Uj Szó, 1949. július (2. évfolyam, 69-93.szám)

1949-07-16 / 80. szám, szombat

1949 július 16 UJSZ0 Hogyan védekezhetünk a nyári fertőző betegségek ellen? Az esztendő legnehezebben várt Időszaka a július és augusztus, az úgynevezett kánikula hónapjai. A falusi dolgozó legégetőbb munkaideje ez, a városi dolgozó szabadságának hónapja. Az egész évi munka koronája, egész évi fáradságának jutalma. A munka és a pihenő terveit és lehetőségeit egyaránt gyakran húzza át a nyári fertőző betegség felbukkanása és aratás vagy üdülés helyett hetekig tartó lázzal kell megbirkózni a munkásembernek vagy legközelebbi családtagjának. A fertőző betegségek .egész tömege leselkedik mindenkire. Nézzük sorjában ezeket a betegségeket és azoknak kórokozóit. (Kórokozóknak nevezzük azokat a szabadszemmel nem látható apró élötesteket, amelyek nagy számmal léteznek és hihetetlen gyorsa ságcral szaporodnak a nekik megfelelő talajon.) Állapítsuk meg, mit kell legelsösorlpan szem előtt tartani, hogy védve legyünk ezek ellen a betegségek ellen. Nagyon sokban hozzájárulhatunk ma°unk is, hogv elkerülhessük a fertőzés veszélyét, amelyek következtében azután mehiúsul pihenési vagy munkatervünk. Legfó"bb fegyverünk a fertőző betegségek ellen a tisztaság. Tartsuk fokozott mértékben tisztán magunkat és fordítsunk nagy gondot az elfogyasztandó élelmiszereink tisztántartására és tisztaságára. De vegyük sorjába a dolgokat. A nyári fertőzések legnagyobb részét a helytelenül megválasztott élelmiszerek, az ivóvíz, az uszoda okozza. Különösképpen a has-, paratífusz és a vérhas a leggyakrabban fellépő nyári betegségek és éppen az ivóvíz, a romlott vagy tisztátlan élelmiszerek révén terjednek, A tífusz, paratifusz és vérhas bacillusai a belekben tenyésznek a legszívesebben. De hogyan kerültek oda? Egyrészt az egészségtelen víztől. Ha a kút nem elég mély és az árnyékszék közel van hozzá, a szenny a talajon át beleszivárog a kút vizébe. Másrészt nem ^iss élelmiszerben, de a félretett ételekben ls, mint jó melegágyban hatalmas sebességgel oszlanak és szaporodnak a bacillusok. A félretett ételekre, ha nincsenek jól befedve, legyek szállnak és amint ismeretes, a légy gazdag raktára a baktériumoknak és a legszorgalmasabb terjesztője a betegségnek. A legtöbb nyári hasmenés, azaz a kis vérhas, amely különösen kisgyermekeink réme, 90 százalékban ilyen eredetű. Elég, ha a légy bepiszkítja az üveget, nem beszélve arról, hogy ha magára az ételre száll. Gyermekeink ételénél külön figyelmet kell fordítani a tej helyes kezelésére. Forralatlan tejet ne igyunk és ne adjunk gyermekeinknek! Valahányszor a csecsemőknek tejet adunk, annviszor forraljuk fel, mert igy a bacillusok elpusztulnak még: a tbc baktériumai is. A felforralásnál a tisztátlan edény ls megbosszúlia magát, mert a benne főzött tej összefut. A következő tudnivaló ls Igen fontos: a gyümölcsöt nem szabad mosatlanul enni. A rajta mutatkozó barna foltok a rothadás kezdő jelei. A mosás legbiztosabb módja az, hogy a folyóvíz alá tarjtuk a gyümölcsöt, a sebes viz lesodorja a felületén lévő bacillusokat. Tartsuk szem előtt a nyári fertőzések közül még a fagylaltmérgezéseket. A fagylaltot csak tiszta, megbízható helyen fogyasszuk. A fagylaltkészítéshez sterilizált, csírátlanított tejet vagy tejszínt kell használni és 3 foknál magasabb hőmérsékleten nem szabad tartani, mert 4 foknál szanorodásnak indulhatnak a benne lévő bacillusok. A málna, eper, citrom, azaz savanyú fagylaltok fogyasztása tanácsosabb, mint a tejtartalmú fagylaltoké. Legutoljára marad a fertőzés veszélye, amelyet a hurka és konzervek fogyasztása okoz. Ezeket az ételeket kerüljük nyáron. Olyan baktériumok vannak bennük, amelyek még a levegő kizárásával is szaporodni tudnak. A legveszélyesebb köztük a konzervekben előforduló bacillus, amely az ember látóés beszélő szerveit támadja meg. Nyáron ne együnk se hurkát, sem konzervet, különösen akkor, ha a konzervdoboz fel van puffadva. Meg kell említenem még az uszodavíz veszélyét. Ha az uszoda látotogatói lelkiismeretlenek vagy tudatlanok. az uszodavízbe került piszok, bélsár a hastífusz terjesztője lehet, éppen úgy, mint az Ivóvíz, mert az újabb felfogás szerint a bélsárral történő éritkezés okozza a hastífuszt. Az uszoda vize a különböző gennyes kiütések melegágya is. A tífusz elleni harc sztratégiálához tartozik a szemétdombok eltávolítása és a falusi nyitott árnyékszékek mef"s7llntetése, ahonnan a legyek körsétát csiráinak a szobába, az alvó csecsemőre, az ételekre és vissza. Mindegekből l«that1uk, hogv közcészséodlgvl intézményeink előzetes oltásokkal stb., bármennvlre is megtérnek mindent, a bef-egsé^ek leküzdésére. R le"Tlf>°-vobb szerene pr erek eUenl V aT^nn pt po-vénnek von Hcrto *Wmódjával és és-"™-'

1 táplálkozásával. T. M. GYERMEKRUHAK MAGAM VARRÓ M Nem tanultam varrni. De kisfiamnak minden ruháját magam varrtam s kötöttem. Kiszabtam egy kis ruhácskát s összeállítottam, próbálgattam, igazítottam; feldíszítettem szegéssel, szalaggal, farkasfoggal, hímzéssel, míg olyan csinos nem lett, ahogy el[ képzeltem. Jó tanácsadom volt a szeretet, s persze az „Asszonyok" ruharovata, ahonnan sokat tanultam. Most tovább adom, amit tudok. íme, ezeket a kis ruhákat már magam varrtam, szabtam. Miinden mama megcsinálhatja kisfiának, kislányának, ezeket a kis ruhákat. Kedves ajándék is lehet belőle, születésnapra, névnapra — a mamáknak ... A kis öltöny kisfiúnak, kislánynak egyformán alkalmas. Kartonból, vászonból, flanellből f kocAn • íOcm. csinálhatjuk meg. Színes szegest veszünk rá. A kis hálóing felsőrész-szabását itt adjuk. A szoknyarész 135 centiméter széles és kb. 45 centiméter hosszú. Ssülök, akik e&ak dicsekedni akarnak gyermekeikkel •.. Valószínűleg sokan láttak már ilyenféle jelenetet: az utcán az apa és anya a gyermekkel sétálgatnak. A gyermek ki van csinosítva s a szülők, szemeinek csillogásából látni: azért vitték ki, hogy mutogassák. A gyerek olyan játék számukra, akivel di-' cesekdni lehet. Az apa például, aki J a gyermeket a vendégek jelenlété- • ben kihíjja, hogy szellemesen válaszoljon kérdéseire, nem hiúságból teszi ezt? Nemrégen Minszkbe utaztam és', velem egy fülkében egy asszony uta- : zott gyermekével. Dicsekedni akart vele, a gyermek alig volt kétéves és még nem is beszélt, de az asszony i mosolygásra akarta késztetni és rákiáltott: — Miért nem mosolyogsz! A gyermek elcsodálkozva ránézett, mintha mondani akarná: micsoda furcsa nő ez! Azért mégis sikerült, a gyermeket mosolyra bírni! Az anya önzése ebben az esetben egészen nyilvánvaló: nem a gyermek fontos számára, hanem az, hogy ebben a fülkében megmutassa enkem, a teljesen véletlenül ott tartózkodó és neki teljesen közömbös idegennek, a gyermeknek azt a tehetségét, hogy ösztökélésére mosolyog. Ilyen anya gyermekét 18 éves koráig mutatványszámokra fogja nevelni. önző, lusta és svihák lehet belőle és anyja mégis büszkén fogja mutogatni. Ügy nevelni a gyermeket, hogy csak a szülő hiúságának tegyen eleget — nem számítható nevelésnek. Makarenko. lassan járj, tovább érsz! (BOLGÁR MESE) Egy reggel, éppen május elsején, Tüskés Dönci, a sündisznó elindult az erdőbe. S egy kicsit benézett a Rókához is. — Hogy érzed magad, Rókáné komaasszony? — Rosszul vagyok, Tüskés Dönci. — Mi bajod van? — Három nap óta betegen fekszem. Kiszáradt a torkom, épp ezért arra kérlek, drága Döncikém, hozz nekem egy kicsi vizet. Vidd magaddal azt az üres festett kancsót. De siess vissza gyorsan, mert szomjan halok. — Már hogyne sietnék, drága Rókáné komaasszony! Csak légy egy kis türelemmel, mert a nagy sietséget én bizony nem szeretem. Tüskés Dönci magához vette a kulacsot és elindult hideg vízért. Ment, ment, meg is állt, meg is pihent egy kicsit, aztán megint ment. Eljött a nyár és az arany vetések kalászba szökkentek. Majd a kaszások lekaszálták. Ekkor Tüskéjs Dönci találkozott Méznvaló Anyóval, a medvével. — Hová sietsz, Dönci?! Állj meg egy kicsit s pihenj egy keveset! — Jól mondod, Méznyaló Anyó. Semmi értelme ennek a nagy sietségnek. Dehát tudod, Rókáné Komaaszony beteg. Nála voltam látogatóban, május elsején s elküldött, hogy hozzak neki egy kis vizet. Ezért sietek olyan nagyon. Hát teneked, hogy szolgál az egészséged? i — Jaj, öcsém, nagyon rosszul vagyok! Lenyeltem egy éretlen körtét s fuldoklók tőle. — Miért nem vártál, hogy megérjen egy kicsit? A nagy sietségből, mindig ilyen baj történik. Menj te is Rókáné Komaasszonyhoz éss várj meg engem ottan. Hozok én neked is vizet. Ha iszol egy kortyocskát, mingyárt elmúlik a fulladásod. És ezzel Dönci újra útnak eredt. Ment, ment, megállt, megpihent kicsit, aztán megint ment. Az aratók arattak, a cséplők csépeltek. Lassacskán találkozott Farkas Komával. — Hát te hova sietsz annyira Dönci? Állj meg egy kicsit és pihenj egy keveset! — Jól mondod, Farkas Koma. Semmi haszon ebből a sietségből. Dehát tudod, Rókáné beteg. A tavasszal nála jártam s elküldött egy kis vízért. Méznyaló Anyó is ott van nála. Valami fullasztó körtét evett és komiszúl fuldok lik tőle. Hát te, hogy érzed magadat, Farkas Koma? — Nagyon rosszul, Dönci öcsém. Csordát legeltettem az erdőben. Ez a nehéz munka úgy megártott, hogy most örökösen lázas vagyok, úgy égek, mint a tűz. Keresek valamit, ami lehütene. Tüskés Dönci aggódva mondta: — Nagyon siethettél ebben a nehéz munkában! Menj el a Rókához, hozok én neked L

r hideg vizet. Attól elmúlik a lázad. £s Tüskés Dönci tovább indult. Ment, ment, meg is állt, pihent, aztán újra tovább ment. Egyszercsak; havazni kezdett. Akkor találkozott Ugri-Bugrival, a nyúllal. — Hová sietsz oly nagyon Dönci? Állj meg kicsit s pihenj egy keveset! — Jól mondod, Ugri-Bugri. Semmi értelme ennek a nagy sietségnek. Dehát beteg a Rókáné Komaasszoiny. A tavasszal nála jártam s elküldött forrásvízért. Méznyaló Anyó is nála van. Egy fullasztó körtét evett és vár engem a vízzel. És ugyanott van a mi Farkas Kománk is. Csordát legeltetett az erdőben és rettenetesen megfázott. Lázas, rázza a hideg. Majd meghal egy piourka vízért. Hát te, hogy és mintvagy, Ugri-Bugri? — Rosszul, Dönci. A biróné magvendégelt savanyúkáposztával. De túlságosan sós volt, tudod. — Most valóságos sóbánya a torkom. Keresek egy kis ivóvizet, de sehol sem találok. Dönci mosolygott és azt mondta: — Megbocsáss, Ugri-Bugrl, de nagyon siethettél te azzal a savanyú káposztával! Várj meg engem Rókánénál, hozok vizet! És Tüskés Dönci ment, ment, megállt pihenni, kicsit megint ment. Itt beszélgetett, amott pihent egy keveset, végül megmerítette a kulacsot. Jó három esztendő múlva visszatért Rókánéhoz. Ott várta a komaaszony, mellette Méznyaló Anyó, Farkas Koma és Ugri-Bugri. Tüskés Dönci feléjük szaladt, megbotlott, a kulacs összetört, víz pedig kifolyott. — Lám, — mondta Tüskés Dönci — milyen szégyenbe maradtam. Túlságosan siettem, nem kellett volna. Hiszen, igaz a mon dás: lassan járj, tovább érsz! ÍV SZÜRKE lO Egyszer volt egy szegény ember, akinek a világon egyebe nem volt, csak egy szürke lova. Azzal kereste a mindennapi keneyrét, hogy eljárt a szürke lovával őrölni, éjjel-nappal mindig őrölt vele. A szürke ló nagyon únta a dolgot, látta, hogy a másik ember lova mindig párjával őröl, neki meg magának kellett húzni a malmot, azt mondja hát gazdájának: — Édes gazdám, mi dolog az, hogy a másik ember mindig két lóval őröl, te meg engem csak magamat fárasztasz itt a malomban? — Bíz annak az az oka, kedves lovam, hogy egy árva bogaram sincsen, akit melléd foghatnék. — Ha csak ez a baj, eressz el engem, majd kerítek én magamnak egy társat. A szegény ember mingyárt kifogta a malomból, eleresztette. Elindul hát a szürke ló, hogy társat kerítsen magának. Megy, mendegél hetedhét ország ellen, egyszer meglát egy rókalyukat. Kapja magát, ráfekszik a lyukra, mintha meg volna dögölve, mintha már a farkát se tudná mozdítani. Odabent a rókalyukban egy öreg róka lakott három fiával. Egyszer a

1 legkisebb fia ki akar menni, meglátja a szürke lovat, azt gondolta a ? fehérségéről, hogy^ hó van. Visszamegy az anyjához: — Jaj, anyám, nem lehet most kimenni, nagy hó van odakint. — Már hogy volna, — feleli az ) öreg róka — hiszen éppen nyár közepe van most. Eredj ki te fiam. — mondja a középső fiúnak — te öregebb vagy, többet tudsz, nézd meg, mi az ? Kimegy a középsö fia ls, az ls meglátja a szürke lovat a lyuk száján, az is visszamegy: — Jaj, anyám, csakugyan nem lehet most kimenni, hó van. — Már hogy volna most hó, hiszen nyár közepe van. Eredj ki te, legöregebb fiam, te legtöbbet láttál, már a világon, nézd meg, mi van ott?. Kimegy a legöregebb fia is, de az is csak azzal megy vissza: — De bizony, csakugyan hó van, akárhogy van a dolog, semmit se látni, csak a nagy fehérséget. — Nem lehet most hó, hiszen éppen nyár közepe van, — mondja az öreg róka, azzal maga ment ki. Látta, hogy nem hó, hanem szürke ló. Gondolkozóba esik, hogy kellene azt elhúzni onnan: ha ott marad, még csak ki se tudnak járni tőle. Próbálták elhúzni a három fiával, 0e meg se tudták mozdítani. Elmegy hát a farkas komájához: — Kedves komám, ugyancsak jő pecsenyére tettem szert, már oda is vittem a lyukam szájához, de j^ehogy se fér bele, pedig ha kívtil tnarad, mind kikezdik a varjak. Azért hát azt gondoltam, húzzuk el te barlangodhoz, abba talán belefér, majd rájárhatunk ketten is. A farkas megörült a jó pecsenyének, gondolta magában, csak egyezer az ő barlangjában legyen, nem oszik abból a róka egy félfalatot se. Mingyárt visszamentek a róka lyukához. Még akkor is ott feküdt a szürke ló, tette magát, mintha meg volna dögölve. Mikor odaértek, elkezd a farkas tanakodni: Hogy kellene ezt az én barlangomhoz elvinni koma? — Hát csak úgy, — felel a róka — ahogy én idáig hoztam: farkához kötöttem a farkam, úgy hoztam árkon-bokron keresztül, még csak nehéz sem volt. Most hát kössük a te farkadhoz a farkát, úgy a legszeb'í>en elviheted. A farkas ml^^írt ráállott, az blaonv jó lesz! Már előre fente a fogát a jó pecsenvére — a róka meg •Jrt erősen öcszeVötött? a farkas farkát a srürke ló farkával: —' Húzhatod már, komál Húzza a farkas, majd megszakad, de meg se bírja mozdítani, amint legjobban erőlködik, hirtelen felugrik a szürke 16, elkezd szaladni, húzza ám a farkast a farkánál fogva maga után árkon-bokron keresztül, mint a dögöt. Vitte egyenesen gazdáiához. — No, gazdám, hoztam magamnak társat. A szegény ember mingyárt agyonverte p. farkast, a bőrét eladta jő :pénzért,. azon vett egy másik lovat, attól fogva sohasem őrölt magában a szürke ló. Ha magában őrölt volna, üfz én mesém is tovább tartott volna.