Uj Szó, 1949. június (2. évfolyam, 44-68.szám)

1949-06-15 / 55. szám, szerda

M' A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA — mondotta CAMPLANO ALEZREDES, A román művészegyüttes vezetője A román hadsereg művészegyüttesének bemutatkozása Bratislava, 1949 június 15, szerda 2 Kcs II CSEHSZLOVÉK-RBMÜM BDRFLÍSFLG 1ECYÉBE

N , Hivatásunk, hogy kölcsönös megismeréssel megszeressük egymást II. évfolyam, 55. szám A csehszlovák-román barátság hetét jelzik a napilapok, a rádió. | A hirdetőtáblákon hatalmas falragaszok figyelmeztetik a munkába siető dolgozókat a román köztársasággal kapcsolatos baráti viszony kimélyítésének fontosságára. [ A két ország dolgozóit egy nagy és közös cél kapcsolja, forrasztja ' egybe: a dolgozók szebb holnapjának, a szocializmus végső megteremtésének célja. A román és a csehszlovák köztársaságok népeit egy vágy, egy akarat vezényli, hogy munkájukat az emberiség békés és szociális élet alakulásának és a népi demokráciák dolgozóinak javára szenteljék. • Egy elhatározással

t közös elszántsággal néznek a jövő felé: dolgozni, teremteni, alkotni egyért, a népért, a dolgozó milliók széles tömegéért. A két ország .közötti baráti testvéri öntudat fejlesztését és elmélyítését van hivat

va a most lezajlódó barátsági hét betölteni. A baráti hét során Csehszlovákiát a román közélet számos kiemelkedő tagja keresi fel és ugyanakkor Csehszlovákia számos politikusa, írója, művésze tartózkodik Romániában, hogy bemutassák és közelebb hozzák egymáshoz a két Ország dolgozóit. — Éljen a Csehszlovák köztársaság! — Éljen a nagy Szovjetunió és a vele együtt haladó népi demokráciák! * * * A román hadsereg ének- és táncegyüttesének bratislavai szereplését vasárnap a rossz idö megzavarta. Így hétfőre halasztódott a művészgárda előadása. Tizenharmadikán az emberek babonásabbjai arról vitatkoztak, vájjon eláll-e az eső, s a nagy amfiteátrumba hirdetett tánc- és énekhangversenyt a román együttes megtarthatja-e ? Nehéz esöfellegek álltak az égen egész nap, de estére, mintha megjavult volna az idő. A meteorológiai intézet jelentése biztató volt és a főváros lakossága sűrű sorokban indult meg az amfiteátrom felé. 8 óra volt, mire az öreg vár oldalába épített hatalmas szabadtéri színházat a nép jóformán már megtöltötte. Egymásután érkeznek a nagy autóbuszok, amelyek a vendégszereplő művészeket hozzák. A tömeg lelkes tapssal köszönti a román katonai művészegyüttes tagjait, akik a szabadtéri színpad mögött helyezkednek el. A közönség egyre tódul és 8 óra után pár perccel már zsúfolásig megtöltik a nagy térséget. A közönség soraiban ott látjuk dr. Gusztáv Husákot, a Megbízottak Testületének elnökéét, közéletünk számos kiemelkedő személyiségét, a hadsereg, a gyárak, a hivatalok kiküldötteit. Fél 9 van és a felsorakozott együttes Dinu Stelean őrnagy, az ének- és zenekar karnagyának intésére, felállva köszönti a közönséget. Megharsannak a kürtök és megkezdődik a hangverseny. Felejthetetlenül szép, csodálatos hangkultúrával rendelkező énekegyüttes tolmácsolásában szólalnak meg a román nép népi és nemzeti dalai. Mégis a legnagyobb sikert a „Tancuj, tancuj, vykrucaj" című szlovák dal interpretálása aratja. Az énekszámokat balettprodukciók váltják fel. Ragyogó táncmutatványok, gyönyörű népviseletek hozzák lázba az egybegyűlt közönséget. A szólistákat — Zamaranda Gáspárt, Guci Stavrit, Ion Dronkát, Pavelju Alexandrut, Popescu Trajant, Colifescu Alexandrut — a közönség leírhatatlan lekesedéssel élteti, ünnepli és egy-egy szám után felhangzik az „opakovat'", ismételni kívánság. A siker rendkívüli volt, a teljesítmény valóban oly kivételesen jó volt, hogy a szigorú bratislavai közönséget a tánc- és énekcsoportok szereplése valósággal extázisba hozt (Folytatás a 2. oldalon.)' Klement Gottwald a Hradzsin parkjában. Klement Gottwald egy éve köztársaságunk élén Szavakkal nehéz leírni azt az örömteli lelkes légkört, amely betöltötte ezt a felejthetetlen napot. Sugárzott a nap és vidáman lengtek a vörös zászlók. Az országépítő munka ritmusából, az emberek szeméből, a hatalmas tömegek együtemű dobbanásából sugárzott a végtelen életöröm. Már szerda óta szétáradt az egész országon, amikor villámként híre ment, hogy a Kommunista Párt központi bizottsága és a Nemzeti Front központi végrehajtó bizottsága elhatározta, hogy az állam élére az első munkást, a munkások közül a nép leghűbb fiát, akit a Párt adott a köztársaság népeinek, Klement Gottwaldot állítja. Ez volt az a szikra, amely az ország népeinek szívében a lelkesedés lángját meggyújtotta. A lelkesedésnek és az örömnek valamiképpen utat kellett törnie. Az állam legserényebb és legtöbb munkát kifejtő dolgozójának csak munkával adhatják meg a tiszteletet és a nagyrabecsülés kifejezését! Órákon belül egymásután érkeznek a hírek a brigádokról és az önkéntes munkavállalásokról, amelyeket az ország lakossága a köztársaság elnökének tiszteletére magára vett. A közösségért, azért a köztársaságért való munkáért, melynek élén a nép akaratából és egyöntetű bizalmából Klement Gottwald áll. Ez volt az üzemek, műhelyek, falvak, hivatalok és iskolák egyöntetű szavazásának kifejezése. Azután eljött a nap, amelynek jelentőségét nehéz szavakba foglalni. A nap, amely kitörölhetetlenül emlékébe vésődött mindenkinek, aki tanuja lehetett. A bőkezű nap meleg sugarait ajándékozta az örvendező embereknek, megragyogott a lengő zászlóerdőn, fényt vetett az egyenruhákra és megaranyozta az emberek szemét és mosolyát is. A prágai Vladislav-terem durva kőbe öntött szépsége, amelyről azt mondotta a középkori költő, hogy oly gyönyörű, mintha az egész földnek valamennyi kincsét foglalná magában, tanuja volt annak, amikor a nép képviselői egyhangúan Klement Gottwaldra adták le szavazatukat. Es a nép tömegei már előbb üdvözölhették az új elnököt, mint maguk a képviselők, a száztornyú Prága útjain sűrű tömegek zúgtak éljent a gépkocsiján elhaladó Gottwald elnök felé. És amikor a Vladislav-teremhen az újonnan választott elnök letette az esküt az új alkotmányra, minden dolgozó ember érezte, hogy a kéz, amely ezt a földet vezeti, erős és biztos, célját jól ismerő. „Becsületemre és lelkiismeretemre esküszöm, hogy kötelességemet a néni demokratikus rend szellemében fogom teljesíteni, a nép akarata és érdekei szerint a köztársaság boldogságát fog:om szoleálni, az alkotmány és más törvények szellemében." Az eskü utolsó szavai, amelyeket szilárd és emelt hangon mondott el, már a lelkesedés és taps viharába olvadtak. A nemzeti himnusz emelkedett hangjai zárták le azután ennek az emlékezetes és felejthetetlen napnak első szakaszát. A köztársaság elnökének lobogója lassan kúszott fel a történelmi nevezetességű vár árbocára, a repülőgépek százai keringtek a levegőben és az aranyos Prága összes harangjai ünnepélyes kongassa! megszólaltak. Huszonegy ágyúlövés hirdette a történelem új szakaszának eljöttét. Az emberek a boldogság és biztonság érzésével térnek otthonukba abban a tudatban, hogy családi tűzhelyük felett olyan ember vigyáz, akinek szívében a béke megőrzése olthatatlan lánggal ég. Jól választottunk, mondták az utcákon a nép egyszerű fiai, amikor a komolyarcú bölcs elnököt az autósor a Szent Vltusz templomba kísérte, hogy áhítatot sugalló boltíve alatt ünnepélyes Tedeumon vehessen részt. A nép kórusban mondta az igent, „Szeretjük Önt, Elnök úr" — mondotta a képviselőház elnöke és éreztük, hogy érettünk, mindannyiunk helyett mondotta ezt. Igen, szeretjük Önt és ki kell ezt újra és újra mondanunk mindannyiunknak eeyütt és egyenként is. Én, a komáromi hajógyári munkás, én, a kladnói bányász, én, a szlovák paraszt, nyomdász, a mérnök, az író és művész, a délszlovenszkói földek magyar dolgozója, — mi mindannyian, akikért egész életében harcolt és akinek álmát valósággá változtatja: szeretjük Önt. Csak a prágaiaknak volt akkora szerencséjük, hogy mingyárt az első nap kifejezhették ezt előtte, azok se mindannyian. Milyen aprók ezek a téres várudvarok a szeretet kifejezésére! Vidám villamosok szállítanak bennünket és csoportosan is jöttünk zászlókkal kezünkben, énekkel ajkunkon. Mennyi szín, mily nagy öröm, lelkesedés és szeretet árad a vár felé. Ennyi szeretetet a prágai vár még soha nem látott. A nap mintha megfinomította volna a templom szigorú gótikáját és eltűnt az árnyék is, amidőn megszólaltak a „Libúsa" kürtjelei. Amint az erkélyre léptünk és feléje fordultunk, láttuk arcán a jóságos mosolyt, olyan volt, mint mindig, olyan, aminőnek mindig szeretjük látni. Egyszerű, nevetős, jóságos. És ő meggyőződhetett róla, mennyi őszinte szeretetet őrziink szívünkben iránta. Üdvözleteink egyúttal ígéretek ls voltak. Azt Ígértük, hogy mi, a gyönyörű ország dolgozó népe, mindig vele tartunk, ahogyan ő is mindig velünk tartott. Vezetése alatt haladunk előre a szabad ország boldogabb jövője felé. Ezt a gondolatot 0 A Csehszlovákiát látogató román küldöttseggel jött a román népi hadsereg 200 tagú ének- és táncegyüttese, hogy dallal, tánccal, művészi produkcióikkal hirdessék itt körünkben a román népköztársaság lakóinak szabadságát, boldog újjászületését. Eljöttek hozzánk a román hadsereg tagjai, hogy dallal, tánccal művészetükkel harcoljanak a békéért, megerősítsék, ellenállóbbá tegyék a lelkeket a béke szent ügyéért vívott közös, nagy harcunkban. Az Üj Szó munkatársa alkalmat keresett arra, hogy beszélgetést folytasson Ion Emerian őrnaggyal, a Csehszlovákiában szereplő román kultúregyüttes vezetőjével, a román parlament tagjával. Emerian őrnagy a legnagyobb szívességgel állt rendelkezésünkre és nyilatkozatában a következőket mondotta: — Nagy megtiszteltetésvek vettük azt a meghívást, amelyet a csehszlovák-román barátság hetének megtartásával kapcsolatban katonai művész-együttesünk kapott. A népi román köztársaság örömmel bocsátott bennünket erre az útra, hogy a baráti csehszlovák köztársaság városaiban a csehszlovákiai dolgozóknak tudásunkat bemutassuk s a dolgozóknak becsülettel elvégzett munkájuk után felüdülést nyujtsunk. De cé\mk nemcsak ez. mert mi egy szent hivatással jöttünk ide: a két nép között fennálló barátságot kívánjuk elmélyíteni, be akarjuk mutatni a román nemzet népi és nemzeti táncait, dalait, hogy így megmutatva népünk igazi arcát, lelkiségét, közelebb hozzuk azt önökhöz, hogy az írott törvényeken és szerződ.éseken túlmenő forró baráti és testvéri kapcsolatot alakítsunk ki a csehszlovák és a román köztársaság népei között. ' \ . — Nagy megtiszteltetésnek vettük a hős csehszlovák nép részéről történt meghívást, mely néphez tradicionális barátság fűz bennünket. Ezt az évtizedes barátságot a legutolsó háború véres harcaiban megerősítettük, amikor hazánk felszabadításáért a csehszlovák nép fiaival együtt küzdöttünk a dicsőséges Szovjetúnió kaLunaságának oldalán. Ag áldozatok, amelyeket egymás mellett küzdve, közösen hoztunk, megbonthatatlan pecséttel köti egybe népeink baráti viszonyát. — Barátságunkat mindennél jobban megpecsételte sorsunk, jövőnk, életutunk közössége, mert egy célunk van csak: a szocializmus útja. — A mi koncertünk, itteni közreműködésünk is ezt a célt szolgálja. Hisszük, hogy feladatainkat teljes mértékben fogjuk megoldani és hivatásunkat betölteni: a román és csehszlovák dolgozókat egymás népi művészetével, táncaival megismertetve, a két nép megdönthetetlen baráti kapcsolatát megerősíteni. — Éljen a csehszlovák-román barátság! t