Uj Szó, 1949. szeptember (2. évfolyam, 120-145.szám)

1949-09-06 / 124. szám, kedd

UJSZG 1949 szeptember 6 A szovjet filmgyártás 30. évfordulójára 30 évvel ezelőtt, 1919 augusztus végén írta aiá V 1. Lenin az orosz filmgyártás állomasításáról szóló ha­tározatot. Ez a/ aláírás és ez a hatá­rozat tárta ff 1 a szovjet filmgyártás kapuit és nyitotta fel előtte azokat a távlatokat, amelyek 30 év elmultával elért valósággá váltak Ha ma fella­pozzuk a szovjet film 30 éxes történe­tét, látjuk, hogy az út, amelyet meg­tett igen hosszú, de ezen az úton néni lépésben, hanem hatalmas ugrásokkal haladt a szovjet fi!mgyá~tás. A szovjet filmgyártás is mint az egész szovjet társada'om és a szovjet élet minden útszakasza az Októberi Forradalomból meríti megújhodását és új erejét. Ler.iti augusztus 27-én irta alá a filmgyártás államosítását. Ez volt a kezdet, de ő nem állt meg, son­ka! tovább haladi ezen a téren is, mert az új szovjet filmgyártásnak nemcsak szilárd alapot adott, hanem megszabta fő irányvonalát is. A filmet is feltét­lenül a nép szolgálatába kell állítani. „Fontos feladata a jövő filmművé­szetének — mondotta Lenin — a hír­adó filmek kérdése. A filmhíradó hű tükre legyen a valóságnak, példamuta­tó. Legyen harcos, publicisztikai szel­lemű, kövesse a legjobb szovjet új­ságok irányvonalát Fel kell használni az új filmművészetet a nézők hatal­mas tömegének felvilágosítására, ok­tatására. Nagy jelentősége van ezért a népszerű tudományos filmeknek. Ezeknek a filmeknek fel kell ölelniök a tudomány és a technika legszélesebb területéről vett kérdéseket. Szemlél­tető, közérthető módon kell a legszé­lesebb tömegeket a népszerű tudomá­nyos filmek eszközével a kultúra mi­nél magasabb fokára emelni. íme ez volt az első Kitűzött cél. A szovjet filmgyártás megvalósította ezt a nagy Sztálin bölcs támogatásával és ma is, 30 év elmultával is a film a va­lóságot, a szovjet valóságot szolgálja. Eppenúgy mint a szovjet irodalom ter­mékei, a szovjet film is hű tükre a szovjet ember életének, a szovjet tör­ténelem hata'mas mozzanatainak, a szovjet tudományos életnek, tehát összefoglalva mondhatjuk: a szovjet valórágnak. A két legutolsó szovjet film a „Sztá­lingrádi ütközet" és „Találkozás az F.Iban", mely a Marianske Lázne-i nem zetközi filmfesztiválon és a bratisiavai munkás filmfesztiválon is bemutatásra került és amelyek elnyerték a feszti­vál legelső díjaipt, ékes bizonyítékai annak a hatalmas munkasikernek, ame­lyet a szovjet filmgyártás ma elért. Nemcsak hazai, hanem nemzetközi vi­szonylatban is Még egy pár szót arról, hogy mit jelent számunkra általában a film es főleg a szovjet film. A filmművészet módot nyújt a valóság anyagszerű ábrázolására és a valóság változásban való ábrázolására azzal, ho^v az idő­pontokat, a színtereket váltogatva, a multat a jelennel, a távolit a közeli­vel egymás mel'é á'lítva egyidejűleg egész eseménysorozatot tud ábrázolni. A film művészi lehetőséget nvujt ar­ra, hogy a műajkotás hőse maga a társadalom legyen A filmművészet a jövőbepillantó teremtő képzelet szá­mára is utat nyitott, mert kitűnően al­kalmas mindenfajta utópiának az ábrá­zolására és mivel az utópiákat meg­testesíti, láthatóvá teszi és realizálja, azonnal alá is veti a társadalom Kriti­kájának. A filmművészet, amint lát­juk, rengeteg lehetőséget nyújt az ábrázolás terén a filmgyártásnak. S a filmek értéke attól függ, hogy melyik filmgyártás hogyan használja fel ezeket a lehetőségeket Az amerika­nizmus a helytelen úton indult el és züllesztő hatására a nyugateurópai film is letért a helyes útról. Hazug problémák ábrázolójává vált és a ka­pitalizmus hatalma rákényszerítette a filmgyártásra, hogy a műtermekben készült trükkÖK, giccsek segítségével eltereljék az emberek figyelmét az igazi életproblémákról. A szovjet film ezzel szemben a filmművészet igazi útját járja, a filmművészet igazi fej­lesztője és egyedül biztosítja e művé­szi kifejező mód értékét és tisztasá­gát. A ítázisok és kendőzött valóság helyett a szovjet fikn a vászonra az igazi valóságot, az élet legégetőbb problémáinak képét és megoldását ve­títi. A szovjet film tehát örömteli ki­fejezője a valódi életnek és irányvo­nalát a szocialista realizmus határozza meg. Most, mikor a szovjet filmgyártás­nak 30-ik évfordulóját ünnepeljüK, nagy örömmel töl tel bennünket, hogy a mi filmgyártásunk is emgidult azon az úton, amelyet i szovjet filmgyár­tás már befutott Előttünk, dfe az egész világ előtt is példaként ragyog a szov­jet film hatalmas kifejezője erejével és szocialista igazságaival. (cs. k.) A ÍEKET4E T.EMGJERJlíZ Fölöttem a kék ég végtelenje tárul, Es én válaszoltam: Tenger, üdvözöllek, lábaim előtt a tenger sisteieg Mindazok nevében, akik értenek, s a hol a kettő láthatára zárul, akik felismerik cé'ját az életnek vidáman cikkáz egv siráiysereg. és tudják az árral miért küzdenek. Kötődő hullámok kergetik ma egymást, Hiszem, hogy a munkás, ki itt áll a nem tudják nem talá'kozhatpak sosem. parton Látszólag értelmetlen ez a nagy s pillantása nemes szépségedre hull, kavargás, leke mélyen szilárd biztonsággal érzi, ame'y öröktől van és el nem pihen, a harcban nem az győz, aki elpuhul. Ma nyílt meg előttem először a tenger. Ma láttam meg végre rejtett titkait. Azt mondta: itt vagyok, tiéd vagyok, Eljöttünk, hogy testünk habjaidba mártva új erővel fogjuk majd sarlót, kaszát, irányítsd bizalommal felém útaid. Mélységemtől ne félj, hullám ne riasz­szon. Minden, ami erős, mélyen gyökerez. Riadjon, a gyáva, ki lebzsel a parton és nem a hajós, ki bátran evez. ember, naptól csókolt bőrünknek barna zománca mutatja, itt enyhet, pihenőt talált. Köszöntelek té?ed, szép FeKete tenger, munkára gyürközve ismét karjaim. P-rtodon én ál'ok, a dolgozó ember. Ne utasísd hát el hálás dalaim. Pócz Olga. I. P. Pavlov 100. születési évfordulója A Szovjetunióban nagyszabású elő­készületeket tesznek lvan Petrovics Pavlov, az élettan kiváló tudósa, szü­letésének 100-ik évfordulója megün­neplésére. Az élettani tudomány, a kí­sérleti orvostan intezete ésa kirovi ka­tonaorvosi akadémia tudományos kara, ezt az évfordulót külön ülésen és szá­mos kiadvánnyal ünnepli .meg. Pavlov élettani intézete szeptember 1-én úgy nevezett „Nyitott ajtó* napjait" kezd­te meg, amelyek folyamán kiváló tu­dósok, köztük Pavlov sok tanítványa előadásokat tartanak és megismerteti a látogatókkal az intézet tudományos laboratóriumát A látogatóknak be­mutatják azokat a kísérleteket is, amelyek az úgynevezett reflex útját követik. Nagy kiállításon bemutatják a szovjet élettan tudósainak munkáit. Kü'ön termet fognak berendezni 1 P Pavlovnak, az élettani intézet volt igazgatójának. A katonaorvosi akadé­mia előadó termei, ahol valamikor a kiváló tudós adott elő, az eredeti ál­lapotokban maradtak meg. Pavlov­muzeumát. amely az intézett mellett van leiállítva, kíegeszitettek a kísér­leti orvostan inteze anyagával, ahol a tudós több mint 45 évet dolgozott úi munkamódszereve Az ünnepi kiállításon bemutatják azt az emlékműiervet is, amely Pavlov in­dítványa alapján készült a kísérleti kutyáról Ez az em'ékmű az intézet kertjében áll Pavlov laboratóriuma mellett. A politikai és tudományos is­meretek terjesztésére meg tlakult or­szágos egyesület leningrádi csoporttá az élettan nagy tudósának műveiről cikkluselőadá-okat rendez a nagy nyil­vánosság szám á r<*. Tömt-gkiadásban jelennek meg azok a röpiratok, amelye­ket I P Pavlov emlékére adnak ki. A leningrádi tudománynépszerűsítő 'ij­mek stúdiója az évforduló napjai alatt számos emlékfilmet mutat be. Megjelent a „Tartós békéért, népi demokráciáért" legújabb száma A „Tartós békéért, népi demokrá­ciáért" 44-ik száma most jelent meg Bukarestben és több értékes cikket közöl a nemzetközi munkásmozgalom kieme'kedő tagjainak tollából. Csu­teh, a kínai népi demokratikus felsza badító hadsereg főparancsnoka a ki nai nép felszabadító harcairól ír A tá­bornok cikkében megemlíti, hogy a kí­nai nép döntő győzelmeit hosszú év­tizedes harcok árán érte el. Beszámol a Kuomintang kormány rendszeréről és terrorjáról, az ellenállási mozgalom kezdeti stációiról, amelyet a Kommu­nista Párt még 1928-ban szervezett meg. A harcok során először csak kis falvakat és városokat, majd későbben egész országrészeket szabadítottak fel Az 1948 te'én elért hatalmas győztes csaták Mugden, Szacsau éc Pejpin vi­dékein döntő csapást mértek Csankaj­sekre és csapataira, melynek következ­tében a Kuomintang hadsereg képte­len volt további ellenállást kifejteni A kínai népi hadsereg ma hatalmas, állo­mánya a 4 mi'liót is túlhaladja és meg­dönthetetlen erőt alkot a kínai biroda­lomban. Ez a hadsereg; állandóan sikert sikerre ér el a Dél Kelet, Dél-Nyugat és Észak-Nyugat vidékein és Kína végleges felszabadítása már csak rö­vid idő kérdése. Céljaink felé közeledünk — írja a tá­bornok — azaz a feudális Kína rab­szolga soisának megszüntetésere. Munkának, amellyel az új független szabad és hatalmas Kínát akariuk megvalósítani, valójában csak most kezdődik el Hálásak vagyunk a Szov­jetúniónak és a világ összes forradalmi nemzeteinek, hogy harcunkban megse­gítettek és hogy velünk tartanak. EZ VOLT EZ MA VILNA Vilna, -a litván szovjet köztársaság politikai és kulturális életének köz­pontja, dicsőséges múltú város, tele forradalmi hagyománnyal. Hajdaná­ban innen indult harcba a litván nép a gyűlölt teutonok ellen. Nagy Pé­ter cár, az egyik vilnai templomban kereszteltette meg Puskin nagyap­ját. Az egyetemi könyvtár vaskos kötetei a lengyel nép nagy fiára, Adam Miczkiewiczre emlékeztetnek. A mult század* nyolcvanas éveinek végén a „Munka felszabadítása" nt»- I vtl első orcsz marxista csoport Vil­nán keresztül juttatta el Oroszor­szág belsejébe a marxista irodalmat. A litván fővárosban kezdte meg gimnázista korában forradalmi te­vékenységét Félix Dzerzsinszkij. Az új szovjet Vilna, ha meg is őrizte a város régies szépségét, új vonásokkal gazdagodott. A híres bástyáról nem szük utcákra látni többé, a cseréptetős srró házak he­lyén épületóriások állnak. Az üzemekben szocialista verseny folvik, az ötéves terv idóelötti tel­jesítéséért. A főiskolákban a munká­sok és parasztok gyermekei tanul­nak. A nvomdákból sokezres pél­dányszámban kerülnek ki a köny­vek. ILLÉS BÉLA FEGYVERT S VITÉZT ÉNEKLEK — Valamicskét ittam, de nem szállt a lábamba. Ha kétannyit innék, akkor is elbír a lábam a falum'g. Pincérnek szakmájához tartozik a gyaloglás. — Ne tréfáljunk! Hogy mehet a falujába? A német vonalakon át? — Dehogyis!... A mocsáron át, ahol a német nem ismeri az utat. De én ismerem, mert ott születtem a mocsár kezenén lévő sz'geten épült faluban és ott szag­gattam el az első nadrágot. Ezt egykedvűen mondta el. Egykedvűen, majdnem únottan. Mi egymásra néztünk. — Elvtárs, tudja, hogy mit beszél? — kérdeztem reszkető hargon. A pincér a fehér asztalterítőre lerajzolta, hogy (az egyik külváros peremén), hol kezdőd'k az a hatalmas mocsár, amely nyugat felé messzire elhúzódik a város­tól. Azt is felrajzolta, hol a szülőfaluja és merre vezet az út a faluba. Morozov elővette a térkénét. A térképen ott volt a mocsár, de a falu nem volt belerajzolva és az út sem. Pár pillanat'g valamennyien hallgattunk. Egyszerre félni kezdtem. Amíg bizonyos voltam ab­ban hogy meghalok, eszembe se jutott, hogy félni is le­het Különben is a hat hét alatt, amig a visszavonuló sereg hátvédjét képeztük, volt alkalmunk megbarát­kozni a halál gondolatával. Eleinte naoonta temettünk. Később, nem egyszer, kénytelenek voltunk halottainkat temetetlenül hagyni hátra. Valamennyien számoltunk azzal, hogy ránk is ilyen sors vár. Ezzel a gondolattal is meg lehet békülni. Nem könnyen, — de lehet. — Elvtárs velünk jön! — szólalt meg Morozov. — Most rögtön velünk jön. — Itt hagyjam az éttermet? Magára hagyjam? — Nem fél az senkitől! — mondotta Levin. — Va­laki majdcsak megkönyörül rajta és felgyújtja. A pincér a rémülettől tágrameredt szemekkel bá­mult ránk. Tekintete egyikünkről a másikra tévedt. Egész teste remegett. — A szálloda... suttogta. — hogy én, a szál­lodát ... — Fizetünk! — mondottam hangosan. Ez a szó magához térítette vendéglátó gazdánkat. Körülnéztt, mintha mély álomból ébredve, nem tudná, hogy hol van. Reszkető jobbjával megsimogatta magas, sápadt homlokát. Aztán váratlanul elnevette magát. — Azonnal, kérem alássan! — mondotta hadarva, hozzá sehogyan sem illő lakájszerű meghajlással. Korát meghazudtoló fürge lábakkal szaladt ki az étteremből. Pár pillanat múlva hatalmas könyvet hozott magával. Alkalmasint az étterem, vagy a szálloda főkönyvét. — Bal hét, fizetni! — kiáltotta. Lassú mozdulattal kinyitotta a könyvet, beleköpött és ismét becsukta. — Köszönöm, minden benne van! — mondotta. — Mehetünk! Csak előbb bemutatkozom. Nikoláj Mihaj­lovicsnak hívnak. Nos ... Mielőtt a tárt ajtón kiléptünk, visszafordult. Pár pillanatig mozdulatlanul állott, fejét lehajtva. Pavlov őrnagy nem akart fogadni. A ház aláakná­zását irányitotta. Nagynehezen mégis kiverekedtem egy rövid kihallgatást. Meghallgatott, aztán elővette a tér­képet. — Butaság! — mondotta. — Ne várj csodát, Voron­cov! Mehetsz I Valósággal könyörögnöm kellett, hogy hallgassa meg Nikoláj Mihajlovicsot. Pavlov egy negyedórán át beszélgetett Nikoláj Mihajloviccsal — négyszem között. Aztán Kulik száza­dost hívatta. Kulik és Nikoláj Mihajlovics autóba ültek. Negyvenöt-ötven perc múlva ismét ott voltak az isko­lában. A kocsi kerekei (bár a város utcái szárazak és porosak), — a kerekek nedvesek, sárosak. Este hat órakor Pavlov őrnagy összehívta a zászló­aljat. A pincében sorakoztunk. Valamennyien ott vol­tunk és mégis nagyon kevesen voltunk. Pavlov mellett egy ismeretlen őrnagy állott. — Fiúk! — kezdte Pavlov. A város éjfélkor német kézen lesz. Mi éjfélkor indulunk, de nem keletre, hanem — nyugat felé. Nem a főerőkhöz, hanem az ellenség há­tába. Ott komoy munka vár ránk! Több mondanivalóm nincs. Az épületet senki sem hagyhatja el. Este tizen­egyig mindenki megkapja a beosztását. Teherautón me­gyünk. Az ismeretlen őrnagy vette át szót. — Konzervet, kétszersültet és dohányt szállíttatok ide az iskolaépületbe. Mindenki vigyen magával annyi élelmiszert, amennyit elbír. A lőszert ott kapjátok meg, ott... majd meglátjátok. Tíz óra felé mintegy negyven teherautó és néhány személygépkocsi állott az utcán, amelyet égő házak tüze világított meg. Halk parancsszavak, árnyékszerűen mozgó katonák, ládák, zsákok, gépek. Minden teherautó orrában gépfegyver. Minden soffőr mellett géppiszto­lyos tiszt. Tizenegy óra előtt néhány perccel fölrobbant a pályaudvar közelében lévő benzinciszterna. A várost égigérő lángoszlop világította meg. Az alacsonyan úszó fellegek — lángvörösek. Tizenkettő előtt hét perccel az első autó, (melyben a soffőr mellett a mi pincérünk ült), lassan elindult. Három méterrel mögötte a második autó, aztán a har­madik. Az egész autósor. A németek a főutcán törtek a város szíve felé. Mint mikor acélt vernek acélhoz, olyan hangot adtak a rohanó német tankok. A mi sötétlámpás teherautóink hangtalanul siklottak. A németek nyugat­ról keletre törtek, mi arccal nyugatnak indultunk. Hét-nyolc perc és elértük a város szélét. Ott az első autó merészen jobbra kanyarodott. A. többi utána. Előt­tünk sötétség és csend. Mögöttünk a tűzvész fénye és a robbanások egybeolvadó, mennydörgésnél erősebb döreje. (Folytatjuk.}

Next

/
Oldalképek
Tartalom