Uj Szó, 1949. május (2. évfolyam, 18-43.szám)

1949-05-11 / 26. szám, szerda

UJSZO Az országépítők első soraiban dolgozunk V. éiroky beszéde a Kommunista Párt területi konferenciáján 1940 májai TT • •• A szocialista munkaverseny eddi- . gi eredményei azt mutatják, hogy a mi 40 százalékban új erőkből álló fiatal munkásosztályunk teljesen megérti, hogy ezen a földön ö a gaz- j da. Mennyire igaza volt Leninnek, amikor azt mondta, hogy a néptö­megek kezdeményező ereje csodát müvei. Még jól emlékszünk tervgaz­dálkodásunknak a DS soraiból kike­rült ellenzőire, akik mindenáron be akarták bizonyítani, hogy vállalko­zói kezdeményezés nélkül a társada­lom nem tud kifejlődni és hogy a kollektív forma megöli a kezdemé­nyezést, lehetetlenné teszi az ^egyéni tehetségek kitünését éa érvényesülé­sét. Lenin szavaiból már régen tudjuk, hogy éppen a kapitalizmus az, amely elnyomja a tömegek kezde­ményezését és ellenkezőleg, a szo­cializmus nyitja meg a milliós tö­megek útját az aktív munka kez­kezdeményezéséhez. Már a mi különleges szlovenszkói vi­szonyainkban is jól látható, hogy a munkások, műszaki emberek és mér­nökök kezdeményezése a munkater­melés fokozásának hajtóereje lett és igen fontos szerepet fog játszani a munka termelékenységének fokozásá­nál és gyártásunk gazdaságosságá­nak ellenőrzésénél. Szerény emberek vagyunk és fe­jünk az eddigi sikerektől nem szédül meg. Tudjuk azt, hogy ami itt van, az csak kezdet. Azzal, amit eddig elértünk, további utunkon nem elé­gedhetünk meg. Mert a győzelemért való harc megköveteli, hogy a népi demokrácia meglévő alapfeltételei- i láltuk bele külkereskedelmünk ak­ben növelni tudjuk a munka terme- j kora fejlődését, amelyet ma elér­lékenységét, magasabbra tudjuk i tünk az SSSR-rel és a népi demo­emelni, mint a kapitalizmus. A szocialista munkaverseny kez­det azért is, mert ezek az új mód­szerek nem lehetnek csak időleges jelenségek, de kell, hogy a termelés állandó formáivá váljanak. Csak akkor mondhat juk majd azt, hogy nagy utat tettünk meg, ha ezek a kezdeti sikerek átváltoz­nak a szocialista munkaviszony ál­landó formáivá. A munkásosztály nagy többségét be kell vonnunk ebbe a szocialista mun­kaversenybe és tudjuk, hogy ez igen nehéz feladat lesz. Üttörőinkfiek Igen nagy nehézséget kell áthidalniok és az újítók gyakran nem találkoznak az egész üzem rokonszenvével és megértésével. Meg kell látnunk eze­ket a nehézségeket, hogy át tudjuk hidalni azokat. Munkásosztályunk egy része, különösen az a rész, amely az iparosítás következménye­képpen jutott a gyártási folyamatba, még nem sajátította el a munkás­osztály világnézetét és behozza az üzemekbe a fejlődéstől elma­radt elveit. Ha a szocialista mun­kaversenyt ki akarjuk terjeszteni, szükséges lesz üzemeinkben növelni és kimélyíteni a politikai és agitációs munkát. Szükséges, hogy alapszervezeteink különleges flryelmet szenteljenek az üzemi dol^orók nevelésinek és az elmaradott munkásrétegek át­nevelésének. H szocialista munkaverseny feladatairól Nem mindenütt értik meg helye- , sen a szocialista munkaverseny fel­adatait; csak ott és akkor beszélhe­tünk az úttörők szocialista munka­versenyérol, ahol ezt a célt követik: emelni a munka termelékenységét, többet és olcsóbbat gyártani na­gyobb erőfeszítés nélkül. Az ész és a találékonyság a döntő tényező itt. Még akkor is, ha az eredmények jók, ez még nem sztahanovi mun­kaütem és nem sztahanovi mozga­lom, ahogy az előttünk ismeretes Sztahanov teljesítményét többszáz százalékkal növelte. A sztahanovi mozgalom modern, alkotó, újító munkainduló. Még nem vagyunk azon a színvonalon, hogy a sztaha­novi mozgalomról komolyan beszél­hessünk és nem nevezhetjük a szo­cialista munkaverseny összes részt­vevőit élrnunkásoknak. Élmunkás az. aki a normát tfiltejlesiti. Ezeket a szempontokat kell megfigyelnünk, hogyha kitűzzük a feladatot: jobban kiszélesíteni a szocialista munkaversenyt. Figyelmeztetnünk kell néhány té­nyezőt, milyen helytelen az, amikor az ipar újjászervezésében nem lát­nak mást, mint egy-két igazgatónak elmozdítását, vagy pedig az admi­nisztráció áthelyezését az egyik üzemből a másikba. Az államosított ipar újjá szervezésének gondolata mé­lyebb. Fölényege az, hogy eltávolít­suk a bürokratizmust, mert ez meg­akadályozza az üzemekben a kezde­ményezést. Azért kell az államosított ipart újjászerveznünk, hogy a mű­szaki és hivatali vezetés közelebb jusson magához a gyártáshoz, hogy a műszaki emberek és a mérnökök ne üljenek többé a zöld asztaloknál, krácia államaival. És különösen Szlo­venszkón vannak nagyon felelősség­teljes feladataink, mert Szlovensz­kón keresztül halad a közlekedés Iránya délre, délkeletre és keletre. Figyelmeztetnünk kell minden ille­tékes tényezőt, hogy a Szovjetúnió­ból és a Szovjetúnióba irányuló for­galomnál nehézségek mutatkoznak. A forgalmi elvtársak azt állítják, hogy hiányoznak az anyagi előfelté­telek ahhoz, hogy ezeket a megnö­vekedett feladatokat teljesítsék. Er­re én azt felelem, — gondoljanak ar­ra, milyenek voltak az anyagi fel­tételek a Szovjetúnióban a polgárhá­ború és a külföldi intervenciók után. Milyenek voltak az anyagi feltéte­lek a pusztító második világháború után, amikift- a szovjet nép meg­kezdte az ötéves országépítési terv végrehajtását A valóság az, hogy a szovjet vasutasok feladatukat pon­tosan elvégzik. Időre szállítanak mindent, amit a szerződésünk előír, fis a feladatokat telejsíteni kell a ml vasutasainknak la. Meg kell erősíteni a munkásság és a parasztság szövetségét Néhány területen ma már nyC­vánvaló. hogy a falusi zsíros paraszt­ság nyílt támadásiba megy át. Eb­ből folyik, hogy a munkásosztálynak támogatnia kell a kis- és középpa­rasztot. Mindenekelőtt támogatnunk kell az állami birtokokat, a mintagazda­ságokat. Szükséges, hogy az állami birtokokon jó és erős pártszerveze­tek létesüljenek. Az állami gépállo­mások nemcsak gépesítési eszközei az ötéves tervnek, de igen nagy a politikai jelentőségük Is. Küldeté­sük az, hogy szemléltetően mulassák be a mezőgazdasági termelés maga­sabb és észszerűbb "yárrási formáit. Ezért szükséges, hogy a traktorállo­másokon a politikailag legérettebb elvtársak dolgozzanak. Jó úton vagyunk az élelnv'-íési kér­dések gyökeres megoldásában. A me­zőgazdasági termékek felvásárlása megközelíti a terv által előirányzott mennyiséget. A termelési és beszol­gáltatásé szerződések a'áírásával megteremtettük gazdaságunk előre megtervezett alapjait. A tapa.^.talat art mutatja, hogy a kis- és jzép­paraszt teljesíti beszolgáltatás! kö­telezettségeit, ha a JSSR és a párt megtalálja hotzzájuk az utat és po­litikailag, lélektanilag helyes alapon nyúl ehhez a kérdéshez. A párt fi­gyelemmel kíséri a mezőgazdasági termékek felvásárlását. Újból figyel­meztetünk mindenkit: többet elven­ni a falusi gazdagoktól, nagyobb súlyt kell fektetni a tervek oszíály­jellegű szétírására és a felvásárlás osztályjellegű megszervezésébe. Az ötéves terv előírásait pontosan kö­vessük, növelni kell az állattenyész­tést. Még mindig sok a gabona a ta­karmány rovására. A takarmányter­rnelés növelése nélkül nem lehet nö­hanem közvetlenül magában a gyár- j vehii az állattenyésztést, tási egységekben vezessék a munkát. A lds- és középparaszt életszínvo­Ez az ipar újjászervezésének lé- , nalának emeléséhez csakis egy ;'ól nyege. Döntő tehát a gyártási szem­pont, a munka termelékenységének 1 fokozása. Az ipari építkezéseket keli előnyben részesíteni A szocializmushoz vezető útunkon kulcshelyzete van az építészeinek. Az építőipar, amely februáiig nagy többségében magántőkés váilalkozoK gaslatán. Oka az, hogy az építészet dolgozói között aránylag kevés az igazi párttag. A második oka az, hogy még mindig nagy a munkaerö­1 szervezett szövetkezeti rendszer já­rulhat hozzá. A szövetkezeti gondo­latnak mély gyökerei vannak a szlo­vákjai falvakban. Ma, amikor a fa­lu a népi demokratikus rendszer teljes támogatását bírja, a szövetke­zeti rendszer eszköze lesz a földmű­ves nép életszínvonalának emelésé­re. Szemmellátható, hogy a szárnyas­kezében volt, nem teljesítette a két- | hiány és pedig olyan időben, amikor éves tervet. Ennek következtében nem tucituk befejezni azokat az épít­kezéseket, amelyek Szlovákia gazda­sági fejlődése miatt annyira fonto­sak lettek volna. Nem tudtuk befe­jezni az ipari építkezéseket azért sem, mert a magánvállalkozás nem tette magáévá az ipari építkezés fontosságát, hanem csak magát az építkezési tevékenységet látta, mint olyant. Ennek az állapotnak végét vetettünk egyrészt azzal, hogy az építészet dontö részét államosítot­tuk, másrészt azzal, hogy az 1949-es végrehajtási tervet a fontos építke­zések elsőbbségének szempontjából határoztuk meg. Szerveink gyaitran állnak az előtt a súlyos és nehéz fel­adat előtt, melyik építkezést része­sítsenek előnyben? Allitsuk-e előbb­re a kutúrházakat, iskolákat, lakás­egységeket vagy ipari építkezése­ket? Pártunk arra az álláspontra he­Ijezkedétt hogy a jólét alapja a gyártási erő fejlődése és ezért előnyben kell részesíteni az ipari építkezéseket. Természetesen ez nem jelenti még azt, hogy megállítsuk a lakásegysé­gek építkezését. Tudjuk azt, hogy ott, ahol új üzemek épülnek, gon­doskodni kell lakásegy ségekröl a dolgozók részére. A felépítés másik nagy kérdése: a vízi erőmüvek. Az év bizonyos sza­kaiban az elektromos erőben hiány áll be. Ez a körülmény gaz­dasági életünk fejlődését hátráltatja. A tervek szerint villamosítani kel a főforgalmi útvonalakat. A vizi erő­müvek felépítése az iparosítás si­keres végrehajtásának alapfeltétele. Építészetünk nem teljesíti jól a rá­szabott feladatot. Meg kell monda­nunk, hogy nem áll feladata ma­népünk jelentős hányada még nem dolgozik produktivan. A harmadik ok a műszaki káderek teljes hiánya. Ha az építészet vezetői ma okokra hivatkoznak, amelyek miatt nem tudnak haladni, akkor meg kell mondanunk világosan: igen, ezek a hiányok fennállnak, de a párt tite­ket azért állított oda hogy sikere­sen megküzdjetek ezekkel a hiá­nyokkal és az akadályokat legyűrjé­tek. Ennek legegyszerűbb módja az, hogy a párt üzemi szervezetei az építkezéseken teljes erejükkel kezd­jenek dolgozni. Tekintettel az épít­kezés kulcshelyzetére és az építő­munkásság soraiban lévő kisszámú , párttagságra, azonnal meg kell nyit­j ni a párt kapuit az érettebb építő­' munkások előtt, hogy így a párt káderei megerősödjenek. Azonkívül bátrabb politikát kell folytatnunk éa új embereket, munkásokat kell a vezetöhelyekre állítani. Munkásosz­tályunk a szocializmusért folyó harcban saját maga alakítja ki mű­szaki kádereit és egyenesen kénysze­ríti az arra alkalmas embereket, hogy képességeiket kifejlesszék és nőjjenek. Ezzel kapcsolatban meg kell mondanunk, hogy a munkaerők kérdését nem lehet csak a munkavé­delmi hivatalokra bízni, hanem be kell kapcsolni ennek a kérdésnek a megoldásába az egész pártot. Hi­szen ki tudhatná jobban, hogy hol vannak a munkaerők rejtett tarta­lékai, mint a falusi és helyi szerve­zetek. Nagyon fontos a közlekedés és szállítás kérdése. Eddig megfelelően ! helyt álltak. Kisebb mennyiségű . mozdonnyal és vagónnal, mint a há­ború előtt volt, meghaladták az 1937-es szinvonalat, de napról-napra újabb és nagyobb feladatok keletkez­nek. Amikor összeállítottuk a két­éves és az ötéves tervet, nem kalku­állat tenyéisztése vagy pedig a disz­nó- és marhatenyésztés szövetkezeti alapon jobb eredményeket mutat fel. Szükséges tehát polgár'ársaink előtt jól megvilágítani ezdket a problémá­kat és nagyon fontos, hogy a föld­műves falusi elvtársaink ne essenek a birtokosak és zsíros parasztok sut­togó propagandájának áldozatául. Nyilatkozatokkal pártunk vezető szerepét nem lehet megvalósítani. Pártuk vezető szerepe abban áll, hogy lássuk a fejlődést, hogy osztá­lyunk kollektív erőfeszítéseinek irányt tudjunk adni, hogy a bonyo­lult kérd esket, időben meg tudjuk oldani. Pártunk tömegszervezeteinek tagjai között még miindig felbukkan a vita ennek a vezetőszerepnek a kérdéséről. Miből keletkezik ez? Gyakran az okozza a vitát, hogy a kommunisták a személyi tekintély hiányát, a szervezési és világnézett képesség hiányát parancsolással akarják helyettesíteni. Egyszerűen azt mondják, hogy a párt ezt fgy akarja, ez a párt határozata és to­vább nem vitatkoznak a dolgokról. Bocsássatok meg nekem ezért a ki­fejezésért, de ez egy politikai osto­baság. A tö<m«gszervezetek munká' saá között sokszor féltékenység, sér­tődöttség és más jelenségek mutat­koznak. Ezek a jelenségek a kispol­gári érzelgősség és korlátoltság esz közei. Kádereink ma már annyira fejlettefk, hogy felismerték az Ilyen zavarok ártalmas voltát. A bolsevik párt története igazolja, hogy pártunk a munkásosztály élcsapata, szervezett osztaga és hogy pártunk egyesíti a munkásosztály legérettebb tagjait és népünk legjobbjait A párt, amely a marxista-leninista világnézet szerint dolgozik és egyesíti a leghaladottabb osztály legjobjait, a társadalmi fej lődés vezető szerepét játsza és az or­szásépítés első helyén áll. Az egyes felfuvalkodottaknak és szektariánu­swknak szemébe mondjuk: a párt egyedül, saját erőivel nem kép?s megépíteni a szocializmust. Csak ak­kor tudja elvégezni felada+át, ha a munkásosztály tömegszurvezetei, a szakszervezetek, az Ifjúsági, a föld­műves szervezetek és a nők szerve­zetei mellettünk állanak. Gyakran olvashatjuk ezt a jelszót: 1 szakszervezetek a szocializmus Iskolái Ha ez Igaz, akkor a szocializmus iskoláit támogatni kell. A koamnvu­ni írták, akik a forradalmi szak­szervezeti mozgalomban dolgoznak, megértik azt, hogy meg kall szerez­nünk a munkásosztály kevésbé erett részét is, hogy ezeket a tömegeket nevelni és osztálynívójukat emelni kell. Különösen az üzemekben kell a legszorosabb együttmunkálkodók be­vezetni és pártunk szervezetednek kell majd irányítani az üzemi szak­szervezetek munkáját. Fdkozott fi­gyelmet kell szentelni a parasztság egységes szervezetének. Ügyszintén nem szabad szemünk elől téveszte­nünk ifjúsági szervezeteinket fem. *Az ifjúságnak politikai segítségre szüks A, ro é* err° a n^t-p^sn-e ne­künk a legjobb oktató-kádereket kell felszabadítanunk. Nagyon fon­tos az is, hogy pártszervezeteink min­denütt érdeklődjenek az ifjúsági szervezetek anyagi szükségletei iránt, hogy sikeres tevékenységüknek meg legyenek a kedvező feltételei. Az if­júság a mi második váltásunk. Fel­adatunk ar. hogy go-.dosan megne­veljük magunknak, hogy sikeresen folytathassák az országépítés nagy munkáját. A járási választmányoknak i« ragy figyelmet kell szentelni. Sajnos, sok helyen vezetőszerepüknek nem tud­nak érvényt szerezni. Vannak olyan Járási választmányaink is, amelyek nem tudják, mi történik sr. üzemek­ben. Nem lehet jó járási választmány az, amely nem törődik az üzemek­kel. Igen kevés az olyan választmány, amely rendszeresen meghívja ta­nácskozásaira az üzemek igazgatóit és az üzemi sz«rvezct*k vá !<n»tmá­nyi tagságát. Pedig minduntalan el­lenőrizniük kellene a terv teljesíté* •=ét, az üzemekben uralkodó helyze­tet és tevékenyen be kellene avatkoz­ni ok ott, ahol nehézségek és akadá­lyok mutatkoznak. Fontos az adminisztrációs rend a párt járási választmányaiban. Fel kell fektetni a tagság pontos és meg­bízható nyilvántartását. Tudni kell, hogy a tagság milyen munkára alkalmas, kinek lenne szüksége iskolázásra és kit kell el­helyezni felelősségteljes állásokban. A másik dolog, amelyre figyelmeztet­nünk kell mindenkit, az a párt bel­sejében lévő demokrácia. Varnak példáink, hogy vezető funkcionáriu­sok. miután •'.vesztették a pártegság bizalmát, olyan eszközökhöz nyúl­nak, amelyek nem egyeztethetők össze a párt bensejében lévő demok­rácia alapelveivel. Meg kell külön­böztetnünk a jóindulatú kritikát a rosszindulatútól. Vájjon az az illető azzal az alapgondolattal kritizál-e, hogy segíteni akar vagy pedig vala­mi reakciós csoport megbízásából te­szi. Pártunk nem növékedhetik és nem fejlődhetik kritika és önkriti­ka nélkül. Ez a legjobb módszere a nehézségek és hiányok leküzdésének és eszköze a párttagság színvonalá­nak, művelődésének emelésére. Senkinek sincs joga személyi tekin­télyének hiányát diktátorkodással, ijesztgetéssel és szélhámoskodás­sal pótolni. Nagyobb figyelmet kell szentelni az egyes vidéki cézárok ténykedéseire is. De legfontosabb az, hogy maga a párttagság értse meg és tudja jogait és tevékenységével vigyen életet a párt politiir' és szervezeti munká­jába. A pártiskoláztatás kérdése is fel­színre került. Elég jó eredményeket érünk el itt, de vannak hiányok is, amelyek annak következtében áll­HÍREK A „RADIO NAPJAT" ÜNNEPLIK A SZOVJET DOLGOZÓK. A napokban a „rádió napiát" azért* a Sovjetúnióban megünnepelték a dol­f ozók. Kievben, Minszkben, Rigában, allinban, Sztálingrádban rádió-kiállí­tások nyíltak. A kiállításokon a rádió­technika fejlődését mutatták b« az JŐ orosz rádiókészülékektől a legkor­szerűbb szovjet rádió vevő- éa adó­készülékekig. A nap megünneplésért a Sztálin nevét viselő moszkvai autó­gyár kultúrpalotájában a dolgozók nagyszabású kultúrműsort mutattak be, kiváló művészek közreműködésé­vel. A SZOVJETÜNK) A NEMZETKÖZI EGYÜTTMÜKÖDES POL1TIKAJA MELLETT. Májúi 9-ével, a győzelem napjával kapcsolatban Vladimirov, a moszkvai rádió hírmagyarázója rámutat: a szov­jet kormány a tartós, demokratikus béke megőrzésére törekszik. Ha né­hány háború utáni fontos nemzetközi kétdésben nem találtak megoldást, eb­ben a nyugati hatalmak vezető körei a bűnösök. A napokban közzétett négyhatalmi nyilatkozat ismét meg­győzi a világ demokratikus közvéle­ményét arról, hogy a Szovjetúnió min­dig kitartott a nemzetközi együttmű­ködés politikája mellett MAGVARTARGYÜ MOSOK A MOSZKVAI RADIO O ROSZ­NYELVÜ ADASABAN. Májua 10-én a moszkvai Rádió í< műsorában 16 órakor orosznyelvü elő­adás volt, „A demokratikus Magyar­ország költői" címmel. Ilivé a Gyu­la, Zelk Zoltán, Kuczka Péter, Gellért Oazkár, Benjámin László éi K a p o s i Ferenc verseinek orosznyelvű műfordításait adták. Beve. zetőt Hidas Antal mondott. A verse­ket Martinov és Zenkievic* fordítot­ták. A francia Kommunista Párt polltbUrójának falhívása A francia politböró (elhívta a fran­ciaországi Kommunista Párt tagjait, hogy minden erejükkei küzdjenek Franciaországban béke szövetségének megteremtésén. A felhívás a legszoro­sabb együttműködésre hívja fel a nő­ket és férfiakat egyaránt. Ez a szö­vetség biztosítaná a francia munkás­ság érdekeit, a kollektívszerződések és a bérért folytatott harcban a munkás­ság érdekeit képviselné. nem állnafc- feladatuk magaslatán nem készülnek fel eléggé feladatuk"" ra_ Több könyvet és több munkát követelünk Itt az ideje, hogy a területi és já­rási választmányok mellett megkezd­jék működésüket a marxazmus-le­ninizmust terjesztő csoportok, ame­lyek rendszeresen gyűlnek össze ta­nulmányozni a hazai és szovjet for­rásokat és biztosítják a pártiskolák magasabb nívóját. A tömegképzésen kívül nagy súlyt keil fektetni arra is, hogy minden kommunista szük­ségét érezze annak, hogy saját maga egyénileg is tanulmányozza a tudo­mányos szocializmus munkáit és az erre vonatkozó irodalmat Ezzel kapcsolatban kiadóvillila­tainktól nagyobb tempót kell kö­vetelni. Több könyvet és munkát követelünk. Szükséges az ls, hogy • járási vá­lasztmányok mellett egy bizalmi em­ber nézze át mindazokat a marx-le­ninista publikációkat, amelyekhez a párttagság könnyen hozzáférhet. Tö­rődnünk kell azzal is, hogy pártunk minden tagja állandóan olvassa a sajtót, főleg pártunk központi lapját, Pravdát. Mi magunkra vállaltuk a felelős­séget népünk boldogabb jövendőjé­éit. Nincs nagyobb boldogság, mint odaadóan szolgálni népünket Nagy és dicső párt tagjai vagyunk, ame­lyet okos kormányos vezet, Klement Gottwald. Kitüntetés, hogy tagjai lehetünk ennek a dicső pártnak. Le­gyünk tudatában saját felelősségünk­nek. Mi, szlovákiai kommunisták, mindig a szocialista Csehszlovákia jiak eiő, hogy az edóadások tláadoi építőinek legelső saraiban i^Tnn kj

Next

/
Oldalképek
Tartalom