Uj Szó, 1949. május (2. évfolyam, 18-43.szám)

1949-05-29 / 42. szám, vasárnap

UJSZ0 1949 május 28 rások és a munkaerők tartalékai teljes mértékben kihasználtassanak a meglévő szlovenszkói ipar kifejlesz­téséhez és a modern új ipar meg' alapításához." Ennek a nyilatkozatnak gyakorla­ti megnyilvánulása Szlovenszkó ipa­rosításának terve lett, amely már a kétéves tervben is egyike lett Pár. tunk és kormányunk alapvető poli­tikai feladatainak. A népi demokratikus köztársaság­ban a széles tömegek iparosítási ter­veiket csakis történelmi összefüggés­ben valósítják meg és lehet, hogy csak akkor, amikor megértjük, hogy beteljesedtek a harcok céljai és vá­gyakozásai, amelyek a szlovák nem­zet újkori történelmének tartalmát és gondolatát alkotják. Amikor Ma­gyarországon sor került a legbru­tálisabb nemzetiségi elnyomásra, amikor a hűbéri burzsoá uralkodó­osztály kitűzte a célt, elnemzetlení­teni a szlovákokat, helyzetük még rosszabb volt Magyarország általá­nos gazdasági elmaradottsága kö­vetkeztében. Ez az állapot csakis a valóság kifejezése volt, vagyis, hogy a feudalizmus ölében nem alakault ki úgy, mint más országokban, pl. Csehországban történt, míg Ma­gyarországon a tőkés ipar fejlődése nagyon lassan ment. A magyar burzsoázia gyáva kompromisszuma a feudális nagybirtokos osztállyal, Ma­gyarországot átváltoztatták kapita­lista állammá, erős feudális marad­ványokkal. A mai Szlovenszkó területén 1913­ban, tenát közvetlenül az eisó vuag­hauoru kitörésé eiótt 9.á.u0i> ipari ka.mazoit voit és a lakosság li sza­za.ekát alkotta az iparhoz tartozó es gyártó iparos, ameiy mellett az ipari üzemeK íeiépitése a magyar uralkodó osztálynak, mint tovaobi elnemzellenítő eszköze szerepeit fcs pedig azért, mert a magyar techniku­sok es szakemberek beözönléset je­lentette a szlovák környezetbe. Ebben az időben, az 191ü-es évben a cseh országrészekben az ipar és az ipar­hoz tartozó foglalkozási ágak az össz­lakosságnak 4Ü.7 százalékát képezték. Szlovenszkó tehát a cseh országré­szekkel szemben az ipari fejlődés­ben legalább egy fél évszázaddal hátramaradt. A Csehszlovák köztársaságban a kapitánya íejíoaés eueiueiei az új aaam ke^ei-Kezestnek piilanaiatoi kezcive nemzetiségi eiientc.eKKe var toiia-K. A csen unantiurce imperia­lista poiitikaja iaeOiOgiai Kitejezeket a cseíisziovan nemzet rógeszmejeüen taialta meg, a &ZiOváksaggal szem­ben tanusnott feiiuva-iiouott és so­viniszta álláspontban. A sz.ovak népre nehezeao tokozott szociális el­nyomás és a cseh es szlovák nem­zet szétválasztásának burzsoá poli­tikája, a szeparatista mozgalom jó talajává lett, ameiy e mellett meg a klérus jeietós beio.yására támasz­kodott. A München eióttí köztársa­ságban a burzsoá pártok politikája, amelyeket a szocialista párt is tá­mogatott, nem erősítette meg az ál­lam egységet és összetartozását, de ellenKezoieg, meggyengítette. Már a München előtti köztarsaságban egyedül a Kommunista .Fart politi­kája vo.t az, ameiy különösen az V. koiigreszustol, am.kons a vezetést GotLwaid eiviárs vette át, az általá­nos munkásmozgalomban összekö­tötte a cseh es sZiOvák proletariá­tust a teslvériesseg es az egységes harc erős szövetségébe. Ez a szöveiseg a közös elnyomók elleni harc eszkuze volt es ai^pjavá leit a csen es sz.ovák nemzet barati együtteiésenek a ielszabaault köz­taisaságoan. A csen iinanctoke lti­zsakniaiiyoió politikáját a sziOvak do-igozó ntp erdekeire való tekintet netKÜl hajtotta vegre és a sziovak munkások ég földművesek voltak azok, akik a mogyar tőke e.len irá­nyuló kon kurrens harc számláját tí­zeitek meg, amelynek uraikodó hely­zete volt üíflovenszkó gazdasági éle­tében. A cseh pénzügyi nemesség a hírhedt Zlvno-bankkal az élen úgy férkőzött be Szlovenszkóra, hogy az Üzemek egész sorát állította le és az amúgy is gyenge ipar jelentős részét leépítette. Különösen a kohó- és érc­feldolgozó iparban került sor jelen­tős leépítésre. A burzsoázia Szloven­szkó gazdasági elmaradottságát nem tudta megszüntetni, sőt a köztársa­ság nyugatj és keleti része között az ipari fejlődésben kimélyítette a kü­lönbséget. Szlovenszkó gazdasági fejlődésé­ről tanúskodik az a tény, hogy 1926­ban za ipari alkalmazottak száma 90 ezret tett ki és az 1937-es évben 104 ezer 915-öt, tehát csak 10 ezer sze­méllyel többet, mint az 1913-as esz­tendőben. Szlovenszkó tehát a bur­zsoá demokratikus köztársaság ke­retében modern ipar nélkül maradt országrész volt, elmaradott mezőgaz­dasági gyártással, országrész, amely a kapitalista fejlődés kültelkén állt. Szlovenszkón a kapitalismus egyen­lőtlen fejlődéséről szóló törvény tel­jes mértékben igazolódott. És lehe­tetlenné tette a gyártási erők jelen­tős fejlődését, főleg az imperializ­mus Korszakában. K. Marx a Tökeelső kötetéhez írt előszavában Német­ország akkori viszonyait ábrázolva azt írja, hogy minket nemcsak a ka­pitalista gyártás fejlődése gyötör, de fejlődésének hiánya is. A fentemlítet hiányokon kívül még egész sor örökölt hiány is nyom ben­nünket, amely a szövevényes és túl­haladott gyártási módokból folyik olyan idők szellemében, amely ellen­tétes a társadalmi és politikai viszo­nyokkal. — Ez a marxi jellemzés Szlovenszkóra is érvényben van a népi demokratikus rendszer uralom­rajutásáig. Saját vigasztalására és a nép be­csapására a burzsoázia egy része azt az elméletet hangoztatta, hogy Szlo­venszkó az iparosított cseh ország­részek mezőgazdasági kiegészítése. Gyakorlatilag a cseh burzsoázia Szlo­venszkót konzerválni akarta az el­maradott agrár országrészek színvo­nalára. A nép szociális problémáit kivándorlással oldotta meg. Az első háború idejéig, a mult évszázad vé­gétől kezdve, Szlovenszkóról félmil­lió ember vándorolt ki és a Mün­chen előtti köztársaság húsz eszten­deje alatt sokkal rosszabb feltételek között kb. 180 ezer ember vándorolt ki, Ezenkívül voltak tízezrek, akik évente idénymunkára mentek kül­földre. Szlovenszkó adta az olcsó munkaerőt az északamerikai és bel­ga bányákba, a mezőgazdasági mun­kára, stb. És a többiek közül, akik otthon maradtak, kb. 300 ezer ember nvomorgott, két hektárig terjedő földjén és az összes bérmunkások számából 140 ezer mezőgazdasági munkás volt. akiket a legrosszabbul fizettek, sok tízezer munkanélküli és sok tízezer alkalmi napszámos volt, akik csak az év kis részében voltak alkalmazva. Szlovenszkó lakosságá­nak legaláb begyharmada élt azalatt a színvonal alatt, amelyet a burzsoá állam a létfenntartási minimumnak nak legalább egyharmada élt az alatt ez a szám jóval nagyobb volt. Ilyen sorsot készített a kapitalizmus a szlo­venszkói dolgozó népnek. Csakis a népi demokratikus rend­szer, a szocializmushoz való átmenet, valósítja meg Szlovenszkó gazdasá­gi, szociális és kulturális felemelke­dését és. egyúttal az iparosítást is, mint megvalósítható programot. En­nek megvalósításához a gazdasági élet főrészeinek államosítása és a tervgazdálkodásba való'átmenet után léphetünk. A kétéves terv kezdete jeleritette Szlovenszkó .iparosításá­nak kezdetét is. Az iparosítási prog­ram fejlődésének alapfeltételét a feb­ruári reakció felett; győzelem terem­tette meg. Szlovenszkó iparosítása és ezzel összefüggésben Szlovenszkó általá­nos fejlődésének biztosítása pártunk politikájának főtartalma a szlovák kérdésben. Szükségesnek találom a kongresszus figyelmét az iparosítás néhány alapvető kérdésére irányí­tani. Szlovenszkó iparosítása a köztársa­ság Gazdasági fejlődésénekszétváiaszt­hatatian része. A gazdasági élet le­n ;n-sztálini tanítása mestanít ben­nünket arra, hogy a tervgazdálkodás el kell, hogv érje a gyártási termelő­erők állandó és amellett gvors emel­kedését. sokkal jobban, mint aho­gyan elérte a kapitalizmus. A terv­gazdálkodás a termelési erők ilyen fejlődését csakis akkor érheti el, ha bebiztosítja a z összes területek egy­öntetű fejlődését és az összes anyagi és emberi erők beállítását a termelő gazdasági folyamatba. Ebből az elv­ből folyik aztán az ország iparosítá­si szükségessége, amely a kapitaliz­mus ideje alatt ipari fejlődésben el­maradt. Tekintettel a kapitalizmus egyenlőtlen fejlődésének törvényé­re, ez az egész Délkelet és Kelet-Eu­rópa sorsa lett, ahol éppen ezért a tő­kés uralom eltávolítása után meg­kezdődött az iparosítás programjának megvalósítása. Csehszlovákia ebben az irányban eltérő helyzetű, mert amíg keleti része — Szlovenszkó ipa­rilag elmaradott, a nyugati rész, a cseh országrészek Európa legiparibb vidéke volt. Hála ennek a ténynek, Szlovensz­kó iparosítása kedvező körülmények között folyik a nemzet minden dolgo­zó rétege életszínvonalának egyidejű emelése mellett. Jól halad ezek kö­zött a körülmények között, mert a gazdaságilag jobban kifejlődött állam támogatására támaszkodik és háta mögött egy jól fejlett ipar technikai tapasztalata áll. Államunk nyugati részének ipari és gazdasági fejlettsé­ge adta a kezdeményezést ahhoz, hogy néhány gazdasági szakembernél helytelen és téves előítélet keletkez­zék, hogy t. i. Szlovenszkó iparosítá­sa szükséges és hasznos, bele kell egyezni ebbe, de csak politikai okok­ból, különben pedig „áldozat" csu­pán, amelyet a gazdasági élet hoz az állam egységének érdekében. Nem nehéz meglátnunk, hogy ezek a gaz­dasági munkások teljes előítéleteik foglyai voltak a kapitalista feltéte­lekben való gazdasági fejlődéssel kapcsolatban. Nem értették meg, hogy Szlovenszkó iparosítása a terv­gazdálkodás kikerülhetetlen követ­kezménye és nélküle a csehsz'ovak gazdasági élet fejlődését elérni nem tudnánk és a termelő erők továbbra is kihasználatlanul maradnának, mint a kaoitaüzmus ideje alatt. Nem ér­tették meg tehát, hogy Szlovenszkó iparosítása nemcsak szlovák érdek és Szlovenszkó dolga, de alkotó ré­sze és ped g igen fontos alkotó ré=ze köztársaságunk általános gazdasági fejlődésének. (Nagy taps.) A gazdasági élet fejlődésének új feltételeinek ez az értelmezése ösz­szefüge az új beruházások jövedelme­zőségéről keletkezett némely vitával. Csakis a tudat'anok állíthatták, hogv nálunk nem játszik szerepet a jöve­delmezőség. Igaz. létezik egy bizo­nyos tőkés jövedelmezőség is, amely a dolgokra szűk vállalkozási szem­pontból és csakis a legközelebbi elő­nyök szempontiából néz. van azonban egy úgynevezett nemzetgazdasági jö­vedelmezőség is, amely figyelembe vesz olyan terheket és veszteségeket is, amelyek nem magát a vállalatot terhelik, hanem egész nemzeti gaz­daságunkat. És ebből a szocialista szempontból a befektetés előnyösebb ott is, ahol pl. a terhek nagyobbak Dobjuk fel most azt a kérdést, mi­lyen célt követ Szlovenszkó iparosi tása? Abból, hogy összehasonlítjuk a szlo venszkói ipari fejlődés fokát a cseh országrészek fejlettségével, az a vé­lemény keletkezhetne, hogy a köztár­saság minden részében egyenletes fejlődés csakis a gyártás egyenlő szer­kezete mellett lehetséges és éppen ezért a mi célunk az, hogy elérjük Szlovenszkó egyazon gazdasági szer­kezetét, amilyen a cseh országrészek­ben van. Azt hiszem, hogy így nem állíthatjuk fel a kérdést. Az ipari és mezőgazdasági termelés kölcsönös vi­szonya • Szlovenszkón és így az ipar tervezett felépítése lényegében a kö­vetkező követelményekből fakad: a) az ipari és mezőgazdasági ter­melés viszonyának biztosítania kell a termelőerők maximális fejlődését mind az ipari, mind a mezőgazdasági gyártásban, kiindulva Szlovenszkó természeti és történelmi feltételeiből. A nyersanyagok kihasználása, a ta­lajviszonyok és a mezőgazdaság in tenzívebbé tételének lehetősége, va­lamint a földrajzi fekvés az irány­adó itt. b) Az iparosítás meg kell, hogy erő­sítse a csehszlovák gazdaság egysé­gét. Ezek a követelmények állapítják meg az iparosítás tartalmát, irányát és ezekből kapjuk meg Szlovenszkó legjobb szociálgazdasági szerkezetét, amelyet az iparosítással elérni aka runk. Az ötéves terv feladatainak sí keres teljesítése attól is függ, milyen a munkalelkesedés, a munka terme lékenységének növelése és főleg há­rom fötényezőtől egyáltalában. 1. Az első helyen áll az építészet, amelyre óriási befektetések várnak, főleg az ipari építkezések területén és amely feladatokat csak úgv old­hatja meg. ha az eddigi kézműves formától gyorsan átmegy az ipari formák felé. 2. Ez az erőművik kérdése, amely­ben az építési munkálatokon kívüli befektetéseket gvorsabai kell telje­síteni, hogy az elektromos áram gyár­tásával a vízierőművek felépítésével és befejezésével, illetőleg termelési képeségeik emelésével el lehessen tá­volítani gazdasági tevékenységünk nemkívánatos elhajlásait, amely ipa­ri üzemeink e]ézte!<?n elektromos árammal való ellátásában nyilvánul meg. 3. Ez a vasúti szállítás kérdése Szlovenszkón. amelyre a Szovjetúnió­val és a népi demokrácia államaival való gazdasági kapcsolataink kifej­lesztése sóba n^m látott követelése­ket ró. Ezeket a faladatokat m'»r ma csak minden e-ö kifejtésével tud­ja a vasút teljesíteni Felmerül u. 1. az a szükséglet: a kas:a -bohumini vasútvonal kiépítésének az ötéves i ervben előirányzott ütemtervét meg­röv'díteni és így elébe menni sok za­varó jelenségnek, amely egész gaz­daságunkra kihatassal lenne. (Nagy tsps.) További fontos kérdés az ipa­rrsitás ütemének kérdése. A Szov­ietúnió szocialista fejlődéséből tud­juk, hogy a szovjet kormány ennek a kérdésnek nagy fontosságot tulaj­donított és ezzel emelte az építés üte­Siroky elvtárs nagy beszédét mondja. mének és a termelőerők fejlődésének jelentőségét. Ebben a kerdésben meg­nyilvánulnak a szocialista rendszer nagy előnyei a tőkés gazdasági rend­szerrel szemben, amely nemcsak, hogy nem ismeri a termelési erők ál­landó fejlődését, de nem ismeri a fej­lődésnek olyan ütemét sem, amely csak a tervgazdálkodásban lehetsé­ges. Társadalmi berendezésünk ab­szolút túlsúlyát a népi demokrácia feltételeiben igazolja az, hogy mi a kapitalista gyártási viszonyok köze­pette 37 év távlatában az 1900-as év­től 1937-ig az iparban tevékeny sze­mélyek száma egy év alatt 1180 fónyí átlagos növekedést mutat, az ötéves terv alatt ez a növekedés 18 ezer fő­re rúg, vagyis az ipari fejlődés a né­pi demokráciákban 18-szor nagyobb, mint a tőkés korszak ideje alatt. Az iparosítás és az ipari gyártás fejlődésének üteméről Szlovenszkón hadd beszéljenek ezek az adatok: Az ipari alkalmazottak száma (az építkezési iparon kívül) 1946 augusz­tus elsején 131.269, 1948 július 31-én 176.859, tehát a munkások emelke­*.se a kétéves tervben 45.500 főt ért el. Az ipari és mezőgazdasági terme­lés érték szerinti része az 1946-os évben 45:55, az 1948-as évben 51:50 és az 1953-as évben 58:42 a mezőgaz­dasági termelés állandó növekedése mellett. Pártunk iparosítási prog­ramja Szlovenszkó befektetési szá­zalékjában is megmutatkozik. A kétéves tervben a terv szerint ez a rész az összbefektetések 31.8 százalékát tette ki. Tekintettel arra, hogy a befektetési tervet nem teljesí­tettük, a valóságos befektetések ala­csonyabbak. Szlovenszkó része a va­lóságos befektetésekben 33.1 száza­lék, az ipari befektetésekben 25.93 százalék, miután a fejlődési befekte­tés egy része Szlovenszkón nagyobb, mint Csehországban. Az ötéves terv­ben Szlovenszkó része a befekteté­sekben 28.6% és az ipari beruházások­ban 23.4 százalék. Természetesen az ilyen méretű beruházásokat Szlo­venszkón saját eszközeinkből meg­valósítani lehetetlen volna. A cseh országrészek segítsége nemcsak ezek­nek az eszközöknek ilyen elhelyezé­sében nyilvánul meg. Megnyilvánul a technikai segítség minden fajtájá­ban, a tapasztalatok átvételében és sok más gyártási ágnak magas tech­nikai színvonalában, illetőleg ezek tapasztalatainak alkalmazásában nyilvánul meg. Másrészről ez olyan segítség, amely nemcsak Szlovenszkó dolgozóinak hasznát szolgálja, hanem Csehország­ban is jelentős szerepet játszik, mert az egész köztársaság gazdasági ere­jét és jólétét növeli. (Nagy taps.) Az ipari gyártás és ezzel együtt az egész gazdasági élet fejlődését azok­ból az adatokból is megállapíthatjuk, amelyek rendelkezésünkre állanak a munkásság autóbusszal való szállí­tásában, amely egyetlen esztendő alatt 12.5-szeresére emelkedett. A vasúti személyforgalom a kétéves terv alatt 96 százalékkal nőtt, d e az autóbuszforgalom 533 százalékkal. És még csak kezdetén vagyunk az ipa­rositásnak és gazdasági életünk tel­jes erővel halad előre állandóan nö­vekvő ütemben. A mezőgazdasági termelés Szlo­venszkón, jóllehet kevésbé termelé­keny, lényegében a múltban is ele­gendő volt a lakosság ellátására él még maradt is valami kiviteli lehető­ség. Természetesen a mezőgazdaság piaci termelése nagymértékben a sa­ját szükséglet rovására ment. főleg az állat; termékekben. Az ipari ter­melés erős megnövekedése és a falu életszínvonalának emelkedése okozta azt, hogy a mezőgazdasági termékek piaca csökkent és a szükséglet növe­kedett, A mezőgazdasági termelés lényeges emelése feltétlenül a prob­léma gyökere. A mezőgazdasági ter­melés elmarad, helyszűke keletkezik itt és erőfeszítéseinket abban az irányban kell kifejlesztenünk, hogy ezt a szűk helyet minél előbb felszá­moljuk és a szlovenszkói mezőgaz­dasági termelés kielégíthesse a la­kosság növekvő szükségleteit. Ez el­érhető cél, mint ahogyan az első eredmények meg is mutatkoznak, fő­leg a nagy disznóhizlaldák megszer­vezésében és az állami birtokok ter­melési terveiben. Szlovenszkó iparosítása elvonja a fölösleges munkaerőket a túlterhelt mezőgazdaságból. Megerősíti a mun­kásság. a kis- és középparasztság szö­vetségét. A mezőgazdaság fejlődő gé­pesítése fokozatosan eltávolítja a kül­terjes gazdálkodás öreg, túlhaladott formáit és jelentősen segít a földmű­ves munkatermelékenységének eme­lésében. A szövetkezeti baromfifar­mok gondolata, valamint a nagy szö­vetkezeti disznóhizlaldák nagy "bará­tokat szereztek maguknak a falun. Az egységes falusi szövetkezetek a munka termelékenységének emelésé­sében jelentős tényezők lesznek és a kis- és középparasztok életnívójának emelését szolgálják. A kétéves terv kezdetén Szlovensz­kón nem okozott gondot a munkaerő kérdése. A gondok éppen az ellen­kezőek voltak, mint a cseh országré­szekben és abban csúcsosodtak ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom