Uj Szó, 1949. június (2. évfolyam, 44-68.szám)

1949-06-21 / 60. szám, kedd

4 A_ MU CHANOV: Három találkozás (Levél Donbaszból.) Első találkozásunk Beszcserevnij Feodor Grigorjevics bányásszal 1944­ben történt. Mikor a szovjet katonaság kiűzte Donbaszból a német támadókat, Besz­cserevnijt elbocsátották a katonaság­tól és a bányafrontra küldiék a Gor­skája 1—2. számú bányájába. A há­ború előtt ez volt Vorosilovgrád leg­nagyobb bányája. Hitler vandáljaí itt is csak romokat hagytak. A front és az ország szenet köve­telt. Kisebb bányákat kellett nyitni és rég elhagyott rétegekből szenet ter­melni. Nehéz volt így bányászni a har­m nc-negyven centiméter vastagsá­gú rétegekben, de nem volt idő né­zelődésre, a front szenet követelt! Ilyen kisebb bányagödrök vezetői és az ottani munkahely elöljárói is azon a véleményen voltak, hogy úgy­is elhagyják ezeket a bányákat idő­vel és ezért akármilyen tessék-lássék munkát lehet ott végezni. Csakhogy Beszcserevnij másszabá­sú ember volt és kemény harcot kez­dett a szovjet bányákban megszokott észszerű termelési módszer bevezeté­séért. És mi éppen abban az időben ismerkedtünk meg egymással. — Kitermelünk a bányagödrökből annyit, amennyit könnyen sikerül ki­bányászni — és aztán mi lesz? Hi­szen a fő bányagödörből 2—3 évig is bányászhatnánk! Feodor Grigorjevics a bányában a pártsejt vezetője volt akkor, össze­hívta a kommunistákat, megbírálja a kitermelés módját és határozottan elítélte az efajta munkát. — A k:termelésnek"két módját is­merjük — mondotta. — Az egyik kulturális és tudományos jellegű, mikor a termelés emelkedik és a se­kély gödrökből először középnagy­ságú s azután nagy bánya lesz, A másik módszer nem szovjet, hanem kapzsi, csak gyorsan megkaparintani akarja, ami a keze ügyébe esik és bár egyideig jelentős eredményeket mutat, de bizony gyorsan vége a di­csőségnek A komvn-lsták egyöntetűen m°llé­j« álltak és a munkahelyvezetőtől a rendszeres k'termelés azonnali meg­kezdését kérték. A kommunisták még aznap erte elbeszélték többi bányásztársaiknak is a pártsejt határozatát és közös erővel megkezdték a rend bevezeté­sét a bánvában. sjgyanakkor a bányamunkások elótt más nehézségek is f° 1 rnerü'tek — a támaszfák oly rossz állapotban Ez az igen fontos és nélkülözhetet­len ügyosztály még a háború idején keletkezett.. Előre bocsát ha tó, hogy nem valami nvnisztériumi vagy vá­rosi főtisztviselő lángelméjének kö­szönheti létét, hanem egy régivágá­sú gyárigazgató ötletének. Hogy mi­lyen gyárat igazgatott ez az igen le­leményes úr, az most a történet szem­nontjából egyál'alán nem fontos. Bin­dász úr akkor is kieszelte volna ezt z ügyosztályt, ha történetesen pity-. gyárat igazgat. Hogy úgy mond­- rz rz ügyc-z'sly történ'-'mi szük­'ként az idő méhében rrtár ré­:n kiérlelődö'.t, valakinek csak ép­p?n észre kellett venni. És Bindász Árpád észrevette flsz­revétették vele a rokonok, akik a háború kitörése pillanatától kezdve folyton protek-iőért gyötörték, de •mszolták a barátai is: vegye be Z Jo­t a gyárba valrmi vez?tőtisztyiselő­-V. Élvazz-n sz~"'' r lv hadmsntessé­f r-^ v'~ 1 _ ! P h rt , o7í rit'rre, le­•j ' -'"i ' "r", Trff volna y v a ' --1 V""?7~P> _t. * h' -n o" :n c'cr'k hazafi. fis min' elsőrangú MItVtő, a nyi Lövé?zegyletbsn egyenesen nél­külözhetetlen. És valóban az ifjabWk B'ndász ZsoF úr. attól elte^'ntve. hogy a hon­ved':szt''karból sikkasztásért dobták ki, tényleg derék hazafi vo't. S_z?n­vedélyes vadász s a m?«a n-mében páratlan kutvaszakértő, de értett a borokhoz, állítólag mé" a nr':höz is. ezért maradt Bffffiegénv. M'attűk nyű 1 a had"r-g pénzéhez. A magáé­hoz "cyanis már nem nyúlhatott, ré­g-n elkrrtyáz'a vagyonát. Ilyen Hoes?*gek mellett. nem volt könnyű dolog gyári hivatalt adni ne­ki Egy volt főhadnagyot nem lehet ak árm :lyen közönséges munkakörbe bedugni, esetleg valami tartalékos zás7 v - számvivő alá rendelni. „Rang­ig" beosztást kívántak a rokonok. „, „ nv? n,;i ? (r is rendbpiöhessen. Igy dt E'nd'' -7 Arpéd úrnak az a 7 t e hcv ker> aszódó unokaöccsét gyér' éi lel''őrök és kapusok pa­, n Csnc'-ává nevezi ki. Létszámuk u?ya n t'> személy, hivatásuk azon­ban a^ná 1 jelentősebb. Az ügyosztály megszervezése mar az ő dolga volt. voltak, hogy csuszamlás és más ál­landó vesély fenyegetett. Beszcserevnij ezekben a napokban éjjel nappal a munkahelyen tartóz­kodott, ott dolgozott, méregetett, szá­molt és aztán a főmérnöknél jelent­kezett és előadta új tervét. — Már nem vagyok kezdő —mon­dotta a főmérnök, Dobrusín elvtárs —, de már a terv gyors áttekintése is meggyőzött arról, hogy nem egy­szerű javaslatról van szó, hanem egy gondosan átgondolt újítási tervről. Még aznap megtárgyalta a bánya vezetősége a munkás javaslatát és elhatározta, hogy a kitermelést asze­rint újjászervezi. Az eredmény rögtön megmutatko­zott — a beomlások már nem ismét­lődtek és a termelés is megkétsze­reződött. A bányászok nagyra értékelték elvtársuk érdemeit és Bez ?serevnijt az ukrajnai SRU legfőbb tanácsának kéoviselő.jévé választották meg. Másodszor Feodor Grigorievícs bá­nyásszal Vorosi'ovgrádban találkoz­tam s megkérdeztem, hogy hogy megy a munkája és milyenek a tervei. — Az ötéves terv a nép életszín­vonalát szükségszerűen emeli — fe­lel'e — s én sem akarok hátrama­radni. Aztán meg nálunk az egész Do^haszt technikailag átépítik és ezért azt a célt tűztem ki, hogy az ötéves terv alatt középiskolai végzett­séget szerzek és elvégzem a techni­kai iskolát. Kérdőleg tekintett rám, vajion hi­szem-e vagy sem, amit mondott — természetesen hitterp neki. S ő foly­tatta: — Már a mult évben megkezdtem tervem va'óra váltását letettem a hét osztály őszes vizsgáit s ma m'r féléves tanfolyamon készülök a me­chanikai szakiskolára. — És aztán? — kérdeztem. — Aztán? Hát bevégzem a szakis­kolát és az ötéves terv végéig még öt munkanormát kell teliesít»nem. aztán a bín^ászakadémíát fo^em látogatni. Ügylátszik, hogv legidő­sebb fiammal egvütt kerülök m^'d b ; oda, aki 1951 vé n An feiezl be a tízéves tervet. Ez hát az én öt Ave­t?rv-m. H f ezen a kommün: 7mus f»** haladunk és hát művelt emberként szeretnénk oda m-'*Vkezni, • * • Ezután v*t és f*' év'" n-rn t^t^am E-odor Gr'for ,ev'cp"t. és r^v^Tíer v^-m megint az 1—2. Gorszkaja felé vitt. gozik vagv tanul? — kérdert-m az Nagy István: Zsoli úr azonban kijelentette, hogy nem akar túlméretezett ügyosztályt. Különben sem állhatja a bürokrá­ciát. Mindössze csak egy titkárnőt vesz maga mellé, sógornőjének a leá­nyát, Emmuska őnagyságát, aki a háború harmadik hetében s házas­ságának alig második évében máris hadiözvegységre jutott és a gyászt igen gőgösen viselte s amellett ked­venc olvasmányait, a szentek élete történetéből válogatta össze. Zsoli úr lelkébe látott ennek a hideg, szép nőnek. Szóval értett hozzá, akár a többi nőkhöz Azt hitte, kettesben igen szépen elvezetgetik az ügyosz­tály dolgait. Na?v gondot fordított tehát egy jó irodai bördívsny kivá­lasztására. Csakhogy Emmuska őnagy­sága színién féltett valakit a harctér borzalmaitól, rábeszélte Zsoli urat, hogy vegye fel a sógorát iktatónak az ügyosztályra. Hárman éppen el­férnek a két irodahelyiségben. Az osztályvezető úr a belső szobában, ő meg a sógorával a külsőben száll­ja meg az íróasztalokat. Zsoli úr fa­nyalogva egyezett belé. Gyanakvóan fogadta az Emuska nyeszlettképű so­gorát. Csak nem vigasztalódik Em­muska egy ilyen csámpásképű ro­konnal? Az ügvosztá'y hivatalnokkara azon­ban m Ag kiegészült Zsivánn'val is. Teljes nevén Zsoli úr így mutatta be elcsodálkozó alantasainak: Személyes házi titkárom. Zsi­vány, a Bizsu és Leó kereszteződé­séből. Erre Zsoli úr szétterpesztett lábai közű legy izmos, pirosszőrű s amsl­lett igen nvájasképű nagv kutya tört e'ő s körbenyargalt a két irodában, bes7*"lászott a sarokba s végül fel­szökött a bőrdívánvra. hátsó lábaira ülve. ismerkedő pillantásokat vetett az ügvosztálv tisztviselőire. — Kolléfónk — jelentette ki Zsoli úr. És ő ezt komo'"an értet'e. Anv­nvira. hogy a fizetési lista összeál­lításánál Z'ivánv Bizsu néven fi is felterjesztődött az igazgató űr jóvá­-ÜJSZ0­első bányászt, aki elém került. — Már nem tanul, ma már bánya­technikus. — Hol dolgozik? — A bányában a kombájnnál ve­zető — felelte jó adag büszkeséggel a bányász. — Éppen váltásra készül és nézze csak, ott jön már — mu­tatott egy alacsony, vállas, kinézés­re még fiatal, mun^aruhás bányász­ra. — Üdvözöllek — fordult hozzám —, kár, de most igazán nics időm, vál­tásra sietek, de éjféltájt visszajövök, hiszen találkoznunk kell! — Nagyon hagyása alá. És jóváhagyatott. Bin­dász Árpi — ahogy Zsoli úr bizalma­san nevezte — nem érdeklődött kö­zelebbről az ügyosztály személyi ada­tai iránt. Csak egy kikötése volt, a hivatalos órák idején mellőzni kell a rokoni bizalmaskodást. Az ügyosztály megkezdhette mű­ködését. Zsoli úr parancskiosztásra rendelte a hat éjjeliőrt és a négy kapust. Pi­henj állásban sorbaállította őket s fi­gyelmeztette a homlokát ráncoló tár­saságot, hogy katonai fegyelmet kí­ván, mert a haza kívánja, a gyár nem civil gyár, hanem hadiüzem s aki erről megfeledkezik, kirepül a hadszíntérre, a bolsevizmus torkába. Beszélt az ezeréves hazáról, főhad­nagyi rangjáról, Zsivány meg a bőr­díványon ülve helyeslően lihegett. Hozzálátott ki-ki a maga dolgá­hoz. Egvmás hivatali rangját tiszte­letben tartva adminisztrálták a hat é'ieliőr és a négv kapus jelentéseit. Hárman, illetve Zsivány Bizsuval né­gyen, kétszer annyi fizetést húztak, mint az a tiz törődött ember, akiket naponta jelentésre rendeltek maguk elé. Amazoknak ritkán akadt a ren­destől eltérő jelentenivalójuk, tekin­tettel azonban a kapott parancsra. kénv?7°redi»t'en kihúzták magukat s az iktató úr m'ndig unott, kedvetlen arcára fü r t"*=7tve tekintetüket, kia­bálva daráHák: — Ti-tptó úrnak alázatosan je'en­tem, szolgálati időm alatt semmiféle rende-enséget nem tapasztaltam. Az iktató úr. akinek rerd°s nevét egvik sem tudta, undorral ült az Író­géphez és három példányban szósze­rint, semmit sem bővft Ve v»i?v szé­tütve, lekonogta a betanult i»lent Ac­formi'lát. AWrafta ásítozó embe­rekkel. eg" né'^ányt dos7ánAba he­'vezett. kettflt átnyújtott a vé!» szem­ben ülő Fmmucka rtna^'s^ánnk a^nek szé^^k^te haját nem győzte elég< l S csodálni. — Parancsoljon, a jelentés, titkár­nő. tömören felelt kérdéseimre, gyorsan beszélte el, hogy Liszicsanszkóban elvégezte a bányásziskolát és most itt a kombájn szép, hatalmas gépe mellett igyekszik betanulni. Megtudtam, hogy csak néhány nap­ja dolgozik a kombájnnál Stepan Torbánál. Már az első két nap két­száz tonnát, aztán 235 tonnát és ta­lálkozásunk napján már 246 tonnát termeltek ki. Beszcservenij sietett a munkahelye felé és így elváltunk. — A viszontlátásra ^--rlnr <->< jevics! Ezzel aztán az 6 napi munkája be is fejeződött, elő vehette keresztrejt­vényeit. Emmuska elszigorodva húzta fel orrocskáját s az átvett két példányt dátumozott aláírásával láttamozta, az egyiket doszírozta magánál, a má­s'kkal pedig bekopogott főnöke ajta­ján. Zsoli úr rendszerint bosszúsan rez­zent fel. Redőnyös íróasztalára borul­va, bizony gyakran elaludt a délelőt­ti órákban. Kutyája meg a bőrdívá­nyon nyugodva, reája pislogott. Gaz­dája hajnal előtt sohasem került az ágyba. Minden este belébotlott a ká­véházak környékén egy-egy olyan társaságba, mely vagy egy szabad­ságra jövő vagy egy frontra induló tiszti pajtást kísérgetett egyik bár­ból a másikba. Ha békében vaddisz­nólesről vagy szarvasbögésről folyt a véleménycsere, most Zsoli úr a par­tizánvadászat izgalmait ecsetelte. Ott­honos volt ebben a témában is, de rendszerint hamarosan szőnyegre ke­rültek a nők. Néha valamelyik bár­ban nemcsak képletesen, hanem való­ságban is. Érthető, ha Zsoli úr ügy­osztályának a dolgait nem mindig kísérte nyitott szemmel. A kopogásra minden reggel nagyot nyújtózott, mire hűséges kutyája ha­sonlóképpen cselekedett a díványon. Ezután betessékelte a titkárnőt. Mi­után elhízott, érzéki ujjaival meggyő­ződött, hogy a nem túlságosan sze­mérmeteskedő Emmuska őnagysága mellső és hátsó bájai szokott helvü­kön csodáihatók, átvette a jelentést és saját doszárjába illesztette. Ruga­nyos léptekkel személyes jelentkezés­re indult az igazgató úrhoz. Némi küzdelmébe került a nyomába szegő­dő Zsiványt a bőrdiványra vissza­tessékelni s a kutyát az iktató úrnak kellett addig szórakoztatni, míg gaz­dája mögött becsukódik az ajtó. A körfolyosón szembejövő tisztviselők messziről kitértek Zsoli úr útjából. Mindegyik meg volt győződve, hogy ő most a gyár szigorúan bizalmas ügyeit megy a „vezérrel" megtárgyal­ni. Emmuska nagysád ezalatt kissé felkavarodott érzelmekkel beleme­rült Ass'si Szent Ferenc életének ta­nulmányozásába. 1949 június 21 Racíu Burea-nu: INDONÉZIA Rotterdamban, Amsterdamban hasas holland polgárok bamba vigyorral könnyű pipafüst bodrában járnak, vagy a kertek közt nézdelik a színezüst tulipánágyakat; szemükben könny csillan: mily szép e Wlág, hová úrnak rendelték őket telekkönyvek és bibliák. így folyt ez heteken, hónapokon, sőt éveken át. Zsoli úr azon kívül, hogy Zsivány Bizsu fizetését is zseb­revágta, négyüknek „nehéz testi mun­kásoknak" járó élelmiszeriegyeket is szereztetett, míg^az éjjeli őröknek és kapusoknak ugyanezt nem „aprobál­ta", mondván, hogy munkájuk kö­zelről sem meríti ki a nehéz testi munkás fogalmát, — nem sokat tö­rődött anyagi helyzetének megszilár­dításával. Ama háború utolsó évében egv délelőtt Zsoli úr iffen mogorván tért vissza a „vezértől". Leszidta az iktató urat. Szemére vetette, hogy jelentéseiben nincs semmi, fantázia: miért nem színezi ki egv kicsit azok­nak a marha éjjeli őröknek és ka­rnisoknak a ranorfint? összeszűrik a 'evet azok a gazemberek a to'vajok­kal, azért tár a jelentésük folvton egv 1 Are. Pedig lookodácok és röpcézések történnék a evárban. B-^ok vannak a ,.valahol Oro t-7^r?7áTban" r>"vű hadszíntéren, a tábori lanokat a tar­taiékbnl már úgv keltezik. ..va­lahol Oro?70rs7á"in innen". Megkell tehát a fegyelmet erősíteni. — A kutyámra mordom — verte Zsoli űr erélyesen a kékülő-zöldűlő iktató Íróasztalát —, ideje már át­szervezni a mi ügyosztályunkat. Lás­son az igazgatóság némi mozgoló­dást nálunk: És Zsoli úr erélyes kezekkel át­szervezte ügvosztálvát. A hat éjjeli­őr közül három többgyerekes család­apát, a négv kapus közül m»g a két legszegényebbet azonnal kilökte a gvárból s kezükbe nyomatta a sasos behívókat. Ezek a ^megbízhatatla­nabbak — mondotta meggyőződés­sel —, ezek ^phattpk a legtöbbet, mert rászorulnak. Nem használt az elbocsátott emberek könyörgése, me­hettek a hadszíntérre, oda ,-s vesztek mind az öten. Zsoli urat ez nem nyugtalanította. Az elbocsátott kapu­sok és éiteli őrök helyére behozta saját me^bízh^tó emb°rpit T Amódú nnrasztrokonai közül, "t^kn^' pin­tén nem akarózott ^^orúz*-' ~'Tek *ztán tényleg lopkodni kezd f (Vége következik.) TOKES hatatom, f,at am országaiban Szovjetúnió A szovjet textilüzemekben 50 mil­lió rube.c torditanak ebben az esz­tendőben munüásvédelmi és egészség­ügyi berendezésekre. Az ivanovi tu­dományos kutatóintézet az eljárások egész sorát dolgozta ki a textilüze­mek munkakörülményeinek megja­vítására. Ezek között szerepel pél­dául egy különleges, fenyögyantából készült emulzió, amglynek alkalma­zása megakadályozza a fonódai mun­kások bőrmegbetegedéseit. Az 50 mil­lióból 15 millió rubelt fordítanak a munkatermek szellőzőberendezései­nek további korszerűsítésére. Jelentős összeget irányoztak elő a mosdóter­mek és zuhanyozók tökéletesítésére is. Emellett a beruházások során eb­ben az esztendőben nagy gondot for­dítanak a nehéz, nagy erőkifejtést i^inylő munkák gcpesílésére. Kí: a A Unai néphadsereg győzelmes elő­nyemu.ását m.ndenütt nyomon köve­ti a szakszervezeti mozgalom meg­erősödése. Mandzsúria Kurln nevű tartoipányában például, ahol néhány évvel ezelőtt még egyetlen szakszer­vezt sem működött, ma már a dol­gozóknak több, mint a fele szervezett munkás. Szabad Kínában a szakszer­vezetek mindenütt fontos szerepet töl'enck be — a Kína, Kommunista Pírt vezetésével — új kormány­zati és közigazgatási élet megszer­vezőében, a termelés irányításában, a munkások kulturá'is st";.vonalá­nak emelésében. Csehszlovákja Csehszlovákiában az t" mi étkez­tet ést 1947-ben 405 ezren, tavaly 540 ezren, idén pedig már 600 ezren vet­ték igénybe. Jellemző az üzemi kony­hák népszerűségére, hogy már a mult évben is mitegy 20 százalékkal töb­ben étkeztek üzemi étkezdékben, mint magánvendéglőkben. Kimutatták, hogy az üzemi konyhák sokkal gaz­daságosabban működnek, mint a ma­gánéttermek. A háziasszonyok főzte ebédnél 54 százalékkal, a vendéglők­ben készítettnél 47 százalékkal ol­csóbb az üzemi étkezdékben készült ebéd. Egyesült Államok Az amerikai bányamunkás szerve­zet adatai szerint az elmúlt 19 év­ben 1,250.000 bányász sebesült meg vagy vált rokkanttá az -amerikai bá­nyákban. A 14 legnagyobb robba­násnak, amely ez idő alatt történt, minden esetben több mint 100 halá­los áldozata volt. A jelentés megál­lapítja, hogy a bányabalesetek halá­los áldozatainak és sebesültjeinek száma a második világháború első másfél esztendejében felülmúlta az amerikai hadsereg veszteségét. A bányák tulajdonosai sajnálják a oénzt a védőberendezések megjaví­tására és mindent elkövetnek, hogy megakadályozzák egy olyan törvény­javaslat elfogadását, amely kötelezi őket a védőberendezések korszerűsí­tésére. Bolívia A bolíviai kormány nemrégiben hatvanöt baloldali szakszervezeti ve­zetőt tartóztatott le, köztük az ón­bányász-szakszervezet elnökét is. A hírhedt Patino-társaság bányászai erre abbahagyták a munkát. (A Pa­tino-társaság a tulajdonosa az or­szág legtöbb ónbányájának ) A kor­mány katonaságot és hadirepülőgépe­A szélmalmok szárnyának árnyán elálmodoznak tengerek és gazdag földek ^épségéről, hc" hajóig dosztig tellenek, hol királynőjük mosolyáért a szép indonéz telihold fényében zsoldoskatonáik a géppuskába csomagolt halált osztják, míg bombázókon berregve száll a huligán sereg — az éjben, melv fehérlik mint halvány holland tulipán. Ti disznónofájú f=mandok, kalózok, kik halálfejes zászlóval járjátok a tengert, rejtsétek végre el tüzes lobogótokat tulipánok alá, vagy hájas farotok mögé, mert akkor tán az éhség lázálmában e gyarmatok népe Istentől küldött zsíros angyalkáknak gondol, dp nem hiénáknak, kik aíkat nyalva sétálgattok az útfélen, Rotterdamban, Amsterdamban. Faludy György fordítása. ket küldött a sztrájk letörésére. A katonaság támadást indított a bá­nyászok ellen, amelynek során 150 bányász életét vesztette és csákóm ugyanannyian megsebesültek. Anglia Azokban a napokban, amikor az angol üzemi étkezdék árait felemel­ték, megjelent egy statisztika, amely a többi között kimutatta az angol kereskedelmi vállalatok nyereségeit is. Ebből a kimutatásból kiderült, hogy a két leggazdagabb angol cég, amely az üzemi étkezdéket kezében tartja, jelentős nyereséget ért el: a Péter Merchant cég 159 ezer fontot, a John Gardners cég pedig 225 ezer fontot keresett az üzémi étkeztetésen. Az angol dolgozók felháborodva vet­ték tudomásul, hogv „munkáspárti" kormányuk alatt néhánv vállalkozó búsé* hasznot vághat zsebre a mun­kások bőrére. A légiont sabb ügyosztály

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom