteti, ki mit nyújtott, kinek mi jár és eleve kizárja azt, hogy a kisparaszt ráfizessen a nagyobb kiterjedésű birtok megmunkálására. Az egyszerű terv megállapítja, mi az órabér, mi a gépi munka ellenértéke, hogy így legyen koefficiens a teljesítés megállapításánál, a végleges terv azután bemutatja az EFSz őszi munkáinak' tükrét, bemutatja a gazdasági tervet számokban. Igen fontos a kalkuláció, főként a gépmunka ellenértékének kiszámításánál. Az ellenértékbe ugyanis nemcsak a használatot magát kell bekalkulálni, de a gép kopási hányadát, a fenntartási költségét, a szövetkezet adminisztratív kiadásait, sőt be kell számítani az úgynevezett invesztíciós hányadot is, amelyekért azután újabb gép vásárolható. Gyakorlatilag, mondjuk a traktor 5—7 évig használható s ez kb. 10—15 százalék amortizáció. De a használati díjban nemcsak az amortizációnak kell bennfoglaltatnia, — be kell kalkulálni a fenntartási költségeket, bizrosítási díjakat, a fekdíjat, a szövetkezet kezelési, adminisztratív kiadásait, a beszerzési költségeket és kamatokat, azonkívül az invesztíciós hányadokat, mint állandó tételeket és a hajtóanyagot, kenőszereket, a traktorista és segítőtársainak bérét, mint futó tételeket. Igy kapunk csak teljes ellenértéket. A végleges pénzügyi terv kétféle: az őszi munkák költségvetési terve (A blanketta) és az őszi munkák elszámolása (B blanketta). Sajnos, helyszűke miatt nem tudjuk bemutatni a pénzügyi terv e két táblázatát, melykből egyszeriben világos volna minden s így csak azok ismertetésére szorítkozhatunk, feltételezzük azonban, hogy így is kellő felvilágosítást tudunk nyújtani. Mindkét pénzügyi terv áttekinthető rubrikákban sorolja fel az egyes tételeket, melyek számbajöhetnek, úgyhogy az EFSz-nek majd csak azöszszegszerűséget kell kitöltenie. Az A) blanketta, a költségvetési ter feltünteti minden résztvevő földműves birtokának kiterjedését, feltünteti, mi és mennyi a traktor teendője, mi az igavonóké és állatoké, mely munkákra esnek kvalifikált emberi erők és melyekhez normális emberi erők. A tervnek fel kell tüntetnie, hány munkaórára lesz szükséges emberi erőben. Itt a terv a földműves és családtagjainak saját munkájából indul ki, hozzászámítja a mások által nyújtott munka ellenértékét. Hogy a saját munkát precízeben lehesen értékelni, külön kell majd értékelni az egyes fázisokat, beleértve az őszi szántást, magát az őszi vetést, a burgonya eltakarítását, a répa eltakarítását és a mélyszántást. A B) biankettába azután a szövetkezet a ténylegesen kifejtett munkát írja be és a tényleges munkának számszerűleg egyeznie kell a munkakimutatásokkal (pracovny vykaz). A költségvetési terv és a tényleges el számolás összehasonlításával az EFSz áttekintést nyer, miként teljesült a felfektetett költségvetési terv a valóságban, mennyire volt sikeres a munka megszervezése, milyen korrektúrákat kell tenni a jövőben, hogy az eredmény még jobb és tökéletesebb legyen. A két tabellába beosztott pénzügyi terv — amint látjuk — az egész őszi munkatervnek lényeges része ... 3. A tervszerű vetési eljárás nem más, mint a vetési munkálatok racionalizálása. Természetes, ha az állatoknak egyszer az alvégen, máskor meg a felvégen fekvő földeken kell dolgozniok, úgy igen sok idő fecsérlődik el úgy az úttal, mint a munkábaállással. Ugyanez vonatkozik a traktorokra. Észszerű tehát, hogy a földműves dolgozók úgy rendezzék el az őszi vetés munkálatait, hogy az egymással szomszédos földek lehető leg egyidőben legyenek bevetve és lehetőleg egyforma terménnyel. Ezáltal az EFSz eltávolítja a szétszórt birtokrészek megmunkálásával kapcsolatos időveszteséget és hátrányokat ott, ahol még az EFSz komaszációs-egységesítő programja technikai vagy egyéb nehézségek folytán nem valósult még meg. A tervszerű vetési eljárás fokozza a munkakedvet és olcsóbbá tezsi a megmunkálást. Azok az EFSz-ek, melyek taggyűlésükön a tervszerű vetési eljárást elhatározták, közöljék ezt a járási vagy kerületi szövetkezeti tanáccsal, amely azonnal el] ár, hogy szakembert biztosítson a terv foganatosítására vagy a járási, illetve kerületi agronóm személyében, vagy másként, esetleg a minisztérium igénybevételével. A nyújtott szakvélemény alapján aztán könnyen meg lehet valósítani a tervszerű vetési eljárást. 4. Az EFSz őszi munkatervéhez tartozik még a vetőmag biztosítása. Ha az EFSz az egységes vetésterv mellett döntött, mint a mintaszövetkezetek, akkor szükséges, hogy kvalitásos vetőmag beszerzéséről gondoskodjék, no és biztosítani kell a munkálatokban a mag időbeni elvetését. Általában az őszi munkatervnek megfelelő időbeosztással is kell rendelkeznie, miközben többnapos rezervával kell számolni a kedvezőtlen időjárás esetére. Néhány csehországi EFSz a vetés előkészítő munkálatainak befejezését október 6-ára, a burgonya eltakarítását és a mélyszántás befejezését október 15-ére, a répa kiemelését és felraktározásának befejezését október 19-ére, a répa elszállításának befejezését pedig október 20-ára tervezi, míg a tavaszi vetés mélyszántásának befejeztét november 2-ig, ami persze nem jelenti azt, hogy ezek az adatok a szlovákiai Viszonylatokra is kötelezők, de mindenesetre érdekes útmutatók. Ezzel azután kimerítettük az őszi mezőgazdasági tervet alapvonásaiban s ezt a közleményt azért iktattuk cikksorozatunkban kissé előbbre, mint eredetileg terveztük, mert hiszen most van itt a legfőbb ideje, hogy az EFSz-ek hozzálássanak az őszi mezőgazdasági terv megvalósításához. Az útmutatót főbb vonásokban már megadtuk, most már csak az EFSz-en múlik, hogy nekilássanak a munkának és a kételkedőknek ismét egy csattanós gyakorlati „érvet" mutassanak be. <m. I.) Talajelőkészítés az őszi gabonák vetéséhez űszi szántás A szalmás-gabonák betakarításával és a cséplés befejeztével újabb szakasza kezdődik a mezőgazdasági termelő munkának: az őszi vetési csata. Dolgozó földműveseink idejében felkészültek erre és így az idén minden mezei munkát idejében elvégezhetnek. Ez a munkálat szorosan hozzátartozik az őszi gabonák vetéséhez szükséges talajelőkészítéshez. Most mutatja meg majd a talaj igazában, hogy a rest kétszer fárad, míg aki idejében végzett el minden munkát, fele annyi erővel kétszer akkora termést érhet el. Az őszi gabonának legfőbb előveteménye a korán lekerülő borsó vagy az őszi, illetve tavaszi bükköny. Aki azonnal meghántotta ezek tarlóját s a későbbi gyomirtást sem hanyagolta el, tehát lókapával vagy lúdláb alakú extirpátorral — vagy ahol megfelelő szerszám állott rendelkezésre tárcsás boromával — többször megjáratja földjét, mostan vígan szánthat. A 15—20 centiméter mélyen beérett nyirkos földből aránylag kevés rögöt hoz fel az eke vasa és az iga, vagy traktor jóval könnyebben húzza az ekét, mint azoknál, akik elmulasztották a tarlóhántást. Hat ökör helyett két ökörrel szánthatunk, míg a traktorekére két barázda helyett négy barázdát hasító eketestet szerelhetünk. A meghántott tarlót akkor szánthatjuk meg, amikor annak eljött az ideje. Nem kell lesnünk az időjárást, hogy esik-e az eső és megpuhítja-e annyira a talajt, hogy az eke belemélyedjen és barázdát hasíthasson, hanem azonnal hozzáfoghatunk a vetőszántáshoz. Vetőszántással ne késlekedjünk. Az újabb kísérletek — különösen a Szovjetunióban Moszolov szovjet tanár által végzett kutatások azt bizonyítják, hogy az őszi búza is megkívánmag úgy kel ki, mint a zsinór, talaj. Az ülepedett talajban a mag úgy kel ki, mint a zsinór, szép sűrű vetésünk lesz. A búza jól begyökerezik és így természetesen több tápanyagot szívhat fel a talajból, tehát termése is jóval nagyobb lesz. Ezzel ellentétben, ha túlságosan laza és; üreges friss szántásba vetnénk, szárazság esetén, csak későre kelne ki, gyökerei gyengén fogóznának meg a földben és könnyen felfagyna. Ezért tanácsoljuk mindenkinek azt, hogy a búza alá is — akárcsak a rozs, vagy az őszi árpa alá — végezze el mielőbb a vetőszántást. Szárazságban az eke gyakran sok rögöt hoz fel. Régen megvárták, amíg egy eső megáztatta a rögöket ós ezután boronával aprították el. A fejlett mezőgazdálkodás a hengert használja erre a célra. Minél nagyobbak és minél szárazabbak a rögök, annál nehezebb hengerrel járatjuk meg. A henger szétüti a rögök nagy részét, más részét benyomja a földbe, ahol annyira megnyirkosodnak, hogy vetés előtt akármilyen sekélyen járó porhanyítóval, lókapával, extirpátorral — kitűnő magágyat készíthetünk. Moszolov szovjet tanár érdekes tanácsot ad az ugarföld magágykészítésére. Azt írja, hogy a nyáron gondosan megművelt ugartáblát, ha őszire jól beérett a talaj és teljesen gyommentes, kár lenne vetés előtt újból meg-: szántani. Elegendő csak extipátorral, vagy mélyen járó boro-i nával magágyat készíteni. Moszolov megfigyelése teljesen ha* sonló ahhoz a tapasztalathoz, amit Manninger Adolf budapesti tanár a Dunántúlon szerzett, és érdemesnek tartjuk, hogy dolgom zó földműveseink minálunk is végezzenek hasonló kísérletet. Ismételjük azonban, hogy prói bálkozásunk csak teljesen beérett és gyommentes talajon vezethet eredményre. A megindult vetés sikeres befejezése hozzásegíti a város doL gozóit a kenyérgabona előteremtéséhez, akik viszont ipari ciki kekkel látják el a dolgozó földműveseket. E nagy közösség, akárcsak egy gép, úgy működik rendesen, ha minden fogaskereke rendben van és pontosan kapcsolódik egymásba. Végezzük el ezért becsülettel és igaz odaadással a vetési csatában előirányzott munkálatokat, hogy minden dol-i gozónak nagyobb karéj kenyér jusson. Egy evre öt és fél mázsa rozs, öt és fél mázsa búza, 230 kilogramm árpa, másfél mázsa borsó, egy tonna burgonya, négy mázsa sárgarépa Rendkívüli népgazdasági jelentősége van a Szovjetúnió állattenyésztése hároméves fejlesztési tervének. Három év alatt az egész országban másfélszeresére emelik a hús, vaj, tej, tojás, bőr, gyapjú és faggyú termelését. A nagy terv megvalósítása a szovjet parasztságtól és az egész szovjet néptől komoly erőfeszítéseket követel. A kolhozok százai és ezrei már eddig is hatalmas eredményeket értek el az élelmiszerellátás növelése terén. A Szovjetúnió az első volt a világon, amely a háború után megszüntette a kenyér, hús, liszt, cukor és egyéb élelmiszerekre a jegyrendszert. A kolhozok teljesítőképességére kiváló példa a mozsajszki járásban lévő Bugyonnij- kolhoz, amelyben 28 parasztgazdaság van. A kolhozparasztok munkájuk után hatalmas mennyiségű terményt kapnak. Például Pjotr Kuzmin a mult évben öt és fél mázsa rozsot, ugyanennyi búzát, 230 kilogram árpát, másfél mázsa borsót, egy tonna burgonyát, négy mázsa sárgarépát, két mázsa uborkát, 160 kilogram vöröshagymát és 16 kilogram fokhagymát, több mint 3 mázsa paradicsomot és hét mázsa céklát kapott végzett munkájáért. Káposztát pedig kocsiszám annyit vihetett, amennyit akart. Ha ehhez hozzávesszük, hogy 988 liter tejet, 170 kilogram sertés- és juhhúst is kapott még a kolhoztól, fogalmat alkothattunk arról, mennyi mindent juttat a kolhozparasztságnak a szövetkezeti gazdálkodás. Iiyen körülmények között kétségtelen, hogy az állattenyésztés fejlesztésének hároméves tervét a kolhozokban és szovhozokban dolgozók túl fogják teljesíteni. A kitüntetett állattenyésztőkkel és a tudomány embereivel karöltve tovább fokozzák a Szov-i jetúnió kiváló gazdaságának hírnevét. Az állam nagyösszegű jutalmat ad azoknak a szakembereknek, akik előmozdítják a nemesebb fajtájú és nagyobb hozamú haszonállatok tenyésztését és akik közreműködnek abban, hogy az állatok mennyiségi növekedése mellett minőségileg is kiválóan fejlődjenek. A meglévő állatfajták tökélétesítéséért és új fajták kitenyésztés séért 25—100 ezer rúbelig terjedő jutalmat adnak. Különösen nagy feladatot vállalnak magukra - az állattenyésztési terv teljesítésében a falusi komszomolisték. Élenjárnak az új állattenyésztési telepek létrehozásában, segítenek a szocialista verseny kifejlesztésében. Seregestül küldik soraikból a mezőgazdasági közép- és főiskolára a fiatalokat és egyben megszervezik az állattenyésztés micsurini köreit.