Uj Szó, 1949. május (2. évfolyam, 18-43.szám)

1949-05-07 / 23. szám, szombat

ÜJSZÖKelef-Németországban süt a nap Pillanatképek a német nép mai életéből Göring fogadótermének ablakpárkányára könyökölünk, a berlini, I gyobb, van már — ha szűkösen is 1949 május t meg én. Kifújjuk magunkat: kiállítást láttunk, kilenc magyar festőét és kilenc szobrászét. Nagyon szép, a közömbös berliniek közül is igen sokan megcsodálják. Göring roppant nagy úr volt, nagy, gazdag országnak parancsolt, Európa hevert a lábainál. Ma nevetséges pojáca: a németek maguk is így látják már. Hazudott, csalt, rajtavesztett. Házában ml sem emlékeztet egykori nagyságára. A hatalmas fogadóterem falain Derkovits Gyula képei, gyönyörködve szemlélik érdeklődő németek, komoly szovjet katonák. Derkovits gyötrődött egész életében, nélkülözött, didergett, éhenhalt. Szegény kis nép elnyomott fia volt, ma mégis egy világ csodálja. Ember volt, igaza volt, nem múlhat el soha. Ilyen furcsa dolog az a dicsőség. De mi most mindennek hátat fordítunk. Könyöklünk, beszélgetünk, ő meg én. ö berlini, Ismer itt minden követ. | Dimitrovról esik szó köztünk, Nézzük az utca túlsó oldalán a Bi rodalmi gyűlés üszkös épületét. Először Göring vetett rá csóvát, házának pincéjén keresztül jutott át a gyújtogató a túloldalra. Ajután az amerikaiak bombázták öszsze. Kiégett kupolája, mint valami csontváz mutogatja vádlóan vasbordázatát két rokon imperializmusra emlékeztetve. — új ruha, cipő. És ez cáfolhatatlan érv. Csak a jó szakmunkás, az hiányzik nagyon. Hitler gyilkolásra nevelt, nem munkára. DREZDA Heinz Anders. Esztergapadja szórja az acélforgácsot. Röhrsdorfban született, ott járta ki a tanítóképzőt, onnan került a drezdai iskolához. Aztán, mint annyi sok néI

met tanító, belépett a Nemzetiszocialista Pártba. Eljárt az ünnepségekre, előadásokra, egyszer még Nürnbergbe is elvitték a pártgyülésre. Lelkesedett, bízott. A behívónak azonban már nem örült anynyira. Megkísérelte a párt útján elAz Unter den Linden alaposan megkapta a magáét. Nem sok ép ház maradt itt, a csatornázást most javítják, az újonnan ültetett hársfacsemeték most zöldülnek elöször. Alig jut át az ember a sok deszkabarikádon. A munka lassan halad: kevés a jó nyersanyag, a jó munkás. De azért valamit mégis csak tesznek és ez jó. Nyomasztó látvány a rendetlenség, még ha Berlinben van, akkor is. Ma a népé az út. Az egyetem előtt, az úttesten, a mellékutcákon özönlik a tömeg, harcosan, fenyegetőn. Ha magukban vannak, sokan elesettek még, de így együtt, — az új Németország hangja harsog. Az amerikaiak-előidézte szakadás, a nyugati márkával űzött spekuláció, a féktelen háborús uszítás elleni tiltakozás hozta Berlin népét ide. Jendreczky elvtárs beszél, ötszázezren hallgatják, készek a békéért, az egységes országért való harcra. Nagy erő a szervezett tömeg. Gondolkozzanak ezen azok ott nyugaton, akik megakarják állítani a romok felett ezt az ötszázezer építő kezet. nagy per hőséről és a kommunizmusról. Minden pusztító tűz végeredményben ennek az elégetésére gyullad. A Birodalmi gyűlést elpusztíthatta a láng — a kommuniz- ! intézni: nem tették meg. Kikerült a frontra, Hollandiába. Ott fogták el. Az SS-tisztek együtt mulattak az amerikaiakkal, ők közlegények, altisztek nyolcezren voltak összezsúfolva drótsövény közt, szabad ég alatt. Ez már végkép nem tetszett Heinz Andersnek. A Pireneusokba került, francia táborba. Maláriájának köszönheti, hogy hazaengedték. Betegen, korán megöregedve jött haza. Ez lett a sok Heinz nagy dicsőségéből. Szomorú, alázatos ember az ilyen egykori csukaszürke, ha átvedlik megvert kispolgárrá. Kiábrándult, szomorú. must nem fogja tűz. Messzebb, az úton a névtelen szovjethös emlékmüve áll, virágerdő borítja. A győzelem szobra ez —a diadalmas komI munista emberé. Berlin ÉRCHEGYSÉG Berlinben legalább is szétvághatták az imperialisták a várost, megbéníthatták az élelet, az építést. De a városon kívül, a szovjet megszállási övezetben az élet megy felfelé a maga útján. Henneckéről lesz sző, a mozgalmáról, a Hennecke-emberekről. A bányákat államosították. Nyugaton a lapok kárörvendően írtak akkor a ráfizetésről, a rossz munkaszellemröl, a küszöbön álló csődről. Bizonyítgatták, hogy csak a kapitalisták keze alatt lehet dolgozni. Akkor kezdte meg az újító mozgalmat Hennecke. a kommunista vájár az Érchegység Kari Liebknecht-aknájában. Ezeregyszáz méter mélységben a föld alatt, 33 fokos hőségben érte el új módszerével a csúcsteljesítményt: 380 százalékot. Aztán jöttek az új Henneckék: Edmund Böhm 493, Paul Dietzmann 458, Paul Hager 473 százalékkal. HELYÜKÖN MARADNAK A NYUGATI D1PLOMATAK A SZABAD K1NABAN London. — Az angol külügyminisztérium szóvivője kijelentette, hogy Anglia „barátságos kapcsolatokat" óhajt szabad Kína kormányával. Arra a kérdésre, hogy a brit külügyminisztérium véleménye szerint a Kuomintang-kormány már megszünt-e létezni, a szóvivője nem adott választ. Amerikai jelentések szerint Nagy-Britannia rövidesen el akarja ismerni Kína népkormányát Az amerkiai külügyminisztérium szóvivője közölte, hogy a Kínában működő amerikai diplomáciai személyzet helyén marad. Kommunisták éhségsztrájkja Titóék börtönében A magyarországi lapjelentések szerint Titóék borzalmas körülmények között, két és félméterrel a föld alatt levő nedves, fénynélküli börtönökben gyötrik a kommunistákat. Az ide hurcolt foglyok beadvánnyal fordultak a főügyészhez, amelyben emberi bánásmódot követeltek. Most értesültünk róla, hogy az itt sínylődő elvtársak négynapos éhségsztrájk után eredményt értek el: felkerültek a földalatti börtönből. A mozgalom átcsapott az öntődékre, az acélgyárakra, a textilüzemekre: a termelési görbe meredeken szalad felfelé. „Ne erőlködj, elvisz mindent úgyis az orosz" — harsogja a nyugat, suttogja a belső ellenség. De a kenyér egyre naDe ebből nem élünk meg, Anders! A prágai mintavásár 50 éves jubileuma A prágai 50 éves jubiláris mintavásárt e hó 11-től 18-ig tartják meg. A mintavásáron kiállításra kerülnek a hazai és külföldi ipar legfontosabb termékei. A kiállítóhelyek szétosztásáról folytatott tanácskozásokat e napokban fejezték be. Elhatározták, hogy a vásácsamokban most is a kiviteli és behozatali társaságok, valamint némely nemzeti üzem készítményei kerülnek kiállításra. A kiállítás rendezői minden kényelmet biztosítanak a látogatóknak. Ezen a kiállításon először vesz részt a Csehszlovák Szövetkezeti Központ. A külföldi kereskedők nagy érdeklődést tanúsítanak az 50 éves jubiláris kiállítás iránt, A Szovjetúnió több gyártmányt állít ki ezen a mintavásáron, mint eddig bármikor. Otthon jelentkezett, régi Iskolában. Nem vették vissza: párttag volt. Felesége romtakaritó asszony lett közben: bontotta a szétvert falakat. Heinz Anders is így kezdte, öccse a gyárban dolgozott, az szólt neki egyszer, hogy most van felvétel. Jelentkezett. Most tanulja az esztergályos szakmát, a főnöke szerint tehetséges. Lassan kigömbölyödik, visszanyeri életkedvét. Ketten keresnek, van már ennivaló is, januárban a felesége vett egy pullovert. Apósa meg azt írja MajnaFrankfurtból, hogy kenyértelen lett, leszerelték az ameriakiak a gyárat. Ideát, a szovjetövezetben nincsenek ilyen gondok — hála a szovjet segítségnek, a Német Szocialista Egységpártnak. Heinz Anders ebből is tanul. BERLIN A kis csehszlovák kétmőtoros lassan elindul, befordul a betón egyenesbe, nekiiramodik, a levegőbe lendül. Integetünk, lent még látjuk darabig az elvtársak lobogó fehér kednőit, aztán eltűnik minden. Csehszlovák útitársaimmal elbeszélgetünk, míg alattunk rohan a táj. Mit is tapasztaltunk ? Láttunk egy országot, mely a tőkés rablók által felzaklatva vergődik. Megismertük a Német Szocialista Egységpártot, I mely harcban áll velük a demokrai tikus Németország egységéért, a német nép gyökeres átneveléséért, felemeléséért. Láttunk nyugaton döglött gépeket, kihalt üzemeket, i hemzsegő fasisztákat. Keleten, a Szojvet övezetben munkát, sok nehézséget, de több becsületes akarást. Könyveket viszünk haza: Marxot, Rosa Luxemburgot, Wilhelm Piecket, Goethet. Nehéz hozzájutni, ahogy megjelenik, szétkapkodják. Mi azért kaptunk. Egyszer ez lesz majd újra egész Németország. Kint süt a nap. Űtitársam, Kotatkova veszi észre először ott lent a bozótos hegyeket. A Szudéták. Emlékszünk. Aztán felragyog az arca, odahív az ablakához: „Nézd, mutatja, az már cseh falu!" Olyan jó lesz már otthon. M. Gy. Hét Ferencváros játékos kapott helyet a magyar válogatottban Vasárnap — mint már jelentettük — két fronton mérik össze ereiket a magyas és az osztrák labdarúgók. Budapesten az első. Bécsben pedig a második garnitúra szerepel. A magyar csapatokat tegnap állították össze véglegesen. Az első csapatban hét Ferencváros játékos kapott helyet. Ez nem meglepetés, mert a zöld-fehérek csapata jelenleg kitűnő formában van. A két csapat összeállítása a következő: Henni — Rudas (FTC), Balog II. (Újpest) — Bozsik, Börzsei (MTK), Lakat (FTC) — Budai, Kocsis, Deák (FTC), Puskás (Kispest), Czibor (FTC). Rusza (Kispest) — Kovács II. (MTK), Szabó (FTC) — Kovács L (MTK), Patyi, Bányai (Kispest) — Bessomer (Tat.), Hidegkúti (MTK), Szilágyi I. (Vasas), Szusza (Újpest), Tóth III. (Vasas). A budapesti mérkőzést Vlíek, a B csapatok találkozóját Bécsben Nemcovszky csehszlovák bírák vezetik. SVIT GOTTWALDOV—SZEGED 4:5 (1:2). Nagy küzdelem után a vendégek megérdemelten győztek. A gólokat Gyurika (3), Szolnoki, Oetvös, illetve Zapletál (2), Hönig és Vidlicky lőtték. A mérkőzést 5000 néző előtt Nóvák vezette. I. A klub közel hatvan négyzetméteres terem, a lócákon és falakon melégszinü keleti szőnyegek, a mennyezetről egyidőre j bucharai kovácsolt rézlámpa, villanyfényre berendezve, aztán három fénykép, Marx, Lenin, Sztálin. Ebben a helyiségben fogadta a nogéji tatárok „Internacionál" nevű kolhoza (ÉszakKaukázus, Kalguj falu, nem messze Mineralnij Vodi-tól) a nemzetközi íróbrigádot, amely az új élet megismerése céljából utazgatott 1932-ben a Szovjetúnióban. A nogaji tatárok a forradalom előtt kétes hírnek örvendtek. Azt mondták róluk, hogy rablásra és útonállásra hajló emberek, magyarán futóbetyárjai Észak-Kaukázusnak. Bizonyos, hogy szörnyen szegény nép volt. Most a faluszovjet elnöke, egy 45 év körüli szikár, félszemű tatár megfontolt hangon és összpontosítottan tart előadást a külföldi íróknak a kolhoz helyzetéről. Az előadás — statisztikai adatok a nogáji tatárok gazdasági és kulturális fejlődéséről, a kulákkal, a tudatlansággal, a spekulációval való harcról (ez harc nehéz, makacs, nem ritkán véres volt) és az évszázados elmaradottságról. — Ebben az aulban (faluban) a forradalom előtt nagy-nagy kultúra volt — mondja az elnök és félszemével ravaszul hunyorgat. — Ebben az aulban tizenhárom mcset, huszonöt mullah (mohamedán pap) volt és egyetlen egy iskola az orosz hivatalnokok és földesurak gyermekei számára. A falak mentén húzódó lócákon ott ülnek meglettkorú nogáji tatár kolhozosok, mellettük komszomotisták, akik immár a hagyományos nemzeti birkabőrkucsmát posztósapkával cserélték fel. A komszomolia harsány nevetésben tör ki, az öregebbek megértő mosolyra derülnek. Egy nagyon-nagyon öreg nogáj — sárgás cserkeszkabát rajta — fején zöldszínű turbánféle — fölemeli remegő kezét: szót kér. — Most — folytatta az elnök — három iskolánk van 650 tanulóval, ami a tanköteles ifjúság százszázalékát teszi ki. — Mi, asszonyok — szólt közbe Széna Jensala. a faluszovjet tagja — a cár alatt rabnők voltunk, a mullah kizsákmányolt bennünket, jogegyenlőségnek híre sem volt. A sárga cserkeszkabátos újra szóhoz jelentkezik. , Az elnök: — A mullah a földesurakkal együtt kegyetlenül kizsákmányolták az égést NEVETŐ EMBEREK népet, nemcsak az asszonyokat. Minden hívő köteles volt tizedet adni a ter meséből és t.z állatokból. A cserkeszkabátos öreg nogáj most már nem is kér szót, hanem az emelvényhez közeledve kijlenti, hogy amit aL elnök mond, az eltér az igazságtól, mert a mullah a tizedből jótékonyságot gyakorolt, -segített a szegényeken. Mahmud Vizjakov, egy húsz év körüli nogáj milickatona felugrik: — Egy szó se igaz. Hogyan jótékonykodott a mullah? Ügy, hogy tize det adott a tizedből. De amit ő kapott búzában, bárányban, gyümölcsben, az sok-sok nagy tized volt, amit pedig adott, az csak egy pirinyó kis tized volt. A lócán ülők összenevetnek, a komszomolia tapsol. — A mullah — magyarázza a cserkeszkabátos — szent hivatását teljesítette. Megint nevetés. A francia író kérdést ad fel neki: — Maga kolhozos? — Nem, mert kizártak. Jobban mondva, mert megfosztottak jogaim tói, igazságtalanul jártak el velem, nem a szovjet törvény értelmében jártak el velem. — A két lovadat és csikódat beadtad a kolhozba? Elspekuláltad — veti köz be Szema Jensaia, aki már egészen piros a felháborodástót. — A szekeredet odaadtad? Az ekédet odaadtad? Elspekuláltál mindent, egyszóval idegen elem vagy. Ez az egész. A komszomol tapsol a faluszovjet szókimondó asszonyságjának a cserkeszkabátos nogá j a kérdésekre nem válaszol, hanem újra a mullah ügyére tér át. — A szovjet törvény megengedi, hogy a szovjet polgár hithű lehessen. Maga Sztálin elvtárs az, aki ezt mondja. — Ki akadálvoz meer hited gyakorlásában? — kérdezi egy író. — Engem senki, de a mullah nem kap fizetést... nem tud megélni. Azt hiszem helyes lenne, ha a szovjet kormány fizetést adna neki, éppen úgy, mint a faluszovjet elnökének. Ojra nevetnek, de ebben már a nagyon megfontolt öregek is résztvettek. A cserkeszes nogáj iemondóan legyintett és eltávozott. — Ez a polgártárs — magyarázta meg kissé restelkedve a kolhozelnök — a mi viszonyainkban gazdag embernek számított. A kolhozba csak azután jelentkezett, amikor pénzzé tette az egész jószágot, a fölszerelést. Mégis bevettük. Két hétig dolgozott, aztán beteget jelentett és elutazott a fiához, aki kulák a szomszédos faluban. Nála élt vagy egy félévig, azzal is öszszekapott, vissza jött. Most azt követeli fizessük ki a betegsége alatti járandóságot, szóval arra az időre, amikor jog szerint nem volt tagja a kolhoznak. Egy kopejkát sem adunk. Idegen elem. Most politikából a mullahval szűri össze a levet. — Politikából és mert a mullah az apja neki — mondta Széna Jensava — ismerjük őket. Napi járásra megérezzük mi a kulák szagát. A nogáji kolhozosok megint nevettek. Szívből, öregek, fiatalok, férfiak és nők. Ilyen jót tán még nem nevettek. II. A fiatal magyar írónő becsületes, harcos lélek volt, de emberek megítélésében gyakran érzései után indult. Természetes, hogy megrendítette az öreg, rongyos, hadonászó parasztember, amint a szervezetben igazát kereste nála. Az öreg magyar a tökéletes sze génység képét nyújtotta és hozzá még olyan mélységesen tiszta kék volt a szeme, mint egy maszületett gyermeknek. — Kuláknak mondanak, tekintetes elvtársnő, a demokrácia szégyenére — kiáltotta és remegő keze, mint eg> óriási pók segített neki fokozni a hatást. — Kuláknak. Nem adnak jogot, nem engednek élni, nem vesznek fel a szövetkezetbe, egyszóval taposnak rajtam. Azok taposnak rajtam, akik maguk nem dolgoznak, nem értenek a dologhoz, naplopók és éhenkórászok. Köröskörül komoly rendes emberek, dolgozó magyar parasztok ültek a lócákon, székeken. Azért jöttek öszsze, hogy egyszerű beszélgetés közben felvilágosítást adjanak a fiatal írónőnek az új falu helyzetéről, küzdelméről, kérdéseiről. E beszélgetés közben rántotta fel az ajtót az öreg toprongyos azzal az angyali kék tekintetével. — Naplopók, éhenkórászok — ismételte, mire köröskörül csendesen felnevettek az emberek. — Emberszámba nem vesznek, kihúzzák alólam az életet, koldusbotra juttatnak — úgyszólván. A titkár végigjártatta kezét rövidrenyírt fején és odaszól: — Nem koldus az, akinek úgy tele van a kamrája, mint a magáé. — Abba te ne dugd be az orrodat, öcsém. Nagyon sokat tudsz, megpukkadsz. Én — folytatta az „üldözött" — örök életemben kétkézi dóig )zó, robotos paraszt voltam, most is az vagyok, halálomig az leszek, ha ... ha ezek előbb ki nem nyomják a lelket belőlem, tekintetes elvtársnő. Én csak arra az egyre kérem, hallgasson meg, írja fel, amit mondok és ha tudja, mondja meg Rákosi elvtársnak. Ezek? — keserűen legyintett — ezek szégyene a demokráciának. — Leült a lóca szélére, ugyanakkor odaszól a szomszédjának, egy fiatal kommunistának. — Cigarettlit. Az adott neki. közben nevetve rázta a fejét, egy feketefejkendős asszony pedig a sarokból félhangosan, de hallhatóan jegyezte meg: — Hát a saját szűzdohányát mért nem szíjjá, Miska bácsi? Van magának elég. Az öreg- ráveti leírhatatlanul szép kék szemét és ránt egyet a vállán. — Igazad van ... büdös a demokrácia dohánya. A szomszédja újra nagyot nevet, a titkár ravaszul megvakarja a fejét, egy sportsapkás fiatal legény dévajkodva kérdezi meg— Azt mondják, hogy Miska bácsi a rongyai alatt selyemalsót hord. — Ki mondja? — A leányok mondják Szögedében a Tiszaparton. A fiatal írónő elpirult. Bántja, hogy ugratják ezt a szegény, nyilvánvalóan szerencsétlen öreget, akinek olyan tiszta kék a szeme, hogy nem is lehet más, mint ártatlanul üldözött lélek. Ebben maradunk, tekintetes elvtársnő, most már maga is látja, kifélékkel van dolga. — Az öreg átfurakodik a székeken és eltávozik. Nevet mindenki, csak a titkár komoly. Amikor elült a zaj azt mondta: — Ne tévessze meg elvtársnöt ez az öreg csaló. Negyvennégy holdas gazda, három tehene, négy' lova, cséplőgépe, olajmalma van. Kétszer állt a törvény előtt orvgyilkosságban való bűnrészesség gyanúja alatt. Mindkétszer felmentették bizonyítékok hiánya miatt. Kulák ez, a legjavából, akármilyen rongyos és akármilyen ártatlan a szeme. Tudjuk mi azt, hogy ki a kulák. A lócákon, székeken, az íróasztal körül és az ajtóban újra felnevetnek az emberek. Ügy nézik a fiatal írónőt, aki zavartan forgatja bőrkötéses jegyzőkönyvét. m Madarász Emil. |)J SZO a crehszlo'ák magyar dolgozók napilapja. Szerkesztőséjr és kiadóhivatal: Bratislava, Jesenského 8„ II. tm. Telefon ">62-77 Fő- és felelősszerkesztő: Lőrincz Gyula. Feladó és irányító postahivatal: Bratislava II. Nyomja és kiadja a Pravda grafikai és kiadó vállalatok. Kéziratokat nem adunk vissza. Előfizetés j. évre 540.—, '/

2 évre 270.—, évre 135.— 1 hónapra 45.— Kcs. 1