Uj Szó, 1949. augusztus (2. évfolyam, 95-119.szám)

1949-08-25 / 114. szám, csütörtök

I Kultúresí Csörgőpuszíán UJSZ0 1Í4Ü augusztus 25 EGRI VIKTOR} Sovánkát megtanítják újságot olvasni (P O.) Befejezték az dolgozók az aratást és cséplést, még hozzá szép sikerrel, megérdemelten élvezik hát ma azt az örömöt, amit ez a tudat és a műsoros ünnepély kedvessége nyújt. Az állami gazdaság áldozatkész munkásfiatalsága nem sajnálta az időt és a fáradságot, színijátékokat tanult be erre az alkalomra, hogy hosszú idő után először adjon izelíttö kicsinynek és nagynak abból a kultúrmunkából, amely a népi demokrácia minden dolgozójára vár és amely hivatva van a dolgozók minden rétegét magasabb szellemi színvonalra emelni. Meg is látogatjuk ezeket az úttörő fiatalokat a „színfalak" mögött, hogy beszámoljunk arról, hogyan is jutott eszükbe ilyen szépnek ígérkező műsort megrendezni. A maszkírozás alatt is láthatóan izgatott, lángoló arcok fogadnak és készséggel válaszolnak kérdéseinkre.. Igen, nagyon sokat dolgoztak és nagyon boldogok, hogy Olyan jó munkát végeztek. De az egész napi munka után még megmaradtak az estéik, amiket hasznosan és a közért akartak eltölteni. Igy Jött a gondolatra Hromi István, az intézőíjük, hogy betanuljon velük néhány műsorszámot. Hat héten át tanult szorgalmasan a műkedvelő gárda, hat héten át, minden nap, lemosva magukról a munka porát, esténként a próbákra siettek és villanyvilágítás nélkül, petrólenumlámpa fényénél tanulták éjfélig buzgón a két egyfelvonásos szerepeit És a színpad? Soha még ötletesebb és stílszerűbb színházban nem jártam. A színpad és a közönség egy ledöngölt földpadlós, úi épületben kapott helyet, amelyről büszkén mondják a csörgőpusztai állami gazdaság munkásai és munkásnői: ez lesz az új disznóhizlalda. Igen, disznók fognak lakni a tágas, világos, szellős épületben és nem szégyen most itt kultúrműsort adni, mert ez a hely is a munka otthona lesz és benne a dolgozók részére nő majd a hús, a zsír, a táplálék. Kedves történetet hallok emlegetni, amely valószínűleg emlékezetessé teszi az első színpad megépítését Csörgőpusztán. Az egyik anyadisznó ugyanis valahogyan beszabadult a i már kész színpadra és az előadást I A szlovenszkói Földművesek Egységes Szövetségének bratislavai kerületi titkársága a következő felhívással fordul a bratislavai kerület földműveseihez: Földművesek! A mezőgazdaság ötéves terve szerint kisebb területen több gabonát kell termelnünk, miközben fokoznunk kell a gabona minőségét is. A terméshozam emelését a talaj jobb megmunkálásával, a helyes vetésforgóval, gépek, műtrágyák, de elsősorban jóminőségű vetőmaggal érjük el. Az elmúlt években is, de főleg ebben az évben láttuk, hogy mindig jobb termése van annak a gazdának, aki rendesen előkészíti és gépekkel munkálja meg a talajt, tisztított és pácolt jóminőségű vetőmagot vet és a növényzet fejlődését műtrágya hozzáadásával segíti. A Földművelésügyi Meghatalmazotti Hivatal és a szlovenszkói Földművesek Egységes Szövetsége együttműködve a Kerületi Nemzeti Bizottsággal megszervezi a nemes vetőmagok kicserélését, A szarvasmarhatenyésztéssel párhuzamosan növekszik a takarmányszükséglet is. Ma még sajnálattal kell megállapítani, hogy legelőink és kaszálóink nincsenek olyan állapotban, amilyenben lenniük kellene. Földműveseink kevésbé törődtek vele. Ma már azonban a legelők és rétek gondozása egyre nagyobb méreteket ölt. A legelőket vízlecsapolással, trágyázással és tisztítással javítják. A kaszálókat feltörik, trá gyázzák és nemesebb, nagyobb megelőző estén ott mftlacozott. Természetesen alapos kárt tett a már felállított díszletekben, ds a kilenc szép kismalacért mindezt szívesen megbocsájtották neki. Ilyen kedves eseménnyel indult a csörgőpusztai dolgozók aratóünnepe. A műsoros délutánt Hromy István intéző üdvözlőszavai nyitották meg. Kíváncsian vártuk a műsort. Először az énekkar adott elő két dalt. meglepő fegyelmezetten és sikeresen. A A vízbefult csizmája című egyfelvonásos vígjáték következett, melynek olvan sikere volt, hogy biztosan fokozott tevékenységre fogja serkenteni a műkedvelőeárdát. Az aratási koszorúk átadásának ünnepi aktusa után ismét egy egyfelvonásos népszínmű következett A szereplők kedvesen és lelkesen adták elő. A műsor népdallal zárult. „Kidőlt a fa mandulástul" énekelte az aratóifiúság boldogan, felszabadultan és vidám, gvors táncra perdülve a színpadon, cigin vmtizsika mellett búcsúzott a leghálásabb közönségtől, a falu népétől. És a falu néne megelégedett arccal szedelődzködött. indult kifelé a szabadba, ahol csoportokba verődve tárgyalták a szépen sikerült nap e?eménveit. Kendős nén-'ke álldogál a ..színházi kiskapunál" a szellő^őablaknak szánt fa'bavájt nvílásnál és üdvözlő szavaimra elujságolla, hogv a fiát vária, az ís szerepelt. Elmeséli. miiven boldogok, hogv itt dolgozhatnak az állami gazdaságban és ilyen megbecsülésben van részük munkálukért. Távolabb öntudatos arcú fiatalember beszélget egv csoport közepén. Nagy Jóska a neve. húsz éves és málus óta tanult traktorista. Ezzel régi vágya teljesült, mert nem tud szebb érzést elképzelni, mint amikor esténként traktora kormánvától végigtekint a felszántott hét kataszrális holdon. Ügy látjuk, boldog és megelégedett az állami gazdaság dolgozó népe. Kívánjuk nekik, hogy az új kenyér izét még jobbá tegye számukra az a tudat, hogy az egész ország dolgozóinak hálája kíséri további munkásságukat. hogy ezzel is támogassa a földműveseket az ötéves terv által kitűzött feladatok teljesítésében. A szlovenszkói Földművesek Egységes Szövetsége felhívással fordul ezért a földművesekhez, hogy használják ki ezt az alkalmat, mely lehetővé teszi a gabona terméshozamának emelését s ezáltal megkönnyíti a termelés, a beszolgáltatási kötelességek teljesítését és ugyanakkor a dolgozó földművesek jövedelmét is fokozza. A nemes vetőmag lecserélését és elosztását a raktár-szövetkezetek végzik. A vetőmagcserénél előnyöket biztosítunk a szövetkezetek tagjainak és minden dolgozó földművesnek, kiket valami természeti csapás ért. Ne felejtsétek eL hogy olyaD lesz az új termés, amilyen vetőmagot vetünk. A Földművesek Egységes Szövetségének kerületi titkársága, Bratislava. terményt hozó növényeket vetnek bele. Egységes Földműves Szövetkezeink többfajta ilyen fűmag termelésével foglalkoznak. Újabban földműveseink i* felismerték a legelő és rétjavitás előnyeit és többen takarmánymag termeléshez fogtak. A terményfelvásárló szövetkezetek szerződéseket kötnek a termelőkkel. Azok a földművesek. akik takarmánymagot akarnak termelni, részletes tájékoztatást a terményfelvásárló szövetkezeteknél kaphatnak. István: Jó napot, gazduram. Sovánka: Adj Isten, Pista!... De kutya idő vót tegnap. Ki az ördög látott ilyen istentelen hideget augusztusban! Maj megfagytunk este. István: KI lehetett bírni. Sovánka uram. Nem ls tudom, mért olyan rettentő a panasza. Sovánka: Hogy mért? . . . Dejszen néked is van dinnyéd, paradicsomod. Annak most úgy kell a nap, mint éhes emberneka falat kenyér. István: Hát néhány meleg nap nem ártana, hogy a dinnye, meg a paradicsom is megkapja az édességét, a szőlő a zamatját. Sovánka: Na látod, öcsém. Te is gazda vagy, tudod mi köll a jószágnak, a fődnek. Meleg köll a kukoricának is, nem ez a sok eső, meg a böjti hideg. Máskor annak az ideje ... Mondom neked, öcsém, furcsa egy világot élünk mostanság. De én mán nem is csodálkozok. István: Oszt mért nem csudálkozik? Sovánka: Mer ha minden a feje tetejin áll, megbokrosodhat az idő is. Csak a bolondját járathatja velünk. Amikor meleg kéne, m#jd hogy havat nem küld ránk. Oszt télére gyün maj a meleg, amikor jó hótakaró kéne a mezőnek. István: Megálljon csak, gazduram. Egy kicsit elveti a sulykot. Az a világ dehogy is áll a feje tetejin. Legalább is a mi világunk nem. Az éppenséggel nagyon is igenyösen áll, olyan igenyös utakkal, hogy tiszta öröm aztat nézni. Csak hát vannak még itt is bolondok, akiknek hályog van a szemin. Akiknek ami sima, akár a tenyér, aztat göröncsösnek, meg ami a talpán áll, azt a fejin látják. Sovánka: Bolondok— mondod? Tán engem is amnak nézel, te kófic? István: Akinek nem Inge, az ne vegye magára ... De mondanék magának valamit, édes Sovánka uram. Stjvánka: Hát mondjad, fiam ... de ha kötődni akarsz én vélem öreg emberrel, akkor majd elhúzom a nótádat. István: Kössünk alkut, gazduram. Én egy kis féket teszek a nyelvemre, maga meg türelmesen meghallgat. Mert ahogy azt a kutya hideget felipanaszolta, énnékem sok minden ment át a fejemen. Sovánka: A konok kobakodon, inkább úgy mondjad. István: Hát kezdem azzal, milyen szép meleget süt a nap reggel óta. Alig van fölhő azon a kékséges égen. Van tán nem érzi, milyen melegen sütögeti a hátát? Sovánka: Érzem, pompásan sütögeti. István: No lássa, gazduram. Hát így lett vóna szép a köszöntése: adj Isten, Pista öcsém! De legen süt a nap ... Hogy az a Mennybéli idejében megköuyörült rajtunk és a hideg után megint ez a jó melegecskét kütte... Nem lesz semmi baj a paradicsommal, paprikával, tökkel, dinnyével, dohánnyal, de még a szőlővel se... Mind megkaipja a zamatját, a jó édes ízét... Sovánka: Te így gondútad eztet.... István: Ipeg így. De valamivel még megtódanám. Avval, hogy eddig minden fölségesen ment. A búza, a rozs, az új kenyér ott a csűrben, a palláson, a kamrában. Jócskán több termett mindből, így hát dehogy is vóna panaszra ok, ha most sok is vót az égi nedvesség, a szél meg csipősebb a kelleténél. Sovánka: Aztat mondod tán evvel, hogy túl nagy az étvágyunk? István: Eltanálta, gazduram. A falánk embernek rossz a gyomra, de legelébb a szíve. A mi faj tánk igen-igen követelős, mikor meg arról van szó, hogy adni kék, nehezen nyílik meg a szíve neki. Sovánka: Miket adni, Pista? Mondjad csak! István: Hát legelébb is a bizalmat. Nem olyan sötéten, olyan leszegett bikanyakkal járni a világban és azt mondani rá, hogy a feje tetejin áll. Sovánka: De nagyon óvásod ezt az egyet a fejemre! István: Mert ebből az egyből gyün aztán a többi baj ... Hogy is magyarázzam én eztet magának, hogy jól az eszébe vésse!... Várjunk csak! Belepislant néha az újságba, gazduram? Sovánka: Hát olykor vasár nap délután. Ha az asszon elhozza a városból az Üj Szót. István: Forgatni kéne magának mindennap. Vagy a havi negyvenöt koronát sokallja? S ov á n k a : Nem én, öcsém. De hát nem vagyok olyn betűéhes, mint tik. István: Jó éhség az, gazduram. Az ember egészséges lesz tüle. Ha meg csillapítja, még éhesebb lesz. De antul nagyobb az egészsége. Sovánka: Rajtad látni is. egésizen kigömbölyödtél tavaly óta. Én meg azt hittem, hogy a szerelemtől, a jó házasélettől, a Zsófi főztjétől. István: Attól hát, de a jó könyv, meg az újság is megteszi a magáét... Jó az embernek tudni, mi folyik a világban. Sovánka: Oszt miféle jók folynak? István: Hát mostanság — hogy a legcsodásabbat mondjam — Budapesten összegyütt az egész világ ifjúsága. Sovánka: Miket beszélsz, az egész világé? Hogy fér az oda, te hétokos? István : Aztat úgy köll érteni, hogy minden országbúi a legjobbak, a legkiválóbbak ... öszszesen vagy tízezren, a Szovjetúnióból, a népi demokráciák fődjéről, Kínából, de még Amerikábúl is. Sovánka: És mire gyütgyüttek...? Is tv ás: Hát óvashatja az újságban. Ott meg van írva szép színesen és igen-igen okosan, hogy ők a béke igazi követei. Tüntetni gyüttek, hogy egy az akaratuk: üket nem lehet háborúba küdeni, ahogy minket hajtottak. Ük mind szabadon akarnak élni és nem tűrnek kizsákmányolást! Sovánka: Oszt van aki hallgatja űket? István: Van ám! Az egész világ, gazduram. Az amék tapsol nékik és kütte üket, de meg az is, aki fél tőlük... az uszítók, a pénzeszsákok, a mások munkáján hízók, az egész imperialista világ. Sovánka: Megállj, öcsém! Eddig egészen okosan szavaltál, most oszt ne keverj értelmetlenségeket a beszédedbe ... Miféle világ vót a nyelveden? István: Az imperialista világ! ... Mán elégszer hallhatta felemlegetni. Sovánka: Hallottam, hallottam ... De tudod, sohase értettem aztat... Az ember nem akar os- j tobának tűnni, hát nem kérdez. István: Tőlem bátran kérdezheti ... ne restelje máskor se ... Hát az olyan világ, amék hatalomra tör és améknek semmilyen gazság se bűn, hogy az a hatalmát megtarthassa. Sovánka: A háború se? István: Az éppenséggel!.. Láthatja, gazduram, ahol most háború van, az az ő lelkükön szárad. Sovánka: Oszt mért csinájják? István: Tiszta eset — a haszon miatt: Hogy hadianyagot gyárthassanak, drágán eladhassák ... Azért nem kell nekik békésakaratú szabad ember. Azért nem dukál szerintük négernek, színes népeknek emberi jog. Sovánka: ts azok a fiatalok most Budapesten ezeket akarják? A szabadságot, a jogokat? István: Meg a békés és tiszta emberi életet ... Kenyeret, munkát és szabadságot, békét mindenkinek. Nézze csak, itt az újság. Ez pesti lap, a Szabad nép ... Sovánka: Hiszen ezek a lyányok itt táncolnak ... Ezek a furcsa ferdeszemű legények is. István: Táncolnak hát! Amennyi színház van, abban most mind táncolnak, meg danolt nak, játszanak, meg versenyeznek ... Avval mutatják, mennyi erő és szép van bennük ... Yiogy ük milyen illatos virágszálai ennek a szép fődünknek. Sovánka: E!nye, fiú, hiszen egészen nedves a szemed ... Csak nem sírnál? István: De bizony, gazduram ... olyan sírhatnékom van énnékem, ahogy ezeket a képeket nézem. Egy kicsit a bánattól, hogy az én nehéz ifjúságomnak egy napja se vót ilyen dalos, meg táncos... De inkább örömömben rínék, hogy az én gyerekeimnek, ha nagyok lesznek, mán ilyen szép lesz az életük ... Tanulás, építés, tánc és ének ... sok közös öröm, igazi ifjúság! Sovánka: Azt mondod, mult vasárnap óta ott vannak Pesten? Dejszen akkor sok örömük nem vót abban a sok csúnya esőben! István: Hogy nem vót?!..« Megálljon csak, gazduram! Ezt a verset óvassa itt. Azt mondja: a Világ szíve ... Aztat az a verscsináló úgy érti. hogy a haladó világ szíve most ott dobog . . < Hallgassa csak! Ha fellegekkel roskad is a» égbolt, ha felhő felhőnek nyakába lép, hogy nincs rajta egy tenyérnyi kék, de mégsem égett soha ilyen fénnyel, ilyen lobogva felettünk az ég! Látja, gazduram, ez a vers magának is felel... A maga félelmeire, a sok gáncsra ... meg arra, hogy a mi szép világunkat a feje tetejire állítva látja ... Óvassa csak, miket mond tovább ... hogy aki szabad már, tánccal jő s dalolba, szolvák, román, lengyel s Dimitrov fia — ez a bógár — s kinek hónát még hiéna zabálja, itt van ő is, angol és francia.. < Ugyi, milyen szépen mondja. Sovánka: Szépen, nem lehet aztat letagadni. És azt mondják, hogy a békét akarják? István: Nem mondják, de kiáltják!... Dobogj, dobogj, kiálts világ szíve! Kiáltsd a békét, de ha kell, a fegyvert, a győzelem jó szerszámát. S az embert, ki birtokul veszi a földgolyót. Sovánka: Adjad csak ida azt az újságot. Ezt meg köll mutatni az anyjukomnak. István: Mutassa és óvassa ... de úgy, ahogy én óvastam magának ... hogy a világ szíve verjen a maguk szívében is! A földművesek Egységes Szövetségének felhívása Az Egységes Földműves Szövetkezetek fűmagtermeléssel is foglalkoznak