Uj Szó, 1949. szeptember (2. évfolyam, 120-145.szám)

1949-09-24 / 140. szám, szombat

UJSZ0 1949 szeptember 414 minden eszközének felhasználása és az állandó törekvés idegen or­szág belügyeibe fegyveresen be­avatkozni: ezek a jellemzői Tito és Rankovies módszereinek. Az én esetemben felismerték sovi­niszta és fasiszta beállítottságomat, tudatosan kihasználták és fokozato­san vontak be és hálóztak be bűnös terveik végrehajtásába. Brankov még csak burkoltan beszélt politikai vál­tozás szükségéről és ő még igyeke­zett a kémkedést beszervezésemnél kölcsönös együttműködésről szóló frázisokkal elleplezni. Lozics már konkrét tanácsokat adott nekem a romboló munkára, Zsokál pedig egye­nesen Rankovies utasításait közvetí­tette. Az is kétségtelen, hogy azok az utasításokat, amelyek alapján dolgoz­nak azok, akik Tito közvetlen kör­nyezetében vannak, részben Ranko­vicstól, de nem egyszer magától T;to­tól származnak. Az összeesküvés értelmi szerzői: MmM imperialista vezérei Nem a jugoszláv titkos szolgálat egyik vagy másik szervének vagy egészének tevekenysegéről van szó, hanem Tito személyes tervei és uta­sításai voltak, amelyeket felénk pro­pagáltak. Lozics, Zsokál], Nedelkovics vilá­gosan megmondták, hogy nemcsak nálunk, hanem a többi népi de­mokratikus országokban is ugyan­ilyen tevékenységet fejtenek ki, mégpedig egy összefüggő, nagy terv keretében. Ennek a tervnek Titoék is csak végrehajtói. Ennek a tervnek szerzői Amerika impe­rialista vezérei. Még azt szeretném hangsúlyozni, hogy Tito és Rankovies egész illegá­lis tevékenysége és hálózata elsősor­ban a belügyekbe való erőszakos be­avatkozás előkészítését szolgálta. Ti­to és Rankovies, ahogy látták, hogy Brankov a végső sző jogán Miiéi flamkovics, „a jugoszláv mindenható orgyilkos polsiikájiri a népi demokrácia országaiban a bel­ső reakció erői vereséget szenved­nek, ürügyet akartak találni, hogy a kalandorok utolsó, de kedvenc eszkö­zével, a fegyveres beavatkozással tel­jesítsék az amerikai parancsot, hogy Magyarországot bekényszerítsék az imperialista táborba. Ennek a pa­rancsnak minden áron való teljesí­tése a magyarázata annak, hogy any­nyira ragaszkodtak ehhez a tervhez, dacára annak, hogy végrehajtásának esélyei folytonosan csökkentek. Ez az oka annak, hogy tervük döntő elemei bérgyilkosok küldése és fegy­veres kaland voltak. Tudom, hogy felelősségemet ezzel nem csökkentem, de legalább részben vallomásommal valamit jóvá szeretnék tenni abból, amit a magyar népnek ártottam Tu­dom, hogy súlyos büntetést érdem­lek. Kérem a bírákat, hogy vegyék tekintetbe megbánásomat. Brankov: Itt állok a Népbíróság tanácsa előtt, mint a Magyar Nép­köztársaság ellen irányuló összees­küvés egyik résztvevője és minthogy olyan ország bírósága előtt állok, amely szocialista, ez arra kötelez engem, mint minden más becsületes embert (nevetés a hallgatóság sorá­ban), hogy igazságot mondjak és en­nek megfelelően viselkedtem ezen a tárgyaláson. Kötelességemnek tartom kijelen­teni, hogy ezt nem tettem kényszer alatt. Ez a vallomásom azoknak, akik azt akarják elhitetni, hogy kényszer alatt vallottam, vagy valami kábító­szereket használtak velem szemben. Azért én kötelességemnek tartom nyíltan megmondani és hangsúlyoz­ni, hogy önként mondtam el őszin­tén mindent. En voltam az, aki sú­lyosan megsértettem a Magyar Nép­köztársaság érdekeit, én voltam az, aki súlyosan megsértette a jugoszláv nép, saját népem és az egész nemzet­közi munkásmozgalom érdekeit is. Ellenem három súlyos vád van. Az egyik az, hogy részese, szervezője és vezetője voltam ennek az összeeskü­vésnek, a másik az, hogy mint az UDB főrezidense, kémtevékenységet folytatam és a harmadik az, hogy fölbujtó voltam Moics meggyilkolá­sában. Nem akarom kisebbíteni fele­lősségemet, amikor kijelentem, hogy ez első és második vádpontban bű­nös vagyok, a harmadikban pedig erkölcsi felelősség terhel engemet, mert nem tettem többet, hogy ezt a gyilkosságot megakadályozzam. Rész­letesen erről ügyvédem beszélt és én nem is fogok erről beszélni. Csak né­hány momentumra szeretnék még rátérni, hogy kissé megvilágítsam szerepemet Magyarországon. Tito legközelebbi munkatársai Impe­rialista ügynökök voltak. Ök min­denhatók voltak a pártban és Tito teljesen a kezükben volt. Kardelj, Gyilasz és Rankovies, ez a minden­ható háromság a jugoszláv pártban mindazokat, akik a politikájuk ellen mertek szólni, likvidálták. Ök tar­tóztatták le a politikai bizottság két tagját és bírói eljárás nélkül meg­gyilkolták, mert ellene voltak Tito politikájának. Ilyen helyzetben érthető, hogy egy­szerű párttagok nem mertek tiltakoz­ni, vagy saját véleményt nyilvánítani, hanem inkább hallgattak és végrehaj­tották a feladatokat, amelyeket kap­tak, bár nem értettek velük egyet mindig. Ez így történt velem is, mint a jugoszláv párttagok ezereivel. Tel­jesítve a Tito-klikk utasításait, végre­hajtva a kapott feladatokat, saját né­pünk érdekeinek ellenségei lettünk. Annak a népnek ellensége lettem, amelynek szabadságáért négy évig mint partizán harcoltam fegyverrel a kezemben. A magyar népnek ellensége sohse voltam. Legjobb fiaival a hábo­rú alatt barátkoztam és együtt har­coltam velük a fasizmus ellen. Mérns a háború után, teljesítve a Tito-klikk utasításait és feladatait, összeesküvővé váltam a magyar nép demokratikus kormánya ellen. Az, hogy ma itt vagyok a vádlottak pad ián,' annak köszönhető, hogy en­gedtem, hogy eszközzé váljak a Tito­kükk kezében és annak, hogy n«m szakítottam valósággal ezzel a klik­kel a Tá jékoztató iroda határozata ulán. Bízom abban, hogy a magyar Népköztársaság bírósága akkor, ami kor felettem ítélkezik, figyelembe ve­szi összes kön'i'ményeimet. Várom a megérdemelt ítéletet. A szakszervezetek nagy feladatai A. Zápotocky az URO ülésén mondott nagy beszédében kitűzte a szakszervezetek feladatait, amelyek a kezeilövőben mepolósítisra kerineli — Mindinkább nagyobb gon­dot fordítunk arra, hogy a sza­bad piacon több áru legyen. Itt is olyan árpolitikát folytatunk, hogy a szabadáru a nép széles rétegei számára is hozzáférhető­vé váljon, ami pedig a termelést illeti, a nagyobb teljesítménye­ket jutalmazni fogjuk, hogy ez­által is növeljük a nagyobb mun­kateljesítményt felmutató egyé­nek fizető-, valamint vásárlóké­pességét is. Nyugodtan elárulha­tom, hogy a közeljövőben egy egész sor árúfajtát szabadítunk fel. A szabaddátétel természete­sen, amint már azt a kenyérnél is tapasztaltuk, olyan formában történik, hogy a szabad ár ne le­gyen magasabb a kötöttnél és így az életszükségleti cikkek mindenki számára könnyen és a kellő mennyiségben hozzáfér­hetők legyenek. Üzemeinkben arra törekszünk, hogy megszilárdítsuk az üzemi szakszervezetek kezdeményező szerepét s ez a jövőben jelentős hajtóereje legyen a termelésnek. Ezek az üzemi szakszervezetek, amelyeket az üzem munkássá­ga választ, egyszersmind az üzem szakszervezeti elöljárósá­gát is képezik, s az üzem mun­kássága egységes szervezést nyer. Az üzemek ellenőrzéséről és a káderpolitika lényegéről. A szocialista termelést és ál­lamgazdaságot még nem építet­tük ki teljesen. Az államosított gyártás mellett még sok magán­jellegű ipari üzem létezik. Ezek százalékarányban nagyon el­enyészőek és nem vehetik fel a versenyt az államosított ipar­ral. Mint a múltban tapasztaltuk, a magánjellegű nagyüzemek ki­zsákmányoló politikát folytattak, éppen ezért minden ilyen politi­kát folytató üzemet államosí­tunk. A jövőben arra kell töreked­nünk, hogy megszervezzük az egyes üzemek ellenőrző osztá­lyait, amelyek felügyelnek majd arra, hogy a munka helyesen megoszoljon, hogy az újító javas­latokat megfelelően jutalmazzuk. Egyszóval, olyan ellenőrző szer­vet kell teremteni, amely a mun­kásság érdekét védi, de felelős azért is, hogy az üzem a rábízott feladatokat időben és jól teljesít­se. A helyes káderpolitika ugyan­csak egyik legfontosabb alapköve az új termelő politikának. Üj és új öntudatos munkásokat kell keresnünk, akik lelkiismeretbeli dolognak tartják az állarAosított ipar helyes és szakszerű vezeté­sét és felelősségüknek tudatában vannak. Káderpolitika és jó ká­dermunkások nélkül nem jutunk messzire. Mi a kárpolitika lé­nyege? Az, hogy a lehető legszo­rosabb kapcsolatot építsük ki az üzem munkássága és a szakértő öntudatos szocialista vezetők kö­zött. E téren egyelőre, mondhat­juk, átmeneti hiányban szenve­dünk, ez azonban nem csüggeszt el bennünket. A szükséges káder rendelkezésünkre áll, csak fel kell ismerni és a megfelelő helyre kell állítani. A miunkás döntő szerepe a tervek kidolgozásában. A II. összszakszervezti kong­resszust, mint mindnyájan tud­juk, december első napjaira hív­juk össze. Ezt, a kongresszust úgy akarjuk megünnepelni, hogy tel­jesítjük az ötéves terv 1949-re I eső részét még a kongresszus megkezdéséig. Tudatában kell lennünk annak, hogy a szocializ­mus elérését csak úgy biztosít­hatjuk, ha elsajátítjuk az ipari teremelés új módszereit és ma­gunkévá tesszük az újjáépítés gondolotának fontosságát. Terv­szerű munkát kell végezni az ipa­ri termelés minden ágában, mert terv és költségvetés nélkül nem lehetséges helyes gazdálkodás és helyes termelés. A munkás rész­vétele az ipari termelési tervek kidolgozásában döntő szerepet játszik. Ez a szocialista termelés egyik legsajátságosabb vonása, hogy a terv közvetlenül annak vérehaj tójától, a munkásságtól ered. Egy műhely, egy munka­hely, egy ügyosztály se marad­jon terv nélkül, mert csak így tudjuk ellenőrizni, hogy az eset­.leg beállott hibák hol rejlenek és így tudjuk csak azokat kikü­szöbölni. Sohse állt rendelkezé­sünkre annyi eszköz a régi kapi­talista termelési módszerek meg­szüntetésére és azoknak szocia­lista termeléssel való felváltásá­ra, mint éppen ma a II. össz­szakszervezeti kongresszus előtt. Ma megvalósíthatjuk azokat a fogadalmakat, amelyeket 1949 dicső februárjában tett üzemeink munkássága az üzemi szakszer­vezetek gyűlésén, amikor a re­akció munkásegységünk meg­döntésére törekedett. Azt ígértük ugyanis, hogy minden üzemből tisztességes és öntudatos műhelyt csinálunk, amely egyszersmind a szocializmus főpillére lesz. Remé­lem, hogy ez az igéret az, amely egész Csehszlovákia munkássá­gát Cnkéntes kötelezettségválla­lásra serkenti. Az egyes üzemekre, azoknak munkásságára és a többmillió ta­g^t számláló szakszervezetekre támaszkodva teljesítjük mindazo­kat a feladatokat, amelyeket az ötéves terv ránk ró. Minden munkásból tulajdonost nevelünk, új termelést hozunk létre és így valóraváltjuk Klement Gottwald köztársasági elnök szavait: Az ötéves terv már eddig is biztosította és a jövőben is biz­tosítani fogja az összes dolgozók életszínvonalának növekedését. Hz amerikai és jugoszláv titkos szoSgilaS már 1944 ót® együtt szelte aljas terveit a haletft ellesi Dr. Szőnyi Tibor- Tisztelt Népbíró­ság! Val.omásom orán itt, a dolgozó magyar nép színe előtt teljes őszinte­séggel és nyíltsággal feltárom azokat a. súlyos bűnöket, ame.yeket én a ma­gyar nepi demokrác'" erőszakos meg­döntését céizó összeesküvéssel, vala­mint kémtevékenységemmel elkövet­tem. Mindent elmondtam, amit ezzel az üggyel kapcsolatban tudtam. Nem kí­méltem sem magamat sem bűntársai­mat. Azért tudtam őszinte lenni, mert bűnös cse ekedeteimet megbántam, mert felismertem felelősségem sú'yát. Azért tudtam mindent nyíltan feltár­ni, mert nemcsak multamtól szakad­tam el, hanem gyűlölettel és megve­téssel fordultam szembe aljes cseleke­deteimmel, bűntá, saimmal, megbízó­immal, akiknek érdekeit kiszo'gáltam, az amerikai imperializmussal és Tito aljas bandájába! öszin'e megbánással és mélységes szégyenkezéssel állok itt a magyar Népbíróság színe előtt, kémek, áru­lók. provokátorok kalandorok társa­ságában, akikhez magam is tartoztam. Csak lehajtott fővel és lesütött szemmel tudok beszélni gaz és aljas terveikről, amelyeKkel szét akartak rombolni a magva' dolgozó nép sza­badságát, boldogságát, békéjét, ame­lyekkel aljas kalandorok bandáját akarták az ország élére állítani és Magyar­országot Amerika és Jugoszlávia gyarmatának sorsára juttatni. Bű­neink sorozata nem 1944 őszén, kez­dődött, am kor az amerikai titkos szolgálat ügynökévé lettem. Előző­leg már többször kerültem kapcso­latba provokátorokkal, a munkás­osztá'y ellenségeivel, akik bennem elhintették az ellenséges nézetek magvát. 1943-ban- és 1944-ben Svájcban, ahol hosszú időn át elszakadtam a munkás­mozgalomtól, egyre inkább kerülíem trockista befolyás alá. 1944-ben már nyíltan az amerikai imperialisták né­zeteit vallottam. Nagy szerepe volt ebben Browder áruló elméletének. Az amerikai kerítő és közvetítő tevékeny­ség eredményeképpen tudatosan elvál­laltam az amerikai titkos szolgálat által rámbízott feladatokat: A politikai árulás egyenesen az ellenség és a kémek táborába vezetett. Áz ameri­kai imperialisták és cinkostársaik, Tito gaz bandája érdekében és utasításai szerint a magyal népi demokrácia és a béke elleni bűnös agitációk aljas ré­szesévé váltam. Kémkedtem, romboló aknamunkát végeztem, résztvettem a magyar népi demokrácia fegyveres erőszak­kal való megdöntésére irányuló te­vékenységben, amelynek célja bur­zsoá kormány létrehozása és Ma­gyarország átállítása az imperia­lista táborba volt. Tudomással bír­tam arról a tervről, amely Tito fő­vezérsége alatt szovjetellenes bá­zist akart létrehozni. Bűneim súlyosak és nem kicsinyí­teni akarom őket, amikor kijelen­tem, hogy a legfőbb bűnösök, a ter­vek kidolgozói, szervezői és irányi tói nem ülnek itt a vádlottak padján az imperializmus amerikai háborús uszító, Tito, Rankovies és Gyilasz. Az amerikai imperialisták és Tito kö­zös tervei a népek, szabadsága és a béke ellen nem új keletűek. Ezek a tervek annak a frigynek szülöttei, amelyet Tito már 1944-ben kötött az imperialistákkal. Kihallgatásom során elmondtam, hogy 1944-ben Dullesnek közvetítésével Tito amerikai vezető körökkel tárgyalt és megegyezett a háború utáni közös tervekben. Ezek a tervek még akkor jöttek létre, ami­kor a háború még folyt a német fa­sizmus el'en Becsületes katonák és partizánok vére folyt és ugyanakkor új háborús provokációt szerveztek. Kihallgatásom során részletes vallo­mást tettem a saját magam által ta­pasztalt tényekről, amelyek szerint az amerikai és jugoszláv titkos szolgálat közt már 1944-ben együttesség állt fenn. Együttesen dolgoztak azon, hogy jugotzláv és amerikai kémeket építsenek be minden érdekterületükre. A magyar csoport Magyarországra át­dobásánál olyan szoros volt a két cso­port együttműködése, hogy nehéz volt megállapítani, hol végződik a jugo­szláv és hol kezdődik az amerikai te­vé>envség. Eey és ugyanazon lánc­nak, az amerikai és jugoszláv lánc­nak szemei voltak. Tito bizalmi emberei egyszersmind amerikai kémek is voltak. Az ame­rikai kémanyag továbbítása jugo­szláv vonalon történt. De Tito nem elégedett meg saját népe odadobá­sával, vállalta a népi demokráciák megdöntésére a magyar demokrá­cia elleni összeesküvés irányítását. Ez az összeesküvés kezdettől fogva amerikai és jugoszláv közös irányi tás alatt állott s a közvetlen veze­tést Tito és Rankovies végezték. Ti­to, Rankovies, Kardelj és Gyilasz jugoszláv nemzetiszínű csomago­lásba bujtatott sajtószolgálata fedi el a jugoszláv nép elől amerikai ügynökei mivoltukat. De velünk és bűntársaikkal folyta­tott tárgyalásaiknál levetették az ál­arcot. Ott nyíltan beszéltek a népi de­mokratikus rendszer megdöntéséről. Titoék készek voltak fegyveres be­avatkozásra Magyarorszagon, aljas terrorcselekményekre magyar állam­férfiak ellen és határmenti provo­kációkra. Az amerikai imperialisták és Tito együtt dolgozták ki a Bal­kán-Szövetség tervét, amely fel akarta áidozni sok ország szabadsá­gát az új háborúért. F- a terv Tito kezébe szándékozott adni az új háború gyujtózsinórját és őt akarta a Balkán helytartójává ten­ni. Mind e tervüket én is kiszolgáltam. A legfőbb bűnösök az amerikai há­borús gyújtogatok és Tito bandája körében felelősségem nem csökkent: Letartóztatásom előtt többször helytelenítettem a terveket, de nem volt bátorságom leleplezni őket. Bűnösségemet teljes egészében beismerem. Arra kérem a tisztelt Nép­bíróságot, hogy vegye figyelembe, hogy cselekedetemet megbántam és igyekeztem az ügy feldeu'téséhez se­gítséget nyújtani és mindent őszintén elmondtam és bűnös multammal szem­befordultam. A Sátoraljaújhely! szabad­sástajos foglyok áruEója kegyeimet kér Szalay András: Az utolsó szó jo­gán hangsúlyozni és kijelenti kívánom, hogy őszintén feltártam mindazt, amit a Magyar Köztársaság és a magyar nép ellen elkövettem. Ügy énr.-m, hogy az árulástól, amelyet a munkás­mozgalommal szemben elkövettem egyenes út vezet Titoval való együtt­működésemhez. Ezen az úton lettem cinkostársa kémeknek, gyilkosoknak, árulóknak, akik diplomata álarcba öl­tözve végzik a magyar népszabadság ellen kártévő tevékenységüket. Lelke­met őszintén feltártam, várom a sú­lyos ítéletet, de mégis arra kérem a népbíróságot, hogy életemet kímélje. Ognyenovics Milán: Mégegyszer beismerem a magyar kormány ellen elkövetett bűncselekményeket. Kérem, hogy az ítélethozatalánál vegyék fi­gyelembe azt, hogy Tito bandája ki­használta anyagi körülményeimet és bevont a maga sorába, bűr.eimet meg­bántam és kéiem a Népbíróságot, hogy életemet kímélve adjon lehető­séget a visszatéréshez a jó útra. A kiszemelt „vésraiiajtó közeg" is mintat bevall Korondy Béla: Igen tisztelt Népbí­róság! Én mint a kormányellenes ösz­szeesküvés aktív résztvevője beisme­rem bűnösségemet. Rajk, meggyő­ződve arról, hogy követője vagyok, 1948 márciusában bevont az összees­küvésbe. Azt az utasítást adta, hogy megbízható emberekből szervezzek olyan különítményt, amelynek feladata lenne a kormány tagjait őrizetbe ven­ni és Rákosit, Gerőt és Farkast meg­semmisíteni. Később Pálffy György lett az összeesküvés egyik résztvevő­je, felvette velem a kapcsolatot és ő már konkrétebb utasításokkal látott el. Ezekről már beszéltem. Azonban mégis sze retném röviden megismétel­ni., Pálffy azt az utasítást adta, hogy az én feladatom lesz a rendőrség fegyveres erői fölött a parancsnoksá­kot átvenni és Budapest fontosabb ob­jektuma.t elfoglalni és megszállni. Ez volt a szerepem az összeesküvésben amelynek vezetői Rajk és Pálffy vol­tak. Teljes egészében beismerem bűn­cselekményemet és . kérem a tisztelt népbirósácot, vegye ezt figyelembe. Justus Pál- Nem mentegetőzni aka­rok, sem pedig tetteim súlyát csök­(Folytatás a 6. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom