Uj Szó, 1949. július (2. évfolyam, 69-93.szám)

1949-07-03 / 71. szám, vasárnap

8 UJSZ0 1949 Július ? Reakciós és államellenes elemek lázítottak és fosztogattak Levoéán (Folytatás az 1. oldalról.) rangokat. A megerősített biztonsági alakulatoknak az esti órákban sikerült helyreállítani a rendet. Pénteken reggel a kassai járásbíróság szenátusa előtt megkezdődött a lőcsei zavargások vezető! elleni per tárgyalása. A vádlottak padján Jurík Rudolf, Grecková Helena, OnderuS Stefan, Neubauer Mária, Such^ Michal, Zvaleny Stefan, Fridel Michal, OnderuS Ondrej, Zambó Ján, és Bednár Valent ültek. Polgártársaik elleni fegyveres támadás, rablás, gyújtogatás, súlyos testisértés volt, vádját emelték ellenük és valamennyiüket a lázadás bűntettével is vádolták. A vád ismertetése után sor került az egyes vádlottak kihalgatására. Jurik Tanár csupán a tüntetésen való passzív részvételt ismerte be, míg a vád összes többi pontjait tagadta. Grecková Helena szintén tagadja a tüntetésen való aktív részvételét, csupán azt állítja, hogy a zavargások napján egy csomó emberrel beszélt, egészen a késő éjszakai órákig kint volt az utcán, jóllehet egy heti távollét után ma tért haza; férje és otthon kisgyermeke van, OnderuS Stefan beismeri bűnét. Beismeri azt is, hogy az összegyűlt tömegnek ezt kiáltották: »Hívők, ne féljetek és tartsatok ki!« Bevallja továbbá, hogy használta ezt a kifejezést is: »A Papunkat nem adjuk, inkább harcolni fogunk!« Vilkovská szintén csak részben érzi magát bűnösnek. Beismeri, hogy küldöncöket küldött a környező falvakba, azzal az üzenettel, hogy a lőcsei plébánost le akarják tartóztatni. Továbbá azt ls beismeri, hogy a többiekkel együtt megkongatta a vészharangot. Az ügyész: »Mít akar a harangozással elérni ?« Vilkovská: »Hogy az emberek segítségre jöjjenek?" Ügyész: De kinek a segítségére jöjjenek? Tud ön arról, hogy valakit is a katolikus papság soraiból letartóztattak volna? Vilkovská: Nem tudok. Neubauerová vádlott szintén csak részben érzi magát bűnösnek. Beismeri azt, hogy részvett a lakások szétrombolásában. Maga látta, hogy a tüntetők a lakásokból ezüst berendezési tárgyakat és más értékes dolgokat hurcoltak ki. Ez a tény ls bizonyíték arra, milyen emberek használják fel a nép vallásos érzéseit éppen ellenkező célokra. Suchf vádlott beismerte, hogy Zvalenvvel együtt Stankót ütlegelte. A többi vallottak is részben beismerték bűnösségüket. Jellegzetes volt, hogy a tárgyalóteremben veszekedés kezdődött közöttük, amelyben egyik a másikra akarta hárítani a bűnt. A vádlottak kihallgatása után megkezdték a tanúkihallgatásokat. Ondrejéák Ondrej, a lőcsei járás nemzeti bizottság elnöke megerősítette a vád által felsorolt bűntetteket és a vádlottak között rámutatott azokra, akik résztvettek megtámadásában. Kozák Ján kórházgondnok, a járási nemzeti bizottság előadója, beszámolt azokról a körülményekről, hogyan ment el Vojtas plébánosért és hogyan támadta meg a tömeg. Michalik Anton részletesen elbeszélte a zavargások lefolyását és összegezte a károkat, amelyeket a zavargók lakásában okoztak. Stas Jözsef tanú saját szemével látta, amint Vilkovská és a többi vádlottak ütötték-verték a járási nemzeti bizottság elnökét, Ondrejéákot. Sulik FrantiSek rábizonyította OnderuS vádlottra az egész akció kezdeményezését és maga is saját fülével hallotta, hogyan hívta fel OnderuS a tömeget a lőcsei politikai tényezők megtámadására. • Matejko tanú Greckovára bizonyította rá kijelentéseit. A bíróság 27 tanút hallatott ki és ezzel a bizonyítási eljárás befejeződött. Pénteken, a késő esti órákban hozta meg a kassai bíróság büntető tanácsa az ítéletet. Az ítélet indokolásában a bíróság kifejti, hogy a vádlottakat a vád egész tartalmában bűnösnek Ismerte el a büntetőtörvénykönyv I. törv., 155. §-a szerint minősülő lázadás bűntettében, valamint fosztogatás, rablás és súlyos testisértés bűntetteiben. A három fővádlottnak a bűntettben való vezetőszerepét a bíróság megállapította, minősítette és ezért Mária Vilkovskát 10 évi fegyházra, Stefán OnderuSt 8 évre, Mária Neupauerovát pedig 7 évre ítélte. A többi vádlottat: Michal Such^t 3 évi, Rudolf Jurikot 2 évi, Valent Bednárt 2 évi, Michal Pribékét 2 évi, Jan Zembát 2 évi, Helena Greckovát 1 évi, Stefan Zvalenyt 1 évi fegyházra ítélte. Onderus Ondrejt és a többi vádlottakat a vád és annak következménye alól felmentette. Az államügyész az ítélet s/lyosbítását kérte. Megalakult a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesiiletének rimaszombati helyicsoportja Rimavská Sobota ősrégi kispolgári város. Polgársága mindig arról volt híres, hogy valahányszor az első világháború előtt képviselőválasztás volt, mindig harcba indult a kossuthi eszmék mellett. Ez a hagyománya ennek a városnak és ezt bizonyltja a mai alakuló közgyűlés is, ah.ol. az első megjelentek között idősebb magyar iparosokat láttunk. Ez a réteg mindig haladó gondolkodású volt, — a 48-as gondolat mellett mindig síkraszállt és az elsá republika idején is köztiszteletben örvendett példás lojalitása miatt. A rimavská sobotai magyar ifjúság nagyrésze ezeknek a negyvennyolcas cíviseknek leszármazottja. , Június hó 26-án, délelőtt fél 10 órakor zsúfolásig megtöltötte az Ipartársulat nagytermét az alakuló közgyűlés közönsége. Az alig három héttel ezelőtt megalakult magyar dalárda Lévay katolikus kántor vezetésével elénekelte a himnuszt, maid sor került a díszelnökség megválasztására. A kultúregyesület tiszteletbeli elnökévé a Kommunista Párt járási vezetőségének elnökét, Koziner Imrét, a tiszteletbeli elnökség tagjaivá pedig: Molitoris Bélát, a járási közművelődési tanácsos felügyelőjét, KriSka József, Nagy Benedek, Hronec János munkásokat, Réthy László kereskedőt, Pinka László munkást és Hank Sári tisztviselőnőt választották meg egyhangú határozattal. Koziner Imre megnyitó beszéde A közgyűlést Koziner Imre. tiszteletbeli elnök nyitotta meg. Beszédében rámutatott arra az elengedhetetlen történelmi folyamatra, amely 1945-től 1948' februárjáig lezajlott. A dicsőséges februári eseményeket méltatva, feltette a kérdést: „Történelmi szempontból és különöskéippen a Dunamedencében élő népek de

i mokratikus fejlődése és a népi demokráciák kiépítése szempontjából mi volt a fontosabb: az, hogy az itt élő magvarok helyzete javulíon-e, avagy pedig az, hogy a csehszlovák népi demokrácia és a magyar népi demokratikus köztársaság nvuitson előbb egymásnak testvéri kezet? Minden józanul gondolkodó ember tudja, hogy az utóbbi volt a fontosabb és époen ezért, türelemmel meg kellett várni, amíg a magyar reakciós erők és a népi demokratikus erők megvívják nagy élet-halál harcukat. A nagy küzdelemből a Magyar Dolgozók Pártja, mint a magyar proletariátus élcsapata került ki győztesen és miután 1948 februárjában az itteni reakcióra is halálos csapást mértünk, elérkezett az Ideje annak, horpi a két nagy népi demokrácia megtalálja az egymáshoz vezető testvén összefogás útját. Az itteni magyar dolgozók ezt az időt fegyelmezetten és türelemmel várták be és a dicsőséges februári eseményeknek köszönhetjük, hogv a magyar dolgozók a Csehszlovák köztársaság egyenjogú és egyenrangú potgáraivá váltak és hogy ma városunkban is megalakulhatott a Csehszlovák Magyar Dolgozók Kultúregyesülete. Ez a kultúregyesület a szocializmust írta zászlajára és ez az egvetlen biztosíték arra, hogy e kultúregyesület révén a szlovák, cseh és magyar dolgozó még közelebb kerül egymáshoz, hogv végleg ledőlnek az egymást elkülönítő és a kapitalista reakció által mesterségesen emelt válaszfalak és hogy végleg és örökre megszűnik mindennemű és mindenfajta sovinizmus. A szocialista kultúra, a testvéri összefogás kultúrája és. amikor ebben a kultúregvesületben Petőfit, Hviezdoslavot, Puskint, Adyt. József Attilát fogjátok szavalni, amikor Jllemnickvt. Móricz Zsigmondot, Gorkilt fogjátok idézni, amikor Bartókot, Smetanát,, Kodályt fogjátok zenélni és énekelni, ugyanakkor át kell hogv hasson benneteket az a szent tudat, az a magasztos érzés, hogv egyben ily módon is építitek a szocialista Csehszlovák köztársaságot. minden itt élő dolgozó drága hazáját. koziner Imre tartalmas felszólalása végén a közgyűlés egy perces néma felállással tisztelgett a köztársaság mártírjai: Julius Fufík, Ján Sverma, VI. Vanfura. Steiner Gábor, Kosik István, Zsabka Sanvf, Turzó István, Szabó István, Gyuvát János és Cernoek? emlékének, Beszéde után Takács Ágneskanagy tetszés mellett elszavalta Svetozár Húrban Vajansk£: A kis drótos című versét. Ezután V. Molitoris, a Közművelődési Tanács felügyelője nagy beszédben ismertette a kultúregyesület céljait, kihangsúlyozta a sovinizmus elleni harc és a proletárinternacionalizmus szükségességét. ígéretet tett. hogy a Közművelődési Tanács a magyar kultúregyesület célkitűzéseit szivből támogatja. Mindent el kell követnünk — mondotta Molitoris —, hogy a magyar és szlovák dolgozó testvéri egyesülésben épitsék ki a népi demokratikus államunkban a szocializmust Kérte a magyar kultúregyesületet hogy együtt működjön a Matica Slovenskával, mert >. a cél közös: erős független, szocialista Csehszlovák köztársaság. Molitoris beszédje mély benyomást keltett. Utána ifj Konec Gyula Petőfi Sándor „Szabadság" c versét szavalta el. maid a különböző hivatalok és szervezetek üdvözlésére került a sor. A járási nemzeti bizottság nevében szlovák nyelven Vargan tanító üdvözölte a közgyűlést, majd Petőfi Sándor verséből citálva rámutatott arra, hogy míg az egykori magvar nemes egyetlen büszkesége ez volt„Nem írok, nem olvasok, én magvar nemes vagvok", addig a magvar dolgozó figvelmét már a szocialista kultúra felé fordítja, mert jól tudia. hogy csak ez vezeti egv szebb, boldogabb és emberibb élethez. Utána magvar nyelven ugyancsak a járási nemzeti bizottság nevében az öreg kommunista harcos, a börtönök útját járt magyar dolgozó. R*thv elvtárs köszöntötte a közgvűlést. Tartalmas beszédében párhuzamot vont a kapitalista és a szocialista kultúra kö'ött és meggvőző szavakkal mutatott rá arra. hogv a mfg a kapitalista reakció kultúrája újabb gyilkos, véres háborút akar, a szocialista kultúra örök békét hirdet és amig a ka-, pitalizmus kultúrája az elnyomást hirdeti, a szocialista kultúra lelkileg is felszabadítja a dolgozókat. Megjelölte a Magyar Dolgozók Kultíiregyesületének igazi céljait, a testvéri összefogás szükségességét, egyben harcot izent a soviniszta reakciónak Nagy tetszéssel fogadott beszéde után a helyi közigazgatási bizottság és a járási Kommunista Párt nevében KriSka József munkás üdvözölte a közgyűlést. A Kommunista Párt helyi szervezete nevében Dinaj tanár üdvözölte a közgyűlést. Párhuzamot vonta kispolgári nacionalizmus és a vont a kispolgári nacionalizmus és a a lenini-sztálini tanitás alapján rámutatott a helyes nemzetiségi politikára, a dolgozók nemzetközi szolidaritására. A Szabadságharcos szervezet nevében Wágner tanító hirdette a magyar és szlovák dolgozók együttműködésének szükségességét. A Sokol sportegyesület nevében A. Faragó, városi tisztviselő üdvözölte a közgyűlést, sok sikert és eredményes munkát kívánva az Egyesületnek. R vezetőség Az üdvözlések után a jelölőbizottság listája alapján a közgyűlés egyhangúan a következő vezetőséget választotta meg: Elnök Demeter Bálint munkái, alelnök Réthy István munkás, pénztárnok Kovács Béla munkás, titkár Gabonás Tibor városi tisztviselő, ellenőrök: Reicher Sándor elektrotechnikus és Réthy István né. A választmány tagjai: Hronec János munkás, Gulyás László szövetkezeti alkalmazott és Pinka László munkás. Az elnökké megválasztott Demeter Bálint gondosan felépített beszédében ismertette a kultúregyesület célkitűzéseit és meggyőző szavakkal hangoztatta, hogy ez a kultúregyesület nem akar versenyre kelni a Matica Slovenskával, ellenkezőleg, a legőszintébb együttműködést hirdeti. Igazi szocialista és népi kultúrát akarunk — mondotta — olyan kultúrát, amely ledönti a közöttünk lévő válaszfalat, olyan kultúrát, amely még az írmagját is kiírtja a sovinizmusnak. Mi a testvéri összefogás kultúráját hirdetjük és ezen a kultúrán keresztül meg akarjuk valósítani az itt élő dolgozók egységes frontját a reakció ellen. Azt akarjuk — mondotta Demeter Bálint —, hogy ez az ország minden dolgozó szeretett hazája legyen és azért harcolunk, hogy itt soha többé a Horthy-bestiák uralma vissza ne térhessen. Utunkat megjelölte az itt élő dolgozók nagy vezére, Gottwald elvtárs és ez az út a szocializmus útját, amely meghozza mindannyiunk szebb és boldogabb jövöjét. Mi ennek az országnak a függetlenségéért harcolunk és ha kell, feláldozzuk életünket is a népi demokratikus csehszlovák köztársaságért — fejezte be beszédét Demeter Bálint. (... erim) LJEV SLA VI N: SZINJEUSZOV TEVEDESE A kapu egyenesen a pusztára nyílik. A ház vadonatúj. Es mikor a kályhákba alaposan befütenek, a frissen mázolt fal úgy illatozik, mint az erdő: a fenyves és gyanta szaga terjed a levegőben. Ez a gyártelep klubja. A széles ablakokból a Dzsongngut vad hegytömege látszik, a sziklák kőzött mint őrtornyok, ércesen csillognak és lassan forognak az óriásdaruk. A lejtő alján zakatolva, akkurátus fehér felhöcskéket eregetve fut a kisvasút. Olyan lassan jár, hogy a kis rénszarvasfogatok, melyek a hegyről leszaladnak, könnyen elhagyják. A tiszta fagyos levegőben világosan látható a rénszarvas ágasbogas koronája és a tanguz kocsis pipájából szálló füst. A kulb zajos; újévi hangversenyre készülnek. Szenja Szinjeuszov, a tizennyolcéves szerszámkovács, Sura Iszjakovával üldögél együtt. Legjobb ruháját vette fel, a barnasávosat Selyemnyakkendőjét elegánsan kötötte meg. Szenja a precíziós szerszámok műhelyében dolgozik. Szakmája a körzők zárainak csiszolása. A zárak amúgy nyersen, érdesen kerülnek hozzá az öntőből, Szenia a legfinomabb és legérzékenyebb műszerré varázsolja őket. Még csak egy hónapja, hogy Moszkvából ideérkezett és ezen az északi földön mindent vadnak és érdekesnek talál. Most azzal foglalatoskodik, hogy régi kortonpapírokból ruhatári cédulákat vagdosson ki. Szokatlanul hallgatag. Egyáltalában nincs beszélgető kedve Megelégszik azzal, hogy Surocskával lelipf. még ha nem is néz rá és szemesarkából homályosan látja a lány édes arcvonásait. Szándékos lassúsággal vagdosta a papírt. Surocska a telep távirásza. Karcsú leányka, csupa élénkség, mozgás. Szaval, közben bele-belepillant könyvébe: „És elhullott, sorsát betöltve Ahogy ifiúhoz illik. Arccal előre. A haza földjét ölelve Mindhalálig". — Ezt Utkin írta. Tudja? Báliruhája alól ormótlan nagy filccsizma bukkant ki A hó még nem olvadt meg rajta. Bosszankodva nézett Szinjeuszovra: mit hallgat ei a fiú? Miért oly néma? A másik sarokban Szofja Ilyinisna Bilibina, a káderosztály parancsnoka próbálja Rozina áriáját a Szevillai borbélyból. Vaszia Moszkatelnyikov, a höenergiacentrálé örökké mosolygó szelid mérnöke kiséri tiszteletteljesen. Hosszú ujjai fürgén futkároznak a harmonika keskeny billentyűin. Szofja Ilyinisnán választékos ízlésű fekete „háromnegyedes" kosztüm van, ősz haja elegáns frizurába van rakva, görbe orrán cvikker ül. A szünetekben Ignát Ozerkovval civakodik. Ignát az ecsetekkel, festékkel babrál az asztal fölé hajolva. Az előző esti előadásról vitatkoznak, melynek ez volt a címe: „Az angol liberalizmus a világiőke szolgálatában". Tulajdonképpen nincs köztük nézeteltérés abban, hogy az előadás rossz volt és hogy a tartományi felolvasótársaságnak ezt a tehetségtelen-tagját többé nem kel! hívni. De bármiről folyjék is a, szó, Szofja Ilyinisna mindig úgy beszél, mintha veszekedne. Nyers hévvel támad, félbeszakíthatatlanul, néha féktelen gorombaságok szaladnak ki a száján. Ignát Ozerkov fiatal és nagvon megállapodott ember. A hon védő háborúban az első fehérorosz hadszíntér neves aknásza volt. Nehézkesen fejezi ki magát. A sok merész robbantás, mely a Dzsongngut gerincét felszakította, az ő kezemunkáia. Mos! finoman ecsetvonásokkal rajzolja a hangverseny plakátját. Cikornyás betűkkel írja: „Sapogirov professzor előadása az elmúlt év politikai és közgazdasági eredményeiről. Tánc. Konfetti". Eközben beszél. — Ügy értem Szofja Ilyinisna, hogy az ő szocializmusuk — bocsánatot kérek, fabatkát sem ér. — Mi az — harsogja oda se hallgatva Szofja Ilyinisna —, hogy a bányákat és bankokat államosítják és a milliárdosokat meghagyták? Es a koldusokat meghagyták? Kerekre nyitja ajkait és olyan tiszta és erős futamot vág ki, hogy még a Borovszky-testvérek is — három atléta a petróleumfinomítóból, akik a póduimon gyakoroltak — abbahagyták munkájukat, leengedték a ijlyzókat és elragadtatottan bámulták az énekesnőt. Surocska eközben kedvetlenül mondja: — Maga egyáltalában nem figyel rám, Szenja. Ekkor észreveszi, hogy Szinjeuszov a lábát nézi, gyorsan selyemszoknyája alá húzza és haragosan folytatja: — Csodálkozik, hogy csizmában vagyok? Nohát, maga a lakásbizottság elnöke. -Mi lányok még mindig a tanyákon, kunyhókban vagyunk elszállásolva. Azt, hogy éjszaka milyen hóvihar volt, maga nem is tudja. Az egész utat befútta. Szenja dörmög. — Nem baj. Egy hónap se telik bele és valamennyien átköltözhetnek a telepre. A kivágott számokat szép rendesen kupacokba rakja az asztalon. — Megy? — kérdezte ijedten Surocska. — Tudja Surocska, rámbízták, hogy Sapogirov professzort a szovjet gazdasági központból elhozzam. — Ki az? — Moszkvai tanár. Bölcsész. A szovjet gazdaság látja vendégül. Szenja sajnálkozva néz körül a zsivajgó teremben és kedvetlenül tart az ajtó felé. Arcába csap a fagyos puszta lélegzete. A hóbuckák közt ment a keskeny ösvényen. Sebesen lépdelt, erélyesen lóbálva kaijait és mosolygott valami nagy boldogító erő érzetében, ami eltöltötte. Mindent csodálatosnak talált, azt, hogy a világon van ez az édes, bájos Surocska, azt, hogy a hó olyan ragyogó kéken, karácsonyfaszerűen világít, hogy a hideg levegőben vidám erő lüktet, mint a jó borban és azt, hogy bár még csak egy hónapja van itt, már tehetséges, jó mesterembernek ismerik és hogy a nap oly dicsőén ragyog a derűs égen, nemsokára megismerkedik a híres moszkvai tudóssal és valószínűleg érdekes beszélgetésbe elegyedik vele. Ez a mai este szokatlanul derűsnek ígérkezik és sokat táncolhat majd Surocskával. Általában mindezt egészen röviden így fejezhetné ki: jó élni! A puszta teljesen sík volt, ameddig a szem ellát, olyan, mint valami ünnepi abrosz, melyet tündöklően kikeményítettek. Még a lemenő nap éles fénye sem fedezhetett fel benne semmi gyűrődést (Vége következik.), A Bíró-vonósnégyes hangversenye Trencsénteplicé n Az idei trencsénteplid zenei ünnepségek hangversenyén a Bartók-versenyen kitüntetett budapesti Bíró-vonósnégyes szerepelt. Stílusosan összeállított müsoru' kon Mozart, Beethoven és Bartók műveit hal'ottuk. A műsor legkiemelkedőbb száma Bartók VI. vonósnégyese volt. A mű, amely a zseniális magyar zeneszerző legutolsó kamarazene műve, megrázó hatást gyakorolt a hallgatókra. A bevezető viola-szóló témája adja a mű alaphangulatát, amely vezérfonalként vonul át az egész művön. A második té'el „Indulója" a háború vízióját tárja elénk, a „Burletta" mögött a szerző gúnyos fintorát érezzük a problémamentes élet felé. A kiváló magyar kvartett rendkívül nehéz feladatát brilliánsan oldotta meg. Plasztikus előadásmód, az együttjátszás tökéletessége, óriási technikai nehézségek bravúros kivitele, magával ragadó temperamentumuk, legfőképpen pedig a négy művész (Bíró József, Goitein Frigyes, Vámos László, Fejér György) külön-külön és együttesen gyönyörű zengő tónusa képezik kiválóságukat Mindezen erényeiket csillogtatták Beethoven (opusz 95, f-moll) és Mozart dissonanzen vonósnégyesében párosulva a klasszikus mértéktartással és stílusos előadásmóddal. A hangversenyen megjelent Bierdiajew, a kiváló lengyel karmester s a legnagyobb elragadtatással nyilatkozott az együttes kiváló zenei teljesítményéről. Valóban ez a hangverseny méltóan illeszkedett be a rendkívül ízlésesen és szakszerűen összeállított magas színvonalú fesztivál műsorába.