Uj Szó, 1949. május (2. évfolyam, 18-43.szám)

1949-05-29 / 42. szám, vasárnap

í rt fl Szovjetűnióban nincs egyetlen város, lakótelep vagy falu, ahol ne lenne sportegyesület Paul Keres, a Szovjetúnió sakknagymestere, „Testnevelés és sport Szovjet-Észtországban" cím­mel cikket írt Észtország virágzó tömegsportjáról. A cikkben ósz­szehasonlítást tesz a burzsoá Észt­ország sportjával... „Akkor a sport egyesek privilégiuma volt", •— írja Keres —, „sportember csak gazdag ember lehetett: A tennisz, a vitorlássport és a lovas­sport a gazdagok kiváltsága volt, a labdarúgó sportban pedig kizá­rólag nyerészkedési célokat tar­tottak szem előtt. Atlétika abban az időben egyáltalán nem volt. Ma a szovjethatalom tág lehető­ségeket nyújt sport terén a dol­gozóknak, mert minden anyagi eszközzel hozzáférhetővé tette számukra. Szovjet-Észtországban 1742 testedző egyesület van, ame­lyek soraiban több mint nyolc­vanezer ember sportol. A bur­zsoá Észtországban a sporto­lók száma alig érte el a tíz­ezret. Ma már négy óriási mé­retű stádion, 188 labdarúgó­pálya, 1000 kosár- cs röplabda­pálya, 126 tornaterem és 5 yachtklub szolgálja ki a sporto­lókat. Tallinban most építik a balti országok legnagyobb fedett úszó­medencéjét és stádionját, amely­nek vasbetontribünjei ötvenezer méző elhelyezését biztosítják. Vil­jandi városában nemrégen nyílt meg az új sportúszoda. Tartuban, Narvában és a Pala medence vá­rosaiban számos hatalmas sport­telep van építés alatt." Ezután a sakknagymester ada­tokat közöl arról a horribilis ósz­szegről, amelyet a Szovjet-Észt­ország kormánya a testnevelés és a sport szükségleteire áldoz. „A köztársaságban nincs egyet­len olyan város, lakótelep, vagy falu, ahol ne lenne sport­egyesület. A téli és nyári szak­szervezeti és Komszomol talál­kozók roppant népszerűek. Az utóbbi három évben ezeken a sportünnepélyeken több mint ötszázezer dclgozó vesz részt. Tízezer azoknak a száma, akik legalább tíz előirt sportágat együttesen művelnek." Ezután az üzemek, gyárak, bá­nyák és hivatalok sportegyesüle­teit ismertette és azt, hogy a fia­talság mennyire lelkesedik külö­nösen a tennisz, a kosárlabda, a röplabda és az úszás iránt. „ ... Az észt kosárlabdázók több ízben győztek a Balti országok bajnok­ságában és az elsők között vé­geztek az össz-szövetségi verse­nyeken. Két észt kosárlabdázó, Kullam és Lisov, a Szovjetúnió váloga­tott csapatának játékosa. Mint ismeretes, a Szovjetúnió csapa­ta nyerte meg Európa kosár­labdabajnokságát mtWWHHWW HI WI II II tWWtWWWW Rejtvény iskola szamárbőgés ti naplemente j-y utan A mi büszkeségeink: Johannes ' Kotkas, Európa s a Szovjetúnió abszolút birkózóbajnoka (mind a szabadfogásban, mind a görög­római birkózásban), Endel Edasi, a Szovjetúnió úszóbajnoka és a fiatal Heino Lipp, a Szovjetúnió dekát 1 onbajnoka és Európa súly­dobó bajnoka." Észtország mai sportéleté­nek egyik jellemző vonása, hogy a nők tömegesen vesznek részt a testedző mozgalomban. Nincs egyetlen verseny, amely­ben női sportolók részt ne ven­nének. Közülük Juta Sandbank a Szovjetúnió futóbajnoka. Nó­ra Neimann, a köztársaság öt­szörös úszóbajnoka, a műlovag­lás egyik legelső mestere pedig a Szovjetún'ó volt bajnoka, Vaike Paduri." Keres további érdekes számada­tokat közöl a falusi sportegyesü­letek fejlődéséről, felszereléséről és eredményéről, valamint beszá­mol arról, hogy a minősített sport­vezetők oktatása érdekében a tartani állami egyetemen testne­velési fakultást létesítettek. Fia­talok és gyermekek részére Tal­linban testnevelési technikumot szerveztek. A szovjetkormány így gondos­kodik gyermekek, fiatalok, nők és férfiak sportolási lehetőségeiről. Vízszintes sorok: 1. A Népfront programja és a várható eredménye. Foly­tatása a 12. függ. 13. Vi­lágrész ulolsó szótag nél­kül. 14. Idegen terület­mérték fon. 15. A. A. S. L. 16. Csehszlovák híres sportegylet. 18. Színmű­vész nevének betűi kever­ve. 20. Mássalhangzó fon. 21. Vissza: üres beszéd. 24. Az olasz skála egyik hangja. 25. Függő. 27. Félelmetes csend. 28. A bánya egy része. 30. Gaz­dasagi szerszám. 31. Ilyen pl. a detektívre­gény. 33. Vissza: Női sze­rep a „Turandot"-ban. 34. Hirtelen meghúz valamit. 35. Illat idegen nyelven, fonteikusan. 36. Korszak idegen nyelven, fon. 38. Vissza: beérkezik idegen nyelven, fon. 41. Ik. 43. Félsziget az Északi Jeges­tengerben. 45. Női név becézve. 46. A Cseh-Mor­va tartomány fővárosa. 47. Vissza: kicsinyítőkép­ző. 48. Könyvnyomdászat­ban használt kifejezés ide­gen nyelven. 51. „É" köz­beszúrásával erdélyi város. 52. Vissza: Dél-Kína fő­városa. 54. Lefelé menő pálya. 56. . . ál (lelekesít). 57. Eo ... 60. Szlovákiai város ékezett felesleggel, fii. A 12. függ. folytatása balról jobbra. Függőleges sorok: I. A vizsz. folytatása alulról felfele, az utolsó kocka nélkül. 2. Hidegégövi nö­vényzet. 3. Ö. R. O. 4. Ja­pán fővárosa. 5. Itt dől el május 15-én a parlament összetétele. 6. Ekezetpót­pótlással egyszerű szer­szám. 7. Közkedvelt ital mássalhangzói. 3. Idegen nyelven területi. 9. „B" hozzáadásával dunai ki­kötő Romániában. 10. A nincs ellentéte. 11. Bünte­tendő cselekmény. 12. Az 1. vízsz. folytatása. 17. Vissza: görög betű. 19. Egy másután következő betűk az abc-ben. 22.... ura. 23. Híres francia forradalmi dal második szava. 26. Vi­selkedik idegen nyelven. 29. Futár. 31. I. n. 1. 32. Versforma. 37. En a.. .. vagyok. Ady. 39. Pestme­gyei város. 40. Ige mult időben. 42. Vissza: inger­kedni szinonimája. 44. ncs­ti mozi. 46. Vízmelegítő az utolsó betíí nélkül. (Fon). 49. Indulatszó. 50. Vissza: ékezethibával időmérték. 53. Kutyasztár nevének egyik része. 55. Évszak. 58. Télisport fon. 59. Egy betű közbeszúrásával testtartás. UJSZ0 1949 május 29' NAGY LÁSZLÓ KESEI BESZELGETES Kopogtak. — Szabad — mondta Springer elvtárs, a párt helyi szervezetének titkára. Csikordult az ajtó s a petróleum­lámpa fénykörében két felkunkoro­dó bakancs jelent meg, az egyik spárgával összefűzve. Felette roj­tosszélü nadrág és egy kis kék folt a vászonkötényből, amilyent a pa­rasztok viselnek a munkában. Ami feljebb volt, azt homályba burkolta a lámpaernyö; Springer elvtársnak hunyorítani kellett, hogy kiismerje a kései látogatót. Veresszínü, frissen beretvált arc tartozott a kunkori bakkancshoz, ritkaszakálú szőke ba­jusszal. Az orr, meg a kiugró pofa­csont árnyékot vetett a homlokra, a felsőracból csak a szem fehérje vil­lant elő. Springer elvtárs ennyiből is felismerte a látogatót: Nagy Já­nos az, akinek tegnap temették az apósát. Vájjon mit akarhat éjjel ti­zenegy után? Az csak forgatta kalapját, nagy, bütykös kezeivel. — Szeretném valamire megkérni, Springer úr. Springer úr? Hiszen ez 1946 óta a Kommunista Párt tagja! Igaz, hogy a pártban csak nagynéha lát­ták. Springer elvtárs mérgelődött magában. Sok paraszt még mindig nem szokta meg az elvtársazást. Igaz, hogy ez módos gazda, az apó­sától tizenhat hold maradt rá, meg még nyolc hold bérlet. — Tán a tagdíjat akarja rendez­ni, János? — óvatosan ö is elkerül­te az e.'-'társ megszólítást. Amióta a tagzárlat híre elérkezett, sokan felkeresték az ilyen „urazó" pártta­gok közül is. De hisz ez is jókor jön! Még a mult héten írt le a járási bi­zottság, hogy nagyon szigorúan ke­zeljék a késedelmes pártagok ügyét. Nincs nekem most arra pén­zem, Springer úr. Más irányban jöt­tem volna. ... A hangja bizonytalanul cseng. Alázatosan. Akik újabban keresik, | azok mind csak téblábolnak előtte, * egy se rukkol ki egyenesen a szán­dékával. De ennek a Nagy Jánosnak valami más is van a hangjában. Felnézett rá: az ember tekintete a sarokba réved. Ügy néz, mint aki nem is tudja, hol jár. Tán valami bánata van? Igaz, tegnap temették az apósát. De hisz haragban vol­tak; az elhúnyttal egyszer ölre is ment a János . .. Springer elvtárs agyveleje lassan tisztázta a látogató életkörülményeit. — Igen, utána be­jött a pártba, s rázta az öklét a „nagypógárság" ellen; kár, hogy a szabaduláskor nem durrantották le valamennyit. Még ő csitította le Jánost s jól emlékezett, hogy az ki nem mondta volna a „paraszt" szót. Az öregsoron, a gazdáknál ez sértés j számba megy s János még mérgé­ben sem lett hűtlen az öregsori eti­ketthez. — A Szövetkezetbe szeretnék be­lépni, — mondta ki végre Nagy Já­nos. — Nohisz, ezzel jóhoz fordult. Menjen el a szövetkezet elnökéhez, kérje felvételét, fizesse be a tagdíját. Ez nem rám tartozik — Nem a nagyba akarnék én be­lépni, hanem a kicsibe, a táblasok­hoz ... — Hogyan, hiszen maga nem föld­telen ? Helyesli maga a táblásmü­velést ? Springer elvtárs fejében megvil­lant a Szadad Nép egy cikke a ku­lákokról. Hogy azok még a terme­lőszövetkezetbe is befurakodnak. Ed­dig ugyan nem volt meg ez a ve­szély; még az ősszel , állt össze ná­luk húsz újonnan juttatott s azok azóta is együttmaradtak és közösen müvelik a földet. Eddig még a régi kisparasztok sem igen figyelmeztek a szövetkezetre s most itt ez a Já­nos. Jómódú középgazda, a bérlet révén majdnem, hogy kulák. Hátha ez is arra gondol, hogy majd a szö­vetkezetben a többiek szépen meg­művelik a földjét s akkor neki bér­munkások se kellenek? — A múltkor a kocsmában maga kiabált ugy-e, hogy a magyar pa­rasztot sose veszik rá a közösködés­re? Ilyen hamar megváltozott a vé­leménye ? — Beszéltem én, kérem mindenfé­lét, ha egy kis bor volt bennem. De tessen már meghallgatni, hiszen azért jöttem volna ... Springer elvtárs fejét, mintha be­lülről feszítették volna, hogy szétes­sen, annyira hasogatta a fájdalom S még a jelentést is meg kell írni a járáshoz... De azért helyet muta­tott Nagy Jánosnak, aki rázökkent a székre, s az asztalon szembekönyö­költ vele. — Tudja, Springer úr, én nagyon szegény ember voltam — kezdte Nagy János. — Másfél hold földem volt, az is kinn a francba, a szom­széd falunál. Majd félnapi járó­földre. Meg háromszáz négyszögöl kaszáló. Kétszáz négyszögöl, a la­posba, azon csak a kender termett meg. S még fél magyarhold szőlő. Ennyi volt a vagyon, s hárman vol­tunk rá testvérek. Az apám már régen elhalt, az első világháborúban, a Piavéba fulladt, mikor az olasz királyné elárulta a magyarokat. A háború után az idősebb bátyám fel­ment Pestre, a minisztériumba al­tisztnek. Édesapám parancsnoka sze­rezte be, mert apám volt a csicskása s nagyon megszerette az öreget. Így aztán hárman maradtunk anyánk­kal, dehát élni így se lehetett. Anyámnak vízibetegsége volt, nem tudott dolgozni. Mi ketten nyáron a géphez jártunk, őszön, meg tava­szon napszámba. A bátyám minden­fele csavargott munka után, egy té­len még fenn a Mátrába is járt, er­dőírtásra. De onnan már csak a ha­lálhírét hozták. Nem volt betanult munkás s oda állt, ahová a fa esett. Hiába kiáltották már neki, agyon­nyomta szegényt a lezuhanó tönk. Magam maradtam édesanyámmal. Gondoltam, most már valahogyan él­ni tudunk, mikor jött a boletta. Ab­ban az évben nem kerestem semmit. A bort se tudtam eladni, mert a noha nem kellett a kutyának se, még a szelíd is nyakán maradt a gazdáknak. A bátyám beajánlott egy építkezéshez, az egyik tanácsos úr építtetett a Rózsadombon egy villát. De alig dolgoztam két napot, jött a sztrájk. A tanácsos úr kint járt az épületnél, s biztatott minket, Rogy dolgozzunk, ne hallgassunk a vörö­sökre, mert azok így akarják elpusz­títani az országot, tönkretenni a népet. Néhányan munkába is áll­tunk. De hiába; ez reggel volt s dél­re már nagy sereg ember vonult fel s kiabáltak, hogy ne legyünk sztrájktörők, mert megbánjuk. Mi azonban csak dógozni akartunk, ek­kor aztán megdobáltak kövekkel. Kivonult a rendőrség is, de a mun­kából nem lett semmi. Nekem el­fogyott a kenyerem, haza kelett jön­nöm. Igen haragudtam én a sztráj­kolókra, hogy így elrontották a ke­resetemet, de még jobban az urakra, hiszen a sztrájkot is ök csinálták a kétfilléres bérekkel. Lássa, Springer úr, én se voltam mindig gazdaember. Az én életem­nek is megvoltak a nehézségei. Azon a télen csak görhét ettünk anyám­mal, meg keménymaglevest, reggel is. este is. Bizony, akkor még a fej­adag se volt ki a szegényembernek. Azért mondom ezt, mert ha akkor jön a szociálizmus, tán most én ülök itt a maga helyin, mert igen kese­rű ember voltam én akkor. Dehát idehaza nekünk senkise mondott semmit, az ember a maga feje után járt, s ha rosszfelé ment, nem igazí­totta helyre senkisem. Az őszön aztán elvállaltam a Ko­vácséit szőlőjét Harirtadába. Felezni akkor nem lehetett, mert nem kel­lett senkinek se a szőlő, se a bor. De harmadába mégis kiadta a Ko­vács gazda a szőlejét, mert akkor vállalta el árendába a pesti úriem­ber bátyja nyolc hold szántóját s a huszonnégy holdon, meg a szőlőn nem bírta a munkát, pedig ostorost is fogadott. Már a nyár felé jártunk, s én kint voltam kötözni a szőlőbe, aztán a gazda kisebb jánya, az örzse is ki­jött borért. Igen szemrevaló, csinos lány volt, de éles a nyelve, mint a beretva, s a legényekkel kapcsolat­ban igen csúnya dolgokat meséltek róla. Odajött hozzám és szóba ele­gyedtünk. Megkérdi: mit szólok a szőlőhöz. — Nem szólok én semmit, mondtam, mert a noha nekem ak­kor se kéne, ha utánam vágnák. — Mégis elvállalta, mondta s nevetett rá. Mérges voltam, hogy így bele­sültem az elején, s inkább nem szó­lottam tovább. De ö bizonygatta, hogy inni jó az, kivált itt, a napos domboldalon, ahol jó beérhet; senki nem mondja rá, hogy vadbor. Minden gazda így dicséri a maga borát: restell a szelíd oltvánnyal bajlódni, mert a nohát se permetez­ni, se kénegezni nem kell; akkor is terem, ha feléje se néznek. Az én hitetlenségemre aztán fel­hívott a présházba, kóstolóra. Út­közben nevetett rám s dörzsölőzött, s én nem tudtam mire vélni a visel­kedését. Benn a házban sokat ittunk, mert jó itatós bor volt, ha noha is volt. Egy kicsit már kapatos voltam s egyre csak kínálgatott, meg szo­rult hozzám. Aztán egyszerre csak megkérdezte, úgy nyíltan: tudnál-e te szeretni engem? Hát ha csak ez kell neki... Így esett a dolog. Persze meglett a baj. Mert még világos volt és láttak bennünket. So­ká odabent voltunk, s mindgyárt megindult a szóbeszéd, mikor az Örzse vastagodni kezdett. Én ugyan nem bántam, sőt örültem, hisz gaz­dalány s tán még az én ölembe poty­tyan, a vagyonnal együtt. Meg igen szép leány volt. Az apja engem vas­villára akart hányni, aztán szalad­gált fühöz-fához, az orvoshoz, meg a gazdalegények szüleihez, elkom­mendáltatta volna a lányát, de ki­nek kellett az, olyan állapotban? S az Örzse is mondta: mit jár a ma­ga szája, ha gazda fia lett volna, aki ezt velem teszi, még tán örülne is neki. Legalább így mondta ne­kem az Örzse, s én el is hittem ne­ki, mert nem volt az szégyenlős ter­mészet: még azoknak is a szemébe kacagott, akik újjal mutogattak rá. Isry az apósom js megnyugodott, hi­szen nem ez volt az egyedüli eset, hogy gazdalányt elvétetnek egy sze­génnyel, a gyerek neve kedvéért. Hátha még tényleg apja is a gye­reknek. ^Folytatjuk.) 11J SZO a csehszlovákéi magyar dolgozók napilapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bratislava Jesenskéhn 8., II em Telefon 2B2-77 Fő- és felelösszerkesztő: Lő.-lnc* Gyula. Feladó és iránvitó Dostahivatal- Bratislava II. Nyomja és kiadja a Pravda grafikai és kiadó vállalatok Kéziratokat nem adunk vissza. Előf'zetés 1 évre 54U.-, '/ s évre 270.-, V< évre 135.—, y H 1 hónapra 45.— Kcs.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom