Uj Szó, 1949. szeptember (2. évfolyam, 120-145.szám)

1949-09-11 / 129. szám, vasárnap

A Vílágiíjúság Himnuszának születéséről A budapesti ünnepségek vendégei köíött ott van Lev Osanin, az ismert író, • aki egesz sor igen népszerű szovjet dalnak a költője. Ö szerezte a szövegét a Világiijúsági Himnusznak is, amely t Találkozón napnap után 72 nemzet nyelvén, tizenkétezer ifjú ajkáról harsan fel. Hogyan született meg az a nagyszerű induló? „Amikor !9l7-bcn nálunk pályázatot fürdettek a Világiijúsági Himnuszra" mondja Osanin, , negírtam a versszöveget és összeköttetésbe léptem Novikov val, az ismert szovjet zeneszerzővel. A szöveg megtetszett neki. Vártán, egy hetet, T<ét hetet, három hetet — Novikov csak nem készült el -a zenével. Nyugtalankodtam, mert a pá lyázat határideje íenyegelően közeledelt. Végié. . N'ovikov jelentkezett Telefonált: azonnal gyere, kés* a muzsika! A muzsika azonban nemcsak, hogy elkészült, de igen ió is volt. A moszkvai bizottság előtt nég> szerzemény került a döntőbe, köztük a mienk is, mely aztán az 1947-es prágai Fesztiválon •— első lett s azóta is hivatalos himnusza a Demokrat

:kus Ifjúsági Világszövetségnek". Csehszlovák ifjak a „Szabadság-csatornánál Kíméletlenül szórja sugarait a meleg nyári nap. A brigádosok elnyúlva pihenpek a tábor körüli fák alatt Hirtelen móiorzaj veri fel a vidéket. Kíváncsi tekintetek fordulnak az út felé, ahol nagy porfelhőt hagyva maga mögött éppen befordult az egyik autó. Már idehallatszik az érkezők vidám nótázása. Az első kocsin büszkén leng a csehszlo vák és a vörös zászló. A táborban mozgás támad, már kevesen törődnek az alföldi forrósággal — .lönnek a csehszlovák bajtarsak! A brigádosok a tábor kapujához rohannak s az alsónémeti réteken messzire elnyúlik sajátságos üdvözlő kiáltásuk: ..Duna—Tisza-Csatorna, hurrá áá'" boldogan ölelkeznek össze a két nep fiatalim. Amikor a kürtös ebédre fú, vidáman falatoznak az akácbokrok árnyékában. Életerős kacajtól h-ingos a táj. A fiatalok kézzel-lábbal magyaráznak eyvnásnak, jelvénye1,-ot f-íprólnek. I Ebéduláni munkára, indul a had; minden rajba jut egy-két vendég. Harsányan száll a dal: „ . .. fel, harcos ifjú rohambrigádok, ti békés népek összefogjatok — ha közös harccal építünk, világot, munkánk végén gyfczeleni ragyog!" A műszak .már végigvizsgálta a csilléket, síneKet — indulhat a munka. Kemény csákányütések koppannak az agyagos földön, telnek a csil'ék. A „vaszsiráf", ill a kotrógép is serényen dolgozik Munkaközben a magyarok boldogan mesélik a vendégfiataloknak, hogy a 48 m széles és 8 m mély „Szabadság-Csatornán" mennyi szép öntözőinü lesz, hány hajó fog rajta áthaladni a Dunáról a Tiszára. A látogatók ugyanolyan büszkeséggel számolnak be a cehszlovókiai brigád munkákról, fő eg a vasútépítésről. „Nem sajnáljuk a nyári vakációt "és nem ismerünk fáradságot, ha népi demokráciánk felépítéséi ől van szó — szól mosolyogva egy kékszemű lány. Bólya József. KATYUSA Ukrán népdal Szántó György fordítása Alma és a körtefa virágzik A folyóról elszállott a köd. Kifutott a part felé Katyusa S a meredek gátra felszökött. \ Ott a parton kis dalt énekelt el Arról, akit nagyon szerétett. „Sztyeppi sas, a szívem felett őrzöm Hozzám írott drága leveled!" Ö, te kis dal. lanyka sóhajtása. Kapjon szárnyra hát a messzeség, Szájlj, repülj a távoli határra. Üdvözöld Katyusa kedvesét. Hadd jusson eszébe az a kis• lány, Aki egyre róla énekel: Hősi harcban védje a hazáját És szívét Katyusa nyerje el. Vefky Bsel panaszkodik ... Néhány héttel ezelőtt bejelentettük, hogy helyi szervezetünkben belső versenyt indítottunk s egyidejűleg versenyre hívtuk a szenei járás minden ifjúsági csoportját. Erre mindmáig semmi választ nem kaptunk, amire arra következtetünk, hogy a járásban a mi csoportunk a legjobb és a többi alszik. A kihívást ezennel megismételjük. A verseny a szövetségi élet minden terén: tagszerzésben, kultúrmunkában és sportban, valamint a párt- é3 szakszervezetekkel való együttműködésben folyna. Zonc községről azt hallottuk, hogy tekintélyes ifjúsági szervezete van. Kérdjük tőletek, zonci tagtársaink: elfogadjátok a kihívást? Különben kénytelenek leszünk azt hini, hogy csoportotokat csak a puszta tényért alakítottátok meg. Második kihívásunkra az Ifjúsági Szemle útján mielőbbi választ várunk. Kukkó Olga, Verky ISiel. L., X. TOLSTOJ: . Sok föld kell-e Egyszer aztán egy vándor muzsik kopogtatott be hozzájuk, éccakára. aki elmondta, hogy a Volga vidékéről jön, ott sok jó föld van még parlagon, ami senkié, oda tódulnak'most a népek, mert ott mindenki kap tíz hold földet, aki oda jön és ott letelt pszik. Olyan ott a föld, azt mondta, hogy ló nem látszik ki a roZsvetésböl, amely oly dús. hogy öt marék kiad egy kévét. És a jószág is úgy szaporodik, fejlődik, hogy mindenki meggazdagszik mihamarább. Nohiszen, több se kellett Tahom gazdának. Rögtön elhatározta, hosy eladja földjét házát, mindenét és az értük kapott pénzen háromszor annyit vesz maid ott az alsó Volga mentén. Így végre hoz«á jut a sok földhöz, mely az embernek? után kapzsi szíve úgy sóvárgott. Ügy is lett. Eladta mindenét és elment az új ígéret földjére. Most már volt elegendő szántóföldje, meg legelője és annyi álatot tudott tartani, amennyit csak akart. De újra csak nem volt megelégedve. I>átta ugyanis, hogy a nagybirtokosok tanyákat építenek a pusztában és ő ís ilyen tanyára vágyott: — Ha még valamelyes földet tudnék szerezni maiamnak, — gondolta, magában — én is építhetek% maid egy. ilyen tanyát! Akkor mindenem egyhelyben lenne és én is birtokos lehetnék. így telt el három esztendő. Pahom gazda bérbevett még földeket is a saiátiábnz és azokon is gazdálkodott. Jó esztendők jártak, a búza remekül nőtt és Pahom pénzt is rakhatott félre. Tulajdonképpen igen jól élhetett volna, de bosszantotta, hogy évről-évre új bérleti szerződést k&ll neki kötni. — Ha mind a saját földem volna, nem lenne ilyen bosszúságom mindi?! — mondta Pahom elkeseredve és szívét emésztette a kapzsiság. Ekkor akadt útjába egy átutazó kereskedő, aki újabb csodálatos dolgokat beszélt el neki. Elmondta, hogy messziről, a baszkirok földiéről jön. Hogy a baskíroktól ötezef holdnvi földet vett ezer rubelért, mert akkor még a baskírok nem müveitek földet, falniuk sem volt, sátrakban laktak, lovagoltak, meg halásztak, vadásztak. Ezért volt ott oh-an olcsó a föld, alig került valamibe és olyan sok, hogv e°"v évig sem lehetett volna körülírni. — No. Gondolta Pahom — miért kínlódjak én itt, mikor ha odamegyek, egyszeriben gazdag földesúrrá válhatok ? Alig ment el a kereskedő, mingyárt fel is készült az útra és hosszú kalandos utazás után meg is érkezett szerencsésen a baskírok országába. Hát úgy volt minden igazán, ahogy a kereskedő mondta: A baskírok a pusztában laktak, sátrakban, nem művelték a földet és nem ettek kenyeret. A pusztán legeltek gulyáik, meg a méneseik. Nagyszerű, egészséges, jókedvű népek voltak, akik egész nyáron mindig iinnenapot tartottak. Ahogy megpillantották a baskírok Pahomot, rögtön előjöttek sátraikból és egy oroszul tudó megkérdezte Pahomot, mit kívánna tőlük. Pahóm általa adta tudtára a népnek, hogy föld végett jött. Megörültek ennek a baskírok nagyon, kézen fogták, szép sátrakba vezették és jól megvendégelték. (Folytatjuk.)