Új Szó 1949. (Hetilap, 2. évfolyam 1-17. szám)

1949-03-12 / 11. szám

Ara Kčs 3' I A CSEHSZLOVÁKIA 1 MAGYAR DOL GŐZÖK HETILAPJAI 1 Bratislava, 1949 március 12. 0 II. évfolyam, 11. szám Megalakult a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete Ax alakuló közgyűlés közkívánatra táviratilag üdvözölte KI. Gottwald köztársasági elnököt, Široký kormányelnökhelyettest és Kopecký tájékoztatási minisztert 1949 március 5-én tartotta meg • Magyar Dol* ffozók Kultúregyesülete alakuló közgyűlését. Ez a szombat, amely közeli szomszédságban volt a március 15*4 szabadságharc évfordulójához, nevezetes napot jelent az itteni magyar összdolgozók számára. A háború pusztító vihara után, az 1848. évi februári döntő eseményeknek kellett bekövetkeznie, hogy a cseh•zlovák dolgozó visszaadja a magyar dolgozónak az At megllető egyen jogot. Es kell, szükséges, hogy minden magyar dolgozó emlékezetébe vésse, hogy a febxuári eseményeknek áldott vetése hozta meg számára ezt az értékes termést. Ezt a komoly, életbevágó bizalmat a csehszlovák dolgozó részéről a magyar dolgozó csak hűséges, kitartó munkájával pecsételheti meg, hogy tartós és örökérvényű legyen a dolgozó és dolgozó közötti barátság. Ez a barátság már a szövetség jellegével bír és a munka, az őszinte együttI működés az ötéves terv sikeres végrehajtásában, lehet egyedüli záloga ennek az értékes szövetségnek és egyetértésnek, amely idővel kiküszöböli majd az ösz* szes félreértéseket. Az alakuló gyűlések kiküldöttel, a Szabó és Barczl Jáncsf k, a V g Sándorok és Megyeri Lajcsck, a Kommunista Pártnak e régi, megbízható hívei egyszerű, őszinte magatartásukkal arról tanúskodtak, hogy pontosan megértették, miről van szó. Szerény, derűs és ünnepi arccal ott ültek a kormánypalota nagytermében, legszebb vasárnapi ruhájukban, becsületes gondolatokkal és érzésekkel a szívükben. A kiküldőt" tek általában egyszerű munkásemberek benyomását keltették, kérges kezükön még látni lehetett a kapa, az eke, a traktor és a föld nyomait. Látni lehetett, hogy nemrég tették le a szerszámot, a munka nélkülözhetetlen eszközeit és hogy nehezen váltak meg tőlük, mert a munka az egyedüli tőkéjük, az igazi elemük. "És eljöttek, összegyűltek az ország minden részéről, elhozták kérges kezüket, nyílt, becsületes szándékaikat, hogy meghallgassák a kormánypalota nagytermében a szórikekat, ek'k megadják az alakuló gyűlés és megújult életük rendjének további programját. És a szónokok nagyrésze, mintha meg lettek volna rendülve az ös-egyűlt becsületes arcok termékeny rendjétől, megható és nemes igyekezettel hidalták át a mesterséges és kényes ellentéteket a csehszlovák és magyar dolgozó között. A szónckok főleg a jövőről beszéltek, az egyetértésről, az együttműködésről, a dolgozók közös céljáról, a munkáról, az ötéves terv komoly horderejű jelentőségéről, amely szétszakíthatatlan erővel forrasztja össze Csehszlovákia összes dolgozóit. Az alakiuló közgyűlést K u g 1 e r Jáncs, földműves nyitotta meg. Ber' de bevezető részében üdvözölte az a.akuló közgyűlést, valamint az állam cs a közéiet jelenlévő képviselet. A közgyűlésen jelen volt Sevčik koimányelnökhelyettes, P a v1 i k egyetemi tanár, tájékoztatásügyi megbízott, Polák egészségügyi megbízott, a Csehszlovákiai Komin uniita Párt képviseletében Major István, V a s e k polgármester, B e n a u, a Szakszervezet sajtófőnöke, a „Živen a", a Szlovák Aszszonyszövetség nevében Záturec* k á, a Sz'ovák Távirati Iroda képviseletében Dr. Š u r i n a és a szlovák köz- és kultúrélet több kiváló képviselője. Kugler János beszédében köszönetét fejezi ki elsősorban a népi köztársaság elnökének, a csehszlovákiai dolgozók szeretett vezérének, Klement Gottwald elvtársnak, valamint a hű és odaadó Szlovenszkói Kommunista Párt elnökének, Široký elvtársnak és köszönetet annak s Kcxmm mista Pártnak, mely a kölcsönös megértés, a nemzetközi szolidaritás lenini-sztálini szellemében igyekszik megoldani a csehszlovákiai magyar kultúrélet problémáit. Abku'ó közgyűlésünk történelmi jelentőségű — mondotta —, mivel új népi tartalmában szocialista kultúrát van hivatva adni azon tömegeknek, me'y tömegeket szerves részévé akarjuk tenni azon hatalmas építő munkának, melyet népi demokráciánk célul tűzött ki s ami a szocialista építé6 útja. Azt mondjuk, nlpi kultúrát akarunk adni a Csehszlovákiában élő magyar dolgozóknak. M'.t jelent ez? Azt jelenti, hogy szakítani kell a reakciós kultúrmegny lakkozásokkal. Kultúréletünket széles alapokra kell fektetni, szoc'alista tartalommal kitöltenünk, a népből a népétt jelszó alapján. Beszéde befejező részében megemlékezett azokról a szeretett elv" társuix k.ól; rundíthetetlen hitük! en áMozatul estek a dolgozó osztá'yért folyó hős'es harcban: S t e i n e r Gábor elvtárs, Košík István elvtárs, Julius Fuč í k, Ján Š v e r m a, Karol Cernocký, Szabó István és sok más száz cseh, szlovák és magyar elvtársakról. Az üdvözlő beszéd után Major István a Csehszlovákiai Kommunista Párt nevében előbb szlovák, majd magyar nyelven üdvözölte az alakuló közgyűlést Legyünk úttörői a szocialista gondolkodásmódnak Engedjék meg, hogy üdvözöljem Önöket a Szlovenszkói Kommunista Párt vezetősége nevében a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének alakuló gyűlésén. Teszi ezt pártunk annál nagyobb örömmel, mert meg van győződve arról, hogy minél szorosabb lesz az Lőrincz Gyula, az Űj Szó főszerkesztője, a Csehszlovákiai Magyar Dob gozók Kultúr Egyesületének elnöke ünnepi beszédét mondja. UJ UTAKON LÖRINCZ GYULA. együttműködés a cseh, szlovák és mrgyar nép között, minél szorosabbra fűzi őket a nemzetközi Ösz szefogás szelleme, annál lelkesebbe fogják építeni közös hazájuk népi demokratikus rendjét, annál gyor(Folytatás a 2. oldalon.) A Csehszlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottságának felhívása Elvtársak és Elvtársnők! A Csehszlovák al Kommunista Párt IX. kongresszusát 1949 május 25— Sfl-re hívják össze. Az ulchó VIII. kongresszus óta három év telt el. Az az út, melyet a hárem év alatt megjártunk s melyre 1945 májusában tértünk rá, — köszönve azt a Szovjetúnió történelmi jelentőségű győzelmének a német fasizmus felett és végül a mi dolgozó népünk harcának a népi szabadságért és függetlenségért a munkásosztály vezetése alatt, — sikeres volt a népi demokratikus köztársaságunk kiépítésében. A sok sikert, amelyet ebben az időszakban értünk •le dicsfénnyel övezi körül az 1948. évi februári d'csőséges győzelem a reakció felett. A felhívás a többi között felsorolja az 1945 óta elért eredményeket és a megtett fejlődés tanulságaképpen megállapítja, hogy a szocializmus útján a kizsákmányolás régi világa és a haladó erők között egyre élesedik a küzdelem. A reakciós elemek és a kapitalista osztály maradványai nem teszik le önként a fegyvert, hanem továbbra :s a kapitalis' ta rabszolgaság visszaállítására törekednek. A csehszlovák reakció 1948 februárjában a nyílt politika csatáját elvesztette és a föld alá vonult. A reakciósok az angol-amerikai imperialisták ügynökeivé lettek és a német imperialistákkal együtt háborút szeretnének kirobbantani saját népük ellen. Lankadatlan éberségre van szükség a reakció új harcmodorával szemben. Le kell sújtani a népi demokrácia ellenségeire és csírájában kell elfojtani a reakciós kapitalista elemek minden kísérletét az építőmunka aláaknázására. A népi demokratikus állam további haladása a szociai'zmus felé csak a Szovjetúnióval és a népi demokráciákkal való szoros együttműködésben és szövetségben valósulhat meg — folytatja a felhívás. A felhívást mellékletként teljes terjedelemben jövőheti számunkban közöljük. Március 15-én, néhány nap múlva lesz 101 esztendeje, hogy a szabadság szele felkavarta a dunamenti k

;s nemzetek látszólagos nyugalmát. A magyar és szlovák nemzet is felkelt, hogy lerázza magáról az idegen jármot, a jobbágyságot, hegy leszámoljon a közös ellenséggel, a közös elnyomóval. No, egyetlen tévedés, egy elhibázott nemzet'ségi pel tika elég volt ahhoz, hegy a fegyvertársakat egymással szembeállítsa. Kossuth szűkkeblűén nem akarta elismerni a szlovák népet független önálló nemzetnek. Štúrt ez a nemzeti sírelem Bécs felé fordította. Bécs örömmel fogadja, örömmel látja, hogy a félelmetesnek indult közös szabadságharcnak előbukkant az Achilles-sarka, a sebezhető pontja és ha egyszer valaki az ellenfél gyöngéjét kiismerte, az a csatát féligmeddig már meg is nyerte. Tudem, hogy a 48-as év úgy a magyar, mint a szlovák nemzet történelmének a legszebb hpja't tölti be. Én ebből mégis tudatosan ezt a két negatív pontot emeltem ki. Nem a 48-as évek történelmével akarok foglalkozni, csak rámutatni arra, hegy az ilyen látszólag jelentéktelen nacionalista ,,elhajlás" milyen végzetes kárt okozhatott egy olyan n?gy és dicsőséges cél elérése előtt, amilyen a 48-as felkelés célja, a jobbágyjárem ledobása, és a nemzeti szabadság kivívása volt. Mindkét fél részéről megtörtént a végzetes hiba. Az egyik részről a szűkkeblű nac'onalizmus, a másik részről talán egy elhamarkodott sértődésből, nemzeti érzékenységből elhomályosodott a szent cél, a szabadság megszerzésének előfeltétele, a közösen megvívott harc, a közös ellenséggel szemben. Ebből világosan látjuk, hogy hová vezethet az elvakult nacionalizmus, a legjobb szándék, a legszebb cél kitűzése mellett is. Mi is kitűztünk magunk elé egy ilyen nagy célt, a szocializmust és közösen elindultunk az úton, a szocializmus útján. Az egy évvel ezelőtt lezajlott februári forradalom a dicső februári napok, a megújhodott Nemzeti Front élén a Csehszlovákiai Kommunista Párttal, megnyitotta előttünk ezt az utat. Az utat a szocializmus felé. Száz évvel a 48-as szabadságharc után, az emberi haladás, a társadalmi fejlődésnek egy további, egy magasabb fokáért, a szocializmusért. Teljes tudatában annak, hogy csak

:s a szocializmus, amely megszünteti az úri osztályt, a kapitalizmus uralmát, tudja megoldani a nemzetiségi kérdést. Ha ennek az úri osztálynak a hatalma, a befolyása megszűnik, nincs, aki éket verjen a dolgozók közé, a nacionalizmus, sovin'zmus, nemzeti gyűlölködés, irredentizmus, vagy revizionizmus formájában, felhasználva a nép nemzeti érzelmeit arra, hogy egymás ellen uszítsa és ezáltal az ő saját osztályuralmát fenntartsa. Nagyon értettek ehhez a mi feudális uraink, a nemesség, a burzsoázia. Azóta más szelek fújnak t grófi pzérfs. Aiéte má is sokat tanultunk, okultunk saját hibáinkon is. Megtanultuk, megismer® tük és magunkévá tettük a nemzet" kö^.i munkásmozgalrm nagy vezetőid nek, a szocialista ideológia meste° re

rnek, Lenin és Sztálinnak tanait a nemzetiségi kérdésről. Ezt gyakorlatban is megismertük. Előttünk zajlott le a nagy honvédelmi háború, melyet a Szovjetúnió az orvtámadó fasiszta hordák ellen olyan győzel* mcspn megvívott. Ezt gyakorlatbr/l igazol!a a lenin-sztálini nemzetiségi politika helyes, egyedüli helyes megoldása a nemzet ségi kérdésnek. Mire számított a reakció, a tőke urai, m'kor megtámadták a Szov° je'úniót? Arra, hegy az ott élő nemzetiségek fellázadnak egymás ellen, hogy az ott élő nemzetek között ösz" szrtűzések, belsi háborúk keletkez° nek. E helyett a nemzetek, nemzeti® ségek között szolidaritás, megbonthatatlan* egyséí» volt a válasz. A helyes nemzet'ségi pel'tika győzelem

0 mel koronázta meg a Szovjetúnió di=> cső honvédelm" háborúját. Ebhől láthatjuk, hepy a nemzetisé, gi kérdést nemcsak hegy meg kell, de meg is lehet oldani, ha likvidáljuk az úri osztályt és annak a még létező csökevényeit, ak'k ezt akadá° lyczták, akik a nemzetiségi gyűlöletrt szították. Ezt véglegesen csak a szocializmus oldja meg. Ml még csak a szocial zmus útján vagyunk. Ez az út a népi demokrácián keresztül vezet, tehát a mi elsődleges feladatunk ezt a népi demokráciát építeni, hogy az mennél előbb a szocializmusig fejlődjön. Nagyon természetes, hogy nekünk már ezt az utat, a szcc'eľzmus útját is meg kell tisztítanunk m'nden so° v'niszta, nacionalista gyűlölködéstől, összeférhetetlenségtől, hogy ne legyenek fölösleges és mesterséges akadályok a szocializmus útján. Široký elvtárs a Szlovenszkói Kommunista Párt Központi Bizottsáeá" nak ülésén élesen elítélte a nacionalista előítéleteket. „Likvidálnunk kell a kispolgári racionalizmust, mer| csak azok tartják t'szteletben minden nemzet szabadságát és függetlenségét, akik a nemzetközi szolidaritás elvét vallják. „Ne essünk tévedésbe, ne gondoľuk azt, hogy ez talán csak a szlovák nacionalizmusra, csak a szlovák nacionalisták ellen irányult. Nem, ez ránk ugyanúgy vonatkozik! S>őt! Minket főleg, vagy azt is mondhatnám, hogy kizárólag annyiban ér'nt, amennyiben a mi soraink között lévő nacionalizmust, sovinizmust kell likvidálnunk. Mint ahogy a népies, de annál bölcsebb közmondás mondja: mindenki a sa° ját portája előtt söpörjön. Akad még a mi portánk előtt is sönörn'való bőven. A már levttézlett f»*idál's, főúri Magyarország nacionalista, elmagyarosító politikája, a Horthy-rezsim revizionista, irredenta fulánkja még mind'g ott mérgezi a baráti légkört, annak dacára, hogy az új népi demokratikus Magyarországon ez ma már nem talál kedvező visszhangra. Ezen a téren nagy mnnka vár ránk? • Csehszlovákiai Magyar Dolgozók