Uj Szó, 1949. szeptember (2. évfolyam, 120-145.szám)

1949-09-13 / 130. szám, kedd

1^49 szeptember 13 MAJOR ISTVÁN: BÁNYÁSZOK ÜNNEPE Először történik a bányamunkás­sás törtenetében, hogy a bányászok, mint a szabad ország szabad polgá­rai ünnepelhetik a bányászok na y napját, a bányajog évfordulóját, ez­úttal a 700-ikat. Ebből az alkalom­ból büszke öntudattal tekint min­den bányász a mult idők viharos, de dicsőséges- harcaira, hogy azok tapasztalatait, annál mészeti kincseket bányásztok Itl a lö.d méiyébol, magatok is meggyő­ződhettetek arról, Hogy mindaz, a.ni ebben az országban történik, értetek történik, gyermekeitekért, jo\ ötökért. Azok a vívmányok és kedvezmé­nyek, amelyeket népi demokratikus rendszerünk biztosit a bányamunká­leszűrve i soknak, azt bizonyítják, hogy kor­na°yohb mán.vunk magasra értékeii munka y j S20 Faipari dolgozók között lelkesedéssel és áldozatkészséggel , tol-at, hogy tudatában van a veszé­ép'tse ma~a és r->-orme'ei számára lyeknek és nehézségeknek, melyek­a jobb és boldogabb jövőt. ' I kel meg kell küzdenetek és honorái­Elmultak azok az idők, amikor el- ' J a ezt az emberfelet'i erőfeszítést, keseredett harcokkal kellett kicsi- Hiszen a bányász munkája soha ne-n kai ni a bánj abúroktól a nagyobb ia- lesz veszély nélküli. A legnagyobb lat kenyeret, a biztonsági o\,nu.zi.e-| óvintézkedések eJVn're fsa föM déseket, mert a tőkés társadalmi , méhében veszély fenyegeti a bá­ron .ben a mindenható prolit volt a nyá«zt. mérvadó, melynek érdedében a ba- | Mély megrendüléssel hajt luk meg nyák tulajdonosai feláldozták a bá- is zé^zlain'-at Wester János elv­nyák robotasainak életét. Nem társ emléke előtt, aki noha már nyiv­egyszer földalatti tömegsír, gyilkoló raloirba vonulhatott volna, nem tüdőbaj, nyomorúságos élet, perspek- a'arta elhagyni munkahelyét, mert tiva nélküli jövő, kínos és korai ha- ' rés»t akart verri a szocial'-rnrs ép :­Iál volt a bányász osztályrészei. De í:p­pon ez a nehéz és gondterhes élet vál­totta ki a bányamunkásság elkesere­dett ellenállását rabtartóival szemben. Talán egyetlen iparágban sem volt oly időszerű az a marxi igazság, hogy a proletariátus a burzsoáziával való harcában csak láncait veszíthe­ti el, de megnyerheti az egész vilá­got. Nem véletlen tehát, hogy éppen a bányamunkásság soraiból' rekrutá­lódtak a proletariátus legöntudato­sabb, legelszántabb, legáldozatké­szebb előhareosai. Örök hála és di­csőség azoknak a hősöknek, akik a tésrben, mert idős kora c'lenére js hozzá akart jrru'ni az üj társadal­mi rend felépítéséhez. Wester János elvtársunk emlékét, aki az elmúlt napokban a munka frontján hősi ha­lált halt, szívünkbe zárjuk, mirit olyan elvtársnak az emlékét, aki a kötelessségtiulás mintaképe volt. Ügy van elvtársaim, kormányunk annak is tudatában van, hogy Ti annyi áldozatkészséggel, szívósság­gal és bátorsá'-gal harcoltatok a múltban a nagyobb falat kenyérért; Ti, akik a dicsőséges szlovák nem­zeti felkelés, a partizánharcok és a fasisztaellenes földalatti mozgalom Filakovo. — A munkateljesítmény és az éle.színvonal emei^edese — ez a ket loga.om bizonyítéka annak, hogy dolgozomk jól végzik feladatu­kat. Napról napra értesülünk tervek túlteljesítéséről, melyek arról tanús­kodnak, hogy dolgozóink szorgalma­san munkálkodnak az ország építé­sén. Fijakovo és környéke kiváló dol­gozóiról már írtunk a nyáron, ami­kor a vasgyári munkásokkal foglal­koztuhk. Most a Drevoindustria nemze'.i vállalat füleki üzemét keres­tük fel, mely azelőtt a vasgyár szer­ves része volt. A jövő év január;á­tól kezdve ez az üzem tejesen önál­ló lesz. A dolgozók jóm :nőségű áruik­kal s magas teljesítményükkel to­vábbra is biztosítják az üzem aktív működését. Vagy nvolcan ülünk itt az üzemi bizottság irodáiban. Baszélgetünk. Az élmunkások és az újítók szava nagyfontosságú, mert ők a dolgozók nevelői. — A fafeldolgozó üzemek között Szlovákiában mi állunk az első he­lyen. A kétéves tervet három hónap­pal előbb fejeztük be. Az ötéves terv első félévét 120 százalékban, a» augusztusi tervet pedig 107 százalék­ban teljesítettük — mondja Soly­mossy István elvtárs, maid ígv foly­tatja. — A mi érdemünk, hogy az üzem ilyen jó eredményeket ér el Nemcsak a belföld, hanem a külföld számára is szállítunk. mé?oedig elég nagy mennyiségben. Az idén ez üze­münket a mintaüzem címmel tün­tették ki. A fülek: faipari dolgozók megér­tették. hogy csak a szocialista mun­kaversennyel érhetnek el magasabb teljesítményeket. Az üzem nrnden dolgozója részt is vesz ebben a ver­senyben. Eddig 16 munkacsoportot alakítottak 114 taggal. — Nem kétséges — mondja Soly­mossy elvtárs —. hogy a szocialista munkaverseny egyik degiob formá­ja a dolgozóknak csoportokba -való osztása, mert ezzel a módszerrel a lesiobb teljesítményt érhetjük el. Ezután az újífó Sós Dezső tőkés kizsákmányolás és munka- ] részesei voltatok; Ti, akik egy éra­nélküliség borzalmas napjaiban ma- bérként megmozdultatok, mikor a gasra emelték a forrac'almi proleta- reakciót el kellett tiporni, megáll ja­riátus vérszínű zászlaját és életii- ' tok helyeteket az építés frontján is, kot áldozták az ifjú nemzedék jobb mint a szocialista munka hősei, és szebb jövőjéért. I A bányászmunkások ezen a nagy A bányamunkásság, még pedig ünnepén ki kell hangsúlyozni néhány mind a régi, mind az új generáció, ott harcolt az első sorokban a fa­siszta önkény legsúlyosabb napjai­ban is. Vérével írta hazájának és osztályának történelmét annak a di­csőséges Vörös Hadseregnek az ol­dalán, melynek örök hálával tarto­zunk szabadságunkért, függetlensé­günkért s azért, hogy ma ebben a p.épl demokratikus köztársaságban meg­szűnt a kizsákmányolás, nem fenye­get többé a munkanélküliség réme és hogy végérvényesen a dolgozók ke­zébe kgrült a hatalom. Ott láttuk a bányászt azokban a tavalyi februári sorsdöntő napokban is birkózni a reakció hidrájával. Mint ismeretes, a bányabárók, a bankárok, gyártulajdonosok és föld­birtokosok nem bírtak belenyugodni , '""i *r«"' "'""""l?T'* T , ,, . . „ , 1 • -, szefo-ása nélkül elképzelni nem le­f.nt ^ ara l^ a-. ] 1 ban kJ a: k^ het. A Szovietúnió dolgozói magu­f old birtokukra a nép allama tette ! ' Sztálin ezirá­rá a kezét, A dolgozók elemi erejű . kf e\ a ­megmozdulása a Kommunista Párt n y. u ^mutatása,t ezert tudtak az és O.ottwald elvtárs vezetése alatt aranylag gjenge iparral fes elmara­keresztülhúzta a reakció mesterke- , d o" mezőgazdasággal rendelkező or­szagot olyan magas gazdasagi es ku'turális színvonalra emelni, azért elkerülhetetlen előfeltételt, mely nél­kül a szocialista társadalmi rendet felépíteni nem lehet. A város és fa­lu dolgozóinak kl kell építeniök a mnnkás-parasztszövetség elszakítha­tatlan kapcsolatát. Értse meg a váro­si munkás, liogy a falusi dolgozók se­gítsége nélkül elképzelhetetlen a szo­cialista építés sikere. Értse niÉ-i hogy a falusi dolgozó természetes szövet­ségese a városi munkásnak, s hogy a szocialista falu nélkül elképzelhe­tetlen a szocialista Ipar fejlődése, is. De a falu dolgozóinak Is tudatában kell lenniök, hogy a falu életszínvo­nalának emelését, az egészségesebb és kulturáltabb életet a falun a mo­dern mezőgazdálkodást, a tökélete­sebb szocia'lsta földművelést a vá­rosi fs ipari munkásság testvéri ö«z­szólal meg Szerény ember és szűk­re méri a szavakat., Mint egyszerű napszámos, a lakatod-műhelyben dol­gozik. A fel-zabadulás után, amint a dolgozók előtt megnyílt az érvé­nyesülés útja, Sós is kapott az al­kalmon és tudását az üzemnek, a k^-n-k A nanszámosbó" hez eddig hat műveletre volt szük ség. így sikerült nekik az eddig 60 percig tartó szerelési munkát 28 percre csökentenie. A gyermekszék és a s.zánkógvártás idejét is 100 szá­zalékai msgrövidítette. Ezenkívül olyan famegmunkáló késeket is ké­sz ;te t. amelveket eze'őt csák a né A /ii'a/couoi Drevoindustria élmunkásainak- egyik csoportja. a A dfsejt és kiseprűzte a közéletből dolgozó nép esküdt ellenségeit trak torokka!, vetőgí pekkel, dolgozók vérén es verejtékén ossz,e- | ^pjg^,^ kombájnokkal és esyéb mezőgazdasági felszereléssel harácsolt vagyon ira már jogos tn la jdonosa'nak a kezében van és ott is marad, bármilv ke'lemetlen Is a». a dolgozó nép és a köztársaság el­lenségeinek. Ma a bányász már nem a banyá­ba rök rabja, hanem szabad és büsz­ke alkotója az új szocialista társa­dalmi rendnek. De az a tény, hogy ilyen történel­mi átalakulásnak \ugjunk a szem­tanúi és résztvevői, egyúttal sokra kötelez. De kell bizony.tanunk, liogy ellátni a falut és azért tudták b'z­tosítani az ipari dolgozók élemiszer­reb .aló ellátását. Ezért tudták megteremteni a nag> Sztálin vezetése alatt a világ le ­hatalmasabb hai' v ererrét, a Vörörj Hadsereget, mely felmorzsolta és összezúzta Hitler félelmetes fasiszta bordáit, kiszorította azokat a Szov­jetúnió terü'etéró'l és felszabadította Európa IBtler által leigázott népeit. Az, hogy a Szovjetunióban a vá­újító lett és így vált ő is a terme­lés hasznos előmozdítójává. Sós Dezső elmondja, hogy már töb újítását valósították meg. A fe­lülmaró gépekhez, olyan marókést készített, amellyel most egy szere­léssel végzik el azt a munkát, mely­met ipar gyártott. — Már 11 éve dolgozom ebben az üzemben — mondja Sós Dezső. — Ezelőtt is módosítottunk, de ennek akkor nem volt semmi haszna, m?rt azt a mérnökök és a mesterek érté­kesítették a mi rovásunkra. A do gozók fele ősek a munkájukért jobban tudunk termelni, jobban tu- J ro s és a f a] u dolgozói testvérekként ' Uiink gazdálkodni, mint a kap.talis- összefogtak, az, hogy a Szovjetúnió ta kizsákmánj OIÓK. Ezen a t. ren nem , területén élő összes népek leszámol­kell a sötétben tapogatóüznl. A vi- tak a nacionalista gyűlölet kispolgá­rig első szocialista államának, a r i csökevényeivel és hogy a nemzet­Szovjet.Iniónak a példája azt blzo- . kiizi összefogás lenini-sztálini elvét nyitja, hogy abban az országban, j magukévá tették; azt, hogy könyör­ahol már az 1917-es októberi forrada- telrnül elnémítitották a Szovjetúnió lom óta a dolgozók kezében \ an a íia- és a szocializmus javíthatatlan el­talom, a történelmi fejlődés folyamán J i, nségeit a trockista-zinovjevista­soha nem tápasztalt, példátlanul gyors iramban emelkedik a termelés mind az ipar. mind a mezőgazdaság vonalán, mégpedig nemcsak azért, niert a munk;\sállam a legmodernebb bucharinista rémeket és provokáto- I rokat, mindez nagy ban hozzájárult ahhoz, hogy a Szovjetúnió ma a vi­lág legkonszolidáltabb, legszilárdabb, leghatalmasabb állama, melytől rct­gépekkel és szerszámokkal %|átja el j t Po. nek a háborús gvujtogatók és ha­sa üzemeket, hanem azért is, mert ezek a termelési eszközök olyan em­berek kezébe kerültek, akik szívvel­lélekkel, a legnagyobb odaadással munkálkodnak szocialista hazájuk fe'virágoztatásán. tudják. ho">- övék az á'lam és övék' a munka gyümölcse. Mert tudják, hogy az új gépek és az ú.| munkaeszközök nem a dolgozók le I"-ázását jelentik, mint a tőkés társa­somban, b"nem a munkás munká­jának meo-kKnnvItését, pné'kül, b«py rette^e kellene a munkanélküliség rémétől. >:énl demokráelánk és kor^á­nrunk szeme előtt ugyanaz a cél le­be". És Ti, akik nélkülözhetetlen ter­tártalan bízóimmal és szeretettel ve­szik körül a világ összes békeszere­tő népeit. A nacionalista előítéletek kiirtása, a fa'ii és a város dolgozóinak test­véri összefop-ása, a néni derrnkrá'-'a és szoeia"z»mis e'lensé<-e'Ti"k kö­n^-örteíen felc^-noK^a, mi" r T**z elke­rülhetetlen e'őfeWétele hazánk és, nő­nünk boldogulásának. s az ötéves te-*- vé-rehait /'"i Anak. Mert h'ba vo'na a"t b'nn®, bo»x a nak nlnesenek r*^- p^'op'r p11ot,«A. ee'. T™az, a renkefó a mult év feb­ri'^víéba" ^*ere«-é*»-et szen^-e­itf>*t A nrena^-an^a p — T, pnm f"—V*. p februári nagy napokban megrémült Koreny János élmunkás veszi át a szót. — 14 éve dolgozom az üzemben mint asztalos szakmunkás. A terme­lts terén elériem a 150 százalékos teljesítményt is. Sokat és jóminősé­gű árut termelünk. Ezt főleg a jó j cinkelésnek és csapó.ásnak köszöh­hetjük, amit egyetlen egy gyár sem tud oly tökéletesen megcsinálni, mint mi, bár a mi .gépjeink nem olyan tö­kéletesek, mint máshol. — Mostanában új gépeket kaptunk, melyek segítségével még jobb ered­ményeket is elérhetünk. — Most már otthonosabban érez­zük magunkat az üzemben — foly­tatja Koreny János. — Azelőtt ret­tegtünk, valahányszor az igazgató bejött hozzánk Ma ez a félelem el­múlt, szabadok vagyunk, munkásál­lamban élünk s a jobb jövőért ver­serfyezünk. Mi is építjük a csehszlo­vák népi köztársaságot! Utána szóba jön az öregségi se­gély s a nagyvonalú szabadságolá­sok. Koreny János erre a követke­zőket jegyzi meg: — A múltban csak egyhetes sza­badság járt a dolgozóknak. De leg­többször, amikor erre sor került vol­na, a munkaadók felmondtak és hat vagy több hét után újból visszafogad­tak, mint új munkást. így aztán nem kellett kifizetniök a szabadság ide­jére járó béreket. — A munkásság érzi a szocialista fejlődés hatását. Nem gyakorol felet­tünk senki terrort, mindenki úgy dolgozik, ahogy tud S ami a fontos, most a munkás felelős az elvégzett munkáért és nem a mester, mint a múltban volt. Póczos Ferenc asztalos szakmun­kástól megkérdezem, hogyan érte el ő is a 150 százalékos munkateljesít­ményt? — Amit a műhelyben kell csinál­nunk — feleli —, mindennel tisztá­ban vagyok. Ezáltal sok időt takarí­tok meg. A méretek a fejemben van­nak s a gépeket úgy ismerem, mint a tenyeremet. Ennek tudható be, hogy nálunk jó a termelés. Régi munkások, begyakorolt emberek va­gyunk. Itt van Marcsek Sándor élmunkás ls, aki mindössze 17 éves. ó is elért a 1&0 százalékos teljesítményt. Jó munkájáért meg is jutalmazták. Résztvett ő is az idei bulgáriai mun­Pikula Mihály, az üzem új munkásigazgatója. kásüdültetési akcióban. Marcsek Sa­nyi a kefeüzem íelüimaró gépjén dolgozik. — Szeretek ezen a gépen dolgozni. Arra nem is gondolok, hogy jó mun­kámmal többet keressek, hanem azt tartom mindig a szemem előtt, hogy helytálijak én is a termelésben. Ami­kor bevezettük a szocialista munka­versenyt, megnyomtam én is a me­lót. Háromhónapi munkát két hónap alatt végeztem el. A munkában nincs kivétel, aki dol­gozni akar, tekintet nélkül arra, hogy öreg-e vagy fiatal, meg tudja mu­tatni. mint Marcsek Sanyi, hogy a normák emelésével többet tudnak í.őáilítani, mint ahogy azt az előze­tes tervek előirányozzák. A füleki faipari dolgozók nem elégszenek meg csupán a jó munka-? teljesítményekkel, hanem művelőd­ni is szeretnének. De nincs, hol ösz­szejönníök az egész városkában. Sürgősen munkásotthonra volna szükségük. Füleken sok a' kocsma, az ital mellett pedig nem lehet kui­túrát terjeszteni. Ha kisebb falvak, mint pl. Korlát, tud rendes kultúr­házról gondoskodni, akkor miért ne gondoskodhatna egy nagy ipari góc­ponti ai rendelkező FITakovo is? A füleki faipari dolgozók bevezet­ték az önstgélyezést is. Az asztalosból l«tt üzemigc zgató — Az új munkásigazgatónktól sok jót várunk — mondotta Solymossy István elvtárs még a beszélgetésünk elején —, mert hiszen a mi soraink­ból való. Joggal elvárjuk tőle, hogy ő is majd segít a munkásság sorsán. Pikula Mihálynak hívják az. új munkásigazgatót. Kitanult asztalos, tevékenyen veUe ki részét a mun­kásmozgalmakból s a szlovákiai nem- ­zeti felkelés szervezéséből. Elmond­ja, hogy ebben az évben az órabérek hónapról hónapra emelkednek, amit a termelés növekvő értéke tesz le­hetővé. — Szakember vagyok — folytatja későbben —sokszor saját .magam is kint dolgozom a munkahelyeken, hogy felülvizsgáljam, mit hogyan lehet jól megcsinálni. — Dolgozóink szorgalmasak, túl­teljesítik terveiket, kötelezettsége­ket vállalnak, hogy gazdasági é'.e­tünket minél fejlettebbé tegyék, hogy minden dolgozó asztalára na­gyobb falat kenyér juthasson, hogy többet művelődhes-'ene.í és egyben, hogy az egész mi.' íkájhazánk élet­színvonalát emelje A romokban heverő füleki vár alatt erősen füstölnek a gyári kémények tt, ahol a muitban a munkássztráj­kok félemiitették meg a tőkét hal­mozó kapitalistákat, — ma a nyu­godt és öntelt dolgozók határozott fellépésükkel hirdetik a harqos mun­ka győzelmét és a haladást. (P—i) reakcióst, aki akkor ijedtében egér­utat vett, megint a napvilágra csal­nak. Legyünk teliát éberek és kö­vetkezetesek, amikor a reakció akár suttogó propaganda formájában, akár pedig a „vallás védelmének" ör­ve alatt kezdi bontogatni szárnyait. Nagy feladatok várnak ránk, ked­ves barátaim. Meg kell valósítani az ötéves tervet, melynek sikeres vég­rehajtása a szocializmus alapjait van hivatva lerakni. Az ötéves terv sikere és annak keretében Szlovákia iparosítása számunkra mérhetetlen ielen^'"sé"-o-el bír. Fzt néni kormánva és kí-'önösen anna , r rn ín ,c :ztere 1nH]<­helyetteáe, Siroky elvtárs számtalan­szor kihangsúlyozta. És mi itt kü­lönösen ki akarjuk hangsúlyozni, hogy a szén- és ércbányaipar ter­melésétől függ a többi iparág ter­melésének sikere is. Ha nincs ele­gendő szén, érc és egyéb nyers­anyag, ez bénítólag hathat vasúti forgalmunkra és hátráltatná nehéz­iparunk kiépítését. Már pedig ez az alapja mindennek. Nehéziparunktól függ a könnyűipari gyárak gépekkel való ellátása. Szlovákia bányászait azonban nem olyan fából faragták, hogy ne fo~ná fel a kérdés horderejét. Egyre több és több élmunkás szolgál példaké­pül a többieknek, hogy kövessek társaikat, hogy kövessék,a munka hőseinek útját. És hogy a szocializmus diadalmas előretörését semmilyen reakciós cso­portocskák, munkakerülők és szabo­tőrók nem fogják megakadályozni, arra biztosíték a mi népi kormá­nyunk, népi demokráciánk és maga az a hősies munkásosztály, mely csí­rájában fojt meg minden törekvést, amely bármiképpen hátráltatná ezt a nemes harcot a jobb, boldogabb szocialista jövőért. Éljen Csehszlovákia dolgozóinak ntgy vezére. fe--'n szeretett köz­j t^r«nsági elnöki-. , Gottwald elv­társ! . A k

Next

/
Oldalképek
Tartalom