Uj Szó, 1949. május (2. évfolyam, 18-43.szám)

1949-05-29 / 42. szám, vasárnap

Ára 3 Kcs A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1949 május 29. vasárnap O II. évfolyam, 42. szám Malenkov elvtárs beszél, Szlovenszkó iparosításának kérdése a IX. kongresszus előtt Siroky elvtárs nagy beszéde a nagy kongresszus harmadik napjá A IX. kongresszus levele Sztálin elvtársnak A pártkongresszus harmadik napja sok nagyjelentőségű eseményben bővelkedett A délelőtti órákban került sor Siroky elvtárs nagy beszédére, aki Szlovenszkó különleges problémáját boncolgatta. A beszámolót minduntalan megszakította a jelenlévők tapsvihara, akik Siroky igazi marxista fejtegetéseit feszült figyelemmel kísérték. A beszéd befejezése után került sor a szovjet kiküldött üdvözlő beszédére- Amikor Malenkov elvtárs állandóan mosolygó arca megjelent a szónoki emelvényen, felviharzott a tömeg lelkesedése és szűnni nem akaró ünneplésben részesítette a dicső Bolsevik Párt képviselőit, a szovjet népet és Sztálin elvtársat. Malenkov beszéde után Kopecky lépett a szónoki emelvényre, aki a kilencedik pártkongresszus levelét olvasta fel, amelyet Sztálin elvtársnak küldöttek. Drága elvtárs — így kezdődik a levél — és a szavakban benne van m ndaz a hála, ragaszkodás és szeretet, amelyet az egész dolgozó emberiség legnagyobb tanítómestere, hazánk felszabadítója, nagy Sztálin iránt érez. Drága elvtárs, — így kezdődik a levcl. — és mi hozzá tesszük: ígérjük, hogy biztos léptekkel megyünk előre a szocializmus útján, mert csak ez biztosíthatja az egész emberiség jólétét, boldogságát és a világbékét. A Szovjetúnió oldalán a népi demokratikus országokkal szoros barátságban, Sztálin és Gottwald vezetésével építjük a dolgozók új Csehszlovákiáját. ! A Párt központi bizottságának megbízásából beszélnem kell Szlovenszkó iparosításának kérdéseiről. Hogyha Pártunk politikája a szlovenszkói termelőerők fejlődésében csak általános gazdasági jelentőségű lenne, elegendő volna, ha kifejteném a kétéves terv eredményeit és az ötéves terv vonalát, amelyek önmagukban is megvilágítják Szlovenszkó gazdasági fejlődését a népi demokratikus köztársaság keretében. Ezidöszerint azonban a gazdasági tervek számadatai mögött áll Pártunk nagy vállalkozása, a marxizmus-leninizmus szellemében megoldani a szlovák nemzetiségi kérdést a szocializmushoz vezető utunkon. A beruházási összegek mögött áll Pártunk tudományos marxi-lenini elgondolása, amely azt a célt követi, hogy nemzeteink nemzetiségi egyenjogúsításának megvalósítása után megvalósuljanak az anyagi feltételek is és rendelkezésre álljanak az eszközök a szlovák nemzet eme jogénak teljes kihasználására mely az eltérő történelmi fejlődés következtében jelentősen visszamaradt a cseh országrészek gazdasági és ipari fejlődése mögött. A háború alatt a kérdések egyik legégetőbbje a csehek és szlovákok kölcsönös viszonyának rendezése volt a felszabadított köztársaságban. Ez a dolog vita tárgyát képezte Pártunk és a londoni kormány között. A londoni kormánykörök a München előtti köztársaság hibáira alapozták elméletüket, mindazon történések ellenére, amelyek München előtt és utána lejátszódtak és amelyek bebizonyították azt a lenini-sztálini tételt, hogy a burzsoázia képtelen megoldani a nemzetiségi kérdéseket, hogy a tőkés és nemzetiségi elnyomatás kéz a kézben haladnak s egymástól elválaszthatatlanok. A Csehek és szlovákok egymás ellen uszítását a londoni kormány burzsoá képviselői tovább akarták folytatni. Görcsösen ragaszkodtak a csehszlovák nemzet rögeszméjéhez, hogy ne kelljen elismerniük a két nemzet egyenjogúsításának alapelvét. Állásfoglalásukkal a ludák árulók malmára hajtották a vizet s megnehezítették a szlovenszkói nemzeti felszabadító harc kifejlődését. Hála a valóságnak, hogy a szlovák haladó nép keletre orientálódott harcában a moszkvai németellenes harc politikai vezetése irányában és hitte, hogy a felszabadult köztára saságban a viszonyok rendezésénél az utolsó szó joga nem a burzsoáziát illeti majd, hanem a dolgozó népet, amelyet a Kommunista Párt vezet és megindult a nemzeti felszabadító harcba azzal a céllal, hogy felújítsa a csehszlovák köztársaságot. A csehek és szlovákok együttélésének alapja a felszabadult köztársaságban Pártunk által lett meghatározva és kidolgozva. Értelmi szerzője Gottwald elvtárs. (Taps.) Pártunk, amelyet a lenini-sztálini elmélet alapján vezetünk, a nemzetiségi kérdésben lehetetlenné tudta tenni a burzsoá reakció tevékenységét és elérte azt, hogy a cseh és szlovák nemzet önkéntesen és lelkesen csatlakozott a csehszlovák köztársaság felújításához. A csehek és szlovákok kölcsönös viszonyának új rendezése elsősorban Gottwald elvtárs nagy államférfiúi munkája. (Viharos taps.) A felszabadulás után a burzsoá reakció mindkét oldalon nagy erőfeszítést fejtett ki, hogy ismét megindítsa a nemzetiségi viszálvkodást. A felszabadulás után gyakran úgy | tünt, hogy a szlovák kérdés állandó problémája lesz szocialista törekvésünknek. Ügy tetszett, hogy a szlovákellenes sovinizmus a cseh burzsoázia kezében jelentős harci eszköz lesz a népi demokrácia elleni harcban és a másik oldalon a szlovák reakció csehellenes szeparatizmusa hathatós segítsége lesz a munkásosztály hatalmának megerősítése ellen irányuló harcnak. Azonban a kapitalista reakció táborának mind a két frontja egyetlen közös célt követett. Megakadályozni a népi demokrácia megszilárdulását ebben az államban, kitúrni a köztársaságot a népi demokráciák és a Szovjetúnió társaságából és Csehszlovákiát megmenteni a kapitalista kizsákmányolás és az imperializmus számára. Igaz ugyan, hogy a koáícei kormányprogram demokratikus fogalgalmazása, éppen úgy, mint a szlovák kérdés alkotmányos megoldásának javaslata, erős anyagi erővé váltak és ezzel a szlovák nemzetiségi kérdés a csehszlovák munkásosztály győzelmes februári harca következtében végleges elintézést nyert. Azonban nekünk továbbra is kemény harcot kellett vívnunk Pártunk belsejében is a burzsoá nacionalizmus befolyása ellen, amely gyakran nem tudta megkülönböztetni a dolgozó osztály érdekeit a kizsákmányoló osztályok érdekeitől. A februári burzsoá reakciós veresége, A IX. Pártkongresszus levele J. V. Sztálin elvtársnak A Csehszlovákiai Kommunista Párt IX. kongresszusának május 27-1 ülésén V. Kopecky tájékoztatásügyi miniszter felolvasta a kongresszusnak J. V. Sztálinhoz intézett levelét. Drága Sztálin elvtárs! A Csehszlovákiai Kommunista Párt IX. kongresszusának alkalmából legmelegebb és legszeretteljesebb Üdvözletét küldjük Önnek. A reakció felett aratott fényes győzelmünk után most gyűltünk először egybe, a IX. pártkongresszuson. Ezt a győzelmet a Csehszlovákiai Kommunista Párt vezetése alatt vívta ki dolgozó népünk. Ma már Csehszlovákia népe bátran és öntudatosan halad az 1948 februárjában felszabadított úton — a szocializmus útján. Ma már nagy lendülettel halad előre első ötéves tervünk építőmunkája. A munkások és a földművesek ajándékai, melyeket pártunk IX. kongresszusa javára adományoztak, a szocialista versenyek kimélyűlése és az élmunkásmozgalom növekedése mind népünk akaraterejét és óriási munkakészségét bizonyítják. Eddigi győzelmes eredményeink örömteljes mérlegelése közben tudatában vagyunk annak, hogy kitörtilhetetlenül véste be nevét a Szovjetúnió történelmünk köny vébe és mily óriási érdemei vannak sikereink megvalósftásában. A nagy Októberi Szocialista Forradalom volt az, mely legnagyobb mértékben hozzájárult a csehszlovák nép felszabadításához. A felszabadítás eredményeképpen 1920—21-ben megalakult pártunk, mint dolgozó népünk első valódi marxi-leninista szervezete. A ml pártunk fejlődését As végsS győzelmét •aJAt íorrudolml a*attUtttttliüuwk, a nagy Októberi forradalom példájának és a munkásmozgalmak legelszántabb, legtapasztaltabb élharcos egységének az SzK(b)P munkájának és személyesen Önnek köszönhetjük szeretett Sztálin elvtárs. Azt, hogy ilyen körülmények között, minden polgárháború és vérontás nélkül eljutottunk a szocializmus felé vezető úthoz, kizárólag csak a Szovjetuniónak köszönhetjük, melynek dicső hadserege vérrel váltott meg és szabadított fel bennünket a fasiszta nácik járnia alól. A hős Vörös Hadsereg vérontásával tetézte be szabadságharcunkat. Lehetővé U'tte Csehszlovákia népei számára, hogy belső szociális ügyeit saját akarata szerint rendezze be és megvédett a nyugati imperialista hatalmak népi demokratikus államunk életébe való beavatkozásától, mely mindenütt csak bomlást és nyomort eredményez. Teljes tudatában vagyunk annak, hogy mit jelent szocialista építömunkánkban a Szovjetúnió segítsége és közreműködése. Az az anyagi segítség és az a biztonságérzet, melyet nekünk a Szovjetúnió barátsága nyújt, fennmaradásunk és szabadságunk egyedüli záloga. A hatalmas Szovjetúnió védi építőmunkánkat s megvédi az imperialisták gonosz önző szándékaival szemben. A békeszerető Szovjetúnió, számunkra 1» biztosítja a tartós békét, mely forró vágya minden becsületes dolgozónak. Teljes tudatában vagyunk annak, hogy a Szovjetúnió nélkül nem lettünk volna képesek megvalosltnnl államunkban a szocializmust. Most mindé* eszünkbe Jut, amikor partunk gyöxelroes harcát mérlegeljük. Ismételten népünk legőszintébb háláját tolmácsoljuk Önnek, drága Sztálin elvtárs. Örök hálával tartozunk a Szovjetuniónak és Önnek azokért az áldozatokért, melyeket Csehszlovákia felszabadításáért és függetlenségéért hoztak. A Csehszlovákiai Kommunista Párt IX. kongresszusa egy új korszakot jelent építőmunkánk és az ötéves terv megvalósításában, valamint a kapitalisták elleni küzdelemben. Ez a kongresszus egy jobb útat mutat számunkra, melyen haladva hamarább érjük el végcélunkat, a szocializmust. Mint eddig, ezután is számítunk a SzK(b)P tapasztalt vezetése alatt álló Szovjetúnió hathatós segítségére, és a Szovjetúnió és Csehszlovákia aépei között fennálló barátságot még szorosabbra fűzzük. Hűségesen a Szovjetúnió oldalán állunk s vele egy sorban fogunk küzdeni az imperializmus kizsákmányoló politikája ellen. Pártunkban és az egész csehszlovák népben állandóan erősíteni fogjuk az internacionalizmust, a dolgozók nemzetközi egységének tudatát és azt, hogy a Szovjet Kommunista (b) Párt vezetésével egy fronton, biztos úton haladunk a szocializmus világgyőzelme felé. Éljen a Szovjetúnió és Csehszlovákia népeinek örök, hű szövetsége! Éljen a Szovjetúnió, a világ legnagyobb szocialista hatalma, az imperialistaellenes tábor hatalmas vezére és a világbéke megingathatatlan pillére! Éljen a harcban egyesült Szovjet K immunlsta (b) Párt, a szovjet nép dloaő vezérpártja! Éljen a hős Sztálin generalisszimusz, a Szovjetúnió bölcs vezére és az egész világ dolgozóinak rominyel az alkotmány elfogadása, amely bebiztosította az egyenjogúságot, a nyelvet, iskolát, bíróságot, kultúrát és végül a szervezetileg egységes KSC újbóli megalapítása a köztársaság egész területén új korszakot nyitottak a közös szocialista állam építésében és a két nemzet testvéri együttélésében. (Taps.) Létezik még államunkban a szlovák kérdés? Igen, a szlovák kérdés a mi szocializmushoz vezető utunkon létezik és pedig létezik Szlovenszkó gazdasági, szociális és kulturális visszamaradottságában a fejlettebb és érettebb cseh országrészekhez viszonyítva Az oroszországi kommunista-bolsevik párt 1921 március 20-án lezajlott X. kongresszusán Sztálin elvtárs az oroszországi nemzetiségi kérdés megoldásának legközelebbi feladatairól ezt mondotta: „Jóllehet Oroszországban a szovjet rendszer alatt és a köztársaságokban, amelyek Oroszországban egyesültek, nincsenek sem uralkodó, sem jogtalpn nemzetek, sem anyaország, sem gyarmatok, sem kizsákmányoltak, sem kizsákmányolók, mindezek ellenére Oroszországban a nemzetiségi kérdés jelen van. Az orosz szocialista szövetséges szovjet köztársaságban a nemzetiségi kérdés lényege abban áll. hogy el kell távolítani a nének gazdasági, politikai és kultúrális elmaradottságát, amely a mult örökségeképpen ránk maradt és lehetővé kell tenni az elmaradott nemzeteknek, hogy a közporti Oroszországot beérjék állami, kulturális és gazdasági szempontból is." Azt hiszem, hogy ebben és csakis ebben az értelemben lehet ma még szlovák kérdésről beszélni a mi köztársaságunkban is. Ezzel tehát a köztársaságunkban a szlovák kérdés a szocialista iparosítás és a gazdasági életben a termelőerők további fejlődésének kérdésévé válik, a termelékenység növelésének kérdésévé a mezőgazdaságban, az iskolák építésében és minden más ágazatban. A lenini-sztálini nemzetiségi politika ugyanis nem elégszik meg a nemzetek egyenlőségének kihirdetésével, amelyek önként egyesültek, hogy közös államot alkossanak, de megköveteli, hogy az összes nemzeteknek megadassák a gazdasági, szociális és kulturális fejlődés lehetősége és hogy a nemzeteké amelyek nemzetiségi elnyomatás alatt voltak, fejlődéslikben beérjék az érettebb nemzeteket. Csakis ilyen politika számolja fel a nemzetiségi elnyomás következményeit és alakit ki a nemzetek között egy erős, széttörhet.etlen szövetséget. Ezt a világos politikát követte a mi Pártunk is. Gottwald elvtárs ilyen irányú utasítást adott Pártunknak a felszabadulás első pillanatától kezdve. És konkrét kifejezést nyert ez az első Gottwald-kormány nyilatkozatában, amely megadta az irányvonalat az első kétéyes terv kidolgozására. „Szlovenszkó iparosításának alapjait lerakni — mondotta Gottwald elvtárs nyilatkozatában — szintén a kétéves terv fontos feladataihoz tartozik. Az állam egysége és öszszetartozása szükségszerűen megkövetelik, hogy Szlovenskó gazdasági színvonala gyors iramban megközelítse a cseh országrészek gazdasági színvonalát. Olyan előfeltételek megteremtését jelenti ez, hogy mind a nyersanyag, mind az erőfojft