Uj Szó, 1949. május (2. évfolyam, 18-43.szám)

1949-05-03 / 19. szám, kedd

* lí>49 májas A TORTENELMI KÉZFOGÁS MARGÓJÁRA A csehszlovák és magyar sajtó visszhangját aggódó szeretettel Hgyeltem, vájjon miként fogadja az a régi nehéz probléma megoldásának nagy történelmi témát. A sok és egybehangzóan kedvező vélemény közt a legjobban C. F. Burian cikke ragadott meg. A Kultúrni Politika április 22-iki számában jelent meg a haladó szellemű cseh kultúra kiválóságának a csehszlovák magyar kérdéssel s ezzel kapcsolatos következtetéseivel foglalkozó vezércikke őszinte, mélyen Igaz szavakkal méltatta a két nép egymásközötti viszonyára oly döntően kiható történelmi tényt Burian cikkét olvasva a mult ködéből egy régi emlék merült föl bennem. 15 éve lehet, mikor Prágában, mint diák a hallgatóság között résztvettem az akkori fiatalság haladó értelmiségeinek a csehszlovák-magyar kérdéseket boncolgató vitaestjén. Akkoriban már Európa egészségi állapotára Hitler nacionalista propagandája nyomta rá bélyegét Nemzetiségi villongások túlfeszített légkörében zajlott le az anként a csehszlovák fővárosban. A késő éjszakába nyúló vitaesten csehek, szlovákok, s magyarok a ránkhajló háborús árnyék ellenére még jobban rádöbbentünk arra az Igazságra, hogy az egymást meg nem értés görönyeit a magyarok, szlovákok és csehek közé rajtuk kívül álló hatóerők taszítják közös útjuk elé. Hatóerők, melyek kiprovokálták a spanyol testvérharcot, melyek a német kisembert később beleráncigálták erkölcsi és emberi züllöttségébe, melyek a kérgeskezű szlovák s magyar munkásokat újabb soviniszta utakra kívánta taszítani. Haerők, melyek ugyanekkor fokozott jövedelmet jelentettek Kruppéknak, Zacharovéknak, Morganéknak, Beranéknak és Chorinéknak. Prágában már ekkor adott egymásnak kezet a szocialista Ifjúság széles tömegeit képviselő cseh és szlovák főiskolásság és munkás fiatalság, mely mind egyért küzdött: a két nép között fennálló válaszfalak ledöntéséért. A történelem kereke azóta sokat fordult, bánatot, vért s kfnokat halmozva. A csehszlovák és magyar nép között pedig az egymás elleni acsarkodás, az egymást meg nem értés egyre jobban felkorbácsolódott Az aranyborjú nemzetköz! Imádólnak pillanatnyilag sikerült céljaik elérése érdekében megvadítani Európa kis népeit. Jelszók, lobogók és vérért pergő dobok tobzódásában vitték a népet egymás ellen, míg maguk a biztos óvóhelyen számolgatták a mások vérén szerzett aranyakat. De elérkezett a Keleteurópai népek millióinak nagy éve, az 1945-ös év, s vele megváltozott az itt lakó országok állampolitikai helyzete. Mindinkább tisztábban lehetett hallani a népek egymásratalálásának győzedelmes indulóját, mely már nem ismer indulóját, mely már nem Ismer különbséget dolgozó és dolgozó között. Elérkezett a csehszlovákiai szocialista tömegek nagy februári s a magyarországi dolgozók pártjának multat elsöprő gvőzelme. Ekkor már biztosan tudtuk, hogy a két nép közé mesterségesen emelt válaszfalak végleg lehullanak. Elérkezett tehát a magyar és a csehszlovák dolgozó nép régi óhajának nagy és történelmi pillanata, az 1949. április 16-ka, amikor, mint azt E. F, Burian vezércikke megállapítja: a határok megnyíltak, a sorompók ledőltek. A magyar és csehszlovák dolgozók, akik a közelmúltban még ellenségesen álltak egymással szemben, ma vezetőinek közvetítésével szilárd, baráti és szövetséges kézfogásban találkoztak. E történelmi pillanatban felviharzik bennünk az emlék, mert visszagondolunk multunk uralkodó osztályaira, amelyek közös, s a népeket kizsákmányoló politikájuk érdekében pusztító tüzeket gyújtottak a Duna-völgyében, hogy e tüzek parazsán a nemzetközi tőke pecsenyéjét megsüthessék. A hép kártevői, a valódi népi törekvések elnyomói, paraziták voltak ők, akik „hazafias" jelzőket kliáltva kívánták elszédíteni, elbódítani a magyar szlovák és cseh népet. A Duna-völgyében égő tüzek mellett s^^dokon át a Középeurópai kérdésről lmgoskodva keresztezték a dolgozó nép közös érdekelt, vihart korbácsoltak lel, hogy az ellentétek mesterséges felszitásával nyugodtabban szolgálhassák a nemzetközi tőke és azon keresztül a magyarországi feudális kapitalizmust és a csehszlovákiai burzsoáziát. Az elnyomatás ideje alatt is világosan állt a dolgozó nép tudatában, hogy meg nem értésről szó sincs. Csak két egymással szemben álló érdekcsoport hirca volt ez, melyben a polgári és feudalista rsendszer állt a magyar és szlovák dolgozó néppel szemben. S e harc során az uralkodó osztály, hogy zsákmányát elérhesse, a sovinizmus mérgét oltotta be t népek széles tömegébe s ezzel valódi törekvéseit álcázta előttük. A német nagyhatalmi álmok letörésével a nyugati imperialisták és a nemzetközi tőke Keleteurópából való teljes kiszorításával elültek a Duna völgyében meserségesen felkavart viharok és ma nem lehet a két nép közt senki, — állapítja meg Burian, — „aki vihart vethet, vagy a Duna völgyében büntetlenül tüzet szíthat A tőke lármája annak kisajátításával elhalt A termelési eszkőzök, mely birtoklásától a dolgozó népet a tőkés világpolgárok elszigetelték, ma már a cseh, szlovák és magyar nép tulajdonában vannak. A tőke ma megdöbbenve állapíthatja meg, hogy a Keleteurópai térveszteségük után, a még nemrég legyőzhetetlennek vélt akadályok: a nemzetiségi kérdések észszerű elintézése máról-holnapra megoldást nyert A tegnap még százados nemzetisegi tömegviszályok, mint szappanbuborékok eloszlottak. Ez bizonyítja leginkább, hogy nemzeteink fejlődésében ezeknek kölcsönös együttmunkálkodásában, mily döntő szerepet játszott nagy honvédelmi háborújában a Vörös Hadsereg győzelme. És ma fnár tisztán látjuk, hogy a nemzetköziség magasabbfokú hazafiasságát és a proletár nemzetköziség alapfeltételeit a népi demokratikus államberendezés a maga természetes, egészséges és alkotó hazafiasságával tudja leginkább megoldani". E. F. Burian megállapítja továbbá, hogy a népi demokráciák között most végbemenő szövetségi szerződésének aláírásával valójában e népek kölcsönös megismerkedésének új szakaszához értünk, mely számukra sohse látott és nem vélt felvirágzást fog jelenteni. „Ma még bizony a régi propaganda és nevelés hatása alatt eléggé süketek és vakok vagyunk". Valljuk be, mondja, hogy egyáltalán nem Ismertük egymást csak sejtettük egymásról, hogy létezünk. „Az első köztársaságban csak kevesen voltunk azok, akiknek megadatott a szerencse, és meg volt a kellő bátorságuk, hogy előharcosa! legyenek a kölcsönös megismerésnek és a proletár internacionalizmus eszméinek. A kommunista párton kívül nem volt fórum, ahonnan a közös érdekeket hangoztató szó helyt kapott volna. Az iskolákban ideálista értelmetlenségekről beszéltek. Az újságok a „saját" fogalmának meséjével korbácsoltak bennünket egymás ellen. Mit tudunk egymásról? Olyanok vagyunk, mint a kisgyerek, aki első lépését teszi, s csodálkozva bámul bele a még nem látott és hallott világba. A cseh burzsoázia a magyar kultúra iránti figyelmünket minden erejével a tokaji borral kívánta lerészegíteni — írja Burian. Megpaprikázva ínyeiket, hogy továbbra Is éltesse bennünk a gyűlölet szomját Mily keveset tudunk a szövetséges demokratikus országokról. Keveset, akár az írástudatlanok. Tanulnunk kell, fel kell vérteznünk magunkat a testvéri népek kultúrájával. Tanulnunk és merítenünk kell ezekből. Mit tudtunk csak még a közelmúltban is a testvéri Lengyelországról, vagy Bulgáriáról? Ezek pedig a nagy szláv közösségbe tartozó testvér-népek. S mit tudunk a magyar kultúráról? Ismerjük talán ennek az érdekes földnek valódi történelmét?" A Duna völgyében t kialudt ellenséges tüzek hamvainál jön össze most Középeurópa népeinek szellemi tábora, hogy kultúrájuk kölcsönös kicserélésével Igazolják a dogozó nép történelmi jogát a szocial'zmushoz vezető közös út támogatása és megvédése érdekében. II belgrádi árulő klikk gyarmatosítani akarta Albániát Szpiro Koleka. az Albán Kommunista Párt Központi Vezetőségének tagja, az Állami T-jrvbizottság elnöke, cikket Irt a párt központi lapjába. Kiemeli, hogy a belgrádi áruló klikk gyarmatosítani akarta Albániát és minden eszközzel gátolni igyekezett az ország fejlődését. A Szovjetúnió hatalmas támogatásával azonban nagy fellendülés indult meg. Textilgyárak és egyéb üzemek épülnek Albániában és megindult az ország iparosítása. A Szovjetúnió segítsége teszi lehetővé a tiranai vízvezetékek felépítését, az energiaforrások kihasználását, a kőolajipar, építőipar és több más fontos iparág kapacitásának kibővítését. Albánia új rádióállomását is a Szovjetúnió támogatásával építik fel. Az albán nép — fejezi be cikkét Szpiro Koleka elvtárs — nagy hálával tekint a Szovjetúnió felé. - ü J SZG Az egyház mai feladata a béke harcában Horák meghatalmazott nagy beszéde a prágai békeértekezleten A prágai békeértekezleten a papság és az egyház kérdésével foglalkozva érdekes és nagyhatású beszédet tartott Horák, a Meghatalmazottak Testületének tagja, aki igen fontos helyet foglal el a szlovák katolicizmus mozgalmi éleében. „Beszédemmel és kiáltványommal szólalásra szeretném bírni azokat az egyházi tényezőket, kiknek ajka a legutóbbi időben mintha elnémult volna. Azokhoz szóljon kiáltó szavam, akiknek ma hangosan kellene prédikálniok, hangosan kellene belekiáltaniok a v'lágba, átokkal fenyegetni a világ uralkodóit és hatalmasait, kik a béke megrontására törekszenek. Azokhoz, akik ma félnek és gyáván megrettennek, azokhoz, kik szívük titkos rekeszében a háborút kívánják. Ezek a kishitűek korlátoltságuk, elvakultságuk következtében egy eljövendő háborúban bíznak és benne a kereszténység megmentésére irányuló keresztes háborút szeretnének látni. E helyről szójon tehát hívó szavam mindazokhoz, akik hisznek: Ha valam'kor voltak emberek, ak

:k a rossz világ elől a pusztába vagy a kolostor magányába vonultak, nem tudván elviselni a háborús békétlenséget, akkor ma mindnyájunknak az a kötelessége, hogy erőnk egész súlyával harcoljunk a világ békéjéért. De ma nem elegendő a passzív vagy semleges magatartás, most aktív, nyílt és bátor harcra van szükség." Dr. Horák, a Szent Adalbert tár sw'at igazgatásági tagja, beszéde további során rámutatott azokra az okokra, amelyek a szovjet néppel szembeni harcában az orosz ortodox papság vereségét előidézték. Ugyanez a papság történelmi hibáit most kívánta helyrehozni az orosz nép nagy honvédelmi há borújában, am-kor egész súlyával és aktivitásával védelmére kelt es munkát, vagyont nem kímélve, sietett népe segítségére. „Valamennyi pap, bármely hitfelekezethez is tartozzék, hogy megelőzze saját és egyháza vereségét, most a békén munkálkodjék, nehogy bárki is szemére vethesse majd: Te, igen, te vagy a nép nyomorának okozója, mert mikor kiáltanod kellett volna, „néma voltál, mint a kutya". Ma a papság az egész világ elismerését tudná kiharcolni maga és vallásfelekezete számára, ha most egész energiájával és tekintélyével a mi oldalunkra, a vi* lágbéke oldalára állna- A moszkvai patriarchától Nyugateurópa gótikus katedrálisainak hercegérsekein és őrein keresztül, Amerika hercegérsekeihez, főpásztoraihoz és Spielmann kardinálishoz kiáltsunk, forduljanak a világ kereszténységének legmagasabb megszemélyesítőjéhez, XII. Pius pápához és mondjuk meg nekik: ha volt valaha egy szó, amely a világ kereszténységét egy családba ölelhette, úgy ez a szó az volt, hogy b é k e. Ez az egy szó egy alapra tudná hozni az összes keresztényt és nemkeresztényt, az a szó, s annak tartalma az emberi megértés lehetőségét még a hívő és hitetlen között is ki tudná alakítani. S ez a szó és annak tartalma megér anynyit, hogy feláldozzuk értük szívesen akár az összes értékes istentiszteleti edényeinket, miseruháinkat, drága főpapi jelvényeinket, egyházaink földi javait, minden ráragasztott történelmi és földrajzi hozadékaival, mert e szóban, s e szó tartalmában találhatjuk meg minden vallás közös alapját." Csang-Xai-Sek személyes testőrsége csatlakozott a néphadsereghez Sangfiájt 400 mérföldes fronton szigeteli el a néphadsereg A londoni rádió jelentése szerint a felszabadító néphadsereg három irányban támad Sanghájnál. A főtámadás iránya azonban nem maga a város, hanem az attól 120 mérföldnyire fekvő Hangcsou, amely a kantóni vasútvonal mentén fekszik. Nanking kiürítése után ugyanis ide helyezték át a Kuomintang főhadiszállását. A néphadsereg délfelől is teljesen el akarja vágni Sanghájt mielőtt megindítja a város elleni döntő támadást. Egy másik főtámadási irány a Jangce-menü Anking elfoglalása után a Kiu-Kiangból délfelé irányuló vasútvonal, amely Kiangszi tartomány fővároséhoz. Nancsanghoz vezet és Dél-Kína legfontosabb bányavidékein halad keresztül. A demokratikus erők közvetlen hadicélja a jelek szerint az, hogy 400 mérföldes fronton. Nancsangtól, Hangcsoun, Csekiang tartomány fávárosán • keresztül, egészen a tenger melletti Ninppoig összefüggő arcvonalat alakítson ki és ezáltal teljesen elszigetelje Sanghájt. Az AFP jelentése szerint a Kuomintang csapatok pénteken reggel feladták Vuhszinget és visszavonultak a a sanghaji katonai körzet parancsnoka W. Gallacher kommunista képviselő az alsóházban beszédet mondott a Jangce-folyamon lezajlott angol kihívás ügyében. A képviselő követelte, hogy az angol kormárry azonnal indítson vizsgálatot és állapítsa meg, ki a felelős' az Amethyst és London cirkálók ügyében. Sanghájból Honkongba „léghidat" létesítettek, amelyben nyolcvan gép éjjel-nappal szállítja Sangháj „külföldi negyedeiből" a gazdag kínaiakat és külföldieket. A néphadsereg előrenyomulása tovább folyik és célja, hogy háromszázezer Kuomintang katonát, akik Sangháj körzetében tartókodnak, körülkerítsen. A sangháji helyőrség jó része déli irányba húzódik. A tankokat és egyéb nehéz felszerelést a dokkokba szállították, ahonnan megkísérlik, hogy hajóra rakják. A repülőbázist Formoza szigetére tették át. A partizánok elfoglalták Hainan szigetét. Ezek a partizánok a sziget bányászai voltak, akik kétszáz Kuomintatng katonát megöltek. Az Associated Press sangháji tudósítója jelenti, hogy Tang Enpo tábornok, a sangháji katonai körzet Kuomintang parancsnoka, ismeretlen helyre szökött. Csak fürgén uraim, csak fürgén.., Hangcsoutól 40 kilométernyire északra lévő Bukangba Nanking és Sangháj között a népi csapatok támadják a Kunsantól 8 kilométernyire nyugatra húzódó Kuomintang védelmi állásokat Kasing és Vikiang között a népi erők elfoglalták Pingvangot. Egy 2500 főnyi ejtőernyős csoport, amely Csang-Kai-Sek személyes testőrsége volt csatlakozott a néphadsereghez. Az ejtőernyősök a Kuomintang hadsereg főparancsnokától azt a parancsot kapták, hogy Sanghajban szálljanak hajóra és utazzanak Fucsienbe. A csapatok azonban útközben észak felé fordultak és parancsnokaik vezetése alatt, teljes létszámban megérkeztek a felszabadított területekre. Az ejtőernyősök elsőrendű amerikai fegyvereket és felszerelést hoztak magukkai. • Sangháj körzetében a néphadsereg további felvonulása déli és délnyugati irányban folytatódik. Az a zárvonal, amelyet a néphadsereg a Jangcsetól kiindulva, délfelé a tengerig von, 35 mérföld hosszú és elvágja a Kuomintang hadsereg útját a szárazföld felé. A gyűrűn belül a partizánok tevékenykednek. A tegnapi nap folyamán Sangháj belvárosa és Szucsao között harcoltak partizánegységek. A sangháji angol főkonzulátus palotájával szemben fekvő Putung elővárost, amely a Vangpoo folyó déli partján van, pénteken este egy nagyobb partizánegység felszabadította. Putung a villanyerőközponttal és a vízművekkel szemben fekszik. Az éjszaka folyamán egy amerikai szállítógőzösre eddig még fel nem derített csapatok rálőttek. Azt hiszik, hogy partizándámadásról van szó. Pénteken reggel hagyta el az utolsó idegen hadihajó Sanghájt A hajók Honkongba távoznak. Ezzel 103 év óta először nincsenek Sangháj kikötőjében külföldi hadihajók. Az Uj-Kina távirati ügynökség közli a néphadsereg főpasancsnokságának hadijelentését: A Nanking és Hancsau közötti területen (sangháji arcvonal) hét Kuomintang hadsereget kerített be a néphadsereg Hatnapos eredményes hadművelet során ezeket teljesen elvágták a visszavonulás lehetőségétől. Ezen az arcvonalon eddig már több mint 40.000 ellenséges katonát ejtettek foglyul. Az ellenség egyik legnagyobb, amerikai gyártmányú nehézbombázó repülőgépe Hankauból átrepült a felszabadított területre. A gép legénysége jelentkezett a néphadsereg helyi parancsnokságánál.