Uj Szó, 1949. július (2. évfolyam, 69-93.szám)

1949-07-21 / 84. szám, csütörtök

1949 július 21 UJSZ0 5 2bMm Simon, a Földművesek Egységes Szövetségének főtitkára m az Egységes Földműves Szövetkezet igazgatási testületének elnöke Verseny a gabonabeszoSgáltatásban Földműves barátaink! Az ötéves terv első' aratásának eredményei jók, ámbár DélkeietSzlovenszkón a gabonatermés csak átlagos. Egész szlovenszkói és állami méretben is a termés átlagon felüli. Ez jelentó's mértékben megjavítja a dolgozó nép ellátási helyzetét, fokozza az ipari termékek termelését j építkezési fronton, dolgozóink fokoz- | zák az ipari termelést az említett gazdasági ágakban. Nem maradhat ki tehát a mezó'gazdasági termelés sem népi demokratikus államunk építésének munkájából. Szép példát mutattak fel a nyitrai és dunaszerdahelyi járás földművesei, akik a nemzeti aratás megkezdésekor 9Aségek, járások és kerületek, lyek a legjobb eredményeket el, jutalomban részesülnek. Ebben az évben tehát a földművesek közösen vesznek részt a versenyben. A beszolgáltatott gabona minden dolgozó ellátását szolgálja. ' És földműveseink ezen hazafiúi versenye nemcsak, hogy lényegesen és értékes devizák megtakarítását tavce községen a gabonabeszol-ál- hozzAjánlIt a

z e^ész nemzet eHétáeredményezl. A megtakarított devizákat felhasználhatjuk az ipar számára szükséges nyersanyagok vásárlására és több gépet, cipó't. ruházatot készíthetünk majd a földművesek és a többi dolgozók számára. Mint már mondtam a termés nagyon jó és most elsősorban a földműveseken áll, hogy ezt a gazdag gabonatermést necsak betakarítsák és kicsépeljék, de minden földműves Időben becsületesen teljesítse nemzeti és hazafiúi kötelességét azzal. ho-y a földművesek és a többi dolgozó nén életszínvonalának emelésére közellátésimlmak rendelkezésére bocsássa m'nden rabonafelesletrét, melvre saját magának nem lesz szülrsége. Idén földműveseinknek nem lesz nehéz teljesíteniük a rendes és 1;Ieurészítő szerződések szerinti p-ahnnabeszolgáltatást. Hogy meo'p-iorsítsiik hazánk éP"*tését és feilődését. telies erővel me^w'tBk a sjoololhto versenyt a gyárakban, bányákban és az tatás teljesítésében versenyre hívták fel az Egységes Földműves Szövetkezeteket és a Földművesek Egységes Szövetségének helyicsoportjait. A Földművesek Egységes Szövetségének elnöksége a kezdeményezést örömmel üdvözli és elhatározta, versenyre hívja a földműveseket, hogy a "abonabeszolnráltitás teljesítése minél gyorsabb és sikeresebb legyen. A versenyben az Egységes Földműves Szövetkezetek, községek, járások és kerületek vesznek részt. A verseny célja: 1. hogy a gabonabeszolgáltatásnál az aláirt szerződések alapján a legjobb eredményeket érjük el, 2. hogy a legnagyobb beszolgáltatási mennyiséget biztosítsuk az állam javára, 3. hogy a beszolgáltatás Időre, a heti bevásárlási tervek szerint történjék és végfül 4. különös fieyelmet kell fordítani a erabonabeszolgáltatás minőségi teljesítésére. Ho<wa?! kancsoIédiaü^H he a fölémüvetek ebbe a gabsnabeszolgáitatási versenybe Az Egységes Földműves Szövetkezeteknek, községeknek, járásoknak és kerületeknek ebben az évben nem kell külön a versenybe jelentkezőtök. A mai naptól egymás között az EFSZ-ek kezdik meg a beszolgáltatásban való versenyt községek, Járások és kerületek szerint. Az Egységes Földműves Szövetség elnökségének nevében fordulok most az Egységes Földműves Szövetséf helyi, járási és kerületi funkcionáriusaihoz és az Egyséires Földműves Szövetkezetek l«M"raWsl testületének nevében pedig az Egységes Földműves Szövetkezetekhez, hogy ezt a versenyt a mai naptól kezdve szervezzék és fejlesszék. A kerületekben és járásokban a kerületi és járási építőbizottságok a kerületi és körzeti szövetkezeti tanácsok együttműködésével szervezik a versenyeket. Azokban a községekben, ahol az Egységes Földműves Szövetkezetek már működnek, maguk szervezik meg a versenyt a Földműves^ Egységes Szövetségének helyi funkcionáriusainak segítségével és együttműködésével. Azok az Egységes Földműves Szövetkezetek, közsénak biztosításához, de elősegíti hazánk gazdasági fellendülését ls. Föld műveseink mindier >ó hazafiak vol tak és a döntő pillanatban mind'g tudték, hol a helyük. Helyesen tud tak dolgozni önmaguk, a nemzet én dolgozók jóléte érdekéhen. Most, mi kor a kapitalista országokban földművesek a gardasánfi válságok előtti bizonytalanságban és aggodalmakban élnek, ho^y hogyan értéke, sftsék az idei termést, nálunk földműveseknek npm kell aggódniok terményeik értékesítéséről. A ml tervgazdálkodásunkban nem lesznek p-azdasA"! krízisek, ame'yeknek következményeit a kapitalista rendszer évei alatt ti is megérettétek. Kormányunk bebiztosítja a fö'dművesekpek m'nden razdnsá«rl terménvük értékesítését hivata'os, megrögzített áT"''fin. Az eredményes g:nbr>nafelvásér

,ci számup''ra egyet jelent: e'ér élelmiszerünk le*

1* és nem lesz ar Ipari termékekben sem. tfHetvIszonva'nk további konszolidálásét tere^cfük ne; és Wztos s»*npot. fHntik köztársaságmik további éníté«ének. Me"«rvőz5désem, ho«

rv nem Tesz egy földműves sem, aki nem törekedne a fibonabevésár'^s sikeres befe'ezésében való részvételre és ne törekedték, hogv ebben való munkásságával tisztes he'yet juttasson községnek a vers»ivhen. Ez sz'ntén haz?«ajwá<* esrylk példáfa. Földműveseink minden erejükkel részt kívánnak venni a versenvben a csehországi földművesek példája szerint, hogy a munkásokkal és a többi dolgozókkal karöltve harcoManak, hiszen drí^^a közt^rsisáo-imU- felvirásrzása valamennyiünk legfőbb érdeke. A nyári malaooztatás jelentőség© A sertéstartás jövedelmezősége nagy mértékben függ a nyári malacoztatás sikerétől. Ezt úgy tudjuk biztosítani a legjobban, ha a malacoztatás idejét helyesen július hó végére, augusztus hó elejére tesszük a következő két szempontból. Először az ilyen korai malacok, ha jól tartjuk és takarmányozznk. őket, a tél beálltáig megerősödnek s teleltetésük könnyebb és olcsóbb lesz. Másodsorban pedig kocáink az ősz folyamán biztosan bebúgathatók és a téli malacoztatás idejében — január-február hónapban —• történhet, ami azt jelenti, hogy újabb nyári malacoztatásra nyílik alkalom. A vemhes kocákat lemalacoztatás előtt legalább egy héttel frissen meszelt, szellőztethető, lehetőleg kifutóval ellátott ólba kell elhelyezni. Malacozás után az első teendő a gyengébb malacokat a koca hasközepén lévő csecsbimbóin kell elhelyezni, mert ezen csecsbimbók több tejet szolgáltatnak. A malacok fejlődése érdekében nagyon fontos, hogy a kocáknak elegendő tejük legyen. Ezt úgy érjük el, ha a szoptató kocákat fehérjedús abrakkeverékkel takarmányozzuk. A szoptató kocának malaconként kb. 30—40 dkg vegyesdarára van szüksége, az életfenntartó — testnagyság sze ri

n

t _ i/s—1 kg abraktakarmákarmányt (lucerna, lóhere) tudunk a kocáknak nyújtani, akkor az abraktakarmány mennyiséget csökkenthetjük olymódon, hogy 4—5 kg lucernával 1 kg abrakot pótolunk. Szénsavasmész és konyhasó adagolásáról az egész szoptatás folyamán nem szabad megfeledkeznünk. előbbiből a feletetésre kerülő abraktakarmány 2 százalékát, konyhasóból pedig naponta és fejenként l/j dkg t adagolunk. Ha pillangósnövényeket megfelelő mennyiségben etetünk, a Dvitamin pótlása nélkülözhető, különben kocánként 2 dkg D-vitamin pótszert kell a napi fejadaghoz keverni. A bőségesen tartott szoptató kocát célszerű naponta 3-szor etetni, hogy napi fejadagját jőízüen elfogyassza. A malacok a szoptatás második hetéig csak anyatejen élnek. Ettől kezdve fokozatosan hozzá kell őket szoktatni az erőtakarmány fogyasztáshoz (árpa, borsó). Az eltés után közvetlenül célszerű a malacoknak „farkasfogait" elszedni, hogy azok egymásban és az anya csecsbimbóiban kárt ne te hessenek. A szoptatás 8—10 hétig tart son. Fontos, hogy mire a malacok elválasztására kerülnek, naponta és fejenként legalább Va—% kg szemestakarmányt legyenek képesek elfogyasztani. A kocáknak napi fejadagját az elválasztás napján minden átmenet nélkül napi l/« kg korpára csökkentjük, hogy a tejelválasztás minél hamarább megszűnjön. A leválasztás után a kocákat néhány nap elteltével újra jobban takarmányozznk, hogy a szoptatás folyamán elvesztett súlyukat visszanyerjék s így újabb pározta tásra legyenek mielőbb alkalmasak. A nyári malacoztatásnál különösen fontos a kocák és a malacok bőséges takarmányozása. A feletetés előtt álló állatokon az ilyenirányú befektetések mindenkor sokszorosan megtérülnek. Negyvenöt kiló méz egy méhcsaládtól A szovjet állam támogatása révén rohamtempóban születnek újjá hozok méhtenyészetei. Pszkoi a kol ov környékén csak az utolsó években 5000 méhcsaládot és több vágón berendezést, felszerelést hoztak a méhészetek számára. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek az állami hitelek segít nyon kivül. Amennyiben zöldta- ségével több mint 500 méhészetet szerveztek. Az elmúlt évben a polszinszki körzetben lévő „Vörös Világítótorony" termelőszövetkezet kiváló méhésze, Sztyepanov, mintegy 45 kg mézet nyert minden egyes méhcsalád után. Hasonlóan szép eredményeket értek el a povszki, defoviszki. az asztrovszki és más körzetek méhészei is. » r Selyemgubóválogatás a Szovjetúnióban. HOGYAN FOKOZHATJUK A TAKARMÁNYTERMELÉST ? Két termés egy esztendőben A délszlovákiai síkságon gyakran hevernek a földek kihasználatlanul növényzetnek kedvező meleg és nedves időben. Ez az időszak az aratás utáni hónapokat foglalja magában. A tarlószántás elvégzésével a talaj kevés megmunkálással egy másik termést adhat. Ezt a természetes adottságot ki kell használnunk középtermékeknek a vetéstervbe való beiktasára. Jó életlehetőséggel rendelkeznek nálunk a tarlótakarmányok és -a zöldségtrágyázásra termelt növények. Ezek a nyári tarlótakarmányok rövid fejlődési idővel bíró növények, melyeket a rendes vetési folyamatba osztunk be középtermékként. Mint középterméket csak olyan növényeket vethetünk, melyeknek, fejlődési ideje rövid, vagy melyeket olyankor is vethetünk, mikor más növény már nem fejlődhet ki. Ámbár a természetes feltételek, különösen rendkívüli időjárás ese tén, némi nehézségeket okoznak, szántóterület 10—15 százalékát mégis ki lehet használni, s ezáltal a vetési - folyamatot megerősíteni. A tarlótakarmányok nagy segítséget nyújtanak a takarmánytermelés tervének teljes teljesítésében, anélkül, hogy szükséges lenne a vetésterv nagyobb megváltoztatására, ugyanakkor elősegítik az önállósítást az állatok takarmányellátasában. Ez a tény nagy jelentőséggel bír éppen most, amikor a szántók nagy része kenyérgabonával van bevetve a köz ellátás biztosítása érdekében és emiatt a takarmányok részére ki sebb terület maradt. A tarlótakarmányok olcsóbbak és mind minőségileg, mind mennyiségileg kiegészítik a szántőkop, réteken és legelőkön termelt takarmányokat. A talaj számára nem hasznos, ha az őszi megmunkálásig a tarlót felszánta tlanul hagyjuk. Nedvességéből veszít, elszaporodik a gaz és a talaj belső szerkezete, rétegezése is kedvezőtlen formát vesz fel. De szükséges a tarlótakarmán^ok, középtermékek vetése más okok miatt is: A felszín megporhanyításával meglassul a talajnedv párolgása és a fejlődő növényzet, a takarmány árnyéka révén a talaj érettségére és összetételére van kedvező hatással. A gyomfélék, növénybetegségek terjedése megfékezödik, ugyanakkor mezei kSttévők tevékenysége is lehetetlenné válik. A tarló és középtermék takarmányok maradékainak beszántásával a talaj humusztartalma is emelkedik. A lepkevirágú növények nitrogénnal is trágyázzák a földet. (Zöldtrágyázás.) A takarmány többtermelés egyúttal a trágyatermelés fokozását is jelenti s így jobban trágyázhatjuk a földet. Ebből láthatjuk, milyen széleskörű változást idéz elö a' középtermékek termesztése. A tarlótakarmányok célszerű beosztásával emeljük a talaj termelőképességét s így ennek hatása az elkövetkezendő években is érezhető. Különösen a nyári középtermékek fontosak, melyek a zöldtrágyázás által emelik a föld humusztartalmát s megtartják éppen a melegebb és könnyebb talaj termőképességét, melyben a tápanyagfogyasztás nagyobb. A zöldtrágyázás átdolgozza a talaj tápanyagait az utána következő növények számára. Így például elegendő nedvesség esetében cukorrépa és burgonya számára a zöldtrágyázás többet ér 1 kat. holdon, mint 100 q istállótrágya. De abban az esetben is, hogyha a lepke virágú takarmánynak csak a gyökere és töve marad a földben, ez ís felér 50 q trágya tápereiével. Közéotermék után vetett répából 17 q több termett, mint közönségesen. A nyári közéntermékek lehetővé teszik egész éven át a folyamatos takarmányellátást, ami nagyon fontos az egyoldalú takarmánvtermelés esetében, mikor is előfordulhat, hogy nincs mindig friss takarmány. Nem fogy el oly hamar a lucerna s herekészlet, több marad télire, ezenkívül lehet a tarlótakarmányt is tárolni silózással. A fentiekből látható, mennyi előny származik a nyári tarlótakarmányok és más középtermékek termesztéséből. Tudjuk nagyon jól, hogy az állati termelés fokozása egyedül csak akkor lehetséges, ha sikerül több takarmánvt termelnünk. Több takarmány termeiésével több húst, tejet nyerünk, megszüntetjük az ellátási nehézségeket, s ezzel mindenki számára biztosítjuk a jobb életet, melyért mi dolgozók mindnyájan harcolnnk.