Uj Szó, 1949. június (2. évfolyam, 44-68.szám)

1949-06-25 / 64. szám, szombat

1949 június 25 • Tízezer osztrák múzeumi műkincs díszíti a nyugati megszállók magánlakásait. Bécsből jelentik: Stix, az osztrák művészettörténeti múzeum elnökigazgatója nyilatkozatot adott a Der .bend című lapnak. Stix megállapítja,hogy '945-ben és 1946-ban mintegy tízezer osztrák múzeumi tulajdonban levő festményt és gobelint adtak át használatra az amerikai, angol és francia megszálló csapatoknak, magánlakásaik és hivatalos helyiségeik díszítésére. A nyugati megszállók becsületszavukat adták ugyan, hogy a műtárgyakat egyszer majd visszaadják, de az utóbbi időben gyanus módon nagyban foglalkoznak az osztrák műkincseknek dollárért való árusításával. Sok műtárgyat csempésznek nyugatra, a leggyakrabban diplomáciai vagv katonai gépkocsin, amelyet az osztrák hatóságoknak természetesen nem szabad ellenőrizniök. • Magyar kutatók új módszere a vérzékenység gyógyítására. A budapesti 1. számú gyermekklinika két fiatal orvosa érdekes kísérletekbe kezdett a véralvadási za^rok egyik, eddig elhanyagolt kérdésinek tisztázására. A vérzékenység gyógyítása érhető el tehát, ha valamilyen módon növelni lehet a vér egyik fontos alkatrészének, a trombinnak olvasztóképességét. A két magyar kutató sok vegyszerrel és festékanyaggal kísérletezett, míg végül a kininsókról megállapította, hogy csökkentik a trombin úgynevezett inaktiválódását és ilymódon siettetik az alvadást. A kinin valamilyen formában komoly lehetőségeket ígér a vérzékenység (hemoűlia) ellen folyó küzdelemben. • Huszonhét halász életét mentette meg Popov első rádiókészüléke. Szotelen egyetemi tanár, ^ u • 0

o, a Szovjetúnió Tudományos Akadémiájá- == nak legutóbbi ülésén érdekes részleteket ismertetett Popovnak', a rádió orosz feltalálójának mtinkásságából. Popov 1900-ban, a Finn-öbölben, Kotka városa és Hogland sziget között, egymástól mintegy 47 kilométer távolságban állította fel első adó- és vevőberendezéseit. A kísérletek 84 napja alatt 440 hivatalos táviratot közvetítettek a téli időjárás miatt megközelíthetetlen szigetre. A leghosszabb távirat 108 szóból állt. Figyelemreméltó. hogy Popovnak már a rádió őskorában sikerült készülékével 27 halász életét megmentenie. A halászokat ugyanis a viha

r egy jégtáblával a nyílt tengerre sodorta és rádiósürgönnyel küldtek mótoros hajót megmentésükre. • Vérsejtszámlálás elektromos szemmel. Radok szovjet fizikus újrendszerű vérsejtszámláló eszközt szerkesztett. A szovjet fizikus fotocellás vérsejtszámláló készüléket szerkesztett és ezzel 15 másodperc alatt meg lehet állapítani a vérsejtek számát. A tárgylemezre helyezett vércseppet oldalról világítják meg. úgyhogy a háttér fekete, a vérsejtek pedik anró. világos köröcskék tonnájában mutatkoznak. A kép esrv fotocellára esik, amelyen egy mutntó közvetlenül megmutatja a vérsejtek számát. • Az örmény tudósok 37 százaléka Nő. Az örmény Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság nőtudósai egyre kiemelkedőbb eredményeket érnek el a tudományok különféle ágazataiban. Ma már a köztársasáe tudományos dol- ' gozóinak több mint 37 százaléka nő. Csupán az örmény Tudományos Akadémia intézeteiben 200 nő folytat tudományos munkát. A nőtudósok közül különösen nagy hírnévre emelkedett Darja Babáján tanárnő, a mezőgazdasági tudományok doktora, aki harmincnál több jelentékeny tudománvos művet írt. Az örmény nőtudósok nagy száma és kiemelkedő tudományos munkássága még jobban szembetűnik, ha tudjuk, hogv a szovjet hatalom előtt még középiskolát is csak ritka esetben végzett az örmény nő. • Haltenyésztés a novgorodi „ezer tóban". A novgorodi területen mintegy ezer kisebb-nagyobb tó van. Itt a tavi haltenyészet tudományos kutatóintézetének külön kirendeltsége működik, mely most azt tűzte ki feladatául, hogy a tavakba értékes halfajtákat telepítsen. Volgai és amuri UJSZ0 s. UNKÁI T hatalom uralom Szovjetúnió A háború utáni ötéves terv hatalmas összegeket fordít lakásépítésre. 1946 és 1948 között, tehát két év alatt a városokban 5 millió négyzetméternyi lakóterületet és falun 1,600.000 parasztházat építettek! Mintegy tizenkétmillió szovjet embernek nyújtanak kényelmes otthont. Az újonnan felépített házak teljesen korszerűek. A szocialista állam gondoskodása dolgozóiról a lakbérpolitikában is mutatkozik. A Szovjetunióban alakbérek 1920 óta egyetlen kopekkal sem emelkedtek, pedig a dolgozók munkabére és reálbére az 1926-osnak sokszorosa. Ma a lakás, fűtés, gáz és világítás költsége együttvéve a szovjet családok havi kiadásainak mindössze 4—5 százaléka. Románia A jassy-i fűtőház dolgozói versenyt indítottak a szén- és olajfogyasztás csökkentésére. A verseny nagy lendülettel folyik, a fűtők állandóan új, az eddiginél jobb munkamódszereket keresnek és alkalmaznak. A versenyen belül párosversenyek fejlődtek, így például Treche Alexandra, a 230.296-os mozdony fűtője egy másik mozdony fűtőjével versenyez. Treche Alexandru 17 nap alatt 26 tonna szenet és az eddigi oiajfogjjasztás hét százalékát takarította meg. Lengyelország A lengyel Buletin kimutatást közöl a lengyel dolgozók életszínvonalának emelkedéséről. Egyszerű, megjegyzésnélküli számok beszélnek a nagy lengyel eredményekről: A napi kalóriafogyasztás 1938-ban 2668 volt, — ma 2695. Az egy főre jutó húsfogyasztás a háborúelőtti évi 25 kilóról 32 kilóra emelkedett. Az utolsó békeévben 10.8 m gyapotszövet, 1.1 m gyapjúanyag és 01 négyzetméter cipőfelsőrész jutott egy emberre. Az idén már évente 12.8 m gyapjúszövet, 2 m gyapjúanyag és 0.2 négyzetméter cipőfelsőrész jut egy dolgozónak. Akkor értjük meg igazán az eredményeket, ha meggondoljuk: 1838ban a tőkéseknek az átlag sokszorosa jutott, a dolgozóknak pedig csak az átlag kis része. Ma a lengyel népgazdaság elsősorban a dolgozókat látja el a szükséges fogyasztási cikkekkel. Kanada Torontó város lakásügyi hivatalának kimutatása szerint a háztulajdonosok a lakbér-szabályzat megszűnése óta körülbelül 100 százalékkal felemelték a havi lakbért, A hatóságok teljesen egyetértenek a lakbéremelő háztulajdonosokkal. „Az emelés megokolt" — mondják —, „mert a dollár értéke a háború előttinek csak 50 százaléka." Valóban, minden cikk ára magasabb, mint a háború előtt. De miért nem teljesítik a munkások jo gos bérkövetelését is? — kérdezik a kanadai dolgozók. Jelenlegi fizeté sükből nem tudják megfizetni a háztulajdonosok megszabta magas lakbéreket! ötezer család kerül ki a jövő hónapban az utcára — és a kormány intézkedése egyre késik. Anglia Dél-Angliában lassan már megszokottá válik, hogy vasárnaponkint nincs vonatközlekedés. A vasutasok minden vasárnap 24 órás sztrájkot rendeznek. „Mit kívánnak az angol vasutasok?" — kérdi a Daily Worker. — Vonják vissza a nehezebb beosztá si rendszert és emeljék fel 10 shillinggel a fizetésüket. Az állami vasúttársaság azonban még csak tárgyalni sem hajlandó a dolgozókkal, sőt büntető rendszabályokkal fenyegetőzik." Nem tel

:k a bérekre, mert túlsók „kártalanítást" fizetnek a volt tulajdonosoknak. Belgium A „Le DrapeOu Rouge" című belga újság „Mit hozott a katolikus—szocialisták kétéves kormányzása a belga népnek?" címmel cikket közöl, amely jellemző képet fest a belga viszonyokról. , 1947 április óta az élelmiszerárak 30, a gázdíj 15, az áramdíj 40, a lak bérek 21 százalékkal magasabbak, mint 1947 áprilisában voltak. Súlyos adók nehezednek a dolgozók vállaira. A belga munkásnak évf-kereseti adó címén 24 napi keresetét kell fizetnie. (1940-ben hat napig kellett dol goznia a kereseti adóra.) Több. mint négyszeresére nőtt a munkanélküliek száma. 1947-ben 51 ezer munkanélküli volt Belgiumban, — ma 300 ezer dolgozó van munka nélkül. Ugyanakkor a hadikiadások csaknem megkétszereződtek. 1947-ben 7 milliárd 250 milliót költöttek hadicélokra, az 1949. évi költségvetés már 14 milliárdot irányoz elő. THOMAS MANN —,másodszor a feketelistán „így kezdődött Németországban is". — Ezekkel a szavakkal hívta fel a figyelmet már régen a nyugati világ legnagyobb élő irója, Thomas Mann arra, hogy Amerika a második világháború után megindult a fasizmus lejtőjén. Nem erős a szó: fasizmus — Thomas Mann sem félt kimondani, amikor látta, hogy azok, akik féktelen nyereségvágyból a világ meghódítására, a Szovjetúnió, a felszabadult népek megfőjtására, újabb világégés kirobbantására törnek, hogyan indítanak hajszát a szabad szellem, az emberi méltóság, az igazi humanizmus legkiválóbb amerikai képviselői ellen. Thomas Mann, aki látta Németországban a hitleri őrület születését és megerősödését, az auschwitzi krematórium tüzét megelőző könyvmáglyák lángjának lobogását, nem ismerhette félre a fasizmus jeleit akkor, amikor Chaplin, Howard Fast, művészek, írók, tudósok, haladó politikusok sora került az ü döztetések. szennyes rágalmak, meghurcoltatások pergőtüzébe. És nem csodálkozhatott akkor sem, amikor végül az Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság őt magát is feketelistára helyezte azzal az indokolással, hogy „már évek óta a Kommunista Párt irányvonalát követi." Milyen „irányvonalat" követ ma a 74 esztendős Thomas Mann, mi yen „irányvonalat" követett a múltban az írás művészetének, a tat nozxaK. szabad szellemnek ez a Nobelpitották, hogv ezek a halfajtak a ta _ halfajtákat hoztak, miután megállapították, hogy ezek a halfs vakban is jól tenyésznek. díjjal és az egész művelt emberiség tiszteletével, elismerésével ki tün.etett nagy alakja? Amikor a nyugati imperialisták tüzelték, pénzelték a háborúra készülő Hitlert és társait, ő felemelte, szavát a nácizmus minden emberi értéket elpusztító borzalmai ellen — akárcsak a kommunisták. Ami kor a világ szabadságszerető népei a Szovjetúnió vezetésével élethalálharcukat vívták a náci-fasiszták ellen. Thomas Mann új hazá jában, Amerikában szavának, írá sának súlyos fegyverével szállt harcba, akárcsak a fasizmus elle ni küzdelem élharcosai, a kommu nisták. És amikor a kommunisták világszerte eredményes harcot indítottak a háborús uszítás, az amerikai imperialisták támadószellemű Atlanti Szerződése ellen — Thomas Mann megint csak ott van azok sorában, akik felemelik szavukat az emberiséget, a kultúrát fenyegető véres tervek ellen. Ez, a harcos antifasiszta mult és jelen, az igazi emberi magatar tás elegendő ok a fasizmus felé rohanó Amerikában ahhoz, hogy meghurcolják, meggyalázzák az országuk polgárává lett nagy írót. Legalább annyira tudják; hogy Thomas Mann nem kommunista, mint ahogyan a nácik is tudták ezt. De miért ne vették volna át az amerikai fasiszták ezt a „vádat" is Hitlertől és Göbbelstől, amikor minden mást átvettek és olyan jól megtanult/k tőlük, hogy a fasiszta rémura-om teljes kibon takozása előtt torkára kell for rasztani a szót a szqfcad szellem, Hadifogoly Kíevben megnézi a szovjet életet, a nép, az egyház, a kultúra helyzetét Nem, igazán nem volt kéjutazás, amíg 1945-ben eljuthattam Ukrajna fővárosába. 1944-ben vittek ki a frontra, három hét múlva pedig egy szürkehajnalon átszöktem. Néhány hónapba telt aztán, amíg megpillanthattam Kiev csillogó kupoláit. Kiev, az „orosz városok anyja" rengeteg magyar történelmi vonatkozásával mindig érdekelt. Kértem, ha lehetőség van rá, valamelyik városi könyvtárban dolgozhassam. Májusban megkaptam az engedélyt a városban való szabad mozgásra, de ez a könyvtári munkára nem volt érvényes. — Nicsevo — mondtam és merész elhatározással a minisztériumhoz adtam be kérvényt. Pár hét múlva a lágervezetőség legnagyobb csodálatára megjött a hivatalos engedély. Hadifogolyból munkatárs Hogyan juthat be egy hadifogoly a Szovjetúnió egyik- legnagyobb tudományos intézetébe? A kapun. Senki sem igazoltatott, senki sem kérdezte, mit akarok, amikor pedig kijelentettem, hogy az igazgatóvá; szeretnék beszélni, azonnal hozzávezettek. Alig tudtam oroszul, de mozgósították az összes franciául tudó könyvtárosokat, akik rögtön pártfogásukba vettek. M

;kor elmondtam, milyen tárgykör érdekel, a katalógusok egész rengetegét hordták elém, forrásmunkák tömegeire hívták fel figyelmemet. Egy hét múlva már íróasztalom ls volt. Kicsit hasonlítottam egy színdarab hőséhez, aki beállít egy hivatalba, ott sürögni-forogni kezd , mindenkit üdvözöl, leveleket diktál, közben pedig senki sem kérdezi: ki szerződtette, mi a beosztása, mindenki azt hiszi: a hivatalhoz tartozik. Három hét múlva külön szobát kaptam, az íróasztalomra virágváza került, amelybe valamelyik gondos könyvtárosnő állandóan friss virágot tett. Kuzmin kapitány drámát ír A könyvtár „magyar szakértőié" lettem. Egyik nap fiatal tiszt keresett. Bemutatkozott: Kuzmin kapitány. — A háború alatt három hónapig Erdélyben éltem — mondta. — Megismerkedtem a magyarok és románok életével. Rengeteg érdekes, izgalmas problémát látok az erdélyi magyar-román sorsban. Egy dráma magva alakult ki bennem. Segítségemre lehetne néhány felvilágosítással az erdélyi magyarok szokásairól. — Mi érdekelné legjobban? Kuzmtn kapitány előhúzott zsebéből három gépelt oldalt, rajta 65 kérdéssel. Erdély történelméről, uralkodóiról, népi mozgalmairól, szociális tagozódásairól, vallási szokásairól, népdalairól, házi eszközeiről, stb. Megvakartam a fejemet: ismerem Erdélyt, de Kuzmin kapitány három néprajzprofesszort és három régészt is elfogyasztott volna. — Miért akar ilyen pontosan tudni mindent? — kérdeztem. Meglepetten nézett rám: — Ha az ember idegenekről ír darabot, természetes, hogy mindent meg akar tudni róluk. Kuzmin kapitány úgylátszik, nem hallott azokról a külföldiekről, akik Budapestet Bukaresttel szokták öszszetévesztení s Magyarországról csak mint cigánybárók, Marica grófnők, „gullaschok" és „tschikosokö országáról írnak. A bazár A bazárokban, az óriási forgalmú, keleties jellegű piackomplexumokban minden kapható. Nemcsak kereskedő árul itt, helyesebben: mindenki beállhat kereskedőnek, ha valamilyen holmiját el akarja adni v. be akarja cserélni. Van, aki megunt grammofónlemezeit könyvre cseréli ki, van, aki kiolvasott könyveit zománcedényre, szóval bárki köthet üzletet, de — és ez a „de" a legfontosabb — csak a saját tulajdonát képező áruval. Mert, aki azzal a céllal vesz át másfél, két pár cipőt, hogy eladja s a hasznot zsebrevágja, az már „spekuláns", ártalmas a közösségre, másnak a rovására, másnak a holmiján akar pénzhez jutni. Akt nem akar maga bajlódni eladásra szánt dolgaival, az elviszi az állami bizományi üzletbe, ott átveszik az árut, előleget adnak rá s ha eladják,. csak egészen csekély bizományi díjat számítanak fel.. Ezek a bazárok nem haszonra dolgoznak, nem „nagy üzleted-kel, „zsíros fogások"-at akarnak lebonyolítani. Az alacsony jutalékból az alkalmazottak fizetését, az üzem fenntartását, költségeit fedezik. A templom A templomok állandóan nyitva vannak, az megy be, aki akar. Jómagam órákig gyönyörködtem a Lavra lenyűgöző szépségű ikonjaiban s gyakran megindítottak az ószláv liturgia egyházi énekei. A templomok sohasem üresek, mindig találkoztam bennük imádkozó, nézelődő emberekkel, ünnepnapokon pedig mindegyik zsúfolva volt. Nem egyszer láttam, hogy istentisztelet előtt vagy után a pópa az utcán beszélget híveivel, együtt olvassák a Pravda legújabb számát és közösen vitatják meg a termelési eredményeket. Az „utca embere" A szovjet „utca emberét" az különbözteti meg minden más nép fiaitól, hogy hihetetlen mértékben érdeklődik a közügyek iránt. A francia kispolgár politizál, de rendszerint csak vasárnap délutánonként v. ünnepnapokon, amikor jobban ráér. Angliában és Amerikában milliók haladnak el teljes közömbösséggel az állam életét formáló kisebb-nagyobb események mellett. A szovjet polgár naponta figyelemmel kíséri az újságokban az újjáépítés menetét, részletesen megvitatja egy-egy terv helyességét, hibáit, esetleges ellentmondásait. Az ötéves terv minden részletével tisztában van. Boldog, ha egyegy gyár, erőműtelep újjáépítéséről értesül, büszke, ha valahol iskolát, kórházat avatnak fel. Idézi a statisztikai adatokat, a termelés emelkedésének eredményeit és amikor engem, mint idegent elcsíptek, buzgón magyarázták, hogy Ukrajnában ez a gvár va?v az a villamosmű ennvi és ennyi idő alatt énült fel s a tö^hi felépítéséhez mennyi időre van szükség. Ez az érdeklődés, ez a lelkesedés a lesszemheötlőbb különbség a legöbb eurónai állam kisembere és a Szovietúnió kisembere között. Hogy azután ez a láthatatlan, de mégis ropr>ant ereket mozgató áramlás mennyi pnero^át ad az útépítésnek, sz.t T*mk az újjáépítés méretei mutst.'áic meg. V. P. a haladó gondolat képviselőinek? Aki eddig nem hitte, hogy az amerikai imperializmus egyenes folytatása Hitler fasizmusának, az gondoljon csak arra, hogy a nácipokolból Amerikába menekült antifasiszták: Thomas Mann, Lion Feuchtwanger, Gerhard Eisler és a többiek a maguk bőrén tapasz talják már másodszor ugyanannak az ellenségnek, a fasizmusnak aljas támadását. Thomas Mann másodszor hallja kísérties hasonlósággal megismét lődni ugyanazokat a vádakat és fenyegetéseket, másodszor látja maga körül magasra csapni a gyűlölet lángját. Másodszor kerül olyan világba, ahol tudósok hagy ják el munkahelyeiket, mert nem tudják elviselni a zaklatásokat, ahol írók, művészek kerülnek a vádlottak padjára és börtönbe, mert felemelik szavukat a fasiszta v; s ély ellen. Másodszor tapasztalja, hogy a fa izmus nem válogatós, nem tekint háborús érdemet, elismerést, Nobel-d^at, világhírt — egyformán lesújt mindenkire, aki egy pillanatra is az útjába kerül, aki felemeli szavát az emberiség érdekében a kizsákmányolók ellen. Ezért tanulságos minden tragikuma mellett Thomas Mann emberi nagyságának újabb meggyalázása, ezért mutatja meg ismét vi'ágosan, hogy a minden értéket megsemnrsítéssel fenyegető 'imperializmus ellen — legyen az né, met vag\ --"erikái — csak egyféleképpen lene., védekezni: a "ilág ha'adó erőinek harcos összefogásával, a fasizmus és támoga-. tóinak elpusztításával. V 1