Uj Szó, 1949. június (2. évfolyam, 44-68.szám)

1949-06-15 / 55. szám, szerda

UJSZ0 Látogatás Odesszában, amely büszke hőseire, kikötőjére, gyáraira, színházára, citromjaira — és Puskinra Odesszában vagyunk, a kikötőváros­ban, a nagy gyárak városiban. Az ..Októberi Forradalom-gyár" traktorai eljutnak innen a hatalmas birodalom minden részébe és a „Május l-e gyár", négyhengeres gázmotorai szivattyúz­zák a vizet a föld öntözésére, hajtják jt malmokat és fejlesztik az elektro­mos energiát. Odessza kikötőjében ha­jók horgonyoznak a világ minden s-zélességi fokáról. Valóban mindegyik szélességi fokról, hiszen éppen itt vesztegel a „Slavia" cétvadász flotil­Ia is — amely az Antarktlszon cet­halakra vadászik. • Odessza nemcsak a szépség, de az érdekességek városa is. A sokszáz cefvadász-család, amelyik itl él, a leg­érdekesebb halász-étrnényekkel szóra­koztatja a város lakóit. A város egyik étterméről Ki'prin, a nagy író is meg­emlékezett. akkor ezt a vendéglőt Gambrinusznak hívták, ma az An­tarktisz nevet viseli. Odessza és az egész odesszai kör­zet a citromtermesztés útjára lé­pett. Felkerestük tejlát az odesszai bo­tanikus kert igazgatóját, Vlaszenko Iván Alexandrovicsot. Vlaszenko el­mondja, hogy ő üj rendszert dolgozott ki a citromfélék futóarkokban való termesztésére vonatkozólag. — Ismeretes — mondja —, hogy a eisrom, a mandarin és a narancsfa már 6—10 fokos hidegben elpusztul. Ezért arra gondoltam, hogy az odes­szai területen egy méter mélységben a talaj hőmérsékelete sohasem süly­lyed a nulla fok alá, a citromíélék át­telel tetésére pedig elegendő a négy­fokos meleg. Ezt a hőmérsékletet megőrizhetjük egy másfél méter mélységű árokban. Ilyen árokba ül­tettem a növényeimet. Egytöl-egyig megfogamzott és az első áttclelés után megerősödve hajtották ki, sűrű lombozattal és bő terméssel. Nincs messze az idő — fejezi be büszkén beszélgetésünket Vlaszenko — és a mandarin meg a citrom ebben a kol­hozban is beérik. Odesszának bizony vari mivel büsz­kélkednie: a gyárak, a kikötő szép szé­les. utcái, számos szanatórium és üdü­lő, tudományos intézetek. Odesszában van a világ egyik legszebb színháza és a Szovjetúnió legszebb emlékműve, amely a forradalom és a város hősi védelmének emlékére készült. Minden idegen megcsodálja az odesszai katakombákat, amelyekben a partizánok annyi hőstettet vittek vég­hez. Utoljára, de nem utolsósorban OÜessza arra büszke, hogy ittf lakott Puskin, akinek szobrához odasereglik az ifjúság, a világjáró utazók, tudó­sok. Az Odesszaiak szerint -r- és miért is kételkednénk szavaikban — Odesz­sza nem a Szovjetúnió, hanem a világ legszebb városa. INNEN-ONNAN Magyar szérum baromiípestis ellen A magyar hároméves terv vége felé mind érezhetőbbé, válik , áz államosított vegyészeti gyárak fokozott tevékenysége és fóleg az, hogy a felszabadult tudomány mennyire a népgazdasághoz al­kalmazkodik: Ennek újabb jele az, hogy évente sokmilliós kárt ok'ozó baromfipestis elleni küzde'emben újabb magyargyártmányú o'tóamyagot használnak. Ez az oltóanyag az eddigi, ugyancsak ma­gyar gyártmányú Schneider-féle szérummal szemben három hó­nap helyett nyolc hónapig teszi immúnissá » baromfiakat és nem­csak a tyúkokat, hanem már párhetes tollasodó csirkét is be lehet oltani vele. A baromfipestisnek ezzel az újabb ellenszerével kísér­leti oltásokat végez dr. Máté Gyula vármegyei főállatorvos juptt­hárdon éa Birjám községekben. Az eredmény rövidesen megmu­tatkozik és minden remény meg van arFa, hogy a pestis elleni új oltóanyaggal végleg felszámoljuk ezt a veszedelmes baromfibe­tegséget. — Krickemeyer, a szovjet meg­szállási övezet német vasutainrk vezérigazgatója, felszólította a né­met vasutasokat, hogy vegyek fel a munkát. Az igazgatóság a nyu­gati övezetből származó m ir.ká sok bérének 60 százalékát ezentúl nyugati márkában fogja kifizetni. Howley tábornek, az amerikai megszálló katonaság főparancsno­ka ielszólította most a sztrájkot klr bbantó ryugatnémetországi jobboldali beállítottságú szakszer­veze et, hogy utasítsa tagjait a munka felvételére. Howley tábor­nok le . elében ugyancsak megálla­pítana, hogy a szovjet övezetben dolgozó nyugatberlini munkások a jüv-ben fizetésük 60 százalékát nyu ati márkáb n fogják kézhez kapni. Mint köztudomású, a sztrájkot május 20-án' kezdték meg a Nyugat-Berlinben lakó va utasok, amit a jobboldali né­met szakszervezet rendezett, hogy előre kedvezőtlen légkört teremt­sen a párizsi külügyminiszteri ta­nács ülésezésein a berlini egyez ség kérdés:lb;n. A berlini egyez ség, illetőleg a négy nagyhatalom­nak Németországot illető kérdé­sekben való megegyezése ezen szakszervezet további fennállását veszélyeztetné s ezért határozta el a Schumacherék által támogatott szakszervezet a sztrájk kiiobban­tását. — A román királyi kastély az ifjú­ságé. A bukaresti volt királyi palotát a kormány a dolgozó ifjúság rendel­kezésére bocsátotta. Ezután ez lesz a pionírok háza. A kastély parkjában 1 km bosszú vasútat építenek, azon­kívül sportpálya, kultúrház, színház, múzeum építését tervezik. — Az albániai Munkás Párt a napokban határozatot hozott, hogy a többi népi demokratikus álla­mok mintájára, egysége* ifjúsági szövetséget létesít. A szövetség megteremtésével az ifjúság szo­c al'sta nevelését szándékoznak elérni. Az albán ifjúság a szövet­ség megalapozásában jobb jövő­jét látja. Oslóban megkezdődött az Európa ökölvívóbalnokság 96 ökölvívó vesz részt a bajnokságon - Csík magyar olimpiai bajnok kiesett , Hétfőn este, ünnepélyes kere­tek között kezdték el Oslóban az idei ökölvívó Eurcpabajnokságot. Kilencvenhat ökölvívó, Finn­ország, Svédország, Dánia, Ang­lia, Írország, Hollandia, Belgium, Franciaország, Olaszország, Cseh­szlovák a. Jngosz'ávia, Ausztria, Magyarország, Lengyelország és a rendező Norvégia legjobb ököl­vívói küzdőnek a bajnoki címért. A Szovjetúnió ökölvívói, akik a versenyre beneveztek, nem érkéz tek meg. J. N. Wyatt az AIBA elnöke nyitotta fneg a bajnoksá got. A csehszlovák ökölvívók az első fordulóban a következőkkel kerülnek szembe: Majdloch — Ljumberg (finn), Zachara — Jensen (dán), Kellner — Farkas (magyar), Petrina — Mc. Ne'll (skót). Torma — Már­ton (magyar), Svarko — Mc Keon (ír), Rademacher—Nielssen (dán), Livansky — Whalströn (finn). Mint a párosításból látjuk, m ngyárt az első fordulóban ne­héz ellenfeleket k aPtak a cseh­szlovák versenyzők. A hétfői mérkőzés- k a következőképpen végződtek. Z ii d a s olasz olympiai bajnok pontozással győz az ír Kearn­s a ellen, Zachara pontozásos győzelmet arat Jensen dán ökö vívó ellen, Seitol (finn) pontozásos győzelmet arat Csík magyar oymp ;ai bajnok ellen. Az angol Marshall a harma­dik körben kiütéssel győz a hol­land B o y n n e n ellen. A pehe'ysjilyban a csehszlovák K e 11 n qrr pontozásos győzelmet arat a pnagyar Farkas ellen. A belga Van Hook a norvég Nil­loencm ellen arat győzelmet. Középsúlyban a csehszlovák § v ar k o pontozással győz az ír Mc Keon ellen. VIDÉKI EREDMÉNYEK NYITRAI KERÜLET: Stúrovo—Palarikovo 1:4 (1:2), Prlevidza—Kcmjatice 3:0 <1:0), NV Nővé' Zámky—2eliezovce 9:0 (3:0), Zl. Mcravce—Surány 1:2 (1:1), Levice—Hlohovec 1:2 (1:1). PRESOVI KERÜLET: V. Saris—Sn ;na 2:4 (0:2), Hu­menné— 2el. PreSov 1:0 (1:0), Bardejov—Sabinov 3:2 (3:1), St. Lubovna—Vranov 0:4 (0:0), Franciaország - Csehszlovákia 3:2 Párizsban hétfőn fejezték be a két ország közötti tenniszversenyt. Ber­nárd könnyen, 6:4, 6:2, 6:1 arány­ban győzött Cetník ellen. Drobnyt biztosan győz Abdesselamon ellen 6:4, 6:1, 6:3 arányban. A véglfe-edmény tehát 3:2. Franciaország legköze­lebbi ellenfele Magyarország. A hengersor 34 embere 10 óra előtt 5 perccel teljesen készenállt az éj­szakai műszakhoz., A fapapucsok sürögve-forogva csattogtak a forró acélpaalozaton.' A uéiu„"_íii nyolc kemény munkaórájától áttüze­sedett hengerek fojtó gózt lehelve sziszegtek, sisteregtek a hütőcső víz­sugara alatt; az emeletnyi lendítő­kerék már méltóságteljesen meg­moedult; az ezüstfényben villogó sú­lyos hengerek is zuhogó ütembe kezdtek, ho<ry fár^H^atatlan"! a' éj­szaka is folytassák harsogó zenéjü­ket. Az udvar sötétjében, a henger­csarnok deszkaajtója előtt, feketén és fülledten állt a levegő: a csillag­talan égbolt zivatart igért, de az enyhítő eső sehogyan sem akart megeredni. A három kemence két­szer négy embere már a munka­kezdésnél verejtékben ázott és zseb­kendőjével sűrűn törölgette arcát, nyakát. Pontban tíz órakor a gyár sípja felbődült. De az elöhengerész már néhínv felemelt jobbkarral intett az adogató kemence felé. a keru-. ar. ,en még az elmúlt műszakban beialfott anyag izzott. A kemenceaitó szempillantás alatt megnyílt. A kemenbé öbléből frtózrtos éröve 1 vi'-'t' -* tört elő, pillanatra meghökkentve a négy ec-zect ke -;t ís. j-e i ..r a követke-ő pillanatban a négy ke­mencés szilárdan Élit a léb^n. A for­róság áradata elten uszó kézmozdu­latokkal elöret.át 't"'-. / r"tán meg­ragadták. a fr.-r' ' — ^ nekirugaszkodva a hófehér sugár­zásba, vicsorc . i .-.1 a. azák a naranr •- '"a v?. •' asAbot. A hengerészek fr.cinői türelmetle­nül topogtak. A narancs-sárgán izzó vashasáb kis acélszekérre került és két leszegett feiű kemencés meggör­nyedt teste előtt fürgén robogott a sóvár hengerekhez. Az izzó vasha­sáb szikrázva vágódott a hengerek közé. A hemrerek belemartak a tüzes vasba, a vas felsírt, nyöszörgött, jajgatott, azután megpuhítva átke­rült a villogó hengerek túloldalára, maid újra vissza a szűkebb henger­szájba. A vas vonított, sivalkodott, pattogó szikrákat prüszkölt, de az A TUZ PIROS SZŐNYEG Irta: KARCZAG ISTVÁN emberek és a hengerek egyre gyúr­ták, préselték, kegyetlenül dobálták, hajigálták, amíg a narancssárga vas vérvörös futószőnyeg lett: kihen­gerelt hídlemez. Azután acélhorog­gal, mint valami ősállat megnyúzott borét, a hütöpadra vonszolták. Az elöhengerész ismét a kemen­cék felé emelte karját. És ahány­szor az elöhengerész felemelte kar­ját, a kemencesek annyiszor ismé­telték meg a csattogó, dübörgő zaj­ban. az izzó kemence mellett hősi küzdelmüket. A hengerészek is any­nyiszor ismételték meg a többmá­zsás izzó vassal hősi mutatványai­kat. A sistergő szürke párázatban és a rőt bengálifényben néma bronz­szobrok harcoltak az anyaggal. Így haladt a munka szótlanul és komo­ran a tizedik tűzpiros futószőnyegig, a tizedik hídlemezig. A tizedik ha­sáb elszállítása után az egyik ke­meneéssegéd, az ösztövér Maszlár Gyula, a kis acélszekérrel visszafe­lé jövet, ingujjával 'kitörölte szemé­ből a maró verejtéket, azután, mint a rugó, a magasba ugrott. Társa a szekérnél, a kistermetű Budai János rásandított és ross7at sejtve meg­csóválta a feiét. ö is kitörölte sze­méből a verejtéket. De az ösztövér Maszlár megint a magasba ugrott, majd alaposan hátbavágta kisterme­tű társát és hirtelenében körül is táncolta. És így, tánc közben, 'túl­harsogva a gépek dübörgését, a nyakán kida<radt erekkel felordított: — Hujjé, Budai koma, hujjá, Füs­tös koma, de gyönyörű jószág vagy te! ... Budai színlelt haraggal elkapta a táncoló Maszlárt és keményen rá­húzott egy nagyot az ülepére. Az­után nekikészült a másodikhoz. De Maszlár megugrott a dübörgő hen­gerek felé. Budai meg utána. Budai egyáltalában nem volt ,,gyönyörű jószág". Maszlár sem volt az. És ráadásul mindketten az ötvenedik életévhez közeledtek. A ' fogócska azonban legényesen folyt le, sőt szinte gyermekesen is, mert a keszeg Maszlár meg-megállt a fu­tással, szamárfület mutatott Budai felé, Budai pedig a nyelvét öltöget­te és az öklét rázta a kaján pajtás felé. Füstös a va^on^d! — üvöl­tötte Budai, akinek „Füstös" Volt a beceneve, de ezt a nevet évtizéué nem akarta elvállalni. — Nézd csak, hogyan fut előlem a bolond! — ki­áltozott, — hogyan fut ez a meg­kergült Fehér Kígyó! ... — Maszlár Gyulának meg „Fehér Kígyó" volt a beceneve; valami régi áldomás miatt ragadt rá, amikor a sárgaföl­dig bepoharazott és förtelmes fehér kígyókkal kelt birokra borközi káp­rázatában. A hengerészek most már kacag­va lp^á^ódtak áz e°~vre hossz^^^o­dó tűzpiros anyaggal. — Gyula már két éve nem lát fehér kígyót! — kiáltozták. — Ugy-e, Gyula, nem iszol, mióta R-gárdista lettél ? ! . . . A kemencemester, az öreg Vörös Bei*6alan, elnéző somolygással fi­gyelte a fogócskázók útját. De az elnéző mosoly csak néhány másod­percig tartott: az elöhengerész ismét felemelte a karját. Az öreg megra­gadta a vaskampót és a következő szempillantásban már a két vidám cimbora is a vaskampó mellett ter­mett. Azután a henger ismét meg­kapta a részét és a labdajáték is izzó labdáját. De Maszlár és Bu­dai megint elhagyták a szekeret és megint kergetőzni kezdtek. A hen­gerészek meg vidáman bíztatták i őket: — Jani, kapd el a nyakát! ... , Gyula ne hagyd magad! ... — A jó­kedv tűzijátéka elvegyült a vörös i szőnyeg szikrázásával. Az elöhenge­rész mérőeszközével a vörös szőnyeg fölé hajolt. Azután komoly arccal kiadta a hídlemez útját a hütöpad | felé. De kiadta a tréfa útját is: — Elvtársak! — nézett körül, mint va­lami szigorú parancsnok a harco­| sok között. — Elvátrs^t, brigádban I dolgozunk, igen ?! ... Akkor hát, hadd fogyjon a darab, hadd menjen a.darab, aki észnél van, nem akar­hat itt selejtet!. . . Az öreg kemencemester jóváha­gyóan bólintott. Az iszonyú dübör­gésben az elöhengerész hangja nem ért el hozzá; a szájmozgásból és a büszke testtartásból értette meg a szót. — Selejtről beszél a másik cso­portvezető! ... És talán a kemencé­nél a rossz fűtéstechnika nem ad­hat selejtet?... A kevesebb gáz önkőltségcsökkenést jelent! ... Lás­suk csak, mit mutat a gazométer! Az ám, lejjebb a gázzal, a magas rezsit már mindannyian viseljük!... Két verejtékes karja rátapadt a gázszabályozó forró keretére. — Lejjebb a drága gázzal, az istenfá­ját! ... — Elégedetten hunyorgott az izzó kemencébe. Az elégedettség most már őt is jókedvre derítette. — Elvtársaim! — kurjantott mókás elragadtatással és a kiserkent verej­téket letörölte zubbonvuíjávai arcá­ról, homlokáról. — Aranyos elvtár­saim, kint vannak a darabok a ke­mencéből . .. Azt mondom, igyunk erre egyet! ... — Nedves vállával megdöntötte a hengercsarnok desz­kaajtaját. A sötét udvarra lépett. Most hűvösnek érezte, kint a fül­ledt levegőt és mélyeket szippantott belőle. Aztán lehajolt egy hosszú fa­kupához s hűvös bádogpohárba üdí­tő kútvizet öntött. Hangos kortyo­gással inni kezdett; egyik keze a csípőjén, a másik gyönyörűséggel billentette bajúsza alatt a bádogpo­^frat. Fel f'"'" t" i' ,lten tért v'ssza a hengercsarnokba. Mert azt mon­dom, elvtársaim! — csapott fel itt a hangja. — Azt mondom, hogy a kenyerét sütjük mi ennek az ország­nak ! . . Igaz-e, vén betyár Budai ? A segédek egymás fülébe beszél­tek a hátamögött: • •— Hát nem lerészegedett a vén szamár a tiszta víztől ? .. — A fül­bemondott beszéd a tetögerendák fe­lé szárnyalt a hőség hullámain. De az öreg élmunkás a dübörgésben mégis meghallotta. — Az, az, leré­szegedtem, bizony. Mert elvtársaim a harmincnégy munkaévemből, hu­szonkilenc oktalan, mihaszna év volt!... Igaz-^ elvtársaim?! Hu­• szonkilenc évig félország kenyerét sütöttem itt a vakvilágba mások­nak! De most már 'magunknak süt­jük, neked is, vén betyár Budai!... Feltörő örömmel megforgatta a fe­jén a sipkáját. — Mert ki mondja, hogy az országban nem minden a mi kemencénkre épül ? . . . Hallhat­tátok a szózatot a nehéziparról ... És úgy igaz! . . A bicska, amivel szalonázunk. A sín, amin utazunk. ; A híd, amin áthaladunk. A beton­vas, amire építünk — ki győzné vé­gig elsorolni?... És a kard, Budai! A kard, amivel szétaprítlak, ha az i ellenség mellé merészelsz állni! ... I — Ugyan, ne beszéljen hiábavaló­itat! — dördült el Budai hangja. — Összehord itt mindent, de a börtön­rácsról me""fp'edke7ik! . . . Pedig amögé való a jónak az elrontója!... I — A közjónak elrontója, elvtár­I saim! — dördült vissza Vörös Ber­I talan. — Mert a harmincnégyemből ' eddia: csak három-négy futotta a közjóra! . . . — Én az öt, ami még előtte van? — évődött Budai. — Hiába vén­ember ... , — Igazad van, betyár! — koppant meg a vaspadlózaton Vörös Bertalan fasarka. Azután félrevágta sipkáját, nyakszirtjére csapta tenyerét és a fa^aro 1' a csordás " femét. « ki a vaspadlózaton. — Hej, ez aztán az élet! — rikkantotta , és csettintett hozzá ujjaival. — Hej szellő, fényes szellő! A hengersornál az elöhengerész felemelte a karját. És ő is nyak­szirtiére csapta a tenyerét. Majd a sarkán megperdülve vasnadlóhoz verte facipöjét. Az öreg kemence­mester is felemelte a karját és át­kiáltott a hengersor felé. — Igaz lesz. úgy lesz! — Tapssal verte ki az elöhengerész táncához a taktust. Villanvvontató állt meg csöröm­pölve újabb durvavassal a kemence mellett. — Berakodás! — ha^vta el a tapsot Vörös Bertalan. Ezalatt már új tűzpiros szőnyeget vonszol­tak a hütöpad felé. Üj hídlemez szü­letett a harmadik kemencék és a hengerek között. Félóra alig mult el a dübörgő, zakatoló, verejtékes éjszakából. lÍJ SZO a csehszlovákéi maevar dolgozók napilapja. Szerkesztőséi és kiadóhivatal: Bratislava Jesenského 8., II. ím Telelőn ?fi?-77 Fő- és felelősszerkesztő: (ő.inc» Gyula. Feladó As Irányító postahivatal Bratislava II. Nyomja és kiadja i Pravda jraíikal és kiadó vállalatok Kéziratukat nem adunk vissza. Előf'zetés 1 évre 540.—, '/ s évre 270.—, */ 4 évre 135 — 1 bónajra 44.— Kés.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom