Uj Szó, 1949. június (2. évfolyam, 44-68.szám)

1949-06-22 / 61. szám, szerda

1919 júirus 22 Ili SZO S munkásMég alig hangzottak el Kopecky tájékoztatásügyi miniszter szavai a munkás tudósítók prágai konferenciáján, máris kérészei fordulunk a magyar dolgozók felé. A magyar munkásság ott dolgozik mindenütt a szocialista építőmunka első soraiban. Ott dolgoznak a komáromi hajógyárban éppen úgy, mint az állami gépállomásokon, a rozsnyói bányákban és a bratislavai cérnagyárban egyaránt. De ott dolgoznak elvtársaink a dclszíovenszkói földek robotosai is, akik két kezük nehéz munkájával termelik a Csa'lóköz kenyerét, amely annyira fontos az egész köztársaság ellátása szempontjából. Két hónapja annak, hogy az Ü j S z ó , a magyar dolgozók újságja, mint napilap jelenik meg és ezalatt a két hónap alatt sikerült minden községben és városban megszervezni terjesztését és biztosítani azt, lio<»y minden nap eljusson a magyar dolgozókhoz. A köztársaság többi nagy lapjai, de főleg a cseh és szlovák dolgozók lapjai, a RUdé Právo és a Pravda nagy és kiterjedt munkástudósítói káderrel renile'kezn»k, amelvek részben még a háború előtti tudósítókból toborozódtak. A ma~yar szocialista sa'tó munkástudósítói részben áttelepültek, részben távoleső munkahelyeiken sz'ts-őrva dolgoznak és csak i^en kis részük kiildi el megiepryzéseit és ez a kis rész is csak ijren ritkán jelentkezik. Pedi<r bennünket nanon érdekel, mi történik a falun, mi tőrtinik az üzemekben, a gyárakban, ho<ry ezeket p híredet tovább adva. télies intenzitással és jó értesü'éssel r*szt vehessünk a sroe'nlista állam felépítésében és k'T

,ak'thí>«'srk az szocialista embertípust az Itt élő magyarokból. Nem közönyös nekünk-, hoey laptársaink, harcos társaink ebben az új életet teremtő nagy birkózásban minden nap jelenthetik a teremtő munkában elért sikereket, minden nak közlik az, újítók képeit, az élmunkások megnyilatkozásait, minden nap új híreket hoznak az üzemekből és falvakból. Az élmunkások között, a termelést híven tel jesítő gazdák között, az újítók között pedig ott vannak a masryarok is. Csak nehezen értesülünk arról, hogy ők is ott állnak az elsők között a köztársaság szabadabb, jobb holnapjáért vívott nti"y küzdelemben, csak nagyon keveset tudvnk róluk és így nagyon keveset tud meg róluk a magyar nép is. Pedig vannak. És hozzá szép számmal! Ott van ?*agy Pál, a nemesócsai traktorista, aki az elmúlt esztendőben a le«jobh szlovenszkói eredménvt érte el. Ott van a hét kitüntetett rozsnyói bányász és ott vannak a ma?yar pazdák szazai, akik pé'cfásan teljesítik kötelességeiket, ott vannak a kis- és középparasztok, akik utat mntatnak a termelés korszerűsítésében és elsők a be^zol-ráltatásbrín. Róluk akarunk halién'. Ezekről aknmnk olvasni. Ezekről akarunk beszélni a magyar sajtó olvasóinak. ho°-y példáikon okulva, tapasztalataikat és lelkesedésüket magtikévá téve. Ezért várjuk felhívásunkra a választ. Várjuk a magyar dolgozók leveleit. Várjuk a munkástudósítók jelentkezését, akik egyszerű szavakkal, de őszinte szívvel megírják majd nekünk, hol halad jól a munka, hol vannak hibák. Megírják a sikereket és megírják panaszaikat, hogy közösen együtt javíthassunk. Kopecky miniszter ezt mondotta: Szocialista sajtó nélkül nem lehet szocializmust építeni. Mi ehhez hozzáfűzzük: szocialista sajtó munkástudósító és parasztlevelező nélkül nem lehetséges és ezért várjuk a leveleket Szlovenszkó minden zugából. Várjuk a híreket mindenhonnan, ahol magyar nyelven beszélő dolgozók élnek. Így azután közös erővel, közös akarással, egymás példáján okulva, a hibákat közösen kiküszöbölve haladhatunk vállvetve a szlovák és cseh dolgozókkal a szocialista holnap felé. Szeretnők, ha lapunk hasábjai tele lennének a jól végzett munka dicséretével, a tapasztalatok kicserélésével és útmutatással a jövő felé. A mai sajtó, a mai újságírás már nem a régi idők eseményhajliászása, nem a gyilkosságok, rablások és más rút gaztettek felsorolása és az emberek egymásra uszítása, de a munka, a nagy teremtő, a szabad életet kialakító munka himnusza. Ennek a munkának a falu és város dolgozói jobb életét jelentő ötéves tervnek, az alkotó emberi tevékenységnek akarjuk szentelni a mi lapunk hasábjait is. Mert ennél nemesebbet, ennél hasznosabbat nem tehetünk. Felszólítjuk n magyar dolgozókat, segítsenek nekünk ebben 1 ÚJABB JELENTŐS KULTÚRMEGN YILVÁNULÁS Léván megalakult a Csehszlovákiai Magyar .Dolgozók Kultűregyesiiletének hefyicsoportja Lábujjhegyen lépünk ebbe a városba, ahol gyerekkori álmaink szunynyadnak. Léva városának a főtere őrzi tétova, habozó lépteinket, amikor elindultunk azon az úton, amelyet a „világ proletárjai egyesüljetek" jelmondata szabott meg számunkra. A világgal, az emberi társadalommal való kapcsolatunk éppen annyi volt, hogy nagyon szegények voltunk és amerre az utunk vitt, mindenütt ugyanazzal a szegénységgel találkoztunk, amelynek értelmi szerzője az úri demokrácia társadalmi rendszere volt. Tizenötévesek lehettünk, bévülről nagyon elszántak, kívülről nagyon bátortalanok voltunk és Lév» városábon egyetlen lelket sem ösmertünk. Harmincnyolc korona volt a zsebünkben és ez adta meg nekünk azt a bátorságot, hogy megvásároltuk ebben a városban Zola Germinalját, mert nagyon fájt a szívünk, hogy ez a könyv ott fekszik porosan és felvágatlanul egy kirakatban, holott minden munkásnak el kellett volna olvasnia. És a szívünk akkoriban nagyon gyakran és nagyon hevesen fájt és ebben a fájdalomban, amit a magyar könyvek tápláltak, egyre erőteljesebben ért meg bennünk az a tudai, hogy a szegénységnek okvetlenül el kell tűnnie ebből a világból. A szegénység, nemcsak a magunké, hanem minden fajta nyomorúság, amelynek a forrása szegénység volt, bennünket rettenetesen zavart és oly szégyenérzetet váltott ki belőlünk, hogy agyunkba tódult a vér a felháborodástól. Mindezt csak azért tartjuk fontosnak közölni, hogy a szociális kultúra jelentőségét kiemeljük a magyar munkás szempontjából. Szüleink nem tan thattak bennünket és ni teljesen csak a könyvekre támaszkodhattunk és abból merítettünk öntudatot és életcélt. Huszonöt év után itt vagyunk újra Léva városában, hogy jelen legyünk a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kuttúregyesületének megnyitásán, hogy beszámoljunk arról a lelkes ünnepről, amelyben Léva kultúréhes magyar közönsége résztvesz. Feladatunkat örömmel végzük, egyrészt a Zola Germinaljának finom hajszálere fűz Léva városához^ másrészt a magyar kultúra is, amelyből táplálkoztunk, kötelez bennünket A lévai magyar dolgozók kultúrmegnyitóján Léva iparosai, kézműve sei őrizték meg a magyar haladó kultúra pislákoló örök mécsesét. Az ö lelkes kitartó munkájuknak köszönhető, hogy ebben a városban megvalósulhatott a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének helyi szervezete. Nekik, tisztán nekik köszönhető, hogy a lévai szálló nagyterme megtelt magyarokkal, hogy anyanyelvükön táplálják és gondozzák azt a kultúrát, amely arra van hivatva, hogy véjre egyszer és mindenkorra kiküszöbölje azokat az ellentéteket, amelyet a magyar és szlovák dolgozók között az úri világ állandóan élesztgetett. A feladat komoly. S Léva iparosai szerepük fontosságával tisztában voltak akkor, amikor lerázták magukról a tartózkodó magyarok tétlen magatartását és kezükbe vették a rendezés munkáját s megalakították a CSEMADOK helyi csoportját. A rendezés nem volt fényes, de viszont annál értékesebb. A megnyitó kitűzött idejében, délelőtt fél tíz órakor, a szálloda nagyterme még csak egy műhely képét nyújtotta, ahol a mesterek készítik eíö ii munkát a munkások számára. Ügyszólván a szemünk előtt percett le ebben a városban a magyar kultúra ébredése. Efv óra múlva Léva iparosmesterei, munkásai kultúrébresztői ott voltak a pódiumon és a terem megtelt magyar dolgozókkal, hogy meghallgassák sz előadók beszédeit, akik őszinte szavr.kkal méltatták a magyar kultúrmegnyitó fontos szerepét. Miután dr. Acs üdvözölte a jelenlevőket és a magyar fiatalok kórusa elúneke'te szlovák és magyar nyelven az állami és a szovjet himnuszt, az előadók jöttek sorra. G r a u s, a Kommunista Párt helyi szervezetének az elnöke a Párt nevében szívélyesen arra kérte a jelenlevőket, hogy a kultúrmunkájukkal hassanak oda, hogy tevékenykedésük a szlovák dolgozóval való együttműködésnek szellemében érvényesüljön. Szükséges, hogy mindannyiunkban, mind a szlovák, rriind a magyar dolgozókban gyökeret verjen az a tudat, hogy csakrs együttesen tudjuk felépíteni a szocializmust népi demokráciánkban. V i 1 e e k, a szakszervezet nevében üdvözölte az egybegyűlteket. Sok és őszinte sikert kívánt a magyar kultúregyesiiietnek egyesítő munkájához. Hangsúlyozta, hogy a nemzetközi szakszervezet nevében •eszi ezt a kijelentést, amekv ma azért a világ legerősebb szervezete, mert magáévá tette az együttmunkálkodás irányvonalát nemzetisegre való tekintet nélkül. J. K fi a z o v i c k f polgármester elfoglaltsága miatt nem ielenbetett meg személyesen és szívélyes levélben üdvözölte a közgyűlést. VilSian kapitány a szabadságharcosok nevében üdvözli az alakuló gyűlést Ezután a fasisztaellenes szabadságharcosok nevében Vi.han kapitány szólalt fel, lelkes, magávalragadó, őszinte szavakkal ecsetelte gyermekkorát, amikor mint ifjúmunkás, az egyesületbe járt szavalni, amely a Párt irányítása alatt működött. Az egyesületben a szlovák dalok között többször felhangzott a magyar dal is, e dalok között gyakran felzendült a „Vörös hadsereg iduló"-ja és a kapitány bevallotta, hogy ahányszor meghallotta a magyar induló dallamát, szíve mélyéig meg volt rendülve. Vilhan kapitány rámutatott a szlovák és magyar dolgozók közös sorsára harmincnyolcban. A szlovák és magyar dolgozó egír szerre vesztette el a jogait, mert ha bármelyik is felszólalt a szabadság és a haladás nevében, az azonnal Ilavára került. Ezt a sorsot a tőkéseknek, a reakciósoknak köszönhették, akiknek egyetlen célja az volt, hogy a dolgozókban elfojtsák a szabadságvágyat. A magyar kultúrmegnyitót örömmel üdvözli, mert most már zavartalanul folyhat a közös építőmunka a népi demokráciáért. Vilhan kapitány végül hangsúlyozta, hogy van egy megbízható irányítónk és ez Gottwald elnök, akinek a megadott irányvonalát pontosan be kell tartani. A szlovák és magyar dolgozónak ma egyetlen közös célja: építeni a szocializmust és kiküszöbölni azokat az elemeket, akik ellenállnak az alkotó munkának. yílhan beszédét a jelenlévők feszült figyelemmel hallgatták. Mindenkit őszintén meghatott, hogy szlovák részről ennyi jóindulattal és bizalommal találkoznak a Kultúregyesület megalakításán. Utána Pacesa a népnevelési tanács nevében vett

e át a szót, rámutatva arra, hogy országunk délvidékén rengeteg munka vár a kultúrszervezetekre, mert az urak viszályt hintenek szét az ittélő dolgozók között Csakis a kapitalizmus érdekében állott a nemzeti szellemet a sovinizmus síkjára ültetni és megengedni, hogy ez a kártékony szellem gyökeret verjen a magyar és a szlovák dolgozókban. Az előadó hangsúlyozta, hogy nem akar ezzel a kérdéssel behatóan foglalkozni, inkább oromét fejezte ki a lelett, hogy ez a soviniszta szellem, hála a népi demokráciánknak, halodófélben van. Ezt a ha.ódó folyamatot meg kell gyorsítani és pedig olykép, hogy a magyar és szlovák dolgozók közösen fogjanak össze az építőmunkában. a kuUúra feladata ma az, hogy építsük a szocializmust, ápoljuk a kapcsolatot nagy szövetségesünkkel, a Szovjetunióval, a népi demokráciákkal és természetesen közeli szomszédunkkal, Magyarországgal. Hasonló szellemben nyilatkozott Durkiő, a szakszervezet egyesületének elnöke. Ezután Lőrincz Gyula, a Csemadok elnöke emelkedett szólásra. Lőrincz Gyula beszédét lapunk más helyén közöljük. Lőrincz Gyula után Fellegi István, a Csemadok központi titkára szólt a lévai magyar közönséghez. Fellegi két fontos megállapításra hívta fel az egybegyűltek figyelmét. Elsősorban arra. hogy a magvarok nem képviselői többé a kisebbségi szellemnek. Ez a kisebbségi érzet teljesen megszűnt abban a pillanatban, amikor a népi demokrácia visszaadta a magyar dolgozónak egyenjogúságát. A népi demokráciában a magyar dolgozónak jogában áll haladó szellemű kultúráját ápolni, fejleszteni és jogában áll az építőmunkában k.vtr.nie a maga részét épúgy, mint a szlovák dolgozónak. A népi demokrácia épúgy hazája a magyarnak, mint í szlováknak és minden dolgot közös nevezőre hoz a szocialista szellem, amit „szocialista hazafinak" jelölt meg. Ez volt Felleginek második fontos megállapítása. Végül azzal fejezte be tartalmas beszédét, hogy a magyar kultúregyesületnek az lesz a feladata, hogy beoltsa a magyar dolgozóba a békeerök tudatát s azt tovább fejlessze. Fellegi beszédét a lévai közönség nagy tetszéssel fogadta, majd a jelölőbizottság javaslatára a következő elnökséget választotta meg egyhangúan: Elnök: Pintér Géza. Alelnök: Pákozdi Béla. Titkár: Cuth Lajos. Pénztárnok: Bartal István. Ellenőrök: Pompos Endre, Raksányi Pálné. Választmány: Nagy László. Ürge János, Raksányi Pál, Iieffncr Sándor, Valasek Manci, Búra Irtván, ifj. Éder Kálmán, Hübsch Ferenc, Sabla István. A kultúrmegnyitó Piintér elnök beszédével • végződött. Hangsúlyozta, hogy feladatát addig fogja teljesíteni, amíg a kultúregyesület nem talál megfelelőbb szervező erőt nála; kívánsága egyébként, ho°v az egyesület haladékt-ianul kezdje meg fontos feladata teljesítését demokráciánkban. Nyilatkoznak a vezetőség taglal A közgyűlés után a vezetőség tagjaival pár szót váltottunk. Nagy László asztalos rendkívül örül annak, hogy a kultúrmegnyitó ilyen szépen sikerült. 0 őszintén bevallja, nem hitte volna, hogy a résztvevők száma ennyire megszaporodik. Reméli, ho&y azok, akik eddig nem vettek részt a kultúrmunkában, most, hogy pontosan megkapták az előadóktól az irányvonalat, aktívan bekapcsolódnak a kultúregyesület további működésébe. Pákozdi Béla autótaxis, akit alelnöknek választottak meg, részt veft a rendezésben. Partizán, a fia hősi halált halt a felszabadító harcokban. 1922 óta tagja a pártnak és már 1919-ben mint vörös katona harcolt a kommünben. Pákozdi azt mondja, hogy mindazokat az ellentéteket, amelyek eddig a szlovák és magyar dolgozók között fennálltak azt a mostani kultúrmunkával ki fogják küszöbölni. Meg van arról győződve, hogy ezt a törekvést szlovák részről is támogatni fogják, aminek tanújelét adták a szlovák felszólalók is. Hübsch Ferenc üveges azt mondja, hogy jobban sikerült a kultúrmegnyitó, mint ahogy számított rá. Főleg annak örül, hogy a szlovák előadók beszédei pontosan megfeleltek annak a szellemnek és irányvonalnak, amelyet Kopecky elvtárs a IX. kongresszuson lefektetett. 1945 óta ez volt az első igazi örömnapja. Ez a nap megmutatta, hogy a szlovák dolgozótársak szívesen nyújtják felénk békejobbjukat a szocialista építőmunkában. Reméli, hogy most már kinn a vidéken is hasonló munka indulhat meg a szlovák dolgozók egyetértésével és együttműködésével. Őszinte kívánsága az, hogy a szolvák dolgozó támogassa a magyar dolgozót és egymás kultúrájából egészítsék ki kultúrszomjukat. Kender János földmunkás Garamlökröl azt mondja, azért jött Lévára, mert látni akarta, miként alakult meg a magyar kultúregyesület, hogy rövidesen otthon ök is mee-alakithassák. Ö Is úgy véli, hopy a magyar kultúrát a demokrácia szellemében a szlovák dolgozókkal együttesen kell fejleszteni. A béke jegyében Albánia még szorosabbra kovácsolja barátságát a Szovjetúnióval TIRANA. — A Tito-klikk albániai föügynökének, Koci Dzodze volt belügyminiszternek halálraítélése után az albán dolgozók táviratokban fejezik ki megelégedésüket a trockista árulók példás megbüntetése felett. A táviratok a Szovjetúniót és Sztálint üdvözlik azért a támogatásért, mely lehetővé tette, hogy Albánia megszabaduljon a Tito-banda karmai közül. Enver Hodzsa miniszterelnök, az Albán Munkáspárt főtitkára Tiranában többezres tömeg előtt nagy beszédet mondott. Rámutatott arra, hogy a belgrádi árulók az albán demokratikus államrend megbontására/ törekedtek. Mesterkedéseik meghiúsultak és az albán nép lesújtott az árulókra. — Az albán nép — mondotta Enver Hodzsa — a Szovjetúnió segítségére támaszkodva, a szocializmus építésének útján halad. Albánia még szorosabban kovácsolja baráti kapcsolatait a Szovjetúnióval és a népi demokráciákkal és meghiusítja a háborús uszítók mesterkedéseit. A trockista árulók megbélyegzésének jegyében zajlott le az albán ifjúság szervezetének vezetőségi értekezlete is Az értekezleten elhatározták, hogy az albán ifjúság egységes forradalmi szervezetbe tömörüL ' Legyen végre egység közöttünk! A legjobban Vilhan kapitány lelkes beszéde tetszett neki. Különösen a beszédnek az a része, melyben mint szlovák nyíltan rámutatott arra, milyen komoly szerepe volt a magyar dolgozónak a szocializmusért folytatott harcban. Elsöízben eszmélt rá, hogy most, mikor először találkoztak a szlovákokkal a kultúra síkján, mennyi őszinte jóindulat nyilvánul meg az együttműködésben. Pompos András cipész, most trafikja van, 1926 óta tagja a pártnak, egyébként komoly harcosa volt a földalatti mozgalomnak feleségével 1938 óta. A megszállás ideje alatt többször gyűlt meg a baja a Horthy-kormányzattal. Rendkívül örül annak, hogy sikerült ezt a kultúregyesületet létrehozni, mert régi vágya volt már, hogy a párt irányítása mellett a magyarok is bekapcsolódhassanak a szlovák dolgozókkal együtt az építömnnkába. Bartal István munkás, aki sok reményt fűz ehhez a kultúregyesülethez, miután most végre sikerült hivatalosan is megalakulni. Bízik a demokrácia szellemében és hiszi, hogy a rájuk bízott feladatokat sikeresen végrehajtják, ígéri, hogy mindent elkövetnek, hogy minden magyar dolgozót bevonjanak ebbe a munkába. Raksányi Pálné örömmel állapítja meg, hogy nagyon szép volt a megnyitó, szebb mint várta. Az a reménye, hogy a ma-íyar ifjúság együtt fog dolgozni a népi demokrácia felépítésében. Neki az lesz a gondja hogy az aszszonyokat és leányokat szervezze meg. Július másodikán tervezik meg az első műsoros kultúrestét, amely szavalatokból, énekszámokból, egyfelvonásosból fog állni és utána táncmulatság lesz. Az a szándékuk, hogy ezzel az előadással vidékre is mennek, hogy a falu fiatalságát belevonják ebbe a kultúrmegmozdulásba. Hefner Sándor festő: A szlovák előadók mondanivalója komoly reményt keltett bennünk, hogy szlovák részről is őszintén támogatják majd kultúrmunkánkat. Nekünk, lévai magyaroknak, az az eltökélt szándékunk, hogy kulturmunkánkkal szétoszlassuk a szlovák dolgozók bizalmatlanságát. Legutoljára hagytam Kohn Tibort, a lévai haladó szellemű értelmiségiek képviselőjét, aki szintén régi kultúrmunkás és a kultúregyesület megalakulásán, a felmerülő nehézségektől vissza nem riadva, fáradhatatlanul dolgozott. Háber Zoltánnal együtt szenvedte végig Ukrajnában a „politikai" munkaszolgálatosok kálváriáját és Háber Zoltán, erős lélekel, méltóan szocialista harcos mult^ jához, mellette halt meg. Azzal a megnyugtató érzéssel távozunk, hogy megbízható dolgozók vállalták magukra a magyar kultúra gondozását és terjesztését. Biztosak lehetünk abban, hogy működésűket a szocializmus alkotó ereje fogja irányítani és a

z a meggyőződésünk, hogy Léva városában hasznos kultúrverseny fog megindulni a magya* é szlovák dolgozók között. I