Új Szó 1949. (Hetilap, 2. évfolyam 1-17. szám)

1949-03-19 / 12. szám

4. UJSZO 1949 március 19. A Magyar Tanácsköztársaság 30. évfordulójára írta: Milo Gosierovský a szlovck munkásmozgalom történetkutatására alakult szakosztály vezetője Ügy, ahogy minden ország mun­kásosztálya a magyar munkásosztály is, amióta csak létezik, harcban állott a kapitalista elnyomás és kizsákmá­nyolás minden formájával. Ebben a saját uralkodóosztálya ellen folytatott harcában a magyar munkásságot a szlovák proletáriátus is segítette. Az első szlovák szocialista szervezetek és az első szlovák szocialista folyóiratok Budapesten születtek. A magyar és a szlovák munkásvér közösen folyt a magyar burzsoázia felfegyzerzett erői­vel folytatott nyilt utcai harcokban. Nem a magyar munkássá? bűne volt az az elnyomópolitika, melyet „saját" burzsoáziája követett, hiszen harcban állt vele és ezt a harcot a világ pro­letariátusával közösen vívta. A világ proletariátusának harca új korszakba lépett az októberi győzelmes szocialista forradalom nyomán, mellyel egyúttal kezdetét vette a kapitalizmus általános krízise. Az októberi forrada­lommal ke;*< ödött a kapitrihzmus +öb­bé meg nem állítható bomlási folya­mata, valamint az európai forradalmi mozgalom fellendülése. Ennek a forra­dalmi fellendülésnek Volt a következ­ménye a csehek és szlovákok nemzeti felszabadulása — a Csehszlovák köz­társaság megalakulása. Ennek a forra­dalmi hullámnak tudható be a német­országi forradalom és ennek volt ered­ménye az osztrák forradalmi megmoz­dulás is. Ennek gyümölcsei voltak a ! legtöbb európai államban megalakuló ' kommunista pártok, melyek 1919. i március elején a kommunista interna­| cionáléban tömörültek. A magyar kommün hibái Oroszország kivételével, minden or­szág munkásosztályának az volt a sze­rencsétlensége, hogy nem volt oly po­étikai pártjuk mint az orosz munkás­ságnak. mint Lenin és Sztálin bolsevi­d pártja. Minden új kommunista párt nvomasztó szociáldemokrata op­portunista hagvománvokkal vívódott s így nem tudták ideiében magukévá "enni a leninizmus álláspontiát, melv azt tanította, hogyan kell a forradalmi marxi-rmust az imperializmus és a proletárforrad^mak ideiében helyesen alkalmazni. Magvarországon is meg­mutatkozott a fiatal kommunista párt '^eolőgiai fogyatékossága éspedig oly­módon, hogy a Tanácskormánv pro­gramiának megvalósitájánál több lé­nyeges hibát követett el. Az első és legsúlyosabb hiba az volt. hogv a MKP elfogadta a számbelileg sokkal erősebb Szociáldemokrata Párt aiánlatát agv e^vséges r»árt aioi-itáp*­ra. Az úi nártban e-mk továbbra is megmaradtak revizionistáknak, oppor­^-nnistákn^v. T^mdeo-es egves'' i1 ás he­Ivett a KP beolvadt a szociáldemo­krata pártba. Ennek következm^nve az volt. hogy mihelyt az első nehézsé­gek mtiportak a volt s^oc. dem párt jobboldali elemei hátba támadták p. VnvnwrpaMfcat és a tanácskor­mánvt.. oitnlva ezen a hibán — mel v a mPfk^sosTMiv pártjáról szóló lenini nem-ismeréséböl eredt — a magyar proletariátus 1948-ban egy magasabb fokon — a marx-leninizmus alapján valósította meg a munkásegységet, eleve kizárván az opportunista eleme­ket. Magyar elvtársaink a másik súlyos hibát 1919-ben a parasztkérdésben követték el. Habár a MKP az 1918 no­vemberéhen történt megalakulása óta a nagybirtokok kisajátítása és azok­nak a földmunkások és szegény pa­rasztság közötti szétosztásért harcolt, — a szociáldemokráciával való egve­sülése után és annak inditvánvára le­mondott a földosztásról. Ehelyett a ki­sajátított nagybirtokokból állami | nagybirtokokat csinált. Igv történt az­tán, hogy a Tanácskormány egy oly agrárországban, mint Magvarország, elmulasztotta a földmunkások és sze­•""énvn^rasztácr ezeréves fr 1­1éhsée-ét kielé^tenl. Ez a sorsdöntő hiba volt az oka később annak, ho^v a munkás­ság olyannyira elszigetelődött a ma­gvar nemzet túlnvomő többségétől, hogy a külföldi és hazai ellenséggel folytatott további harcát a m"ni'«s. osztálvnak magárahagvva kellett megvívnia. Ebből a hibából is — mely a munkásosztály szövetségeseiről sző­lő lenini tanítás megnemértéséből fa­kadt, igen értékes tqnvls^ot •••ont le a magvar munkásság hazájának 1945-ös felszabadulása után. hogy a nép színe előtt hogyan vádas­kodtak kölcsönösen a burzsoázia kép­viselői, egyik a másikát okolván az in­tervenció miatt. A csehszlovák bur­zsoázia vétkét beismeri Dr. Vavro Šrobár is „Vpád maďarských boľše­vikov na Slovensko v roku 1919" (A magyar bolsevikiek betörése Szlovensz­kóra 1919-ben) c. könyvhöz írott hozzájárulásában, miszerint a csehszlo­vák haderők bevonulása Magyaror­szágra a magyaroknak látszólagos okot(!) nyújtott arra, hogy megkezd­jék az ellenségeskedést. Ugyanezt, ugyanabban a könyvben beismeri ma­ga Šnejdárek is. A magyar kommün és Szlovenszkó Természetes, hogy a csehszlovák munkásságnak köze sem volt „saját" burzsoáziája ezen tettéhez és ártat­lan a Szovjet-Magyarország elleni há­ború kiprovokálásában. Az osztályön­tudatos csehszlovák munkásság a ma­gyar elvtársai harcával rokonszenve­zett. ahogyan azt Lenin a fentemlített „Üdvözlet a magyar munkásoknak" c. írásában leszögezte: „Ti jogos és igazságos háborút vi­seltek, — az elnyomottak háborúját az elnvomók ellen, — a dolgozók há­borúját a kizsákmányolók ellen, — a szocializmus győzelmének háborúját. Az egész világ munkásosztálvának minden becsületes tagja a ti pártoto­kon van". Hiába erőlködött a burzsoázia bebe­szélni a mi munkásosztályunknak, hogy a Magyar Tanácsköztársaság csak egy bizonvos válfaja a magyar soviniz­musnak. A magyar sovinizmus zászló­vivői a kizsákmányolók — a burzso­ázia és a feudális urak voltak, amivel szemben a munkásosztály számára minden sovinizmus, revizionizmus és irredentizmus idegen. Éppen a magvar munkásosztálv volt az. amely a sovi­nizmus táplálóit a hatalomról letaszí­totta és a háborúba is azok az impe­rialista támadók kényszerítették, ame­lyek ellen védelmi háborút viselt, mi­vel azok három oldalról támadták meg. Az ellentámadás folvamán a vö­rös hadsereg szlovák területre is be­hatolt. Ha nem a proletariátus osz­tályseregéről lett volna szó, hanem va­lóban egy soviniszta katonaságról, úgy bizonyára nem éreztek volna oly mély­séges „csalódást" a szlovenszkói ma­gyar burzsoázia körei, amilyenről ma­guk a burzsoá történészek, újságírók és nolit.ikusok tesznek említést. Karol A. Medvecký „Slovenskv pre­vrat" ŕ A Szlovák fordulat) c. könyvé­ben írja például Jozef V. Kohout, hogy a koncéi magyar papság, amely a vörös hadsereg fogadására elébe­ment „hamarosan csalódva tért vissza, mert rájött arra, hogy nem nemzeti katonaság, hanem bolseviki hadsereg vonul Košice ellen". A továbbiakban így ír: „A košicét megszálló vörös ka­tonaság — kevés kivétellel korrektül viselkedett" és főként mindenkor párt­fogásba vette a csehszlovák hadifog­lyokat a magyarbarát lakosság esetle­ges túlkapásai ellen, kijelentve, „hogy a cseh katonák az ő testvéreik, akik nem tehetnek arról, hogy harcolniok kell". És maga a szerző kénytelen be­ismerni, hogy a magyar és magyarba­rát polgári lakosság kivétel nélkül mé­lyen csalódott a vörös hadseregben. Ugyanígy ír Belo Klem-Tesnoskalský „Vpád maďarských boľševikov na Slo­vensku v roku 1919" c. könyvében, ar­ról a csalódásról beszélve, melyet a prešovi magyar és magyaiijarát körök éltek át közvetlenül a vörös hadsereg bevonulása, után. Ha talán a vörös hadsereg némely tagja itt-ott soviniszta hailamokról tett tanúságot, nincs ezen mit csodál­kozni, hisz a kapitalizmus számos csö­i-evénve- közül a? emberek tudatában épp a nemzeti előítéletek a legszívó­sabb életűek. De ebből még semmikép­pen sem következtethetünk arra, hogy a ma^var kommün csak a sovinizmus egv vállfm'a vr,lt. hiszen egv kormányt sohasem bírálhatunk valamely katoná­ja túlkapása szerint. És éppen ebben az esetben azok a nagybirtokosok "s tőké°ek voltak a magyar sovinizmus kénviselői aVik a nolitikai és gazda­ság hatalomhói kiestek. Sohasem történhetett volna meg egy soviniszta és revizionicto o<Mokárt küz­dő katonaság ielen^t^Von az. ami cvinvens^irón a megtámadott prolet^r­rUTrtjjtyírót védelmező oszt$lysereg je­lenlétében zailot.t le: a városokban szlovák szovietek, Kelet Szlovenszkón és Kárpátalján ukrán szovjetek ala­kultak. A magyar kommün ie'en'ő ég® és az impéria izmus e! eni harca Dacára ezeknek és a kevésbé sú­lyos hibáknak a Magyar Tanácsköz­társaság jelentősége igen nagy volt. A magyar történelemben elsöízben ju­tott hatalomra a munkásosztály, ami­ből aztan 25 éven keresztül merítettek erőt és bátorságot mindazok, kik Hor­thy és Szálasi véres reszimje ellen harcoltak. Sok más ország szervezett proletariátusa merített tanulságot sa­ját tökeellenes harcához a magyar munkásság 1919-es gyakorlati tevé­kenységéből. A magyar kommün — mint már kezdetben említettem —, leg­na^yohb jelentősébe továbbra is abban volt, hogy rést ütött az imperialista államok arcvonalán, akik Szovjet­croszor=zág megfojtására készülődtek. Ezt a tényt nagyraértékelte maga az októberi forradalom géniusza és az el­ső szocialista állam megalakítója, Le­nin is az 1919 május 27-én kelt „Üd­vözlet a magyar munkásoknak" című írásában, melyben kihangsűlvozza, hogy a magyar munkások tettei az orosz dolgozókat örömmel és bámulat­tal töltik el. (Lenin írásai, oroszul XXIV. kötet, 313—6 oldal). A magyar kommün ezen jelentősé­gét jól megértette a kapitalista világ is. mely nem nézhette nvugodtan azt, hogy a feudálkapitalista Magyaror­szág romjain a Tanácsköztársaság gyökeret verjen. Míg a szomszéd or­szágok munkásosztályai nyilt csodá­lattal adóztak a magyar proletariátus hősiességének, addig a külföldi burzso­ázia az otthonival egyetértésben inter­vencióra szövetkezett, éppúgy mint Szovjetoroszország esetében. Az impe­rialista ántánt utasítására 1913 ápri­lis 15-én megkezdték a támadást a magyar kommün ellen. A román had­erők keletről, északról a csehszlovák­hadérők, átlépvén 1919. április 27-én a demarkációs vonalat és délről a ju­goszláv katonai egységek vonultak elő­re. Hogy a mi köztársaságunk is hábo­rúba keveredett a Magyar Tanácsköz­társasággal, a csehszlovák burzsoázia bűne volt. Természetes, hogy a magyar szovjetek védekeztek és 1919. május 1-én ellentámadásba mentek át. Több mint 25 évig emlegették nálunk a „magyar bolsevikok betörését Szlovensz­kőra". Ma azonban le kell szögezni a valóságot. Tény az, hogy „saját" burzsoáziánk képviselői ismételten be­ismerték, hogy a fegyveres összetűzés kezdete az a tény volt, mikor a Salgó­tarján és Miskolc felé vonuló haderő­ink átlépték a demarkációs vonalat. Például, maga Ferdinand Peroutka, — akiről senki sem tételezheti fel, hogy talán ok nélkül vádolná a burzsoáziát — írja a „Budování štátu" (Az állam­építés) c. munkájában, hogy tényleg, 1919. április 27-én „a csehszlovák ka­tonaság több helyen a demarkációs vonalon túl előrenyomult" és jellemző A szlovák és ukrán szovjetek meg­alakulása után. betetőzésül, 1919 jú­lius 16-án a prešovi nagy népgyűlés ki­kiáltotta a Szlovák Tanácsközt.^rsa­ságot.. Első felhívásaiban és kiáltvá­nyaiban. azinkíviil, hogv proklamálta a ba f^iorrinr>T< a munkásoqztálv által való átvételét, — a következőket ol­vashatiiik: „A Szlovák Tanácsköztársaság leg­első üdvözletét a cseh proletároknak küldi". „Leghőbb törekvésünk az, hogy a cseh proletáriátussal, mely vér a vé­rünkből a le cs^orosa^b. tatlan állami közösségben élűink". A Szlovák Tanácsköztársaság létre­jötte bizonvítéka a szlovák proletariá­tus forradalmi fejlettségének és azon akaratanak, hogv kiszaharriuinn a ka­pitalizmus igájából, hogy a nemzeti felszabadulással együtt kivívja szabad­ságát. gazdasági és társadalmi téren is. — A szlovák munkásosztály min­denkor büszkén form a ma fáénak val­ianni ezt az 1919-es tettét, melyben a szocialista holnapért folvtatott forra­dalmi harca és elszántsága nyilvánult meg. A Szlovák Tanácsköztársaságot sem katonailag, sem ellenforradalommal nem verte le senki. H <5 rom heti lát.ezés után megszűnt, egyszerűen azért, mert a Vörös Hadsereg a párizsi békekon­ferencia ultimátumára önként vissza­vonult a csehszlovák-magyar demarká­ciós vonalra. KI. Goffwa'd köztársasági e'nök távirata a magyar átlamünnep alkalmával Klement Gottwald köztársasági elnök Szakaslts Árpádnak, a Ma­gyar Köztársaság elnökének a következő táviratot küldte: „Kérem Exellonciádat, hogy országa nemzeti ünnepének alkalmá­val fogadja legszívélyesebb baráti jókívánságaimat. Azt az óhajomat fe­jezem ki, hogy nemzete'nk közösen valósíthassák meg a népi demokrácia alapelveit, kifejlesszék és megerősítsék e szilárd alapokon fakadó igaz és tartós barátságot. Ezzel járulnak hozzá leginkább a hatalmas szom­széd és szövetséges Szovjetúnió oldalán a békeszerető országokkal a vi­lágbéke fenntartásához és megszilárdításához. Klement Gottwald." A köztársasági elnök úron kívül üdvözlő táviratot küldött Dr. O. John Nagy Imrének, a Magyar Nem 'ptgyülés elnökének. A. Znpotocký kormányéinak pedig Dobi Istvánnak, a magyar kormány elnökének. Együtt ha'adunk a szoda'izmus útján Ma, amikor mindkét oldalon a mun­kásosztály vette át a vezetőszerepet, többé már nem történhetik meg, hogy irredentizmus, vagy revizionizmus ve­szélyeztesse Csehszlovákiát. Nem tör­ténhet meg többé, hogy a népi demo­krácia Magyarországát a csehszlovák burzsoázia bármilyen intervencióval •fenyegesse. Minden közös ügyünket aa őszinte együttműködés szellemében — a proletárinternacionalizmus szellemé­ben oldjuk meg. Csehszlovákiában megadtuk magyar polgártársainknak minden jogot és Magyarországon ép­pen ezekben a napokban nyíltak' meg különböző fokozatú szlovák iskolák oly számban, hogy a magvaországi szlovák polgárok továbbfejlődése teljesen biz­pen ezekben a napokban nyíltak meg Moszkvában a néni demokráciák és a j Szovietúnió közötti széleskörű együtt­| működés tanácsa, melyben Magvaror­1 szá.g egyenrangú társa Csehszlovákiá­1 nak. Mindkét ország nemzete kölcsönö­sen örvend egymás sikereinek. A ma­gyar munkásság örömmel köszöntötte a csehszlovák februárt 1948-ban, és a csehszlovák munkásosztály épp úgy ör­vendett a Mindszentv-féle összeeskü­vés leleplezésének. Ma, úgy Csehszlo­vákiának, mint Magvaijorszá gnak, ba­; rátái ugyanazok és ellenségei ugyan­azok. Mi sem áll annak útjában, hogy a nemléteink közötti új viszonva a kö­zeljövőben egy kölcsönös segítségi, együttműködési és baráti szerződés te­gye fel a koronát. Hisz célunk közös, — a szocializmus és egy oly társada­lom felépítése, hol ember embert töb­bé nem zsákmányol ki, hol örökre is­meretVn fogalom marad a nemzetek közötti torzsalkodás, hol beteljesednek úgy a csehet és szlovákok legjobb : nemzedékeinek, mint a magyar kom­munistáknak vágyai. Es mindez :rt, magyar elvtársaink ezen nagy ünnepén a csehszlovák munkásosztály őszintén köszönti a ma­gvar kommün harminc éves évforduló­ját és sz've mék'éhől kiáltja: Éljen és viruljon a nepi demokrati­kus Magyar Köztársaság, melyet egy igaz kommunárd, Rákosi Mátyás ve­zet a szocializmus felé! Éljen és viruljon a népi demokrati­kus Csehszlovák Köztársaság, melyet a szocialista jövőbe egy oly kormányos vezet, mint Klement Gottvald! Éljen és gyarapodjon egymásra tar Iáit országaink közös védelmezője, a világbéke, demokrácia, haladás és szo­cializmus bástyája, — a Szovjetúnió és lángeszű vezére Sztálin elvtárs! 'NMEN—ONNAN — A TASS-iroda a szovjet művé­szek magyarországi szerepléséről. A szovjet vendégművészek magyaror­szági szereplésével foglalkozik a TASS-iroda, s hangsúlyozza, hogy st migyar közvélemény igen nagvra ér* 1 ékeli a fellépésüket. Idézi a Szabad Nép megállapítását, hogy Ulanova olyan rendk-'vüli táncművésznő, aki­hez hasonlót a budapesti közönség m'g aligha látott s hogy a Nagy szín­ház művé-znőjét már első fellépése után mrgszerette egész Budapest. Megemlíti a Színház és Mozi véle­ményét: Gaiina Ulanova egyike min­den idők legnagyobb balerináinak. Foglalkozik a TASS Vlaszov gordon­kaművész, Oborin zongoraművész, Krnglikova, Gamrekeli és Nyecsájev énekművész sikerével is. A szovjet művészek szereplésének eredménye­ként a magvar közönség méginkább meggyőződött a realista szocialista művészet felsőbbrendű voltáról, szem­ben a hanyat'ó nyugati művészettel és láthatta, hegy a diadalmas szocia­lizmus országában minden feltétel együtt van a művészet minden eddi­git fe'ülmúló virágzására. — A görög fasiszták újabb gyil­kossága. Athéni jelentés arról szá­mol be, hogy Pap^gosz monarcho^a­s'szta főparancsnok ismert rendelete alpján néhány nappal ezelőtt meg­gyilkolták Dragatiszt és Sztamatuli­di?zt, az eľenállási mozgalom még 1947-ben letartóztatott két vezető­jét. — Sztrájkolnak a finn nyomdá­szok. Március 1-én 90C0 finn szedő abbahagyta a munkát, muitán szak­szervezetük elhatározta, hogy sztrájk­ba lépnek. A sztrájk azonnal az ösz" szes fin újságokra kiterjedt. — Svédország ragaszkodik a ha­gyományos semlegességhez. A leg­erősebb dán parlamenti párt, a dán Szociáldemokrata Párt végrehajtó bizottsága elfogadta azt a külpoliti­kai határozatot, melyben kéri Dánia csatlakozását a készülő Atlanti Szer­ződéshez. Ugyanilyen határozatot hoztak egy héttel ezelőtta norvég Szociáldemokrata Párt ülésén is, mely parlamenti többségben van. Erlander svéd miniszterelnök újból kijelentette, hogy Svédország ragasz­kodik a hagyományos semlegesség­hez és sajnálatát fejezte ki, hogy ä skandináv szövetségről folyt tanács­kozások eredménytelenül végződtek. i i A Magyar Ta n^csköztársas^g megalaku'ása Az októberi forradalom által kivál- | tott és a kapitalizmus gazdasági krízi­se és bomlási folyamata által csak to­kozott forradalmi fellendülés egyik kö­vetkezménye volt, hogy Magvarorszá­gon a hatalmat a munkásosztály vette át. 1919. március 21-én kikiáltották Magyarországon a proletárdiktatúrát. \ Tanácsköztársaság kikiáltása a ma­gyar munkásság nagy sikere volt és örök büszkesége is marad. Habár csnk l 1/ 2 hónanig tartott, mégis nagy jelen­tősége volt a világ proletariátusának a nemzetközi tőke ellen folytatott harcá­ban Cs>ak akkor értjük meg, hogy miiv nagv jelentősége volt, ha tekintetbe vesszük a fiatal orosz-szovjet kormány helyzetét 1919-ben: az angol és fran­cia imperializmus fegyveres beavatko­zása. blokád, Kolcsak és Judenics el­lenforradalmai. És ekkor, amikor a vi­lág imperialistái nekigytirköztek, hogy az mimics- és tw>r n <>ft' <iqniot meg­fojtsák, Európa sz'véhen felveti a fe­jét a Magyar Tanácsköztársaság, hogy segédkezet nyuitson a Szoviet-Orosz­országot fenyegető veszély elhárításá­nál. A Szlovák Tanácsköztársaság A magyar kommün bukása és a MKP fö'chlatfí harca Az imperialista nagyhatalmak Ígére­tet tettek a Magyar Tanácsköztársa­ságnak arra, hogy hiztos !tják a békét s a magyarországi intervenciót be­szüntetik, ha a Vörös Hadsereg kiüríti a nemzetiségi területet. Ezeket a kapitalista ígéretek termé­szetesen nem váltották be. A román intervenciós haderő, ahelyett, hogy visszavonult volna a Tanácsköztársa­ság területéről, — a magyar burzsoá­zia támogatása mellett Budapest ellen vonult. A magyar kommün hibái most bosszúlták meg magnkat különös ke­gyetlenséggel. A mukásosztálv ebben a fenyegető helyzetben szövetséges nél­kül maradt, úgy a a kormányban mint a pártban fészkelő opportunista elemek orvul hátbatámadták a kommunistá­kat és a Tanácsköztársaságot. Így bu­kott mpc a Tanácskormány, így szűnt meg 1919 augusztus 1-én a Magyar Tanácsköztársaság. Magyarországon a fehér terror ural­ma következett. A magyar burzsoázia a munkásosztályon kegvetlen bosszút vett — a ma^ar proletárok tízezreit végezték ki. De a magvar munkás­osztály szívéből nem veszett ki a ma­gyar kommün ragvogó emléke, ennek gvözelmeiből és hibáiból merített ta­nulságot az illegális MKP heroikus földalatti ' arca folyamán, melyet a durva kapitalista erőszak uralma és a Horthy-féle revizionizmus és irreden­tizmus ellen folytatott. Ez a harc a hősies szovjet hadsereg segítségével 1945-ben a magvar reak­ció vereségével végződött, Magyaror­szág ma néni demokratikus köztársa­ság, melvnek élén a Magyar Dolgozók Pártja által képviselt magyar .munkás­osztály áll. Ez a magyar munkás<rvő­zelem örömmel tölti el a világ minden dolgozóját, de leginkább Csehszlovákia munkásosztályát, mert ezzel végérvé­nyesen leomlott az a válaszfal, melyet a múltban a csehszlovák és magyar burzsoázia emelt nemzeteink közé.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom