Uj Szó, 1949. augusztus (2. évfolyam, 95-119.szám)

1949-08-09 / 100. szám, kedd

Ma rádióműsor! A CSEHSZL0 V ÁKIAI MAGYAR 00LGOZÚK LAPJA Bratislava, 1949 augusztus 9, kedd 2 Kcs II. évfolyam, 100. szám Gabcikovo (Bös) község példája Józan Lajos plébános hat métermázsa búzával adott többet terméséből - Bodó Ferenc, Csícsai és a Kosa testvérek termésfeleslegüket a dolgozóknak adták Nagy napra virradt hétfőn, augusz fus ís-án Gabcikovo népe A falu az Egységes Földműves Szövetség felhí­vására megszervezte az ünnepi gabo­nabe'szolgáltatást, amelyen az egész község lakossága kivétel nélkül részt­vett. Gabcikovo lakosai a szerződések­ben előre kötelezték magukat, hogy 74 vagon gabonát adnak át, hogy bizto­sítsák a dolgozók kenyerét. Miután a ter­més a várakozáson felül sikerült, a fa­lu örömmel, boldogan készül megtol­dani ezt a mennyiáéget, úgyhogy már e'íizetes számítások szerint is közel 100 vagonra fog rúgni a a beszolgál­tatásra kerülő gabona mennyisége. Gabcikovo így mutat pcldát. A ragyogó augusztusi nap forrón sütött, amikor a déli órákban Gabciko­vóra érkeztünk. A Munkásotthon előtt hatalmas tömeg gyíít össze, kivonult az iskolai tanulósereg, az Ifjúsági Szö­vetség, a leányok nemzeti viseletben és a tömeg közepén ott pom­pázott a gabonával ros­kadásig megrakott száz feldíszített szekér. A felpántlikázott lovak türel­metlenül doboglak, indulni akarlak már a raktárak felé. A falu raktára zászlódíszben áll, Sztálin, Gottwald, Siroky és Űuris elvtársak képei a fala­kon és a feljárat felett hatalmas belük­kel e gyönyörű jelszó: „Nemzeti ara­tásból kenyeret adunk a nemzetnek." Zeneszó mellett indult meg az ün­nepélyes menet, kétoldalt sűrű sorfal­lal állt a falu lakossága. A raktár előtt már várták a menetet a vendé­gek, akik között a politikai elet sok ki­válósága is megjelent. A raktár elölt Józan Lajos he!ybel ; plébános üdvö­zülte a vendégeket, majd szépen fel­épített, mély érzéssel elmondott be­szédében, a következőket mondotta: Jói3«i ims plélsános beszél — A jelenlévő földműves lakosság százai bizonyítéka annak, hogy né­pünk érti az idők szellemét és az a több, mint száz gabonával megrakott kocsi, amely átadásra vár, meggyőz­heti önöket arról, hogy népünk íeie­lösségenek tudatában van és erköl­csi színvonala igen magas. Hangsú­lyozni óhajtjuk, hogy a kormány nem csalatkozott belénk vetett hitében és ez mindnyájunkat végtelen örömmel, boldogsággal és büszkeséggel tölt el De még nagyob örömmel tölt el ben­nünket az a tudat, hogy földműve­seink, bár igen sok nehézséggel ksl­lett megküzdeniök és igen nagy erő­feszítést kívánt ez a munka, köteles­ségüket a nép iránt teljesítették, a kenyérért folyó nagy csatában helyt­állót tak. Minden nehézség ellenére idén is, épúgy mint tavalv, az e'=ők közöt-t adják át fáradságos munkájuk gj mölcsét hogy ^.„..o a- dolgo­zók asztalára kerüljön a friss, fehér kenyér. Az idei termés számunkra Isten áldása, nemcsak a mi földjeink és a kedvező időjárás eredménye, de egyúttal parasztjaink törhetetlen hitének tanúbizonysága. Ezt a földet, amely valamikor gazdag és termé­keny volt, azelőtt Aranykertnek ne­vezték AZ utolsó évtizedek folya­mán átváltozott mocsárra, mert a Duna kilépett medréből és elárasz­totta telkeinket. A felhők, amelyek másutt hasznos esőt hoznak, itt vi­harokat és elemi csapásokat idéznek elő. Az itteni paraszt néha kétszer, háromszor vet évente, de a sikerte­lenség nem töri meg, amit elvisz a víz, vagy megsemmisít a kedvezőt­len időjárás, törhetetlen akarattal és fáradságos munkával pótolja. Mert ezt parancsolja neki hite, erkölcsi fe­lelősségének tudata és reménye a jobb szocialista holnap eljövetelében. — Elégedettek vagyunk a mun­kánkkal és a termésünkkel — han­goztatta Józan plébános —, de nem vagyunk elégedettek és nem lehetünk elégedettek azzal, hogy sok dologban elmaradtunk az időktől. A 4000 la­kosú községnek nincsenek egészséges lakásai, villanyvilágítása, nincsen elégséges gazdasági gép, híján va­gyunk kultúrháznak, nincsenek úta­ink és csatornázásunk. Ezek megva­lósítására mi magunk gyengék va­gyunk. De hisszük, hogy miután lamunk meggyőződött haladó gon­dolkodásunkról és tetteinkről, kor­mányunk segíteni fog megvalósítani vágyunkat, hogy lakosaink élete ké­nyelmesebb és szebb legyen, mert az új társadalomban mindenkit érdeme szerint jutalmaznak. Köszönjük kormányunknak azt a gazdasági segítséget, amelyet föld­műves társadalmunknak a gabona jó árával nyújtott és ígérjük, hogy mint eddig, a jövőben is együtt fo­gunk dolgozni egyenlőségben, meg­értésben, szeretetben, vallási, nem­zeti és hivatásbeli különbség nélkül. Hisszük, hogy közös munkával és akarattal életszínvonalunkat növel­ni tudjuk és boldog életet és szebb jövendőt valósítunk meg. Ezeknek a gondolatoknak jegyében köszönti önöket mélyenhívő lakosságunk. Száz feldíszített szekér gabonával teli és sok sok kosár gyümölcs! Józan Lajos helybeli pap beszéde után sor került az átadásra, a paraszt­ság nagy örömmel és lelkesedéssel hozta termékeit. Gabonán kívül ren­geteg gyümölcsöt is szolgáltattak be, amelyből az idén szintén bőséges ter­més mutatkozott. Feljegyeztük azok­nak a gazdáknak a neveit, akik az ere­deti szerződésnél jóval többet adtak, miután látták azi, hogy az idén bősé­gesen fizet a föld. A mosolygó arcok között láttuk Bo­dó Ferencet, aki 20 mázsa helyett 36-ot adott 83-as fajsúlyú búzából, Baltazár, Janzsura, Csörgő Imre, Csícsai és Kó­sa testvérek, Viliik István az ONV elnöke 20—30 mázsával adtak többet, mint amennyit szerződésben biztosítot­tak és amelyre pótszerződést írtai? alá. Külön említjük meg Józan La­jost a helybeli lelkészt, aki szerény hozamából 6 mázsi búzával adott töb­bet. Ragyogó arcok, vidám beszélgetés, lelkes odaadó emberek tették szá­munkra felejthetetlenné ezfr az ese­ményt. Láttuk rajtuk, hogy szívesen adnak, örömmel adnak, mert tudják, hogy amit adnak, a dolgozó népnek ad­ják, dolgozó munkás testvéreiknek, akinek segítségével együtt építik ezt az államot a dolgozók szabad hazáját. Gabcikovo példáj? követésreméltó és reméljük, hogy követésre is talál. Q Magyar népköztársaság új alkotmánya A magyar kormány legutóbbi ülé­sen Ktiikosi Mátyás míniszierelnön­helyeites benyújtotta a Magyar Nép­koziarsasag alkotmányáról tzóió tör­vényjavaslatot, melyei a magyar mi­n.izi-enáes ellögauoit. A magyar ncpivözt-arsaság alkotmá­nya az országépílő munka már meg­valósult eredmeny&t, Magyarország gazdasági és tarsadalmi szerkezete­ben végbement alapvető változáso­kat fejezi ki és a további fejlődés útját jelöli meg. A Magyar Népköztársaság alkot­mányáról szóló törvényjavaslat ti­zenegy fejezetre oszlik. Az I-ben, a Magyar ivepkoztarsasag c. fejezet­ben megállapítást nyert, hogy Ma­gyarország Népköztársaság, a mun­kások és dolgozó parasztok állama, melyben minden hatalom a dolgozu népé. A város és a falu dolgozói a választott és a népnek felelő kikül­döttek útján gyakorolják hatalmukat. A Magyar Népköztársaság állama a magyar dolgozó nép szabadságát és hatalmát, a z ország függetlenségét védi és harcol az ember kizsákmá­nyolásának minden formája ellen. A társadalom erőit a szocialista épí­tésre szervezi. A Magyar Népköztár­saságban a munkásság és a paraszt­ság vezetésével a munkásság és a parasztság szoros szövetsége valósul meg. A II. fejezet a társadalmi rendről beszél, a 111. fejezet megállapítja az ailamhatalom felelős szerveit. A I v fejezet az ál.amigazgatás legfelső szervéül a Magyar Népköztarsasag minisztertanácsát jelöli meg. Az V fejezet az államhatalom helyi szer­veiről szól, amely megyei, járási, vá­rosi, községi és vá'^ 1' kerületi ta­nacsokra oszlik. A Magyar Népku társaság iga^ a o „.akarói a VI., az úgynevezett bírói szervezet c. fejezet szoi. a Vil. fejezet me^alia­pítja, hogy a törvényesség betartása felett a Magyar Népköztársaság leg­főbb ügyésze őrködik, aki gondosko­dik arról, hogy a Magyar Népköz­társaság rendjét, biztonságát vagy függetlenségét sértő vagy veszélyez­tető mindennemű cselekmény kö­vetkezetesen üldöztessék. A VIII. fejezet megállapítja az állampolgárok jogait és kötelességeit, biztosítja polgárai számára a mun­kához. való jogot, a végzett munka mennyiségének és minőségének meg­felelő díjazását, a dolgozóknak a pi­henéshez és üdüléshez való jogát, a törvényes munkaidőt, a fizetéses sza­badságot. A Magyar Népköztársaság polgá­rai a törvény előtt egyenlők és egyenlő jogokat élveznek. A polgá­rok bármilyen hátrányos megkülön­böztetését nemek, felekezetek vagy nemzetiségek szerint a törvény szi­gorúan bünteti. A Magyar Népköz­társaság új alkotmánya az ország te­rületén élő minden nemzetiség szá­mára biztosítja az anyanyelvén való oktatásnak és nemzeti kultúrája ápo­lásának lehetőségét. Ugyancsak ez a fejezet biztosítja a polgárok lelki­ismeret; szabadságát és a vallás sza­bad gyakorlásának jogát. A lelkiis­mereti szabadság biztosítása érdeké­ben a Magyar Népköztársaság az egyházat különválasztja az állam­tól. Az IX. fejezet a választások alap­elveit szabja meg, a X. fejezet a Ma­gyar Népköztársaság címeréről, zász­lajáról és fővárosáról szól. A Ma­gyar Népköztársaság címere kétol­dalt búzakoszorúval egybefogott, ke­rek világoskék mezőben kalapács és búzakalász; a mező felső részén a Imezőre sugarakat bocsájtó ötágú vö­rös csillag, alján a redőzött piros, fe­hér, zöldszínű szalag. A XI. fejezet a zárórendelkezéseket tartalmazza. Lapunk századik számát viszi szet ma a posta. Századszor kerül az Új Szó a csehszlovákiai magyar dolgozó ke­zébe, hogy számot adjon neki a nap eseményeiről, futó és kérészéletű hí­rek mellett olyan történésekről is, amelyek az idő távlatában életünk sorsformáló és döntő tényezőivé nő­nek. A századik szám még korántsem jogosít Jel, hogy a jubileumot ün­neplők igenyeivel lépjünk olvasóink elé. Ma csupán jelezni akarjuk, hogy elértünk az első határkőhöz, amely a toll munkásában a visszapillantás gondolat át ébreszti, a megtelt kis út felmérésére és értékelésére késztet, de mindennél határozottabban arra sarkal, hogy utunk áldomásánál elő­re, a jövő Jelé vessük remennyel telt tekintetünket. Célkitűzéseink határozottak és vi­lágosak voltak: hangot adni az itt éiö magyarság munkás lendületének, or­szágepítö szándékának és a szlovák­sággal vállvetve haladni o szocia­lizmus útján. Ezek a kötelességek ét célkitűzések Pártunk kilencedik kongresszusa után még átfogóbban és nagyobbak lettek: dolgozóink — a munkásosztály, a földműves társa­dalom és a hatadószellemű értemi­ség pontos és világos tájékoztatása, de egyúttal irányítása is abban a szellemben, amelyet a lenini-sztálini tanítás és a gottwaldi tíz pont elő­ír. Amennyire erőnkből telik, bele akarjuk idegezni az itt élő dolgozó magyarsag tudalaba: ahhoz, hogy munkásállamunk alkotó polgárai le­gyünk,mindenekelőtt szilárd szocia­lista világnézetre van szükségünk. Ez a világnézet megtanít bennünket arra, hogy minden kérdésnek é» je­lenségnek megvizsgálásához helyes és észszerű módszerrel fogjunk hozzá. Ez a világnézet tesz képessé bennün­ket arra, hogy helyesen és minden oldaláról megismerjük a környeze­tet, melyben dolgozunk, hogy észre­vegyük és megértsük életünk továb­bi perspektíváit. Ez a világnézet erő­siti meg az emb*rt és csökkenti érzé­kenységét nemcsak ax apró kelle­metlenségekkel, hanem nagyobb ba­jokkal szemben is, — ahogy erre Ka­linin, a nagy szovjet nevelő olyan vi­lágosan tanít bennünket. Közös, kollektív eszményekirt kell élnünk, a közösség ügyeit a legfőbb ügyeinknek tekintenünk, hogy remé­nyek és érdekek éltessenek bennün­ket, ezt példázgattuk eddig olvasó­sóinknak és ezt idegezzük még na­gyobb hittel, hogy kitéphetetlen gyö­keret verjen minden dolgozóban. La­punk századik számának megjelenése olyan örömteli időre esik, amikor a jól elvégzett bőséges aratás után az «!sö új kenyér kerül a dolgozók asztalára. Ez a kenyér ízesebb és fe­hérebb az elmúlt idők kenyerénél, szabad dolgozó ember keze vetette el, munkáskezek alkotta gépek segítették learatni, — idén először nyilvánul meg oly bíztatóan és szívet örven­deztetően a falu és a város dolgo­zóinak, az ipari munkásságnak és a parasztságnak összefogása, melynek eleven jelképe ez az új kenyér. Az Új Szó ezt a kenyeret ünnepli, ami­kor a jövőbe veti pillantását és erős hittel szól a dolgozókhoz: —Jó úton járunk, a népi demok­ráciák szocializmust építő útján. Jó példát követünk, nagy segítőnk és barátunk, a Szovjetúnió példáját. Ezen az úton a határkövek nem je­leznek gazdasági válságokat, munka­néküliséget, kizsákmányolást és ki­szolgáltatottságot, háborúba sodró imperialista önkényt, de mindennek ellenkezőjét: céltudatos építést, min­den dolgozó boldogulását, s szilárd hitét annak, hogy minden múló nap­pal életünk teljesebbé, szebbé és gaz­dagabbá válik. Erről a hitünkről aka­run.< továbbra is hangot adni, arról, hogy a toll fegyvererejével az év tés, a béke harcos munkásai v< gyünk. örvendetes számunkra, hogy hl adhatunk munkáslevelezőink növe vő táboráról, munkáslevelek tömeg röl, melyek szerkesztői postánki egészséges és öntudatos hangjukk egyre értékesebbé teszik és azt igi zolják, hogy az elhintett mag ére televénybe került, csírát fogott c most szárba szökken. Ez^k a levélt arról tanúskodnak, hogy munká osztályunk és dolgozó parasztságur. megfeszíti erejét, hogy Köztársasi gunk napról napra emelkedő jólét. hez a maga munkájával méltoc hozzájárulhasson és elért fiiggetle ségét és szabadságát megvédje. Am kor ezt az országépítő lendületet, t élmunkások példás magatartását r gisztráljuk s hírt adunk a versenyel röl, a terménybe szolgáltat ások ere i menyeiről, tesszük ezt azzal a bu dító szándékkal, hogy ezek a na( építő törekvések minél nagyob visszhangra, minél több követök', találjanak. Mi, a toll munkásai, az ébersí intelmét fűzzük ezekhez a követé re serkentő, példásan nagy törekv< sekhez. Ébernek kell lennünk a mui ka minden vonalán, a termelés, < ország életének minden mozzanat, ban. Lépten-nyomon tapasztalhatja, hogy békés szándékainkat, alko. munkánkat ax ellenfél minden er< jének latbavetésével keresztezni sz< retné. A béke erőinek öntudatos < harcos összefogására van szüksé erős felsorakozásra a Szovjetúnió á tal vezetett béketábor mellett, hoi az imperialisták rendbontó és épí. munkát hátráltató — végeredmény ben háborús szándékai hajótöré­szenvedjenek a dolgozók százmillió nak éberségén ét áttörhetetlen ér, falán. Lapunk szüntelenül hangoztatj hogy a magyar dolgozók kötelessel helytállni a nagy építés munkáit ban és helytállni a béke arcvonalc nak rája eső szakaszában. Eme, létünket legmélyebben érint de súlyosságuk mellett örvendett feladatok mellé sorakoznak a kísebi nem kevésbé fontos feladatok és ki telességek. Amennyire lapunk szül re korlátozott terjedelme megengeü a kultúra értékeivel és a szociálist tudomány vívmányaival próbálju olvasóinkat megismertetni. Jól tuc juk, hogy ez egyike a legnehezeó feladatoknak, hiszen egymaga az x szovjet kultúra olyan hatalmas mén tű, hogy csak nagyterjedelmű foli/i iratok adhatnak róla kellő áttekii tést. Nagy hézagokat kell meg áth dalnunk és hiányokat betöltenüm hogy a népi demokráciák új szelU miségének ismertetése mellett kell méltányolásra leljen az Üj Szó lu sábjain az egyre szebben kiteljesea szlovák kultúra nemes hagyománya val, legújabb szocialista alkotása val s haladó életszemléletével. I olvasóink segítségét is kell kérnünl a feladat sokrétű és terjedelmes, foi dítóink és kultúrfigyelőink kis szc mát szeretnénk kiegészíteni. Hisszül hogy akadtak szép számban munka: levelezőink, itt is lesznek jelentkezői akik irodalomértőink és fordítóin kicsiny káderét kiegészíthetik, hog így új erőkkel felfrissülve, ennek ránk váró nemes feladatnak is péi dúson eleget tehessünk. Nincs ma szociálisan gondoikod dolgozó, aki az épülő új világért á< dozatokat ne hozott volna és aH újabb áldozatokra ne volna hajlar dó, hogy szebbé boldogabbá tegy e 1 maga és gyermekei jövőjét. Mi szi lárd meggyőződéssel állítjuk és erő sen hisszük, hogy minden munka é áldozat könnyűvé válik, ha azt a kö zösségért való felelősségérzés tudata az építő munka szándéka, a béke ne mes akarata hatja át. Ezzel a törhetetlen hittel indulpi minden magyar dolgozó boldog hol napja felé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom