Uj Szó, 1949. augusztus (2. évfolyam, 95-119.szám)

1949-08-27 / 116. szám, szombat

A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1949 augusztus 27, szombat 3 Kcs II. évfolyam, 116. izám MAJOR ISTVÁN: . i\ NAGY ÉVÍORD1J1Ő öt évvel ezelőtt, amikor Hitler fasiszta hordáit már a Kárpátokig űzte a dicső szovjet hadsereg, a kis szlovák nemzet felkelt, hogy lerázza magáról az idegen jármot, melyet Tiso, Tuka, Mach és cinkosaik raktak a szlovák nép nyakára. A szlovák népnek ez a nagyszerű megmozdulása óriási lelkesedést váltott ki az egész világ dolgozói között. Európa leigázott népei lélekzetvisszafojtva lesték a hősies, de egyenlőtlen harc minden mozzanatát. És egyre hatalmasabb erővel lángolt fel a nemzeti ellenállási mozgalom azokban az országokban, ahol a nép a német fasizmus igája alatt nyögött. A szlovák nemzet szabadságharca — noha a német túlerőnek sikerült azt ideig-óráig elfojtania —, erkölcsi súlyát és történelmi jelentőségét tekintve, túlnőtt Szlovenszkó keretein és jelentős láncszeme lett annak a gigászi küzdelemnek, melyet a haladás és szocializmus erői vívtak a világreakció előretolt ökle, a német fasizmus és annak olasz, japán, román, magyar és finn változatai ellen. A szlovák nemzet, melyet Tiso, Tuka és lelkiismeretlen bűntársai arra a gyászos szerepre kárhoztattak, hogy a német fasizmus janicsárjaiként gyilkolja szláv testvéreit, fegyverhez nyúlt, hogy egyszer s mindenkorra tudtára adja hóhérainak, de egyúttal barátainak is: a szlovák nép semmi közösséget sem vállal Tisoék politikájával. A szlovák nemzet a szabadság, a demokrácia, a szocializmus, a haladás erőinek oldalán sorakozik fel. A szlovák nép küzd a csehszlovák köztársaság helyreállításáért. De nem olyan köztársaságért, ahol a tőkések, földbirtokosok és más élősdiek éhbéren dolgoztatják a munkást, nyúzzák a paraszt bőrét, hanem olyanért, melyben a nép kezében lesz a hatalom. Szocialista köztársaságért küzdött a felkelésben résztvett katona, a leleményes és bátor partizán, a Dukla-szoroson át benyomuló csehszlovák alakulatok elszánt harcosa s a földalatti szabadságmozgalom minden áldozatrakész öntudatos hőse. A diadalmasan előretörő szovjet hadsereg megtisztította Szlovenszkót Hitler és szlovenszkói lakájainak rémuralmától. Felszabadította Európa valamennyi elnyomott népét a gyűlölt fasiszta iga alól. Valóravált százezrek és milliók évszázados vágya: népi demokratikus köztársaságunkban megszűnt a gyárosok, bankárok, földbirtokosok uralma. A termelőeszközök, ^ bankok, a gyárak, bányák, az állami és önkormányzati szervek, a hadsereg, a rendfenntartó alakulatok, az iskolák a dolgozó nép kezében vannak. Halódik a mult, születik a jövő. Leáldozott a tőke napja, felkelőben a szocializmusé. De amíg odáig jutottunk, soksok nehézséggel, rosszindulattal, gáncsoskodással és rágalommal kellett megküzdenünk. Voltak olyanok, akik visszasírták a multat, a régi kapitalista világot Akik krokodilkönnyeket hullattak a „szegény" gyáros felett, mert elvették a gyárát, a földbirtokos felett, mert elvették a földjét, a bányabáró felett, mert üzemére a nép állama tette rá a kezét. Ádáz gyűlölet vett erőt a régi népnyúzó, gumibotos, csendőrgolyós uralom prókátorain. És viszsza akarták fordítani a történelem kerekét. Szabotálták a nagy vállalatok államosítását, a népi demokratikus alkotmány-törvény • az aggkori biztosítás megszavazását, a mezőgazdaság gépesítését, a szocializmus építését. Gyűlöletet szítottak a köztársaság különböző nemzetiségű dolgozói között, hogy megbontsák azok egységét. A szlovák dolgozót a magyar ellen, a magyar dolgozót szlovák testvére ellen uszították. Éket igyekeztek verni a cseh és szlovák nép közé is. Gyalázták, rágalmazták, eleinte burkoltan, majd egyre nyíltabban és szemérmetlenebbül az orosz népet, a Szovjetúniót. Azt akarták, hogy Csehszlovákia külpolitikájában ne támaszkodjék a kis nemzetek védelmezőjére, a béke bástyájára, a világ első munkás- és parasztállamára, a Szovjetúnióra, hanem a nyugati tőkés hatalmakra, a háborús uszítókra, a dollárimperializmus atómbombás megszállottaira. Konok következetességgel akadályozták ezek a reakciós kalandorok a népi demokratikus Magyarország közötti megegyezést és a baráti kapcsolatok kiépítését és megszilárdítását. És végül odáig fajzottak, hogy külföldi cinkosaikkal együtt meg akarták dönteni a népuralmat és visszahozni a nép nyakára azokat az élősdi kapitalista elemeket, melyek a diadalmas Vörös Hadsereg elől, német fasiszta „bruderjeikkel" együtt, külföldre menekültek. Csehszlovákia dolgozd népe azonban a Kommunista Párt vezetése alatt keresztülhúzta az urak számvetését. A népi erők a mult év februárjában csírájában elfojtották a reakció pucskísérletét és olyan alapos leckét adtak ezeknek az uraknak a hazaszeretetből, hogy holtuk napjáig megemlegetik. S ma? Van népi demokratikus alkotmányunk, van aggkori biztosításunk, mely páratlan a maga nemében. Üj gyárak, sertéshizlaldák, baromfitelepek létesülnek egész Szlovenszkó területén. Egyre t.übb traktor szántja a földet, aratógép aratja, gőzgép csépeli a termést. Egyre több faluba vezetik be a villanyt és szemmelláthatólag emelkedik a dolgozók életszínvonala. Ha több a kenyér, több lesz a ruha, cipő, fehérnemű. Megoldódott a szlovenszkói magyarság problémája is. A csehszlovákiai magyar dolgozók ma egyenjogú állampolgárai a köztársaságnak. Csak a reakcióval kellett leszámolni úgy Magyarországon, mint Csehszlovákiában s micsoda változásoknak vagyunk a szemtanúi! Világos, vannak még hiányok, nehézségek, melyeket ki kell küszöbölni. Az ötév előtti nagy szlovák szabadságharc erőfeszítései, de különösen a Szovjetúnió példája azt bizonyítják, hogy nincs az az akadály a szocializmus építése útján, melyet millió millió kérges tenyér és gondolkodó fej ne tudna elhárítani, ha a nép egy emberként összefog. A levitézlett reakciós elemek temészetesen ma, a szlovák nemzeti felkelés évfordulóján, hettt ünnepelnek. Akik megtagadták a szlovák szabadságharc haladó tradícióit, akik már annakidején is csak azért csatlakoztak a fe léshez, hogy bőrüket és vagyonukat mentsék, azoknak sem okuk, sem kedvük, de még csak joguk sincs ma ünnepelni. Annál nagyobb lelkesedéssel és szeretettel veszik ki részüket a szlovák nemzet nagy ünnepéből Csehszlovákia magyarnyelvű dolgozói. Hiszen a szlovák nép harca az ő harcuk is volt, a szlovák felkelés azok ellen a sötét erők ellen irányult, melyek a magyar népet is rabbilincsbe verték. Nem egy magyar dolgozó vett részt cseh és szlovák testvérei oldalán a Dukla körüli nagy harcokban. Nem egy magyar elvtárs volt részese a földalatti mozgalomnak. Nem egy magyar munkás pusztult el a koncentrációs táborokban. Többek között a munkásmozgalomnak olyan kimagasló egyéniségei és nagy harcosai, mint Steiner Gábor, Kosik István és sokan sokan mások, akiknek feledhetetlen emléke szívünkben örökké élni fog. Legyünk hűek a dolgozó nép harcos tradícióihoz. Legyen a szlovák népnek ez a nagy ünnepe az az eltéphetetlen kapocs, mely még szorosabbra fűzi a köztársaság összes dolgozóit, bármely nemzet fiainak vallják magukat. Építsül: közösen kéz a kézben közös hazánkat, a biztató és reményteljes jelent s a boldogabb szocialista jövőt!