Uj Szó, 1949. július (2. évfolyam, 69-93.szám)

1949-07-28 / 90. szám, csütörtök

UJSZ0 A FÜLEKI VASGYÁR ÉLMUNKÁSAI KÖZÖTT Ki ne hallott volna már Fülekről és a híres füleld gyárról ? Tudja mindenki, hogy a romokban heverő régi vár alatt a munkásjogokért küzdő gyárimunkások a múltban fáradhatatlan harcot vívtak érdekeik­nek megvédéséért. A fiileki gyár a dolgozók nevelője volt és lesz Is min­dig. Sok o'yan munkás dolgozik itt most is aki már 20—30 évet töl­tött már el az itteni üzemekben. Mint ifjak kerültek ide s most mint haladószellemű, meglett dolgozók, mint élmunkások teljesítik azokat a nagy feladatokat, melyeket az ötéves terv ró az ipari dolgozókra. A fülekt gyárat külföldön is jól ismerik. A külföldi piac ngyanflgy érdeklődik a kiváló fiileki Iparcikkek Iránt, mint az otthoni. Ez mind az itteni dolgozók érdeme, akik lelkiismeretesen teljesítik kötelességei­ket. A WleW iryár mn«t a Kovo«w*»t nemzeti vállalathoz tartozik, de m'nt KH'ottuk, a jövő év januárjától kezdve már önálló üzemként fog működni. Több mint 2000 alkalmazottja van a gyárnak. Mindnyájan tisztá­ban vannak az új törekvésekkel. A szociális munkaversenybe eddig 123 élmunkáscsoport kapcsolódott bele közel ezer versenyzővel. A legjobb élmunkások közé tartoznak: Telek Sándor 220%-kal, Gáli János 210 %-kal, Urbán István 190%-kal stb. Az élmunkás csoportok megigérték. ho»y a termelést még 30#-kal eme­lik, mert tisztában vannak azzal, hogy csal; fokozott munkateljesít­ménnyel érhetik el kitűzött céljai­kat. A gyárban igen nagy a mun­kafegyelem. Igazolja e~t az is, hc.y a kimaradás csupán 0.4—0.5 százalékot tesz ki. A KSC IX. kongresszusa után a dolgozók itt is még nagyobb lendü­lettel láttak neki a munkának, mert bebizonyosodott, hogy a kormány és a párt Ígéretei tettekké válna. A füleld munkások kongresszusi köte­zettségeiket 100.000 korona értékű munkával növelték. A munkaver­senyzök száma pedig azóta 223-al szaporodott. Az egész gyár területén építenek. Lázas munka folyik bent az üze­mekben is. Az üzem bejárata mellett mln­gyárt észrevesszük a kifüggesztett „Becsület-táblát", melyre a legjobb élmunkások arcképét ragasztották ki. Az öntődéből itt láthatjuk Fa­zekas János és Kiliöiák József fény­képeit is, akik a következőket mondják: — Nem beszélünk sokat. Tudjuk azt, hogy és éz rendszeresen és állandóan fog ütni. Kell-e ennél több és ékesebb be­széd? Már ebből a néhány szóból is kiérezni, hogy itt a munkásság határozott és eltökélt szándékú. Meg kell még jegyeznem, hogy ez a két élmunkás, Fazekas és Kaliéiák — az egy^k magyar, a másik szlovák származású — szoros egyetértésben dolgoznak közös gépükön. Azelőtt naponta 80 öntözőformát készítet­tek el, míg most, a munkaverseny bevezetése után ezt a számot 150-re emelték. Mielőtt gyárimunkások let­tek volna, a kapitalista időszakban ugyancsak együtt dolgoztak, mint egyszerű béresek. A két jóbarátból, a két béresből, kiváló szakmunkás lett! Az üzemi bizottságban Virág Er­nővel, a gyári munkásmozgalom ve­zetőjével találkoztam, aki mindent megtett érdekemben, hogy néhány él munkással elbeszélgethessek. . Nagy István élrmihkás. a mun- ' kásharcok egyik oszlopos tagja, a zománcozóban dolgozik. Losoncról jár be a gyárba munkára. 1928-ban a gyári üzemi bizott­ság alelnöke voltam, — kezdi el Nagy István emlékezéseit. — Abban az évben a rossz szociális biztosítás miatt sztrájkba léptünk. A rendőr- , ség betiltotta a tiltakozó gyűlést, ' azonban mégis megtartottuk. Az üzemet erre bezárták. Az tizem egy része hat hétig sztrájkolt. A rossz szervezés miatt azonban nem tud­tuk magunkat megvédeni. Önkénye­sen bántak el velünk. Kizártak a gyárból. Azután Csehországban dol­goztam 1932-ig. Utána újból visz­szatértem a füleki gyárba. 1936-ban az alacsony órabérek miatt kezd­tünk el megint sztrájkolni. Ezt a sztrájkot már megnyertük. Nagy erkölcsi sikerünk volt, mert ez volt az első sztrájk, mely a mi győzel­münkkel végződött. Ekkor a mun­kásság nagy része belátta, hogy csak egyesült erővel érhetjük el cé­lunkat a kapitalistákkal szemben. Nagy István szeméből leolvashat­juk a sok néhéz megpróbáltatást és küzdelmet, melyeket a hosszú évek során át élt. Beszélgetésünk további során rá­terelődik a szó a jelenlegi munka­versenyre. Mi dolgozók megértettük, hogy miért kell versenyeznünk. Azért, hogy hamarább elérjük a szocializ­must, mely szebb és boldogabb éle­tet biztosít hazánk és a dolgozók számára! Napi munkánkban — folytatja Nagy István — mindig adódik alka­lom a munkateljesítmény javításba és fol'^zásíra. C'-ak egy k'^it tö­rődni kell ezzel. Hogyan lettem él­munkás T Gondolkodtam, hogyan ja­víthatnék munkámon. Tudtam, hogy a gép nem fog hozzám jönni, hanem nekem kell hozzá mennem. Mi él­munkások nem őrizzük meg tapasz­talatainkat titokként hanem el­mondjuk társainknak is, hogy csi­nálják utánunk, mert csak így ér­Merfák János szólal meg. Tőle hallottam a beszá­molóm elején közölt adatokat. Mer öák lí/35 óta dolgozik a füleki gyárban. Mint fiatal legény lépett be a losonci vörös szakszervezetbe. Ö is résztvett az 1936-os sztrájk ban. A munkásság bizalma folytán 1949 áprilisában az üzemi bizottság elnökévé nevezték ki. Elmondja még, hogy a gyári dolgozók 82 százaléka már akkordmunkában végzi el fel­adatát. A füleki gyár az ötéves terv első félévét 110 százalékban teljesí­tette. Ezután Vi^-ág Ernő elvtárs né­hány élmunkást küld, hogy elbeszél­gessek velük. Hronec József újító jön be most az irodába, aki újítása révén elérte, hogy a hulladék leme­zekből alkatrészeket gyártanak. Ha­vonta ezzel mintegy 6000 kg nyers­anyagot takarítanak meg, ami éven­te'körülbelül 130.000 korona érték­nek felel meg. — Tudatában vagyunk annak, — mondja Hronec József —, hogy csak úgy tudunk létezni, ha mind­nyápan bekapcsolódunk a mai mun­kamenetbe, mert csak igy tudunk valóban versenyezni és az anyaggal takarékoskodni. — Mi nem azért versenyzőnk, hogy motorkerékpárokat kapjunk, bennünket a nagy szociális érzület ösztönöz erre! — A füleki gyárnak ugyan még nincs a legmodernebb felszerelése, — szól közbe Nagy István — en­nek dacára mégis versenyképesek vagyunk és felvesszük a versenyt a a jobban felszerelt csehországi gyá­rakkal is. —A füleki munkásság nem fog belefáradni a szocializmus eléré­sére — folytatja Hronec újító, — mert a káder meg van alapozva és most már csak az invesztíció és az anyag kérdésétől függ a nagyobb szociális termelés. A füleki gyár hírneves z egész világon 8 ezt a hírnevet to­/ábbra is meg akarjuk tartani. Tu­dunk dolgozni és akarat van ben­nünk. Nem kell attól tartani, hogy ezt a célt, amit a munkásság kitű­zd t maga elé. nem érjük el. Most újból Nagy István veszi át a szót. Elmondja, hogy a régi rend idején rossz, egészségtelen műhe­lyekben dolgoztak a munkások, az udvaron pedirr térdig érő sárban jár­tak Most átépítik az egész gyárat. Mindenütt egészségei műhelyek vár­nak a dolgozókra. Tömegesen építenek új mun­kásházakat is. A munkások végre sokkal jobb viszonyok között élnek és ez annak köszönhető, hogy az új szociális rend megengedte, hogy a munkások beleszólhatnak a gyárak vezetésébe és saját maguk intézhe­tik ügyeiket. Most az üzemi bizottság elnöke, Gáli János élmunkás 1932 óta dolgozik a gyár kályhamü­helyében. Az eddigi 120 százalékos normáját 140 százalékra emelte. Nemrégiben jutalmul mótorbiciklit kapott. Havi átlagkeresete 5—6 ezer koronát tesz ki. — Fontos, hogy minél többet tud­junk termelni — mondja. — Ha majd 1950 Január elsején önállóak leszünk, fenn tudjuk tartani magun­kat Fontos, hogy ennek érdekében egy ember két ember helyett is tud­jon dolgozni, mert a többtermelést csak így érhetjük el. minden negyedóra is sokat számit, ha az ember a termelést naponta be akarja tartani. Ha egy termelési csoportban akad egy jó vezető, szép eredményeket érhetnek el. Pafkó József élmunkás szintén & kályhaműhelyben dolgozik. Mostani teljesítménye 110 százalék. — Minél többet dolgozok, annál többet keresek — mondja a mindig mosolygó, önbizalommal teli Pafkó József. — Nemrég nősültem, tehát szükségem van a pénzre. Amikor ki­kerültem a szülői házból, az apám bizony nekem nem tudott adni sem­mit szóval kopaszon bocsátott el az élet nagy útjára. Ezzel szemben én a gyermekeimnek Jobb és könnyebb életet akarok nyújtani. És még meg akarom mutatni, hogy előbbre jutok, az apám, meg a testvéreim. — A nagyobb termeléssel pedig, — folytatja Pafkó élmunkás — elő­segítjük a nemzet jobblétét is. Tóth Gyula élmunkás 15 éve dolgozik az üzemben. Mosta­ni munkateljesítménye 115 százalék. Elmondja, hogy az élmunkás a többi dolgozó irányítója. Mindig előrelá­tónak kell lennie, hogy anyaghiány ne mutatkozzon. A munkában pedig Balázs Béla élmunkás 1933 óta dolgozik a füleki gyárban. Elmondja, hogy az első köztársaság idején a munkamenet nagyon hiá­nyos volt. Munkánkat csak idény­munkának tekintették. Hetenként mindössze 38—40 órát dolgoztunk. Télen pedig „pihenőre" küldtek. 1938 után pedig, amikor a nagy háborús rendelések miatt fokozódott a mun­ka, naponta 12—18 órát is dolgoz­tunk, ami kevés különbséget Jelen­tett, mert csak néhány pengővel ad­tak többet. ' Balázs Béla normája 120 százalék. Erre a nagyobb teljesítményre első­sorban az állami érdek, másodsor­ban pedig a családi állapotok meg­javiiísa ösztönözte. — Csoportonként dolgozunk — folytatja, Balázs Béla —, hogy a termelés mennél jobban menjen. Sa­ját munkám elvégzése mellett cso­csoportommal is törődök, hogy a kiszabott programot minden hónap­ban teljesítsük. Ezután Bokor Ferenc mester el­mondja. hogy az élmunkás mozga­lom fellendíti az üzem teljesítőiké­pességét. Az élmunkások — mond­ja — valamennyi dolgozó munkáját irányítják, mert amikor a többiek látják, hogy ők miként törődnek a munkával, ők is igyekezni fognak, hogy Jobb eredményeket érjenek el. munkaversenyről szólott. Beszéde so­rán rátért a munka jobb megszerve­zésének lehetőségeire. Ha az üzem jól dolgozik s nagyobb eredménye­ket ér el, a nyereség nagysága sze­rint jutalmakat osztanak szét az üzem dolgozói között — abban az arányban, ki hogyan járult hozzá a teljesítmények eléréséhez. Az egyes műhelyek önálló vezetése nemcsak az üzem, hanem az alkalmazottak ér­deke is, mert ezzel végre magvaló­sul a rendes munkamenet, többet jobbat és olcsóbban fognak termel­ni, amitől pedig az életszínvonal emelése és az állam jóléte is függ. Supka beszámolója után egyes dolgozók szólaltak fel. Ambrus az ifjúság részéről fel­hívta a dolgozókat, hogy mind­nyájan kapcsolódjanak bele a mun­kaversenybe s hogy kötelezzék ma­gukat arra. hogy az összszakszerve­zet második kongresszusáig telje­sítsék az ötéves tervben foglalt ez­évi termelési feladatokat! Supka titkár erre külön bizottság összeállítását javasolta, amit a jelen­levők egynanüülag el is fogadtak. A bizottság íelauata lesz, ho 0y a kitűzött határidőben felülvizsgáljon minden lehetőséget arra vonatko­zólag, hogy ezt a nagyfontosságú ajánlatot teljesíteni tudják-e az összszakszervezet második konresz­szusáig. A munkások, mint látjuk, nem­csak dolgoznak, mint azelőtt, hanem belefolynak a vezetésbe, ami nagy felelősséggel jár. Elkövetnek min­dent, hogy minél jobban alapozzák meg munkájukat, mert tisztában vannak azzal, hogy csak jól átgon­dolt munkával "érhetnek el nagyobb eredményeket. A füleki dolgozók valóban meg­értették az új törekvéseket és meg­tesznek mindent, hogy becsületesen állják meg helyüket a Munka nagy harcában. (P—i) VEGYES HÍREK T Üléseznek a dolgozók A kora délutáni órákban az üzemi párttagok az étkezdében gyűlést tartottak. A határozott, markáns munkásfejek érdeklődve hallgatták végig Supka, a fiatal gyári párttit­kár beszámolóját. A 'normákról s a — A telefónkőzpontok alkalmazot­tai egymással versenyeznek. A rum­burki járási nemzeti bizottság tele­fonközpontjának alkalmazottai a mi­nap versenyre szólították fel az egész kerület járási és helyi nemzeti bizottságait. A verseny tárgya az, hogy minél kevesebb városközi be­szélgetést bonyolítsanak le, ilymódon ugyanis nagyobb összegeket takarít­haatnak meg. A versenyre már eddig is több teleTónközpont jelentkezett. A jó teljesítményt nem a fontos beszél­getés elmulasztásával akarják elérni, hűlném úgy, hogy ügyeiket pontosan elintézik s ezzel sok beszélgetést ki­küszöbölnek. — IVÓVÍZ Jegyre. Egész Francia­ország területén különleges forró­ságot és szárazságot észleltek. A legnagyobb forróság, melyet Fran­caországban az utóbbi években tapasztaltak, Toulouse városában volt, ahol 38 fokra emelkedett a hőmérő. Ezt a forróságot igen meg­sínylette az egész francia mező­gazdaság. A vízhiány miatt az áramszolgáltatás Is sok helyen szü­netel. Franciaország egyes vidé­kein ftlyan súlyos a vízhiány, hogy ivóvizet csak Jegy ellenében ad­nak. Franciaország népe türelmet­lenül vár az esőre, de a meteoro­lógiai állomás jelentése szerint a jelenlegi szárazság és forróság még egy hétig eltart. — A« magyarországi elpőfeldol­p07.fi nemzeti vállalat ez év máso­dik feléhen 1 millió pár cipőt ho­zott forgalomba, melyből 50 szá­zalék női, 10 százalék férfi és 30 százalék gyermekcipő volt. Az új minták között szerepelnek a köny­nyü típusú férficipők is. Ez év­ben a cipővásárlók 256 modell kö­zött válogathatnak. A cipőket az egész ország területén az államo­sítot üzemek hozzák forgalomba. — E napokban zárult le a bel­giumi Knnkke la Zouteban a nemzetközi filmfesztivál, melyen 24 nemzet vett részt. Mint az előrelátható volt, az első díjat a Siiscia film világhírű rendezőjé­nek, Sicanak „A biciklik tolvaja" című új filmje nyerte. A fran­ciák több díjat kaptak, az USA két díjat, Csehszlovákia egy dí­jat nyert egy bábjáték filmmel. — Lengyel tanoncok érkeztek Csehszlovákiába. Vasárnap harminckét­tagú lengye' tanoncfcüldöttség érke­zett Brnóba A tanoncok mind a len­syel ipari üzemekben dolgoznak és tíznapos tartózkodásra jöttek Cseh­szlovákiába.

Next

/
Oldalképek
Tartalom