Uj Szó, 1949. május (2. évfolyam, 18-43.szám)

1949-05-15 / 30. szám, vasárnap

1949 május 13 97a SFirenburg: /Tbéke ügye UJSZ0 1 Az amerikai rádióadók rövid és 1 hosszú hullámaikon örökös egyhangúsággal ismételgetik: a mi egyezményünk kizárólag védelmi jellegű. | De ha csak védelemre gondolnak, akkor miért hirdeti na^y megelége- , dettséggel Mr. Sheppard, az USAkongresszus katonai bizottságának elnökhelyettese: • „A Szovjetúnióval elkerülhetetlen a háború. Nekünk jobb, ha korábban tör ki." Akkor p.z amerikaiak miért építik olyan lázasan támaszpontjaikat Távol-Keleten, Grönlandban, Japánban és a Füippini-szigeteken ? Akkor miért Írja az amerikaiak francianyelvü folyóirata, az „Election". „Hírom év óta Amerika legjobb repülői tanulmányozzájí a bombavetést a valószínű ellenfél ipari központjára — tanulmányozzák az orosz céltárgyakat é3 lövedekeik megfelelő röppályáját." Miért mondja akkor Lemay tábornok, az amerikai távoli hajóraj parancsnoka: „A föld minden pontjára tudunk atómbombát dobni. Éspedig úgy, hogy a bomba már zuhan, amikor még fel se fedezték bombavetöink startját." j Tehát békés városok meglepetésszerű megrohanását — védelmi tervnek nevezik. Következőleg, ha egy emberevő szalvétát köt a nyakába és késet élesíti — ez kizárólag védelmére csinálja. Ki c'Ien? Netalán tulajdon étvágya ellen? Az ókorban azt mondták, hogy akit az istenek el akarnak pusztítani, annak elveszik az eszét. Az imperialisták vért szomjúhozó dü- | hűkben őrültekre emlékeztetnek. ' Hallgassák csak meg, mit ír Wiliam j Fox „Út az üdvösséghez" című könyvében: „Minden kísérlet, mely a világon az éhség megszüntetésére és a nagyon sűrűn lakott területeken a járványok leküzdésére irányul, még sokkalta nagyobb katasztrófáknak lehet előidézője. Egyetlen kiút a születések általános ellenőrzésében, az emberfölöslegnek éhínségek és járványok által való felszámolásában áll." Az amerikai katonai tekintélyek azonban nem igen bíznak az éhínségekben. Ami a járványokat illeti, készek arra, hogy mesterséges úton terjesszék azokat. A „La vie Frangaise" című bőrzelap egy nagy amerikai businesman sr.avait idézi: „£e krízist, se háborút nem akarunk, de ha választanynk kell, akkor a háborút választjuk." A businesmanek nyíltan beszélnek, hogy félnek a békétől. Félnek a békétől, mert a béke — részükre fekete szerdákat és fekete péntekeket jelent. A béke bankok bukását és dollárok alkonyát jelenti. Félnek a békétől, mert a béke — munka és nyílt beszéd. Pia háború folyik, akkor hazudni és hazudozással gazdagodni lehet, viszont ha nincs háború: építeni, tervezni, szervezni kell és gondoskodni nemcsak a csődbejutott gentleman jólétéről, de a munkanélküliek millióinak kenyeréről is. Akkor a nemzetek tulajdon szemükkel meggyőződhetnek ró- ! la, hogy a „király meztelen", hogy a kapitalizmus, mely az embereknek | száz évvel ezelőtt verejtéket és kenveret, könnyeket és ingeket, vért ; és hajlékot adott, most már kizáró- . lag csak verejtéket, könnyeket és vért nyújt. Az amerikai Imperialisták szerencsétlensége abban áll, hogy sok katonai és civil hadvezetöjük van, de nincs kilátásuk arra, hogy katonákat szerezzenek. Churchill háború után vágyik, Sheppard ég a vágytól, hogy háború legyen. De Gaulle tábornok boldog lenne, ha egy-két napig a hadvezéri dombon állhatna, j Még Spaak, a kövér belga is a ha- j ború mellett van. Ez azonban mind kevés. Katonák nélkül épúgy nem lehet háborúskodni, mint nyúlpecsenyét nyúl nélkül készíteni. Az amerikaiak abbeli törekvésükben, hogy Nyugat-Európa nemzeteit megvásárolják és az Atlanti Egyezményben egyesítsék, minden követ megmozgatnak: fenyegetőznek és alamizsnát adnak, tengerit exportálnak és amerikai cirkálókat küldenek látogatóba, dollárokat és egyéb csalétkeket juttatnak. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy a Washingtonban kötött egyezmény nem egyenlő jogú egyezkedők egyezménye. Az amerikai sajtó persze esküdözik, hogy az USA és Luxemburg egyenlő jogú államok. Hogy az amerikaiak miként értelmezik az egyenlőséget, azt Páter Boulier, a párizsi Katolikus Intézet tanára, a következőkben fejti ki: „Minden amerikai, legyen az ismert atómdiplomata, avagy közönséges gengszter, koleramikróbák feltalálója, avagy szélhámos — akadálytalanul jöhet Franciaországba." Amikor azonban Páter Boulier részt akar venni a békebarátok newyorki kongresszusán, az amerikaiak megtagadják tőle a beutazási engedélyt és kijelentik, hogy kommunista. Mindenki ismeri a francia, olasz és más európai és amerikai kommunisták felhívását. A kommunisták kifejezésre juttatják az egyszerű emberek felháborodását és óva figyelmeztetik azokat a szánalmas alakokat, akik egy tollvonással aláírják a támadó, háborús egyezményt, hogy a népek nem hajlandók vérükkel fizetni politikai kalandorok aláírásáért. De nem áll, hogy csak kommunisták emelnek szót az Atlanti Egyezmény ellen. A legkülönbözőbb nyugati államokban viharos tüntetések zajlanak az agresszorok egyezménye ellen. Tudósok és néptanítók, munkások, anyák, a két háború veteránjai lépnek fel és szent harag fogja el a világot. Az emberek megértik, hogy az Atlanti sírásók a békét fenyegetik. Az olasz munkások sztrájkolnak, az angol bányászok megátkozzák az agresszorokat, a franc'a munkások pelengérre állítják az emberölöket. A Párizsban megjelenő „Sunday Koir" nevű újság nemrég leközölte cv "Amerikából érkezett szakember cikkét, melynek ez a címe: „Atómbomba a Palais Romaira." A cikkben látható Párizs térképe. A szpkenber elemzi egy, a Palais Royal ellen intéseit bombatámadás következményeinek részleteit. A bombarobbanás első övezetiben — leírhatatlan pusztulás, a házak romokbm 1-^-emek, a színhízak megsemmisültek. a Comedie Frangaise, a PaIris Royal. a Louvre, valamennyi lakóval e°"yütt elousztult. A második övezet — óriísi romhalmaz, az összedőlt Notre Dame és közvetlen környéke. Következik a harmadik és negyedik pusztítáii övedet részletes le'rása é* vé-^iil a szer-* me-rieT"'zf*e: „Összesen 100.000 halott, ugyanannyi sebesült:" Euróna fölöttébb változatos areű. öreT kert ez, melyen minden taloalatnvi földet egész nemzedékek verítéke öntözött. A norvég halász nem hasonlít a pírizsi munkásra, a walesi bányász a sziciliai nanszániora. a nyelvek és dalok története különböző, abban azonbpn ervek Eurőna nénei. ho<ry közös isz«m*at é* közös düh tüze fűti őket. Megértik, hogy a me<rvesze!redett businrn"iran diktálta és enrónai miniszter lekájai részéből al*z8.t<">san elfogyott e^yezménv semmi egyéb, mmt merénylet a bélre, merénylet minden nemzet 1oga ellen, hogy a ma'í módiin élhessen. TterénvJet ama rérl nemzeteit le^sze^tehb jo

r a ellen, amelvnek nem kevés dicsőséges feiezetet írtak az emberi "ég történetébe és egyáltalán nem akamp'c brutális konTesmanok, megvadult dök és a. Wall Street egyéb vandáljpinak lakájaivá válni. Párizsban lezajlott a béke védelmének világkongresszusa. Voltak ott kommunisták és liberálisok, katolikusok és protestánsok, különböző ideológiájú és meggyőződésű emberek, akiket az a szent ' elszántság egyesített, hogy elhárítsák a béke, a kultura, az élet ellen irányuló merényletet. Teljes reménységgel tekintettek Európa nemzetei és Amerika haladó emberei a Szovjetúnió felé. Tudják, hogy a Szovjetúnió nem fegyverkezik háborúra, azt is tüdjék, hogyha a támadók tervbevett merényletüket meg akarják valósítani, védelemre készen találják a Szovjetuniót. A Szovjetúnió nyugodtsága. önbizalma, óriási és kimeríthetetlen ereje lelkesít minden becsületes embert, aki szembefordul a fekete egyezménnyel. A támadók arról tanácskoznak, miként pusztítsák el az aratást, mi az aszály ellen küzdünk. A támadók atómbombákról vitatkoznak, mi a népek béke- és szabadságjogáról beszélünk. A támadók fenyegetőznek, ml megfontoltan s határozottan válaszolunk nekik, tudjuk, hogy az összes országok egyszerű emberei s az emberiség gondolkodó agyai velünk vannak. Az egyezményeket rendszerint a törvényhozó testületek ratifikálják, hagyják jóvá, de létezik egy másféle ratifikálás is, amikor ezt a népek maguk eszközlik. Az emberek a fasiszta pestis idején is bebizonyították, hogy nem rettegik a halált, amikor hazájukról és szabadságukról van szó. Nem, Európa népei sohasem fogják ratifikálni az agreszszorok egyezményét. Nem pusztulhat el a régi kultúra az emberiség ragyogó jövője nem semmisülhet meg pusztán azért, mert a businesmanek ezrei jó üzletet látnak a háborúban. Mi hiszünk a népekben. A népek megvédik a béke ügyét és elszántan szembefordulnak a világuralom imperialista aspiránsaival. Parasztsors Amerikában: NYOLC ÉS FÉLMILLIÓ FÖLDÖNFUTÓ-JELÖLT" • 125 KILOMÉTERES SEBES SÉGGEL KOBOG AZ l J MAGYAR VILLANYMOZDONY. A budapesti Ganz Villamosság 1gyárban most készül a MÁV részée ket új rendszerű villamosmozdony. Technikai felépítésükben jelentős fej'.ődlst mutatnak a világszerte isrrert Kar dó-mozdonyokhoz vifzenvítva. Az új mozdonyok ötféle gazdaságos sebességet tudnak kifejteni, ellentétben a Kandómoz ony. k né<jysebe;ségével. Az új ti"us jelentős súlymegtakarítást is e.edményez. A régi ugyanis 98 tonna súlyú, 2500 lóerős volt ts óránként 100 kilometer maximá'.is sebességgel ért el. Az új 85 tonna sú'yú, 3200 lóerős mez oyok pcd

;g már elérik a 125 kilométer óránkénti sebességet. Az új típust míg ez évben kipróbálják. Sikeres eredmény eset'n n~gv iramban kezdik meg gyártásukat, mert a MÁV részér"1 várh-tó nagyarányú rendelések n 1úl több környező ország is érdeklöd k már az újtípusú mozdony iránt. • A SAJTÓSZABADSÁG NEVÉBEN . •. Huinbaradzsi, a NewYORK Tirres volt törökországi tuUsüó'a az angol sajtóban köz readta lerr.orídóhvelét. Levelében — amelyet a New-York Times s eike'zt'sJgJhez intézett — élni snd ja, hogy munkáját a Törökországban működő amerikai tisztviselők erősen akadályozták. Csak a nekik tet=ző közlések továbbítását en-redélyezték. Ka mégi.s-sikerült néha a való tényekről tudósítania, akkor ezt vagy nem közölték le a l?pban, vagy elferdítve, az utolsó oldalon eldugott helyen. • IIAJTÓCSAVARNÉLKÜLI HAJÓKKAL KÍSÉRLETEZNEK A SZOVJETUNIÓBAN. A Szovje úruóban nagy reményekre jogxító kísérletek folynak c®avarnélküli hajókkal. Ezek a hajók orrukon beszívják a vizet, majd alkalmas hajtóművel felmelegítik és nagy sebességgel lövelik ki hátra a hajó talján. A hajó előnye: rendkívül sekély járata és kitűnő mozgékonysága. Egyedüli hátránya aránylagos kis hatásfoka, úgyhogy szsleíkörű alkalmazására csak e kezdeti hátrányok kiküs öbölésa után kerülhet sor. Különleges körülmények között, például sekély folyókon vagy partmenti vizeken már most is kitűnően alkalmazható. • A TEJfT EGYES CSILLAGKÉPEI állandóan változtatják szerkezetüket — állapították meg szovjet tudósok a palkovi csillagdában végzett vizsgálataik alapján. Bizonyos csoportokból egyes csillagok kiválnak s így valósággal szétszakítják a csoportot, mint ezt például a Hiádoknál megfigyelték. • HAT ÉS FÉLEZER MAGYAR KÖNYVCSOMAGOT KÜLDENEK KÜLFÖLDRE. Budapestről jelentik: Az IBUSz múlt év decemberében indította meg a könyvexportot. Az akció indulása óta hat és félezer könyvcsomagot küldtek a világ minden részébe, Archangelszktől Buenos Airesig és Hawaitól Génuáig. Egy-egy kétkilós csomagban átlagban négy könyv fér el, tehát eddig mintegy 24.000 kötet magyar könyvet küldtek kí. Az elküldött könyvek kilencven százaléka a felszaiiaílulás uíáxt ieleut meg, *» ff

1 Kerek húsz esztendeje, hogy az Egyesült Államok pénzügyminisztere, Andrew Mellon azt mondotta: „A jelenlegi helyzetben nem látok semmi olyat, ami aggodalomra adna okot". Hoover, az elnök ugyanakkor így szólt: „Az elkövetkezendő év elé íz üzletemberek megiiövekedett bizalommal tekithetnek". A kapitalizmus törvényszerűségei mit ?em törődtek Mellon és Hoover urakkal. Az ipari válság kezdődő tünetei rohamosan szaporodtak, hozzájárultak az állandó mezőgazdasági válság súlyos kiéleződéséhez. A mindjobban elnyomorodó munkások kevesebbet ettek, kevesebbet ruházkodtak. A gabona- és élelmiszer-raktárakban hatalmas készletek halmozódtak fel. Farmerek egyre kevesebb iparcikket vásároltak: az ipart válság összefonódott az agrárválsággal. Egymásra hatottak, egymást hajtották a mélység felé. A proletariátus mellett az első és csaknem hasonlóképpen súlyos csapások a farmereket érték. Az élelmiszerárak lemorzsolódása zuhanássá vált. A» árak esése ... elemi erővel növekedett, mégpedig mindenekelőtt ét leglegerősebben estek a nem szervezeti árutulajdonosok — parasztok, kézművesek, apró kapitalisták áruinak az árai. A szervezett árutulajdonosok, vagx/is a kartellekben egysűlt kapitalisták áruinak árai viszont csak fokozatosabban és kisebb mértékben estek". (Sztálin). Az eredmény: a kisfarmer tönkretétele Hatmillió paraszt bolyongott az amerikai országutakon, további milliók „ugrásra készen" állottak, hogy városi proletárrá legyenek. A válság éveiben egyedül Texas államban évenként tízezer farmercsalád földjét falta fel a nagybirtok. A kétszáz hektárnál kisebb farmok területe csak ebben az államban négy és félmillió hektárral csökkent. A kétszáz hektárnál nagyobb farmok javára. Sok tízmiliónvi farmer emlékezik erre és mindarra, amit ez jelentett számukra. Nebraskában nem felejtették el. hogy a búzát iskolafűtésre használták, Los Angelesben emlékeznek rá. hogy többszázezer liter tejet öntöttek a tengerbe. Hivatalos adatok szerint a gyapottermés 25 százalékát taposták a földbe ezekben a® esztendőkben. Kaliforniában százezer barackfát vágtak ki, levágtak és trágyának használtak tízmillió sertést. Tették pedig mindezt olyan országban. ahol — mint „Az USA gazdasági története" című könyv kilencedik kötetében írja B. Mitchell burzsoá közgazdász: — „Nyugat-Virginiában olyan volt az éhínség, hogy a csonttá fogvott tehenek jóformán kékszínű tejet adtak ..Philadelphiában kisgyerekek és terhes anyák napokiig semmiit, azután pedig hulladékot vagy kutyatej szerű növényt ettek ... a kórházakba ezrével szállították az éhségtől erejüket vesztett embereket Ezt hozta a válság az amerikai kistermelőnek' és mezőgazdasági proletárnak — és tudjuk, hogy nemcsak &z amerikaiaknak. Idézhetnénk a magyarországi ötholdas gazda jövedelmét, mely 1935-ben évi 575 pengő. a földnélküli mezőgazdasági munkások szüntelen emelkedését, szegény- és középna.rasztok csődbejutási ti * 67 széztAéknyi kubikos munkanélkülit. Idézhetnénk Franciaországot, ahol 1929-re * falusi félproletárok és szegényparaszitok gazdaságainak száma 45 százalékkal, a középparaszt gazdaságoké 31 százalékkal csökkent. Az egész kapitalista világ dolgozó parasztjait tanították ezek az esztendők — és azok, amelyek utánuk következtek. Megtanították őket arra, hogy a válság állandóvá lett, hogy mindez a szörnyűség nem a kapitalizmus ..rendellenessége", amelyen ..jámbor óhajtásokkal" segíteni lehet — hanem maga a kapitalizmus. Az Egysűlt Államokban az 1940-ig összeállított hivatalos statisztikák is négymilliónyi állandó mezőgazdasági vándorról" adnak számot és Mc. Willirms burzsoá közgazdász „Roszszul fizet a föld" című könyve már „örök" vándorokról ír. Az USA déli államaiban 1940-ig (tehát a „hivatalos" válság után) háromszázezer kisbérlet szűnt meg Mc. Williams adatai szerint. Az 1935 és 40 közötti időszakban (tehát állítólag ugyancsak a válság után) egyedül Oklahoma államban naponta 18 (!) kisfarmert kergettek el földjéről — tehát összesen mintegy 33 ezret. Ez idő alatt a lakosság száma 133 ezerrel csökkent. Voltak olyan kerületek, ahol öt esztendő alatt az őszszes farmerek húsz százalékát kergette el a földről a mezőgazdaság kapitalista fejlődése. Igen, a földeken dolgozóknak meg kellett tanulniok: az agrárválság és mindaz, ami vele jár, állandóvá, a kapitalizmusnak nem rendellenességévé, hanem „rendjévé" vált. Még a háborús „fellendülés" sem változtatott ezen alapvetően. Thorez elvtárs alig egy hónapja, 1949 március 6-án emlékeztette a francia parasztokat arra, hogy 1943-ban (!) az Egyesült Államokban 125 millió métermázsa búzát etettek meg az állatokkal, hogy ugyanabban az évben Kanadában 30 millió, Argentínában 20 millió métermázsa búzát használtak mozdonyfűtésre. S ami a mezőgazdasági munkanélküliséget illeti, a már idézett Mc. Williams azt írja: „A háború bebizonyította, milyen erős az USA-ban a mezőgazdasági túlnépesedés és imiluen nagy a felsleges személyek(száma... A hadi muri katervezet bejelentésekor a mezőgazdasági vándormunkások tömegei az ipari hözponíokba özönlöttek, ötmilliónál több munkaerő keresett a hadi-iparban elhelyezést. Ez kétszer is több volt a rendelkezésre álló munkahelynél", — < íme: mintegy két évtized példái mutatják, hogyan nyomorítja, pusztítja a kapitalizmus törvénye a föld népét s éppen most, a második évtized végén ismét félreérthetetlenül mutatkoznak az állandó agrárválság kiéleződésének jelei a tőkés országokban. Ismét földrengés közeleg — s a legelső lökések megint csak az amerikai farmerek helyzetét ingatták meg. A búza ára. amely 1947 novemberében még bushelenként (27 2 kiló) 3 do'.lár 34 cent volt, az 1948 februári tőzsdekrachban 2 dollár 41 centre zuhant. Lényegében ez az árszint is csak „elméletti" volt. Az 1948 márciusi nemzetközi búzakonferencián az amerikaiak 1 dollár 10 —1 dollár 50-es minimum mellett már csak 2 dolláros maximális árral számoltak. Néhány héttel ezelőtt, a második nagy árzuhanás Idején ülésező második nemzetközi búzakonferencián már 1 dollár 80 centre szállt le ez a maximum — és a határidőügyleteket ennél is alacsonyabb árfoh/amon kötik. A számok mögött növekvő nyomorúság bujkál Henry Wallace. aki az USA földművelésügyi minisztere volt, 1947-ben is azt írta már, hogv az amerikai farmerek egyharmadának napi jövedelme mmdössze 10 cent! — Számuk — írja — nyolc és fél millió ,.s közöttük mindegjnk tagjelöltje a mezőgazdasági vándormunkások nyomorgó seregének". A jelek nagvon is ismertek. Már az első árzuhanás idején 80 mi'lió mázsa biiznt dobott a disznók és baromfiak elé az amerikai spekuláció, hogy az árakat tarthassa. Ebből a m^nmnségből 100 millió éhező ember knnhatotf volna e<ry esztendőn keresztül napi 30 deka kenyret. Mit várha+nak mindettől Mnrshall európai zsoldos országai? A Times válaszolt: „Kétségtelenül mindent megtesznek az amerikaiak, hogy . .. feleslegeiket exportálják ... s így az árzuhanást a többi országra áthárítsák". Magyarul: az amerikai dolgozó parasztok nyomora mellett koldusbotra akarják juttatni NyugatEurópa dolgozó parasztságát is, hogy mentsék a nagybirtokok, élelmiszeripari trösztök, nagykereskedők, szállítási vállalatok bőrét. Itt a francia példa: Franciaország a mostani búzakonferencián már közölte, hogy búzafeleslege lesz — de az elsö konferencia amerikai parancsai értelmében évi tízmillió mázsa amerikai búzát kell vásárolnia — a francia parasztok búzaárának tönkretételére. Tej- é« zsírfeleslege lesz — de négy és félmilliárd frankért kell amerikai tejport, 102 millió dollárért amerikai zsiradékot vásárolnia — a francia parasztok megfejésére, zsírjának kiszívására, £. Q.