Uj Szó, 1949. május (2. évfolyam, 18-43.szám)

1949-05-03 / 19. szám, kedd

* lí>49 májas A TORTENELMI KÉZFOGÁS MARGÓJÁRA A csehszlovák és magyar sajtó visszhangját aggódó szeretettel H­gyeltem, vájjon miként fogadja az a régi nehéz probléma megoldásának nagy történelmi témát. A sok és egy­behangzóan kedvező vélemény közt a legjobban C. F. Burian cikke raga­dott meg. A Kultúrni Politika április 22-iki számában jelent meg a haladó szellemű cseh kultúra kiválóságának a csehszlovák magyar kérdéssel s ezzel kapcsolatos következtetéseivel foglal­kozó vezércikke őszinte, mélyen Igaz szavakkal méltatta a két nép egymás­közötti viszonyára oly döntően kiható történelmi tényt Burian cikkét olvasva a mult ködé­ből egy régi emlék merült föl ben­nem. 15 éve lehet, mikor Prágában, mint diák a hallgatóság között részt­vettem az akkori fiatalság haladó ér­telmiségeinek a csehszlovák-magyar kérdéseket boncolgató vitaestjén. Akkoriban már Európa egészségi ál­lapotára Hitler nacionalista propagan­dája nyomta rá bélyegét Nemzetiségi villongások túlfeszített légkörében zaj­lott le az anként a csehszlovák fővá­rosban. A késő éjszakába nyúló vitaes­ten csehek, szlovákok, s magyarok a ránkhajló háborús árnyék ellenére még jobban rádöbbentünk arra az Igazság­ra, hogy az egymást meg nem értés görönyeit a magyarok, szlovákok és csehek közé rajtuk kívül álló hatóerők taszítják közös útjuk elé. Hatóerők, melyek kiprovokálták a spanyol test­vérharcot, melyek a német kisembert később beleráncigálták erkölcsi és em­beri züllöttségébe, melyek a kérgeske­zű szlovák s magyar munkásokat újabb soviniszta utakra kívánta taszítani. Ha­erők, melyek ugyanekkor fokozott jö­vedelmet jelentettek Kruppéknak, Za­charovéknak, Morganéknak, Beranék­nak és Chorinéknak. Prágában már ekkor adott egymásnak kezet a szo­cialista Ifjúság széles tömegeit képvi­selő cseh és szlovák főiskolásság és munkás fiatalság, mely mind egyért küzdött: a két nép között fennálló vá­laszfalak ledöntéséért. A történelem kereke azóta sokat for­dult, bánatot, vért s kfnokat halmozva. A csehszlovák és magyar nép között pedig az egymás elleni acsarkodás, az egymást meg nem értés egyre jobban felkorbácsolódott Az aranyborjú nemzetköz! Imádólnak pillanatnyilag sikerült céljaik elérése érdekében megvadítani Európa kis népeit. Jelszók, lobogók és vérért per­gő dobok tobzódásában vitték a népet egymás ellen, míg maguk a biztos óvóhelyen számolgatták a mások vérén szerzett aranyakat. De elérkezett a Ke­leteurópai népek millióinak nagy éve, az 1945-ös év, s vele megváltozott az itt lakó országok állampolitikai helyze­te. Mindinkább tisztábban lehetett hal­lani a népek egymásratalálásának győ­zedelmes indulóját, mely már nem is­mer indulóját, mely már nem Ismer kü­lönbséget dolgozó és dolgozó között. Elérkezett a csehszlovákiai szocialista tömegek nagy februári s a magyaror­szági dolgozók pártjának multat elsöp­rő gvőzelme. Ekkor már biztosan tud­tuk, hogy a két nép közé mestersége­sen emelt válaszfalak végleg lehulla­nak. Elérkezett tehát a magyar és a cseh­szlovák dolgozó nép régi óhajának nagy és történelmi pillanata, az 1949. április 16-ka, amikor, mint azt E. F, Burian vezércikke megállapítja: a hatá­rok megnyíltak, a sorompók ledőltek. A magyar és csehszlovák dolgozók, akik a közelmúltban még ellenségesen álltak egymással szemben, ma veze­tőinek közvetítésével szilárd, baráti és szövetséges kézfogásban találkoztak. E történelmi pillanatban felviharzik ben­nünk az emlék, mert visszagondolunk multunk uralkodó osztályaira, amelyek közös, s a népeket kizsákmányoló poli­tikájuk érdekében pusztító tüzeket gyújtottak a Duna-völgyében, hogy e tüzek parazsán a nemzetközi tőke pe­csenyéjét megsüthessék. A hép kárte­vői, a valódi népi törekvések elnyomói, paraziták voltak ők, akik „hazafias" jel­zőket kliáltva kívánták elszédíteni, el­bódítani a magyar szlovák és cseh né­pet. A Duna-völgyében égő tüzek mel­lett s^^dokon át a Középeurópai kér­désről lmgoskodva keresztezték a dol­gozó nép közös érdekelt, vihart kor­bácsoltak lel, hogy az ellentétek mes­terséges felszitásával nyugodtabban szolgálhassák a nemzetközi tőke és azon keresztül a magyarországi feudá­lis kapitalizmust és a csehszlovákiai burzsoáziát. Az elnyomatás ideje alatt is világosan állt a dolgozó nép tudatá­ban, hogy meg nem értésről szó sincs. Csak két egymással szemben álló ér­dekcsoport hirca volt ez, melyben a polgári és feudalista rsendszer állt a magyar és szlovák dolgozó néppel szemben. S e harc során az uralkodó osztály, hogy zsákmányát elérhesse, a sovinizmus mérgét oltotta be t népek széles tömegébe s ezzel valódi törek­véseit álcázta előttük. A német nagyhatalmi álmok letöré­sével a nyugati imperialisták és a nem­zetközi tőke Keleteurópából való tel­jes kiszorításával elültek a Duna völ­gyében meserségesen felkavart viha­rok és ma nem lehet a két nép közt senki, — állapítja meg Burian, — „aki vihart vethet, vagy a Duna völgyében büntetlenül tüzet szíthat A tőke lár­mája annak kisajátításával elhalt A termelési eszkőzök, mely birtoklásától a dolgozó népet a tőkés világpolgárok el­szigetelték, ma már a cseh, szlovák és magyar nép tulajdonában vannak. A tőke ma megdöbbenve állapíthatja meg, hogy a Keleteurópai térveszteségük után, a még nemrég legyőzhetetlen­nek vélt akadályok: a nemzetiségi kér­dések észszerű elintézése máról-holnap­ra megoldást nyert A tegnap még szá­zados nemzetisegi tömegviszályok, mint szappanbuborékok eloszlottak. Ez bizo­nyítja leginkább, hogy nemzeteink fej­lődésében ezeknek kölcsönös együtt­munkálkodásában, mily döntő szerepet játszott nagy honvédelmi háborújában a Vörös Hadsereg győzelme. És ma fnár tisztán látjuk, hogy a nemzetközi­ség magasabbfokú hazafiasságát és a proletár nemzetköziség alapfeltételeit a népi demokratikus államberendezés a maga természetes, egészséges és alko­tó hazafiasságával tudja leginkább meg­oldani". E. F. Burian megállapítja to­vábbá, hogy a népi demokráciák kö­zött most végbemenő szövetségi szer­ződésének aláírásával valójában e né­pek kölcsönös megismerkedésének új szakaszához értünk, mely számukra sohse látott és nem vélt felvirágzást fog jelenteni. „Ma még bizony a régi propaganda és nevelés hatása alatt eléggé süketek és vakok vagyunk". Valljuk be, mondja, hogy egyáltalán nem Ismertük egymást csak sejtettük egymásról, hogy létezünk. „Az első köztársaságban csak kevesen voltunk azok, akiknek megadatott a szerencse, és meg volt a kellő bátorságuk, hogy előharcosa! legyenek a kölcsönös meg­ismerésnek és a proletár internaciona­lizmus eszméinek. A kommunista pár­ton kívül nem volt fórum, ahonnan a közös érdekeket hangoztató szó helyt kapott volna. Az iskolákban ideálista értelmetlenségekről beszéltek. Az újsá­gok a „saját" fogalmának meséjével korbácsoltak bennünket egymás ellen. Mit tudunk egymásról? Olyanok va­gyunk, mint a kisgyerek, aki első lépé­sét teszi, s csodálkozva bámul bele a még nem látott és hallott világba. A cseh burzsoázia a magyar kultúra irán­ti figyelmünket minden erejével a to­kaji borral kívánta lerészegíteni — írja Burian. Megpaprikázva ínyeiket, hogy továbbra Is éltesse bennünk a gyűlölet szomját Mily keveset tudunk a szövet­séges demokratikus országokról. Keve­set, akár az írástudatlanok. Tanulnunk kell, fel kell vérteznünk magunkat a testvéri népek kultúrájával. Tanulnunk és merítenünk kell ezekből. Mit tudtunk csak még a közelmúltban is a testvéri Lengyelországról, vagy Bulgáriáról? Ezek pedig a nagy szláv közösségbe tartozó testvér-népek. S mit tudunk a magyar kultúráról? Ismerjük talán en­nek az érdekes földnek valódi történel­mét?" A Duna völgyében t kialudt ellensé­ges tüzek hamvainál jön össze most Középeurópa népeinek szellemi tábora, hogy kultúrájuk kölcsönös kicserélésé­vel Igazolják a dogozó nép történelmi jogát a szocial'zmushoz vezető közös út támogatása és megvédése érdeké­ben. II belgrádi árulő klikk gyarmatosítani akarta Albániát Szpiro Koleka. az Albán Kommunista Párt Központi Vezetőségének tagja, az Állami T-jrvbizottság elnöke, cikket Irt a párt központi lapjába. Kiemeli, hogy a belgrádi áruló klikk gyarma­tosítani akarta Albániát és minden eszközzel gátolni igyekezett az ország fejlődését. A Szovjetúnió hatalmas támogatá­sával azonban nagy fellendülés in­dult meg. Textilgyárak és egyéb üzemek épülnek Albániában és meg­indult az ország iparosítása. A Szovjetúnió segítsége teszi lehető­vé a tiranai vízvezetékek felépítését, az energiaforrások kihasználását, a kőolajipar, építőipar és több más fon­tos iparág kapacitásának kibővítését. Albánia új rádióállomását is a Szovjetúnió támogatásával építik fel. Az albán nép — fejezi be cikkét Szpiro Koleka elvtárs — nagy hálá­val tekint a Szovjetúnió felé. - ü J SZG Az egyház mai feladata a béke harcában Horák meghatalmazott nagy beszéde a prágai békeértekezleten A prágai békeértekezleten a papság és az egyház kérdésével foglalkozva érdekes és nagyhatá­sú beszédet tartott Horák, a Meghatalmazottak Testületének tagja, aki igen fontos helyet foglal el a szlovák katolicizmus mozgal­mi éleében. „Beszédemmel és kiáltványom­mal szólalásra szeretném bírni azokat az egyházi tényezőket, kik­nek ajka a legutóbbi időben mint­ha elnémult volna. Azokhoz szól­jon kiáltó szavam, akiknek ma hangosan kellene prédikálniok, hangosan kellene belekiáltaniok a v'lágba, átokkal fenyegetni a vi­lág uralkodóit és hatalmasait, kik a béke megrontására törekszenek. Azokhoz, akik ma félnek és gyá­ván megrettennek, azokhoz, kik szívük titkos rekeszében a háborút kívánják. Ezek a kishitűek kor­látoltságuk, elvakultságuk követ­keztében egy eljövendő háborúban bíznak és benne a kereszténység megmentésére irányuló keresztes háborút szeretnének látni. E hely­ről szójon tehát hívó szavam mindazokhoz, akik hisznek: Ha valam'kor voltak emberek, ak :k a rossz világ elől a pusztába vagy a kolostor magányába vonultak, nem tudván elviselni a háborús békét­lenséget, akkor ma mindnyájunk­nak az a kötelessége, hogy erőnk egész súlyával harcoljunk a világ békéjéért. De ma nem elegendő a passzív vagy semleges magatartás, most aktív, nyílt és bátor harcra van szükség." Dr. Horák, a Szent Adalbert tár sw'at igazgatásági tagja, beszéde további során rámutatott azokra az okokra, amelyek a szovjet nép­pel szembeni harcában az orosz ortodox papság vereségét előidéz­ték. Ugyanez a papság történelmi hibáit most kívánta helyrehozni az orosz nép nagy honvédelmi há borújában, am-kor egész súlyával és aktivitásával védelmére kelt es munkát, vagyont nem kímélve, sietett népe segítségére. „Vala­mennyi pap, bármely hitfelekezet­hez is tartozzék, hogy megelőzze saját és egyháza vereségét, most a békén munkálkodjék, nehogy bárki is szemére vethesse majd: Te, igen, te vagy a nép nyomorá­nak okozója, mert mikor kiáltanod kellett volna, „néma voltál, mint a kutya". Ma a papság az egész vi­lág elismerését tudná kiharcolni maga és vallásfelekezete számára, ha most egész energiájával és te­kintélyével a mi oldalunkra, a vi* lágbéke oldalára állna- A moszk­vai patriarchától Nyugateurópa gótikus katedrálisainak hercegér­sekein és őrein keresztül, Amerika hercegérsekeihez, főpásztoraihoz és Spielmann kardinálishoz kiált­sunk, forduljanak a világ keresz­ténységének legmagasabb megsze­mélyesítőjéhez, XII. Pius pápához és mondjuk meg nekik: ha volt va­laha egy szó, amely a világ ke­reszténységét egy családba ölelhet­te, úgy ez a szó az volt, hogy b é k e. Ez az egy szó egy alapra tudná hozni az összes keresztényt és nemkeresztényt, az a szó, s an­nak tartalma az emberi megértés lehetőségét még a hívő és hitetlen között is ki tudná alakítani. S ez a szó és annak tartalma megér any­nyit, hogy feláldozzuk értük szíve­sen akár az összes értékes isten­tiszteleti edényeinket, miseru­háinkat, drága főpapi jelvényein­ket, egyházaink földi javait, min­den ráragasztott történelmi és földrajzi hozadékaival, mert e szó­ban, s e szó tartalmában találhat­juk meg minden vallás közös alap­ját." Csang-Xai-Sek személyes testőrsége csatlakozott a néphadsereghez Sangfiájt 400 mérföldes fronton szigeteli el a néphadsereg A londoni rádió jelentése szerint a felszabadító néphadsereg három irány­ban támad Sanghájnál. A főtámadás iránya azonban nem maga a város, hanem az attól 120 mérföldnyire fekvő Hangcsou, amely a kantóni vasútvonal mentén fekszik. Nanking kiürítése után ugyanis ide helyezték át a Kuo­mintang főhadiszállását. A néphadsereg délfelől is teljesen el akarja vágni Sanghájt mielőtt megindítja a város elleni döntő támadást. Egy másik főtámadási irány a Jangce-menü Anking elfoglalása után a Kiu-Kiangból délfelé irányuló vas­útvonal, amely Kiangszi tartomány fővároséhoz. Nancsanghoz vezet és Dél-Kína legfontosabb bányavidékein halad keresztül. A demokratikus erők közvetlen hadicélja a jelek szerint az, hogy 400 mérföldes fronton. Nan­csangtól, Hangcsoun, Csekiang tarto­mány fávárosán • keresztül, egészen a tenger melletti Ninppoig összefüggő arcvonalat alakítson ki és ezáltal tel­jesen elszigetelje Sanghájt. Az AFP jelentése szerint a Kuo­mintang csapatok pénteken reggel fel­adták Vuhszinget és visszavonultak a a sanghaji katonai körzet parancsnoka W. Gallacher kommunista képviselő az alsóházban beszédet mondott a Jang­ce-folyamon lezajlott angol kihívás ügyében. A képviselő követelte, hogy az angol kormárry azonnal indítson vizsgálatot és állapítsa meg, ki a fele­lős' az Amethyst és London cirkálók ügyében. Sanghájból Honkongba „léghidat" létesítettek, amelyben nyolcvan gép éjjel-nappal szállítja Sangháj „külföldi negyedeiből" a gazdag kínaiakat és külföldieket. A néphadsereg előrenyomulása to­vább folyik és célja, hogy háromszáz­ezer Kuomintang katonát, akik Sang­háj körzetében tartókodnak, körülke­rítsen. A sangháji helyőrség jó része déli irányba húzódik. A tankokat és egyéb nehéz felszerelést a dokkokba szállították, ahonnan megkísérlik, hogy hajóra rakják. A repülőbázist Formoza szigetére tették át. A partizánok elfoglalták Hainan szi­getét. Ezek a partizánok a sziget bá­nyászai voltak, akik kétszáz Kuomin­tatng katonát megöltek. Az Associated Press sangháji tudó­sítója jelenti, hogy Tang Enpo tábor­nok, a sangháji katonai körzet Kuo­mintang parancsnoka, ismeretlen hely­re szökött. Csak fürgén uraim, csak fürgén.., Hangcsoutól 40 kilométernyire észak­ra lévő Bukangba Nanking és Sang­háj között a népi csapatok támadják a Kunsantól 8 kilométernyire nyugatra húzódó Kuomintang védelmi állásokat Kasing és Vikiang között a népi erők elfoglalták Pingvangot. Egy 2500 főnyi ejtőernyős csoport, amely Csang-Kai-Sek személyes testőrsége volt csatlakozott a nép­hadsereghez. Az ejtőernyősök a Kuomintang had­sereg főparancsnokától azt a paran­csot kapták, hogy Sanghajban száll­janak hajóra és utazzanak Fucsienbe. A csapatok azonban útközben észak felé fordultak és parancsnokaik veze­tése alatt, teljes létszámban megér­keztek a felszabadított területekre. Az ejtőernyősök elsőrendű amerikai fegy­vereket és felszerelést hoztak ma­gukkai. • Sangháj körzetében a néphadsereg további felvonulása déli és délnyugati irányban folytatódik. Az a zárvonal, amelyet a néphadsereg a Jangcsetól kiindulva, délfelé a tengerig von, 35 mérföld hosszú és elvágja a Kuomin­tang hadsereg útját a szárazföld fe­lé. A gyűrűn belül a partizánok tevé­kenykednek. A tegnapi nap folyamán Sangháj belvárosa és Szucsao között harcoltak partizánegységek. A sangháji angol főkonzulátus palotá­jával szemben fekvő Putung elővá­rost, amely a Vangpoo folyó déli partján van, pénteken este egy na­gyobb partizánegység felszabadította. Putung a villanyerőközponttal és a vízművekkel szemben fekszik. Az éj­szaka folyamán egy amerikai szállító­gőzösre eddig még fel nem derített csapatok rálőttek. Azt hiszik, hogy par­tizándámadásról van szó. Pénteken reggel hagyta el az utolsó idegen hadihajó Sanghájt A hajók Honkongba távoznak. Ezzel 103 év óta először nincsenek Sangháj kikötőjében külföldi hadihajók. Az Uj-Kina távirati ügynökség köz­li a néphadsereg főpasancsnokságának hadijelentését: A Nanking és Hancsau közötti területen (sangháji arcvonal) hét Kuomintang hadsereget kerített be a néphadsereg Hatnapos eredmé­nyes hadművelet során ezeket telje­sen elvágták a visszavonulás lehetősé­gétől. Ezen az arcvonalon eddig már több mint 40.000 ellenséges katonát ejtettek foglyul. Az ellenség egyik legnagyobb, ame­rikai gyártmányú nehézbombázó re­pülőgépe Hankauból átrepült a fel­szabadított területre. A gép legénysége jelentkezett a nép­hadsereg helyi parancsnokságánál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom