Új Szó 1949. (Hetilap, 2. évfolyam 1-17. szám)

1949-03-12 / 11. szám

1949 március lí. Az átképzotcm folyamok Jelentőség® uj szo 1948-ig ötven százalékkal not az építőmunkások száma F. Zupka meghatalmazott, Luče­necről a következő levelet kapta: „A csehszlovákiai cpítke­sési üzemek átképző tanfo­lyamának hallgatói köszöne­tüket fejezik ki a Népjóléti meghatalmazotti hivatalnak azért, hogy lehetővé tették az átképző tanfolyamnak magyar nyelven való meg­tartását. ígérjük, hogy minden igye" kezetünkkel azon leszünk, hogy népi demokratikus köz­társaságunkat minél szebben és jobban újjáépítsük. Maradunk elvtársi üdvöz­lettel, bízva az ötéves terv sikerében. A tanfolyam hallgatói. Kovács IL" A magyar munkások köszönő le­f-iével kapcsolatban, illetékes hely­ről a következő tájékoztatást kap" luk: A napszámos munkaerő szakmun­kássá való átképzése döntő fontos­•ággal bír nemcsak az építkezés te­rén, hanem iparunk minden ágában. Ezért az ország minden részében át­,képző tanfolyamokat létesítettek. Egy Uy«n tanfolyam hat hétig tart és az In munkás, aki résztvett az átképzé" !®sen, abban az előnyben részesül, hogy két év letelte után rendes, szak­i képzet munkaerőnek számít és fize­itése i m természetesen magasabb. Te­<fcát a munkásnak nemcsak, hogy nem 'kell tanoncoskodnia, hanem rendesen • dolgozik és az időt automatikusan t beszámítják, hogy később szakmun­kássá. iparossá avathassák. Miután az egyedüli uralkodó irány­,élv az, hogy a szocializmus útján ifyors és biztos előrehaladást érjenek él mi sem természetesebb, minthogy magyar vidéken magyarul folynak • tanfolyamok előadásai. A munkást nemzetisége után nem tartják többé •zámon, ezért nem lehet pontosan •megállapítani, hány magyar munkás vesz részt az átképző tanfolyamo­kon. Egyébként az itteni tanfolya­mok azért ia komoly jelentőséggel bírnak, mert ezáltal idővel kiegyen­lítődik a munkabér szlovák és cseh földön. Tudniillik a cseheknél jó­val több a szakképzett munkaerő, m.nt nálunk, Szlovenszkón, ezért ott átlag magasabb az órabér. A Népjóléti meghatalmazotti hiva­ial eddig 80 millió koronát irányzott •ló ezekre a tanfolyamokra és ehhez azok az összegek is hozzájárulnak az Üzemek részéről, amelyeknek mun­kásai résztvesznek az átképzésen. Az átképzett munkások már mint ko­moly tényezők vesznek részt az öt­éves terv munkálataiban. Tudni kel ugyanis, hogy a kétéves terv célja főleg abban nyilvánult meg, hogy a háború által megron­gált ipart a legrövidebb időn belül helyrehozzák. Nehéz helyzet volt, mert a februári események előtt az épíkezési ipar még nagyrészben magánkézben volt és a magántőke meggátolta a tervszerű szervezés munkálatait olymódon, hogy a szak­embereket magasabb bérfizetéssel a m-guk számára biztosították, azon­kívül az építkezési anyagot a fekete­piacon szerezték be és fekete áron adták tovább. De február után az építőipar kétharmadát államosítot­ták és így a tervszerű építkezések megindulhattak. Az ötéves tervben az építő-ipart 100%-ban állsmcsltják. Míg a kétéves terv az alapokat rak­ta le, addig az ötéves terv keretén belül jobb munkamódszerek és gé­pek nagyobb számának bevezetése ál­tal akarják gyorsítani az építkezés menetét és a munkateljesítmény növekedését 1948-ig 50 százalékkal nőtt a mun­kások száma az építő-iparban. . Az ötéves terv 177 milliárd koro­nát áldoz építkezésre, ennek keretén belül a földművelés, ipar körüli építkezések, gyárak, üzletek, köz­épületek felépítése van tervbevéve. Most, az ötéves terv elején az épít­kezési ipar négyötödét államosítot­ták és ez a helyzet már megadja a komoly lehetőséget a legmagasabb formában való tervszerű szervezés­nek és gazdálkodásnak, úgy a föld­müvelésben, mint az építőiparban. Az ötéves terv szerint a legna­gyobb befektetést a nehéziparban iiányozták elő. A könnyűipar nehéz­iparrá va'ó átépítése és a földmü­velésben ugyancsak hasonló a hely­zet, a gabonatermelés átformálása, átképzése ... hogy a marhaállományt nagymértékben gyarapítsák. Hogy mindezeket a terveket megvalósít­sák, szükség van elsősorban a gépe­sítés megszervezésére, a vas- és gép­ipar rohamos fejlődésére, gyárak felállítására, építésére, így hát szük­séges, hogy az építkezési ipar fel­tétlenül teljesítse a ráháruló felada­tokat az ötéves terv keretében. Mindezek figyelembevételével ért­hetővé válnak az átképző tanfolya­mok, amelyek most folyamatban vannak. Az átképzésen a magyar munkások ugyanúgy résztvehetnek, mint a szlovák munkások, mert csak az eredmény, a munkateljesítmény­nek az emelése fontos, hogy szilárd kézzelfelépíthessük a munkás, a né­pi demokrácia jövőjét (Sz. B.) Marta Gntlwnldorá rádió beszéde a Nemzetközi Nő rap alka'mából Március 8-án az egész haladó világ a Nemzetközi Női Napot ünnepli. A februári események óta komoly je­lentőséget kapott ez a nap népi de­mokráciánkban. A nő egyenjogú, ön­tudatos társa a férfinek — nemcsak a jogokban, de a kötelességekben is. E.tűnt az alsóbbrendű nő, ki már születésétől kisebb adottságokkal in­dul az életben. Eltűnt a nő mint „luxus"; eltűnt az „urak" kénye-ked­vére kiszolgáltatott szolgáló-cseléd­leány vagy asszony. Egy női típust ismer a szocialista társadalom: az ön­tudatos, dolgtzó nőt., aki egyenjogú a férfivel úgy a tanulásban, mint a munkában, aki hajlamai és képes­ségei szerint kiveszi részét a szocia­lista társadalom felépítésében és megvédésében. Az anyának vagy a jövendő anyának szent kötelessége a B é k e tántoríthatatlan védőjének lenni. (t. m.) • Marta Gcttwaldová, a köztársa­sági elnök felesége vasárnap rádió­beszédet mondott a Nők Nemzetkö­zi Napjának alkalmával. Beszédében ha-gsú'yczta, hogy a nő ma egyen­jogú építője a mi új, boldogabb éle­tünknek s hogy a népi demokráciá­ban a nőnek minden joga megvan, ami megilleti őt, — ezért vált nem­zetközi nő-napunk már most öröm­ünneppé. Nem volt ez így a múlt­ban, amikor sok asszonyt és anyát féle'em töltött el a gondok és a gyermekek bizonytalan jövője mi­att. Ez a nap tüntetés a béke ellen­ségei ellen. Békére van szükségünk úgy az építő munkánkban, mint a család'ank részére és e békét min­den erőnkkel megvédjük. Föényes győzelmet aratott a csehszlovák jégkorongváloga ott Csehszlovákia—Ausztria 17:1 (4:0, 8:1, 5:0) A csehszlovák—osztrák nemzetközi jégkorong mérkőzés Prágában a honi csapat f ö.'én yes győzelmével végző­dött. A rokonszenves osztrák csapat nem volt egyenrangú küzdőfele a csehszlovák válogatottnak. A honi csc pat győzelme sokkal magasabb arányú is lehetett volna, de a mér­kőzés úgyszólván „tréningtempó"­ban, barátságos hangulatban zajlott le. Am így is sikerült Hubernak, az ismert bécsi kapusnak 17 gólt adni. 16.COO főnyi lelkes közönség előtt :átszották a mérkőzést. Az első har­madban az osztrákok tisztán védelmi játékra szorítkoztak, ezáltal érthető­vé válik az első harmad szerény gól­eredménve. A második harmadban az osztrák védelem szinte csődöt mondott és a játék a mezőnyben folyt. A játéknak ez a módja inkább a csehszlovák csapat kiváló techniká" jának és küzdőszellemének felelt meg. Az utolsó harmadban az oszt­rák csapat újra visszatért a védelmi játékhoz és elszántan, foggal-köröra"­mel védték kapujukat. • Modrý-nak a mérkőzés egész ide* je alatt al'g akadt munkája, mert az osztrákok tŕmadásait már a kialaku­lás előtt elfojtották. A honi csapat kiváló együtteséből elsősorban Ra" záč és Kobranov védőjálékát említ­jük. Bubnik teljesítménye is kifogás­talan volt. Az osztrák csapatból a ki­tűnő kapus, Huber, valamint Stanek, Wurmbrandt és Schneider érdemel­nek dicséretet SPÖRTHIRADO A kedvezőtlen időjárás ellenére, többnyire fagyos havas pályákon ját­szották le külföldön a liga-bajnokság forduló t. Az eredmények a követke­zők voltak: Magyarország: Vasas—Újpest 2:1, Kispest—MTK 0:0, Szombathely—Ferencváros 0:4, Soroksár—Kistext 1:0, Tatabánya— ETO Győr 3:1, MATEOSz—Salgótar­ján 1:1, Csepe 1—GoMberger SE 3:2, S egíd— Soentlőrinci AC 1:0. — A tabella élén a Ferencváros csapata áll 35 ponttal. Második az MTK 27 ponttaL Ausztria: Admira—FAC 8:4 (5:2), Austria— O'-erlaa 4:0 (1:0), Wacker—Sport­klub 3:2 (2:1), FC Wien— Hochstädt 1:0 (1:0). — A tabella élén az Admira csapata áll az Austria és a Wacker előtt Franciaország: Lille—Monpellier 5:0, Reims— Marseille 2:0, Rennes—Soehaux 1:0, Racing Paris-FC Sette 2:0, Nizza— Nancy 0:0. St. Etienne—Roubaix 3:0, Colmar— To ilouse 7:0, Stade Fran­ca a—Cannes 6:3, MEcz— Strasbourg 3:0. • A kanadai és amerikai jégkoron­gozók folytatják európai kőrútjukat. A vasárnapi portyamérkőzés során Zürichben Svájc válogatottja ellen állott ki Kanada csapata. A mérkő­zést 6:2 (1:0, 3:1, 2:1) arányban a kanadai csapat nyerte meg. Olaszország: Atalanta—Padua 0:1, Bologna— Triestina 1:1, Internazionale—Juven* tus Turin 1:1, Palermo—Genova 3:0, S3mpdor'a—Novara 1:3, Fiorentina —Pro Patria 3:1 Luchesse—Livorno 0:1, AS Roma—Modena 2:1, FC Tu­rin— Miláno 4:1. Svájc: Basel— Yung Fellows 6:1, Gren­chen- Chiasso 5 0, Lausanne— Grass­hoppers 4:1, Lozarno—Bellinzona 2:1, Lugano— Biel 1:0, Chaiix de Funds proti Servette 3:0, Zürich— Urania 3:2. LUIS LEMONDOTT VILÁGBAJNOKI ClMtfRÖL Joe Luis, ökölvívó-világbajnok a napokban az amerkai ökölvívó-szö* vets-g vezetőjének benyújtotta le­mondását. Lemondó levelében töb­bek között azt írja, hogy lehetőséget ad m S-oknak is, hogy az ő útját kö­vessék. Fiatal aurbankó legény viszi az új istzmát s vállán, a két fülével össze­akasztva, úgy megy vele be a vendég­lőbe, amelynek az udvarán a tanyai kucsik megállani szoktak. A szobá­ban sok a külső ember, mert éppen hetivásár van; az új csizma tehát ér­deklődés tárgya minden oldalról. —- No, ez még meleg — véli az egyik. A másik a bőrét vizsgálja, mor teolgatván az ujjai között és megál­lapítja, hogy ez nem tehénből, ha­nem borjúból való. Egy ember, ahogy enné az asztalnál bicskával a papri­ká húst, a bicskafokkal a talpát ko­pogtat'a meg, mondván: — Hat telet nem áll ki, de egyet, azt bizonyosan — talán. Megint egy másik ember rászól a legénykére: — H'szen még a csizma a lá­badon, hát minek vötted? A 'e^ény rángatja a vállát: — Hát m :ért ne vöttem volna. Az^rt visz k a piacra, hoey eladják Megint beleszól egy ember, aki alighaem ismeri a legényt: — Futja a papri' ából, ugye? — Hát — mondja büszkén a le­gény — futja Révbeli András megkérdezi: — Ugyan el tanálom-e vaktában? Hetvenöt forint. — föl i ebb — mondja a legény. — N^cvan. — Kilencven. — Még följebb. — Hál száz? A V-^én" ráhagyja: — Eltanálta kend. Éppen annyi. ©eszed a csizsmázól Irta: Tömörkényi István. A cs'zma földisputálása megkezdő­dött megint. A fülét is megnézik, hogy jól oda van-e varrva, a szárát, hogy e C Ty bőrből való-e és hogy ol­dalt van-e varrva, vagy hátul, mert az különbség. Azután a torkát, a tor­kát a jó reggelét, mert ha a torokban spórolt a bőrön a mester, az kész veszedelem, mert akkor két ember ke'l a csizmához. Már, hogy a leve­té hez, m°g a felhúzáshoz. Azonban a csizma, mintha vala­mely régi mester remeke volna, állja a szigorú bírálatot. Csak Farsang­V.rág János tesz némi észrevételt az orra ellen. Megvetőleg mondja felő­le: — Kácsaórú. De hamarosan leszavallják, hogy hiszen nem mindenki a juh után él, mint Farsangv'rág. A juhászféle nép ugv?>n ;s nem barátja a kácsaorrok­nak, hanem a kecskeorrokat szereti, mert az Ízlésekben vannak különbö­zőségek. E kisebb bajoktól eltekintve azon­ban a cs'zma megállja a helyét a bí* rá'atban, amint kézről-kézre vándo­rol és csupa újcsizmaszagúak lesznek tőle a népek. De hát az ára. az már mégis... Száz forint! Két rossz lo­vat ad*ak érte valamikor Hogv soha an r ,yi marhát nem vágtak nv'nt most — ?oha anryí 16 el nem p intuit m : t most — hát hová lett a bőrük, ha ilyen drága? De a legény vállára vetvén megint a csizmát, azt mondja: — A régi időben is öt füzér pap­rika áráért vötték a csizmát. Most is öt füzér paprika áráért vöttem a csizmát. — Hát akkor — mondja Révbeli András — eggy a kuckó a kemöncé" vel. Ez így van. Hát. Egy öreg ember mondja: — Az eggyik marja a másikat, a másik marja az eggviket. — Az — véli egy másik. — Aki tudja egymást maratni. Akinek van mivel. De akinek nincs mivel a má­sikat maratni? Ez al'ghanem szőlősgazda. Ezeknek nem igen termett az idén. Nincsen mivel a másikat maratni. — Hát pedig ez nincsen másként, — szól bele a beszédbe Dobszai Pál. — Még a maratás, az csak-csak. Ha­nem m-g abban is van furfang. — Mert teszöm azt én a nyáron be­hoztam a piacra egy kocsi dinnyét. Ahogy mögállok a kocsival, azonnal körülrajzanak a kofák, hogy hogy a dinnye? Mondom: hetven forint. No, akkor mindjárt átkoztak. Azt mond­ták. rabló vagyok. Azt mondták, ögyön mög a fene. Már hogy engöm M n^tam nek'k, hogy ögyön mö? a fene t'ktöket, hát mért vagyok én r Wó? Akkor azt mondták: azért, mert az vagyok. Hogy hetven forin­tot elkívánni egy kocsi dinnyéért, amikor azelőtt tíz forint volt egy ko­csi dinnye. — Hát — mondom a kofáknak — ne dumáljatok annyit, kofák, amikoi úgyis tudjátok, hogy tik vagytok a rablók. Hát ne járjon a lepényleső Tudom én, hogy tíz forint volt eg\ kocsi dinnye. De azt is éudom, hog^ tí* forint volt egy pár csizma. Há most már nem adom pénzért a dinv nyét, rablók. Hanem aki hoz érte egy pár csizmát, azé a dinnye. — Hát erre a szóra, ahogy ki­mondtam, ahány kofa csak volt, any­nyife'é szaladt, hogy ü lössz az első aki hozza a csizmát. De azután utá nuk huiántottam, hogy: annak a csiz­mának nem köl egészen röndösnek lönni, de legalább olyan lögyön, hogy lega'á vb egy telet kibírjon. — Hát — fejezi be a beszédet Dob szai Pál — erre a szóra ahány kofa cs~k volt, mind mö^állt a szaladás ban, mert azt mondták: — Akkor nagyon drága lönne a dinnye. A pipát a szék sarkához verve, mondta: — Hát ilyen történetök vannak. A nincsetlen szőlősgazda bólingat hozzá: — Maratás... hát maratás, ha mondom. Az egész világ nem csinál ögyebet csak marja egymást. Csiz­mával. d :nnyével, paprikával. Azt kérdezi tőle Dobczai: — A tán azt hiszi kend, ha a fejit be fveri kend érte a falba, akkor más Iképp lösszfc A MARSIIALL-ÁLLAMOKNAK TILOS AZ ÁLLAMOSÍTÁS Páris jelentése szerint Párisban nagy feltűnést keltett Merwin Hart­nak, az USA gazdasági bizottsága igazgatójának* kedden a washingtoni kongresszus külügyi bizottsága előtt tett nyilatkozata. Hart kifejezetten felszólította az amerikai kormányt: gyakoroljon nyomást a Marshall álla­mokra, hogy ezek mondjanak le ipa* runk államosításáról és minden német jóvátételről. Párisban e nyilatkozatot összefüggésbe hozzák azzal a meg nem erősített hírrel, hogy Rruppot, Thyssent és Fiieket nz ismert német Iparmágnásokat, akik elősegítették Hitler hatalomra Jutását, kinevezték a Ruhr-ipar Igazgatósági tanácsába. — Balszerencsés voltam mindkét feleséwommel. — Hogvhrgy? — Az egyik megszokott egy férfi­vel ... — ŕs s roás'k? Velem maradt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom