Új Szó 1949. (Hetilap, 2. évfolyam 1-17. szám)

1949-01-01 / 1. szám, Újév

^PW fVfi&f UJSZ0 t. Boldog Üjéveí 1Q4Q A síkosa arccal a Denának, két dandárba osztva sorakosott a gyalo arasztok tömege. A szélekea fé félszáz lovas állt Váll váll mellett tömörültek s sűrű sokaságuk eltakarta a mögéjük terelt szekereket, amelyekre asszonyok ágasko tak a hadijátékok kezdetét le^ve. Tíz tizedalja számolt egy eráxadot és húsz század tett ki egy dandyt. Az első dandár elé kiült lovon Lékay Mihály. Kivont kard volt a kezében és sastoll bókolt a süvegén. Mellette, ugyancsak lovon, Szentes János telekesgazda vezérkedett. A másik dandár fője Izményi Pál volt és vezértársa Sás M Dénes. Mivel a hadvezetésbe* ért® Jobbágy kevés akadt, nemes urat rendelt a seregek élére a deák. De vezértársnak mindegyik mellé parasztot tett, hogy mimk aközben lessék sl a tennivalókat. Mert paraszthad ex. Illő tehát, hogy ennénvérs vigye diadalra, vagy halálba. Nemes úar amúgy is kevés van... Erről Gábriel már s mőcsényi táborba szálláskor is beszélt s nemcsak a dandárok élére állított jobbágyot, de valamennyi századalja fejének is. A parasztok szabadkoztak húzódoztak, ds a deák rájuk ripakodott: nemcsak meghalni készü jenek, hanem szánják rá magukat a parancsolásra is. Tán húsz lépésnyire a dandárok előtt Csontos Jakab gunnyasztott lován. Darócruhában volt, csizmában s fején sastollas főveg, akár a nemeseken. Mellette Balogh Gábriel ült a fekete kancáján. A hadsorok Dózsa Győrgyöt várták. Belenéztek a napba, s vállukra döntött kasza, csákány, vagy a melieiiuk íölinerehő kopja vasán apro lángokat villantott a nap csókja. A dombtetőre kiállított strázsa tülke nagyot szólt Balogh Gábor kardja kivillámlott tokjából A hadsorokon rendezkedő suhogás hullámzott. A dombhát mögül a Duna partján lovas tünt elő. Nagy fehér zászlót emelt magasra. Mögötte hárman vágtattak. A jobbszélen fekete csuhás pap, a középen talpig vasban, sisakosan, szélesvállú vitéz s a baloldalon posztóruhás, zömök ember. Gyorsan jöttek a zászlótartó után s mögöttük még vagy harmincan lovon. Valamennyinek mellén nagy vörös kereszt égett, A zászlós szembeállt Gábriellel. Mögötte megtelepedett a vendégsereg ts, félkaréjban folyva körül a három főbbet A pap, Mészáros Lőrinc, előremutatott — Ez itt Balogh Gábriel — mondta a vasruhásnak. A páncélos, barnaszak állá rltéz a deák mellé szökkentette paripáját — Én Dózsa György vagyok — mondta mély hangon a szélesvállú ember, aki így ülve óriásnak látszott. Acélos szürke szemét Gáborra függesztette és jobbját nyújtotta. A deák áttette jobbtenyeréből baljába *a kardot. Megrázta s feléje nyújtott inas markot, aztán Csontos felé intett. — Vezértársam ö. Csontos Jakab. Temploma a hűségnek lakózik benne. • Dózsa szótlanul rázta meg a pararzt tenyerét. Mészáros Lőrinc melegen ölelkezett a deákkal és amikor Csontosnak megmondta s nevét, a jobb ágyhadnagy rája nevetett s úgy magához tépte a par pot. hogy szinte átrántotta lovára. Lassan lépegetve közelednek a jer eg felé. A zászlótartó földig hajtotta a keresztes selyemlobogót — Én Dózsa György vagyok, — ágaskodott íöl a nyeregben a vasvitéz. Kiáltása elzúgott a legutolsó eorobka a legszélsőbb emberig. — Engemet rendelt az úristen kegyelme* a tl vezéreteknek. Akar tok-e a asent zászlóért amely, láfrGergeiy Sándoe, Vörösen kél a nap Rákos mezején játok, földig hajol előttetek, az én parancsom alatt harcba szállani? — Akarunk, a-ka-runk — morajlott a válasz. — Akartok-e küzdeni érette utolsó csepp véretekig? — A-ka-runk ... — Feleljetek nékem keresztesek, nemesek, parasztok és mesteremberek: adjátok-é életeteket ennek a megszentelt zászlónak a diadaláért? — Adjuk — sivított elsőnek Lékay Mihály hangja. — Vérünket és életünket! — Ad-juk... Ad-juk — ropogott a felelet A zászló fehér selyme a magasba röppent — Térdre, — zúgott fület s tarkót csapkodó Dózsa György szava. — Esküt veszek tőletek. Mintha kasza vágna irdatlan nagy rendet, omlott a föld felé s vélük meglőtt madárként omlott el a dandárok mezején lobogó sok akarja s az alvezérei is az ő akarata folytán, vélünk és általunk, igaz ügyünk diadalmán serénykednek. Kitartunk vitézül, ahová Székely Dózsa György rendel. Kitaszítjuk sorainkból a gyávát s kegyetlenül megöljük, aki hitet bont, vagy az ellenséggel cimborál, legyen az akár kétkézi dolgos, akár kontyos pogány, akár cifraruhás keresztény. Ég ne fogadja be lelkünk, föld kiokádja testünk, ha esküt szegnénk. Ámen ... Utána zúgták szavait a seregek. S mire felemelték fejüket, a selyemzászló, meg a vezérek csapata már balfelé vágtatott. S mire felegyenesedtek, a Duna partján felrobogtak a gyorsszekerek. Három 16 vontatta mindegyiket. Feléjük villant Balogh Gábor kardja. Az első szekér elindult Jött, mint a szélvész. A többiek utána. A lovak elnyúltak. Lábuk alig érte a földet. A dandároknak vágtattak szembe. Tíz kaszás paraszt állt Hlyés gyiüme Dózsa György beszéde a ceg

1 édi piacon Ha m nemes útra indul, ha megtér a hosszú útról, mikor elmegy, mikor megjön, sir m paroést kint a földön. Mm s nemes kfhomdsih, <sig<m ugrál, f arobizík* serleget lódít a falrai a paraszt jajdul fői orr®. Ha a nemes szomorkodik* ha halálról gondolkodúl, térdre zöttyen, úgy bókol gat, klastromot rak a papoknak. Akár búsul, akár vidul, ha lány után ' kukurikul, kezesiti kösöntyűkkel, fizetni a parasztnak keU. Ha böjtöl, ha házasodik, ha a beteg, ha szaporodik, nyaka közé a parasztnak újra adót akasztnak Még akkora, mint az arasz, nyögi terhét már a paraszt, alig ér tizenkét tavaszt, érzi us t or á t a paraszt. Sa a birtokán tanyázik, lovat ugrat, agarászik, ml g csak a föld hátán lépd*I, rajtunk jár sok háznépével. Átkot hoz még halottan ta, l-spó, zcaló, rabló, hatr. is ha száll fejére, malaszt is, m paraszt fizeti azt is. Kis sorsomból magas polom léptem én viiágos dombra, szertenéztem, hogy ott álltam mást se láttam a világban. Nyílott szájunk jajpanaszrat dögölj, rúgtak a parasztba, korbács pattant, a torokba rekedt a szó, fojtogatva. Na, értjük a beszédet! Blég is ennyi, testvérek, balta, csép, már hadarólap magyarázza igazunkat. Térszopó dög, elég ennyi farkasféreg valamennyi, testvéreim, — hajiokát is, szélbe szórjuk a porát is/ Megél Krisztus minket/ Elképzelem, iff* sző

K s nagy bajszát töröhm, néz • futó égre, majd « zafló földre. Horniokán a harag röt koszorújával s szinte tántorogva nehéz igazával indul Temesvárra süllyedni jeltelem szörnyű mocsaradba, magyar történelemi ff mint egy barát irta harcairól szólván! uyomábaii ott tolong százhúszezer sátáa* templomi zászló. A parasztok levették süvegüket s hátul az asszonyok keresztet vetettek. Aztán mindenki égnek emelte jobbkezének két új j át Mészáros Lőrinc fedetlen fővel állt a térdeplő sokaság elé. Ezüst feszületet emelt a magasba. — Mondjátok utánam az esküt — kiáltotta — Mink ... kereszt alá szegődött igazszándékú keresztesek, egyszóval, egyszíwel vezérünknek fogadjuk Székely Dózsa Györgyöt Szavát parancsnak vesszük s akár életünk árán is keresztül visszük. A harcban kitartunk, a pihenőkben, gyülekezőkben is csak a diadal művén munkálkodunk. Hisszük és fogadjuk, hogy Síékely Dózsa György e kel&wok krém. to a ievrokAt szétvetett lábbal egy-egy szekéren. Suhintásra készen ... Dózsa György felemelkedett nyergében. Az első szekér sárkányai már szinte rárohantak a mozdulatlan hadsorokra, de hirtelen szögbe csaptak a szilaj állatok s veszett ugrásokkal rántották magukkal a szekeret, hosszában a harcvonalnak... A kaszák megvillantak. A parasztok előredűltek a dandárok feje fölött vágtak láthatatlan rendet Tlz nagykerekű harciszekér súöuh így játékosan a seregnek s onnan a vezérek csoportjához. Az elsőt Cser Bálint vezette. A főemberek előtt lassú lépésre fogta lovait. Föl is állt mert eddig térdelve tartotta a gyeplőt. Jobbját tísetelgősa tölts toronysüvegéh«s. — Jól csinálta, Bálint bátyám — kiáltotta feléje Gábor. Dózsa György a szekér elé lovagolt. Kezet fogott a vén tizedessel. — Kanizsay legénye voltál? — kérdezte. — Az övé! De csak vótam. Most má életre ha á

7ra az övé — és Gábor fe'é bökte a fejét. A tíz szekér felsorakozott. Az elsőn Gyu'aji, a másodikon Ostoros, a többin meg paraszt vezérkedatt.. A szekerek elrobogtak a Duna felé. A dandárok jobbjáról vagy ötven lovas viharzott előre. A soproni hajdúk! S közöttük hat kékszínű Héderváry-gunyás. Térdükkel szőri tottáK állataikat. Baljukban kard, jobbjukban nyeles, gyerekfejnyi bunkó. Vágtatás közben lovuk nyakára, vagy jobbra-balra lovuk hasa mellé buktak. S szájukban tartották a kantárt. Elől Bősze Jóska vágtatott — Ka-réj-ba — vijjogott parancsa. Szétrajzottak. Egyetlen hosszú s a széleken előrehajlított láncba húzódtak. — Hujj... hujj... hujj... — hallatszott a parancsjel. Dózsa György előre nyújtotta a fejét, vaskesziyüjét maga elé rakta s csigás mellreomló szakállát simogatta. Előtte zúgot el a lovasroham. Mast látta csak, hogy valamennyi huszár övén féltucatnyi bunkó himbálózik. Elnyújtott farkasövöltésre hirtelen a magasba vágta bunkóját. Bősze Jóska, ötven kémén yfagolyó csapódott össze a levegőben, gurigázó dördüléssel. — Rá... rá... rá... — zúgott a vezérszó. A kardot jobbjukba emelték és egyszerre sújtották előre a láthatatlan hadsorokra. Aztán tovarobogtak. Dózsa utánuk nézett. Arca megpirosodott és megenyhülten fordult Gáborhoz. A nap már lebukott a folyóra. Nagy korongja a zöldes, falánk habokra döntötte véres színét. Pillanatokra vakítóan csapott szét a tájon a folyó vörös tükörképe. Aztán egyre sötétebb lett. A víz háta mind jobban maga mögé tolta a nap álmos, vörös szemét... A tábor felé ballagtak. Az erdő alatt víg lármával készült a sereg az estebédhez. Hatalmas húsokat tartottak nyárson a tűz fölé s vidáman dagasztották a kenyértésztát az asszonyok. Százanként, állították fel a hadat az étkezéshez s a boroshordókat féldandáronként osztották el. Csontos Jakab meg Izményi rendezkedtek a prímási szolgák élén.Egy máglyát messzire, a tábor élére állítottak. Ott Julcsa vezérkedett. Itt ökörcombot forgatott nyárson két levente. Amikor Csontos Jakab hozzájuk ért, az asszony felemelte tűztől izzadt arcát. — Ilyet még a király se eszik — mondta. — Annak nem is jár — nevetett Csontos M a főemberek lassan közeledő csoportja felé ment. Megmondta, hogy az elülső máglyarakáson a vendegek estebédje készül. Megtelepedtek hát a füvön, elheveredve nézték a tábor nyüzsgését és szippantgatták a hús sülő szagát. Földibevert fáklyák lángja alatt efctefc S amikor borrsl öntözték meg torkukat, háládatosan fölkiáltott Száleresi Ambrus. — Hej, jó gazdánk Bakocz Tamás hercegprímás. — Jó, ameddig a hasznunkat látja — hűtötte a polgár lelkendezését Lőrinc. • — Nono — szólt rá Dózsa Gergely. — Eddik csak kárunkat látta a prímás úr. Rengetek birtoka van és ez csak mind nekünk szállít. — Költség nélkül nincsen vásár, — szólt közbe Ambrus a ványai pap. — Ilyen vásárt kívántam mindig a boltomnak — nevetett Száleresi. — Jó vásár az nagyon, ahol ketten egyet akarnak. — Akarhat e egyet nyúzott paraszt s Magyarország leggazdagabb főura? — kérdezte Lőrinc. Erre a kérdésre nem felelt senki — Üjra kérdem, — mondotta most hangosan Lőrinc — akarhat-é... — Van úgy, hogy igen — vágta el a kérdést Dózsa György. — György, ne feledd, — lágy rábeszélő volt Lőrinc hangja — az apádat megölték az urak, atyafiaid javát kiirtották má tíz esztendeje, magad földönfutóvá lettél. Vájjon miért? Nem, mert te vagy a legszerencsétlenebbje a világnak, hanem mert te egymagad oly nagy vagy, hogy szenvedésed egy egész nép bánata, az örömöd egy egész nép vigalma. Láttad, hogyan hajtotta fejét esküre a sokaság? Egy se kételkedik benned. Megérzi az űzött, szegény, ki az igazi választottja. Azt mondod, egy úton is járhat az ur a szegénnyel! Lehet A szegény hátán jut el mir^íg az úr a mennyországba. De hátha egyszer megcsökönyösödik a paraszt s ledobja magáról az urat!?... Ne szólj közbe, György!... Téged sok szor meglátogatott az Isten súlyos balja, hitted-e valaha, merted-e volna hinni, hogy egyszer egy egész ország fője leszesz? — Csak a sereg fője.. * — Hát ki a sereg? — kiálltotta, pap. — Ki? Az egész ország. Csak ő az ország. A többiek, az urak csak a férgek rajta. — Lőrinc, ne feledd... esküt esküdtem, hogy megvédem a királyt minden gonosz ellen... — De arra is esküdtél, hogy megtartod s megtartatod a kereszt alá hívó bulla szentsegét — Ügy is van. — De má öldösik a jobbágyot. Héderváry má kaszabolja őket az utakon. Má kiadta a parancsot Kanizsay, hogy ha lóval vonult hadba a jobbágy, fogják az eke elé az otthon maradt parasztkancákat. Ők nem félnek se bullától, se királytól. — Igazságod van, — mondotta György, aztán fölkelt s öccsébe karolt. — Feküdjünk — szólt vissza a többiekhez. — Holnap korán kelünk. t A Dózsával jött kiséret nagyrésze elhúzódott s külön vert éjjeli szállást. Csak Ambrus pap meg Mészáros Lőrinc maradtak Gábrielnél. A tábor aludt. A hold fogyó sarlója is átevickélt a sík fölött. Az alvó kis csoport szélén Mészáros Lőrinc óvatosan felemelkedett és mellére görnyesztett fejjel sétába kezdett A Dunafelé ballagott. Ambrus se aludt. A hold már eltűnt s & vak sötétben vigyázva, nehogy felébressze társait, nesztelenül felkelt. A parton harci szekerek álltak. Strázsa őrködött itt is. Vasalt cseréthadaró volt a vállának döntve. Valahol Csorna alatt a hadba s életében először látott ekkora vizet. Hallgatta elálmélkodva a zúgó hullámok mormoló futását. Már látta a part vonalait s mindig