Uj Szó, 1949. július (2. évfolyam, 69-93.szám)

1949-07-23 / 86. szám, szombat

UJSZG 1949 július 16 UJSZ0 PETŐFI — AZ ALKOTÓ ÉS HARCOS Igyekezzünk a mostani százados év- | fordulón egeszen közeljutni a nagy költőhöz, mert az igazi Petőfi életpályája és művészi munkássága hatalmas tényezői lehetnek ama ember kinevelésének, aki a társadalom sorsát észszerűen, egy új, igaz és természetes humanizmus követelményei szerint tudja formálni. Zárkózzunk fel emléke köré és mutassuk meg, hogy amit a kortársak egy része az ő törekvéseiben nem tudott meérteni, azt egy utána következő késői nemzedék mégértette és ezzel igazán méltóvá lett hozzá. Hogy ez így legyen, vessünk futó pillantást életéi e, jellemére, művészi munkájára és politikai tevékenységére. Falusi dolgozó iparos és gazdálkodó gyermeke volt. 16 éves koráig apja iskoláztatni tudta Ekkor Petrovics István, a jó öreg korcsmáros tönkrement és Petőfi Sándor igazi proletár sorba jut. Hat középiskolai osztály elvégzése után abbahagyja az iskolázást és 1639— 1843-ig mint közkatona, majd mint vándorszínész szanaszét bolyong hazájában. Isszonvú gyalogutakat tesz meg. Igy egy izrien Pestről Selmecre gyalogol, hogy az ottani evangélikus iskola vezetőségétől megkapja iskolai bizonyítványát és azután gyalog megy vissza Pestre A bolyongásnak ezen évei alatt Pozsonyt is többször felkeresi, mindenkor gyalogszerrel, egyszer Sopronból érkezik' ide, egy másik alkalommal nem kisebb távolságból, mint a légvonalban legalább 350 km-re eső Mohácstól. Az üzöttségnek ebben az időszakában egy iskolaéven át Pápán diákoskodik. Ekkor már világosan tudadatában van költői hivatásának. 1844től kezdve Pesten mint folyóiratok munkatársa állandó alkalmazáshoz jut és megtudja keresni kenyerét Költői elhivatottságát társadalmi hivatásnak is érzi és egész lelkével a jogtalanok oldolán áll. „Ki ismerné jobban a nép szükségeit, mint én? — írja később — ki védelmezné lelkesebben jogait, mint én? Hiszen a nép az én vallásom, Istenem!" Üj stílust, új költészetet teremt, a nép szemével nézi a Duna-Tisza völgyét, annak embereit, szépségeit és sorsát. Nem leereszkedés ez a társadalom dolgozó rétegének világához valamilyen romantikus érzéstől vagy etnográfiai érdeklődéstől indítva, hanem öntudatos rámutatás azokra az értékekre a természet, a társadalom és az emberi lélek világában, amelyek a nép legsajátabb tulajdonai és amelyeket eddig az uralkodó osztályok vagy nem létezőknek tekintettek, vagy nem elég finomaknak és divatszerűeknek ahhoz, hogy becsüljék őket. Költői munkásságát Petőfi egy nagyobb lefadat előkészítésének tekintette s ezért írja egyik Aranv Jánoshoz intézett levelében a következőket „Ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel á!l ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék és ez a század feladata". 1848-ban pedig azt írja az akkori Pesti Hírlapban, hogy eljött az idő, amikor a nép választja képviselőit az országgyűlésre, nem pedig a nemesség. „Kaptam az alkalmon; hogy aki eddig az irodalomban képviseltem a népet, képviseljem most az országgyűlésen is" Petőfi művészetét valóban népi realizmusnak tekinthetjük, ő eredeti szemléletével nemcsak megszépíti, hanem az irodalomban valósággal birtokába veszi azt a földet, amelyről csak 100 év multán szorították félre azokat, akik megengedték, hogy a magyar mezőgazdasági dolgozók verejtékükkel öntözzék a rögöt, de azt nem, hogy jogaik is legyenek, hogy fáradságuk gyümölcse • az övék legyen, hogy örömmel és büszkeséggel nézzenek mindarra, ami a munka jogán őket illeti meg. Három egyéni sajátsága volt Petőfinek, amely hivatottá tette őt ennek e nagy feladatnak előkészítésére: I. szociális sorsa, rendkívül éleslátásúvá tete őt s igaz embei volt. Igaz volta jelentette a bátorságot, az őszinteséget és a meg nem alkuvást. Mikor 1848 nyarán látta, hogy a Batthánykormány megalkuvásra hajlandó, bevezeti a cenzúrát és már-már képes lenne magyar katonaságot átengedni a forrongó Itália forradalmi mozgalmainak leverésére, ő, a magyar forradalom balszárnyán állva, tollal és agitációval ellene szegül a jobbratolódásnak. Nem keresett és nem fogadott el hi?elgés útján vagy apró kedvezések árán szerzett jóindulatot. Társadalmi és politikai meggyőződése nevében kemény és kérlelheteten tudott lenni még legbizalmasabb barátaival szemben is, ha hibákat és megalkuvást látott náluk. 3. Az érzések csodálatos skálája zengett benne, melegség és odaadás áradt belőle akkor is, amikor a legkeményebb harcokat vívja. A hivatalos elalkuvásokkal szemben a népmozgalom embere volt és nyíltan kiállt, amikor azt tapasztalta, iogy a forradalom elalkuvói és a levert rendszer visszakísértő rossz szelleme a reakció feltámadásának veszélyét hozza. Politikai világnézetének gyökerei a dolgozó falusi nép életébe nyúlnak vissza, ahol gyermekségét töltötte, a bolyongásban és nyomorúságban töltött évek pedig az élet minden javából kitagadottak sorsával ismerte meg és végül a városi haladó értelmiség élén indított Pesten 1848 márciusában olyan forradalmi megmozdulást, amely a halogatóan dolgozó pozsonyi nemesi országgyűlés munkájának döntő meggyorsulását idézte elő. Mikor Petőfi a nemzeti és állami függetlenség követelményét hangoztatja és Bécs ellen foglal állást, amikor köztársaságot követel, tulajdonképpen a nagybirtokos főúri osztály ellen fordul, mert ennek gazdasági és politikai vezetőszereoe az abszolút monarchiával együtf állt vagy bukott. De harcolt Petőfi a megkövesedett régi megyei rendszer ellen is, mert a megyében uralkodó középnemesség a kormány és a főurak játekszere volt és ha egy felső vékony rétege be is látta reformok szükségét, nagy tömegében a maradiság fészke maradt. Végül 1848-ban és a válságos 1849-es évben az úgynevezett reformbarátok és a békepárt megalkuvó hajlandóságára ügyelt, nehogy bekövetkezzék a forradalmi lendület lefékezése és a feudális igazságtalanságoknak kapitaista igazságtalanságokkal való felcserélése. Ss. VíGíílíM FJODOR RESETN1KOV SZOVJET FESTŐMŰVÉSZ ÉLETE Dobbanó lábak üteme hangzik felém a hajnalon, mely józan fényét fúrja már keresztül zárt ablakomon. Pihent testeknek tengere búcsúztatja az éjszakát, eljött a reggel ritmusa, hozza az élet zaját. I A ma lendülő kerekét figyelem zúgó aggyal itt, hallom indulni a napot, munkástestvérek hangjait. Érzem, amint kúszik felém egy lelkesítő, forró vágy: részévé lenni a keréknek, segíteni feljebb, tovább. Dobbanó lábak üteme átjárta minden csontomat, mint pezsdítő, bátor zene, mely kételyt, árnyat elragad. Már indulok közéjük, mert száz szempár hívón integet, a munka légiója ez és vár a végtelen menet. P. O. & — Fesztivál-plakátok. A Nemzetközi Diákszövetség szétküldötte az első 6000 nagymintájú plakátot, melyek a demokratikus ifjúság Budapesten tartandó fesztiválját népszerűsíti. A szövetség szétküldte az 54 országban lévő szervezetek részére a tizedik nyári nemzetközi akadémiai játékok plakátjait is. A fesztiváli plakátok orosz, angol és francia nyelven jelentek meg és jelképesen kifejezik a béke és az emberiség egységét. A Szovjet realista képzőművészet mindjobban fejlődik. A festők alig győzik kielégíteni a meg rendelőiket. Középületek, iskolák, nyaralók és klubok, a megrendelések tömegével ostromolják a művészeket, akik igen népszerű és megbecsült emberek a szovjet társadalomban. , A szovjet művészek egyik ismert, — legutóbbi Sztálin-díjjal kitüntetett alakja Fjodor Resetnikov. A „Sztálin generalisszimusz" és a „Hazaérkezés vakációra" című nagysikerű képek alkotója. Ukrajna egyik falujában született 1906-ban. Apja falusi ikonfestő volt. Korán árvaságra jutott és mint bányamunkás tartotta fenn magát. A gyermek Resetnikov első alkotásai a helybeli színház, dekorációi voltak. A bányabizottság felismerte tehetségét és Moszkvába küldte a művészeti munkásfakultásra. Utána a képzőművészeti intézet növendéke lett és mint fiatal diák került az északi expedíciókba. Festészete valósággal hősi éposza a tudós sarkkutatók és a legénység kollektívájának. ö maga is résztvett azok munkájában. A hajó faliújságját, melyet humora miatt jeges krokodilnak neveztek el, jókedvvel és örömmel ünnepelték mindig a sarkkutatók. A nagy honvédő háború idején harci jelentéseket, katonaportrékat, plakátokat festett buzdításul a fasiszta hódítók elleni harcra, áthatva a fasiszták elleni gyűlölettől, 1943-ban megjelent a moszkvai képkiállításon „a németek Kercsben" című vászna. A megkapó, drámai kép lendületes pátosszal, eleven színekkel és mozgalmas vonalakkal ábrázolja a fasiszták krimi gaztetteit. A háború Resetnikov számára nagy iskola volt. Tehetsége ekkor érte el igazi érettségét.

t Ekkor festette meg Sztálin képét, mely a szovjet nép vezérét az alkotó munka 'pillanatában ábrázolja, amint a Sztálingrád alatti fasiszta hadsereg bekerítésének és felmorzsolásának történelmi tervét dolgozza ki. Komor színskálával, spártai egyszerűségű képet festett, amelynek minden vonala a hősiesség légkörét sugározza. KULTÚRHÍREK A NAGYVILÁGBÓL Cjr magyar történelmi opera. Horusitzky Zoltán, az ismert zeneszerző, most fejezte be történelmi tárgyú operáját. Báthory Zsigmond, a zsarnokoskodó erdélyi fejedelem a dalmű főszereplője, a történet a tizenhatodig század végén játszik, Horusitzky maga írta a szöveget is, amely prozódia szempontjából is tökéletesen simul a zenéhez. A hatalmas méretű alkotás új irányt jelez a magyar operairodalomban. A szerző már bemutatta művét a budapesti Operaház igazgatóságának s értesülésünk szerint, mind Tóth Aladár, mind Oláh Gusztáv és Nádasdy Kálmán a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott az új magyar operáról. A MARIANSKE LÁZNEI FILMVERSENVEN tizennyolc nemzet vesz részt hatvan filmmel. A Szovjetúnió filmművészetét a Micsurin, Találkozás az Elbán, Pavlov és a legújabb lett film: Jan Rajnisz képviseli. • A BUDAPESTI FILMGYÁRTÁSI MŰVÉSZETI BIZOTTSÁG két új magyar film forgatásáról hozott döntést. Augusztus első napjaiban megkezdik az első nagy magyar színesfilm, a Ludas Matyi forgatását. Ezzel egyidőben kerül a felvevőgép elé Háy Gyula forgatókönyve nyomán az Uri-muri, Móricz Zsigmond nagy regényének filmváltozata is. Az előbbit Nádasdy Kálmán rendezi, az utóbbit Bán Frigyes. KARCZAG ISTVÁN: A fölcseréli szüleiésnap Igy ette magát Tóni mindenhol; így rágódott. Még a mozihoz sem volt kedve; pedig ez már igazán a végső bajt jelenthette, mert Tónii nagy mozibolond volt. Egyszer ugyan elment egyedül; valami szovjet filmet játszottak, amely egy fiatal feltaláló nehéz küzdelméről szólt, amíg a feltaláló eljutott dicsőséges találmányához, a vadászrepülőgépek golyószórójának tökéletesítéséhez. A mozi után órákig rótta keserű bolyongással Kőbánya utcáit. — Hát bizony okosabb — kesergett magányos bolyongása közben — okosabb az embernek a saját szakmájával többet foglalkozni, miint így céltalanul nyavalyogni... Lesülhetne a pofámról a bőr, hogy így nyavalygok a huszadik században... — És csak bolyongott, bolyongott a sötét utcákban és csak társalgott önmagával, akár az egyszeri próféta. aki elkerült valami magányosságba, hogy a tízparancsolatot egy kőtáblába befaragja. Az eset után már csak a műhelyben érezte magát a legjobban. Reggelenként szinte türelmetlenül hajolt munkapadja fölé és valósággal kielégítő örömet érzett munkájában. Belsejében is megszűnt lassan a nyomás, amelyet olyankor szokott az ember érezni, ha valamilyen ijesztően sivár pusztaságban eltévedett. Az idő sem vánszorgott már. Sőt, a munka után Tóni csalódottan állapította meg, hogy megint elmúlt egy nap. Egyszer azután annyira elmerült munkájába, hogy a lefújást sem hallotta meg. A műhelybizalmi figyelmeztette erre egy figyelmeztette erre egy barátságos hátbavágással: — Lassan kisepernek, Cservenka Tóni — nevetett a bizalmi. — De nagyon beletemetkeztél ebbe a munkába!... Tóni felrezzent és készülődni kezdett: — Egyáltalán nem temetkezés — mormogta, miközben olajos kezét egy rongydarabbal törölgette. A műhelybizalmi megveregette a vállát: — Tudom, Tóni, tudom — bólintott elismerőn. Azután megint vidáman hátbavágta Tónit: — Hanem hallod-e, pajtás, hogy mit csiripelnek errefelé rólad a verebek? . . . Hogy te itt suttyomban valami újításon töröd a fejed ... Igaz lenne ez? Cservenka Tóni elpirult, mintha tettenérték volna: — Nyavalyát, újítás... — dörmögte. — Egyelőre még csak a fene eszi az egészet... De azért ez a nyomorult fogaskerék nem tói ki velem, hogy a franc állna belé ... Egyszer mégis csak kiderül a nadrágtartó titka!... A bizalmi harsányan felnevetett: — Csúnya szád van, komám, annyi biztos!. . Nyavalyát, fene eszi, meg a franc állna belé. Nem csodálom, hogy a Nagy Jani fölénybe került Cservenka Tóni úgy megmarkolta az olajos rongyot, mintha spongyából akarta volna az utolsó nedvet kisajtolni: — Kit érdekel az a tróger?! ... — kiáltotta. — Miattam akár föl is fordulhat a születésnapján! — És most már az egyik kezéből a másikba csapdosta át a rongyot és úgy markolászta. A bizalmi köpcös ember volt; állát a magasba vágva nézett fel Tóni arcába: — Kinek a születésnapján? — kérdezte nyájasan. Tóni egy pillanatig rámeredt az olajos rongyra. Azután le a bizal mira. De a bizalmi szóhoz sem engedte jutni, máris folytatta: — Ne izgulj, koma, ne izgulj! És legfőképpen ne nyúlj durva kézzel olyasmihez, ami a szivedhez közeláll!... Ezzel a fogaske rékkel is!... A fene eszi, mondod, meg a fráz állna belé ... Közben, látom, beleadsz apait, anyait. Egyáltalán, tudod te, hogy mit jelentene az, ha sikerülne a dolog? Sokezer megspórolt percet és sokezer megspórolt forintot!... Nem is beszélve a becsületről! ... Na meg a jutalomról, amit neked hozna a konyhára!... Látod, én a helyedben, más szavakkal közelednék hozzá! ... Ügy kezelném, mintha csak egy lányt akarnék magamnak meghódítani... Nem gorombán, nem közönségesen ... Cservenka Tóni földhözvágta a rongyot: — Hagyja el már, Dános elv társi Ha ilyen fuvolaszót hallok, azonnal elkezd az egész testem viszketni!... A bizalmi komoly arccal bólogatott: — Furcsa természeted van, Cservenka Antal, annyi szent. Jó fejű gyerek vagy, de makacs, goromba és még zárkózott is ... Ez a természet sok zavart okozhat a lányoknál. De nem okoz mindig zavart, ha az ember egy masinát akar meghódítani ... A masina és a nő, persze, két különböző dolog ... De azért egy géphez sem lehet gépiesen, durva lélekkel közeledni, az is megbokrosodik és nem áll kötélnek ... Bezzeg, ha szép gyengéden közeledünk hozzá, pláne, ha tudjuk is, hogy az már miénk, kezes lesz a gép, akárcsak az a nő, aki már vonzódik hozzánk ... Még valami szépet, valami különöset is ad nekünk... Cservenka Tóni, mint akinek a fogát húzzák, felüvöltött: — Szépet, különösei!... Hagy ja abba, Dános elvtárs, látom már, honnan fúj a széli... Magát az a dög Matild küldte a nyakamra! ... A bizalmi szelíden megdöfködte az öklével Tóni hasát: — Bikficházi pupák ,,, mondta részvétteljes hangon. — Minek nézel engem, szerelmi levélhordónak? ... A Matild a te dolgod, pupák... Az viszont az én dolgom, hogy egy született újítónakbeszéljek a fejével... Kilestelek, jó úton haladsz: az anyatermészet is újítónak szánt ... Makacs vagy, önfejű és kerülöd a felesleges szót... De ne légy túlmakacs és nem kell mindig az érzéseidet gorombaságokkal elnyomni! ... Ne szégyelj szépen beszélni! Mindenhol előbb eléred a célod, ha szépszóval fogsz hozzá! .. A Matildnál nem tudom, hogyan áll a helyzet, nem is érdekel, de hogy ez az újítás rövidesen a tiéd lesz és hogy a meghódított percek és forintok a mindannyiunké lesznek, abban biztos vagyok, pupák ... Tóni vörösen meredt a bizalmira. Azután lassan és szégyenlősen mosolyra húzta a száját. A két viplafog tündökölt. A bizalmi is elmosolyodott, majd kezetnyújtva Tóninak ezt mondta: — Értem pupák, hogy te nehezen tudod a szép érzéseidet kifejezni ... De kezet azért, úgye, tudsz adni rá? ... És Tóni, mint valami félszeg, hirtelennőtt gyerek, aki esetlenül pacsit ad egy érett felnőttnek, belecsapott a bizalmi tenyerébe. ^Folytatjuk.)