Uj Szó, 1949. augusztus (2. évfolyam, 95-119.szám)

1949-08-20 / 110. szám, szombat

1949 augusztus 13 UJ SI0 As új Kína új művészete A Pekingbe bevonuló néphadsereget a kínai tudósok, írók, művészek nagy lelkesedéssel fogadták: fegyvertársaikat üdvözölték a felszabadító csapatok harcosaiban. A haladó kultúra és a fegyveres szabadságharc szövetsége Kínában nem újkeletű 1942-ben a Kínai Kommunista párt Központi Bizottsága tanácskozásra hívta össze az irodalom és művészet művelőit és itt maga Mao-Ce-Tung elvtárs szólította fel a haladó kul túra képviselőit egyesülésre és arra, hogy műveikkel szolgálják a széles nép tömegeket, alkotásaik tárgyát merítsék a kínai nép szabadságharcából, „A kultúra nélküli hadsereg — mondotta —• ostoba hadsereg, amely sohasem tud győzni. Ezért elsősorban haladószel lemű kultúrembereket kell nevelni harcosainkból és parancsnokainkból, olyan kultúrembereket, akik jól elsajátították a marxizmus-leninizmus elméletét". A Kínai Kommunista Párt vezérének felhívása igen élénk visszhangot keltett az ország haladó szellemű írói és művészei között. Minden faluban, minden ezredben színjátszó csoportok, ének- és táncegyüttesek alakultak, amelynek műsora harcos és mély eszmei tartalmú Év.ente többször rendeznek műkedvelő kult úr versenyeket. De ugyanilyen hatalmas fellendülésnek indult a hivatásos színjátszás is, mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt. Egyre nagyobb teret hódít a kínai színnadon a művészi realizmus. A számtalan újszellemű színmű közül legnépszerűbb „Az ősz leány" című, amelyet a tehetséges fiatal költő, He-Cin-Dzsi vezetése alatt álló szerzői együttes alkotott és amelyet az egész országban mindenütt nagy sikerrel mutattak be a hivatásos és műkedvelő színjátszó csoportok. Ennek a földesurak elleni felkelésről 6zóló darabnak hatalmas agitatív erejét mutatja az, hogy az előadás befejezése után a nézőtér rendszerint gyűléssé alakul át, amely harcra lelkesíti a népet. Nagyon népszerűek az olyan zenedrámák is, mint például a „Vany Szjudany", amely egy parasztasszonyról, a munka hőséről szól. A munkához való új viszony az irodalomban is visszatükröződik. így Cao-Mín írónő „Energia" című regényében, amely a kínai ipar újjászületésével foglalkozik, az új kínai munkással, aki magának, népének dolgozik. Az új kínai irodalom hőse: a néphadsereg katonája, a munkás, a paraszt. Az új Kína egyik legnépszerűbb írója Csao-Su-Li, a volt falusi tanító, akinek könyvei a kínai paraszt életéről szólnak. „A kis fekete házassága" című könyve szellemével és gyönyörű népi nyelvezetével igen közel van a kínai néphez. Általában az új kínai művészet egyik jellemző sajátossága, hogy a nép harcát a népművészet eszközeivel mutatja meg. A kínai költők figyelmesen tanulmányozzák a népköltészetet. Li-Ci költő hatalmas sikert aratott „Van-Guj és Li-SzjanSzi" című költeményével. Ez egy ifjú és egy leány tiszta, derűs szerelméről szól, bánatukról, amelyet a boldogságukat megzavarni igyekvő földbirtokos okoz és végül új, boldog életükhői. A költők a nép hangján szólnak és dalaik a nép, a népi hadsereg dalaivá lettek. A költészet és a felszabadulási harc egységét mindennél jobban mutatja az a szokás. amely szé'.tében-hosszában elterjedt: a népi felszabadító hadsereg katonái puskájuk agyába bevésik kedvenc költőjük versét. Valamikor Kínában egyáltalán nem lehetett dalt hallani — ma mindenki énekel. A legnépszerűbb dalok (mint néldáu'l „Kommunisták nélkül nem volna Kína sem". „Amerikaiak, le is út. fel is út Kínából!", stb.) a nép szabadságharcáról szólnak és óriási példányszámban jelennek meg. Igen népszerű a korán elhúnyt Szi-Sin-Haj zeneszerző több műve, különösen JHuan-He" című oratóriuma. Rendkívül népszerű Kínában a Szovjetúnió irodalma és művészete. A szovjet írók m'nden újabb kiemelkedő alkotását lefordítják és kiadják kínai nyelven. A színházak Igen sok szovjet darabot mutatnak be és a közönség naffy érdeklődéssel nézi meg például Kornyejcsuk „Front", Szimonov „Orosz emberek" és „Várj!", Leonov „Támadás" című darabját. Úi útak nyíltak meg a kínai képzőművészet előtt is. Eddig a festők és grafikusok főként tájképeket, csendéleteket festettek, — most a dolgozók életéből és harcából merítik témáikat. A hagyományos vallásos és misztikus elemek helyébe realista irányzat lén. A haladó művészek fejlett technikájukat a klasszikusoktól vették át, de ezt új tartalommal töltik meg. A kínai művész, aki az urak béklyóiban szenvedett, nem kényszernek, hanem felszabadulásnak érzi. hogy most az egész néphez szólhat, segítséget nyújthat neki az úi élet építésében. Mikor a népi hadsereg első osztagai Pekingbe érkeztek, a művészek kimentek az utcára és a házak falait, a kerítéseket olvan plakátokkal, agitációs képekkel rajzolták tele, amelyek a felszabadító néphadsereget, a Szovjetúnió és Kína népeinek barátságát dicsőítették. Hogy az Ú1 Kína művészei menynyire magukénak érzik a nép ügyet, arra jellemző Daj-Aj-Lany, a Kínában igen népszerű balerina, a pekingi balettiskola tanárának elbeszélése: — Mikor az első felszabadító csapatok bevonultak Pekingbe, rögtön hatalmas tüntető tömeg gyűlt össze. Bár igen messze lakom a nagygyűlés helyétől, barátnőmmel, egy zongoraművésznővel együtt azonnal kerékpárra ültünk és a térre robogtunk. A gyűlés már vége felé járt. A polkodtam a pódiumra, mélyen meghajoltam a téren összegyűltek előtt és elkezdtem táncolni. Ez a tánc az ifjúság délceg harcias tánca volt. Aki csak ott volt a téren, tapssal és énekszóval kísérte táncomat. Nagyon jól, pontosan, ütemesen tapsoltak és énekeltek. Én pedig táncoltam. Soha olyan szépen és jól nem táncoltam mint azon a napon És ezentúl mindig boldogan és sikerrel fogok szereDelni. mert a felszabadult Kínában élek és művészetem a népé! Kína több mint négyszázmilliós népe hatalmas átalakuláson megy keresztül. A kínai paraszt, aki egé-z életében a földesúrnak dolgozott, aki még gondolatban sem mert urának ellentmondani, most a maga kezébe vette a sorsát. Ezeknek a hatalmas tömegeknek tulajdonképpen csak most kezdődik az élet. Élőiről kell megtanulniok mindent, azt is, hogyan nézzék a világot. Ebben a nagy politikai és kulturális átalakulásban óriási szerepe van a nevelésnek, az oktatásnak Eddig a diákokat hosszú évekre elszigetelték az élettgi és a néptől, reakciós, idealista szellemben nevelték őket. Most a kínai iskola is teljesen átalakul: bevonul oda a tudományos, materialista világnézet, amely felé eddig is vonzódott a diákság többsége, de amelyet nem lehetett nyíltan vallani. Űj iskolák seregére, új tankönyvek KULTÜRHlRADO • Thomas Mann a Goethe jubileum alkalmából visszajött Németországba, ahol előbb Frankfurtban időzött, aztán átment Weimarba, a szovjet zónába. Thomas Mannak, aki a legszebb és leghitelesebb életrajzot írta Gotheről és elnyerte a Goethe díjat, Weimar városa felajánlotta a díszpolgárságot. A Gothe díjat mind a nyugati, mind a keleti zóna egyhangúlag neki ítélte. A két világ eben a kérdésben harmóniában találkozott, ez nemcsak annak a jele, hogy Thutnas Mannt mindkét részen legméltóbbnak találták a kitüntetésre, de az őszinte békevágynak is kifejezője. A zsűri tagpai mindkét részen írók, tudósok, művészek, ők átérzik, hogy hidat kell verni nép és nép között. A nyugaü politikusok, a Marshall-terv fullajtárjai tanulhatnának a leckéből, ők nem hidat akarnak építeni, de tüzet szítani s farkasok módÍ

'ára fogat csikorgatni. > A párzsi L'Humanlté elismeréssel számol be egy kiállításról, melyet Balsac halálának századik évfordulója alkalmából rendeztek Budapesten a Nemzeti Múzeumban. Magyarország a legelső nemzetek közé tartozik, melyek Balsacot felfedezték és elismerték. Már 1837-ben megjelent egy Balsac regény az egyik akkori folyóiratban folytatásokban. Az Eugenie Grandét könyvalakban magyarul először 1843-ban látott napvilágot. A nagy francia regényíró egy század óta a legoIvasottabD írók közé tartozik Magyarországon, ahol ma három teljes Balsac fordítás van forgalomban. MILÁN LAJCIAK: LEGENDA gártársak felismertek és elkezdtek kiabálni: „Daj-Aj-Lany!" Megértettem, hogy felszólalásra buzdítanak. Szerettem is volna beszélni! De hogyan? Mit mondjak? Hogyan találok szavakat, hogy köszönetet mondjak ezeknek a porlepett, menetelésben kifáradt katonáknak? Felkapasztömegére van szükség ahhoz, hogy ez a hatalmas nép kulturárlisan is felszabaduljon a sokévszázados elnyomás alól. Erre a nagy munkára fogtak össze a Kínai Kommunista Párt vezetése alatt haladó kínai kultúra képviselői: pedagógusok, írók, művészek és tudósok. Gyermekek rongyos köténykéje, agg asszonyok hamuszürke gyásza, árvák bús könnye, jégverés, háború. Göröngyös útján mily megpróbáltatás érte az embert! Uraknál szolgált a fiatal lány, idegen fronton az ifjú. Mint az idő lázong a Hernád, zavaros hullámaival, véres évek rohantak s az ár róluk dalolt. A sztrájkolók körül harc üvölt, csendőrfegyver szerelőket ölt. s katonák szuronya a bányász testébe hatolt. Mozdonyok hurcolták el a gépeket, munka és kereset forrásai, a szétszórt szegénység szegényebb lett, Koroimpa völgyében. A gineket testükkel védik, puszta munkáskezükkel, — mert övék a sín ezt ők érzik, s harcolnak erősebben. A gyermekek legendát mesélnek itt a bolsevista hősökröl. Mint a vihar vizárjai születtek, előtörtek, mint füstfellegek. Azt, ki népével együtt él, áldozatul életeket ad és harcol annak gyilkosaival — hiába fojtják dróttal a többiek. Korampa nagy gyárat, kéményei és kohói, napjai és csilléi nélkül elvesztette hangját. Ki lesz az, aki majd felkiált Korompa városában, ha utcáin lépkedni látja az első vörös katonát? A nehéz súly alatt meggörnyedve, vitte néma vallomását: a megkínzott szerelöknek bányásznak, aki ércet termelt. És a Hernád folyt mint az idő, zavaros hullámaival, csak felszíne habzott több piros vértől s az ár arról énekelt. Szenvedés, megalázások, fájdalmak és áldozatok nyomán nőttek az új fellegek, a népi hatalom rendszere. Ma más fronton folyik a harc, a természet gazdagságaival Bevenne s uralni öt, annak csak egy az eredménye. Mozdonyok húzzák gépeinket, kéz a kézben betonkeverők haladnak, mind az új gyár a MEZ alapjainak megépítéséért harcol. A gyermekek legendát mesélnek itt, arról, hogy haladt Siroky, a menetben Korompa utcáin, s a romok felett beszédet tartott. Korompajövö dicsőségéről Edison villanytechnikájáról, itt kiépítjük azt s a leendő évek örök jólétét. Szemel felfénylettek, mikor meleg munkástenyerek Ígértek neki élmunkás tetteket s megadták beszéde világos feleletét Fordította: Cs. K. UJ KENYER A gyerekek nem győzik kerülgetni a gépet. Persze, csak úgy messziről, mert tudják, ha közel mennek, hamar képenlegyintik őket. — Nem tudtok jobb helyrj jönni? Mingyárt kicsépelünk titeket is. Hajatok a szalmába, fogatok a búzába, többi a pelyvába. Az Ilyen biztatások megremegtetik a gyermekszíveket. De csak annyira, hogy a végén nagyot nevessenek. Mikor már megint ott hempergőznek tisztes távolban a géptől, a kazlak tövében. Az árnyékban. Ahol csak arra kell ügyelni a kanna fel ne dűljön, mert akkor meg az anyjuk csépeli el őket. Kerülgetik hát a gyerekek a gépet, nézik, mint valami csudát. Ügy búg úgy zenél, mintha hatalmas brugattyút pöigetnének madzagon. Behunyják picit a szemüket s az óriás brugattyút a kezükbe képzelik. Húzogatják, zúg az ördőgmotolla. De nem az zúg mégse, hanem a cséplőgép. .Pörög a kereke. falta a kévéketcsurgatja a búzát, ni, hogy telnek a zsákok. Először cask lóg a zsák, megroggyanva, mint valami rozoga vénember, aztán kidülleszti hasát, — mellét, fenekét, feszíti szét az őmlö élet. Aztán bekötík, mázsára, kocsira — mehet. De várjuk csak. ezt a kocsit még meg kell nézni. Virágosak a lovak s pántlikás legény pattintgat ortorral a tejük felett. Mintha lakodalmi nép ülne hátul, nem pedig nehéz zsákok terpeszkednének. Mire lehet ez a parádé ? Virág János, a csoport elnöke, fenn a dob tetején egy pillanatra abbahagyja az etetést. Túlharsogja a gép zajat, úgy kiáltja oda a legénynek: — Mondd meg fiam Busi Péternek a szövetkezetben, tisztelteti a Petőfi-csoport, ez még csak az első kocsi, máma mindent beviszünk. Nehogy valaki elibénk ugorjon. Ezt az utolsót már nem mondja olyan hangosan s mire befejezi, elnyeli hangját a gep. Etet tovább. A többiek adogatnak, a kévét oldják, zsákot emelik, kazlat rakják, pelyvát hordják. Innen fentről úvy látszik, megy minden a magi rendjén. De két perc se kell és szóbeszéd kél az asszonyok között. — Hallottatok ugye? Az elnök minden búzánkat be akarja vitetni. — Hallottátok.'' Nekünk csak árpa marad télire. Búza semmi. Azt mind beküldiük. Virágos szekéren, hogy szebb legyen. Nemsokára a nóta is felcsendül. Pedig cséplésnél ki hallott nótázni? Árpakenyér, jaj de szúrós a bele, Édes rózsám, jutok-e még eszedbe? Ezt a fájdalmos éneket meg kell hallani odafent is, a dob tetején. De a szóbeszéd amúgy is elért már az elnök füléhez. .Kiegyenesedik, körülnéz. Még meg se szólalt már odalentről mindenki őt lesi Látják, hogy valamit akar. Megköszörüli a torkát, aztán kiáltja: — Aki tavaly gőrhén élt, krumplin élt, puliszkán élt közülünk, mert nem volt neki kenyere vagy árpán, az is most mind búzakenyéren fog élni. Bea szövetkezetbe azt küldjük, ami odavaló, de itt marad annyi, amennyi a hasunkba való, nu, meg a piacra. Szakajtóval mérjük maja a búzalisztet, ha sütünk s marékkal az árpát, aki szereti. Aki meg nem szereti, bele se teszi. Mást ne beszéljen itt senki. Ezt az utolsót úg? kiáltja, mintha most, a végére szállta volna meg hirtelen a méreg. Túlharsog a hangja mindent s egyszerre elkerget kósza hírt, oktalan félelmet. Az asszonyok hallgatnak egy kicsit, aztán váratlanul új nótába kezdenek: Tiszta búzát vitettem a malomba. Most vagyok én a rózsámmal haragba, Addig leszek veled rózsám haragba, Míg a búzám megőrlik a malomban. De nem énekelnek soká, hiszen torkuknak szalad a sűrű por, a szemét. Csak ezt kellett még elfújni, hogy egészen megkönnyítsék a szívüket. S mikor a második virágos kocsi fordul, nevetve nézik, hogy rohannak utána kiabálva u gyerekek. De egyszerre megáll a gyerekhad. Mert hallják valaki utánuk kiált s fülelni kell, a sok közül kit hínak. — Andris, Peti, Kati, Jutka, gyertek, kóstoljátok meg az új kenyeret — kiáltja Sósné, a volt cselédház ajtajából. Csak a magáéit hívja, de mind odarohan. Majd feldöntik, kérnek kiabálnak, nyújtogatják a kezüket. —• Kati néni, nekem is! Jaj, csak egy kis kóstolót tessék! Kati néni, igazán! Ezeket nem lehet elhessegetni. Mit csináljon? Tépdesni kezdi a friss, meleg kenyeret, a nagy karéjt, amit az előbb négyfelé akart osztani. Mindegyiknek ad egy falást. Hadd rágják, nyeljék boldogan, érezzék az új kenyérnek legalább az ízét. Majd falhat nak aztán belőle úgyis nagyokat. Egy álló évig. Jövő ilyenkorig. Osztogatja Sósné a falatokat s ahegy osztogatja, majd elered a könynye. Valamelyik nyújtózkodó kis marokba odrakja az utolsót is. Aztán elhesnenti a gyerekeket. Andrisnak odaszól: — Menj, mondd meg apádnak, hogy az előcséplésből, amit kaptunk lisztet, kisült belőle s kenyér. Delben, ha abbahagyják, mái azt eheti Andris rohan, de az anyja még utánakiált: — Es mondd meg neki azt is, hogy nagyon jó az új kenyér. Délben megáll a gép, a csapat szétszéled. Erre-arra. Legtöbben itt laknak helyben, a többiek fák után tekintenek. Mert a kazlak tövébe hiába húzódnak, már alig tenyérnyi az árnyék. Csak akik a gépállomástól jöttek kelten, azok csellengenek még a gép körül. — Nézegetik, vizsgálgatják, egy-egy csavart megszorítanak. Sósné a nyitott ajtón át figyeli őket. Miért nem ülnek már le enni? Aztán gondol egyet és Andrist szólítja megint: _ — Erigyj fiam, mondd meg az elvtársaknak, hogy szívesen látjuk őket egy kis levesre Andris szalad, odaér, az elvtársak az ajtó felé tekintenek, mosolyognak. Aztán veszik a saját elemózsiájukat és jönnek belefé. Köszönnek, leülnek, kenveret, szalonnát tesznek az asztalra. Szép a kenyerük. Sósne megi|ed: — Csak nem idei tán? — Nétn. ez még tavalyi, új még nekünk nincsen. — Jaj, de jó, akkor elsőnek kínálhatjuk meg magunkat — s hozza, leteszi az alig megvágott nagy kerek kenyeret az asztalra. F.gp pillanatig nem szólnak csak nézik. Aztán előveszik a kést s vág kiki magának. A gyerekeknek is oszt az anyjuk. Aztán hörpölik a levest a esznek hozzá egy-egy falás kenyeret Egész testük teli lesz az ízével s a szemükkel esvmás tekintetét keresik. De jó is ez, de jó. Varga Domonkos.