Uj Szó, 1949. július (2. évfolyam, 69-93.szám)

1949-07-24 / 87. szám, vasárnap

Főiskolások Esrigádmunkán Egy héttel ezelőtt a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség kékinges katonái özönlötték el Magyarból utcáit: biatisiavai luisnoiasou jót teK, az itteni a*iajui birtokon segiteiu az aratas munkájánál. Xóbbnyire orvostunnaiígaloit. Semieges niegligyeiok szerint mar legalabb oly jol kezelik a kaszat, műit a bonckést. Kaszára térim szotesen csak ott van szükség, ahol a gabona a rossz időjárás következtében megdőlt. Az aratás különben gépek segítségével folyik. Az itteni gazdasagban kontuajn is van. Ennek kezeléséhez elég néhány munkás, aunal többet és többen dolgozunk az arató- ée önkötözőgép nyomában. A traktor eleinte a végtelenségig szaporította a munkát, a brigád azonban nem hagyta magat és ma már miuüuutaian szinte a sarkára lép, olyan iramban rakja a kereszteket. Maga az aratás a het vegén befejeződik és hétfőn minden v alószínuség szerint csépelni kezdünk. Ez a hataiiuas iram és a fáradságot nem ismerő lendület annak a ténynek köszönhető, hogy a brigádotok többsége tavaly rész vett az Ifjúság Vasútjának építésén és ott eltanulta a munka új formáit. Az egyes szakaszokban versenycsoportok alakultak. A versenyző csoportok, a szakaszok közötti nemes vetélkedes ami az elért százalékokat illeti — a munkát örömteljessé és céltudatossá teszi. Senkinek nem teher a hajnali, esetleg éjjeli ébresztő. Tudjuk, milyen fontos a bő termés idejében való betakarítása és mindegyikünk szívesen dolgozza le a 10—11 órát naponta. S a brigádosok fáradhatatlanok. Este mosdás és vacsora után kimennek a faluba és barátkoznak a helybeli fiatalsággal. A brigád főhadiszállása megbeszélést folytat a CSM helyi vezetőivel közös gyűlések rendezését illetően. Magyarbélen az Ifjúsági Szövetségnek mindössze 20 tapja van. Ezt ° szégyenletesen kis taglétszámot úgy magyarázhatnék, hogy a magyar fiatalság eddig bizalmatlan volt. A helybeli CSM sorai azonban most sem növekedtek meg, amikor a nemzetiségi kérdés teljes és igazságos megoldást nyer. A magyarbéli lányok és fiúk „óvatosak". Nos, ezt akarjuk megmagyarázni barátainknak a közös gyűléseken: ma már nem kell óvatosnak lenni, az úgynevezett politikai közömbösség nem helyénvaló és nem is lehet vele országot épít -ni. Ittlétiinh első vasárnapján barátságos futballmérkőzést játszott egymással a helyi sportegyesület és az aratóbrigádi tizenegyese. Asztaltennisz-bajnokságot is tervezünk. A város jzlovák és a falu magyar ifjúsága az együtt töltött néhány hét alatt meg fogja egymást ismerni és szeretni. Ez nagymértékben hozzájárul a most épülő új társadalom és a nemrég újjászervezett Ifjúsági Szövetség megszilárdításához. Egyben annak is biztosítéka, hogy az aratás '"s cséplés végeztével a magyarbéli ifjúsági szervezet liata! Tna:;abb s erősebb lesz a mostaninál. Sz. Gy. A VÍZ CSODÁI Eldorádó mesebeli országára mindenki emlékszik még valószínűleg gyermekkorából. E különös tájon mézeskalácsból voltak építve a házak", kolbászból fonott a kerítés, bort merítettek a kutakból és tej csörgedezett a folyókban. Érdekes, hogy ennek az Eldorádoról szóló ősi regének egyes részletei a valóságban is megvannak a föld bizonyos exótikas vidékein. A tudomány ma már egész sor ilyen csodálatos jelenséget ismer és például a világ vizei között találunk különös tréfákat a természet eme furcsaságaiból. „Édesvízi folyók", mondjuk a tenger sósvizétől való megkülönböztetésére. De ez a megjelölés teljesen csődöt mond az alábbi különös esetekben. Az amerikai kontinensen, Chile és Argentínia határán van egy kis folyó, a Rio Agrio. Senkise isineri a nevét, ha nem nem lenne vizének egy érdekes tulajdonsaga: ebben a folyóban ugyanis ecet folyik! Oly savanyú a vizev hogy teljesen ihatatlan s az állatok, lovak, szarvasmarhák, meg a mezei vadak inkább elpusztulnának a szomjúságtól, sem hogy a vizéből igyanak A Rio Agrio alsó folyásánál a táj teljesen halott, nincsen növény- és állatvilága, mert mindent elpusztít a savanyú víz, sőt még a partjai is több méter szélességben egwszen kopárok Mi a titka e csodálatos savanyú víznek? A másutt előforduló savanyúvizek gyógyforrásai ugyanis ásványi eredetűek rendszerint, e folyó savanyúsága azonban növényi ' eredetű. A Rio Agrio felső folyásánál álló fák valami sajátságos erjedésen mennek keresztül, faecet képződik általuk és ez a íaecet teszi savanyúvá a vizet. Mert a forrásánál még teljesen tiszta és „normális" 4 folyó vize s csak az erdőkön keresztűlhaladtában kapja meg a savanyú ízt. Érdekes, hogy * folyóhoz közel lakó parasztok úgy hasznosítják ezt a csodát, hogy cukorral limonádéként isszák, noha ez az egészségre természetesen káros. Az „ecet-folyónak" teljes ellentéte az Egyesült Államok Nebraska államának területén levő különös kis tó, melynek a rejtélyét máig sem tudták felderíteni a tudósok. Egy régi, elhagyott agyagbányában egyszerre csak észrevették, hogy az esőzések következtében öszszegyült kis pocsolyák vize érthetetlen modon egyre növekszik, még a legnagyobb szárazság idején is. Egészen addig növekedtek ezek a pocsolyák! míg végül egy kilométer széles tavat alkottak. Egyszer aztán valaki véletlenül rájött, hogy a tó vizének íze sajátságosan édes, éppen olyan, mint a gyenge cukoroldat. S bár a tó növekedésének okát megtudták magyarázni holmi rejtett földalatti forrásokkal, de arra máig sem jöttek rá, mitől olyan édes a vize? És van egy másik furcsasága is e különös víznek. Mesebeli bájital, óriások itala ez a tóvíz. Megpróbálták ugyanis halakat és rákokat tenyészteni <» tóban s a tenyésztők maglik is megijedtek az eredménytől, olyan hihetetlenül nagyra növekedtek a hüllők ebben a vízben. Ügy látszik, ez a sajátságos é^°sség kedvez a növekedésnek. P M. (Folytatjuk). ALEXANDER FAGYÉJEV: - ÖLDR Kondrát Frolovicsot otthon találták. Az öreg ember asztala előtt ült és egy iskolai földgömböt bámult szemüvegén keresztül; két kezébe fogta a gömböt és ide-oda görgette, mint ahogyan az orvos forgatná a beteg fejét, hogy fájó torkát vagy szemét megvizsgálja. — A, á, no nézd csak, ki van itt! — kiáltott fel, szemüvegét homlokára tolva, amikoi vendéire' az ajtóból köszöntötték — Nézd, milyen úri külsőt öltött az öreg — kacsintott Sutka Maigula felé. — Megengedhetem magamnak az úri külsőt, higgyétek el — felelte az öreg komolyan. Aztán óriási ujjával a földgömbre bökve, így folytatta: — Éppen azon gondolkoztam, mennyi víz van a mi földünkön. Valóban rengeteg. Tengeralattjárókat kel) építenünk. — És akkorát penderített a glóbuson, hogy a tengerek és szárazföldek egyaránt ködbe merültek. Este lett. mire a Bársonyhágóhoz indultak. Kern haladE N G E S hattak nagyon sebesen, mert a síneket ezen a vonalon ép csak hogy lefektették, de még nem voltak szabályosan megerősítve. Naigula egyetlen ismerős tájat sem bírt felfedezni egész úton. A vasútvonal mentén kiirtották a holt erdőt, robbantással úgy leberetválták, hogy csak ágasbogas fatönkök meredeztek a földből, mint odvas, fogak csipkés törmelékei A patak most is ott csörgedezett, de partjain ugyancsak kiirtották a bozótot. Fahidak vitték rajta keresztül a vonatot. Maigula hiába kereste volna a helyet, ahol a boa-constrictort látta Mire kiszálltak, egészen besötétedett. Elindultak a sáros úton, mely az építő vasútvonallal párhuzamosan haladt. — Félek, hogy elüldözték a tigriseit. Nagyapó — jegyezte meg Maigula. — Jól van ez így. Az én napjaim is számítva vannak már — válaszolta Kondrát Frolovics halkan. Másnap reggel a Bársony-há gó nem volt többé. Maigula és az öreg tigrisvadász két kilométer távolságból figyelték a robbantást, biztos helyről, egy dombocska tetejéről, ahonnan jól láthatták a hágót és a kéksárga tajgát körül-ltörül; a fényképész, háromlábú állványra erősített nagyobbik gépével ] együtt, ugyanazon a dombon helyezkedett el. Előbb ide-oda rohanó embereket láttak a szomszédos kopár domboldalakon és hallották Sutka hangját, amint valakit szidott, mint a bokrot. Aztán megszűnt a sürgés-forgás, az emberek fedezékbe vonultak és el-, csendesedett minden Egyszerre csak a Bársony-hágó hatalmas sziklatömege lassan a levegőbe emelkedett és ott, ahol azelőtt hegyhát volt, most súlyos fekete felhő szállt az ég felé. A robbanás ncin volt olyan, mint az ágyúlövés, vagy a mennydörgés, hanem inkább olyan, mint valamilyen földalatti rázkódás; hullámokban érte a földet, úgy, hogy Maigula és Kondrát Frolovics nemcsak hallották, hanem érezték is egész valójukban A felhőből kiszóródó szikla törmelékek ágyúgolyónként döntötték ki a fákat a megngyelő domb lábánál. Recsegés és süvöltés töltötte be a világot, mintha lódobogás, puskaropogás és valami óriás-ostor suhogása vegyült volna a levegőégben. Néhány szikladarab pontosan a dombra hullot

1; az egyik a fényképésztől egy-két méternyi távolságra fúródott a földbe. De az tovább forgatta gépének fogantyúját. A legérdekesebb dolog 1 robbantás utáni harmadnapon történt. öszhajú, komoly férfiú érkezett az építkezés helyére, akiről kiderült, hogy tanár, egy földrengéskutató állomás igazgatója, amelyik ebben a körzetben földrengést állapított meg és ő azért jött, hogy a rengések okát felkutassa. Hosszú ideig nem akarta elhinni, hogy Trofiin Sutka okozta a földrengést, de amikor végre meggyőződött róla, úgy örült, mint egy gyermek. A professzor kapott egy zsák cédrustobozt és Kondrát Froloviccsal együtt vasúton küldték haza. A kettő nagyon jól megértette egymást és amikor kinéztek az ablakon, a két őszszakállú aggastyán úgy hasonlított egymáshoz, hogy az ember nem tudta volna megmondani, melyik közülük a paraszt és melyik a tanár. (Vége).