Uj Szó, 1949. szeptember (2. évfolyam, 120-145.szám)

1949-09-20 / 136. szám, kedd

I gülattal és politikával. Ez az ellen­tét tehát már a háború alatt kelet­kezett és Titoéknak sikerült min­denhová saját embereiket betenni és mindazokat, akik nem helyeselték a Tito, Kardelj, Dzsilas vonalat, eltá­volítani. A párttagok előtt úgy tün­tették fel őket, mint baloldali el­hajlókat. Es a háború alatt olyan helyekre küldték őket, ahol biztos volt, hogy elesnek. — Arról tud-e valamit, hogy Tito és környezete küldtek-e ki külföldre ugyancsak az angolszászokkal való hírszerző kapcsolatok ápolására ju­goszláv ügynököket? — Tito barátai javaslatára bele­egyezett abba, hogy megbízottakat küld a háború alatt külföldre, hogy ott felvegyék a kapcsalatot az an­gol-amerikai hírszolgálattal. Tudom, hogy Svájcba Lompárt küldték meg­bízottul. Lompár feladata volt, hogy minél szorosabban együttműködjön az angol-omerikai hírszolgálattal. Ö kapcsolatban állott Dallessel, az amerikai hírszerző szolgálat veze­tőjével, aki Svájcban tartózkodott. Lompár .ott kapcsolatokat épített ki a trockistákkal és Rankovics utasí­tásai szerint együttműködött az ame­rikaiakkal Svájcban. Marseilleben Latinovics létesített szoros kapcsola­tokat az amerikaiakkal. Lompárral együtt ők segítették Szönyi Tibor kémcsoportját átszállítani a szovjet hadsereg háta mögé Magyarország­ra. Itt Rankovics is közreműködött. Azután Bariban, Olaszországban Jo­vanovics Vászo volt Rankovics sze­mélyi megbízottja, aki kapcsolato­kat tartott az amerikai hírszolgá­lattal. Londonban pedig' ezt a szere­pet Velebit tábornok vitte, akiről ismeretes volt. hogy nemcsak an­golbarát, hanem beszervezett an­gol ügynök is. Velebit minden anya­got, amit a háború alatt a jugoszláv — Ez a terv nemcsak Magyaror­szágot, hanem az összes népi de­mokratikus államokat fenyegette. Tud-e erről részleteket? — Ugyanúgy, mint más szomszéd államokban, Magyarországon is igyekeztek ezt megvalósítani. Ezt megtudtam a Rankoviccsal, Dzsilas­szal, Cicmillel és Oroviccsal folyta­tott beszélgetésekből. Mikor Ranko­vics utasításokat adott nekem Ma­gyarországra vonatkozólag, akkor szokása volt megemlíteni, hogy más országokban milyen a helyzet. Ezzel akarta serkenteni a magyarországi munkát. Tőle tudtam meg, hogy vannak ilyen tervek más demokrati­kus országokra nézve is. Romániá­ról emlékszem, hogy említette, ott is volt ilyen terv, de ez a terv nem sikerült teljesen. Patrescanu igaz­ságügyminiszter akkor Tito vonalán volt és meg akarta valósítani ott a Tito-tervet, de a romániai közfon ti pártvezetők idejében eltávolították és elszigetelték a Párttól. Da azért ott is folytatni kell a munkát és ezzel foglalkoznak ott többen, így Franko és Lompár. Lengyelország­ban a Homolka-esetkor arról volt hírszerző szolgálat összeszedett, át­adott az angoloknak. Ebben olyan adatok is voltak, amelyek a szovjet hadseregről szóltak. — Milyen állásban vannak most ezek az emberek? — Velebit például a háború alatt magas állásban volt. A külügymi­niszter helyettese volt. Lompár Bu­karestben első követségi tanácsos. Latinovics svájci követ. Jovanovics magas állásban van az UTBA-nál. Ez ugyanaz az ember, aki Pesten követségi tanácsos volt és akit a magyar hatóságok 1948 októberében kiutasítottak. — Magyarországot és a többi or­szágot illetően milyen elgondolásai voltak Titonak? — Tito terve abban állott, hogy Jugoszlávia legyen a vezető állam a Balkánon és Közép-Európában és hogy Jugoszlávia szervezzen balkáni és középeurópai blokkot, amelyben az országok burzsoá-demokratikus köztársaságok legyenek és inkább nyugatra orientálódók, a szovjettől eltávolodók. Ennek a tervnek alap­ján kidolgozták a részletes terveket a végrehajtásra is. — Ki sugalmazta ezt a tervet, amelyet ön vázol? Titoék agyában született meg? — Igyekeztek úgy feltüntetni, mintha Tito gondolta volna ki ezt a tervet és úgy magvarázták a párt­tagok és a nép előtt, hogy ez vala­mi új dolog a marxizmus történel­mi fejlődésében, amellyel Tito meg­"azdagítja az egész marxizmus tör­ténelmi menetét. De a mondottak­ból világos, hogy ezt nem ők eszel­ték ki, hanem csak végrehajtói vol­tak egy tervnek, amelyet más vala­ki gondolt ki. Igazi sugalmazói Mac­ién tábornok, Rondolf Churchill, Ha­milton és a többiek voltak. szó, hogy ö valósítsa meg Tito el­gondolásait ott. Várakozó álláspon­ton voltak, nem akartak közvetlenül bekapcsolódni. Azt hitték, hogy Ho­molkának sikerülni fog bomlást elő­idézni a lengyel Kommunista Párt­ban. De Homolka beismerte, hogy ez helytelen vonal volt és Rankovics aztán el is panaszolta, hogy Len­gyelországban mindent újra kell el­kezdeni. Ekkor Lengyelországban Kovacsevics Srbiszláv volt, akit visszahívtak és helyébe Rukavil Ivánt küldték ki. Bulgáriában is volt valaki, aki a terv végrehajtásán fáradozott. Albániában nagyon ko­moly kísérletet tettek a kormány megbuktatására, de meghiusult Mindezeket nagyrészt Rankovicstól, Dzsilasztól és Milics altábornagytól hallottam. — Tehát a Titotól vezetett jugo­szláv kormányzat az angol-amerikai törekvések eszköze volt. Most mondja meg részletesen, hogy a Ti­to-kormányzat, mint az an^ol-ame­rikai tényező eszköze, Magyarorszá­gon milyen, eszközökkel kívánta a tervet megvalósítani ? -ÜJSZ0­arra, hogy ott nem folytatnak har­cot a kulákok ellen. Magyarország­nak Jugoszlávia útján kell haladnia, — Mikor ön Kelebiában tolmá­csolt, nem mondotta el Rankovics Rajknak, hogy Titoék nem akartak szocializmust, hanem kapitalizmust és hogy csak mutatták a szociális irányzatot a jugoszláv népnek azért, hogy becsapják? — Ilyen nyílt formában Rankovics ezt nem mondta ,de a lényege az ezt nem mondta, de a lényege az volt, csak nem ilyen szavakkal. — Rajk László tegnap szó szerint a következőket vallotta: „Rankovics nekem a következőket adta elő: Tisztában kell lennem azzal, hogy sem Tito, sem a jugoszláv kormány és annak többi tagjai $ felszabadu­lás után sem akarták a demokrati­kus rendszert és azon keresztül a szocializmus építését Jugoszláviában. Ha ők mégis kénytelenek voltak olyan forradalmi intézkedéseket hoz­ni, amelyek lényeglikben a kapitaliz­mus likvidálása felé kezdtek vezetni, ez nem azért történt, mert ők ko­molyan meg akarták valósítani azt a programot, hanem kényszerültek megtenni a jugoszláv dolgozó tö­megek nyomása alatt." — Ezt val­lotta tegnap Rajk László. — Tartalmilag ez volt a dolog ér­telme. de a szavak ne mezek voltak. — Rankovics saját nevében mon­dotta ezeket, vagy hivatkozott Tl­tora? — A végén hangsúlyozta azt, hogy amitő mondott, nem a maga nevé­ben, hanem Tito nevében mondta. — Tud-e ön arról, hogy Rankovics Rajknak segítséget ígért a hatalom átvételére, és pedig azt is, hogy szükség esetén jugoszláv katonai egységeket tesz át & határon. — Igen. először azt Ígérte, hogy Magyarországon fog segíteni és ha Rajk megszervezi a dolgot, akkor számithat katonai segítséggel. Ma­gyar egyenruhában fogják ezeket áttenni a határon és pedig néhány ezredet olyan legénységgel, amely magyar-jugoszláv származású és úgy fogják őket kezelni mint magyaror­szági délszlávokat. Rajknak még azt is ígérte, hogy mivel ő kapcsolatban van az ausztriai angol-amerikai zó­nában levő régi maTyar hadsereg katonáival és tisztjeivel, arról is gondoskodni fog, hogy ezek átjöhes­senek. Azt kérdeztem akkor tőle, hogv a többi népi demokráciában miiven eszközökkel kívánták Titoék megvalósítani a jugoszláv kormány­zat célkitűzései mellé való sorolta­tásukat? Akkor ö mondott egy pár módszert. Ennek a tervnek a megvalósítására Tito már 1946—<<7­hen kiküldte megbízottjait a népi demokratikus országokba. Ezek ott a jugoszláv Kommunista Pártköz­pont képviselőinek nevezték mami­kat. Én is ilyen képviselő voltam Masrvarorszá gon, Csehszlovákiában Sztalinovi«s köv. tanácsos, mai práarai követ, Lengyelországban Rukavina Iván, Bukarestben Franko és Lom­pár, Bulgáriában először Kovacse­vics, aztán Ciemil voltak a jugo­szláv Kommunista Központi Pártve­zetőséenek a képviselői. Feladatuk volt népszerűsíteni Tito rendszerét és mindent megtenni, hosry ezek az államok Jugoszlávia útján baladja­nak és bomlasszák az ottani Kom­munista Pártot. — Mit tud a paksi találkozóról ? — Annyit tudok, hogy 1948 októ­berében volt egy találkozó Magyar­ország területén. Ez úgy kezdődött, hogy mikor én augusztusban Ran­kovicsnál voltam Belgrádban, ö azt mondta nekem, hogyha visszame­gyek Budapestre, mondjam meg Rajknak, hogy okvetlenül találkozni szeretne vele. Mikor visszatértem, közöltem ezt Rajkkal. Rajk azt válaszolta, hogy helyesli és csak azt kéri, hogy ezt a találkozást na­gyon konspirativ módon vigyék ke­resztül. Elvileg beleegyezett és Ran­kovicsra bízta a konkrét javaslato­kat. Később októberben Rankovics­csal való beszélgetés közben meg­tudtam, hogy ez a találkozás meg­történt és mások is tudtak róla, de nem mondták el, hogy hol volt, döntő jelentőségét azonban hangsú­lyozták. — Milyen előkészületekről tud ön, amelyeket Tito és Rankovics tettek a magyar kormány elleni terrorcse­lekmények végrehajtására? Milyen utasításokat kaptak Jovanovics és Jojkics a Rákosi elleni merénylet végrehajtását illetően ? — Rajknak az volt a feladata, hogyha nincs más mód, meg kell szervezni Rákosi, Farkas és Gerő elien a merényletet. Ezzel kapcsolat­ban Rankovics azt mondotta, hogy Rajkkal nincs megelégedve, mert nagyon lassan dolgozik, sürgetni akarta a dolgot és mint szakértö­ez volt a lényege az egésznek és Rajk feladata, hogy ezt Magyaror­szágon megvalósítsa. ket küldte ki a ÚTBA két emberét, akik tapasztaltak voltak a politikai gyilkosságokban. Ezek Jovanovics és Jojcsics ügynökei voltak. — Milyen szerepet szánt Ranko­vics a magyar kormány elleni ter­rorcselekményeknek ? — Rankovics kétszer is beszélt erről és ezt a merényletet bevezető­nek tartotta az államcsíny végre­hajtásához. Ez lenne a jel a mai kormány eltávolítására. _ Mit mondott önnek 1949 októ­berében Rankovics és Dzsilas arról a titkos megegyezésről, amely Tito és az angolszászok között létesült a Szovjetúnió és a népi demokráciák ellen ? — Dzsilas azt mondta, hogy An­glia és Amerika természetes szö­vetségeseink a népi demokráciák elle­ni harcban. Aztán arról is beszélt, hogy Amerika hajlandó támogatni bennünket, *ha Jugoszlávia burzsoá­állam lesz és harcot folytat a Szov­jetúnió és a Szovjetúnió felé tájé­kozódó országok ellen. Rankovics hozzáfűzte, hogy ezzel kapcsolatban fel kell venni Magyarországon a kap­csolatot az~ angol-amerikai hírszol­gálattal és velük együtt működni eb­ben. Aztán erősíteni kell a harcot, mert a helyzet nagyon kiéleződött és érett lett a mai magyar kormány megdöntésére és nem kell nagyon válogatni, hogy milyen módszert fo­gunk használni. Akkor szóba jött az is, hogy milyen lesz az az új kor­mány és akkor említette Rankovics, hogy az új kormányban Rajk -lesz a miniszterelnök és Pálffy a had­ügyminiszter. Arról is beszélt, hogy a jobboldali szociáldemokraták, akik most külföldön vannak, szintén részt fognak venni az új kormányban. Említette többek között Bán Antalt is, aki már a háború előtt kapcso­latban volt Rajkkal. Bán Jugoszlá­viában régi spicli volt. Rankovics most jónak látta, hogy Bán is részt­vegyen ebben a kormányban, mint a Tito-kormány biztos embere. — 1948 októberében Rankovicstól utasítást kapott, hogy provokációs nyilatkozatot tegyen a Tito-kormány­nyal való színleges szakítására? — Ez októberben volt, amikor Rankoviccsal utoljára beszéltem. Akkor azt mondta nekem, hogy Ma­gyarországon most olyan a helyzet, hogy a régi módszerekkel dolgozni többé nem lehet. Változtatni kell a módszereken, mert a magyar ható­ságok olyan éberek lettek, hogy szín­leléshez kell folyamodni. Utasított, hogy menjek vissza Budapestre, ad­jak ki egy nyilatkozatot, hogy a kö­vetséget elhagyom és mint politikai emigráns, mint Tito üldözöttje Ma­gyarországon akarok maradni. Ily­! módon kellett volna megnyernem a Magyar Dolgozók Pártja vezetőségé­nek bizalmát. — Második feladatom volt, hogy e bizalmat elnyerve, tartsam fenn észrevétlenül továbbra is a kapcso­latot a magyar összeesküvőkkel, Rajkékkai és természetesen Ranko­viccsal. Ezen a találkozón azt is em­lítette, hogy nekem és Mrazovics­nak fel kell hagynunk minden más munkát és csakis ezzel foglalkoz­zunk. Rajkkal nyilatkozatom után novemberben találkoztam a Magyar Dolgozók Pártja Központi vezetősé­gének épületében és röviden meg­mondtam neki, hogy miről van szó. Rajk félt, tudta, miről van szó. Megmondtam neki, hogy nem áru­lom el öt és ő se áraljon el engem. Aztán felkerestem Szalai Andrást. Vele is beszéltem, ö mindjárt bele­egyezett, hogy tovább is úgy dolgo­zik, mint eddig és rendelkezésre áll. — Mojics Milos meggyilkolásáról mit tud? — Mojics volt a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetse­gének egyik vezető tagja és egy­ben a jugoszláv ÚTBA egyik ügy­nöke. Ö kapcsolatban volt még a háború előtt Rankoviccsal. Mikor megjelent a Tájékoztató Iroda ha­tározata, akkor Mojics azzal kez­dett fenyegetödzni, hogy leleplezi Rankovicsot és az ÚTBA egész ma­gyarországi működését. Rankovics­tól utasításunk volt, hogy minden ügyben, amelyben árulás fenyeget, az illető személyeket valami módon likvidálni kell. A Mojics-esettel kap­csolatban jelentést küldtünk Bel­grádba. Válaszul Rankovicstól az az utasítás jött, hogy Mojicsot likvi­dálni kell. Mikor Mrázovics megtud­ta az egészet, akkor azt mondotta, hogy ezt az utasítást végre kell hajtani. Megbízta Blazsicsot, hogy szervezze meg és hajtsa végre az utasítást. Pisztolyt is adott neki. Blazsics ezt az ügyet Boarov sajtó­atTaséval megszervezte és Boarov meggyilkolta Mojicsot. 1949 szeptember 20 Tito budapesti fogadtatásá­nak kulisszatitkai — Még egy dolgot kell felemliter nem, 1947 vegén került napirendre Jugoszlávia és Magyarország között a barátsági szerződes megkötése. Ez­zel kapcsolatban Brankov azt üzente, hogy használjam ki az alkalmat Tito népszerűsítésére, mert Tito népszerű­sítése Tito politikájának a népszerűsí­tését; vonzóerejének megnövekedését jelenti. Azt is üzente, hogy Tito fo­gadtatás? Magyarországon hivatalból is, mint belügyminiszter, rám tarto­zik és olyan fogadtatásról gondoskod­jam, amely csak a legnagyobb vezérneK jár ki. A részletek megbeszélésere, hogy Ti­to személye körüli propaganda a leg­szélesebb "mértéket öltse, Rankovics belügyminiszter, leküldötte pár nappal a kormányküldöttség érkezése előtt Milicset, aki tudomásom szerint a ju­goszláv UDB-m;k egyik vezető tiszt­viselője volt. Miliccsel együtt egy egész kis különítmény érkezett, amely­nek minden tagja egy-egy területen külön feladatot kapott. Milics Brankovval együtt keresett íel engem lakásomon. Előadták, hogy bár Titonak sok ellensége van, Ma­gyarországon politikailag már annyira megszilárdult a demokratikus rend­szer, hogy különösebb óvintézkedést Tito személyének biztosítására nem kellene tenni, mégis ezt az alkalmat k' kell használni egy túlméretezett biztonsági in­tézkedésre, hogy ezen keresztül Tito vezéri egyénisége kihangsú­lyozást nyerjen. Külön hangsúlyozta Mrázovics, aki ak­kor itt volt már most követ. Brankov­val és Mi'iccsel együtt, hogy ami pe­dig Tito elszállásolását illeti, Budapest egyik legszebb villáját kell megkapnia. Amikor ez utóbbi feltételt nem sike J rült biztosítanom, Mrázovics közölte velem, ha Tito személyéhez méltó villát nem tudunk az ő elszállásolására biztosítani és a megfelelő bizton­sági intézkedéseket nem vagyunk hajlandók megtenni, a jugoszáv kormányküldöttség lefogja mon­dani Magyarországra való utazá­sát, ami a két ország közötti barátsági szerződés megkötese végett kellett, hogy megtörténjék. Ez a bejelentés az érkezés időpontja előtt 36 órával történt. En ezeket a követeléseket tel­jes mértékben igyekeztem végrehaj­tani. Nem rajtam múlott, hogy nem teljesítettük százszázalékosan. A ma­gyar kormány beavatkozott a dologba és a túlzott intézkedések megtételét, énnálam, mint belügyminiszternél, egy­szerűen megtiltotta. Tito terve szovjetellenes katonai blokk létesítésére Elnök: Ezek után térjünk át a ke­'ebiai találKozóra. « Rajk: Igen. (Némi hallgatás után). A magyar kormány a Tito vezetése alatt álló jugoszláv kormányküldött­ség tiszteletére vadászatot rendezett. Rankovics közölte velem Bran­kov révén, hogy a vadászat befe­jezése után az egyik különtermes kocsiban beszélni akar velem. Ez a beszélgetés meg is törént. Bran­kov votl a tolmács köztem és-Ranko­vics közt, senki más a termeskocsi-' ban nem vo't. összefoglalva a politi­Kai részét annak, amit Rankovics itt nekem mondott, a következőket adha­tom elő: Oda kell hatni, hogy a felszaba­dulás után keletkezett népi demo­kratikus országok népi demokra­tikus kormányzati rendszerét megbuktassuk, szocialista fejlődé­süket megakadá'yozzuk, a demo­kratikus forradalmi erőket részint elhódítsuk, elszakítsuk a Szovjet­únió oldala mellől, részint pe.'ig ahoí ez másképpen nem megy, megsemmisítsük. A népi demokratikus kormányzati rendszerek helyett mindezekben az országokban, vagyis a nípi demokrá­ciákban polgári demokratikus rendsze­reket kell létrehozni, azaz a szocializ­mushoz való fejlődés helyett a kapitalizmust kell visszaállítani. Ezek a polgári demokratikus kor­mányok a Szovjetúnió helyett az Egyesült Államokra orientálódná­nak. Jugoszlávia, illetőleg Tito, a jugoszláv kormány vezetése alatt egyállamközi szövetséget alkotná­nak, amely államszövetség az Egyesült Államokra támaszkodna. Ez az államszövetség egyszers­mind egy katonai blokkot is al­kotna az Egyesült Államok oldala mellett a Szovjetúnió ellen, Elnök: Milyen tervet közölt önnel Rankovics ennek a megvalósítására? Rajk: Amikor Rankovics ezt a poli­tikai végeélt előttem így meghalá­rozta, közöltem vele, hogy nem egé­szen értem, hogyan akarja Jugosziá­Hogyan akarták ők? — Meg kell mondanom, hogy a t'erv megvalósítását az első időben, a Tájékoztató Iroda határozata előtt, még békés eszközökkel ter­vezték. Azután már más eszközökre tértek át, mert belátták, hogy bé­kés eszközökkel ez nem megy. Itt természetesen nagy szerepe volt a már jól kiépített jugoszláv hírszer­ző hálózatnak Magyarország terüle­tén. / — Arról beszéljen elöször, hogy saját tevékenvségeit illetően Titoék­tól milyen utasításokat kapott és hogyan hajtotta végre? — Ho?.y valami készül, azt én 1947 májusában tudtam meg,, ami­kor Rankovics Belgrádba hívott, de már 1945-ben, amikor idejöttem, em­lítés történt arról, hogy a magyar­országi helyzet nem stabil. Ranko­vics 1947-ben nyíltan megmondta, hogy Magyarországon olyan a hely­zet és olyan politikai vonal érvénye­sül. amely Jugoszlávia érdekei ellen irányul. Szóval, Magyarország kor­mányának más politikát kellene kö­vetnie, mert most olyan irányzat ér­vényesül, amely ellentétben áll a Tito-klikk követeléseivel. Nekem azt mondták, hogy a kémhálózaton ke­resztül meg kell tudni, milyen al­kalmas emberek vannak Magyaror­szágon, akiket meg kell nyerni a ju­goszláv kormány politikájának. Ran­kovics azt is mondta, hogy ezen a téren már dolgoznak és megemlítette Rob Antal, hogy neki van egy jól kiépített hálózata Magyarországon és felhívott, lépjek kapcsolatba Rob­bal, aki országgyűlési képviselő és a magvarorszá<>1 Demokratikus Szlá­vok Szövetségének főtitkára volt. Akkor már említette Raikot is. Raik az az ember — mondotta —. akit népszerűsíteni kell Magyarországon és a kémhálózaton keresztül Ráko­si, Gerő és Farkas tekintélyét csök­kenteni. Ez volt az első utasítás, j 1947-ben az év végén, amikor Tito Budapesten volt, ezek a tervek már konkrét formát öltöttek. Különösen egy találkozón, amely Kelebiában történt Rankovics és Rajk között. Ezen a találkozón én mint tolmács szerepeltem: Itt már konkrétebben is szó volt róla, hogy hogyan kell e terveket megvalósítani. Rankovics akkor határozott utasításokat adott Rajknak, aki már ezelőtt a jugo­szláv hírszolgálat beszervezett ké­me volt. Pontosan megmondotta Rajknak, hogy mi a feladata és ho­gyan dogozzék a párt vezetői ellen. — Milyen utasításokat adott Ran­kovics ez alkalommal Rajknak? — Elöször is azt, hogy mindent tegyen meg, amit csak tud, hogy a kormányt megbuktassa és elsősor­ban ezt a hármat a vezetőségből el­távolítsa. Ha ez Rajknak sikerül, vagy legalább csak annyi, hogy ko­moly ellentéteket támaszt a Pártban és az állami apparátusban, akkor számíthat arra, hogy komoly segít­séget kap Titotól és átveheti a Párt és a kormány vezetését. Rankovics továbbá azt tanácsolta Rajknak, hogv támaszkodjék olyan elemekre, amelyek hozzásegítik ahhoz, hogy Magyarországon kialakuljon egy burzsoá-demokratikus kormány és ehhez elsősorban a Párt trockista elemeit vegye igénybe, akik segíteni fognak neki, mert ezek úgyis har­cot folytatnak a Pártban Rákosi el­len. Továbbá támaszkodjék a nacio­nalista, soviniszta elemekre, a kato­likus erőkre, különösen a falvakban, a kulákokra és a jugoszláv esetet használják fel például, rámutatva M fenyegatte az összes népi demokratikus államokat Lehull az álarca mai jugoszláv célokról!

Next

/
Oldalképek
Tartalom