Uj Szó, 1949. szeptember (2. évfolyam, 120-145.szám)

1949-09-23 / 139. szám, péntek

UJSZ0 1949 szeptember 410 A szovjet építészet új útjai A szovjet építészet fejlődése ösz­szeforrt az ország iparosításának nagy történelmi folyamatával. Nem­csak az történt, hogy agrárvidé­kekből a szocialista ipar hatalmas központjai lettek, hanem eddig még nem tapasztalt ütemben épültek fel új községek, városok és ipartelepek. Az Uraiban és Kazahsztánban, Nyu­gat-Szibériában, a Távolkelet szén­medencéiben, a Dnyeper partjain, az északi sarkkörön is túlfekvö terüle­ten, vagy Moszkva vidékén egyaránt átalakult a táj. Sok, eddig ismeret­len helység: Magnitogorszk, Sztá­linszk, Bolsoje, Zaporozse, az amuri Iíomszomolszk, Rusztávi és még sok más város nőtt ki a semmiből. A TELEKSPEKULÁCIÓ, AZ ÉPÍTKEZÉS SZABÁLYOZÓJA A kapitalista korszakban a váro­sok nem egységes építészeti elgon­dolás vagy terv alapján épültek. A központ luxusnegyedei mellett ott álltak a városszéli nyomorta­nyák; a kiváltságos os/.tályok össz­komfortos lakásai mellett a dol­gozó nép odujai. A telekspekuláció, a háztulajdonosok önkénye és a közigazgatás alárende­lése a tökének, nem engedte meg, hogy a városok meghatározott terv szerint fejlődjenek. Ezzel szemben a szovjet építészet kezében tartja a legerősebb fegy­vert: a szocialista tervet. Ezen belül a városgazdaság tervét is, amely szintén a nép érdekeit tartja szem előtt. Ezzel lehetőség nyílik arra, hogy a városépítkezésnél a lehető legcélszerűbben helyezzék el az üze­meket, lakóházakat, középületeket, parkokat és tereket. A város be­építési terve az építés egyik legfon­tosabb tényezője. Az építész számá­ra lehetőség nyílik arra, hogy mű­vészi szempontból is egységes el­gondolás alá vegye mindazt, ami a város területén felépül. Moszkva újjáalakításának 1935-ben elfogadott sztálini terve valóságos kulturális történelmi okmány, amely a jelenkori város fejlődésé­nek történetében új korszakot nyi­tott meg. TECHNIKA ES MŰVÉSZET AZ ÜJ ÉPÍTKEZÉSEKBEN Ma már, több mint egy évtizeddel az újjászervezési munkálatok meg­kezdése után Moszkva a tágas, egyenes utak, nagy terek, hatalmas és magas hidak városa lett. Maga a Moszkva folyó is, amelyet a Vol­gával már csatorna köt össze, meg­változott, bővizű lett. Mindez: az utcák egyenes vonalai, az úttest szé­lessége, az épületek terjedelme, az új hidak ívközei — az egész város­nak más képet adtak. Egyes helyeken, hogy az utcákat kiszélesíthessék, a régi házakat né­hány tíz méterrel is odébbtolták. A Moszkva és Jauza folyók mentén gránitköves rakpartokat építettek, a Moszkván 13 olyan nagy hidat emeltek, amelyek alatt tengeri ha­jók is közlekedhetnek. Moszkva építészeti arculatát még inkább befolyásolták a felépült új lakónegyedek. Ezek átváltoztatták a város külterületét s ahol mindig földszintes, vagy egyemeletes, túl­nyomórészben fából épült házak ál­lottak, most modern betonvázas épülettömbök emelkednek. A régi lerakodóhelyek, szemétdombok he­lyén új parkok virítanak, mint a központi Gorkij kultúrpark, a Mezö­A legrövidebb idő alatt nagy, mo­dern város lett 'belőle, amelyben ízlésesen épített sokemeletes lakó­házak és óriási középületek — köztük a világ egyik legnagyobb színháza, — véglegesen kiszorítják a régi építkezést. Épp ily mélyreható változáson ment át Szverdlovszk, az Ural ipari köz­pontja. Cseljabinszk is hatalmas ipa­ri várossá épült ki: a sztálini ötéves tervek előtt mindössze 80.000 lakosa volt, ma közel 300.000. Vagy vegyük Sztálingrádot, melynek lakóterülete a háború kezdetén hatszor akkora volt, mint 1917-ben. BÁTORSÁG ES BIZAIOM — Wazyk Adóm verse — Az elszántságnak szörnyű éráján, kényszermunkára hurcolt testvéreink, ti, kiket szöges huzalok sebeznek: testvéreink Németország táboraiban, halljátok meg végre hangunkat! A mi harcunk megteremti nektek az emberhez méltó életet. Halljátok meg, jeltelen roppant temetők földjébe kapart testvéreink! Ti'eket látunk szakadatlan, látjuk halálra gyötört lányok szemét s látjuk a gyermekek arcát, a gyermekekét, akiket halomra lőttek Pomeránlában. Megfizetünk ml halálotokért, az asszonyokért, meg a gypermekekért! S azoknak, akik élnek még a lengyel mezőkön, halmokon és hegyeken: hozza már a szabadságot diadalmasan dobogó seregünk a Szovjetek földjén keresztül! Képes Géza fordítása. lünk gyakran szebbek, mint a vá­ros központi negyedei." A szovjet korszak városépítésének fő alapieve az emberről való gon­doskodás. Az • építészet, a napi élet szükségleteihez alkalmazkodott, al­kotóvá és teremtővé vált, hogy a városokban egyformán meg legyen a I helye a lakóházaknak és parkoknak, az iskoláknak, óvodáknak, napközi otthonoknak, sporttelepeknek és uszodáknak. A szocialista realizmus jegyében fejlődő építészetnek nem csupán a lakónegyedeknek kiépítése a célja, hanem a társadalmi élet központjait is ki kell építeni. Ezért a szovjet városokban a terek nem ! rendszertelenül, egyes utcák keresz­l teződésénél épülnek, hanem a szov­' jet városszabályozási tervekben a főterek a legfontosabb középületek központjai, a népünnepélyek és fel­vonulások helyei. A háború sem szakította me<r a szovjet építészek alkotó munkáját. Leningrád építészei az ostromzár legkegyetlenebb hónapjaiban is folytatták munkájukat. A háború kellős közepén sem hagy­gazdasági Kiállítás parkja, stb. Vé­gül Moszkva építkezésének és sza­bályozásának elválaszthatatlan ré­sze lett a földalatti vasút, amely egyesíti magában a szovjet technika vívmányait a szovjet művészeti al­kotások magas színvonalával. ELTŰNTEK A NYOMORTANYÁK, FELÉPÜLTEK A MUNKÁS­NEGYEDEK Nemcsak a fővárosban, a Szovjet­únió más városaiban is kidolgozták az átalakítási és szabályozási terve­ket. Novoszibirszk a múltban tipi­kus vidéki fészek volt. A szovjet korszak újjárendezése következtében a városok szinte a felismerhetetlenségig megváltoztak és az építészet is nagyarányú minő­ségi változáson esett át. Erről be­szélt Sztálin a Bolsevik Párt XVII. kongresszusán: „A burzsoá, országok nagyváro­sainak eltörölhetetlen tartozékai a nyomortanyák... A Szovjetunió­ban lezajlott forradalom mindezt megváltoztatta és a nyomortanyá­kat eltüntette. Kicseréltük ezeket újonnan épült jó és napos mun­káslakásokra, hozzáadva még azt is, hogy a munkásnegyedek ná­ták abba Moszkva földalatti vasútja új szakaszainak építését. S ahogy a szovjet városok felszabadultak a né­met megszállás alól, a legsürgősebb újjáépítési munkálatokkal egyidejű­leg megkezdődött olyan városok új építkezési terveinek kidolgozása, mint a sokat szenvedett Sztálingrád, Rosztov, Kalinin, Szevasztopol és sok más városé. Az új tervek nem korlátozódnak lerombolt épületek új­jáépítésére, hanem egyben pótolják a város régi beépítésének hiányossá­gait is. Az újjáépítési és helyreállí­tási munkálatok több mint három­száz városra terjedtek ki, amelyek a német megszállás alatt a legtöb­bet szenvedtek. Az újjáépítő váro­sok terveit az a jellegzetes vonás egyesíti, hogy a Nagy Honvédő Há­ború hősi tetteit az építkezési töm­bökben, egyes emlékművekben és err.'ékszobrokban örökíti meg. A mű­építészet igyekezete arra irányul, hogy monumentális alkotásokban ál­lítson emléket a fasizmus sötét erői felett aratott győzelemnek és a pá­ratlan felszabadító harcokban kitűnt hősöknek. flFiol Zolsztoi élt és dolgozott Tulától 15 kilométerre tábla figyel­mezteti az arrajárót. hogy „Jásznájá Poljáná — 1 km" Jobbra keskeny kanyargós ösvény vezet a Tolsztoj­múzeumhoz A táj csendes, a szellő­től borzolt fenyőfák, nyírfák és topo­Ivafák őrszemekként merednek az út két oldalán. A fasoron át jut el a lá­togató a nagy tehéi házba. Ebben élt és alkotott fél évszázadon át a nagy orosz író. Jobbra a völírykatlanhan paiakocskán átnyúló keskeny nyírfa­palló. Fehér palló, fehér korlátokkal, éyyúgy, mint az iró 'életében. A ház mellett nagy gyümölcsös, oldalt a völgyben húzódó ét közelében istálló, gabonaszáritó, szérű. A szovjet kor­mány gondoskodott arról, hogy Ljev Tolsztoj kastélyát abban az állapotban őrizzék meg, ahogy a- a nagy író ha­lála idején volt És valóban minden megmaradt a legkisebb részletekig a maga eredetiségében 1941 őszén a hitlerista területrablók behatoltak Jásznája Poljánába. Meg­becstelenítették az egész emberiség e nagy írójának emlékét. A Tolsztoj­relikviákat már el akarták szállítani náci Németországba és csak a szov­jet hadsereg előnyomulása zavarta meg a hitleristákat aljas tervük vég­rehajtásában. De még így is nagy ká­rokat okoztak. Felgyújtották és el­pusztították a múzeum egy részét, tönkretették a gyümölcsöst. Kivágták méga házmelletti fákat is. A fasiszták szétrombolták a Tolsztoj-iskolát, a kórházat elpusztították és felperzsel­tek sok .olyan tárgyat, amelyet egy­kor maga az író készített. A kas­télyból elrabolták a lekíválóbb orosz festők képeit. Ezek ma már nnicsenek meg. A fasiszta barbárok el akarták hurcolni a szovjet nép e nagyszerű nemzeti emlékeit. Nem sikerült. A mú­zeum 1942 máiusában ú|ra megnyílt a látogatók előtt. A felszabadított Jásznájá Polánában még most is folynak a helyreállítási munkák. Az elmúlt évben teljesen rendbe­hozták Tolsztoj házát, az irodalmi mú­zeumot elkészítettek az. épület külső részének domborműveit E helyeken ma már minden ép olyan, mint Tolsztoj utolsó életévében. 1910-ben A kas­tély gazdasági épületeinek helyreállí­tása még folyamatban van. A 400 hektáros erdő" területén az elmúlt év­ben nyolcezer facsemetét ültettek. Az utolsó három évben 62 ezer fát he­lyeztek el és 3.5 hektárt erdősitet­tek. Jásznájá Polnájában sok fához fű­ződik valamilyen emlék. Az óriási nyír- és topolyfák alatt beszélgetett Tolsztoj á híres írókkal, képzőművé­szekkel és zeneszerzőkkel, Gorkijjal, Repinnel, Sztászovva', Turgenyevvel és másokkal. Az ilyen rendkívüli je­lentőségű fák életének meghosszabbí­tására a fatörzsber képződött üreget betömik száraz tölgyfarosttal és le­öntik cementtel. Ezzel a ía ellenálló­képessé válik Az öreg fák konzervá­lásának ezt a módját 1948-ban alkal­mazták először Jásb^ájá Polnájában. A Szovjetúnió különböző vidékeiről állandóan érkeznek ide kirándulók, hogy megszemléljék az orosz és a vi­lágirodalom lángelméjének, Ljev Tol­sztojnak lakóhelyét. A kastélytól ka­nyargós, erdei ösvény vezet az erdő mélyére. Itt nyugszik a nagy orosz író. Sírja körül oly.an csend van, hogy aki odalép a virágokkal borított sír­hanthoz, meghallja saját szíve dobo­gását. ILLÉS BÉLA FEGYVERT S VITÉZT ÉNEKLEK A reggelivel postát is kaptunk. A posta gondosko­dott arról, hogy Levin ne filcxzófáljon. Mihajlov goromba levelet kapott a feleségétől. Mihajlov könnyű sérüléssel hat hétig kórházban fe­küdt. Nehogy az asszonyt megijessze, hat héten át egy sort sem írt neki. Arra nem gondolt, hogy a hallgatás még ijesztőbb, mint egy könnyű sérülésről szóló leve­lezőlap. Most Mihajlov ijedt meg, mert felesége olyanokat írt neki, de olyanokat... Mihajlov megkérte Levint. hogy olvassa el a leve­let, Levin kétszer is elolvasta Mihajlovné harcos üzene­tét és miután másodszor elolvasta, előbb a fejét vakarta meg, aztán a szakállát, majd ismét a fejét. — A levélre én válaszolok — nyugtatta meg Mihaj­lovot. — Ha bevallanám, hogy sebesült voltál és azért nem írtál, az rossz lenne, mert akkor az asszony meg­tudná, hogy valamit elhallgattál előtte és ezentúl min­dig gyanakodna, hogy valamit elhallgatsz. Én igazolom, hogy minden második vagy harmadik nap írtál a fele­ségednek, tehán nem te vagy a hibás, hogy az asszony semmit sem kapott tőled, hanem az a disznó tábori pos­ta, amelyik egyre elveszíti a leveleket. Nos? — Nem tudom — felelte Mihajlov. — Okos asszony az én feleségem. Élmunkásnő. — Ha okos asszony — annál jobb! Okos asszonyt könnyebb becsapni, mert az megérti, hogy milyen nehéz a tűzvonalból hátraszállítani a leveleket. Buta asszony el se hinné, hogy mennyi baj érheti a postát a tűzvonal­tól a hátországig. — És a posta? — akadékoskodott Mihajlov. — A posta igazán nem érdemli meg, hogy szidjuk. — Nem érdemli meg — de kibírja. írj egy rövid levelet az asszonynak. A szemrehányásokra ne is vála­szolj. Azokra majd én felelek. Én megtiltom, hogy to­vább lógasd az orrod. Még több baj van azzal a levéllel, amelyet Ku­piszkó kapott. Kmpiszkót feleségén és három gyermekén kívül öreg, sánta apja várja. Az öreg egy kis bajt csinált. Amikor a kolhozparasztok gyűjtést rendeztek a Vörös Hadsereg részére, az öreg Kupiszkó nemcsak a család minden megtakarított pénzét adta oda, de a Vörös Had­seregnek ajándékozta azt a szép foltos, jaroszláv fajtájú tehenet is, amelyik eddig lelkiismeretesen ellátta tejjel a Kupiszkó-gyerekeket. A kolhoz elnöke az ajándékot nem akarta elfogadni, de az öreg Kupiszkó olyan patá­lát csapott, hogy az elnök megijedt és elhajtotta a te­henet. így aztán a Kupiszkó-gyerekek tej nélkül ma­radtak. — írok a kerületi katonai ügyészségnek, hogy ve­gyen nektek részletfizetésre egy tehenet! — nyugtatta meg Kupiszkót Levin. — A részleteket mi fizetjük. — Mi köze a katonai ügyészségnek az én tehenem­hez? — Semmi! De azért biztosan megszerzi. Hisz egy frontharcos gyerekeiről van szó ... A kerületi katonai ügyészségnek küldött, levéllel egyidejűleg postára adtuk az első részletet is, ötven rúbelt, amit a bunkerben gyüjtöttünk össze. (Négy hét­tel később Levin hivatalos átiratot kapott a kerületi katonai ügészségtől: a tehenet megvették és átadták a Kupiszkó-családnak. Pár nap után Kupiszkó is kapott levelet a feleségétől. Az új tehén mongol fajtájú, külö­nös alakú szarva van, de teje éppoly fehér, mint a régi tehéné volt.) Sokkal egyszerűbb volt Karpljuk esete. Karoljuk a fiától kapott levelet. A tizenhétéves fiú önként belépett a Vörös Hadseregbe és most van kiképzés alatt. Szeretne az apja mellett harcolni. Levin írt a katonai kiegészítő parancsnokságnak. Kérte, hogy a Karpljuk fiút küldjék oda, ahol az apja harcol A délutánt átaludtuk. Mikir besötétedett, Mihajlov másodmagával jár­őrbe ment. Egy óra múlva visszajött a társa — két sebbel. Egy golyó a balvállába fúródott, egy meg a jobb­karjába. — És Mihajlov? — Lábába kapott golyót. Se felkelni, se kúszni nem tud. — Hol fekszik? A sebesült a falras'zegzett, kézzel készített térképen pontosan megjelölte a helyet: 25—30 lépésnyire a ma­gyar állásoktól. Ez a hely túlságosan veszélyes volt. Nem mertem a fiúkat odaküldeni. Viszont Mihajlovot nem hagyhattam elvérezni. Magam mentem érte. Az eget sűrű felhők borították. De azért a fronton ilyenkor sincs teljes sötétség. Valahol gyufát gyújtanak — éjszaka négy kilométerre is ellátszik a villanás. Valaki egyet szív a cigarettáján — éjszaka nyolcszáz méternyi­re látszik a parázs izzása. És teljes csend sincs a fron­ton. Egy závárzat csattan, recseg a fagyott hó — messzi útra száll egy mély sóhajtás . .. E bizonytalan eredetű fények és hangok nyomán kell tájékozódni. Nem könnyű! A fagyott havon gyorsan lehet kúszni. A két állás nagyon közel van egvmáshoz. Az irányt pontosan tud­tam. tgy gyorsan odaértem, ahol Mihaljov feküdt. — mozdulatlanul, hangtalanul. Közvetlen közelünkben két magyar beszélgetett. Az egyik nagyokat sóhajtott. Ahogy Mihajlovot végigtapogattam, véres lett a kezem. Feltérdeltem, hogy a hátamra vegyem. Olyan hangtalanul mozogtam, mint az árnyék. Legalábbis azt hittem. De úgylátszik, mégis megreccsent a hó. A ma­gyarok megsejtették, hogy a közelükben történik vala­mi. Rekétázni kezdtek. , Az első rakéták elröpültek fölöttünk. Ott világítot­ták meg havat, ahová mennünk kell: a mi állásaink előtt. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom