Uj Szó, 1949. július (2. évfolyam, 69-93.szám)
1949-07-30 / 92. szám, szombat
A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA I Lőrincz Gyu'o: P í f Ő f A napokban megütötte a fiilemet egy megjegyzés, hogy „de hiszen Petőfit az oroszok ölték meg". A tolvaj tolvajt kiált. Hamisan cseng ez a hang ma, hamisan és nagyon átlátszó célzattal, szerencsére a legkisebb kedvező visszhang nélkül. Mi történt a költővel? Eltűnésének 100. évfordulóján nem fedjük fel a titkot, megbízható szemtanú már akkor sem akadt, csak legendák, következtetések beszélnek a költő hősi haláláról. Látni vélték egy lecsapódó ágyúgolyó mellett, ahogy szeméből a port törölte. Látták leégett faluban kemencén ülni, pipázni, híd szélén könyökölni, jegyzeteket írni, holtan feküdni szétszórt papírjai között, sőt olyan is akadt, aki a tömegsírban hallotta jajgatni, mikor a drámai segesvári vérmező hulláit elhantolták. Petőfi Sándor kétségtelenül hősi halált halt. Mint Puskin, a nagy orosz költő, úgy ő is megjósolta saját halálát végzete^ előérzettel: „Ott essem el én, a harc mezején ... ... hol ünnepélyes, lassú gyászzenével, és fátyolos zászlók kíséretével, a hősöket egy közös sírnak adják, kik érted haltak szent világszabadság." Igen, így jósolta meg a nagy magyar géniusz; a harc mezején — a szent világszabadságért! Hogy ki ölte meg? Nem az orosz nép! A Habsburg monarchia, az orosz cárizmus, a nemzetközi reakció összefogása és érdekbőlfakadó segélynyújtása ölte meg a nagy magyar forradalmi költőt. A magyar reakciós ideológia évtizedeken keresztül felhasználta az orosz cárizmus 48-as katonai intervenciójának tényét arra, hogy meggyőzze a magyarságot arról, hogy a két nemzet között soha nem lehet baráti jóviszony. Szította az ellenségeskedést és elhallgatta azokat a történelmi tényeket, amelyeket csak most ismerhetünk meg. Alig tudtunk valamit arról, hogy ugyanakkor, amikor a cár katonákat küldött a 48-as forradalom leverésére, Oroszországban hatalmas haladószellemű, demokratikus mozgalom indult meg a katonai intervenció ellen. Fogarasi Béla derítette fel tanulmányában a haladószellemű szeretnék még rávilágítani arra, Oroszország rokonszenvét a ma- hogyan fogadták a hős szovjet gyar szabadságharc iránt. Öt idé- katonák Petőfit. zem : 1945 telén Budán éltem át BuA 48-as események általános dapcst ostromát. Pár nappal felvisszhangja érthetővé teszi, hogy szabadulásunk után egy szovjet az orcsz forradalmi demokrácia katona összeszedett bennünket különös rokonszenvvel és együtt- férfiakat, hogy erődöket építsünk érzéssel kísérte a magyar fórra- az ágyúk elé. Az utolsó támadásra dalom menetét. A cári interven- készültek a budai várban megliúc'ó általános felháborodást vál- zódó SS és nyilas bandák ellen, tott ki az egész haladó orosz tár- Az egyik romvillát vertük szét a sadalomban. S rendkívül jelentő- Rózsadombon, hogy kőhöz jussunk, ségteljes az, hogy a haladó körök mikor csákányom egy beépített eszméinek és érzéseinek a magyar szekrény oldalát szakította be. kérdésben is Csernyisevszkij, a Kísérőnk, a szovjet katona hozdemokratikus forradalmi mozga- zám lépet t ^ me gkérdezte, hogy lom későbbi nagy vezére ad a mi van ot t. A szekrényből egy legbátrabb formában kifejezést, nö i hundát húzott elő és kínálta, amikor naplójában ezt írja: hogy vigyem el a feleségemnek. „A magyarok barátja vagyok és Visszautasítottam, hogy van kakész vagyok a magyarok győzel- bátja, neki nem kell. Majd egy méért feláldozni magam." Hogy a magyarok ügyével való együttérzés nemcsak egy szűk körre terjedt ki, hogy a demokratikus intell ;gencia eszméi behatoltak a cári hadseregbe is, arról tanúskodik Guszev orosz századosnak és tizenöt tiszttársának pere, akiket azért küldtek száműzetésbe s végeztek ki 1848 július 30-án, mert a magyar függetlenségi harc mellett, az intervenció ellen fogpár féfi félcipőt kínált, de ez sem kellett, penetráns, nyilas harácsolás szaga érzett ezeken a tárgyakon. Most dühösen kérdezte, hogy hát mi kel] nekem. A földön egy Petőfi-kötet hevert, arra mutattam. Fölemelte és megkérdezte, hogy ml az és kicsoda az a Petőfi. Elmondtam neki, hogy az 1848-as szabadságharc legnagyobb szervezője volt, szervező és cselekvő harcos, majd a cári intervenciók, a Habsburg-monarchia áldozata, a vilaltak állást. „Ha a magyarokat lágszabadság hősi halottja. Letöröllegyőzzük, — (mondotta a vádirat gette a poros könyvet, füttyentett és szerint Guszev) —, ezzel nem sza- összehívta katonatársalt. Körülültek badítjuk fel a Habsburg-biroda- téglákon, köveken, havon és meg lomban élő szlávokat, hanem csak kellett ismételnem nekik is mindazt, azt érjük el, hogy a szlávokon kí- amit Petőfiről elmondtam, sőt fordítanom kellett Petőfiből. Előttem eddig szokatlan érdeklődéssel hallgatták végig a golyósüvítések ellenére a mi Petőfink életét. — Szóval ez az önök Puskinja — mondja az egyik. Igen, ez a ml Puskinunk, ivették a csákányt a kezemből és vül a magyarok is a németek szolgáivá lesznek. Nekünk nem ezért, hanem ez ellen kell harcolnunk. Ha a magyar szabadságmozgalom győz, a magyaroknak a véres áldozatokkal kivívott szabadságuk védelmére szükségük lesz cr^-. szláv szomszédaik barátságára." I akkor latiam, hogy ez nem nekem, Ezek a példák rávilágítanak az ez Petőfinek szól, azon nép fiának, 1848/49-es orosz-magyar múlt iga- aki Petőfit adta az emberiségnek, zi képére, élesen elválasztva az Petőfit, aki a nép költője, a világorosz népet a cárizmus tetteitől. szabadság megtestesülése volt. Akkor láttam, hogy az orosz nép nem Talán eltértem Petőfitől, de Pc- mU) meg hanpm fölt4masz totta az tőfi nem választható el 1848-tól, jg az i Petőfit. Akkor láttam, hogy 1848 viszont nem választható az orosz-magyar kérdéstől. el A messzi történelmi távlaton Petőfi túljutott korának polgári forradalmán és a szovjet hadsereg felszabadításának köszönettel tartozó népi demokráciák megad ják a teljes elégtételt a nagy népköltőnek, a világszabadság nagy és dicső hősi hakívül, egy a közelmúltban történt i„ttjának, aki messze túlnőtt liazáj saját élményemen keresztül is határain. Békét, békét a világnak, De ne zsarnok kénytől, Békét csupán a szabadság Fölszentelt kezéből. Egy gondolat bánt engemet... Egy gondolat bánt engemet: Ágyban, párnák közt halni meg! Lassan hervadni el, mint a virág, A melyen titkos féreg foga rág; Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál, Mely elhagyott, üres szobában áll. Ne ily halált adj istenem! Ne ily halált adj én nekem! Legyek fa, melyen villám fut keresztül. Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül; Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe Eget-földet rázó mennydörgés dönt le ... Ha majd minden rabszolga-nép Jármát megunva síkra lép, Pirosló arccal és p^ros zászlókkal És a zászlókon eme szent jelszóval: „Világszabadság!" S ezt elharsogják. Elharsogják kelettől nyugatig, S a zsarnokság velők megütközik: Ott essem el én, A harc mezején, Ott folyjon az ifjúi vér ki szívembűi, S ha ajkam örömteli végszava zendül, Hadd nyelje el azt az acéli zörej, A trombita hangja, az ágyúdörej, S holttestemen át Fújó paripák Száguldjanak a kivívott diadalra, S ott hagyjanak engemet összetiporva. — Ott szedjék össze elszórt csontomat. Ha jön majd a nagy temetési nap. Hol ünnepélyes, lassú gyász-zenével És fátyolos zászlók k :séretével A hősöket egy közös sírnak adják, Kik érted haltak, szent világszabadság! (Petőfi Sándor hazajár -J { Egyik legtökéletesebb alkotása ez a rapszódia; a költő felizgatott képzeletében csak úgy tolonganak a képek: egy-két vonással megjeleníti s gyors változásukat híven kíséri a ritmus zenéje; gondolat és érzés egészen egybeforrnak s egymást röpítik. Az egyén az emberiséggel, a küzdelem a halál gondolatával forr össze; líra és politika ez, vers és jóslat egyszerre, elszánás és önfeláldozás, melyek beteltek. összes költeményei utolsó lapjára tette e verset, melyben tetőpontját ^ éri el érzése és művészete. , -x* Bratislava, 1949 július 30, szombat HoEnap rádióműsor l B8WHH 3 Kcs II. évfolyam, 92. szám í ' | Petőfi ünnepségek Szlovenszkó fővárosában Vasárnap, 1949 július 31-én délelőtt 10'30 órai kezdettel a Csehszlovákiai írók Szövetsége és a Csehszlovákiai Rádió a Tájékoztatásügyi Megbízotti Hivatal védnöksége alatt a Belügyi Megbízotti Hivatal nagytermében ünnepi matinét rendeznek Petőfi Sándor halálának 100 éves évfordulója alkalmából. Ugyanaznap este a BRflTISLIlVA! SZABADTÉRI SZÍNHÁZBAN Bratislava Népművelési Tanácsa 8'30 órai kezdettel ünnepi hangversenyt 1 rendez, melyen résztvesz a BUDAPESTI VASASOK SZÁZNEGYVENTAGÚ EURÓPAI HÍRŰ ÉNEKKARA IS : L _ i
