Uj Szó, 1949. július (2. évfolyam, 69-93.szám)

1949-07-30 / 92. szám, szombat

1949 július 30 UJSZ0 A KASSAI VASASOK MUNKAKÖZBEN Nagykiterjedésű udvarban mint őskorabeit hatalmas állatok csont­vázai hevernek az óriási gépek kimustrált roncsai. Ócskavas hengerek, rozsdamarta gépalkatrészen egymásra halmozva várják itt azt a pilla­natot, amikor újra az öntödébe kerülnek, hogy újjászülessenek és az ember szolgálatúba állhassanak. Elvétve látni itt egy-egy kormosarcú munkást, amint olajos munka­zubbonyban, szerszámmal a kezében jár egyik műhelyből a másikba és visz valami hírt a munka üzenetét, amely láthatatlan szálakkal köti össze a műhelyeket és egységgé forrasztja s kovácsolja a munkájukat. Ebben a vasöntődében a vasiparnak hagyománya van. Apáról fiúra száll a szakértelem és nagyon sok olyan munkás dogozik Itt, aki már 30, 40, sőt 50 éve végzi el itt mindennapi munkáját. Ezek a dolgo­zók a munka zaját szinte zenei ütemként hallják, a gyárat, a munka­helyet otthonuknak tekintik és a munka minőségét, eredményét, a szak­ember öntudatosságával vállalják. A gyár készítményének kitűnő bfre van egész köztársaságunk­bna. A dolgozók ezt nagyon természetesnek találják, mert a szaktudást alanos gonddal ápol iák és az az elv érvényesül itt, hogy a fiatalokból kitűnő szakerőket neveljenek. Apa és fiú, öreg és fiatal együtt­működve képességeinek a legjavát nyújtják és az üzemet úgyszólván sajátjuknak tekintik. Nekik köszön­hető az, hogy vagónszámra őrizték meg a nyersanyagot és a gépeket a németek rablási szándéka elől és a felszabadulás után ez a gyár volt az, amely segítséget nyújtott Kelet­Szlovenszkó gyárainak újjáépítésé­nél. Számos malmot, fűrészt és vil­lanytelepet szereltek fel és hoztak rendbe javítómunkálataikkal. A ksssai gyár vasöntödéjében Nóvák, a kassai KP első kerületé­nek titkára, aki maga is géplakatos, kísér a vasöntödébe. Hatalmas, tág hodály ez, oldalról és az üvegtető­ről kapja a világosságot. Alapzata homokos, vasszínü föld, mert néha olyan hatalmas öntvények vannak, hogy a tormát a földbe kell ásni és csak így készíthetik el a gépalkat­részt. Éppen jelen vagyok az öntésnél. A homokkal bélelt formák egymás mellett, sorakoznak. Az olvasztóke­mencéből csőválvún keresztül folvik mm Galambos József vasesztergályos az Izzó, vörösámyalatú olvasztott vas a hordozható tégelybe. A munká­sok már készenlétben állnak, szikrá­kat hány az omló érc, de a munká­sok mitsem törődnek ezzel, megra­gadják a telt tégelvt mint egy hord­ágyat és viszik a formák felé, ahol nyílásokon keresztül öntik az arany­lóan izzó folyadékot a formákba. Miközben a z öntés tart, egy munkás meggyújtja a keletkező gázokat, hogy a készülő gépalkatrészek tömörek legyenek. A gáz ugyanis, ha lángok útján nem talál utat kifelé, az önt­vénybe ágyazza magát és az öntvény ezáltal likacsossá válik. Nehéz, megfeszített erőt igényel az öntés munkája. Az öntök verejté­keznek, arcuk maszatos és színük kissé egybeólvad a vas szürkeségé­vel. E vasgyúrók háromtagú élcso­portjából kiragadok két tagot. Ko­csis Imre megmagyarázza, hogy itt vízturbinákat, hengereket, szeszgyár, fűrésztelep és bányagép alkatré­szeket öntenek. Arra a kérdésre, mi­kép haladnak az élmunkával, azt vá­laszolja, hogy eredményesen. Az olyan munkát, amit eddig három nap alatt végeztek el, ma két nap alatt befejezik. Kocsissal nem tudok to­vább beszélni, mert elhívják, de itt az élcsoport második tagja, a fiatal Csutak Imre, aki harmadéves ta­nonc, a munkában azonban felveszi a versenyt akármelyik szaköntővel. Tizennyolcéves ez a Csutak Imre. Erős és izmos fiatalember. Ragyogó arccal áll előttem, kormos-maszatos arcán átüt a tiszta, ártatlan gyer­mekkedély. Csutak Imrének nagyon tetszik a szakmája. — öntő vagyok — mondta Önér­zetesen —, szeretem a szakmámat, szívesen dolgozom. Itt nálunk az üzembenAzj inasok arra törekszenek, hogy jól végezzék a munkájukat. A múltkori tanoncversenyen ls meg­nyertük a második díjat. — Ezzel már rohan is az öntéshez. Bostyán Gyula élmunkás 9 éve dolgozik a gyárban. Arra a kérdés­re, mi indította őt arra, hogy élmun­kás legyen, a következőket mondja: — Elsősorban ma mindenkinek kötelessége résztvenni Köztársasá­gunk építőmunkájában, másrészt há­rom gyermekem van, tehát kell az a kis pénzmag. A kisebbik fiam most Aranyosmaróton nyaral, az iskola küldte nyaralni, mert az osztályban a legjobb repülőmodelleket készítet­te. Jó ez így, én az ő korában bi­zony nem nyaralhattam. adjuk. A fiatalok megértik szándé­kainkat és törekvéseinket határozot­tan tisztelik. Természetesen itt is, mint minden szakmában, gyengébb felfogású fiatalok is vannak. Ezt a hiányt csak szorgalommal pótolhat­ják. Galambos József 38 éves, kerek arca duzzad az egészségtől. A válla­latnál 5 éve dolgozik, a szakmát itt, az üzemben tanulta ki. Nőtlen, szü­leit ő tartja el. Apja kereskedő volt, de szomszédságukban egy marós la­kott (aki marógépen dolgozik) és neki annyira megtetszett a gépmun­ka, hogy megtanulta a vasesztergá­lyos szakmát. Az élmunkáról a kö­vetkezőket mondja; — Eltekintve attól, hogy az em­ber nagyobb keresethez jut, a mun­katempót az a tudat is meggyorsítja és megkönnyíti, hogy törekvésünkkel hozzájárulunk az ötéves terv gyors megvalósításához. Ezenkívül az el­ért munkateljesítmény növeli és megszilárdítja a dolgozó öntudatát. A géplakatosműhelyben a munká­sok már szétszéledtek. Három ora elmúlott. Az öreg Babincsák bácsi­val váltunk pár szót, de ő morogva felsóhajt. ' — Ha mi öregek nem dolgozunk akkor a fiatalok bezárhatják az üze­met. — Az öreg bácsi mondja ezt aki 50 éve dolgozik ebben a gyár ban. Hangjában a sértődöttség jó akarattal is vegyül, mintha még leg' alább száz évig szeretne élni és dol gozni. Legszívesebben haza se men ne, hanem itt maradna aludni, hogy őrizze a munkát. Egyike a legképzet­tebb géplakatosoknak. Egy óriási hámozógéphez támaszkodik és nézi a fiatal Timkó Sándor munkáját. Timkó Sándor öt éve dolgozik itt. mint segéd. Az öccse ugyancsak az üzemben dolgozik. Azért túlórázik mert vonatja csak fél 6-kor indul Gépalkatrészeket illeszt egymáshoz komoly gonddal. Kérdésemre haboz­va vá.aszol. A szerszámmal nyilván jobban bánik, mint a szóval. Szülei földművesek. Novobilsky Kálmán, a műhely mestere dicséri munkáját azt mondja, hogy szívesen venné ha minden fiatalember így dolgozna és így szeretné a szakmáját, mint Timkó. Tovább Q munka nyomában Vándorúton az üzem műhelyeiben Az Öntödében érzem, amint rám­száll a vasszínű, szürke por. Va­donatúj nadrágomon már ott ékeske­dik egy vasfolt és ezért igyekszem kifelé. Futics Lajossal, az őszhajú, 70 éves bácsival kerülök össze. Meg­lérdezem tőle, hogy miért is dolgo­zik, hisz valószínű, hogy ilyen kor­ián már nyugdíjat kap. - Hát kapok is 1400 koronát — vá­aszolja Lajos bácsi kedélyesen —, le ez nekem kevés. Van egy 67 éves 'eleségem, aki bizony állandóan dol­lozik, senki sem szolgálja öt ki és na is éppúgy kell neki a pénz, mint iatalkorában kellett. De meg aztán, larátom, ha harminc évig tudtam tt dolgozni az üzemben, akkor ma, i munkás-hazában ugyancsak itt a telyem. Én vas- és rézesztergályos 'agyok, életem hosszú során át ren­ieteget dolgoztam és csak annyit nondhatok, hogy a munka még sen­:inek sem ártott. Sokkal nagyobb :edvvel dolgozom ma, mint azelőtt Igyébként Sándor fiam is itt dolgo­ik a gyárban, a modellműhelyben. ) készíti az öntők részére a mintákat. Az esztergályos műhelyben június avában két vasesztergályos tűnt ki munkaversenyben. Teljesítményük­ül példaként állnak az egész üzem lunkássága előtt. Szedlák János az gyík, Galambos János a másik. Szedlák János 30 éve dolgozik az zemben és hivatalnok fia ugvan­sak itt van alkalmazva. Az 50-es évek körül járhat, arca rendkívül élénk, hangja határozott és mondani­valója egy öntudatos munkás maga­tartását tükrözi. Szedlák a követke­zőket mondja: — Szeretem a szakmámat. 30 éve megszakítás nélkül esztergályozom Most szétnézek a kazánkovácsmű­helyben, ahol kazánokat gyártanak és javítanak, ötig dolgoznak itt, de oly fülsiketítő a lárma, hogy egyet­len szót sem lehet megérteni. Több helyen villanó fények mellett, he­gesztő munkálatok folynak. A dör­gések és a felvillanó fény azt a be­nyomást kelti az emberben, mintha állandóan mennydörgés és villámlás között folyna a munka. Lehetetlen pár óra alatt teljes ké­pet adni erről a hatalmas üzemről, a gépek és a munka különböző vál­tozatairól. Hiszen egy-egy szakmun­ka ezer ötletet és titkot rejt magá­ban és egy-egy szakmunkás hosszú évek gyakorlatával és tapasztalatá­val úgy jár-kél a műhelyben, mint egy varázsló. De maguk a gépek is a laikusban ámulatot keltenek. Fő­képpen a rovátkoló műhelyben, ahol az óriási gépek egyebet sem tesznek, minthogy haj szál vékony rovátkákat vágnak a malomhengerekbe. Aztán itt van a vasgyalu-műhely. Itt a gépek úgy gyalulják a va sat, mint az asztalosmühelyben a fát. A műhely tele van vasforgáccsal. Ahogy az éles kés könnyed mozdulatokkal legyalulja a vasat, az embernek az a benyomása, hogy a vas is éppoly puha, mint a fa. Ebben a műhelyben figyelemre­méltó élmunkájával Szafkó András vált kl. Szafkó világosan, szemlél­tető módon magyarázza nekünk sze­repét a műhelyben. Alapos megfon­tolás jellemzi mondanivalóját. Hang­jában komoly meggyőződés lüktet, amikor több feltett kérdésre vála­szol. — 32 éve dolgozom a szakmámban. Ebben az üzemben 24 éve műkö­döm. Természetes, hogy annyi évi gyakorlat után értékes tapasztalato­kat szereztem. Mi sem természete­sebb, hogy ma, népi demokráciánk­ban, ahol az építőmunka a legfon­tosabb, a munkás minden figyelmét a munkateljesítményre összponto­sítja. E tekintetben rám különösen fontos feladat hárul, mert én vagyok a műhely legidősebb munkása és ma­gatartásommal példát [kell mutat­nom a legfiatalabb generációnak, fiatal generációt nem lehet becsap­ni és nem elég, ha ügyes szakfogá­sokra tanítom meg ókét, hanem azt is meg kell mutatnom, hogy tapasz­talataim révén milyen munkateljesít­ményt érek el. Csutak Imre az élmunkás tanonc — Remélem — folytatja Szftfkó érted, miről van szó. A szakmai tu­dást bizonyítani kell. A munkatel' jesítmény fokozásánál rendkívül fon­tos a munkabeosztás. A rend, a szer­szám karbantartása és az, hogy meg­felelő helyen legyen, amikor szükség van rá. Tehát szaktudással és fe­gyelemmel érhetjük el a legmaga­sabb munkateljesítményt. Szafkó egyébként kifogásolja, hogy az Üj Szó nem foglalkozik eléggé a gyári munkásság helyzetével. Azt szeretné, hogy a gyári munkásság nak legalább annyi helyet szentelne, mint a földművesnek. Természetesen mindjárt kiderül, hogy Szafkó csak az Üj Szó csütörtöki, földműves szá­mát olvassa. Kiderül az is, hogy az üzem dolgozói csak heti megrendelői az Üj Szó-nak. A munka nyomában éled a kultúra Szedlák János ' és ehhez a munkámhoz a maj napig hű maradtam. Nekünk, érett munká­soknak ma az az érdekünk, hogy erőteljes fiatalságot neveljünk és szakmai tudásunkat nekik tovább­Futics Lajos 30 éve az esztergapadnál Erről a tárgyról Németh József elvtárssal beszélünk. Lelkes szocia­lista és fáradhatatlan kitartásával megszervezte az üzem KSS csoport­ját. Ugyancsak ő volt az, aki az Üj Szó előfizetői gárdáját is megszer­vezte. Ezt az előfizetési szervezést még akkor végezte, amikor lapunk hetenként jelent meg. Azóta semmi változás nem történt t téren. Németh elvtársat az üzem szerve­zési területéről áthelyezték az üzem üdülőtelepére és ott működik mint felügyelő. Németh közli velünk hogy amikor Zupka népjóléti meg­bízott Kassán tartózkodott, megláto­gatta az üdülőtelepet és később 100 ezer korona segélyt küldött a telep rendbehozatalára. A javítási mun­kálatok folyamatban vannak. Az üdülőtelep igen szép helyen fekszik a Csermely völgyben, gyönyörű feny­vesek között. Az egyemeletes ház ezelőtt turistamenhely volt és Né­methnek komoly utánjárásába ke­rült, amíg az üzem részére kiharcol­ta. A telepen egyszerre harminc mun­kás nyaralhat, a lakást díjtalanul kapják, a családtagok számára pedig 5 Kős-t kell fizetni naponta. A telep fürdőmedencével rendelkezik, na­gyon szép kilátása van, közkedvelt hely és ezért más kassai üzemek is szívesen rendeznek itt ünnepi össze­jöveteleket. Az üdülőtelepre rövide­sen vil.anyt is bevezetnek, hogy a pihenő munkások rádiót hallgathas­sanak és tájékozódva legyenek a vi­lág eseményeiről. Németh után még Kender elvtárs­sal, az üzem kuitúrreíerensével vál­tok pár szót. Kender igen rokonszen­ves, szerény és fegyelmezett munkás. Tárgyilagosan a következőket mond­ja: — Az üzemben 400 munkás dolgo­zik. Eze.ött kuitúrmozgalomról szó sem volt. Csak a felszabadulás utt.n kezdődött az üzemben a kultúráiét. Rövidesen új kuitúrhelyiséget ka­punk éspedig mindjárt itt a szom­szédságban, ahol azelőtt sört mér­tek. Pillanatnyilag az étkezőt hasz­náljuk kultúrhelyiségnek is. Ezt a termet mi, munkások hoztuk rendbe brigád-munkával. Itt tartjuk a szax­iskola elméleti előadásit. Van sport­egyesületünk és könyvtárunkat ál­landóan bővítjük. Közben arról értesülök, hogy Puch­la igazgató megérkezett szolgálati útjáról. Így hát az iskolába is bene­zek. Puchla mérnök-igazgató 30 éves fiatalember lehet, vidám arca es élénk mozdulatai a tett emberéről tanúskodnak. Puchla igazgatótol megkérdem, mi igaz abból, hogy új gyárat építenek. Az igazgató készsé­gesen feleli, hogy tervbevették egy új gyár építését, amely a legmoder­nebb követelményeknek fog megfe­lelni. Részleteket azonban nem haj­landó közölni, mrt az az álláspont­ja, hogy szívesebben végigkalauzol majd az új gyárban, de nem beszél szívesen olyasmiről, ami még nem ké­szült el. Mielőtt távozom, még elbúcsúzom Toposcsák Istvántól, az üzemi tanács elnökétől, Mikolaj Károlytól, az üze­mi KSS csoport elnökétől, akik fel­világosítottak a gyár szociális mun­kaversenyének eredményes meneté­ről és az élcsoportok működéséről. Sajnos, valamennyi munkásról, akik résztvesznek a munkaversenyben, nem számolhatok be, mert túllépi beszámolóm keretét. De fel kell je­gyeznem, hogy 86 dolgozó vesz ál­landóan részt a munkaversenyben. Beszámolómat Kun István, veterán vasöntő szavaival zárom, aki 41 éve önti itt az izzó vasat és kiváló szak­tudása és munkája révén köztiszte­letnek örvend. Kun István a követ­kezőket mondotta: — Életem során mindvégig két ke­zem munkájából éltem és ma, amikor a munkásnak oly fontos feladata van, kötelességemnek tartom, hogy élmunkás legyek. Szabó Béla. — Szeptemberi sza­badságok KARLOVfi VA RY­ban, MARIÁNSKE LÁZNE-ban és FRANTIgKOVE LÁZNE-ban tölthetők el legkellemesebben. Miért? Azért, mert: 1. Szep­temberben legszebb és leg­állandóbb az időjárás. 2. A fürdő szeptemberben kényelme­sebb, nyugodtabb és zavarta­lanabb. 3. Szeptemberben min­den fürdői gyógykezelést ol­csóbban végeznek. 4. A szeptem­beri fürdőzési díj oly alacsony, hogy mindenki számára hozzárfér­hető. 5. Az egész szeptemberre meghosszabbították a „CSALÁDI SZABADSÁG 1949-ben" akciót, mert egy szoba bérlete és egy két­tagú család teljes étkezése (regge­li, ebéd, vacsora) hetenként 1.400 Kés-be, háromtagú család heti tel­jes ellátása 1.750.— Kcs-be, négy­tagú család heti teljes ellátása 2 100.— Kcs-be kerül. Kétheti el­látási díj kétszer annyiba kerül. 6. Egy-egy szobában nemcsak családtagok lakhatnak együtt, ha­nem 2-3-4 barát is. 7. Tömeges látogatás esetén a vasút 33 száza­lékos díjkedvezményt nyújt. Ed­dig még sohasem kínálkoztak fürdőinkben kedvezőbb fürdőzési lehetőségek. Használja ki ön is! Határozza el magát! A szükséges felvilágosításokat és a jelentkezési Iveket a SLOVAKOTOUR és a CEDOK szolgáltatnak. Ezt az ak­ciót a CSEHSZLOVÁK HOTELEK nemzeti üzem és a CEDOK nem­zeti üzem készítették elő. 1416/v

Next

/
Oldalképek
Tartalom