Uj Szó, 1949. augusztus (2. évfolyam, 95-119.szám)

1949-08-04 / 96. szám, csütörtök

hogy a termelés állandóan növekedjék. Ezt nemcsak becsületes munkával, de újítással is elő akarja segíteni. ' Rájött arra, hogyan lehetne munkatársait mentesíteni a rengeteg fölösleges szaladgálástól, ami abból állott, hogy az üres csöveket a kannákból és vályúkból ki kellett szedni és elhordani. Az újítás alapján az üres csöveket a munkások a gépek mellé állított mozgó ládikóba helyezik el és ez, ha megtelt, könnyen kitolható. Megkérdeztük Láng mestert, miért nem törte fejét újításon már a kapitalista rendszer alatt és mi indította éppen ezekben az időkben p.ri-a, hogy agyát is az üzem szolgálatába állítsa. Mosoly futott át Láng mester arcán: — Van valami tréfás abban, ha sikerül a munkásnak az urak eszén túljárni — mondja. Miért is állt volna Láng mester a régi igazgatóság elé újítással akkor, amikor az csak azon volt, hogyan tudna minél kisebb számú munkaerővel minél nagyobb teljesítményt elérni. — Abban az időben — magyarázza Láng elvtárs — egyikünk érdekében sem volt, hogy újításainkkal munkástársainkat kenyértelenné tegyük. Egyáltalában nem volt kedve a húsz év alatt, amíg kapitalista kizsákmányolók szolgálatában állott, hogy azok malmára hajtsa a vizet. Hiszen még a legnagyobb igyekezetével sem érhette el, hogy helyzetén javítson. Tisztán az új rendszernek köszönheti, hogy egyszerű napszámosból üzemvezető lett. És ez az út ma mindenki számára nyitva áll, mert bárki átképezheti magát szak-, emberré. A gyár legnagyob csarnokában van az utófonó, ahol a legtöbb munkás dolgozik Prelovsky elvtárs újító felügyelete alatt. Itt a munkásokra az a feladat vár, hogy minél ügyesebben fűzzék rá a gépre az előfonalat. A fonalat a gépek addig sodorják, amíg el nem éri az előírt vékonyságot. A cérnánál is finomabb szálakat felgombolyítják. A gépek kezelésénél arra kell ügyelni, hogy a fonal el ne szakadjon és ne képződjenek rajta csomók. Hiba csak ritkán fordul elő, mert ez az osztály dicsekszik a legtöbb kitüntetett munkással. Ezek közé tartozik Szenan, Biznér, Hogen és Kollárik elvtársnők. Ez év májusáb

an a legeredményesebb munkások közé tartoznak ezek az elvtársak: Dvorák, Randik, §afarik, Metzlová, Urhoferová, Mikulencáková, Preíovská, Kusková, Seríanová, Kovaciková, Reicherová, Kaincová, Martíncová és Balázsová. Reicher Mária elvtársnő 20 éves és a szocialista munkaverseny első negyedévében az utófonó gépek kezelésében a hatodik helyezést érte el 100.4 százalékos munkateljesítménnyel. Munkáscsaládból származik. Az utófonó mellett csupán 21 hónapja dolgozik és e rövid idő IIj S20 Hogyan készül a gyapoiból a fonal TITO BÖRTÖNEIBEN (Folytatás az 1. oldalról.) kat, hogyan ürítik ki a tereket, hogyan állnak díszörséget a milicisták és UDB-emberek, mikor Tito megjelenik valahol. Még az ablakokat is be kell zárni azon az útszakaszon, amerre Tito és vezérkara elhalad. ,,Én, egyszerű munkásember mondom, hogy Tito éppen úgy csinálja ezt is, ahogy annakidején Hitler tette. A mozikban láttam, hogy Hitler is úgy félt a néptől, mint Tito és klikkje. De sorsa elől Hitler sem tudott elbújni! Mi, jugoszláv munkások, rajta leszünk, hogy minél' előbb megszabaduljunk Titoéktól és szabaddá tegyük országunkat, hogy mi is úgy élhessünk, mint ahogy a népi demokráciákban és nagy példaképünkben, a Szovjetúnióban élnek a dolgozók!" A Danubius-gyárban nagy a munka irama Uj szövődét rendeztek be a Csehországból áthelyezett gépekből 1949 augusztus 4' Kollárik Bözsi élmunkásnö E zükbe jutott-e valaha, hogy lágy fehérneműjük a föld és az emberi leleményesség terméke? Avagy, hogy ez a páratlan -növény, melyet gyapotnak nevezünk, míg megérik az egiptomi ültetvényeken, a szegény, kizsákmányolt arab munkás verejtéke öntözi. De az ideszállítása sem oly egyszerű. Mielőtt az alexandriai kikötőben hajóra raknák, előbb hatalmas bálákká préselik és úgy vág ntki a nagy tengeri útnak. Európában vonattal érkezik hozzánk. A Danubius fonógyárban tett látog. iásunk során alkalmunk volt üdvözölni érkezését. Jobban még egy bűvészmutatványon sem tudnánk elámulni, mint további sorsa egyes fázisain, a kicsomagolásától egészen fonállá való feldolgozásáig. Micsoda boszorkányos ügyesség és tudás kell ehhoz, hogy a piszkos vattára emlékeztető gyapothegy ékből különböző eljárás útján a cérnánál is finomabb fehérfonalú gombolyagok ezrei szülessenek meg. Ennek a nagyszerű látványosságnak mesterei a gjpeket kezelő sokszáz munkás. A hatalmas raktárhelyiségbe reggel 6 órától délután 16 óráig szünpántokat a bálákról. A kicsomagolás után a gyapotot felviszik a gyaratolóba, hogy bizonyos körforgás után már feldolgozva ismét v'sszakörüljön kiindulási pontjára. A kész árut ládákba helyezve Csehországba rások olyan tiszták és hullámosak, hogy a hajmosás és „tartós" elbújhat mellettük. Ebben a t eremben Cernicek elvtárs vonja magára a figyelmet, amint két gépet kiszolgál. De ezt a teljesítményt is fokozni Munkaterem a Danubius-gyárban. vagy Svédországba szállítják. A raktárban megnehezíti a munkát az. hogy nincs a rakodáshoz annyira szükséges darujuk és mindent kézzel kell elvégezni. A ráktárból azzal a benyomással távoztunk, hogy nyersanyagkészletünk kifogyhata.lan A raktár szinte képtelen befogadni az állandóan érkező szállítmányokat. Az első emeleten van a gyaratoló, mely sok és tágas ablakon keresztül kapja a világosságot. Itt a gyapotot szétoldozzák a gyaratoló gépek segítségével. Az -oldozás nem egyéb, mint a gyapot kegyetlen szétcibálása,. amitől, annyira elfárad, hogy 48 órai pihenőre van szüksége, mi'előtt újabb eljárásnak vetné alá magát. Azután megkezdődik a fésülés. Nincs az a fodrász, aki ezt jobban tudná elvégezni. Az, összekuszált, kócos gyápoíbó'l egyszerre széles, sima tekercsek keletkeznek. Ezek a tekercsek már minden piszoktól mentesek. A további eljárás során a tekercsek vastag fonalokká alakulnak át, behullva a gépek e'é helyezett kannákba. Ezeket a fonr.tokat forrásoknak nevezik. Ezek a íorrkarja. Ugyancsak Iíasparková elvtársnő is nagy igyekezettel foglalatoskodik a gépek mellett. Az előfonóban Láng elvtárs veszi át a forrásokkal telt kannákat. Itt ebben a teremben valóságos bűvészmutatványnak voltam a tanuja. Minden nyujtógép előtt '24 kanna volt, mögöttük pedig négy kanna. Noha a 24 kanna űrtartalma többnek látszott, mint a négyé, mégis a nyujtógépeken átfutva, belefért a 24 kanna tartalma a négybe. A nyujtógépekből a gyapot mármint eíőfonal került ki. A teremben, sajnos, a munkásoknak hihetetlen nagy zajban kell dolgozniok, amitől az sem védené meg őket, ha történetesen az egész ittiévő gyapottal betömnék fülüket. A munkások a gépek keze• lésénél azzal vannak elfoglalva, hogy állandóan ki és be kell hordaniok a kannákat. Ezt a nehéz és felelős munkát nők végzik, akik közül Lengyelnét, Zsenisnét a ,,Munka hőse" kitüntetéssel tüntették ki. Láng elvtárs az előfonó üzemvezetője. Nem az az ember, aki munkáját lélektelenül végzi. Mint öntu-datos szocialistának, szívén fekszik, alatt annyira begyakorolta magát, hogy a g<.p négy részénél -átja ti * munkát. Balázs elvtársnő 26 éves élmunkásnö, az utóionoban a haim-cLic heiyezést éi'-e ei, 104.5 szazaiékos teljesítménnyel.. Szegeny munkáscsalád gyeimeke, szorgalmával és szivóssáüdvai egyszerű segédmunkásból gepkeze.övd dolgozta fel magút. Eleinte félt résztvenni a szocia.ista munkaversenyben, mert néhány rosszindulatú munkás társnője csúfot üzöit az egészből, azt állítván, hogy hiaöa ig>ekezne, úgy sem fogjak megjutalmazni. Ezekem a íosszmdulatuakat meggyőzte és teljesítményét 4200 Kcs értékű keiékparral jutalmazták meg. Szlovenszkó iparosítása keretében sikerült a csehországi Cerveny Kostelecből áthelyezni az ottani szövődét, mely a gyár egyik fontos üzemévé vált. A szövődé július 1-től dolgozik. A szövődében a fonálból a gummi-ipirban szükséges szövetet készítenek. A munka annyira bevált, hogy már ez év október 1-től három váltással' akarnak dolgozni. A gyár évtizedes fennállása óta ez az első eset, hogy kibővítették. telenül érkeznek 300—350 kg súlyú bálák a keskenyvágányú kocsikon. Vyskoc raktárnok elvtárs és a többi munkás fejszével oidja le a píéhSzenyar Irén élmunkásní) MÓRICZ ZSIGMOND: Pelöfi jogot sd a jobbágyságnak A mágnások klubjában a korai órát tekintve már igen sokan voltak. Voltak, akik arról beszéltek, hogy 1845-ben és 46-ban mily rendkívül rossz termés volt s a tavaszi jelek azt mutatják, hogy az idén sem lesz jobb. — Legalább lesz ára a termésnek — mondta egy mágnás. — Pest vármegyében akkor huszonkét bankó forinton alul nem lehetett kapni egy mérő búzát. Most berohan a fiatal Csetneky gróf, a Pepi és halálsápadtan kapkod ki a zsebéből egy papírlapot és halálsápadtan adja át Miggay Pistának: — Olvasd, olvasd! Már mindenki megrettent. A bécsi események? Senki sem akart már ilyen izgató dolgokról beszélni. — Pesten revolúció! A Hatvani utcai Landerer-nyomdából kiindulva, a sajtószabadság tényleg proklamáltatott. Táncsicsot tényleg kiszabadította az ifjúság. Csupa hihetetlen hír! Néma csönd! — Dieser Petőfi, dieser Petőfi — dadogta és felmutatta a papírt, amit valaki elkapott tőle és olvasni 'kezdte az első sorokat! Dicsőséges nagyurak, hat hogy vagytok? Viszket-e úgy egy kicsit a nyakatok! A mágnásifjak felhördültek, s elrettenve nevettek össze. — Ez mi vagyunk? l jdivatú nyakravaló készül most Számotokra ... nem cifra, de jó szoros! A kaszinóból mindenki odatorlódott. A komoly, idősebb mágnások szintén előjöttek, szivarozva állottak be a csapatba. A fiatal olvasónak éles nagy hangja volt és minden szót duplán, félelmete sen sikított a fülükbe. Tudjátok e, mennyit kértünk titeket, Hogy irántunk emberiek legyetek, Vegyetek be az emberek sorába? ... Rimánkodott a szegény nép, s hiába! — De hol a rendőrség? Hogy merészel valaki ilyen lázító hangon?!!! — Ez mégis sok! — Még csak ezután jön a java! — mondta a dadogó fiatal mág nás, aki a papírt hozta. Állatoknak tartották a népet! Hátha most mint állat fizet tinéktek? Ha megrohan, mint vadállat bennetek, S körmét-fogát véretekkel festi meg? — Das ist Skandal! Ez nem tűrhető! A verssorok meghazudtolták, amit az emberek a versről tudtak. Hogy a vers, a költemény az érze'mek kifejezése, líra, epika ... szavak! Ez itt tűzvész, gyújtogatás. Ha ezt hallani fogják az emberek, kész a lázadás ... Borzasztó ... Ki a síkra a kunyhókból, milljomok! Kaszát, ásót, vasvillákat fogjatok! Az alkalom magamagát kínálja! Ütött a nagy bosszúállás órája! Nem lehet elképzelni, hogy ezek a főurak, akik egész életűkben bármit is tettek, csak tiszteletben, sőt szinte imádatban részesültek a nép részéről, hogy ezek a Petőfi versét soronként mint puskalövést, bombát, robbanást érezték. Ezer évig híztak rajtunk az urak ... Minden sor borzalmasabb és irtóztatóbb. Most rajtok a mi kutyáink hízzanak! Nem lehetett tovább olvasni. Maga a felolvasó nem hitt a szemének. Lehetetlen, hogy ez a sor le legyen írva. Tollal, tintával, ahogy a szerződést írják, amit meg kell tartani, a törvényt, amit végre kell hajtani. Eddig szerződést és törvényt csak a birtokban lévő hatalmasok érdekében írtak, s ez ... Vasvillára velők, aztán szemétre, Ott egyék a kutyák őket ebédre... Valaki kitépte a felolvasó kezéből a papírt és széttépte. Dühöngő kavargássá változott a terem. De mikor már csillapodni kezdett a felhevült hangulat, mintha új tűzzel akarnák felgyújtani a hamvadni kezdő parázst, valaki berohant: — Petőfi negyvenezer kaszás paraszttal áll a Rákoson! Hirtelen némaság. A legfontosabb kérdés a napokban az volt, hogy miként fogják-e az izgatók a parasztokat a nemesség ellen uszítani? S mi lesz a nemzetiségi parasztokkal? A főurak nagy részének csupa szlovák, román és más nemzetiségű jobbágya volt és ott semmiképpen rendet fenntartani nem fog lehetni soha, csak drákói rendszabályokkal, katonasággal, fegyverrel... Kóválygó kétségek kerülgették az urakat. Ha Bécsben is megtörténhetett a császár rezidenciáján, az a szörnyűség, mi lehet akkor idehaza? Még soha nem gondoltak arra, hogy ennyire ellenséges és idegen elem között élnek. Hiszen ezek a parasztok, ezek a soha észre nem vett, figyelemben nem részesített jobbágyok, ezek mint feldühített vadak nyüzsögtek képzeletükben. Remegés közben meglátják Széchenyit, aki az utcán éppen errefelé tartett. Széchenyi nyugodtan ment a klub termébe, benyitotta az ajtót és ahogy végignézett a sápadt, didergő, gyomorrontásos mágnásokon, szarkasztikus mosolygással köszöntötte őket: — Dicsőséges nagyurak, hát hogy vagytok? Ezen a napon volt a szavazás a jobbágyság felszabadításáért. Egyetlen szó, egy ellentmondás nélkül ment keresztül a javaslat. Pedig, ha a Petőfi verse nincs, akkor legalább is ellenzéke lett volna, ha még akkora volt is a rémület a bécsi események miatt.