Uj Szó, 1949. június (2. évfolyam, 44-68.szám)

1949-06-16 / 56. szám, csütörtök

automatikusan futószalagon tlvonulA csillogó konzerveket. A lányok munkájának itt gyorsnak kell lennie, mert most következik a konzervdoboz légmentes lezárása. Négy gép sorakozik itt egymás után. A konzervekre rárakják a fedőt és a gép egyetlen lábnyomásra befejezi, úgyszólván pontot tesz a konzerválás munkájára. Jelen voltunk, amikor ilyen gép elromlott, valami hiba csúszott bele, de pár perc alatt rendbejött, mindjárt ott volt kéznél a kékzubbonyos szerelő és a munka tovább haladt zavartalanul. A megtöltött konzervek végül még 117 fokos gőzzel telt. hatalmas katlanokba kerülnek, ahonnan teljesen tisztán, bacillusmentesen jutnak a raktárba, majd a forgalomba. A fagyasztás hasonlókép megy végbe, csak a festés után a borsószem a töltőgép helyett a mély hűtőbe kerül. Ide, a mélyhűtőbe csak a legfinomabb, apró, lágy borsószemek kerülnek. Vízmentes, 500 grammos parafin-dobozokba mérik a borsót és miután két óra hosszat a 40—45 mínusz fokos hűtőben teljesen megfagy, kijut » hűtőből és finom celofánba burkolva átjut a csomagoló vasaláson. A celofándobozok azután 20-as csomagolásban nagyobb dobozokba kerülnek és a hatalmas hütőraktárakban raktározzák el őket. A hatalmas raktárban fogvacogtató hideg fészkel a legforróbb nyári napokon is. A falakon jéggel borított csövek futnak keresztül-kasul és megőrzik számunkra a termést lágy ízével és élénk zöld színével együtt. Elbeszélgettünk a fiatal munkáslányokkal. Szlovák és magyar nemzetiségű lányok ülnek egymás mellett, meghitt, jószomszédi viszonyban és a legnagyobb egyetértésben dolgoznak együtt. A viszálynak vagy . a torzsalkodásnak még a nyoma sem található itt. Róbert Simon elvtárs közli velünk, hogy kultúrtéren most indul meg a szervezkedés és reméli, hogy hamarosan már kultúrtevékenységről is beszámolhatnak, Az üzemben, a gyárban minden előfeltétele meg van annak, hogy a kultúrszervezet sikerrel és eredményesen működjön. A testedző pályák mellett könyvtárhelyiség is van, csak rendbe kell hozni a könyveket és újabb, a népi demokrácia szellemében írt haladó könyveket is kell beszerezni. Az üzem kultúrtevékenykedését jogosan elvárjuk, hiszen pontos tudomásunk van róla, hogy a CSM ifjúsági szervezete mind szlovák, mind magyar részről értékes kultúrmunkát fejt ki. Azonkívül arról is tudomást szereztünk, hogy a Csemadok, a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete is alakulófélben van, tehát minden reményünk meg van arra. hogy a gyári munkásság ifjúsága és felnőttje a kultúrtéren is komoly szerephez jut, (sz. b.) Az olasz sztrájknak további két halálos áldozata van Római Jelentések arról számolnak be, hogy az olaszországi mezőgazdasági sztrájkmozgalomnak újabb két halálos áldozata van, éspedig Bizzardi 22 éves mezőgazdasági munkás, akit egy Bologna melletti nagybirtokos bérencei lőttek agyon; a másik áldozatot ugyancsak földbirtokos bérencek tették el láb alól a Milánó melletti Bressciano községben. A je'entések szerint a két halálos^ áldozaton kívül a rendőrség, illetőleg a nagybirtokosok provokátor jei több sztrájkoló mezőgazdasági munkást megsebesítettek. A rendőrség, ahelyett, hogy a népet hasonló erőszakosságoktól és gaztettektől megvédené, fellépésével csak növeli a provokátorok kegyetlenségeit. R budapesti békekongresszus programja A budapesti békekongresszns előkészítő bizottsága vasárnap közzétette a kongresszus programját. A kongresszus június 17—18-« között lesz, amelyen 500 kkiüldött fog résztvenni, 150 szekszei vezeti, 80 nőt, 60 ifjúsági, 60 földműves, 60 szellemi munkás, 25 különböző egyházi kiküldött. A műsor tervezete a követkexS: 1. „Harcunk i békéért" Losonczy Géza miniszterelnökségi államtitkár referátuma. 2. „A Szovjetúnió i békefront élvezetője" Darvas József építészügyi miniszter beszámolója. 3. Határozathozatal. í. A békemozgalmi Nemzeti Tanács megválasztása. Június 18-án a parlament előtti téren Marosán György miniszter felolvassa a békeértekezlet határozatát Budapest lakosságának. A fagyasztó üzemben a munkásnők vízmentes dobozokba kimérik a borsót. Ml, közben szóba elegyedelflnk a mázsálókkal, akik panaszkodnak, hogy a földmunkáért még mindig nem fizetnek annyit, mint a gyári munkáért, holott a földeken a munka jóval sürgősebb és jóval nehezebb is, mint a gyári munkánál. Erre mi válaszul hivatkozunk a kollektív szerződésre, aminek betartása nagy előnyöket biztosít a Az Ilyen kollektív szerződéskötés, amely nemcsak egyesek, hanem köztársaságunk érdekeit Íj szolgálja, megérdemli azt a fáradtságot, hogy olvassák és tisztázzák összes pontjait. Meg vagyunk arról győződve, hogy egyetlen pont sincs ott fölöslegesen megírva. Ügy véljük, ha egy vasárnap összejönnének, komoly beszélgetés és vita folyamán mindenki Munkatársunk a középiskolások brigádosai között. A hüvelyesborsó «16ször az elevátorba kerül és onnan a felvonó felviszi a cséplőgépekbe. Az elevátor 300 —400 métermázsa hüvelyesborsót emészt fel naponta. Az üzem este tíz óráig működik és a lányok, az üzem dolgozói két munkacsoportban végzik el napi munkájukat. Fent az emeleten, a hatalmas cséplőgép, állandó körforgásban percek alatt hámozza ki a borsószemeket hüvelyükből és különböző szitákon keresztül rostáltál lányok gyors, fürge mozdulatokkal szedik ki a szétnyomott, férges, selejtes borsószemeket. A futószalagról újra egy vizes csatornába kerül a borsó, ahonnan a gyorssodrú víz egyenesen a kilencven vagy hetvenfokos vízzel és gőzzel telt zárt katlanba viszi a szemeket, onnan enyhe rézgálicfürdőbe jutnak, hogy visszanyerjék eredeti, friss zöld színüket, majd a töltőgépbe kerülnek, amely pergeti, önti a szemeket és 15 százalékos sósvízzel együtt megtölti az 1949 június '19 fÜÜ^C^ BORSÓSZEDÉS DIÓSZEGEN Beszámoló a borsóaratás és fagyasztás színhelyéről Miközben Diószeg felé robog a kocsink, ama község felé, ahol a szlovák és magyar dolgozók a legnagyobb egyetértésben dolgoznak, hirtelen arra gondolunk, vájjo

n a munkások, földművelők tisztában vannak-e rangjukkal, amelyet a népi demokrácia társadalmi rendje biztosított számukra? Tisztában vannak-e azzal, mit jelent az, hogy köztársaságunk minden tájáról napo

nt

a újságírók keresik fel őket, hogy érdeklődjenek munkájuk, eredményük iránt és üzenetüket azonnal továbbíthatják a nyilvánosságnak? Tisztában vannak-e azial, hogy ezelőtt a polgári napilap munkatársának a működése többnyire abban merült ki, hogy a gyár- vagy üzemigazgatóhoz fordult felvilágosításért, ha valamit meg akart tudni a gyári munkáról vagy a munkás életéről. A gyár igazgatója volt az, aki nyilatkozott a munkások helyett és nyilatkozatát természetesen megszabta az a haszon, amit ő és részvényesei a munkások verejtékéből zsebrevágtak. Találkozás a dfákhrigádosokkal Együtt a mázsálókkal tiszta képet kaphatna a kollektív szerződésről. A munkások vidáman hümmögnek és bólogatnak, élénk fény csillog a szemükben. Azt mondják, hogy azért mégis csak jobb lenne, ha rövidebb lenne a szerződés. Aztán újra folytatják a panaszt, mert látszik rajtuk, hogy eszük ágában sincs egyebet közölni velünk, mint panaszt, így például keveslik az aratás idejére megszabott zsiradagtöbbletet. Az adag fejenként 75 dkg zsírt és egy kg szalonnát tesz ki a rendes fejadagon kívül. Erre aztán mi is támadásba megyünk át és hirtelen elibük tárjuk a háború előtti zsíradagot, amit az aratómunkánál kaptak. A háború előtt ugyanis ketten, az arató és a kévekötő az aratás idejére 45 dkg zsírt kaptak. Feltesszük a kérdést, vájjon a mostani fejadag nem jelent-e komoly fejlődést? És nem gondolják-e, hogy egyszerre, máról holnapra lehetetlen kiküszöbölni az összes hibákat? ... Nem jut-e eszükbe, hogy a kollektív szerződés is a népi demokrácia ama törekvését szolgálja, hogy javítson a fejadagon és általában , az ország élelmezési helyzetén? ... f A zöldborsó nyomában A megrakott teherautó megindul a tömött zsákokkai és mi követjük' a zöldborsó útját. Érdemes követnünk, mert jól emlékszünk még, hogy a tavaszeleji hónapokban, amikor fővárosunkban megjelentek az első fagyasztott gyümölcsök és hüvelyesek, milyen áldást hozott ez a város gazdasszonyainak. Milyen tolongás volt naponta az üzletekben és a vásárcsarnok előtt. • Sramo János, a fagyasztóüzem vezetője vezet bennünket a pergő és guruló borsószemek útján, amíg eredeti színükben, finom celofán csomagolásban a fagyasztó raktárba keja és önti magából az elevenen guruló zöldborsót A kicsépelt borsószemek az elosztó gépekbe kerülnek, amelyek a borsót ugyancsak szitákon keresztül különböző csoportokba osztályozzák. Hatféle borsó van. A legjobb és legfinomabb az apró fiatal, nullás szemű, amely fölfelé, a hármas számú borsóig a fagyasztóba kerül. Háromtól felfelé, a nagyobb szemek pedig a konzervdobozba jutnak. Az egész folyamat játszva pereg le előttünk. A megtisztított borsó megmosva, megfürösztve még futózettségét a borsószedésnél, hogy a gyár idejekorán, elegendő mennyiségben konzerválhassa és fagyaszthassa a borsót. A diákok, fiatal lányok és fiúk, vidám munkakedvvel gyökerestül szaggatják ki a borsószárakat és gyors mozdulatokkal szedik a borsóhüvelyt a szárakból a kosarakba. A diáklányok, bár nevetgélve, gondtalanul tereferélnek, sokkal nagyobb munkateljesítményt mutatnak " fel, mint a diákfiúk. A lányok ujjai fürgébbek, ügyesebbek, mint általában olyan kézimunkánál, ahol a mozdulat lendülete felaprózódik. A brigádosok arca napsütötte, egészségesen barna, kezük kissé vörös és hólyagos. A napi munka végén kezük a borsó zöld színét veszi fel a sok hüvelytépéstől. A diákok öntudatosan azt hangoztatják, hogy ők nagyon szívesen végzik feladataikat, mert hiszen önként vállalták a brigádmunkát, de nehézményezik, hogy éppen most, amikor a zöldség Idénye van, marhahúslevest kapnak, holott mi sem volna könynvebb, mint remek zöldséglevest főzni. Megígérjük a diákoknak, hogy panaszuknak helyt adunk és meg vagyunk győződve arról, hogy a brigádosok szakácsai ezt a jogos panaszt megszívlelik és sürgősen orvosolni fogják. A hüvelyes zöldborsó a kosarakból zsákokba kerül, onnan a mázsálóhoz, aki pontosan megméri és elkönyvelt a súlyát, a dákokat aztán a teherautóra hajítják és innen egyenesen a gyárba jutnak földmunkás számára. A mázsálók erre azt felelik, hogy a kollektív szerződés nagyon bonyolult és azt bizony olvasni és tanulmányozni kell. Jobban szeretnék, ha kurtábban lenne megírva, hogy az ember ne törje rajta sokat a fejét. Mosolyogva közöljük velük, hogy eddig még senkinek sem ártott meg egy kis olvasás vagy tanulmányozás. A kollektív szerződésnél köizös érdekről van szó és eljött végre annak az ideje, hogy a földmunkás is művelődjék. A népi demokrácia sosem volt egyoldalú: ha a diákok tanulmányaik mellett elvégezhetik a mezei munkát, akkor a földmunkások munkájuk mellett olvashatnak, tanulhatnak egy keveset. Salát Péter megszólal És megszólal erre Salát Péter habozva, kissé a fejét vakargatva, hogyhát ő nem tagadja, ő már gondolt mindenre és ő titokban nem egyszer összehasonlította a régi időt a mai napokkal. Mert ő még híven és igen elevenen arra is emlékszik, amikor a földbirtokos megtiltotta a béres gyermekének, hogy a cukorgyárba menjen dolgozni. Abban az esetben, ha a béres fia vagy lánya mégis munkát vállalt a gyárban, akkor a béres vén napjaira felmondást kapott és nem tudott magán segíteni. Mert a földbirtokosnak nemcsak a béres munkaerejére fájt a foga, hanem a gyermekei munkaerejére is igényt tartott. Szó szót követ, így derül ki lassan, hogy Salát Péter már a háború előtt is tanújelét adta annak, hogy helyesen tud gondolkodni. Salát Péter már a háború előtt résztvett a földvűves-sztrájk megszervezésében. Azt állítja, hogy a földbirtokosok oly ha.talommal rendelkeztek akkoriban, hogy két év alatt, amíg ő katonáskodott, az urak 25 koronáról 7 koronára verték le a napi munkabért. Természetesen, hogy ilyen körülmények között a Párttal együttműködve, megszervezték a sztrájkot, ö például a sztrájkok megszervezése miatt nyolc ízben esett ki a munkából Már annyira jutott a munkanélküliséggel, hogy Franciaországban kereste a boldogulást. Dehát ott is ugyanez volt a helyzet. Az uraknak mindenütt esvazon céljuk volt az egész világon; kihasználni, kizsákmányolni a munkást az utolsó csepp verejtékéig. Végül bevallja, hogy a világ bizony sokat fejlődött azóta és reméli, hogy most már a dolgozó helyzete minden évben javulni fog. Nekünk is ez a véleményünk: eeySalát Péter a régi harcos. szerre nem lehet az összes hibákat kiküszöbölni. A helyzet javulását csak úgy érhetjük el rohamosan, ha egyöntetűen összefogunk és együttes erővel dolgozunk a közös cél érdekében. A hatalmas törekvést, amely népi demokráciánkban megnyilvánul, minden erőnkkel támogatnunk kell. Ma az újságírónak elsősorban az a feladata, hogy egyenesen a Lányok borsószedés közben. zóhoz forduljon és ott a helyszínen, imunka közben megkérdje tőle, hogy van megelégedve a munkájával és miként halad előre vele. Ma az a helyzet, hogy gondoskodás történik arról, hogy a tanulóifjúság segítségére siessen a földmunkásnak és közvetlenül érintkezésbe kerüljön azzal a dolgozóval, akinek a mindennapi kenyeret köszönhetjük. A diószegi cukorgyár nemzeti vállalatának földjein ma a főváros iskoláiból és üzemeiből több mint 300 brigádos végzi önkéntesen vállalt munkaköteleDe amíg • zsákokat a kocsira rakják, felénk jön Méhes Mária nagymácsédi munkásnő, aki akkordmunkát végez a borsószedésnél. Minden kilogram leszedett hüvelyes borsó után 2.50 Kcs a munkabére. Méhes Mária miután otthon Nagymácsédon elvégzi a ház kürüli munkáját, kijön a földekre, hogy segítsen a borsó aratásánál. Itt nyolc órát dolgozik naponta és magával hozza hároméves kis gyermekét, aki ugyancsak segít neki az akkordmunkában. A kis szőke apróság arca egészségesen barna és piros a napfénytől, rendkívül el van most foglalva, mert elmerülten ropogtatja a borsó hüvelyét és szorgalommal eszegetve, táplálkozik az édesen, zamatos borsószemekkel. Méhes Mária derűsen nézi és figyeli gyermeke zavartalan és élvezetes működését.