Uj Szó, 1949. szeptember (2. évfolyam, 120-145.szám)

1949-09-08 / 126. szám, csütörtök

1949 szeptember 8 UJ SZO MEZŐGAZDASÁG Az egységes földműves szövetkezet gyakorlatban Sz egységes fökhnűves szövetkezet megalakulása... Legutóbbi cikkünkben ismertettük az e aységes s^öveUiezei ismérveit, most egy lépéssel tovaDD megyunK és gyakorlati szempontúul ismertet­jük az egységes szuveiKezet megala­kul asana* nioaozatait es teeiiiiiKa.­jat. A gyakorlati élet megköveteli, hogy es-zel a kérdessel a torvény be­tűin túl is foglalkozzunk, mert hi­szen biztosra vesszük, hogy az egy­séges szövetkezet idei gazdasági si­kerei után a földművesek és falusi dolgozók egyre nagyobb számban fognak meggyőződni arról, hogy az egységes szövetkezet igenis hatal­mas gazdasági előnyt jelent szá­mukra, hogy a reakció terjesztette állítások merő valótlanságokat tar­talmaznak s egyre nagyobb mérték­ben fognak majd hozzá újabb és újabb egységes szövetkezet megala­kításához ... Az egységes szövetkezet meg­alakítására vonatkozó intézkedése­ket vegyest tartalmazzák a törvény (Tt. 1949. évi 69. sz.) és a végre­hajtó rendelet (Tt. 1949. évi 75. sz.) A megalakulás munkáját 5—10 tagú előkészítő bizottság hajtja vé<r­re, mely az eddigi földműves szövet­kezetek tarajaiból és a földműves dol­gozó társadalom többi tagjából pla­kul. Az előkészítő bizottság azután ssiát kebeléből elnököt és alelnököt választ, mert az természetes, ho<ry kell lenni egy szervnek, mely az elő­készítő bizottságot további munká­jában irányítani fogja. Az elnök az előkészítő bizottság megalakulását három naoon belül bejelenti a központi szövetkezeti ta­nács kerületi szervének, vagv ha ilyen nincs, ú?y magának a közpon­ti szövetkezeti tanácsnak és indít­ványozza az előkészítő bizottság jó­váhagyását. Természetesen e beje­lentésnek tartalmaznia kell az elő­készítő bizottság összes tagjainak a nevét, lakhelyét és foglalkozását, ha pedig az előkészítő bizottság tagjai már azelőtt taglai voltak olyan szö­vetkezetnek, mely beolvad az egysé­ges szövetkezetbe, ÚTV a bejelentés­nek tartalmaznia kell mindpn ada­tot, mely a tag a* előző szövetkezet­ben folvtatott működésére vonatko­zik. A bejelentés vaMt"a helyi nemzeti választmánynak kell meg­erősítenie. Amint az előkészít^ W5ot* ,s<S ,T hez kapta a központi szövetkezeti ködését. me'v fődért tB.«™*vü:ité"böl áll. e'ől'éq^t^ t^T^ttséff dést, átyeszi az érdeklődők írásbeli jelentkezését és megállapítja, mely szövetkezeten azoK, meiyeK a tör­vény el teimeben beoivaanaK az egy­séges szövetkezetbe. Mikor ezzei a niunKával készen van, újabb kér­vényt terjeszt De a központi szóvet­kezeti tanácshoz, illetve annaK meg­felelő szervéhez, amelyben a bizott­ság most már az egységes szövetke­zet megalakulásának tudomásul vé­telét kéri. Természetesen ebben a kérvényben is feltünteti a tagnév­sort, valamint a beolvadó szövetke­zetek lajstromát. Ezt a kérvényt a központi szövet­kezeti tanács felülvizsgálja. Meg­állapítja, vájjon életképes-e az új ' szövetkezet, nevezetesen, hogy van-e elegendő tagja ténykedésének kifej­tésére, valamint ellenőrzi, hogy a beterjesztett szövetkezetek valóban olyanok, melyeknek ténykedése az egységes szövetkezet ténykedési kö­rébe esik, azaz beolvad az egységes szövetkezetbe. Ha ezek a feltételek adva vannak, a központi szövetkeze­ti tanács megadja jóváhagyását. A jóváhagyás megadásával az egysé­ges szövetkezet megalakultnak te­kintendő, függetlenül attól, megtör­tent-e a szövetkezet cégbejegyzése. (Ez a kérdés lényeges lesz maid a hitelkérdés cikkében.) A szövetkeret megalakulását az előkészítő bizott­ság a faluban szokásos módon hir­deti ki, tehát táblahirdetménnyel, do­bolással, stb. - Az előkészítő bizottság az így megalakult szövetkzetetet 8 napon belül cégjegyzés végett beterjeszti a megfelelő bírósághoz. E bejelentés­hez csatolja a központi szövetkezeti trnács jóváhagyó végzésének hiteles másolatát, az előkészítő bizottság ta°laistromát (hitelesített aláírá­sokkal), azonban a hitelesítést jelen esetben a helyi nemzeti választmány is jogosult foganatosítani, közjegy­zői vagy bírósáfi hitelesítés nem szükséges. A cégbejegyzés feltünteti a szövetkezet keletkezését, elneve­zését és székhelyét, a vállalkozás tárgyát, az előkészítő bizottság és az igazgatóság tagjait, a szövetke­zet képviseletének és aláírásának módozatait, az üzletrészek összer­szerüséTét és a tagok szavatosságét a szövetkezet megszűnését és a fel­számolók neveit, valamint az adatok megváltoztatásit. Az egységes szövetkezet a'ar>s-a­M'YAIT PZ Ú. n. ALAI-VSZABÉLVMINTÍT a Központi szöv. tanács adia, ezeket azonban a földniüvelésü<rvi minisz­ternek kell ióváha<rynia és a Hivata­los L«nbfn közzétennie. A kö7zé +é f°l vi^z^nt, mindent Tvítol. pmi a többi rríás szövetkezetnél strikt előírás; te­hát az alapszabályok beterjesztését a bíróságnoz, kozi aazgatásnoz es egyéb eioirt hivatalos szervekhez. Az alapszabalyok kötelezőek, tehát eze­ket köteles átvenni és betartani min­den egységes szövetkezet. Megvál­toztatásukhoz a központi szövetke­zet hozzájárulása szükséges, amit azonban még a földniüveiésügyi mi­niszternek is jóvá kell hagynia. Alapszabályváltoztatás esetén azon­ban a változtatást és a megváltozta­tott alapszabályok egy példányát a cégbírósághoz is be kell terjeszteni. Az előkészítő bizottság azután az alapszabályok értelmében közgyűlést 1 hív össze, mely megválasztja az igazgatósa ~ és az alapszabályokban megjelölt többi szervet s ezzel az­után az előkészítő bizottság befejez­te munkáját. De minek is lenne to­vább, hiszen már megalakult maga a szövetkezet, bejegyezték a cégbí­róságnál, alapszabályokat kapott, közgyűlést tartott és iTazeratósáfrot választott, tehát megalakulása be­fejeződött. Az ítv me .Pfalskv .lt szö­vetkezet met már hozzáláthat fel­adatinak telejsítéséhez: a földmű­ves dolgozó szociális színtjének eme­léséhez. Pz^ntsz'n^é'-kal sűrítettük e°ry cikkbe a törvénv és rendelet, külön­böző s , rpVpsz---'han lefektetett ren­delkezéseidet. ho™y ÍPV egvséTes és •tömör képben pypkorlptt útmutatást nyuitsunk azoknak a földműves ol­vasóknak, akik már döntöttek sz egységes szövetkezet megalakítása mellett. Reméljük, hogy ezzel eltá­volítunk minden kételyt és félreér­tést, amit talán a reakciós propa­fan'"a hatáséra. itt-ott méT éreztek, az alakítés álVtólagos nehézkességé­vel szemben. Hisz nn a törvény és rende'et sz c^vsérres s^övetkezték megalakításénak formai részét a mi­nimumra erikkertette, ami céh­ként a szociális törvényhozás állan­dó von?la. A z elírások egyszerűek és áttekinthetők.. Úgy vannak szer­kesztve, hoTy az e°ysé~es szövetke­zet alaoitói p p-vakorlptban minél kevesebb technikai nehézségre és pénzügyi akadályra bukkanianak. Ezért tüntette el például a törvénv a, hitelesítés eddi'n kötelező formá­ját, ezért egyszerűsítette le az alap­s.zsbálv közzétételét és a cégbejegy­zést. olypnnvira, hogy a falusi dol­gozók az egységes szövetkezetet akár önmaTk, minden külső segít­ség nélkül is mes-rlrknhatjík. Host már a falusi dolgozókon a sor, hogy ilven formai könnyítések mel'ettboz­zélísspnoif az e^Tsén-es• szövekteze­tek további megalakításáhaz. (m. 1.) Jó vetőmag — Jobb termés (Vb) Már nem sok idő választ el bennünket az őszi vetéstől. Itt az idő, hogy előkészítsük nemcsak a íö'det, a vetőgépet, de a jó vetőmagot is. A közmondás is azt mondja: „Ki mint vet, úgy arat" de mondhatnánk úgy is — ki mit vet. azt arat —, mert tud­juk. hogy az elvetett vetőmag minő­sége nagyon íontos tényező a növé­nyi terme'.esben. Ma már mindenki tudja, hogy csak jó vetőmag vetése hoz jobb termést. Mire kell a velőmag kiválasztásánál ügyelni. Elsősorban íontos az alkalmas ah aj kiválasztása. Közismert dolog, hogy minden gabonafajtából többíéle alfajt termesztettek ki, a különféle tájak, talaj és éghaj'ati viszonyoknak megfelelően. Ezeket az alíajtákat a vetőmag nemesítők több éves munká­jukkal termelték ki s ezek a fajták a nekik megfelelő körülmények között a ieg^obi) termést adják. . Minden alfaj bizonyos tulajdonságokkal rendelke­zik. n.ely tulajdonságok a vetőmag megválasztásánál tekintetbe veendők. A/ allami kutató intézetek évente összehasonlítható Kísérleteket végez­ne ezen alfajtákkal, horv a külön­bizj fejlődési körülményekie való te­kintette' megállapíthassák az egyes al­fnjták alkalmasságát és kísérleteik alapján kiválaszthatják a legmegfele­lőbbet az egyes vidékek számára. Szem előtt kell tartanunk azt, mit a többéves tapasztalat bebizonyított, hogy a nemes vetőmagfajták mindig magasabb és több minőségű termést hoznak, ntint az úgynevezett házi faj­ták, melyek a többéves továbbterme­lés által kevertek, degeneráltak és ala­csonyabb termést adnak. A megfelelő vetőmag kiválasztásánál, ha a terme­lő nem tudja melyik fajtát válassza, ismét nagy segítséget nyújtanak a kísérleti állomások vagy intézetek, hol a termeiőknek készséggel tanácsot adnak. További és nagyon fontos feltétel a jó termés elérésénél az is, hogy a ve­tőmag tiszta legyen. A kicsépelt gabo­na közvetlen a cséplőgéptől, nem al­kalmas a velésre Az ilyen gabona ugyanis különféle nagyságú, súlyú vagy éppen kifejletlen, hibás szemek keveréke, mely gyakran tartalmaz sze­metet s más oaa nem való idegen anyagot. Ezt a szemetet két csoport­ba sorolhatjuk: az úgynevezett ár­talmatlan szemét, mint például föld, homok, pelyva, szalmatöredék és hi­bás magok stb., melyek csak csökken­tik a tiszta mag mennyiségét. Ha kis menyiségben fordulnak elö, nagy kárt nem okoznak A káros idegen anya­gok, nemcsak hogy a tiszta mag mennyiségét csökkentik, de ártanak magának a növényzetnek is. Idetartoz­nak elsősorban a gyommagok. Ezek a vetőmaggal együtt a földbe jutva csökkentik a termést, elősegítik a nö­vényzet különféle betegségeinek ter­jedését, nehezítik az érést és az ara­tást. A szemét és gyommagok eltávolí­tásával még nem kjpuk jó vetőma­got. A vetőmagnak, amennyire lehet­séges, egyforma nagyságúnak kell lennie. Csak egészséges és nagy sze­mekből fejlődik erős, egészséges nö­vény. A jó vetőmagnak természetesen megfelelő csíraképességgel ketl rendel­keznie. mert enélkül, mint vetőmag nem jöhet számításba. Gyöngébb csí­raképességű vetőmagból többet kell vetni, ha megfelelő eredményt aka­runk elérni. A jó vetőmag csíraképes­sége sohasem lehet 90 százaléknál ala­csonyabb. Alacsonyabb csíraképesség, a vetőmag gyöngeségéről, betegsé­géről tanúskodik. Ilyenből sohasem várhatunk egészséges életerős nö­vényt. Nagyon fontos az is. hogy a vető­mag egészséges, szagtalan legyen s hogy színe is erről tanúskodjon. A magok ugyanis sokfajta betegség hordozói lehetnek. A gabonafélék leg­gyakoribb betegsége, mely a legtöbb kárt okozza, az üszög. Ez a betegseg különféle változatban megtámadhatja mind a búzát, mind a rozsot és árpát. Az üszög hordozója gombaszerű képződmény, melyek a magot fekete porszerű anyaggá változtatja. A leg­jobb védekezés ellene a pácolás. Az elmúlt években gyakran találkoztunk üszögös gabonával, ámbár minden al­kalommal felhívták a termelők figyel­mét a szakszerű pácolás szükségessé­gére. Egyes helyeken az időjárás is hozzájárult az üszögképződés elősegí­téséhez, azonban ezt mégsem lehet egyedül az időjárás számlájára írni. A gabonafélék betegségeinek vizsgálá­sánál majdnerr. mindig arra az állás­pontra jutottak, hogy az üszökösséget legtöbbször a gazdálkodók hanyagsá­ga okozta. Sok esetben meggyőződ­hetünk arról, hogy nem szenteltünk szükséges figyelmet a pácolásnak. Termelőinknél jelenleg ismerős a szá­raz és nedves pácolás. Ha tökéletesen és lelkiismeretesen pácolunk, úgy mindkét módszer eredményes. A leg­több hibát az okozza, hogy nem ve­szik figyelembe a vetőmag mennyisé­gét, vagy nem keverik át tökéletesen a pácolandó vetőmagot s az egyes gobanaszemekre a pácolószerből nem A földművelésügyi meghatalmazotti hivatal a raktárszövetkezetek útján ez évben is bebiztosítja a szükséges nemes vetőmagok beszerzését terme­lőink számára. Ezek a vetőmagok megfelelnek a fent felsorolt követel­ményeknek s egyedül földműveseink elhatározásától függ, hogy élni akar­nak-e ezzel az eszközzel, ki akarják-e használni azt az előnyt, melyet szá­mukra ezáltal kormányunk nyújt. Azok a földművesek, akik már egy­szer kipróbálták a nemes vetőmagokat, meggvőződtek a termésátlag emelke­déséről mind mennyiségi, mind minő­ségi szempontból. Utcai újságot minden faluba A romániai magyar népi szövet­ség napilapja, a „Világosság" került a kezembe, hogy mint mindennap, a többi hozzánk érkező lapokkal együtt átnézzem. Már az lelső pilla­natban megragadta szememet a ve­zércikk címe: „Utcai újságot min­den faluba." Igen, ez kellene nálunk is, hogy a még mindig tespedtségben meghúzódó népünket mozgékonyab­bá, a szocialista eszmék harciasabb munkásaivá neveljük. Ez volt az első gondolat, amely bennem a cikkel kapcsolatosan fel­merült. De tovább siettem, anélkül, hogy behatóbban foglalkoztam vol­na magával a cikkel. Az újságírói „újságolvasást" végeztem. Egymás­után mentek át kezeim között a la­pok, a Budapesten megjelenő Szö­vetkezet, a Szabad Föld, az Ameri­kai Magyar Hírnök, a Dunántúli Napló, Szabad Nép, Népszava, Rudé Právo, Pravda, Práca s vagy egy tucatnyi egyéb bel- és külpolitikai napilap. Később, hogy a csehszlovák Táv­irati Iroda anyagának megérkezte után a beérkezett hírek feldolgozá­sához kezdtem, szemem ismét rá­vetődött a Világosságra, illetőleg Lázár József vezércikkére: „Utcai újságot minden faluba." A cikk címe újból megkapott, sőt annyira lenyűgözött, hogy sürgős munkám ellenére belefogtam a cikk elolvasásába. Tartalma ? Maga a cikk elme meg­mondja. A felvetett gondolat meg­valósítása azonban a csehszlovákiai mágyarság délszlovákiai magyarlak­ta falvak szempontjából anniyra fon­tos és akut, hogy elhatároztam: Lázár Józsefnek a Világosságban írott vezércikkét tovább adom a csehszlovákiai magyar falu dolgo­zóinak, mert Lázár ugyan szavait a romániai magyar falvak lakossá­gához intézte, de szavainak ereje minden valószínűség szerint példa­követő cselekedetekre fogja buzdíta­ni a mi dolgozó falusi népünket is. íme a cikk: Az utcai újság erős harci fegyve­re a dolgozó parasztságnak. A jó új­ság mozgósít, szervez, leleplez, bí­rál, harci és munkamódszereket köz­vetít. Jelentősége az első pillanatban talán fel sem mérhető. De, ha mé­lyebben nézzük a kérdést, nyilván­való, hogy erről a fegyverről a falu dolgozó népének saját érdekében nem szabad lemondania. A jó utcai újság nagymértékben hozzájárul a falu problémáinak megoldásához. A tapasztalat azt bizonytíja, hogy ahol jó a faluujság, ott pezsgőbb a szer­vezeti élet, lendületesebb a kizsák­mányolók elleni harc, zavartalanab­bul folynak az időszerű munkák. A Román Munkáspárt kezdeményezésé­re egyre több faluban láthatunk ut­cai újságot. Természetesen még van­nak olyan községek is, amelyekben még nem jelentek meg. Az ilyen he­lyen több is a panasz, döcög a szer­vezeti munka, hangosabbak a kulá­kok. A már meglévő faluujságok nem mind egyformák. Vannak jó és rossz, vagy gyengébb utcaujságok. A prob­léma fontossága megköveteli, hogy egy röpke pillantást vessünk mind­két faitára. Amidőn valamelyikre azt mondjuk, hogy ez jó, nemcsak a külalakját nézzük, hanem elsősorban a tart8Ímát. Ha olyan cikkeket, írá­sokat, híradásokat tartalmaz, ame­lyek a község dolgozóinak minden­napi életével, kérdéseivel, gondiaival foglalkoznak, az utcaujság helyes úton halad feladata betöltésébon. Volt alkalmunk tó utcaulsáeot látni. Miről is adott hírt ez az utcai új­ság? Kezdjük talán azzal, hogy min­denekelőtt szembetűnő helyen állí­tották fel: a piactéren. Esőtől és széltől üveglappal védik a kiragasz­tott írásokat. A jó helyre állított ut­csuiság minaen arra menőnek fel­kelti a figyelmét. Megáll előtte és böngészni kezdi a cikkeket. A híd­almási faluujság azonban nemcsak forgalmas helven áll. hanem olyan dolgokkal foglalkozik, amelvek a fa­luban időszerűek és érdeklik a dol­gozókat. Vagy tizenhat cikket lát­tunk kifüggesztve. Volt közösük kézzel és géppel irott. Dolgozó föld­művesek írták a falu népének. Mun­kamódszerekről adtak számot. A ha­tárfelelősök végzett munkájukról az aratás, a cséplés menetéhez szóltak hozzá. Egyszerű szavakkal elmond­ták, ki mit észlelt, ki dolgozott szor­galmasan, ki kullogott hátul. Egy­mást is bírálták. Rámutattak arra, hogy mi volt a másik hibája. A beszolgáltatás menetéről is írtak: a vonakodókat kiszerkesztették, a szí­vesen adókat megdicsérték. A dol­gozó parasztok megértették az utcai újság horderejét. Ezért is tudnak jó újságot szerkeszteni. A fenti példa nyomán nem nehéz elképzelni, hogy milyen lehet a rossz utcai újság. Le 0feltünöbb is­mertető jele az, hogy eldugott he­lyen szerénykedik, bokrok mögül kandikál ki szégyenlősen. Van is miért szégyenkeznie, mert régi hiva­talos községi hirdetményeken kívül újságokból és folyóiratokból kivágott képeken kívül mást nem tartalmaz. Láttuk tehát, mi különbség van a jó és rossz utcai újság között. Min­den falunak arra kell törekednie, hogy újságja a jó csoportba tartoz­zék. A kétfajta utcai újság mellett van még egy harmadik csoport is: az, amely még nem született meg. Áthaladtunk olyan községeken, ahol sem jó, sem rossz utcai újságot nem találtunk. Ezeken a helyeken rend­szeresen azt válaszolták, hogy most sok a dolog, kz embereknek nincs idejük utcai újságba írni. Eléggé nem kárhoztatható felfogás ez.. Kö­zömbösséget, tunyaságot takar és arra utal, hogy nem értették meg az utcai újság politikai jelentőségét. Ezekben a községekben nem adnak számot maguknak a dolgozó föld­művesek, hogy milyen nagyot hibáz­nak, mennyit ártanak maguknak az­zal, hogy még nem használják fegy­verként, mozgósító, nevelő eszköz­ként az utcai újságot. Az, hogy nincs idő, nem helyt­álló érv. Nem kell hozzá sok: csak egy kis jóakarat, jószándékú kez­deményezés. Néhány szál gyalult deszka éá~ pár darab léc minden fa­luban akad. Írni-olvasni tudó embe­rek is akadnak bőven. A legelfoglal­tabb, néhány elemi osztályt végzett dolgozó földművesnek is van vasár­naponként egy órányi ideje arra, hogy tizenöt-húsz sort papírosra ves­sen. Dolgozó földmüvességünket be­csülné le, aki azt állítaná, hogy a falu dolgozóinak nincsenek meglátá­saik, gondolataik, hogy nem tudnak hozzászólni a község ügyeihez. Min­den faluban megvannak tehát az ösz­szes feltételek a jő utcai újság szer­kesztéséhez. Csak hozzá kell fognia néhány szervezeti embernek. A Ro­mán Munkáspárt helyi szervezetei­nek irányításával, a tömegszerveze­tek vezetőségének kézbe kell venniök az utcai újságok felállításának kér­dését. A kezdeményezés termékenyí­tőleg hat majd a falu dolgozóira. Helyes neveléssel lesz cikkíró elég. Olvasóközönség is. Az utcai újságok kérdésében ne helyezkedjék senki sem arra a ké­nyelmes vagy rövidlátó álláspontra, hogy minek a faluujság, hiszen a faluba úgyis járnak napi- és hetila­pok. Ez utóbbiak sohasem helyette­síthetik az utcai újságokat. Felada­tuk általánosabb, világ- és országos eseményekről tájékoztatni, minden községben egyformán hasznosítható politikai nevelő és agitációs íráso­kat közölni. A világon egyetlen na­pi- vagy hetilap sem vállalhatja azt a feladatot, hogy naponta egyszerre akárcsak egyetlen megye összes falvainak eseményeiről, aprólékos harcairól rendszeresen beszámoljon. Ez a feladat a falusi utcai újságok­ra hárul. Éppen ezért egyetlen köz­ség dolgozói sem hanyagolhatják el az utcai újság szerkesztését. Hiá­nyosságuk leküzdésére, a falusi ki­zsákmányolók üzelmeinek leleplezé­sére, a közömbösök és tétlenkedök kipellengérezésére, harci buzdításra faluhelyen a legjobb eszköz az utcai újság. Egyetlen falu sem maradjon tehát jó utcai újság nélkül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom