Uj Szó, 1949. május (2. évfolyam, 18-43.szám)

1949-05-01 / 18. szám, vasárnap

Bratislava, 1949 május f. II. évfolyam, 18. szám 1949 MÁJUS 1 MAJOR ISTVÁN Május elseje a dolgozók millióinak, seregszemléje, a termelő munka és a nemzetközi proletárszolidaritás nagy ünnepe. Ezen a napon az egész világon a munkásság, a parasztság, az értelmiségiek százmilliói árasztják el a városok és falvak utcáit, hogy kifejezésre juttassák törhetetlen akaratukat: győzelemre vinni a haladás, a béke, a szocializmus ügyét, a reakció, a háború, a kapitalista kizsákmányolás erőivel szemben. A progresszív erőknek ebben a mérhetetlen áradatában menetelnek Csehszlovákia dolgozói is. Hiszen a háború, vagy béke kérdése épúgy érinti őket, mint a világ valamennyi dolgozóit. Még be sem gyógyultak a rettenetes világégés okozta sebek, fel sem száradtak az özvegyek és árvák könnyei, máris új háborúra uszítanak a nyugati hatalmak profithajhász tőkései. A német fasizns imoeriolista szerepét az amerikai tőke vette át. Világuralmi törekvéseit ugyanaz a mohóság jellemzi, mely a német fasizmusnak volt a jellemző vonása. A Marshall-terv segítségével gazdaságilag bénítja meg és hozza függő helyzetbe „szövetségeseit", az Atlanti egyezmény segítségével pedig katonailag is magához láncolja őket, hogy hűséges vazallusok gyanánt ontsák vérüket a dollárimperializmus szolgálatában. Amerika, Anglia, Franciaország és a többi kapitalista állam telhetetlen pénzeszsákjai egyre nagyobb nyugtalansággal kénytelenek tudomásul venni a tőkés termelés újabb válságát, mely a nyugati államokban a dolgozó tömegek életszínvonalának csökkenésében, s a írunkanélküliek számának nagyarányú növekedésében nyilvánul meg, Éhínség, nyomor, bizonytalan jelcp és még bizonytalanabb jövő — ezt juttatja osztályrészül bérrabszolgáinak a tőkés társadalmi rend. De egyúttal ez forrasztja össze, ez tömöríti egy táborba a tőkés államok dolgozóit, a világbéke bástyája a Szovjetún'ó. s a népi demokráciák immár felszabadult, a szocialista társadalmi rendet építő dolgozóival. A kapitalista martalócok csak egy kivezető utat látnak a zsákutcából: a dolgozók béreinek még fokozottabb leszorítását, a válság terheinek a dolgozók vállaira való áthengerítését, az új világháborút. A dolgozó tömegekben azonban egyre inkább az a meggyőződés ver gyökeret, hogy a kizsákmányolás, a nyomor, az éhség és munkanélküliség borzalmaiból egyetlen kivezető út a tőkés társadalmi rend végleges felszámolása s a népi demokratikus erők uralomrajutása. Tehát nem menteni a kizsákmányolók és háborús uszítók társadalmi rendjét, nem éhezni, vérezni és haldokolni a kapitalisták pénzes zsákjaiért, hanem felvenni velük a harcot életre-halálra a munka felszabadulása, a dolgozó tömegek szabadsága, jóléte, békéje, szebb jövője érdekében. Az amerikai tőkések és angol cinkosaik minden háborús kísérlete hajótörést szenved a haladóerők hatalmas béke-oífenzíváján. „Nagyon is elevenen élnek még a népek emlékezetében — mondotta a nagy Sztálin — a nemrég mult háború borzalmai és a béke mellett álló társadalmi erők sokkaf nagyobbak, semhogy Churchill tanítványai az agresszióban leküzdhetnék és egy új háború szolgálatába állíthatnák azokat." Népi demokratikus köztársaságunkban már nem kell célul kitűznünk a kapitalista társadalmi rend megdöntését. Nálunk, a kizsákmányolók uralma, — hála a dicsőséges Szovjet Hadsereg világraszóló győzelmének Hitler hordái felett, — már megszűnt s most gyomlálgatjuk annak a hátramaradt csökevényeit. Csehszlo, vákia dolgozó négy.- a mult év februárjának viharos napjaiban csírájában fojtotta meg a reakció kísérletét a kizsákmányolók uralmának felújítására. Ma lelkes, öntudatom munkás és paraszttömegek s az értelmiségiek tízezrei kapcsolódnak bele az ötéves terv munkálataiba, hogy lerakják a szocialista társadalmi rend alapjait. Minden jólétnek előfeltétele a céltudntos, kitartó és áldozatos munka. A termelt javak mennyiségétől függ, hogyan tudjuk kielégíteni a munkás, a /öldműves, a kismester, az állami és közalkalmazott napi szükségleteit Népi demokratikus rendszerünkben nem a kapitalista számára dolgozik a gcp, az eke, az ásó, a tű, a toll. Amit termelsz, magadnak termeid, amit elhanyagolsz, magad vallod kárát. Aki megérti ezt az egyszerű igazságot, annak nem kell hosszan magyarázgatni, milyen legyen a viszonya a munkához, az ötéves tervhez, népi demokratikus rendszerünkhöz, becsülettel megállja helyét a poszton, ahová őt felsőbb? állította. A szorialsta vers élmunkás mrgával ra lendülete annak az egys ságnak a felismerése, münk láttára, kezünk és 'agyunk I munkája nyomán frj társadalmi vend van alakulóban, melynek megteremtéséhez -.^képességeinek [legjavával kéli hozzájárulnia Indenkinek. Senkinek sincs joktvonnia ipbjből í"ítő munkából. Senkinek sincs joga ölHhiett kézzel nézni, hogyan valósítják meg mások a munka egyik vagy má>ik szakaszára kiszabtát s a dolgozók által szentesített munkatervet. Aki ezt teszi, •a/, parazita, osztályellenség, Jaki meglopja munkástársait. Az ilyen kimjiyenélő, feketéző, a háborús ü.vujtogatókkal egyhúron pendülő élősdinek nincs helye a tisztes munka csarnokában, annak munkatáborban, vagy börtönben a helye. A szocialista munka frontján elért eddigi eredmények azt bizonyítják, hogy Csehszlovákia dolgozói erejük és tudásuk legjavát viszik a termelésbe, hogy tudatában vannak történelmi hivs;tásuP] nak, hogy eltökélt szándékúvá szocializmus magasztos fl

gyét | győzelemre vinni. " A munkás ne legvc pies végrehajtója a rSJHzifa fc. adatnak. Legyen a gép mellett is ember, gondolkodó, mind érzékével élnitudó ember, a gépnek, nem annak rabszolgál ja. Gondolkodjék, hogyan lehetne kevesebb erőfeszítéssel minél nagyobb munkateljesítményt elérni, hogyan lehetne munkáját úgy meg»«fw!zni, hogy 10, 20, 30%kal növelje, esetleg megkétszerezé P ára 5 Kcs