Uj Szó, 1949. július (2. évfolyam, 69-93.szám)

1949-07-16 / 80. szám, szombat

— UJSZ0 1949 július 23 SZILICE, AZ ELSODORT FALU Szilice 650 méter magasságban fekszik a föld felszíne felett, Száláétól kb. 15 kilométernyire. A község egy szélesedő dombhát napos oldalán épült, házai mind kőből vannak, világosak és tiszták, főterét két hatalmas gémeskút díszíti. .A kutak rúdja kicsit lekopott és valami nemes csillogása van a sok kérges kéz állandó érintésétől. Ez a két kút látja el ugyanis a falu lakosságát ivóvízzel és estefelé ugyancsak széles vályúkban itt itatják meg a legelőről hazatérő szarvasmarhákat. Lomha, kényelmes, ringó léptekkel tartanak az állatok egyenesen a kutak felé, gazdáik már várják őket, türelmes sorrendben húzzák fel a favedret és a friss, hűvös vizet a vályúba öntik, hogy az állatok csillapíthassák szomjukat. Szót alig ejtenek, csöndben folyik az itatás, csak a víz folyását és az állátok szürcsöld hangját hallani. Itt-ott petróleumlámpa halvány fénye eláraszt egy ablakot és ha történetesen nem tudnánk, hogy egy haladó szellemű faluba jöttünk, azt hinnénk, hogy egy multszázadbeli faluban időzünk. De pontosan tudjuk, hol vagyunk. Az Egységes Földműves Szövetkezet megalakulása szólított bennünket ide, hogy tanúi lehessünk a falu dolgozói összefogásának és hírt adhassunk azoknak a községeknek, ahol villanyvilágítás és vízvezeték csövei szövik át az utakat és ahol még mindezek ellenére az EFSz mégsem alakult még meg. Szilice falu dolgozói eddig mindent megtettek, amit a józan ész megkívánt tőlük és ami erejükből telt. Egyetlen ház sincs Itt, amely szalmával lenne fedve. Mindannyit pala takarja és ablakai is nagyra, szélesre vannak vágva, hogy a napfény és levegi akadálytalanul behatoljon. Ezek izok a jelek, amelyek azt mutatják, hogy Szilice népe szereti a fényt, a világosságot és ez teszi érthetővé, hogy • haladás, a népi demokratikus szellem fészket rakott e faluban annak ellenére, hogy teljesen el van vágva a környező világtól. Eygetlen út vezet Szilicéhez, de a szekereken kivül egyetlen jármű «em köti össz« a vidék falvaival. A falunak temploma van még a huszita időkből, iskolája és kultúrháza is működik. Mindezt önmaga erejéből teremtette meg. A falu népe az úri demokráciában is megállta a helyét, elszántan és kitartóan harcolt a haladásért és a fejlődésért A Párt mély gyökereket eresztett itt és azokat a párttagokat, akiket itt üldözni mertek, a falu dolgozói öntestükkel védték meg a fegyveres csendőröktől. Anélkül, hogy előre megbeszélték volna, szoros gyűrűvel fogták körül a csendőröket, hogy az üldözőt elvtárs egérútat nyerjen. Ahogy nézzük e falu dolgozóinak becsületes, nvílt arcát, nem tudunk szabadulni attól a gondolattól, hogy a haladásnak e kiváló és öntudatos harcosai mindig csak adtak a világnak, anélkül, hogy ezért valami érdemlegeset is kaptak volna. Vásárnap a faluban Vasárnap fU hét óra tájban érkezünk meg a faluba. Sem a téren, sem a környező utcákon nem lehet felnőtt embert találni. A rokkant trafikos az- egyedüli, aki ott áll néptelen bódéja előtt, ö az, aki megmutatja nekünk a kultúrházat, ahol a falu jegyzője várt bennünket. Tőle azt a felvilágosítást kapjuk, hogy még várnunk kell, mert a falu apraja-nagyja kint dolgozik s mezőkön. — Igen — bólint a jegyző —, Itt vasárnap is dolgozik a nép, ha erre szükség van és nem halaszthatja másnapra. A jegyző megnyugtat bennünket, hogy már nem kell soká várnunk, legyünk türelemmel, az állatok már Ijönnek is • legelőről, ezek pedig már jelzik a falu dolgozóinak érkezését. És a napsütötte arcok már feltünedeznek, retős léptekkel jönnek felénk, üdvözölnek, aztán hazamennek, hogy lemossák magukról a műnké verejtékét és porát. A kultúrházban meggyújtják a petróleumlámpát, a jegyző utasítást ad a dobosnak, hogy azonnal hívja össze a falu gazdáit. A dobos egy tizennégyével vidám íuhanc. Lépten-nyomon követjük őt, mert közelről akarjuk hallani a dobot és a dobos oly rég nem hallott hangját, A kis dobos a templom előtt megáll, ott szakértelemmel megszólaltatja a dobot és méltóságos, komoly hangon közli a falu népével, hogy holnap reggel jelentkezni kell mindenkinek a kaszáláshoz, aki pedig nem jelentkezik, azt 310 korona pénzbírsággal sújtják. E kihirdetés után felhívja a falu földműveseit, hogy azonnal jelentkezzenek az Egvnégés Földműves Szövetkezet alakuló gyűlésére. A fiatal dobos tovább akar menni, hogy hivatását folytassa. de mi útjába állunk. Mint egy Ijedt, fiatal őz, úgy néz ránk, amikor megkérdezzük tőle, hogy melyik osztályba jár. — De kérem, én nem járok Iskolába. — Miért nem jársz Iskolába? — Azért, mert nem kell. — Persze, te örülsz ennek. — Hát egy kicsit örülök ... — Ügy beszélsz, mint egy közönséges dobos. — Pedig én eev rendes dobos vagyok — válaszolt kissé sértődötten. Á másik pillanatban azonban felderül ar. arca, mosoly világítja át fiatal arcát és hajrá, a dobbal együtt fürge léptekkel elillan. Mégegyszer hátranéz, vájjon nem követem-e. aztán meglassítja a lépteit. Egy gazda, aki tanuja volt a beszélgetésnek, felvilágosít bennünket, hogy a falunak csak elemi iskolája van és most van éppen szó arról, hogy kibővítik polgári iskolával is. Egyébként körülbelül 150-re rúg a tanulóifjúság száma. A tanító körül bajok voltak, mert fiatal, tapasztalatlan volt és egyetlen szót sem értett magyarul. A szülők a tanítóval alig tudtak érintkezni és csak a jegyző révén értettek meg vele egvet-mást. Ez a tanító most elment és helyébe a falu olyan tanítót kér, aki magyarul is tud. Megkérdezzük, milyen ember a jegyző. Emberünk erre azt válaszolja, hogy a jegyző a legnagyobb készséggel áll a falu lakosságának rendelkezéséi akkor ls. ha az ügy nem tartozik az ő hatáskörébe. Azonkívül Szabó László elvtárs is, aki jól beszél szlovákul, segít a hivatalos ügvek elintézésében. Lassú léptekkel, a gazdával beszélgetve, közeledünk a templomhoz. A falu legmagasabb pontián, hatalmas kőfallal körülkerítve áll ez a temnlom és messziről egy vár képét kelti. A vasárnap békés hangulata a templom kapuja felé irányítja léptünket. Szeretnénk megnézni az impozáns Husz-korabeli templomot belülről. Sajnos, nem lehet bejutni, a rácsos kaou zárva van és bent a kapu sarkában háNrom ártatlan sbemű bárányka béget panaszos hangon, ók szeretnének kijutni, én viszont bemenni, de nincs mód rá, a templom kapuja -szilárdan ellenáll minden próbálkozásunknak. A templomtól pár lépésnyire egy ház falán a következő elmosódó feliratot olvassuk: „Éljen a komsomol!" A határozott vonalú, vörösszínű betűk még a háború előtti illegális pártmunka jeleit viselik magukon. Szinte látjuk, amint az éjszaka csöndjében elindul a falu valamely öntudatos munkása festékkel és ecsettel a kezében és gyors mozdulatokkal a falra keni a Jelmondatot, amely fűti forrongó vágvait. A festőt pár lépésnyi távolságra társai követik minden iránvból. hogy megadhassák a megbeszélt füttyjelet, ha illetéktelen közeledne. Ez a Je'mocdat bizonvítja a Párt eleven működését az úri demokráciában és bizonyítja azt is, hogy a szocializmus tanai termékeny talajra találtak ebben az elsodort faluban. hosszú, erős kötelekkel, hogy elérhesse a szomjátoltó ivóvizet. Az élet a faluban ilyenkor nagyon keserves — mondja az asszony —, mi, városiak ezt el sem tudjuk képzelni, mit jelent a vízhiány. Az asszony napégette arca itt gondterhessé válik, majd hozzáteszi, szó sincs róla, mindenki igyekszik vizet gyűjteni és minden családnak van egy kevés víztartaléka, dehát mindez kevés. Ö már igazán szeretné megélni azt a pillanatot, amikor egyszerűen megcsavar egy varázscsapot és a víz megindul, mint hajdan a holt sziklából a szomjatoltó, eleven vízforrás. A vízhiány a falu dolgozójának az életét ugyan nehézzé teszi, de nem bénítja meg. Ez a bátor, munkaszerető falu nyitva tartja a szemét és a fülét és megszerzi mindazt, ami a haladást szolgálja. Egy traktor már rendelkezésére áll és most azt a pillanatot várja, hogy haladéktalanul megszerezhesse a többi gépeket is, ami a mezőgazdaság szempontjából ma nélkülözhetetlen. Ezért alakul most meg az Egységes Földműves Szövetkezet. A kultúrház lassan megtelik a fris sen megmosdott arcú földművesek kel. Az emelvényen három petró leumlámpa árasztja bágyadt fényét és sárgás homályba burkolja Szilica dolgozóit, akik elhelyezkedtek az egy más mellett sorakozó padokon és székeken. A barnára cserzett, nyu godt, várakozó arcokról visszaverő dik a vérszegény lámpafény, egy-egy arc hirtelen kiválik és villanássze rűen fellobog rajta a belső fényforrás, aztán egy második, egy Ifarma dik, egy negyedik arc lép ki a ho mályból és árasztja, sugározza fényt, amit a hit és bizalom, a mun ka és kultúrszomj örök és kimerít hetetlen forrásává avat. A kultúrház terme megtelt, az alakuló gyűlés megkezdődik és nekünk akik az emelvényről figyeljük az egybegyűltek minden mozdulatát, az a benyomásunk, hogy ebben a sárgás homályban csak az arcok vilá gítanak felénk. Ez a benyomásunk egyre erősödik, anrkor a teremben hirtelen mindenki tg]t>ra szökken és nz internacionálé dallama egvszerre felzendül és egyre erősödve száll. Szabó László ny.tja meg a gyűlést Szabó László, Szilica Nemzeti Tanácsának elnöke azok közé tartozik akik csak akkor beszélnek, ha valami fontos közölnivalójuk van. Arca zárt, fegyelmezett, mondatai pontosan vannak megfogalmazva, hangja tárgvilagos. A megnyitón a következőket mondotta: — A mai gyülekezetünk az EgvsAges Földműves Szövetkezet megalakulásáért jött létre. Ezzel bebizonyítjuk, hogy kormányunk szellemév"

1 egvetértünk és a szocializmus felé haladó úton mi sem akarunk egyetlen lénéssel sem hátramaradni. E párszavas megnvjtó után Fábrv István, e vidék kitűnő Ismerője és régi harcosa a Pártközpont nevében üdvözli a jelenlévőke*. Beszédében feleleveníti a régi napokat és azt mondja: — Már a háború előtt 1* alkalmam volt nem egyszer előttetek beszélni ... Akkor is itt, ennél az asztalnál ültek a hivatalos kiküldöttek, de egész más célzattal írták fellegvzéseiket. mint ma. Csak azért jegvezgettek, hogv vádolhassanak, belénk kapaszkodhassanak. Akkor én harcra, ellenállásra buzdította'ak benneteket, nva azonban azért állok itt. hogv az építőmunkára serkentselek benneteket. Ezt a munkát szívesen vállaltam magamra, annál ls inkább, mert tudom, hogy itt hagvománva van a haladó szellemnek. Már az úri demokráciában tanújelét adtátok annak, hogy a legnagyobb egvetértéssel tudtok harcolni a szocializmusért és ma is az elsők közé tartoztok, akik megértettétek népi demokráciánk hívó szavát. Fábry fennhangon folytatja: — Az Egységes Földműves Szövetkezet a földműves Igazi hatalmát jelenti, Egységes, közös összefogást jelent az EFSz és amit egy ember képtelen végrehajtani, azt a közösség meg fogja valósítani. Itt van például nálatok a vízhiány, ezt a problémát csakis kormányunk támogatásával lehet megoldani. Mi nem ígérünk! Mi becsületes egvezséget kötünk a falu dolgozójával, mi ndunk és ezért kapni akarunk tőletek. Népi demokráciánkban tervszerű gazdálkodás folyik, a gyárkémények érettetek füstöinek és ti is azért dolgoztok, hogy az ipari munkás asztalára több kenyér, t

ej és vaj jusson. A februári esmények korlátlan lehetőségeket adtak a kezünkbe és ezeket haladéktalanul javunkra kell felhasználnunk. Ezután Leukanií mérnök, a k's sai KNB referense arra kéri szlo vák nyelven az egybegyűlteket, hogy törekvésükkel bizonyítsák be az EFSz eredményes munkáját és ígé ri, hogy ha bármire is szükségük van forduljanak a kassai KNB-hez, kéré síiknek mindig a legnagyobb készséggel helvt adnak. Leukanií mérnök utín B^hdano vié, a Párt kassai területe földműves osztá'vának titkára szólal fel Bohdanovié zavart mosollyal az ar — Nekem Jutott az a megtisztelő feladat, hogy olyanoknak, akik 25 év óta tagjai a Pártnak, megmagyarázzam az Egységes Földműves Szövetkezet célját és értelmét. E rövid ó'-ák alatt, amit köztetek töltöttem rájöttem arra, hogy nem kell itt erői ködnöm, nem kell itt sokat magyaráznom, tisztán csak a száraz tényeket sorolom fel. Bohdanovszky emelt, derűs hangon folytatta beszédét: — A magántulajdon helyzete változatlan marad és az EFSz-nek az a célja, hogy a mezőgazdaság gépesítése révén megkönnyítse a munkát a földműves számára és széles alapon kiépítse a munka közösségét. Mindenkit, tekintet nélkül arra, párttag-e vagy sem, meg kell győzni a közös összefogó munka erejéről és helyességéről. Köztársaságunk mindenkinek egyformán megadta a jogokat aki építeni akar. A jog és kötelezettség párhuzamosan halad egymással, minél többet és jobbat építünk, a jogunk is annál szilárdabb és erősebb. Tehát minden földműves tagja lehet és résztvehet az EFSz építő munkájában. — Az asszonyok — hangoztatta Bohdanovszky — éppúgy tagjai lehetnek az EFSz-nek, mint a férfiak, sőt ajánlatos, hogy tagjai legyenek, mert az ő sorsukról is szó van itt. A gyermek- és csecsemőotthon építését csakis az asszonyok együttműködésével lehet megvalósítani. Bohdanovszky végül az állattenyésztés nemesítéséről, a legelők helyzetéről beszél, majd arra is rátér, hogy Szilica képének meg kell változnia, mert egy falunak, ahol a Pártnak ily tradíciója van, máskép kell kinéznie. És sikerülni is fog minden, ha a dolgozók közösen összefognak és a szocializmusba vetett hittel és meggyőződéssel dolgoznak. A népi demokrácia terített aszta!® A kutak szerepe SziSicén Egv újabb kút fúrdmunkálatait mutatják meg nekünk. A fúrás mélysége már eléri a harminc métert. A talaj. Itt szemlátomást nem nagyon gazdag vízerekben. Szilicén a vízhiánv az, ami leginkább szembetűnő A falutól csak 8 kilométernyire van eleven viz. Ez innen elég nagy távolságot jelent, mert sziklás és meredek az út visszafelé. A • legfontosabb vízforrás 8 falu fámára a két gémeskút, amelynek átm4röje öt-hat méter, mélysége ped'" 12 m°ter lehet és kövekkel van ^ vfzáilornány a kutakban öt és hat méter között váltakozik. Ez szerencsés helyzet, mert a nyár nem volt oly száraz, mint tavaly vagy tavaly előtt Egy asszony mondja el nekünk, hogy máskor június vagy július tájban oly alacsony a kútban a viz állása, hogy rúdjával el nem érhető. Nappal úgyszólván teljesen kiszikkad a víz és a falu lakosságá megvárja az éjjeli vagy hajnali órákat, amíg a kutak forrása kissé megelevenedik, hogy vizet meríthessen a [ maga és az állatállománya számára. Ilyenkor, a késő éjjeli órákban a falu minden irányából megindul a falu népe a kutak felé vedrekkel és Szabó László ezután még megjegyzi, egyes gazdák attól félnek, hogy az EFSz kolhozt jelent. Ö a maga részéről ettől sem fél, de mindenkinek készséggel megmagyarázza, hogy itt tisztán a munka megkönnyítéséről van szó és ma is felhívja azokat a tagokat, akiknek aggodalmaik vannak, hogy 14 napi felmondással kiiléphetnek az EFSz-ből. Senki se mondja azt, hogy kényszerítették, hogy tagja legyen az EFSz-nek. Szabad emberek vagyunk mindannyian és közösen akarunk dolgozni! — jelenti ki ünnepélyesen Szabó. Szabó László kijelentése után megválasztják az EFSz vezetőségét. Igazgató elnök: Hajdú Andor, helyettese Labancz László, Igazgat, tagok: Szánkó Kovács János, Vincze Kovács Sándor és Voda Lajos. A felügyelőség elnöke: Labancz Lajos, helyettese Bokros Dániel, Felügy. tagok: Váradi Dezső, Bodnár Lajosné, és Szabados Mária. Póttagok: Berecz István, Tamás János, Labancz Andor és Mezei Imre. Lehet, hogy nem pontos a névsor, gyűlés végén a határőrség tisztje remek hírt hozott a falunak. A falunak ugyanis több mint 1200 hold kaszálója van a határmenti övezetben. A falu dolgozói panaszkodtak, hogy évek óta nem volt olyan kitűnő szénatermés, mint most, de nem tudják betakarítani, mert nincs határátlépési engedélyük. Az engedély a gyűlés után, az éjféli órákban érkezett meg a magyar hotárról. Az öröm óriási, mi is velük örülünk és elhanyagoltuk a pontos névsor feljegyzését. Fáradtak vagyunk már mindannyian és menni készülünk, hogy kipihenjük a vasárnapi munkát, de a falu népe erre talpra ugrik, utunkat állja, az ajtók mellett örökét állít fel és nem enged bennünket távozni. Egyetlen perc alatt eltakarítják a padokat a székeket és ime ott állnak az asztalok, asszonyok forgolódnak körülöttük és rejtélyes módon már ott az ital és mellette szép sorrendben az evőeszközök. Nos, ha Szilice el is van vágva az ország többi falujától, azért vendégszeretet nem kell a szomszédtól alakult az Egységes Földműves de ez talán azért történt, mert a tanulnia. Szilice a téren úgy meg- Szövetkezet. Saabó Béla. Munkásíevelezőkhöz Munkáslevelező mozgalmunk, amelyet néhány nappal ezelőtt indítottunk meg, meghozta a várt eredményeket. Napról napra egyre több levelet kézbesít nekünk a posta, amelyben a Párt járási titkárságai, földműves szervezetek, szövetkezetek, de magánosok is jelentkeznek, akik kezet nyújtanak törekvésünkhez, amelynek célja, hogy napról napra rohamosan növekvő olvasótáborunkat helyesen és tárgyilagosan tájékoztassuk. Tepnapi postával kaptuk meg az ógyallai járási párttitkárság levelét, amelyben Német András elvtárs párttitkárhelyettes közölte velünk a megbízható falusi elvtársak névsorát, akik ezentúl lapunkat, mint munkáslevelezők falvaikban képviselni fogják. Tehát felkérjük: Német András, ógyallai. Borsós András, izsai, Sütti József, perbetei, Marcinkó István, marcelházi Rajos Ferenc, dunaradványi, Polgár Vince, naszvadi, Szenei István, modrani, Henc Benő, hetényi lakósokat é>s elvtársakat, hogy a munkás- és parasztlevelezői tisztséget vegyék át és legalább kéthetente egyszer írjanak nekünk kimerítő levelet a falusi munkáról. Közöljék a példásan dolgozó parasztok nevét, számoljanak be az élmunkásokról, traktoristákról, a beszolgáltatási kötelezettség teljesítéséről, hogy olvasóinknak tiszta képet tudjunk adni mindarról, ami a vidéken történik. A leveleket kérjük az Űj Szó szerkesztősége címére küldeni: Bratislava, Jesenského 8 és a borítékot „ML" jelzéssel ellátni. — Két tanítóbrigád az Ifjúság Vasutvonalán. Júliusban az Ifjúság Vasútvonalára két tanítókból és tanárakból álló brigád érkezett. A két brigád 270 főből álL A tanítók mint a többi brigádmunkások naponta 6 órát dolgoznak s azonkívül egész havi poljtikai iskolázáson vesznek részt. A politikai előadásokat Kostka, a besztercebányai' tanonciskola Igazgatója tartja, A szellemi munkások ezzel a tettükkel bebizonyítják, hogy megértették a brigádmozgalom jelentőségét és kifejezésre juttaták, hogy mindig és mindenütt együttműködnek az ifjúsággal. Az ő részvetelük az Ifjúság Vasútvonalán biztosítéka annak, hogy a jövőben valódi barátai é3 segítői lesznek a diákságnak. állta a helyét, hogy dicséretéra vált volna a legmodernebb felszerelésű falunak is. Pazar vacsora volt, Krúdy Gyula tollára méltó, altiról azt mondják, hogy mesteri módon tudott enni, de még mesteribb módon tudott az ételről Írni. Az óriási, hatalmas tálakon ott párolgott az illatos paprikás mártásban a gyönge borjúhús és mellette aranyosan kínálkozott a csillogó galuska. Habzó fekete sört, savanyú uborkát és salátát hordták körül az asszonyok és jóétvággyal ettünk, szomjasan ittunk arról az asztalról, amit Szilice dolgozói terítettek meg számunkra. Az asztal körül ragyogtak az arcok és mi titokban a népi demokrácia terített asztalának neveztük el ezt a lakomát. És a demokrácia teritett asztala felett egyszerre felhangzottak az orosz forradalmi dalok és hirük vitték hegyenvölgyön át, hogy itt Szilicén megt