Uj Szó, 1949. június (2. évfolyam, 44-68.szám)

1949-06-26 / 65. szám, vasárnap

UJSZG 1949 június 26 A biirtiinhen is harcolnak India népének harcosai Hogyan foJyí le az indiai éhségsztrájk? Éhségsztrájk . .. Az éhségsztrájk azoknak a fegy­vere, akiktől a harc minden egyéb lehetőségét elvették. A raboké. A népnek, munkásoknak és parasztok­nak börtönbe vetett, kegyetlenül sa­nyargatott, nyirkos, sötét tömlöcök fenekén bilincsekben tartott harco­sai élnek vele, hogy az embertelen rabtartókból kikényszerítsék az em­beribb életkörülményeket, hogy éhe­zésüknek híre kijusson a börtön fa­lain túlra és a nép milliói megmoz­duljanak a szabadságért, újra meg újra döngessék a zsarnokság vár­falait. A magyar kommunisták is sokszor fogták meg az éhségsztrájk fegyverét a Horthy-reakció börtö­neiben. A MESÉS INDIÁBAN morajlik a föld. Gőgös angol urak, kincsekkel teli, dúsgazdag maharad­zsák kegyetlen elnyomása alatt senyvednek India százmilliói. Az in­diai kormány gazdag indus gyáro­sok és kereskedők kormánya, amely buzgón kiszolgálja az angol elnyo­mókat. Az indiai nép szabadsághar­ca egyre nagyobb láncot vet. Észak felöl is a szabadság szele fújdogál: Kína tágas terein a végtelen erejű népóriás diadalmasan hajítja el bi­lincseit és söpri maga előtt eddigi urait. HABOK A ROMBAY-I BÖRTÖNBEN Bombay India legnagyobb városa. Utcáin angol és amerikai autók su­hannak, bennük elegáns bankárok és kereskedők. Éjszakai mulatóhelyein reggelig folyik a pezsgő, angol és amerikai urak és dámák mulatoznak és terjesztik a legvadabb erkölcste­lenséget. Azoknak az indiai munká­soknak a verejtékéből van a gazdag­ságuk, akikért a nép legjobbjai szenvednek a város földalatti bör­töneiben. A börtSnbe zárt politikai foglyokat nem engedik olvasni, nem engednek hozzájuk látogatót. Reggel 6-töl este 8-ig kell pihenés nélkül nehéz kényszermunkát végezniök. Nem tisztálkodhatnak, gyógyszert nem kapnak. A rabok nagy része fiatal. S ez a sok szenvedés azért zúdult rájuk, mert szabadságot mér­tek követelni az indusok részére In­diában, mert emberi életkörülményt mertek követelni a munkásnak, föl­det a parasztnak. MAJTJS másodika Május másodikán reggel a bom­bay-i börtönben három kommunista fogoly elhatározta, hogy éhség­sztrájkba kezd az emberibb életfel­tételekért. Elhatározták, hogy nem vesznek magukhoz élelmet, amig a követeléseiket nem teljesítik, vagy pedig éhenhalnak, de akkor az egész világ felháborodása fogja kényszerí­teni az indiai kormányt, hogy a kö­veteléseket teljesítse. Az egész bör­tön csatlakozott elhatározásukhoz. Köztük Bharaovat is, az indiai Kom­munista Párt főtitkára. Bharaovat megkínzott szervezete nem birta az éhezést. Két nap múlva meghaft, feláldozta magát a népért. Amikor ennek a híre kijutott a városba, a munkástömegek felvonultak és a kormány és angol uraik elleni gyű­lölettől eltelve, tüntettek a börtön előtt, számonkérve a kormánytól ve­zérük, Bharaovat halálát. A kor­mány a nép közé lövetett. Erre újabb ezrek, majd újabb ezrek csat­lakoztak és egész Indiában forron­gani kezdett a nép. A többi börtö­nökben is éhségsztrájkba kezdtek a politikai foglyok. A kormány kény­telen volt engedményeket tenni. Az éhségsztrájk most szünetel, de a harcot nem adták fel az indiai sza­badság harcosai. Minden egyes meg­mozdulás hatalmasabb és hatalma­sabb lesz, egyre jobban ingatja majd az angol uralmat Indiában Kína után India la lerázza majd a bilin­cseket. VpfjíjCi líbpk: Olvassátok és terjesszétek az UJ SZÓT — Finnországban felemelik a kenyér árát. Finnországban jú­lius 1-től a kenyér árát kg-ként 10 finn márkával emelik fel. — Olasz antifasiszta halála. Ná­polyban 72 éves korában meghalt Floriáno del Secolo szenátor, a neves antifasiszta újságíró. Floriá­no del Secolot, aki az egész fa­siszta rendszer alatt újságírói te­vékenységet fejtett ki, 1948 ápri­lisában az olasz képviselőház tag­jává választották, mint a baloldali népfront képviselőjét. — Izrael tagja az OSN egészség­ügyi szervezetének. Az ENSz nemzetközi egészségügyi szerveze­te bejelentette, hogy Izrael a ta­gok sorában a 64 ik helyet foglal­ta el. A tagság hivata^san a rati­fikációs okmányok kicserélésekor lépett életbe. + A Newyork Herald Tribüné nagy riportban számol be a ha­ta masarányú moszkvai építke­sekről. A lap megírja, hogy 1948­ban kétszerannyi lakótér épült, mint 1947-ben. 1949-ben ezt az eredm'.nyt is jelentősen túlszár­nya'ják. I tt — Te, elhiszed, hogy nő* emberek hosszabbéletűek í — Azt hiszem, hogy csak úgy tűnik nekik... • Európa legjobb atlétái a buda­pesti Vasas mai viadalán. A Vasas szombati nemzetközi versenyén a következő 12 külföldi atléta indulá­sa végleges: Lomská, a csehszlová­kok olimpiai helyezett gátfutónöje (csúcseredménye 11:8), aki vasár­nap 12.2-t futott. Bo Ericsson, az Európa-bajnok svéd kalapácsvető, az egyetlen, aki tavaly egy ízben meg­szorította Németh Imrét. Lomows­ki, a lengyel atlétika büszkesége, aki tavaly az olimpián a legjobb euró­j pai súlylökő volt. Az idén már í 15.59-et és 47.29-et dobott. Kívülük résztvesz még a versenyen a cseh­szlovákok ellen kitűnően szerepelt román atlétaválogatott kilenc tagja: I Moina (400), Luosa (100), Talnia­ciu és Pandrea (mindkettő 1500-­5000), Kiss László (4000 gát), Sötér (magas), Dragomir (rúd), Raica (súly, diszkosz), Dumitru Constan­tin (kalapács). G. Jacobsson, a kitű­nő svéd 5000-es, R. Andersson 1550­as, Kaas, a norvég rúdugró, Leppá­nen, a finnek egyik gerelyhajítója, Pirainen, a finnek 14:40-es 5000-se és Honkonen, a finnek 195-ös ma­gasugrója. m Június 29-én kezdődik a „Tour de Hongrie" ötnapos nemzetközi kerék­párosverseny. A Magyar Kerékpáro­sok Szövetsége rendezésében június 29-én kezdődik az ötnapos nemzet­közi országúti kerékpárosverseny, amelynek távja ezer kilométer lesz és érinti az ország több vidéki váro­sát. A versenynek közel száz részt­vevője lesz. Á külföldiek közül ed­dig Franciaország, Ausztria, Len­gyelország, Csehszlovákia, Bulgária és Albánia nevezése futott be. 0 Nyole nemzet vívóit nevezték a Főiskolai VB-ra! A budapesti Fő­iskolai VB-ra eddig nyolc nemzet főiskolásai neveztek be. A versenye­ket öttagú bizottság fogja irányítás ni, melyben 2 magyar és 1—1 fran­cia, csehszlovák és olasz lesz. A vi­lágbajnokság egyik esélyese D'Orio­la, a négyszeres francia tőrvilág­bajnok. 9 A magyar-lengyel mérkőzés előtt is pihenőhelyre vonul a magyar csa­pat. Mint jelentettük, július 10-én & magyar-lengyel nemzetközi lab­darúgómérkőzést Debrecenben bo­nyolítják le. Debrecen nagy lelkese­déssel készül a mérkőzésre. A stá­diont 30.000 néző befogadására te­szik alkalmassá, javítják a pálya ta­laját és füvesítik a kopott részeket. Sebes Gusztáv magyar szövetségi kapitány a mérkőzés előkészületei­ről a következőket mondotta: — A lengyelek elleni mérkőzés sem Ígérkezik könnyűnek, hiszen emlék­szünk még a varsói találkozóra, amelyen nagy győzelmünk ellenére sem játszott meggyőzően a csapat. Ügy tervezem, hogy a válogatott mérkőzés előtt a csapat néhány napra pihenőhelyre megy Debrecen közelébe, valószínűleg Hajdúszobosz­lóra s onnan utazik az edzömérkö­zésre, majd a válogatottra. 9 Ma: Csehszlovákia—Magyarország röplabda-mérkőzés. A magyar röp­labdázók megérkeztek Kolinba. Ügy a férfi, mint a nő-válogatott ma, szombaton játszik a csehszlovák vá­logatott ellen. Spányik József, a magyar férfi­válogatott edzője a következőket mondotta: — A fiúk kevéa eséllyel indulnak. Talán Rózsahegyen sikerül gyöz­niök. A lányok, ha jó napot fog­nak ki, komoly meglepetést okozhat­nak. Egy mérkőzést megnyernek. Bizik László, a női csapat edzője ezeket mondotta: — A lányoknak két városban, Po­zsonyban és Rózsahegyen van esé­lyük a győzelemre, a fiúknál tisztet eredményre számítok. Nem ismerjük a csehszlovák csapatok erőviszo­nyait. A magyar válogatottak törtö­kön, június 29-én játszanak Rózsa­hegyen a S. Zelezniőiari csapatai ellen. Délután három órakor becsönge­tett Mártánál. Mikor a lány meglátta 3 szánalmasan átázott féríit, vékony sikoly szaladt ki a száján. — Pista! Mi van veled? Viola belépett és megrázta magát, mint egy .vizes kutya. — Egész nap az esőben — mondta köszönés nélkül — egész nap az eső­ben. — A kabát, amely teljesen át­ázott, béléséből lassan szivárgott a víz, akadozva csúszott le róla. Erő­feszítésébe került, amíg kihámozta magát. Márta látta v hogy a férfi szá­ja reszket. — Csinálok egy teát — mondta — de nincs cukrom. — Nem baj. csak valami forrót ad­jál. Be van fűtve? — Még nincs — mondta Márta — korán van. —Ne haragudj, hotry ilyen korán jöttem — mentegetődzött Viola — de már nem bírtam tovább. A lány beküldte a szobába. Miköz­ben teát főzött, Viola leült egy fotel­be s összehúzta magát. Nedves ruhá­ja testéhez ért s nyirkosán tapadt a bőrhöz. Rendes lány ez a Márta. Sze­rencse, hogy van. A sarokban rozoga dívány állt, ko­pott, nagymintás huzallal, amely va­laha kékszínű lehetett, felette idősebb férfi képe lógott, nyilván Márta apjáé. Az ágy mellett néhány könyv hevert, a földön újságok feküdtek. Jó lánv ez a Márta. Ha ő nem lenne, már ré­gen öngyilkosok lehetlek volna vala­mennyien. A többiek is, igen a többiek is. Puchard is, pedig neki nagy a szá­ja Talán amiért az apja kúriai tanács­elnök volt és államtitkár? Azért van nagy szája? Vagy mert itthon dek­koft, amikor mi harcoltunk? No — ne szólj szám, nem fáj fejem — Pu­chard Márta szeretője s ha ő rajon arra, hogy valaki ellene beszél, akkor vége ennek a viszonylagosan kelle­mes lakásnak, a gyakori összejövete­lek izgalmának, a baráti találkozások­nak, a beszélgetéseknek. Viola elhessentette gondolatait. Már régen nem szerette Puchardot, ezt a nagyon magas, finomarcú, ingerlé­keny fiatalembert, akinek modorában, AC7.th TAMÁS: GYILKOSOK magatartásában mindig valamilyen enyhe gúnyt, megvetést érzett. Alig tudta elviselni, hogy ő még mindig csak hadnagy s Puchard már százados. Talán ezért nem szívelhette barátját, akivel együtt vonult be s ujoncéletük nehézségeit — a karpa­szományosok vidám életét — együtt nótázták végig. De — mintha vala­milyen bűvöletben lenne — tűrte, hogy Puchard kormányozzon, engedte, hogy Puchard határozza meg mindkettőjük soisát. En fatalista vagyok — lesz, ami lesz. A sorsunkat nem kerülhet­jük el. Puchard sem En sem. Gőgös bosszúság szállta meg, kirúgta lábát, felállt s járkálni kezdett a szobában. Szürcsögve itta a forró, isszonyúan keserű teát, mialatt Márta fát hozott és begyújtott. Ai apró vaskályhában pillanatok alatt halkan duruzsolni kez­dett a tűz. Odament és lekuporodott eléje. A meleg felvillanyozta. A nyi­tott rostélyon át kicsillantak a lán­gok s arcára vetődtek. A fiatalember mély ráncokkal, barázdákkal szántott arca megélénkült a ráhulló pirosság­ban. Márta széket húzott melléje és odakuporodott. — Mesélj — mondta. A fiú [elnézett rá s rövid ideig keres­gélte a szavakat. A lány puhán göm­bölyödő, egészséges arca, kerekre nyílt figyelmes szemei megnyugtat­ták. Jólesett látnia ezt a szabályosan semmitmondó arcot, amely megtelt a kielégítettség és jóllakottság vonásai­val, kikerekedett s az elégedettségnek és boldogságnak olyan meleg vissz­fényét sugározta, hogy szinte meg­hökkent. — Itt jó lehet — mondta döbben­ten — neked nincs semmi gondod? A lány önfeledten mosolygott. — Géza mindent szerez. Géza egy angyal. Nem is tudod, milyen angyaí. — Szája félig kniyilt s apró egérfogai játékosan csillogtak. Viola tudta, hogy most Géza magas, karcsú, izmos tes­te jelent meg előtte. — Mesélj — mondta megint hirtelen a lány. — Be- I szélj. Én szeretlek hallgatni. | Viola fát dobott a vfgan lobogó tűz­be. A ía lehuppant s azonnal lángra­kapott. A szoba lassan melegedni kez­dett. Kint már sötétedett. A lángok hosszú árnyékokat vetettek a falra. Szemben a szekrény nagyot roppant. Milyen jó itt — gondolta Viola. S hir­telen gyűlölni kezdte a többieket, akik hamarosan berontanak majd, hangos zsivajgással megtöltik ezt a szobát, feltépik a csend finom szövetét, meg­bontják ennek a harmonikus és szinte tökéletesen vágytalan együttlétnek boldogságát. Ugy próbálta levezetni dühét, hogy a vaspiszkálóval nagyo­kat vert a körülötte heverő fadara­bokra. Egy szikra pattant ki a kály­hából. — Mikor jönnek? — kérdezte el­lenségesen. A lány a kérdésre magáhoztért me­rengéséből. — Nemsokára — mondta és órájá­ra nézett. — Félőt. Géza azt mondta, félötre itt lesz. Babi is, Jóska is fél­ötre ígérkeztek. Szóval ötre minden­ki itt lesz. Hamarosan elkezdhetjük. A fiatalember idegenkedve nézte az ártatlan arcot, amely oly lelkesedés­sel beszélt a többiekről, mintha egész életének tartalma, értelme nem lett volna több, csak ez a szokásos dél­utáni találkozás. — Ma is lesz? — kérdezte rövid csönd után. A lányt meglepte ez a kérdés. — Hogyne lenne' Géza ezt nem engedi el. És én sem —- tette hozzá oly lágyan, mintha Puchard haját si­mogatná. — Miért, te talán nem sze­reted? — 0, hogyne — mondta szórako­zottan Viola — én igazán . .. Oly nehéz unalom telepedett rá hir­telen, hogy az az érzése támadt, mint­ha évek óta börtönbe zárva sínylőd­nék. Ha a társaságra gondolt — szá­zadbeli bajtársaira, akikkel valamikor úgy élt, mint testvér a test­vérrel, vagy ha lehet meg szo­rosabb, még bensőbb, meghit tebb barátságban, — mély gyűlölet és undor fogta el, amelyet csak táp­lált éhsége, ázott ruhájának nyirkos érintése. S a nők! Ezek a többé-ke vésbbé utcán íelcsípett, szennyes kis ringyócskák, akik csaknem kérés nél­kül s örömmel vetették bele magukat az ágyba s akik úgy csüngtek bará tain, mint legyek a pókhálón, mindent eltűrve és mindent engedve — cson­tig ható méregbe hozták. Csengettek. Márta felugrott, hogy ajtót nyisson. Kezdődik — gondolta Viola Pál — kezdődik, az Isten verje meg. Egyszerre tódultak be az ajtón, hangos nevetéssel. Aztán — mint va­lamilyen parancsszóra — mindannyian a kályhához rohantak. A szoba hir­telen megszűkült, zsibongással telítő­dött. Puchard végigdőlt a díványon, sáros lábát maga alá húzta. Márta odakuporodott melléje; simogatni kezdte, Viola félreállt s a kezében lé­vő fadarabbal értelmetlenül hadoná­szott. Arca elkomorodott s orra — mint mindig, ha valamilyen izgalom érte — finoman remegni kezdett. — Mi van veled fiú? Puchard felült a díványon. A zson­gás egyszerre elhalt. Valamennyien szinte hallgatólagosan tudomásul vet­ték Puchard fölényét s ha akartak volna is, nem mertek vele ellenkezni. — Semmi — felelte Viola halkan. — Miért kérded, úgyis tudod. Hepper Violához ment és átkarolta a vállát. — öregem olyan vagy, mintha ecetbe mártottak volna. Fel a fejjel, ki a mellel. Vagy már elfelejtetted a főtörzset? — ^ Mosolyogva emléke­zett Kerek főtörzsőrmesterre, a nagy­hajú, szőrösorrú szolgálatvezetőre. — Azok az idők! — sóhajtva legyintett. — Hülyék — gondolta Viola s ki­fejtette magát az ölelésből. Az emger nem mindig jókedvű — morogta. — Te sem lennél az, ha fel­ismertek volna — Felismertek? Egyszerre fordultak Vfola felé. A kutyaistenit! Ez aztán a baj. Pu­chard mereven a padlót nézte. — Kicsoda? — Egy zsidó. Volt osztálytársam. Ma délelőtt a Kálvin-téren. — A lá­nyok zavartan pillogtak egymásra, aztán a férifakra. Nem nagyon ismer­ték ezeket a fiúkat, akadt köztük olyan is, aki most volt először ebben a la­kásban. A többiek — akik már né­hányszor részt vettek az ilyesfajta ta­lálkozón — tudták, hogy pajtásaik nagyrésze bújkál, idegen neveken, ha­mis papírokkal él. Viola kijelentése kis­sé megzavarta az együttlét örömét. Tarjánossy egy széket rántott maga elé i lovaglóülésben leült. — Remélem, letagadtad magadat? — Ez az ostoba Haltenberg még va­lamilyen kellemetlenségbe sodorja Őket. — Nem tagadtam le semmit. Nem lehetett. Egyébként az ipsének sejtel­me sincs arról... — De hogy ki vagy — ordított Pu­chard — de hogy ki vagy, azt min­denki tudja Nem lehetetlen, hogy kö­röznek, te állat. Szája eltorzult éf szabályosan szép arcára megnevezhetetlen düh ült. Ez a fickó elrontja a szórakozást is, az ördög vigye el! Viola vállat vont, nadrágjához dör­zsölgette kezét Puchard mereven ült előtte a díványon, felmagasodva, meg­jelenése hatásának tudatában. Viola nézegette a férfit. Koromfel-ete haja dúsan burkolta be fejét s a nyak haj­latára borúivá, mindenütt selymesen simult a fejformához Puchard szemei is feketék voltak; felettük széles len­dülettel ívelt a szemöldök, mely az orrsövény felett összeérve haragos, mogorva vonást köbsönzött az arc­nak. Mindez élénk ellentétben állt Pu­chard arcának alsóbb részeivel: lányos vonású, finom ajkával, hegyes, kes­keny, idegesen remegő orrával, kis­sé rózsás, gyermeki arcbőrével s fi­noman fejéhe* simuló füleivel. Ez * kettősség azonban nemhogy csökken­tette, de fokozta Puchard megjelené­sének hatását, amely ilyenformán a rendkívüli egyéniség benyomását kel­tette a szemlélőben. A férfi, aki tuda­tában volt hatásos arcának, kihasznál­ta azt, különösen nőkkel vagy be­osztottjaival szemb ín. ,'Folytatjuk.) UJ SZO a csehszlovákéi magyar dolgozók napfiapia. Szerkesztősé? és kiadóhivatal: Bratislava Jesenskéhn 8., II. em. Telefr-n *>H2-77 F8- él felelősszerkesztö: U5.-lnc». Gyula. Feladó és irányító postahivatal Bratislava II. Nyomja és kiadja a Pravda grafikai és kiadó vállalatok Kéziratokat nem adunk vissza. Előhzetéi 1 évre 540.—, '/, évre 270.—. !A évre 135 — ^ 1 hónapra 4#.— Kcs. ' (

Next

/
Oldalképek
Tartalom