Uj Szó, 1949. június (2. évfolyam, 44-68.szám)

1949-06-02 / 45. szám, csütörtök

1949 június 2 UJSZ0 3. A kínai demokratikus rádió Sasigháj felszabadulásáról A kínai demokratikus rádió Sanghaj felszabadításával foglalkozott tegnap. A rádió hírmagyarázója állapította meg, nogy a népi hadsereg győzelmében nemcsak a katonaság találta meg örömét, de a kínai nagy tömegek, a haladó lakosság milliói is kitörő lelkesedéssel fogadták Sangháj felszabadulásának hírét. Sangháj felszabadítása két fontos tényt jelent a kínai demokratikus eszmék szempontjából. Az egyik az, hogy Kina leghatalmasabb és legkiterjedtebb gazdasági központja, gazdasági és ipari szempontjából legfontosabb városa a demokratikus haderők kezére jutott, a másik az, hogy Sangháj felszabadulása egyet jelent azzal, hogy a kínai nép katonai, politikai és gazdasági vonatkozásban súlyos csapást mért a Kuomintang reakciós klikkre. Sangháj felszabadításával a népi hadsereg felmentette az imperialisták egyik legjobban kiépített, távolkeleti bázisát és felszabadította annak meszszire szétágazó káros befolyása alól. Sangháj felszabadítása egyúttal alapkövét jelenti az önálló és független Kína megalapításának. Ezek az itt felsorolt okok meghatványozták a kínai hadsereg Sanghájban aratott győzelmének értékét. Sangháj történelme valóban egész Kina kicsinyített történelmének mása. Az imperialista kalandorok kis száma ezt a hatalmas területen elterpeszkedő várost úgy tekintették, mint saját dominiumokat, amelyben szabadon garázdálkohhattak és élhettek vissza a kínai lakosság türelmével. Csangkajsek az imperialista és feudális Kína utolsó kiszolgálója éppen Sangháj gangszervezeteiből merítette erejét és éppen Csangkajsek volt az, aki a munkástömegekkel szemben véres terrorja következtében megtalálta Kínában összpontosult bel- és külföldi ellenforradalmi erőnknek bizalmát és támogatását. Csak ez és kizárólag ez jelentette, hogy Csankajsek 22 éven keresztül képes volt sötét rendszerét fenntartani. De ahogy Sanghájból merítette Csankajsek első csapatait, úgy a vérbetiport sangháji munkásság is innen indította meg mozgalmát, amely Kína felszabadulásához vezet. Sangháj nemcsak a kínai demokratikus erők győzelmét jelenti, állapítja meg a sangháji rádió hírmagyarázója, de a nemzetközi demokratikus tábor győzelmét is jelenti. A továbbiak során hangsúlyozta a rádió Li-Tao tábornok, a demokratikus hadsereg vezérkarának április 30-án tolmácsolt véleményét. Beszéde során Li-Tao kijelentette, hogy a demokratikus kínai kormány és a népi forradalmi katonai bizottság hajlandó a diplomáciai kapcsolatok megkötéséről idegen államokkal tárgyalni, de csak oly előfeltételek biztosítása mellett, melyek a tárgyalásokon való egyenlőségi jogelveket biztosítják, kölcsönös érdekeket képviselnek és tiszteletben tartják a területi tüggetlenségét. A katonai biztonság és a demokratikus kormány soha sem adja beleegyezését egy idegen kormány olyan akciójához, amely az új népi demokratikus Kína belső ügyeibe kivánna beleavatkozni. Amennyiben a külföldi hatalmak a diplomáciai viszony felvételéről kívánnak demokratikus kormányunkkal tárgyalni, úgy ezeknek a külföldi hatalmaknak mindenekelőtt a Kuomintang kormánnyal fennálló diplomáciai kapcsolataikat kell azonnal merrszüntetniök. A kínai nép Sanghájban, vagy bárhol Kínában, hajlandó a külföldiekkel baráti együttinunkálkodást folytatni. tartozzanak az. idegenek bármeiy nemzetiségéhez is. Egyes külföldi kormányok nemcsak a múltban, de meg ma is a reakciós Kuomintang-kormány oldalán állva azok harcát a kínai néppel szemben támogatják Ezeknek a demkratikus kínai kormány azt üzeni, hogy meg kell változtatniok eddigi politikájukat, mert a demokratikus Kína saját ügyeibe való beavatkozást idegen hataiom részéről nem fog megtűrni és ha az idegen hatalom a kínai néppel barátságban akar élni, úffy eddigi politikájukat ezeknek a külföldi hatalmaknak sürgősen meg kell változtatniok. Egy zsákmányoija ki a dollár l-Amerikát! fl venezuelai oiajmunkások hangja a szovjet szakszervezeti kongresszuson A Szovjetúnió és a világ minden öntudatos dolgozójának nagy érdeklődése mellett folyt le a Szovjet Szakszervezetek X. Kongresszusa. A Kuznyecov elnöki beszámolóját követő vitában a nagyszámú külföldi munkásküldöttség közül a többi között felszólalt Jesus Faria, a venezuelai olajmunkások szakszervezeti bizottságának elnöke is. „Olyan ország proletársága üdvözli önöket — mondotta — ahol nincsen szakszervezeti és más demokratikus szabadság, ahol a lefoglalt szakszervezeti pénzalapok a katonai diktatúra bankjaiban fekszenek, ahol betiltják a munkássajtót, ahol a népellenes kormány diplomáciai kapcsolatot tart a spanyol fasiszta kormánnyal, ahol haladó közéleti tényezők és a munkásvezetők börtönben sínylődnek és a dolgozó tömegeknek munkanélküliség és szörnyű nyomor a sorsuk'. — Az imperialisták fegyveres bérencei gyilkoljál' a munkásosztály vezetőit úgv, amint ezt Kubában, .Braziliában, Chilében, Peruban, Boliviáb.m, Costarikában és Nikaraguában is teszik. — Az imperializmus mindenre elszánt kísérleteket tesz, hogy LatinAmerika népeinek fokozódó szabadságharcát elfojtsa. De Latin-Amerika országainak munkásosztálya mindezek ellenére az amerikai imperialsiták és ügynökeik elleni népi szabadságharca élén áll. — Az Egyesült Államok monopolistái behatoltak országunkba, nyersanyagforrásukká, olajszállítójukká és ipari termékeik piacává változtatták. Latin-Amerikát előbb a „Nyugati felgömb védelmének" paktumával kötözték meg. (Ennek mintájára készült az Eszakatlanti Egyezmény is.) Most az úgynevezett Clayton-tervet tálalják fel Latin-Amerikának s ez a terv végleg megsemmisíti majd országunk még fejletlen iparát. Az imperialisták 15 millió hektárnyi olajföldet téptek ki az ország testéből, ellenőrzésük alatt tartják egész gazdasági és politikai életünket. Hivatalos adatok igazolják, hogy az idegen monopolisták 16 milliárd dollár értékű olajat szivattyúztak ki országunkból. És ez óriási kivitel ellenére népünk példátlan hiányt szenved a legszükségesebb árukban, élelmiszerekben, sőt ivóvízben is. Olajunkat potom áron hurcolják el. — Az imperialisták lázasan készítik elő a Szovjetúnió el'eni háborút. Abban bíznak, hogy a rabságba vert népeket háborúba vihetik a szocializmus országa, a dolgozók és leigázott?!? nagy barátja és szövetségese e'len. De népeink nem akarnak támadó háborút, barátságban akarnak élni a Szovjetunióval és a világ valamennyi népével. A népek nem akarnak az imperialisták érdekeiért harcolni és meghalni. — Mi, Venezuela dolgozói; nem felejtjük el azokat az órási áldozatokat, amelyeket a szovjet nép a fasizmus elleni háborúban és az egész emberiségnek a hit'eri veszedelem alól töriént felszabadító harcában hozott. Amerika minden részében száz- százezer elnyomott munkás bizakodó reménységcol tek'nt a vi'ág do!"

roző

,'n,k na"y vezére és tanítói?, Sz

4á"n fe'é és bitet tesz a murké=osztály nemzetközi szolidaritása melletti szüntetése volt; mindenütt mozgósítja a lakosságot, hogy segélyt nyújtson a felszabadító hadseregnsk és az új Kina felépítésében munkájával hozzájáruljon. Természetes, hogy a szabadságért folytatott küzdelem élén a munkásosztály áll. Vezetőszerepe ma fokozottabban fontos lett, hogy Kína jelentős iparvidékeinek felszabadulásával megnőttek a munkástömegek és ezzel a munkásságra váró újjáépítési feladatok is. Az iparvidékek felszabadítása a szakszervezeti mozga^m terjedését is előmozdította. Ezek a szakszervezetek nem csupán az ipar he yreá lítá ára és fejlesztésére szorítkoznak, de iskolákat, klubokat is' vezetnek, ezzel jelentősen hozzájárulnak a kultúrának és általában az élet színvonalának emeléséhez. A felszabadulást mindenütt nyomon követi a következetes földreform. Az elmúlt esztendő végéig százmillió zsellér és mezőgazdasági munkás jutott földhöz, akik eddig csaknem rabszolgasorban tengődtek és évről évre az éhhalál rémével küzdöttek. A k'nai paraszt nem járathatta iskolába gyerekeit. A földesúrnak érdekében állt a nép tudatlansága, egyedül az ő javát szolgálta, kellett a milliós tudatlan szolgasereg; a kínai bölcsesség, a kínai mosoly az urak, a hízottarcú kövér mandarinok, iparbárók, pénzes kereskedők. hasas bankárok előjoga volt — riksába fogott zörgőcsontú kul', a zsákhordó, a tüdővészes gyárimunkás arcán nem láthattad ezt az annyiszor megénekelt bö'cs kínai mosolyt, ványadtképű, csenevész gyermekei szemében az életvidám fényességét, de láthatod már mindenütt a felszabadító harc eleven következményeként, a földreformmal és az azzal karöltve járó iskolareform eredményeként. Mint mondottuk, ebben a harcban, amit a nép a jobb jövőért, a m- ga ts gyeimekei boldogabb életéért folytat, a kezdeményezés és vezetés a Kommuista Párté. Ma 3 millió tagot számol Kína Kommunista Pártja, ezen az élcsapaton nyugszik ma Kína teljes megújhodása, ez a három millió öntudatos harcos irányítja a népi hadsereget, ez gyúrja újjá földünk roppant da abját és ez ad új arculatot neki. Sangháj bevételével — és ha majd Kanton felszabadítását is jelenthetjük, a harc még korántsem ért utolsó fejezetéhez. A másik tábor, az amerikai és angol imperia'isták, még nem ejtette el a népel enes Kuomintang kormányt. A tőke támadó erői, amelyek ott állnak a háttérben és a népei enes kormányt uszítják és pénze'.ik, rr.ég nem hajlandók jobb be áásra térve a beke és építés ka onáinak átadni a teret. Folytatják a terrort, nem hajlanak Maocetung békeszavára és ezért a kínai népre még további harc és áldozat vár, ám nem kétséges többé, ahogy a harc kezdetén sem volt kétséges, hogy ezt a harcot a nép győztesen fogja befejezni és az eddig felszabadított 200 millió mellé újabb tíz- és százmilliók sorakoznak, egész Kína roppant embertartaléka, kimeríthetetlen földi kincse é£ gazdagsága. Kína felszabadított része nem éh zik többé. Eddig kéjlakokban, palctá' b n hezsölö u :ai nem hízhatnak többé a nincstelenek nyomo. án, nem gazdagodhatnak a munkásság verejtékén. A holnap bizonytalansága, a szárazság és az á'v'zek elől nem menekül többé a k nai p raszt, nem lesznek többé földi nfutó milliók, az országutak árkában hagvott temetetlen gye: ekcscnvázak, halálukat váró krrer.lt aTgok; rem lesz többé az újkornak ez az évről évre megújuló szégyenteljes népvándorlása, ame'yről a mult újságjai oly közönnyel adtak híradást, mintha egy távoli bolygó valamely csillagv'zsgálóban észlelt érd?ktelen változásáról lett volna szó. A világ egy szóval, egy fogalommal szegényebb lesz: a felszabadító harc jóvoltából nem lesz többé kínai kuli! Emberre többé nem lehet majdjelzőként aggatni, hogy a nyomorúságnak legmélyebb szintjét, a mi európai fogalmaink szerint már megnevezhetetlen emberi nyomorúságot — akár az indiai páriáét — jelezze. A kínai kuli emberré válik, ez a győzelmes felszabadító harc legmélyebb és legigazabb jelképe! Egy megbélyegző szóval, egy fogalommal szegényebbek leszünk, ám ugyanakkor az egyenjogúsághoz, emberi méltósághoz, tiszta és félelemnélküli élethez jutott emberekkel a felszabadult kínai nép százmillióival gazdagabbak. B nacionalizmus ellen, proletár internacionalizmusért A Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának lapja, » „Tartós békéért, népi demokráciáért" írja: A második világháború után, amikor az angol-amei lkai imperialisták nyíltan terjeszkedésre vettek irányt, törekedve, hogy megteremtsék világ uralmukat, újból, különös erővel merült fel a népek szabadságáért és nemzeti függetlenségért folyó harca fokozásának kérdése. Az imperializmus és a kapitalizmus általános válsága korszakában a történelmi fejlődés egész menete azt mutatja, ez a harc csakis a proletár nemzetköziség megerősödésének alapján, a nacionalizmus mindenféle megnyilvánulása leleplezésének és szétzúzásának alapján járhat sikerrel Sztálin elvtárs nem egyszer hangsúlyozta, hogy a proletariátus győzelmét csak a kölcsönös bizalom, minden nemzet dolgozol közeledésének zászlaja alatt lehet megvalósítani, hogy a szocializmus korszakában a nemzetek nemcsak nem halnak el, hanem ellenkezőleg, fejlődnek és virulnak. A burzsoázia abbeli törekvésében, hogy a különböző nemzetek dolgozói ! harcának egységét széttörje, régóta ' alkalmazta a nacionalizmus mérgezett fegyverét a dolgozók gúzsbakötése, a népek megosztás." és rab'óháborúk szítása érdekében. A legféktelenebb nacionalizmus hordozója most az amerikai monopolista burzsoázia. Az angolszász faj fölényének és az „amerikai életformának", a világuralomnak hirdetése, amit az atomfegyverrel való rémítgetéssel, a négerek, „színesek" és általában a „nem teljes értékű amerikaiak" üldözésével támasztanak alá, az amerikai népbolondítók „fajktitatásai" — mindez azt bizonvítia, hogy az amerikai impe! I 'listák méltó utódai a német fasisztáknak. Az amerikai monopolisták arra törekszenek, hogy minden nemzeti korlátot eltávolítsanak világméretű terjeszkedésük útjából és felhasználják a kozmopolitizmus ideológiáját, mely a burzsoá nacionalizmus visszája. Az imperialisták halálosan félnek a szocia'I :mus sikerétől és arra számítanak, hogy a kozmopolitizmus segítségével aláássák, tönkreteszik a hazafiasság szent érzését, hogy elködösítik a népek nemzeti öntudatát, hogy meggyengíthetik harci kedvüket a szabadságért és függetlenségért vívott küzdelmükben. Miként a nacionalizmust, ugyanúgy a kozmopolit'zmust is egyazon célra használják most fel az imperialisták: arra, hogy a szocialLmus táborát gyengítsék. Ennek az ideológiának fő szószólói szerepében különös hévvel lépnek fel az amerikai imperializmus bérencei — a jobboldali szocialisták: Blum, Bevin, Saragat, Schumacher, Spaak és a többiek. A jobboldali szocialista kozmopoliták a gyakorlatban úgy valósítják meg a „nemzeti szuverénítás elavult felfogásáról" szóló elméleteiket, hogy országukat eladogatják az amerikai milliomosoknak. A „Marshall-terv" gazdaságilag, az Atlanti Egyezmény katonai szempontból, az „Európai Szövetség" pedig a külpolitika terén oda vezet, hogy a nyugateurópai országokat megfosztják szuverénitásuktól és azokat az USA csatlósaivá változtatják. A népi demokrácia országaiban, amelyek mély szociális és gazdasági változásokat valósítanak meg s amelyek a burzsoáziát kiszorították a hatalomból, az angol-amerikai imperialisták ügynökei a nacionalizmus fő fegyverként használják fel a népi demokratikus rendszer ellen, a népek mindjobban izmosodó barátsága ellen és azok ellen az egyre inkább szilárduló testvéri kapcsolatok ellen, amelyek ezeket az országokat a Szovjetunióhoz fűzik. Miben rejlik a népi demokratikus országok ereje? Abban hogy az erősödő szocialista kapcsolatok, az önzetlen kölcsönös segítségnyújtás, mely a népi demokratikus országok és a Szovjetúnió testvériségén és egyenlőségén alapszik, lehetővé teszi a szocialista sikeres építését, a kizsákmányoló osztályok kiszorítását és felszámolását. A pusztuló kizsákmányoló osztályok megmaradt képviselői azzal próbálkoznak, hogy a népi demokratikus rendszer ellen, a proletárdiktatúra ellen, a népi demokratikus országok és a Szovjetúnió közötti bizalmatlanság és ellenségeskedés szításával indítsanak harcot. A burzsoázia, amikor azzal kísérletezik, hogy egyik vagy másik országot elszakítsa a közös demokratikus tábortól, arra törekszik, hogy ezáltal megteremtse a kapitalizmus viszszaállításának reális lehetőségeit. A szocialista építőmunka közös és általános folyamatától eltávolodni, elkülönülni s a saját nemzeti burok kereteibe bezárkózni, elkenni a saját nemzeten belül lévő osztálvellentéteket, nem látni azt, ami a különböző nemzetek dolgozó tömegeit egymáshoz közelíti és egymással egyesíti, s csupán azt látni, ami eltávolíthatja őket egymástól — az ilyenféle törekvéseket a burzsoázia és ügvnöksége egvetlen cél érdekében szítja és kultiválja: vissza akarja szerezni elvesztett osztályuralmát. Bár a burzsoázia veerséget szenvedett a népi demokratikus országokban, most a nacionalizmus jelenti a legfőbb veszélyt az új államrend sikeres építése s ez országok fejlődése számára a szocializmushoz vezető úton Az imper'alisták ügynöksége azzal próbáIko7l'<, hogy a nacionalizmust ne csupán a kispolgári rétegek és az értelmiség köreiben szítsa, hanem a munkásosztály elmaradott része között is. A nacionalizmus befolyása a népi demokratikus országok kommunista és munkáspártjainak soraiba is befészkelődik. Az osztályharc kiéleződésével ezekben az országokban nációnál.ta irányzatok nyilvánulnak meg, olyan kísérletek, hogy a munkásosztály internacionalista politikáját a burzsoázia nacionalista politikájához idomítsák. Hogy a nacionalizmus mihez vezet, azt meggyőzően mutatja a Tito-klikk poli llíája Jugoszláviában. Ez a klikk, miután a nacionalizmus útjára lépett, valamennyi alapvető kérdésben nyiitan ellenforradalmi, trockista politikát folytat. Hogy ezt leplezzék, hamiskártyás módjára, az osztályellentétek „megszüntetéséről" beszélnek, holott a valóságban, a kulákságra, mint hatalmuk támaszára, veszik az irányt. Titóék Jugoszláviát egyre inkább arra az útra terelik, amely ezt az országot közönséges burzsoá köztársasággá változtatja és a jugoszláv államapparátust azok ilMözésere használják fel, akik bátran M'detik a marxizmus-leninizmus iránti hűségüket és a Szovjetúnió iránt érzett barátságukat. Titó, ez az alias áruló és hóhérainak, meg provokátorainak egész bandája, miközben arról fecsegnek, hogy Jugoszláviában „nemzeti méretekben" építik a szocializmust, a valóságban minden harcot beszüntettek az amerikai imperializmus eüen és minden gondolatukat a Szovjetúnió és a népi demokratikus országoltál szembeni gvű'ölet szítására irányítják. T'to, a megrögzött nacionalista, az angol-amerikai hábarús uszítók eszközévé lett, akik őt maga Jugozsláva ellen is felhasználják. A kommunista és munkáspártok levonták a tanulságot a Tito-klikk árulásából, fokozták éberségüket a soraik-, ban megmutatkozó nacionalizmus minden tünetével szemben Óriási szerepe volt ebben a Tájékoztató Irodának a JuKP-val szemben hozott ismeretes határozatának. Az Egyesült Lengyel Munkáspárt és a Bolgár Kommunista Párt kemény ellenállást tanusított azokkal a jobboldali-opportunista és nacionalista elhajlásokkal szemben, amelyek soraikban mutatkoztak. Ez elhajlások képviselői: Wieslaw (Oomulka) és Trajcso Kosztov, amikor átálltak a munkásosztály és a szocializmus számára rendkívül veszélyes nacionalizmus álláspontjára, felettebb veszélyes útra léptek. A kommunista pártok a soraikban felbukkanó nacionalizmus ellen mint a burzsoá befolyás legveszedelmesebb tünete ellen küzdenek. Amikor a nacionalizmus a proletariátus osztályérdekeit általános népi érdekekkel váltja fel, amikor eltörli a párt, a munkásosztály és a nép közötti határokat és letompítja a kommunisták öntudatát, azzal a veszéllyel fenyege'l a pártot, hogy elveszti osztály játékozódását, hogy áttér a burzsoázia állásfoglalására, vagyis elárulja a szocializmus és a haza szabadságának ügyét. A nacionalisták a népi demokrácia országaiban mindenekelőtt azzal tűnnek 'ki, hogy rosszindulatú magatartást tanúsítanak a Szovjetún'óval szemben, amely pedig ezeken az országokban a szocializmus győzelmének, az ország nemzeti létének H:tosítja A Szovjetunió iránti magatartás az igazi preletár nemzetköziség próbaköve minden kommunista, minden igazi hazafi szempontjából. A kommunisták kíméletlenül leleplezik a nacionalizmus mindennemű megnj Ivánulását és fáradhatatlanul küzdenek annak kiirtásáért. Nagy figyelmet szentelnek a nemzetköziség szellemében történő nevelések, felhasználják a proletár internacionalizmus zászlóvivőjének: a kdicsőséges bolsevik pártnak gazdag tapasztalatait. A Szovjetúnió tapasztalata mutatja, mily nagy jelentősége van a népek barátságának a szocilista rendszer építése és védelme szempont iából. Csakis a munkásosztály, a kommunista pártok vezetőszerepe és a nemzetközi proletárszolidaritás biztosítja a sikereket a népek gigászi harca számára. A SzUK(b)P tapasztalata azt is mutatja, hogy a népek barátságát a proletáriátus pártja azáltal valósítja meg, hogy kérlelhetetlen harcot vív a nacionalizmus tünetei ellen. Az imperializmus tábora fölött a történelem kimondotta az ítéletet. A békének, a népek barátságának, a demokráciának és a szocializmusnak tábora győz és fog győzni, élén a kommunista pártokkal és a Szovjetúnioval. A nacionalizmus ellen, a proletár nemzetköziségért vívott fokozott harc ennek a győzelemnek egyik fő félté-, tele.