Uj Szó, 1949. május (2. évfolyam, 18-43.szám)

1949-05-31 / 43. szám, kedd

1949 május 31 UJSZÖ Kopecky a proletár nemzetköziségről ságos számunkra. Világos, hogy a nacionalista árulás keletkezését és betetőzését itt azzal tették lehetővé, hogy Jugoszlávia Kommunista Párt­jában elnyomták a Párt életének bolsevista alapelveit, vagyis a Párt bensejében lévő demokrácia alapel­vét, a demokratikus központosítás a kritika és önkritika elveit. Ezek az alapelvek, amelyeknek jelentőségét Gottwald elvtárs 10 pontjában hang­súlyozott, ezek azok az eszközök, amelyeknek segítségével a munkás­osztály elemei állandóan ellenőrizhe­tik a Párt politikájának irányvona­lát, befolyásukat érvényesíthetik és őrködhetnek a Párt vezetésének megbízhatósága felett. Ezeknek az alapieveknek elnyomása a Jugoszláv Kommunista Párt keretében világos­sá teszi előttünk, hogy felfuvalko­dott kalandorok döntő befolyást sze­rezhettek benne, akik tántoríthatat­lan szélsőségeket csinálhattak ma­gukból, hogy azután bemutathassák igazi arcukat, hogy tulajdonképpen nem mások, mint trockijista kár­tévök és a burzsoázia nacionalista ügynökei, akik tele vannak haraggal a Szovjetúnióval, a munkásosztállyal szemben és ellenségei a kommuniz­musnak. Azért említem ezt, mert mind­gyárt a háború utáni első években ellentébe kerültünk Jugoszlávia Tito frakciósaival, akik a radikalizmus nevében kritizálták Pártunk politiká­ját és azt merészelték bizonyítani, hogy mi kompromisszumokat csiná­lunk, ami elvezet bennünket a szo­cialista céltól. Azonban az 1948-as év elején, amikor az imperialista re­akció megkezdte támadását a népi demokratikus országok ellen, amely­nek bizonyítéka a mi reakciónk feb­ruári összeesküvése is volt, teljes egészében nyilvánvalóvá lett, hogy a jugoszláviai Tito-féle álszélsősége­sek teljes fordulatot csináltak és megindultak árulásukkal azon az úton, amely a Szovjetúnióval való szakításhoz, a nemzetközi kommu­nista mozgalmaktól való elváláshoz vezetett, míg a Csehszlovákiai Kom­munista Párt Gottwald elvtárs veze­tése alatt 1948 februárjában felvette a harcot a reakcióval és győztesen kezdte meg útját a szocializmus, a Szovjetúnióval való legközelebbi és legbensőbb barátság felé, — a nem­zetközi haladó erők egységének út­ját. (Viharos, hosszantartó taps.) S mig ml most egyre és egyre kö­zelebb jutunk a szocialfemushoz, a jugoszláv nép az előtt a feladat előtt áll, hogy országát kiszadítsa az imperializmus szolgáinak kezéből és Jugoszláviát visszavezesse a Szovjet­únióhoz való hűség és szeretet útjá­ra, a népi demokratikus országok­kal valö szolidaritás jegyében a szo­cializmushoz vezető közös harcba. Igen sok ok van rá, hogy a Kom­munista Pártok következetes harcot vívjanak a nacionalizmussal, mint az osztályellenség világnézetével. Hogy­ha azt a feladatot tüzzük ki magunk elé, hogy eltávolítsuk a nacionalizmus veszélyét és harcoljunk országunkban a nacionalista irányok ellen, tudatá­ban vagyunk annak, mit jelent ez a feladat a valóságban. Mindenekelőtt azt jelenti, hogy az utolsó szikrái? el kell fojtanunk ennek a nacionaliz­musnak a maradványait, legyen az bár cseh vasrv szlovák, amelyeket a reakció szított, amikor a múltban és 1945-től kezdve állandóan uszított a Szovjetúnióval való szövetségünk el­len, amikor azt hazudta, hogy a Szovjetúnióval való szövetség füg­getlenségünk feladását jelenti, ami­kor megkísérelte a Szovjetúnió ha­zánk felszabadításakor nyújtott mér­hetetlen segítségének jelentőségét csökkenteni. Ennek a nacionalista uszításnak maradványait, amelyet most az emi­gráció oly piszkos módon folytat, meg kell fullasztanunk. Továbbá fel­adatunk az is, hogy eltöröljük a cseh és szlovák nacionalizmus maradvá­nyait, amely a cseh és szlovák nem­zet közötti viszonyban valamikor is megmutatkozott. A győzelmes feb­ruár, amelynek a kiharcolásán a szlo­vák dolgozó népnek éppen úgy ér­deme van, mint a cseh népnek, a cseh és szlovák burzsoázia régi ha­talmának eltávolítását jelentette, amelynek célia a csehek és szlová­kok nemzetiségi egymásra uszítása volt. Az új népi demokratikus al­kotmánnyal a szlovákok összes nem­zeti jogai törvényes módon vannak biztosítva. (Taps.) Mindkét nemze­tünk kölcsönös viszonya megoldódott é sa szocializmus útjának jegyében új és boldog korszak kezdődik. (Nagy taps.) A cseh dolgozó nép, amely munkájával már a kétéves terv ke­retében is olyan önfeláldozóan já­rult hozzá Szlovenszkó ipari felépí­téséhez és az-ötéves tervben is hat­hatós segítséget akar nyújtani, a legőszintébben örül azoknak az or­szágépítési sikereknek, amelyeket a (Folytatás az í. oldalról) szlovenszkói dolgozó nép mutat fel, amely a nemzeti szabadság tudatáé­ban büszkén hirdeti, hogy Szlovensz­kó felvirágoztatásának müve az egész köztársaság öröme. Szüksé­ges a cseh és szlovák oldalon is el­távolítani azokat, akik ezt a baráti, testvéri, cseh, szlovák együttműkö­dést sértenék a nemzeti előítéletek és nemzeti sovinizmus fenntartásá­ról, amely irányzatos bürokratizmus formájában, vagy pedig hatalmi kérdések alakjában is rejtőzik. Biz­tosítva kell lennünk afelől, hogy a szocializmushoz vezető utunk eltá­volítsa a csehek és szlovákok kö­zött lévő sötétárnyú multat és hogy e két dolgozó nép az egységes Cseh­szlovákiai Kommunista Párt által összeforrasztva a legteljesebb egyet­értésben és együttmunkálkodásban valósítsa meg a szocializmust, mint az egyenjogúság és a két nemzet testvériségének erős anyagi bás­tyáját. Szükséges végül, hogy eltávolít­suk a nacionalizmusnak azt a be­folyását is, amely magyarájkú polgáraink helyzetének rendezését gátolná a köztársaságban és amely megakadályozná azt, hogy testvéri kezet nyujtsunk a magyar munkásoknak és az egész magyar dolgozó népnek, amely nekünk Szlovenszkón önfeláldozóan segít felépíteni a szocializmust. (Viharos taps.) Elutasítjuk a burzsoá nacianolizmus, a sovinizmus befolyásait és magasra emeljük a proletár nemzetköziség eszméjét. Mert ez az az eszme, amely a munkásság nemzetközi és osztályszolidarításából keletkezett, amely bevált a dolgozó nép harcá­ban és amelyet a szocializmusért harcolók vittek dicső vörös zászlói­kon. Ez az eszme, amely nagy vi­lágítótoronyként fényével sugároz és biztosan el vezet bennünket, mint életünk vezetője eszméje a szocializ­mushoz. Tudjuk, hogy a szocializmushoz dicsőségesen és győzelmesen jutunk, ha a Szovjetúnió és a népi demokra­tikus állam segítségével a proletár nemzetköziség szellemében haladunk. (Nagy taps.) És ha a proletár nemzetköziség szellemében egyesülünk Európa ösz­szes erőivel és az egész haladó vi­lággal, amely az új élet után vá­gyik és kívánja az új emberi rendet, a szocializmust. (Nagy taps.) A szocializmushoz vezető út meg­követeli, hogy külpolitikai kapcsola­tainkban következetesen a proletár nemzetköziség alapelveit kövessük. Mint már ismeretes, a csehszlovák köztársaság szövetségkötései főleg a szláv testvériség eszméjén alapultak, amely gondolat a német fasizmussal vívott győzelmes háború után meg­erősödött. Ebből a szláv testvériség­érzésből fejlődött ki a mai szövetsé­ges szerződésünk a népi demokrati­kus Lengyelországgal, a népi demo­kratikus Bulgáriával; e mellett or­szágaink szolidaritása és a népi de­mokratikus országokkal való közös Prága népe ünnepli a IX. kongresszust Prága lakossága hatalmas mani­fesztációra gyűlt össze a prágai Óvárosi téren, hogy a nagyjelen­tőségű kongresszus harmadik ülése után az ország fővárosának e tör­téelmi nevezetességű terén kö­szöntse Klement Gottwaldot, a csehszlovák kormányt és a kon­gresszus külföldi delegátusait. Az utóbbiak a manifesztáción a SzKfblP kiküldötteinek vezetésé­vel jelentek meg. Az ünnepi gyű­lésen a szónokok, — Nősek cseh­szlovák belügyminiszter, 2am­browsky lengyel, Tsien-Chun-Sui kínai, Togliatti olasz és André Marty francia kiküldött a haladó osztály nemzetközi erejét méltat­ták. Az ünnepi gyűlést a szovjet és a csehszlovák himnuszokkal nyi­tották meg, majd J. Krosnáí, a prágai kerület pártelnöke lépett a mikrofon elé és meleg szavakkal üdvözölte a résztvevőket, elsősor­ban a külföldi vendégeket. Fzután Nősek belügyminiszter elvtárs lépett a szónoki emel­vényre s az egybegyűltek élénk figyelme mellett felolvasta a Szovjetúnió Kommunista (bolse­vik) Pártjának a IX. kongresszus­hoz írt levelét. A levél befejező szakaszának felolvasása közben a díszemelvényen tartozkodó kikül­döttek helyükről felállva, az egy­begyűlt dolgozókkal egyetemben, kitörő lelkesedéssel éltetik az SzK(b)P-t, Sztálin és Gottwald elvtársakat. . Nősek belügyminiszter elvtárs beszédének további részében, amelyet a százezres ünneplő kö­zönség lelkes tapsviharban szakí­tott időnként meg — többek kö­zött ezeket mondotta: A csehszlo­vák Kommunista Párt IX. kon­gresszusán feltárt eredmények a szocialista verseny és az élmun­kásmozgalom kimagasló eredmé­nyeit bizonyítják. De kötelessé­gem figyelmeztetni a dolgozó né­pet, hogy ezek az első lépések még nem elégségesek. A munká­nak nagyobb eredményességét nemcsak az élmunkáscsoportok últörő munkájával kell elérnünk, de azáltal is, hogy a munkában, gyáraink és üzemeink, tehát a dolgozók nagy többségének tevő­legesen kell bekapcsolódniok munkaharcba. A IX. kongresszus ismételten figye^neztet bennünken arra, hogy éberségünket növelnünk kell, mert a februári győzelem után a szocializmushoz vezető út az osztályharc útja. Gottwald elv­társ mindnyájunk számára figyel­meztetőleg mondta: „Mindenek­előtt a jóakaratú emberekkel, megújhodott Nemzeti Fronttal kell feladatainkat megoldani, £ reakciót elszigetelni és ártalmat lanná tenni". A köztársaságot, an nak népi demokratikus rendsze­rét és országunk szocialista fel­építését nem engedjük felforgatni a reakciótól. A reakciót népünk segítségével úgy kell megsemmisí­tenünk, hogy az alkotó munkánk­ban bennünket ne tudjon gátolni, vagy megakadályozni. Ha tagjaink összességét az ak­tív harcra szólítjuk fel, ha meg­szilárdítjuk a Nemzeti Frontot, ha az egész népet a IX. kongresz­szuson megszabott útra térítjük, úgy teljesíteni fogjuk a IX. kon gresszuson kitűzött vezérelvet és hamarább érünk el a szocialista rendszerhez, amely az egyetlen, amely népünknek boldog jövőt — anyagi és kulturális vonatkozás­ban —, boldog életet biztosít, örömteli munkában és a hosszan­tartó békében. „Éljen a népi demokratikus testvéri Lengyelország"! Ezekkel a szavakkal üdvözölte a lelkesült néptömeg Zám­browskyt, a lengyel kiküldöttet. Amikor Zámbrowsky összeszorított és felemelt ököllel fogadta a nép üdvöz­letét, a maniíesztáció résztvevői _ a szocializmus harcosainak nemzetközi köszönésére emelte öklét. A lengyel nép, a népi demokratikus Lengyelország és a romokból újjáépült Varsó legmelegebb üdvözletét tolmá­csolom mindnyájatoknak, kezdte beszé­dét Zámbrowsky. Hasonlóan Lengyel­ország elnökének Boleslav Bierutnak üdvözletét adom át nektek. Ezután a lengyel kiküldött a Csehszlovák Kom. munista Párt IX. kongresszusán nyert tapasztalatairól és benyomásairól szá­molt be. Az ilyen óriási munkakészség­gel és lelkesedéssel bíró, pártszem­pontból pedig ilyen példásan nevelt nép­nek a hazaárulók legszégyenletesebb és legrosszakaratúbb hazugságai sem árthatnak. Zámbrowsky beszédet így fejezte be: „Éljen a Csehszlovákiai Kommunista Párt Klement Gottwald­dal az élén! Éljen a Szovjetúnió által vezetett szocialista béketábor"! árvái a csehszlovákiai magyar dolgozók nevében üdvözli a kongresszust Csehszlovákia magyar dolgozói ne­vében a kongresszust Arvai elvtárs üdvözölte, aki többek között kijelen­tette: Mi, Csehszlovákia magyar nemzeti­ségű dolgozói, világosan átérezzük fe­lelősségünket és kötelességünket, mely előttünk áll és éppen ezért mindent megteszünk, hogy mindennapi mun­kánkban elérjük a terv teljesítését és minél nagyobb mennyiségi! gazdasági terméket állítsunk elő. Ennek a célnak elérésével bebizonyítjuk, hogy a ma­gyar dolgozók bessültesen megállják helyüket és meg fogják állni a jövő­ben is. A magyar parasztok teljesítik a nekik kiszabott kontingenseket. Já­rásunkban Calovon (Nagymegyer) a szerződéseket százszázalékban aláírták. És ez mind azért történik, mert min­den magyar paraszt tudja, mit jelen­tett számára a tőkés elnyomás és mi mindent ad neki a szocializmus, ame­lyet Marx és Lenin eszméi szerint építe­nek fel. Már most Is olyan a helyzet, hogy a magyar kisebbség, nem oka a két szomszédos ország közötti ellen­ségeskedésnek, mint régen, hanem ép­pen ellenkezőleg elősegíti a két nép testvéri együttélését országunk kere­tén belüL A csehszlovák ifjúság Togliattinak énekkel. Togliatti, az olaszországi Kommunsi­ta Párt országos titkára a testvéri olaszországi Kommunista Párt üdvöz­letét, valamint az olaszországi elvtár­sak és egyáltalában az olasz dolgozók lelkes üdvözletét tolmácsolom Prága és egész Csehszlovákia népének. Beszédét Togliatti így foly­tatta: „A múltban Prágában a cseh király udvarába csak k f­v á 1 ó írók és politikusok láto­gattak el, hogy itt hódolatukat fejez­zék ki a királynak. Ma a régi elnyomó cseh királydk büszke palotájában már nem a királyi dinasztia leszármazott­jai, hanem a népből való és a nép­ért küzdő Klement Gottwald intézi a nép és az állam ügyét. Olyan ember vezet titeket, csehszlovákiai elvtársak, aki a februári történelmi jelentőségű napokban megmutatta népének a helyes utat, győzelmesen vezette a népet, megsemmisítette az ádáz reakciót és az egész ország számára megnyitotta az új gazdasági és politikai építés út­ját. Ez az út lehetővé teszi egy va­lódi szocialista társadalom kiépítését. Ennek a Csehszlovákiának, az új tár­sadalmat és gazdaságot építő népnek akarom tudomására hozni, hogy az egész olasz nép, mely kitartóan har­colt a fasizmus ellen, minden szocialis­ta tevékenységetekben azonosítja né­zetét veletek. Figyelemmel kíséri ha­talmas építő munkálatokot és elért fényes eredményeiteket. Elismerését fejezi ki mindenben, amit a szocializ­musért tettetek. Ne hagyjátok magato­kat megtéveszteni a pillanatnyilag uralmon Tévő reakciós olasz kormány­tól, mely Olaszország népét arra kényszeríti, hogy nyomorban és rab­szolgaságban éljen. Arra kényszeríti, hogy véres harcot vívjon szabadságá­ért, megélhetéséért és emberi jogaiért egyáltalában. Ne tévesszet titeket az, hogy ma még azok vezetik az olasz nép sorsát, akik a történelem színpad­ján most játsszák utolsó szerepüket. Csak ideig-óráig léteznek s csak az imperialisták segítségével tudják fenn­tartani magukat, sorsuk meg van pe­csételve. Biztosítalak benneteket, hogy nem sok év telik el a mostani népel­lenes imperialista rezsim végleges bu­kásáig és letűnéséig, amikor majd egész Olaszország s annak 50 millió népe egyesül veletek s minden szocia­lista békeszerető néppel, melyek Kíná­tól Lengyelországig a szocializmus ki­építésén fáradoznak. Követni fogjuk a nagy ország példáját, ahol a szocializ­mus már győzött — a Szovjetúniót. Togliatti beszédét sok lelkes taps szakitota félbe és beszéde után az „Avanti Popolo" olasz forradalmi dalt énekelték el az egybegyűltek. A KÍNAI KIKÜLDÖTT BESZÉDE. Éljen a szabad Kína! Éljen Maocse­tungl — éljenzett a tömeg, amikor Tsien-Chun-Sui lépett a mikrofon elé. A kínai nép a kínai Kommunista Párt vezetésével épper. most morzsolta fel Csagkajsek reakciós rezsimjét, az amerikai imperializmur rothadt gyümöl­csét. Az igazság egyik sikerét a má­sik után aratja. Felszabadítottunk Nan­kingot és Sanghájt. A tömeg nagy éljenzéssel felelt a kínai kiküldött szavaira. ANDRÉ MARTY ÜDVÖZLETE. Franciaország Kommunista Pártjának és a francia dolgozó népnek őszinte üdvözletét hoztam el nektek! — ezzel kezdte el beszédét Marty — majd a Marshall-tervnek Franciaországra gya­korolt bomlasztó hatását elemezte és kijelentette, hogy a francia nép most is a Szovjetúnió oldalán áll — mint har­minc évvel ezelőtt • A manifesztációt dr. John fejezte be, aki kijelentette, hogy örökre az inter­nacionalizmus lelkes h'vei maradunk és hűek a Kommunista Párthoz is. Hűek a Szovjetúrrióhoz s annak hős vezéré­hez, Sztáiin elvtárshoz. út a szocializmus felé ezeknek a test­véri és szövetséges szerződéseknek erős alapot adott. A szláv testvéri­ség érzése bennünket továbbr is él és egyre erösebb. Ezek az érzések azonban nem zárják ki azt, hogy ne erősödjenek állandóan szövetségeink a nem szláv népi demokratikus or­szágokkal, hanem éppen ellenkező­leg, a szocializmushoz való út értel­mében és jegyében ezeket a baráti szövetségeket sürgősen kiépítjük. És azalatt, míg a szocializmushoz veze­tő utunk elvált a Jugoszláviát ve­zető klikk útjából, amelynek nacio­nalista árulása a száv testvériség érdekeinek elárulása is jelentette és szétzúzta a tradiciós csehszlovák és jugoszláv viszonyt, nemcsak a román népi demokratikus köztársasághoz fűzött kapcsolatunk megerősödésé­hez, de a Magyarországgal kötött szövetséges és baráti szerződéshez is vezetett. A két nem szláv népi de­mokratikus országhoz való szövet­ségünk lassan egy harmadikkal sza­porodik, a népi demokratikus Albá­niáéval. Számunkra parancs, hogy eltávo­lítsuk Csehszlovákia és Magyaror­szág népei közötti viszonyból a régi kölcsönös előítéletek minden marad­ványát, és a proletár nemzetköziség szellemében kl kell alakítanunk kö­zöttük a barátság, tetsvériség és szövetségesi hűség légkörét. (Nagy taps.) Az események fejlődése bennünket a proletár nemzetköziség érzésének vizsgája elé állít. Vizsga alá kell vennünk a népi, haladó keletnémet rétegekkel való viszonyunkat is, amelyeknek az egységes szocialista párt a tolmácsolója. (Hosszantartó taps.) Keletnémetországban mély gazdasági és szociális és politikai változások álltak be, amelyek alap­jaiban rengették meg és fordíttoták ki a junkerek régi hatalmát a ban­károkat és tőkéseket és az utolsó választások formájában Keletnémet­országban biztosíttoták a dolgozó nép és a munkásosztály uralmát. (Nagy taps.) Kötelességünk, hogy Németország egységes szociálista pártjának és Nyugatnémetország Kommunista Pártjának jelentőség­teljes munkáját kellő mértékben ér­tékeljük, azt a munkát amelyet ők a denacifikáció, demilitarizáció és Németország demokratikus rendje érdekében vívnak. Kötelességünk ezt nemcsak érté­kelni, hanem saját érdekünkben szo­lidaritásunkat nyilvánítani minden­kivel, aki Németországban a nyugati imperializmus ellen harcol, és az el­len, hogy újra visszaállítsák a német tőke támadó, erőszakos hatalmát. Mindnyájan kívánjuk, hogy az az őszinte rokonszenv, amelyben Cseh­szlovákia küldöttségei Keletnémetor­szágban részesülnek, annak jelének tekintsük, hogy Németország és Csehszlovákia dolgozói soha többé egymás ellen ne harcoljanak, de a proletár nemzetköziség szellemében meneteljenek a szocializmus felé. Általában látnunk kell azt, hogy a történelmi helyzet változik és a né­pek közötti viszony kérdése más ala­kot ölt. Ez a közös harc, amely az imperial'zmus az új imperialista há­ború uszítói ellett az örök béke jegyé­ben folyik. Ebben a harcban a legszorosabban állunk a Szovjetúnió oldalán, vállvet­ve a többi népi demokratikus orszá­gokkal és érezzük, hogy mindent meg kell tennünk, hogy Csehszlová­kia népe legszorosabb szolidaritást érezze Franciaország haladó béke­erőivel, munkásságával és dolgozó népével, Olaszország, Anglia és a többi európai országok dolgozóival, közöttük a demokratikus Görögor­szág hős harcoraival, a demokrati­kus spanyolokkal ép úgy, mint az Európán kivD'i országok, Éssak- és Délamerika, Afrika fe az ásjiai or­szófok elnyomott népeivel, a győ­zelmes kínai népi demokráciával, Vietnammal, Indonéziával, Burmával és a Malájfölddel. A proletár nemzetköziség érzése bennünk ma olyan nagy, hogy egész kontingenseket f-gai be, az egész világot. És mégsem érezzi'k, h"gy ez a mi őszinte, mély sz^'iariLlsunk kapcsolatainkat gyengítené saját nemzetünkhöz, sajit cr»z árunkhoz. Sőt, mi a proletár nemTotk;<?«íg for­ró érzését összekötjük sa'át nemze­tünk iránti forró hazafiúi szerete­tünkkel, amely köztársaságunk ösz­szes népeit befogadja és egész gyö­nyörű országunkat átitatja. A szo­cialista hazafiasság szellemében fel­gyújtjuk mindenekelőtt népünk eltö­kéltségét, az új háború imperialista uszitói elleni roppant erejű harcra, mert ezek fenyegetik mindazt, ami­ből Chehszlovákia nemzeteinek Ígére­te megszületett A szocialista hazafiasság szellemé­ben. elnyomunk minden nacionalista elemet, világpolgári irányzatot és a rothadt kaptialista világ minden más befolyását, amelyek kívülről meg­mérgezhetné új életünk levegőjét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom