Uj Szó, 1949. augusztus (2. évfolyam, 95-119.szám)

1949-08-27 / 116. szám, szombat

A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1949 augusztus 27, szombat 3 Kcs II. évfolyam, 116. izám MAJOR ISTVÁN: . i\ NAGY ÉVÍORD1J1Ő öt évvel ezelőtt, amikor Hitler fasiszta hordáit már a Kárpátokig űzte a dicső szovjet hadsereg, a kis szlovák nemzet felkelt, hogy lerázza magáról az idegen jármot, melyet Tiso, Tuka, Mach és cin­kosaik raktak a szlovák nép nya­kára. A szlovák népnek ez a nagyszerű megmozdulása óriási lelkesedést váltott ki az egész vi­lág dolgozói között. Európa le­igázott népei lélekzetvisszafojtva lesték a hősies, de egyenlőtlen harc minden mozzanatát. És egyre hatalmasabb erővel lán­golt fel a nemzeti ellenállási moz­galom azokban az országokban, ahol a nép a német fasizmus igá­ja alatt nyögött. A szlovák nemzet szabadság­harca — noha a német túlerőnek sikerült azt ideig-óráig elfojtania —, erkölcsi súlyát és történelmi jelentőségét tekintve, túlnőtt Szlovenszkó keretein és jelentős láncszeme lett annak a gigászi küzdelemnek, melyet a haladás és szocializmus erői vívtak a vi­lágreakció előretolt ökle, a né­met fasizmus és annak olasz, ja­pán, román, magyar és finn vál­tozatai ellen. A szlovák nemzet, melyet Tiso, Tuka és lelkiismeretlen bűntársai arra a gyászos szerepre kárhoztat­tak, hogy a német fasizmus jani­csárjaiként gyilkolja szláv testvé­reit, fegyverhez nyúlt, hogy egyszer s mindenkorra tudtára adja hó­hérainak, de egyúttal barátainak is: a szlovák nép semmi közössé­get sem vállal Tisoék politikájá­val. A szlovák nemzet a szabad­ság, a demokrácia, a szocializmus, a haladás erőinek oldalán sora­kozik fel. A szlovák nép küzd a csehszlovák köztársaság helyre­állításáért. De nem olyan köztár­saságért, ahol a tőkések, földbir­tokosok és más élősdiek éhbéren dolgoztatják a munkást, nyúzzák a paraszt bőrét, hanem olyanért, melyben a nép kezében lesz a ha­talom. Szocialista köztársaságért küzdött a felkelésben résztvett katona, a leleményes és bátor partizán, a Dukla-szoroson át be­nyomuló csehszlovák alakulatok elszánt harcosa s a földalatti sza­badságmozgalom minden áldozat­rakész öntudatos hőse. A diadalmasan előretörő szov­jet hadsereg megtisztította Szlo­venszkót Hitler és szlovenszkói lakájainak rémuralmától. Felsza­badította Európa valamennyi el­nyomott népét a gyűlölt fasiszta iga alól. Valóravált százezrek és milliók évszázados vágya: népi demokratikus köztársaságunkban megszűnt a gyárosok, bankárok, földbirtokosok uralma. A ter­melőeszközök, ^ bankok, a gyá­rak, bányák, az állami és önkor­mányzati szervek, a hadsereg, a rendfenntartó alakulatok, az is­kolák a dolgozó nép kezében van­nak. Halódik a mult, születik a jövő. Leáldozott a tőke napja, felkelőben a szocializmusé. De amíg odáig jutottunk, sok­sok nehézséggel, rosszindulattal, gáncsoskodással és rágalommal kellett megküzdenünk. Voltak olyanok, akik visszasírták a mul­tat, a régi kapitalista világot Akik krokodilkönnyeket hullattak a „szegény" gyáros felett, mert elvették a gyárát, a földbirtokos felett, mert elvették a földjét, a bányabáró felett, mert üzemére a nép állama tette rá a kezét. Ádáz gyűlölet vett erőt a régi népnyúzó, gumibotos, csendőrgo­lyós uralom prókátorain. És visz­sza akarták fordítani a történe­lem kerekét. Szabotálták a nagy vállalatok államosítását, a népi demokratikus alkotmány-törvény • az aggkori biztosítás megszava­zását, a mezőgazdaság gépesíté­sét, a szocializmus építését. Gyűlöletet szítottak a köztársa­ság különböző nemzetiségű dol­gozói között, hogy megbontsák azok egységét. A szlovák dolgozót a magyar ellen, a magyar dolgo­zót szlovák testvére ellen uszítot­ták. Éket igyekeztek verni a cseh és szlovák nép közé is. Gya­lázták, rágalmazták, eleinte bur­koltan, majd egyre nyíltabban és szemérmetlenebbül az orosz né­pet, a Szovjetúniót. Azt akarták, hogy Csehszlovákia külpolitiká­jában ne támaszkodjék a kis nem­zetek védelmezőjére, a béke bás­tyájára, a világ első munkás- és parasztállamára, a Szovjetúnióra, hanem a nyugati tőkés hatalmak­ra, a háborús uszítókra, a dollár­imperializmus atómbombás meg­szállottaira. Konok következetes­séggel akadályozták ezek a reak­ciós kalandorok a népi demokra­tikus Magyarország közötti meg­egyezést és a baráti kapcsolatok kiépítését és megszilárdítását. És végül odáig fajzottak, hogy kül­földi cinkosaikkal együtt meg akarták dönteni a népuralmat és visszahozni a nép nyakára azokat az élősdi kapitalista elemeket, melyek a diadalmas Vörös Had­sereg elől, német fasiszta „bru­derjeikkel" együtt, külföldre me­nekültek. Csehszlovákia dolgozd népe azonban a Kommunista Párt veze­tése alatt keresztülhúzta az urak számvetését. A népi erők a mult év februárjában csírájában elfoj­tották a reakció pucskísérletét és olyan alapos leckét adtak ezeknek az uraknak a hazaszeretetből, hogy holtuk napjáig megemlege­tik. S ma? Van népi demokra­tikus alkotmányunk, van aggkori biztosításunk, mely páratlan a maga nemében. Üj gyárak, sertés­hizlaldák, baromfitelepek létesül­nek egész Szlovenszkó területén. Egyre t.übb traktor szántja a föl­det, aratógép aratja, gőzgép csépe­li a termést. Egyre több faluba vezetik be a villanyt és szemmel­láthatólag emelkedik a dolgozók életszínvonala. Ha több a kenyér, több lesz a ruha, cipő, fehér­nemű. Megoldódott a szlovenszkói ma­gyarság problémája is. A cseh­szlovákiai magyar dolgozók ma egyenjogú állampolgárai a köztár­saságnak. Csak a reakcióval kel­lett leszámolni úgy Magyarorszá­gon, mint Csehszlovákiában s mi­csoda változásoknak vagyunk a szemtanúi! Világos, vannak még hiányok, nehézségek, melyeket ki kell küszöbölni. Az ötév előtti nagy szlovák szabadságharc erő­feszítései, de különösen a Szovjet­únió példája azt bizonyítják, hogy nincs az az akadály a szocializmus építése útján, melyet millió millió kérges tenyér és gondolko­dó fej ne tudna elhárítani, ha a nép egy emberként összefog. A levitézlett reakciós elemek temészetesen ma, a szlovák nem­zeti felkelés évfordulóján, hettt ünnepelnek. Akik megtagadták a szlovák szabadságharc haladó tra­dícióit, akik már annakidején is csak azért csatlakoztak a fe léshez, hogy bőrüket és vagyonu­kat mentsék, azoknak sem okuk, sem kedvük, de még csak joguk sincs ma ünnepelni. Annál nagyobb lelkesedéssel és szeretettel veszik ki részüket a szlovák nemzet nagy ünnepéből Csehszlovákia magyarnyelvű dol­gozói. Hiszen a szlovák nép harca az ő harcuk is volt, a szlovák fel­kelés azok ellen a sötét erők ellen irányult, melyek a magyar népet is rabbilincsbe verték. Nem egy magyar dolgozó vett részt cseh és szlovák testvérei oldalán a Dukla körüli nagy harcokban. Nem egy magyar elvtárs volt részese a föld­alatti mozgalomnak. Nem egy ma­gyar munkás pusztult el a koncent­rációs táborokban. Többek között a munkásmozgalomnak olyan ki­magasló egyéniségei és nagy har­cosai, mint Steiner Gábor, Kosik István és sokan sokan mások, akiknek feledhetetlen emléke szí­vünkben örökké élni fog. Legyünk hűek a dolgozó nép harcos tradícióihoz. Legyen a szlo­vák népnek ez a nagy ünnepe az az eltéphetetlen kapocs, mely még szorosabbra fűzi a köztársaság összes dolgozóit, bármely nemzet fiainak vallják magukat. Építsül: közösen kéz a kézben közös hazán­kat, a biztató és reményteljes jelent s a boldogabb szocialista jövőt!

Next

/
Oldalképek
Tartalom