Uj Szó, 1949. szeptember (2. évfolyam, 120-145.szám)

1949-09-25 / 141. szám, vasárnap

A Szakszervezetek Központi Tanácsának határozata UJSZ0 1949 szeptember 25 Az URO ülése a következő határozatot fogadta el, amelyet a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom minden tagjához intézett: December 4—8-ig tartják meg a II. Összszakszervezeti kongresszust. Az 1946-os első Összszakszervezeti kongresszus óta sok minden megváltozott. Akkor a reakciós erőkkel folytattunk harcot, visszavertük ellenségeink támadásait népi demokratikus köztársaságunk és szakszervezeti mozgalmunk egysége ellen. Nehéz feladatainkat állandó harcokban teljesítettük. Ebben a helyzetben kitűztük alapfeladatunkat, a háborúban megrongált gazdálkodás megújítását. Győztünk. Megvédtük a szakszervezeti mozgalom egységét, megvertük a reakciót és sikeseren teljesítettük a kétéves tervet. Az építő lelkesedés és az emelkedő termelés egy egész sor jelentős rendeletnek megvalósítását tette lehetővé számunkra a dolgozók érdekében. A feladatokat, amelyeket az első kongresszus tűzött elénk, teljesítettük, sőt többirányban túlteíjesítettük. Az életszínvonal emelkedett, a dolgozó jobban és boldogabban él. Az egyes létfontosságú cikkek feloldása a legfőbb bizonyíték arra, hogy a munka és magasabb termelés eredményei a dolgozók javát szolgálják. A dicső februári győzelemmel meg. teremtettük nálunk a szocializmus felépítésének előfeltételeit. A szocializmust építeni mindenekelőtt a gottwaldi ötéves terv teljesítésit jelenti és a KSC IX. kongresszus irányvonalának megvalósítását Az ötéves terv teljesítése azt jelenti, hogy a dolgozók életszínvonalának további emelkedését biztosítjuk. Ez a szakszervezeti mozgalomnak új nagy feladatokat és kötelességeket szab. Az összszakszervezeti kongresszus előtti munkafronton dolgozóinkat ezeknek a feladatoknak és kötelességeknek a teljesítésére irányítjuk és meggyőzünk minden tagot az új feladatok teljesítésének politikai jelentőségéről. Üj gyakorlati tapasztalatokat nyerünk és leleplezzük hibáinkat, gyenge oldalainkat és fogyatékosságainkat. Az URO vezetősége a kongresszus előtti munkafront céljául az ötéves terv első évének teljesítését a II. Összszakszervezeti kongresszusig tűzte ki. Ennek a feladatnak a biztosítására a szakszervezetiek kötelezettségeket vállaltak. Ezeknek a kidolgozása és megvalósítása az egész szakszervezeti mozgalom munkájának a megjavulását hozza. Sok üzemi csoport így tevékenységét aktívabban a termelési kérdések megoldására irányította. A szocialista verseny, az élmunkás- és újító mozgalom nagyobb méreteket öltött. Némely üzemi csoport a szocialista versenyben kimagasló sikereket ért el. A teljesítmény normákat túlhaladták. Az elért eredmények mutatják, hogy az ötéves terv első évét a II. összszakszervezeti kongresszusig megvalósíthatjuk. Ez azonban megköveteli, hogy a kötelezettségek a további üzemekre is kiterjedjenek és teljesítsék azokat. Ezt elősegíti a pontos ellenőrzés és a rendszeresen alkalmazott kritika és önkritikái ,ami munkánkat illeti. Ki kell terjeszteni az élmunkásmozgalmat és a szocialista versenyt nagy tömeges egész üzemi mozgalommá kell változtatni. Meg kell szilárdítani a normákat és lehetővé tenni a magasabb teljesítményekért magasabb keresetet. A régi elavult normák túlteljesítésénél újító tervekkel és új munkamódszerekkel kell megnyerni a mesterek, technikusok és adminisztratív alkalmazottak segítségét. A tervek teljesítésének sikeres ellenőrzését az összes alkalmazottak segítségével kell végrehajtani. A szakszervezeti szervek tevékenysége ezért nem korlátozódik ezután csak arra, hogy figyelmét csak a munkásra és a munkateljesítményre fordítsa. Ez a feladatnak csupán egy része. Az összes alkalmazottak érdekeinek előterébe nemcsak a munkateljesítményt kell helyezni, hanem az üzem egész gazdaságát. A dolgozó megszűnt az üzemnek csupán alkalmazottja lenni. Az üzem gazdájává válik. A gazda feladatai sokkal nagyobbak és szélesebbek. A gazda arról is gondoskodik, hogy az egész munkaidő az alkalmazottak tehetsége szerint teljesen ki legyen használva az üzem sikeres menetele érdekében. A szakszervezeti mozgalom feladata minden munkásból ilyen gazdát nevelni. Ezért állítjuk az összszakszervezeti mozgalom előtti munkafront élére a jelszót: Minden- munkás az üzemében jó gazla — és minden alkalmazott a maga munkahelyén! Ennek a jelszónak a megvalósítására összpontosítjuk egész figyelmünket a II. Összszakszervezeti kongreszszus alkalmával. Mindent a gottwald! ötéves terv teljesítéséért! Sok sikert a II. Összszakszervezeti kongresszusnak! Látogatás a knazíceí magyar CSM vezetőtanfolyamon Néhány kilométerre a zlatémoravcei járásban fekvő Kiíazice községtől, egy ROH üdülőhelyen 40 magyar CSM-tag vezetőképző tanlolyama fo. lyik. Ez a tanfolyam az első és résztvevőinek a feladata lesz beszervezni a magyar nemzetiségű ifjúságot a CSM-be, megteremteni a nelyes együttmunkálkodást a szlován ifjúsággal a szocializmus elérésének érdekében. Feladatuk áttörni a közöny falát, a magyar ifjúságot megnyerni és vezetni, bevonni a országépítő munkába, hogy vállvetve a szlovák, cseh, lengyel és ukrán ifjúsággal haladjon. Késő este érkezte n közé jük és betoppanásomkoi egy kellektív: „Szabadság!" — üdvözléá fogadott. Attól a pillanattól kezdve otthon éreztem magamat köztüK, annyi mosolygós arcot, annyi nevető" szemet, olyan lelkesen felhangzó dalt ritkán lát, ritkán hall az ember. Másnap megismertem napi programúkat. 3—4 orán át fegyelmezetten és érdeklődéssel figyelni az előadásokat és utána lelkesen vitázni — nem kis dolog, Azt gondolnád, hogy vita után gyorsan leülnek az ebédlőasztal köré és türelmetlenül várják az ebédet. De tévedtem. Hozzám jötteK és szálltak a kérdések problémáikról, mindarról, amit nem értettek és amit tisztában szerettek volna látni. Major Ágoston elvtárs jön hozzám. Munkásfiú Seciankyban, középtermetű, sötétbarna, göndörhajú, gyorsbeszédű, élénk gondolkodású. Mond csak Major elvtárs, mit tanultál eddig az iskoláztatáson? — Azokat az irányelveket — feleli —, melyek szerint munkámat otthon, a magyar CSM tagok soraiban és úgyszintén a nem tagok Között folytatni fogom. Üj kádereket kell nevelnünk, a dolgozó ifjúságot öntudatosítanunk, hogy teljesítsük az ötéves tervet, hogy elérjük a szocializmust. — Es mi dolgozni és tanulni akarunk! — szólal meg Kucik Pál barátunk, aki a tanfolyam legöregebb fiatalja, lehet már 26 éves. Otthon, Bodrogszerdahelyen a CSM járási munkaelőadója. — Ezért fogunk községünkben is Kultúrházat építeni, köröket alapítani, mert ma már megvan minden lehetőségünk arra. hogv képezzük ma gunkat, nem úgy mint a mult rendszer fiataljai. — Hát igen, fiúk, ha valaki csak egy félórácskát figyel benneteket, akkor látja, hogy ma más világ van, jobb világ és ennek tudatában vagytok. Köztetek még az öngyilkosjelölt is életkedvet kapna. Zsilka Lacinak és Miskovics Emil elvtársvezetőknek bizony dagadozik a keblük, ha ránéznek ezekre a fiúkra és lányokra, akikből a közösségi érzés egy nagyszerű kollektívet csinált. Őröm itt dolgozni, mert e kollektív maga is segít öntudatos legyeimével, éleslátó konstuktív kritikájával. Valamit nem találnak helyesnek. MegindyJ az ellenakció. A népszerű „Hosszú" — különben rendes nevén Végh Dezső — ceruzája hegyére tűzi a „vétkezőket". Egy két ügyes vonás es kész a sikerült karikatúrája. Alája gondolkodás nélkül írja a rímes sorokat, melyekkel ostoroz és simogat is. Szeretik Hozzájuk tartozik, az övék. Es ott van a többi — fantasztikus álneveikkel, a Jogszi, Maxi, a Cukros, aki utolérhetetlenül úgy nevet, hogy mindenkit magával ragad a jókedvével. Elet és munkakedvtől telített légkört varázsolnak maguk körül ezek az egészséges szellemű, egészséges testű fiatalok. Minden érdekli őket: a dialektikus materializmus az orvosi psychológia kérdései, a Raik-per, a kenyér-, lisztés burgonyajegy törlése. Gyűlöletet csap ki Molnár Károly, 21 éves építőipari munkás hangjából, mikor Rajkról és bandájáról beszél. — Én tudom, még ha kisgyerek is voltam, hogy mi az a kapitalista rendszer. Apámnak nem volt munkája, kizsákmányolt minket. És ezért Rajkék a leggyalázatosabb árulók! — Hát mit szólsz hozzá? — fordulok egy kis, szöszke lányhoz. Uhrin Anikó a neve, patikában dolgozik. — Én csak annyit tudok, hogy Rajkék és a hozzájuk hasonlók a dolgozókat csak meplopni akarták és újra munkané'külieket csinálni belőlük. De mink vigyázunk, hogy ilyen dolog ne sikerüljön. Ezért akarjuk munkánkkai megerősíteni a mi népi demokratikus hazánkat, amely munkát és kenyeret, jobb jövőt ad. De már el is tűnik az Anikó, mert megszólal Miskovics elvtárs sípja és az egész csapat ott áll fel a zászlórúdnál, mert beállt a zászlóbevonás ideje. — Vigyázz! — zúg át a sötét réten, 40 fiatal megmerevedik és ajkukon felzeng a CSM indulója: Népmilliók a sötétből Jöjjetek élni velünk. Börtönök szürke tövéből Üj palotát emelünk!... A knazieei vezetőképző táborban 40 olyan fiatal van, akik fel vannak készülve a türelmes harcra, a türelmes lelkes munkára, akik nem csak új palotákat fognak j emelni a dolgpzók számára, hanem új anyam nagyon keveset keresett so- . embereket fognak maguk k5rf

l, kine kat eheztunk Mtnk nem akartuk so- I ö ö ha vissza azt a rendszert, amely csak I vélni. Gály Iván. Forradalmi újítás vasútjainkon Különleges kocsik anyák és gyermekek részére A csehszlovák vasutakon utazó gyermekes anyákról még korántsem gondoskodnunk úgy, ahogy azt egy szocialista államtól elvárhatjuk. Megtaláljuk ugyan a vonatszerelvényeken az ilyen utasok számára az elkülönített szakaszokat, ez azonban nem végleges megoldás s a gyakorlat azt mutatja, hogy újabb lépéseket kell tennünk. A nyilvánosság melegen üdvözli a Csehszlovák Államvasutak ama intézkedését, mely szerint külön kocsikat rendeznek be a hosszabb útra induló gyermekes anyák részére. Az ilyen kocsik mosdóval és a gyermekápolásához szükséges berendezésekkel lesznek ellátva, melyek mind egészségügyi, mind pedig technikai téren a legkorszerűbbek. A nagy ablakok közelében lépcsőszerű állványok lesznek, melyekről a nagyobb gyermekek megtekinthetik utazás közben a vidéket. A rosszindulatú reakció úgy vélekedik erről az Intézkedésről, hogy ez egyáltalában nem újság, hisz Amerikában már régóta megvan. Ez igaz, azonban az is igaz, hogy közép- vagy munkásosztályba tartozó amerikai lakos nem veheti igénybe az ilyen külön kocsikat. Nálunk ellenben ezek a kü!önkocsik a nép minden rétege számára olcsó áron hozzáférhetők lesznek. Ezért ez az intézkedés nemesik Cseh Szlovákiában, hanem az egész világon az első. Franciaország asszonyai a vietnami háború ellen A Francia Asszonyok Szövetségé1 nek központi bizottsága elhatározta, hogy szept. 30-án egész Franciaország területén tiltakozó üléseket fog tartani az indokínai harcok azonnali beszüntetése érdekében. A Francia Asszonyok Szövetsége felhívásban fordult most Franciaország asszonyaihoz, hogy azok minél nagyobb tömegben csatlakozzanak e mozgalomhoz, tiltakozzanak az indokínai háború ellen, amelyben a tőkés háborús uszítók Franciaország fiatalságát állították szembe a hazája szabadságát és függetlenségét védő vietnami néppel. Tito-Qgynököket utasítottak ki Bulgáriából A Bolgár Távirati Iroda jelenti, hogy Milorad P e j i c s. Mi ja Z d ar e v i c s, Rajkó T o m o v i c s, Marko C a r i c s és Jaksa V u k o v í c s, anélkül, iogy beutazási engedélyt kaptak volna, beszivárogtak bolgár területre és a Nemzetközi Diákszövetség Végrehajtó Bizottságának ülésével klpcsolatban Szófiába érkeztek. Megérkezésük után megKisérelték, hogy érintkezésbe lépjenek hivatásos Tito-ügynökökkel, akiket a bolgár hatóságok már jói ismertek és megfigyeltek. A külföldi diákok között a Bolgár Népköztársaság, a Szovjetúnió és a népi derrtoKráciák ellen irányuló rágalmazó és ellenséges propaganda-anyagot terjesztetek. Ilyen előzmények után a bolgár hatóságok megfelelő intézkedéseket tettek és visszaküldték Jugoszláviába a titoista paganda-anyagot terjesztettek. Ilyen álarca alatt jelentek meg Bulgáriában. Acélipari általános sztrájk fenyegeti Amerikát Az amerikai szénbányászok munkabeszüntetése már húsz államra terjed kl. Eddig ötszázezer bányász lépet sztrájkba. Az acélipari bérvita megoldására Washingtonban összehívott értekezlet eredménytelenül végződött. Murray, a CIO elnöke ultimátumot intézett az acélipari konszernhez: fogadják «l a közvetítő bizottság jalaslatait, mert különben szombaton az acélipari munkások az egész országban sztrájkba lépnek. Kiéleződött a helyzet az autóiparban is. A gépkocsiipari munkások detroiti szakszervezete közölte a Ford-művekkel, hogy a vállalat 116 ezer munkása szeptember 29-én beszünteti a munkát, ha a munkásság bérköveteléseit nem teljesítik. Marxista-leninista sarok Az elmélet Régebben a proletárforradalmat, mint valamely adott ország kizárólagosan belső fejlődésének eredményét tekintették. Ma ez a szempont már elégtelen. A proletárforradaimat manapság, mindenekelőtt, mint az imperializmus világrendszerén belüli ellentmondások fejlődésének eredményét kell tekinteni, mint annak eredményét, hogy az imperialista világfront lánca egyik vagy másik országban megszakadt. Hol kezdődik majd a forradalom, hol, melyik országban lehet előbb áttörni a töke frontját? Ott, ahol fejlettebb az ipar, ahol a proletariátus a lakosság többsége, ahol több' a kultúra, több a demokrácia — igy szoktak régebben felelni a kérdésre. Nem, — veti ellene a forradalom lenini elmélete — nem feltételnui ott, ahol fejlettebb az ipar, stb. A tőke frontja ott fog elszakadni, ahol az imperializmus lánca gyöngébb, mert hiszen a proletárforradalom annak eredménye, hogy a világimperializmus frontjának lánca a leggyengébb helyén megszakad, s megeshetik, hogy az ország, mely a forradalmat elkezdte, az ország, mely a töke frontját áttörte, kapitalista viszonylataiban kevésbé fejlett, mint más országok, melyek fejlettebbek ugyan, de mégis megmaradtak a kapitalizmus keretei között. 1917-ben az imperialista világfront lánca Oroszországban gyengébbnek bizonyult, mint a többi országokban. És csakugyan ott is szakadt el, megnyitván a kivezető utat a proletárforradalomhoz. Miért ? Azért, mert Oroszországban hatalmas népforradalom bontakozott ki, élén a forradalmi proletariátussal, mely oly komoly szövetségessel rendelkezett, mint a sokmilliós földesuraitól elnyomott és kizsákmányolt parasztság volt. Azért, mert a forradalommal szemben az imperializmusnak olyan undorító képviselője állott, mint a cárizmus, mely híjávai volt minden morális súlynak és a lakosság általános gyűlöletét érdemelte ki. Oroszországban a lánc gyengébbnek bizonyult, jóllehel Oroszország kapitalista viszonylatban fejletlenebb volt, mint mondjuk Franciaország vagy Németország, Anglia vagy Amerika. Hol szakad el a lánc a legközelebbi jövőben? Űjra csak ott, ahol gyöngébb. Nincs kizárva, hogy a lánc, mondjuk Indiában szakadhat el. Miért? Mert ott fiatal, harcos forradalmi proletariátus van, olyan szövetségessel, olyan kétségtelenül nagy és kétségtelenül komoly szövetségessel, mint aminő a felszabadító nemzeti mozgalom. Mert a forradalommal szemben olyan mindenki előtt ismeretes ellenfél áll, mint az idegen imperializmus, melynek nincsen erkölcsi hitele és amely India elnyomott és kizsákmányolt tömegeinek általános gyűlöletét érdemelte ki. Teljesen lehetséges az is, hogy a lánc Németországban szakad el. Miért ? Mert azok a tényezők, ma lyek, mondjuk Indiában működésben vannak, Németországban is működni kezdenek. Érthető, hogy az óriási különbség, amely India és Németország fejlődési színvonala között van, természetesen rá fogja nyomni bélyegét a német forradalom egész menetére és kimenetelére. Ezért mondja Lenin: „A nyugateurópai kapitalista országok a szocializmushoz való fejlődésüket nem olyan módon viszik véghez ... hogy a szocializmus bennük egyenletesen „megérik", hanem nyolja a másikat, úgy, hogy a legelső imperialista országot, melyet a háborúban legyőztek, kizsákmányolják, s hogy mindezt összekapcsolják az egész Kelet kizsákmányolásával. Másfelől a Kelet a forradalmi mozgalomba véglegesen éppen az első imperialista háború következtében került be és így sodródott be véglegesen a világforradalmi mozgalom általános forgatagába." Röviden: az imperialista front láncának szabály szerint ott kell elszakadnia, ahol a lánc szemei gyöngébbek és minden bizonnyal nem feltételnül ott, ahol a kapitalizmus fejlettebb, ahol a proletariátus ennyi meg ennyi, a parasztság enynyi meg annyi percent és igy tovább. Ezért a proletárforradalom kérdésének eldöntésénél a statisztikai számítgatások arról, hogy a lakosság proletárállománya az egyes országokban hány százalékra rúg, elvesztik azt a rendkívüli jelentőségüket, amelyet a II Internacionálé betürágói tulajdonítottak nekik, akik nem értették meg az imperializmust és a forradalomtól féltek, mint a pestistől. Továbbá: a II. Internacionálé hősei azt erősítgették (és most is erösgetik), hogy a burzsoá-demokratikus forradalom és a proletárforradalom között szakadék vagy legalább is kínai fal van, mely többékevésbbé hosszú időközzel választja el egyiket a másiktól; ez az időköz folyamán a hatalomra jutott burzsoázia fejleszti a kapitalizmust, a proletariátus pedig tömöríti erőit és készül a „döntő harcra" a kapitalizmus ellen. Ezt az időközt rendszerint sok évtizedre, sőt még többre is teszik. Alig kell bizonyítgatni, hogy ennek a kínai fal-,.elméletnek" az imperializmus körülményei között semmi tudományos jellese nincsen és hogy ez nem más, nem le het más, mint a burzsoázia ellenforradalmi törekvéseinek elfedése, kendőzése. Aligha kell bizonyítgatni, úgy, hogy egyik állani kizsákmá- | hogy az összeütközésekkel és háborúkkal terhes Imperializmus Idején, a „szocialista forradalom előestéjén", amikor a „virágzó" kapitalizmus „halódó" kapitalizmussá változott, (Lenin) a forradalmi mozgalom pedig a világ minden országában nö, amikor a kapitalizmus kivétel nélkül minden reakciós erővel egyesül, még a cárizmussal és a feudalizmussal is és igy a forradalmi erők számára is szükségessé teszi az egyesülést a Nyugat proletármozgalmatól kezdve a Kelet nemzetfelszabadító mozgalmáig, amikor a feudális jobbágytartó rend csökevényeinek a megdöntése az imperializmussal való forradalmi harc nélkül nem lehetséges — aligha kell bizonyítgatni, hogy a burzsoá-demokratikus forradalomnak többé-kevésbbé fejlett országokban ilyen körülmények között a proletárforradalomhoz kell közelednie, hogy az elsőnek a másodikba kell átnőnie. Az oroszországi forradalom története bebizonyította ennek a tételnek nyilvánvaló helyességét és elvitathatatlanságát. Nem hiába rajzolta Lenin már 1905-ben, az első orosz forradalom előestéjén, a „Két taktika" című brosúrájában a burzsoá-demokratikus 'forradalmat és a szocialista forradalmat, mint egy és ugyanazon lánc két láncszemét, mint az orosz forradalom lendületének egységes és zárt képét: „A proletariátusnak végig kell vinnie a demokratikus forradalmat, magához kapcsolva a parasztság tömegét, hogy az önkényuralom ellenállását erőszakkal elnyomja és a burzsoázia ingadozását ellensúlyozza. A proletariátusnak véghez kell vinnie a szocialista forradalmat, magához kapcsolva a lakosság félproletár elemeinek tömegét, hogy erőszakkal megtörje a burzsoázia ellenállását és ellensúlyozza a par rasztság és a kispolgárság ingadozázását. Ezek a proletariátus feladatai, melyeket olyan szűklátókörűén állítanak be az „Iszkra" új emberei a forradalom lendületéről szöló öszszes elmefuttatásaikban és határozataikban."