Uj Szó, 1949. május (2. évfolyam, 18-43.szám)

1949-05-13 / 28. szám, péntek

• UJSZÖ New Yorkban minden eladó I közgazdászok azon vitatkoznak, hogy rohamos visszaesés, állandósult pénzhígulás vagy élesedű válság van-e Amerikában ? 1949 májas 13 New York, május. (A Gazette de Lausannp tudósítója írja). Amerika a válság küszöbén? Ez az a kérdés, amely minden Amerikába érkező európaiban az érkezése után elkerülhetetlenül felmerül. Tagadhatatlan, hogy . Amerikában gazdasági pangás van, amely annak, ki Amek rikát még nem ismeri, * talán nem tűnik fel, létezik és azon' amerivissza ij/jt mélyül

1

6^ Á valóság ban az, hogy viharfelhők tornyosulnak az kai ég kékjén. Sokévi távollét után térek újból Amerikába és ezért felismerem az arcfesték mögött, amely Amerikát „ifjúnak" kendőzi, egy öregedő nemzet arcvonásait, amelynek „legszebb évei" már elmúltak és most aggódva kérdezi: dilyen lesz jövendője? A KERESKEDŐ A VEVŐ UTÁN DOBNA. Az Egyesült Államok épületének homlokzatán repedések vannak. A válság talán még nem érkezett el, de a pangás már itt van és mindenfelé érezhető. New York utcáin, az újságok hirdetési rovataiban mindenütt csak egy szóval találkozunk: eladó. Minden eladó, mégpedig húsz-harmincszázalékos árleszállítással. Mindazt, amit ezelőtt még nehezen lehetett megkapni, gépkocsikat, jégszekrényeket, bútort, rádiókészülékeket a kereskedő ma már szinte a vevő után dobja. A gyárosok minden eszközzel vevőt hajszolnak, akinek hitelbe. részletre, minden elfogadható feltétellel el akarnak adni. Sokkal kevesebben utaznak Floridába, ahol az éjjeli mulatókban a dollárokat sokkal kevesebben költik, a szállodatulajdonosok megtanultak mosolyogni a vendégekre és az ötcentés olcsó cigaretta egyre több száj szegletében füstölög. KOLLEKTÍV RÉMÜLET. Itt a pangás és vele a munkanélküliség. A hivatalos közgazdászok, élűiéin dr. Noursevel, a nemzetgazdaság nagymesterével, a kisember fejét tele igyekeznek beszélni azzal, hotry itt egyszerűen „pénzvisszahigításról" van szó — egy uj kifejezés, amelyet dr. Nourse talált ki, — de sajnos, senki sem hisz. neki. Még a statisztikai adatokkal való bűvészkedése sem takarhatja el a valóságot. Nemcsak a három és félmillió hivatalosan törzskönyvezett munkanélküli kérdi aggódva, hogy mi lesz a hó végén, amikor a lakbér, a rádió, a gépkocsi és a jégszekrény részleteiért jönnek az ügynökök, akik bebeszélték nekik, hogy ezek képezik az ő „felsőbbrendű amerikai életmódja" elengedhetetlen kellékeit. A hitelrendszer, amely a fellendülés korszokában jól • működött, a pangás idején valóságos rabbilincset jelent. A válságtól való félelem nemcsak azokra korlátozódik, akik ennek első áldozatai: az üzletemberek, akik már a legrosszabbtól tartanak, minden beruházástól tartózkodnak. Kétségkívül a kollektív rémület az, amely a zűrzavaros gazdasági helyzetet még súlyosbítja ..'. A sok", CSODADOKTOROK A BETEGÁGYNÁL. szakemberek a „gazdasági orvoakik Amerika betegágya körül tolongnak és az ország gazdasági ütőerejét tapogatják, egymással vitáznak a betegség jeliegét illetően: „Rohamos visszaesés", ' „állandósult pénzhígulás", „élesedő válság — íme a diagnózisok, amelyeken még mindig nem tudtak megegyezni. Ezek a csodadoktorok okmányokkiíl, jelentésekkel, kimutatásokkal felfegyverezve egymásnak ellentmondó gyógymódokat ajánlanak. Még a hírhedt „Gazdasági Tanácsadók Bizottsága", amelyet' 1946-ban létesítettek, sem egységes véleményében. Három tagja, három felé búz. Dr. Nourse elnök összeveszett Keyseriing és Clark nevű kartársaivá!, akik irányított gazdaságot akarnak, míg az elnök a régi szabadkereskedelem híve. Az eseménpek nem igazolják a „bölcs tanácsadók" előrelátásait. Vájjon ilven körülmények között lehetséges le«7-e Trumannak, hocry újabb négymilliárd dollár adót kérjen? H kanadai dolgozók kiküldöttei állás

t foglaltak a háborús uszítók ellen Kanada dolgozóinak 2000 küldöttje Torontóban háromnapos békekongresszust tartott, amelynek egyhangúlag elfogadott határozata megbélyegzi a világ békéjét fenyegető Atlanti Egyezményt követeli, hogy a kanadai parlam nt ítélje el nyilvánosan a háborús uszítókat. Sürget', hogy tiltsák meg az atomfegyverek használatát és helyezzék az atómeröt nemzetközi ellenőrzés alá, biztosítva annak bckés célokra történő felhasználását. Követeli továbbá a legröv'dcbb időn belül a békeszerződés megkötését Németországgal és Japánnal s a megszálló csapatok kivonulását ezekből az országokból; a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok kiszélesítését a politikai egyenlőség alapján. Ugyanilyen értelemben hozta meg határozatát az amerikai nőkongresszus. Az amerikai nők kongresszusa együttérzéséről biztosította a gyarmati és függő országokban szabadságukért küzdő asszonyokat, majd felhívta az amerikai törvényhozást, érvénytelenítse a munkásnyúzó Taft—Hartley-törvényt. Olvassátok és terjesszétek az ÚJ SZÓT S. Nitra—Vasas 2:2 (1:0) Háromezer néző előtt, Nitrán játszották a mérkőzést. A kedvezőtlen idő és a csúszós talaj nagy befolyással volt a mérkőzésre. A budapesti csapat jobb volt, szép iskolajátékot mutatott. A honiak önfeláldozóan küzdöttek. Az első félidőben a nitrai csapat volt a többet támadó fél. Ekkor sikerült a vezetést is megszerezniük. A második félidő iramát a Vasas diktálta. A mérkőzés vége előtt a játékvezető Pósát (Vasas) szabálytalanság miatt kiállította. A gólokon Lőrincz és Szilágyi (Vasas) illetve Balay és Pihorna osztoztak. A mérkőzést Sovic jól vezette. Rákosi Mátyás kitüntette a magyar labdarúgó válogatottat Mint Budapestről jelentik, Hegyi sportállamtitkár tegnap fogadta az osztrákok ellen győző válogatottakat, akíiknek átnyújtotta Rákosi Mátvás ajándékait. Á csapat nevében Balogh mondott köszönetet, aki kijelentette, hogy a múltban az államférfiak és a sportolók között nem volt az a Fzoros kapcsolat, mint amilyen az ma. CSR—Szfovenszko 2:0 (1:0) Szerdán délután, zuhogó esőben játszott a két ifjúsági válogatott. Naeviramú. jó mérkőzés után a CSR válogatottja gyötrött. A szlovákiai válogatott szintén szép játékot mutatót. de a csatársor gólképtelensége miatt gólt nem értek el. A Budapesti nehézipar-válogatott— NV Bratislava mérkőzést a kedvezőtlen időjárás miatt elhalasztották. A Szovjetúnió ís tagja lesz a Nemzetközi Síszövetségnek Május 10 és 15-e között tartja a Nemzetközi Síszövetség XVII. kongresszusát Oslóban és ez alkalommal ünneplik a szövetség 25 éves fennállását. A kiadott előzetes hivatalos tájékoztató szerint a következő iárstysorozati pontok kerülnek letárgyalásra: 1. A Szovjetúnió, Libanon, Palesztina, Argentína, Bolívia és Lvchte stein felvétele. 2. Az orosz nyelvnek hivatalos nyelvvé választása. 3. A Spanyol Síszövetség kizárása. Megelégedést keltett már az a hV is, hogy az orosz nyelvet hivatalos nyelvvé választjáik. Es sportszempontokból is mindenképpen örvendetes. A Szovjetúnió ugi/anis az egyetlen olyan országa a földnek, ahol egymillió síversenyzöt tartanak nyilván és ezenkívül többmillió azoknak a száma, akik nem versenyszerűen foglalkoznak sízéssel. Ezeket az adatokat szem előtt tartva, a legindokoltabb, hogy a hatalmas Szovjetúnió nyelve, az orosz nyelv, a Nemzetközi Síszövetség nyelve is legyen. Az Európai serleg asztaltennisz döntőmérközést pénteken, május 13-án bonyolítják le Budapesten. A döntő során Magyarország Anglia válogatottja ellen játszik. • . Az angol női asztaltennisz válogatott este repülőgépen Budapestre érkezett. A csapat tasjad Franks, Crosbv és St-ewenton. Az együttes vezetője Ivor Montague, a Nemzetközi Asztaltennisz Szövetség elnöke, a mérkőzésről így nyilatkozott: — Tisztában vagj/unk azzal, hogy a Farkas—Kárpáti—Király összeállítású magjnr csapat igen nagy játékerőt képvisel. A mi versenyzőink most igen jó formában vannak s abból, hogy a magi tar csapat a belaa együttest csak 5:4 arányban tvdta legyőzni, arra lehet következtetni, h°gy nem vagyunk eséhrtelerlek. Anunj/i bizonyos, hogy nagy küzdelem lesz. A svéd Kaanström nyerte a finn „Nagydíjat" Helsinkiből jelentik: Vasárnap tartották meg Helsinkiben a szokásos évi autóversenyt. A ..Nagydíjat" az ;dén Kaanström svéd versienyző nverte, aki möeött Kinswaerk norvég versenyző végzett. Ismét Dr. Cárskyt választották meg a testnevelési orvosok elnökének Tegnap tartották meg a Szlovákiai Testnevelési Orvosok Egyesületének rendes évi közgyűlését. Az egyesület elnökévé ismét Cársky egyetemi tanárt választották. (Kezdetét lásd tegnapi számunkban) — Mi tetszik, bátyuska? — kérdezte az öregasszony. — Marja Polikarpovnának hoztam üdvözletet a fiától, Drjemov főhadnagytól. Akkor anyja ajtót nyitott, elébe ment: — Hát él az én Jegorom? Egészséges? Gyere be a házba, bátyuska. Jegor Drjemov leült a padra az asztal melé, ugyanoda hol akkor szokott ülni, mikor a lába még nem érte a földet és az anyja megsimogatva göndör kis fejét, így szólt hozzá: — Egyél, madaram! — És elkezdett beszélni az anyának a fiáról, — saját magáról — tövirölhegyére elmondott mindent, mit eszik, mit iszik, hogy nem lát Semmiben szükséget, egészséges és jókedvű mindig és beszélt röviden azokról az ütközetekről is, melyekben tankjával résztvett. — Mondd csak, úgy-e, rettenetes a háború? — szakította félbe az anya elhomályosuló szemét ráemelve. — Hát Igen, rettenetes, de ... meg lehet szokni. Megjött az apja is, Jegor Jegorovics. Ezek az évek öt is megviselték szakálla mintha liszttel lett volna behintve. Nem kérdezett semmit, hiszen anélkül is tudta, mit jelent a vendég a kaonaí kitüntetésekkel, leült és félig csukott szempillával maga is hallgatni kezdte. Minél tovább ült ott Drjemov hadnagy Ismeretlenül és minél többet beszélt magáról, annál nehezebbnek érezte, hogy felfedje kilétét —, hogy felálljon és szóljon: ismerjetek hát meg végre, anyám és apám, akármilyen csúf is vagyok! . .. Jó volt a szülői ház asztalánál ülnie, jó, de fájdalmas is. — No hát, vacsoráljunk mama kináld meg valamivel a vendégünket is. — Jegor Jegorovics kinyitotta a régi szekrény ajtaját, melynek bal sarkában egy gyufaskatulyában M OROSZ lEUüM Novella. Irta: ALEXEJ TOLSZTOJ álltak a halászhorgok —. most is ott voltak — s ott szokott állni a csorba teáskanna — most is ott áll. s kenyérmorzsa és hagymahéj illata áradt belőle. Beszélgettek erröl-arról, hogy milyennek ígérkezik a tavasz, hogy áll a nép a vetéssel és arról is, hogy a nyárra várható a háború befejezése. — Miért gondolja, Jegor Jegorovics, hogy a nyárra vége lesz a háborúnak ? — A nép most fel van bőszítve — felelte Jegor Jegorovics — a halálon is keresztillmennek, most nem lehet megállítani, a németeknek . . . kaput. Marja Polikarpovna megkérdezte: — Még nem mondta meg, hogy mikor adnak neki szabadságot, hogy haza látogasson. Már három éve nem láttam, bizony megemberesedhetett azóta, talán bajuszt is növesztett ... Aki, nap mint nap a halál közelében jár — talán még a hangja is megvastagodott? — Hát bizony, megjön, talán rá sem ismernek — mondta a hadnagy. A kemencepadkán vetettek ágyat neki, ahol emlékezett minden téglára és minden hasadékra a gerendából ácsolt falon, minden csomóra a mennyezeten. A gyapjú és a kenyér szaga — olyan meghitten otthonos volt, hogy halála óráján sem felejtheti el. A tetőn át a márciusi szél fütyült. A fal mögött apja horkolt. Anyja álmatlanul forgolódott és sóhajtozott. A hadnagy a hasán feküdt és tenyerébe támasztotta arcát. — Hát csakugyan nem ismert meg, — gondolta —. csakugyan nem? Mama. mama. .. Reggel a gyujtósfa zörgésére ébredt, anyja óvatosan foglalatoskodott a kemence körül; a kifeszített kötélen száradt kimosott harisnyája, az ajtóban állt frissen tisztított csizmája. | — Eszel egy kis fehér kalácsot? , kérdezte az anyja. Nem felelt mingyárt, lemászott a kemencéről, fölvette blúzát, övét felcsatolta és a I padra ült, mezítláb, — Mondja csak, él itt a falujukban egy bizonyos Katja Maljiseva, Andrej Sztyepanovics Maljisev leánya? — Tavaly végezte el a képzőt és most minálunk tanítónő. Meg akarod látogatni? — A maga fia kért meg rá, hogy okvetlenül adjam át neki az üdvözletét. — Az anya a szomszéd kislányt küldte el érte. A hadnagy ar! ra sem ért rá, hogy cipőt húzzon s már itt is volt Katja Maljiseva. Nagy, szürke szeme ragyogott, szemöldöke összefutott a meglepej téstől, aztán az öröm pírja. Mikor fejéről levette és széles vállára terí. tette kötött kendőjét, a hadnagy magában sóhajtott: I — Ha megcsókolhatnám, fényes, meleg haját!... — Így képzelte mindig maga elé kedvesét, ilyen frissnek, törékenynek, jónak és szépnek, hogy amikor belép, mintha az egész házat bearanyozná ... — ön hozott üdvözletet Jegortól ? (ö háttal állt a világosságnak és csak a fejével biccentett, mert szólni nem tudott.) Éjjel-nappal várom, így mondta neki. És közelebb lépett hozzá. De amint ránézett, mintha nyíl érte volna, riadtan hőkölt vissza. Akkor Jegor elhatározta hogy elmegy innét — még ma. Anyja megsütötte a búzakalácsot, aludt tejjel, ö megint Drjemov hadnagyról beszélt, de ezúttal harci hőstetteiről — a háború borzalmasságáról is és nem emelte szemét Katjára, hogy ne kelljen látnia a kedves arcon a saját csúfságával | keltett elszörnyedést. Bevonult csapatához, mely akkor tartalékban állt, mélyne a front mögött. Katona bajtársai olyan őszinte örömmel fogadták, hogy lelke megkönnyebbült attól a súlyos tehertől, melytől már aludni, táplálkozni, sőt jóformán lélegzeni sem tudott. Ügy döntött, hogy anyja továbbra sem tudja meg a szerencsétlenséget, mely őtet érte. Ami Katját illeti — gombház, őt kitépi a szívéből. Két hét múlva anyjától jött levél: „Kedves fiam, kívánok jó egészséget. Aggódva írom ezt a levelet, nem tudom mit gondoljak. Volt nálunk egy ember tőled, — nagyon derék ember, csak az arca volt csúnya. Ügy volt, hogy nálunk marad egy darabig, de aztán fogta magát és elment. Attól a perctől kezdve aludni sem tudok — az az érzésem, mintha te távoztál volna el tőlem. Jegor Jegorovics szid is érte eleget — vénségedre, mondja, az eszed is elment egészen: ha a mi fiúnk lett volna, már hogyne fedte volna fel magát. Minek is lett volna titkolódznia, — arra az arcra amilyen annak volt, aki nálunk járt, inkább büszkének kellene lennie. Így beszél hozzám Jegor Jegorovics, de az anyai szív — egyre csak a magáét hajtogatja: ő volt az, ö járt nálunk. Az az ember a kemencén aludt és ezalatt kivittem a köpenyét az udvarba, hogy kitisztítsam és átöleltem és sírtam, — ő az, ez az ő köpenye . . . Jegoruska írjál, Krisztus szerelmére és magyarázd meg, mi volt ez? Vagy csakugyan — az eszem ment el . . ." Jegor Drjemov megmutatta ezt a levelet nekem, Iván Surdarjavnek és . elbeszélve egész történetét, egy ' könnycseppet törölt ki szeméből ruhája ujjával. Én erre: — Itt aztán, mondhatom, két jellem ütközött ösz' sze! Te bolond te, írjál gyorsan az . anyádnak, kérj bocsánatot tőle, ne akard, hogy csakugyan eszét veszítse, számít is neki a te arcod! i Még jobban fog szeretni vele. | Még aznap meg is írta a levelet: „Kedves szüleim, Harja Polikarpovna és Jegor Jegorovics, bocsássatok meg meggondolatlanságomért, valóban én jártam nálatok, a fiatok...' És így tovább, és így tovább — négy sürün teleírt oldalon — teleírt volna talán húsz oldalt is — ha tehette volna. Egy idő múlva, a lőtéren álltunk éppen — futva jön az egyik katona — Jegor Drjemovhoz: — Kapitány elvtárs, önt keresik ... — A katona úgy állt előttünk, mint ahogyan a forma kívánja, de arckifejezése olyan volt, mintha felöntött volna a garatra. Bementünk a körletbe, közeledtünk a házhoz, ahol Drjemovval laktunk. Látom, ö elveszti önuralmát — idegesen köhécsel. — Hiába — gondolom — a tankszolgálat az ember idegeire megy előbbutóbb. — Belépünk a házba." ő előttem megy s én már kívülről hallom: — Mama, hát megjöttél, én vagyok az! — És látom — egy kis öregasszony borul a mellére. Körülnézek és látom, hogy még egy másik nő is itt van. Becsüetlszavamra — lehetnek szép lányok rajt akivül is a világon, de én személyesen még soha nem találkoztam ilyen széppel. Ekkor kiszakítja magát a fiú anyja öleléséből, a lányhoz lép és nekem az jut eszembe, hogy daliás termetével ő most is a háború istene — Katja, — mondja — Katja, miért jöttél ide? Hisaítn más ember volt az. akinek ígéretet tett, hogy megvárja. A szép Katja felelt neki valamit és én, bár ekkor már kiléptem a tornácra, hallom: — Jegor, én magával akarok élni örökké. Hüsegesen fogom szeretni, nagyon fogom szeretni... Ne küldjön el engem magától ... Igen, ezek az orosz jellemek! Egyszerű embernek látszik, de ha valami komoly csapás éri, hatalmas erő ébred benne — az emberi szépség. (Vége.) U.I SZÖ a csehszlovákiai magyar dolgozók napilapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bratislava, Jesenského 8., 11. em. Teleton ">62-77 Fő- és felelősszerkesztő: Lőrinc)! Gyula. Feladó és irányító postahivatal: Bratislava IL Nyomja és kiadja a Pravda grafikai és kiadó vállalatok Kéziratokat nem adunk vissza. Előfizetés i, évre 540.—, '/a évre 270.—. \L évre 135 — 1 hónapra 45.— Kcs. " - • i