Uj Szó, 1949. augusztus (2. évfolyam, 95-119.szám)

1949-08-23 / 112. szám, kedd

yj siö Miről beszél a Szovjetunió alkotmányának 121. szakasza 1949 augusztus 23 'A sztálini alkotmány a szovjet embereket olyan jogokkal ruház za fel, melyeket nem adott a világ egyetlen alkotmánya sem, de ame­lyek példaképei a népi demokrá­ciák és így Magyarország új al­kotmányának is. A Szovjetúnió alkotmányának 121. szakasza így hangzik: „A szocialista Szovjet Köztársaságak Szövetsége polgá­rainak joguk van a képzettségre. Ezt a jogot az általános, kötele­ző elemi oktatá.-, az oktates díj­mentessége, beleértve a /őiskclai oktatást is, a fójsrolai hallgatok többségének adott állami ösztön­díjak rendszere, az anyanyelven való oktatás az iskolákban, a dol­gozóknak a gyárakban, szovho­zokban, a gép- és traktorállomá­sakon és a kolhozokban szervezeti termelési, technikai, agronómiai oktatás biztosítja. Nincsen olyan gyerek, aki ne tanulna az iskolában. Hogy ez mit jelent, csak akkor mérhetjük fel, ha azt is figyelem­be vesszük, hogy a cári Orosz­országban a kilenc évesnél idő­sebb lakosságnak csak 24 száza­léka, a nőknek pedig csak 13 százaléka t;idott írni olvasni. Kü­lönösen a parasztok között a leg­nagyobb ritkaságszámba ment az írástudás, szintúgy a nemzetisé­gieknél, hiszen legnagyobb ré­szüknek még saját ábécéje sem volt. Ezzel szemben a Szovjet­únióban nincsen olyan gyerek, aki ne tanulna az iskolában. Ezernyi új iskola keletkezett a városokban és falvakban és az iskolák számára évenként több­millió tankönyvet bocsátottak ki. A Szovjetúnióban a tanító egyi­ke a legmegbecsültebb emberek­nek. Anyagi helyzetüket állan­dóan javítják s amellett a szovjet kormány magas kitüntetésben ré­szesíti a legjobbakat. Igy termé­szetes, hogy a szovjet alapfokú és középiskolákban évről évre magasabb színvonalú lesz az ok­tatás. A tanulók tudása kiméiyül a szovjet főiskoláikra kiváló ta­nítványok özönlenek. Több a főiskolai hallgató, mint Európa összes crszága'ban. Az ifjúságnak az iparban vagy mezőgazdaságban dolgozó része, amely különböző okokból nem végezte el a középiskolát, az esti iskolákban tanulhat tovább. Az esti iskolákban hetenként négy­szer van tanítás. A hetedik-tize­dik osztály tanulói vizsga előtt 15—20 napi fizetett szabadsá­got kapnak. Az esti közép­iskolát elvégzett dolgozók •— akárcsak a rendes középiskolai tanulók — érettségi bizonyít­ványt kapnak és a főiskolára va­ló Leiratkozásnál ugyanolyan jo­gaik vannak, mint a rendes kö­zépiskolát végzett tanulóknak. A szovjet állam a főiskolai ta­nulók számát illetően első helyen áll a világon. A Szovjetúnióban több a főiskolai hallgató, mint Európa összes országaiban együtt­véve. Nyolcszázhat főiskolán 50 ezer tanár, mintegy 650 ezer diá­kot tanít, s ezenkívül még mint­egy tízezren tanulnak a távokta­tási főiskolán. A Szovjetún ;óban a főiskolai oktatás a dolgozó nép óriási tömegei előtt nyitva áll. Húszmillió íő skolai tankönyv. A Szövetséges Szovjet Köztár­saságok közül Bjelorussziában, Azerbajdzsánban, Örményország­ban, Turkméniában, Üzbekisztán­ban, Kazasztánban, Tádzsikisztán­ban és Kirgiziában a 'Nagy Októ­beri Forradalom előtt egyáltalán nem volt főiskola. A szovjet hata­lom fennállása alatt csupán Azer­bejdzsánban tizenöt főiskolát, számos technikumot és hatvan tudományos kutató intézetet állí­tottak fel, ez az arány a többi szövetséges köztársaságoknál is. A Szovjetúnióban minden jól ta­nuló diák állami ösztöndíjat kap, a tehetségesebb diákok magasabb ösztöndijakhoz jutnak. A szovjet főiskolák jelentősége még abban is áll, hogy a legelőre­haladotlabb tudomány alapján tanítanak. A szovjet állam a há­ború előtti években 1500 főiskolai tankönyvet adott ki, majdnem 20 millió példányban. Ezek a fő iskolai tankönyvek a Szovjet únió és a világ legkiválóbb tudósainak legújabb eredmé­nyeit és felfedezéseit ismertetik. A Szovjetúnió népgazdasága hely­reállításának és továbbfejlesztő sének új ötéves terve a szovjet nép kulturális és anyagi jólétének még nagyobb növekedését, még fényesebb lehetőségeit tárja elénk. Ötven szereplője, ezerkétszáz statisztája lesz az első magyar színes filmnek Budapest. — Az első színes magyar film a „Ludas Matyi" törzskara és szereplői türelmetlenül várják a kedvezőtlen idő elmú­lását, hegy a külső felvételeket megkezdhessék Sári község határá­ban. A nagyszabású szereplőgárdája most már véglegcsen a követezőképpen alakult: Ludas Matyi: Sós Imre, Döbröghy: Sclthy György, Gyöngyi, Döbröghy leánya: Ruttkay Éva, Anyó: Pártos Erzsi, Julis: Szemes Mariska, Francia tanárnő: Kiss Many , Nyegliszki nemes úr: Bo/.óki István, Gergely hajdú: Görbe János, Bogáncs botosispán: Pécsi Sán dor, Mohos professzor: Somlay Artúr, Nyeszli szakács: Misoga László, Három vándorkomédiás: Balázs Samu, Hlatky László és Hor­váth Tivadar. A filmnek több, mint 50 szereplője van és 1200 sta­tiszta működik közre a tömegjeleneteknél. KUCZKA PÉTER: NEM AOOM SENKINEK Egy egyszobás összkomfortos lakásban, Zuglóban, a város keleti végén, élünk mi hárman, a feleségem, a kislányom és én. Van egy parányi íróasztalom, rengeteg könyv szekrényem polcain, az apámról egy festmény a falon, s mellette fénykép: Gorkijjal Lenin. Asztalomon egy váza faluról, hamutartó, egy sötét szemüveg, — emlékbe kaptam — ezt teszik szemükre a hegesztők, mikor hegesztenek. Kis |-'<ás ez. Mikor megházasodtam még üres volt, most függöny, bútorok vannak, minkánk nyomán fokozatosan éppúgy, mint országunk, gyarapodott. Akár, ha nem is lennének falak, úgy áramMk be a teljes világ, mint öntözőcsatornákon a víz, mely életet ad s érlel gabonát, S ha van, aki elzárna a világtól — és tulom jól, hogy vannak l'yenek — nem szerettem soha a háborút, He akkor, adjatok fegyvereket. Alegfogom a géppisztolyt s odaállok és harcolok, míg mozdulni tudok, nem adom senkinek már a vi'ágot s az életet, mely nvnt a víz zuhog. Nem adom senkinek sem a szobámat, az apámat, a leányomat s Len'nt. Ml tudjuk már, hogy mi az a szabadság \ s egy emberként harcolunk érte mind! INNEN-ONNAN • Enyhe érzéstelenítéssel siettetik a sebek gyógyulását. Moszkvából jelentik: Visnyevszki, a mult év­ben elhúnyt világhírű szovjet Idegsebész és a vezetése alatt álló kutatóbrigád tagjai- megállapítot­ták, hogy az enyhe és tartós érzés­telenítés nemcsak a fájdalmat „zünteti meg, de a sebek gyógyulását is nagymértékben sietteti. Ilyen szempontból főként a novokain alkalmazása biztosí­tott jó eredményeket. Az elmúlt hónapokban egy új, külön erre a célra előállított fájdalomcsil'apí­íoszerrel folytattak klinikai kísé­reteket és még jobb eredménye­ket értek el. A szer használatával a sebek sarjadzása meggyorsul és a gyulladásos folyamatok is sok­kal rövidebb idő alatt zajlanak e, mint novokain alkalmazása esetén. Üjból . megállapították azonban, hogy csak enyhe érzés­telenítés biztosít sikert, mert a tö­mény és mélyhatású érzéstelenítő szerek nemcsak hogy hátráltatják a sebgyógyulást, hanem az anyag­cserére is hátrányos hatást gya­korolnak. Talán érdek'i? ... hogy Franciaországban van egy folyó, amelynek Aa és egy tó, amely­nek Oo a neve? ... hogy ahhoz, hogy beszélni tud­junk. hetvenkét különböző izmunkat kell egyidejűleg mozgásban tarta­nunk? .. hogy van egy kengurufajta, mely nem a földön, hanem a fákon é»? A fán élő kenguru, mely szintén Ausztráliában honos, a mókus ügyes­ségvei ugrál ágról ágra és sohastm száll le a földre. ... hogy egy angol mérnök számí­tásai szerint: a pókháló száz szála teszi ki az emberi haj vastagságát és tizennyolcezer pókhálószál szük­séges. hogy használható varrócérna legyen belőle? ... hogy az egér szíve percenkint hét­százat ver, míg például a macska ér­verése a hatvanat is alig éri el? ...hogy Páiizsban már több mint harminc év óta külön kutyatemető van? . hogy egyetlen bálnából több zsírt lehet kiolvasztani, mint ezer mar­hából vagy kétezer sertésből? ... hogy a holland falusi asszo­nyoknak „közmondásosán" nagy a lábuk? Ugyanis a közmondás szerint ,,ha egy hollandi parasztnő egyszer végigmegy a réten, kész a gyalog­út". A hágó kétpúpú csúcsai ködbe bur­kclództak. A kicsi, téli nap élénk sár­ga koronájával a látóhatár széléhez na­joit és a hóborította hegyek távoli gerince éleáen rajzolódott az estbe hajló égre. Néhány nap óta csend la­pult a völgyben. — Ha a kutyák hóban fürödnek — az bizony nem jót jelent — mor­mogta az öreg Oszmon apó, aki ma­ga alá húzott lábakkal ült a zsámolyon és forró teát szürcsölt. Azamkan nem válaszolt apja sza­vaira. Tudta, ha apja azt mondja „nem jót je ent", az azt jelenti: ,,ha­laszd el fiam az utadat''. De ezt apja nem merte nyíltan kijelenteni, csaK ilyen célzást tett. Es ha olyankor Azamkan felelni próbált volna, akkor apja csak egy megvető pillantást Kül­dött volna feléje. F.zért hallgatott Azamkan. Aztán némán magára kap­ta bekecsét, fejére húzta prémsapká­ját és kiment. A küszöbön anyjába ütközött, Any­ja megállt és az ajtóból né'.te fia ké­szülődését. Tekintetét a hegyekre emelte és arca hirtelen szomorkás lett. — Azamkan, ma veszélyes lesz a hegyekbe menni — mondta csende­sen. De Azamkan csak elmosolyodott. De mielőtt elindult volna, mégegyszei visszanézett a telepre Egyszerre úey érezte, hogy nagyon szép lett körü­lötte minden. Tekintetével símogatóan ölelte át az egész tájat és újjongó érzés fogta el. Boldog volt Hisz t p­pen ma fog beteljesülni álmaink ál­ma: a Korfiszomol tagja lesz! A kol­hozelnök volt ma náluk es az hozta a hírt hogy berendelték a Komszomol kerületi bizottságának irodájára. — Menj és komszomoleként térj vissza! — nyújtotta búcsúzóul kezét A7amkann?k az elnök. — A kolhoznak nagy szüksége van a komszomolcok­ra. Persze, a telepen most türelmetlenül várja mindenki az ő visszatértét Lát­ni szeretnék mellén a vörös jelvényt és kezében a szürke tagkönyvecskét, amelynek fedelén a világ legdrágább Irta: Anatoüj Ferensz HACü emberének: Leninnek sziluettje dom­borodik. „Vájjon el tudják-e ijeszteni Azamkant az út nehézsegei?" — „Aki pihenni tér a boldogsága íelé vezető útján, az saját maga odázza el boldog­ságát" — mondotta Azamkannak az apja. És Azamkan egy perccel sem odázta volna el a boldogságát. Hadd irigykedjenek a telepen a íiúk. — Így gondolkodott útközben Azamkan. — És mire a hold ráül a hegyek ge­rincére, otthon lesz újra és zsebében ott lapul a szürke könyvecske, amely szivét takarja el. A Komszomol tag­könyvecske! Ez a mindennél drágább könyv, amely becsületre kötelez! Megmutatja mindenkinek od?haza a Leriin sziluettjével díszített könyvecs­két, amelynek alján neve és születési éve d'szcleg. — Tudod-e fiam, miért van a köny­vön Lenin feje? — kérdik majd az ősz-szakál'ú vének, akik szeret'k a fia­talok tudását próbára tenni. De ő is­meri bölcs ravas/.kodásukat és komo­lyan felel müjd nekik: — Mert a Komszomolt Lenin te­remtette! , — Oh, hát te nagyon nagy tudós lettél, mióta elvégezted a hetedik osz­tályt! —. mondoíja'tják majd sűrű fejbólintások közben a vének. — És mondd csak, milyen jogokat biztosít neked ez a könyvecske? És ő büszkén felel erie a kérdésük­re is: — Jogot ad arra, hogy a szovjet fiatalság élcsapatában lehetek! Így beszélgetett saját magával, hogy ne unatkozzék. Hirtelen felzúgott a szél. Sötétedni kezdett. — Oh, hát ez valóban nagy jog — mondják majd a vének és sajnálKozva teszik hozzá: — Mikor mi is annyi idősek- voltunk, mint te, akkor még Lenin a világon se n volt és köny­vecskéink se voltak — De hisz ti építettétek fel Leninnel a szovjet hazát Köszönet és hála ezért nektek! Most pedig majd együtt építjük a kommunizmust! — nyugtatja majd őket. -- Te igazi komszomolc lettél — szól közbe a legvénebb, a száztizen­nyolcéves Temri llgundijev apo. — Nem mégy szavakért a szomszédba. Az út hirtelen emelkedni kezdett. Azamkan levette si.léceit és gyalog, folytatta útját. Közben vidáman éne­kelt. Arról szólt az a dal, hogy mi­lyen jó a hegyek közti Lenin-kolhoz­ban élni és 16 éves juhásznak lenni. Aztán énekelte barátjának, hegy ne búsúljon. ha még nem vették fel a Komszomolba. Rá is sor kerül, biz­tatja. Hiszen egy az útjuk, egy a cél­juk. Komszomol'' lesz őbelö!e is És majd együtt menetelnek ifjakkal, lá­nyokkal és fölöttük aranyos fény tün­dököl, amely a boldogság felé vezető útjukat világítja meg. Mindent, amit csak látott, megenekelt Besötétedett. Az égről csillagok ka­csingattak a földre. A szél gcnoszul zúgott és sötét függönnyel vonta be az eget. Majd Azamkan szeme közé csapkodta a jégszemecskét. Ruházatát jégkéreggel vonta be a fagyos leve­gő. Azamkan nekifeszített mellel, egy­re lassabban haladt. Minél közelebb került a hágához, annál nehezebb volt az előrejutás. Fogait makacsul ösz­szezárta. Kitartóan talpalt előre. Nem! Nem marad le, hisz beló'le komszomo lista lesz és a komszomolisták az élen járnak mindenben és bizony, an­nak, aki elől jár, nehezebb, mint an­nak, aki a nyomában jár. Hátát most egy sziklának támasztotta. Pihenni nkart, ele nem tudott sokáig egyhelyen maradni, mert a bömbölő sz '1 marta az arcát ésa hideg csortjait szaggatta. Szíve vadul kalapá't Légzése nehe- ' zebb lett. Tüdejét szúrta a jeges le­vegő. Egyszer csak megbottlott és elesett. De az orkán nem engedte felállni. Körülötte mindenütt sötétség. Azam­kan oldalán feküdt és arcával a ha­Vasútra borult Így nem érte annyira a szél ereje. Kezei elzsibbadtak a hi­degtől és teste ólomnehéz lett. Oly jó volt így feküdni, öntudatlanul, nem érezni semmit, csak álmodni, hogy új rá süt a nap, olvad a hó és egyhangú an zúg az erdő... Hirtelen felriadt. Eszébe jutott, hogy megfagy. Mozog ni kell. És újra apja szavai jutottak eszébe. Aztán ráhajolt a sílécekre és kezeivel evezőmozdulatokat végezve, nehéz, lassú mozgással elindult. Nem tudta, mióta vonszolta így magát, de a hágó végét még mindig nem érte el... Már-már fel akarta adni a ktiz delmet, mert nem bírja tovább! Hátát nekitámasztaná a szélnek és .lecsúsz tatná magát visszafelé a lejtőn. — De nem! Vissza soha! Nem szabad visszatérnie a szürke könyvecske nélkül. Senki sem hiszi majd el, hogy az orkán nem engedte célhoz érni. De szemébe vágják: te gyáva! Nem! Élve, vagy halva, de a kerületi bizottsághoz kell érnie! Hiszen új életet akart kezdeni az új évberi! Egy baráti közösségben tömörült komszomolc életet, hol egy felel min­denkiért és mindenki egyért! Ügy ter­vezte, hogy kolhozuk ajándékot küld a Komszomol kongresszusnak. És kül­döttet is szeretne választani Az utaz­nék Moszkvába és az mesélné el Sztá­linnak hogyan él és dolgozik a Lenin­kolhoz itt a Tján-Sánja hegyekben. Persze, a küldött megemlékeznék ró­la. Azamkanról is, aki a kolhoz ju hásza és aki minden erejét beleadja munkájába, hogy a Komszomolnak adott szavát teljesítse és a juhok szá mát duplájára emelje az Üjév napjára. Nem fordul vissza' Eléri a kerületh központot! Ha netalán elkésett volna bemegy minden házba és elmondja, mért és hogyan tudott csak idájg el­jönni. Nem fogia sokáig feltartant őket. Hiszen oly rég készült erre a napra. Feláll ha a titkár a nevét fog­ja szólítani és elmond |a élettörténe­tét: Én, Azamkan Oszmonov, aki 1932­ben születtem, kolhoz-juhász-fia va­gyok ... stb.! s ha kérni fogják, rész­letesen felsorolja a Komszomol sza­bályzatát is. Megesküszik, hogy becsü­letesen és. minden erejével teljesíti a lenini komszomolc kötelességeit. Tanulmányozta a Párt történetét. Újságokat olvasott. Feladhatnak neki kérdéseket is! Tudja azt is, hogy ml történik itthon és kii földön. De ha azt akarják tudni, hogyan dolgoznak a kolhozban, arról is tud beszélni és» megmutatja az Élmunkás-jelvényt is. Ekkor majd a titkai a mellére tűzi a jelvényt és kezébe nyomja a tag­könyvecskét! Mikor oldalt tekintett, érezte, hogy lassan lefelé csúszik a lejtőn. „Túlju­tottam a háfíón!" — ujjongott fel. Ereie visszatért I.éceiie állt és az aprófények, amelyek n házikókban csil­logtak, mmt a szentjánosbogárkák re­pültek fe'éje Az öreg Oszmon házában barátok ülték körül az asztalt. Az újévet vár­ták de mindnyájuk szíve mélyén ott ült a feszült várakozás. Azonban .nég nem vol* itthon. Aztán meglobban a lámpa lángja és huzat keletkezett a szobában. Friss hószag áradt be az ajtón és e pilla­natban jégkéreggel borított férfi, Azamkan toppant a szobába. Anyja Azamkan nyakába borult, de apja csak annyit mondott: — Tudtam, hogy visszatér! — Látom a jelvényt a melleden, fiú, — szó't egy vén . — Azt jelenti, hogy valóban lenn voltál a völgyben! Azamkan szürcsölte a forró teát és mosolygott. — Még soha senki sem kelt át a hágón ilyen időben. Te pedig kétezer is megtevéd azt! — folytatta Temir Hgundjev. — Fedd fel neKtink a tit­kot, ki segített neked ebben? Azamkan szótlanul zsebébe nyúlt és az asztalra tette a szürke könyvecs­két. Éjfél volt A szemek mereven szegeződtek az asztalon fekvő könv­vecskere. amelyen élesei domborodott a világ legdrágább emberének, szilu­ettje. „ .

Next

/
Oldalképek
Tartalom