Új Szó 1949. (Hetilap, 2. évfolyam 1-17. szám)

1949-02-26 / 9. szám

HltÁDOCKY J., old. awmetgMwlá—i Az új mezőgazdasági termelési program Wtf Iv&niXr Ä. A gyermekek testi fenyítése A gyermekek súlyos testi fer^yitéssel való nevelése nem egyéb, mint az ál­latszelídítés ismert formája. Sajnos ezt úgy az iskolában, mint a családi élet­ben vs megtaláljuk. A „körmöst" adó tanító még élénkén él mindnyájunk emlékezetében. A demokratikus szel­lem előretörésével mindjobban eltűnt a városi iskola életéből, azonban a fa­lusi iskolákban még a legutóbbi időkig megtartották a fegyelemtartásnak ezt a hibás módját. Állítom azt, hogy a fegyelemtartás egyik, legfontosabb VJté­nyezője az eredményes iskolai munká­nak. Ehhez azonban meg kell találni az utat a népi demokrácia iskoláiban a rábeszélés, a meggyőzés, jó eredmé­nyekért járó jutalmak elérése és az öntudatos célkitűzések formájában, nem utolsó sorban a közösségben és a közösségért való munkában. Nem elég « gyermek testi fenyítését kiküszöböl­ni az iskolában, ennek meg kell tör­ténni a családban is. Ha ez a két vo­nal nem halad majd összhangban, na­gyon karos következményei lehetnek úay az iskolára, mint a családra. Ha az iskola tekintélyét tartja a gyermek mérvadónak, a szülőket fogja reakció­nak találni helytelen nevelési módsze­rükért; ha a szülőket respektálja, az iskolában fog szabadosabban viselkedni is kicsinyelni fogja annak haladó, meg­értő bánásmódját. A nevelő szaktekin­tély, aki a nevelés tudományát évekig tanulmányozza és aki ebben küldetést lát; a szülők pedig bár ösztönös, de laikus művelői. A szülőknek meg kell ismerkedni, megbarátkozni a népi de­mokratikus iskola célkitűzéseivel, a gyermek lélektanával és az új nevelés­tudományčtoal. Ha mindet már össz­hangban van, akkor még mindig fel­merül az egész kis gyermekek (8-évet Ferkó nem tudottt úszni. De a láda fedele, amely vele volt, megmentette őt. Az ügy úszott, mint egy tutaj. Fer­kó megkapaszkodott rajta, felmászott rája és ráállt a kicsiny égre. Mert a kis ég fölfelé fordult. Így állt hát a Kalmár Ferkó a nagy folyam közepén az ő kis égboltján, amely a láda fede­lére volt festve. És a víz lefelé vitte kis tutaját. A farkaskutya megpróbált utána Úszni. De mert nem érte utói, hamaro­san visszakapaszkodott a partra. Most egyelőre nem fenyegette Fer­kót semmi. Nézegette a mellette las­san elmaradozó két partot. Tanyák és faluk voltak jobrről-balről és vasárnap­ra kiöltözött svábok ültek házaik előtt. És ha Ferkó nem lett volna olyan ret­tenetesen éhes, mindez igen szép lett volna. Mert kis tutaja Szentendre felé vitte őt. Így rövidesen haza fog majd érkezni. Így álldogált a folyam közepén az ő ki3 egén és a tájat figyelte, hirtelen nagy mozgolódást vett észre mindkét parton. A svábok mind a vize felé ro­hantak, mutogattak utána és kiabáltak valamit, amit ő nem értett meg. És a tömeg egyre nagyobb lett. A házakból I* kirohant mindenki. Egészen öreg emberek, akik már járni alig.tudtak. Betegeket hozták ki derékaljon. S az emberek már olyan sürün álltak mind­két parton, mint egy eleven kerítés és a lárma egyre nőtt. Ferkó először azt hitte, hogy az em­berek attól tartanak, hogy ő a vízbe fullad és meg altar j ák menteni. De csakhamar észrevette, hogy semmi Ilyesféléhez nem kezdenek. Senki nem Jött segítségére, bár itt-ott csónakok voltak kikötve, amelyeken könnyűszer­rel patravihették volna. De az embe­rek ezrei, akik a két parton álltak és ónási izgalommal kiáltoztak, nem ls . gondoltak arra, hogy őt megmentsék. F»»rkó hirtelen észrevett®, hogy mind • térdükre hullanak éa keresztet vet­nek. — Mit Jelentsen ez? — gondolta Ferkó csodálkozva. — Megbolondultak ezek a svábok T korig) nevelési problémája, kiknél ma még legnagyobb százalékban az anya nevelőhatása érvényesül. Bizony gyak­ran látunk még az utcán is szomorú jeleneteket, amikor az anya ezeket a cseppségeket veri, rángatja és ebben a durva bánásmódban leggyakrabban nincs is nevelői szándék, csak idegessé­güknek, türelmetlenségüknek o leveze­tése. Ha kivizsgáljuk, miből áll az ilyen kis gyermek úgynevezett „rossza­sága" nagyon szomorú eredményre jön­nénk rá. Az egyik legtipikusabb rossza­sága pl. hogy a kínos eleganciával fel­öltöztetett gyermek játék közben be­piszkította fehér harisnyáját. Vagy pe­dig nem akarja elfogyasztani a szülő által jónak látott és adagolt ételmeny nyiséget. Azután nem minden gyermek egyformán tehetséges, amibe a szülők hiúsága nem akar belenyugodni és igyekszik a hiányzó tehetséget bele­verni. Még sok-sok ilyen tipikus eset volna és ezeket a veréseket a gyermek határtalan igazságtalanságnak tartja. Ezek a gyermek fegyelmezésében mu­tatkozó visszaélések mindjobban «l fognak tűnni a szocialista társadalom­ban, ahol a szülő megszabadul a kapi­talista rendszer nyomasztó napi gond­jaitól, a munkanélküliség fenyegető veszedelmétől, a túlerőltetés idegőrlő következményeitől. A szocialista jólét biztonságában egymásra talál majd a kiegyensúlyozott szülő és derűs gyer­mek és könnyű lesz a szakképzett, cél­tudatos nevelő munkája. Túri M Aria. Már pedig a dolog egyre cifrább lett. Amerre csak elért vele a láda fedele, mindenütt ott várt már a tömeg. És ahogy kis tutaján elúszott előttük, so­kan térdre borultak. — Azt hiszem, álmodom mindezt — gondolta Ferkó. — Mert érteni nem értek belőle semmit. Mikor a víz egészen közel sodorta a jobbparthoz, meghallotta és egyszer­re csak megértette Ferkó, mit kiabál­nak. Nézzétek! Egy szent! Egy kis szent! A vízen áll és jár, és nem süllyed el benne. Csoda! Csoda! Most hát értett mindent a Kalmár Ferkó. A svábok nem látták, hogy ő egy közönséges faláda deszkáin áll. Hi­szen ezek a deszkák be voltak mázolva az igazi égszínkékkel. És ez a partról úgy látszott, mintha csak a felső ég tükröződése volna. Azért azt hitték, hogy Ferkó a vízen áll és nem süllyed el. És szentnek tartották. Ferkó először nevetett ezen a buta­ságon. Aztán megijedt egy kicsit. Mert a víz közelebb sodorta Őt a parthoz. És ha partot ér és kiderül róla, hogy milyen módon állt ö a vízen? Hiszen akkor a feldühödött emberek agyon fogják verni azért, hogy nevetségessé tették magukat. Mitévő legyen? Ferkó félelme egyre nagyobb lett. Már hallotta az imádságokat és úgy gondolta, hogy most mindjárt észre fogják venni a szeget, amely kiállt a ládafélből. De Ferkónak az utolsó pillanatban megint szerencséje volt. Kis tutaja ugyanis nádas helyen ért partot, ahol ezenkívül még füzfabokrok is álltak, úgy, hogy senki sem látta, mikor a partra lépett és a ládatetőt még gyor­san el tudta rejteni a sás alé, mielőtt az emberek odaértek. Bezzeg nagy tisztelettel fogadták a svábok, akik az elébb egy körtét sem akartak néki adni. Bezzeg most hívták és kérdezték, hogy mit kíván és etet­ték minden Jóval. De Ferkó meghallotta, hogy már küldtek a papért, hogy az ls lássa a 11. Szlovákia klimatikus viszonyai kö­vetkeztében nálunk kiválóan beérnek és kitűnő csirázóképességűek az egyes fűféleségek magvai. így elsősorban az aíigoiperjö és a csomósebír magvai. Feltétlenül szükséges, hogy a takar­mánymagvak termesztésenek felkaro­lásánál gondot fordítsunk a tisztításra, az osztályozásra. Nagy súly helyezendő taikarmányrépa-tmag termelésünkre is. Feltétlenül szükséges, hogy takarrnány­répamag termelésünket megszervez­zük, hogy a behozatalt a minimum­ra csökkenthessük. Emellett új alapok­ra fektetendő a tak ármány magkeres­kedelem is, hogy a gazda megkaphassa e térén munkájának gyümölcsét. Tengeritermelésünket tekintve fel­tétlenül szükséges, hogy a tengeriter­mő területeket emeljük, de nem a terv­gazdálkodásban előírt területek rová­sára, mert nagymennyiségű tengerire van szükségünk mint takarmányra és szentet. S már telefonáltak a" püspök­nek is. és az is jön már autón. Erre megijedt Ferkó, mert tudta, hogy azok nem lesznek olyan buták, mint ezek a sváb parasztok, gyorsan elbúcsúzott hát. Adatott magának egy hátizsákkal teli jó ennivalót, meg cso­koládéval rakatta meg a zsebeit. Az­tán megparancsolta, mint szent, hogy senki még csak utána se nézzen, hogy merre megy. Ezután szaladt vissza, oda, ahová az ő ládafedelét rejtette. De amikor széthajtogatta a sást, amely alá tutaját rejtette, megtalálta ugyan a ládatetőt, de ég nem volt raj­ta. Csak fehér, nedves deszka. Ami­kora a parthoz ért, a víz alányomta a ládát és a hullámok elmosták az igazi égszínkéket. Ennek már mindörökre vége volt. Ferkó bűnak eresztette fejét. De nem volt sok ideje tépelődni, hiszen kereket kellett oldania mihamarabb. Ezért há­tizsákjával és csokoládéjával teli zse­beivel elindult a folyó partján lefelé. A város már nem volt messze. Va­csorára hazaérkezett anyjához. Most jön a dolog neheze, gondolta. A szida­lom és a verés amiatt, hogy kimaradt. Tegnap délután óta nem volt otthon. De amikor belépett, üresen találta a lakást. Hanem a konyhaasztalon egy levél feküdt számára: „Kedves Ferkó! — ez állott rajta. — El kellett utaznom Róza nénihez, mert nagyon beteg. Csak holnap este érke­zem haza. A vacsora a kályhán áll, melegítsd meg és feküdj le szépen." A mama tehát nem is volt otthon és semmit sem tudott a kimaradásról. Ez éppen jól jött. Most kirakta a háti­zsákot. Volt benne egy nagy sonka, egy egész szalámi, egy kerek sajt és egy kuglóf mandulával és mazsolával. Ezt Ferkó mind az édesanyjának szán­ta. De hogyan érje el, hogy ne kérdez­ze, honnan van ez a sok jó? Az egészet összecsomagolta egy nagy papirosba és ráírta tintával: Kalmárné asszonynak, szívélyes üd­vözlettel, az Ismeretlen Jótevő. És a csomagot az asztalra tette. De a cso­koládébonbónokat titkos rejtekhelyre dugta fiz a padláslépcső alatt volt. Ott ipari nyersanyagra. Figyelemmel kell , lennünk azonban az éghajlait viszonyok­ra és ki kell választanunk az éghaj­lata viszonyoknak megfelelő tengeri­faijtákat, amelyek termelése indokolt. Gazdaközönségünk vegye tudomásul, hogy a száraz, laza homoktalajokon a tengeritermelés nem jövedelmező. Az ily talajok inkább burgonyával és őszi vetésű pillangós takarmánynövények termelésével hasznosíthatók. Különös figyelmet kell fordítanunk gyümölcstermelésünkre. Indokolt, hogy a gvenge minőségű és futóhomokterü­leteinket gyümölcsösök telepítésével hasznosítsuk. Itt főcél legyen az, hogy a talaj- és éghajlati viszonyoknak meg­felelő gyümölcsfajtákat nagy tömegben termeljünk. Hozzá kell szokni a gaz­daközönségünknek ahhoz, hogy csakis az egészséges, jól ápolt gyümölcs érté­kesíthető jövedelmet hozóan. Mindent ed kell követnünk szőlő- illetve borter­a falból ki lehetett emelni egy téglát. Oda rejtette Ferkó a csokoládét és el­határozta, hogy mindennap csak né­gyet vesz ki belőlük. Kettőt magának és kettőt Zsuzsinak. Hogy sokáig tart­son. Alig helyezte vissza a téglát, meg­jött a mama. Olyan boldog volt a cso­magtól, hogy örömében sírva fakadt: — Istenem, milyen csoda! Isten, áldd meg, aki nekünk ezt hozta. Igazán, én már nem tudtam, mit fogunk holnap enni. Most egy pár napra megint el vagyunk látva. Ferkó csak mosolygott és hallgatott. De titokban nagyon büszke volt. Mert ez az ő szerzeménye volt. Megkereste mint szent. De vacsora után, ahogy az ágy szélén ült és a cipőjét fűzte ki, hirtelen eszébe jutott az igazi égszín­kék. Hogy most végleg és teljesen el­veszett, pedig müyen gyönyörű dolog volt. Erre nagyon elszomorodott. Csen­desen sírni kezdett és könnyei végig­folytak nadrágján és cipőjén. Amikor így sírdogált és jobb térdét magasba emelte, hogy kifüzze jobb ci­pőjét, hirtelen megvillant valami a nadrágján. Sírt és odanézett és azt hitte, hogy könnycsepp az, ami megvil­lan a lámpafényben. De nem volt ned­ves. Akkor Ferkó megtörölte a sze­mét és jobban odanézett. De hiszen az egy csillagocska volt az igazi égszín­kék kicsiny kék foltján. Akkor csöp­pent az a nadrágjára, amikor a virá­gok levét a pohárba sajtolta. Most hát a nadrágján a többi foltok között, egy kis ég-folt is volt és azon egy kis csil­lag ragyogott. Ferkó gyorsan betakarta tenyerével a helyet, nehogy édesanyja észrevegye. Azután gyorsan levetette a nadrágot és úgy fektette a székre, hogy az ég­folt alulra kerüljön. Mert ezt az utolsó kis maradékát az égszínkéknek magá­nak akarta tartani és egészen titok­ban, nehogy ez is elvesszen. 'Másnap reggel még ágyban feküd­tek, mikor a konyhából azt hallották: — Miau, miau! Ez Cincu volt, a berlini-kék ritka­ság és egészen érthetően beszélt: — Miau, miau! Otthagytam a dagadt fiút egy két vételár még kijut. Miau, miaui , melésünk mennyiségbeli és minőségi fokozása erdekében. Szlovákia íásítását erőteljesebb mér­tékben kell folytatói. A szántóföldi művelésre nem alkalmas területek fá­sítását nagyobb mérvben és gyorsab­ban kell keresztülvinni. Telepíteni kell az adott viszonyoknak megfelelően zárt­és legelőerdőket. Az erdősítéssel érté­kessé tesszük a ma hasznavehetetlen területeket, megkötjük, megjavítjuk a futóhomokot, egészségesebbé tesszük a ma porlepte vidékeket és az erdősí­téssel a nemzeti vagyon értékét növel­jük. Ide igen hasznosain telepíthetők a diófák is. Nagy súlyt kell helyeznünk barom­fitenyésztésünkre is. Minthogy a ba­romfitenyésztés főleg a kisgazdák szempontjából bír nagy jelentőséggel, ezért nagy súly helyezendő a tenvész­iránvra. Hasonlóan nagy gondot fordítson gazdaközönségünk a szarvasmarha- és sertéstenyésztésünk fokozására és mi­nőségi termelésére. Az elmondottakból nyilvánvaló hogy rňezôgazdaságunk programmszerű s a mai viszonyoknak megfelelő céltudatos átszervezésére sürgősen szükség van. Az átszervezés alapja abban rejlik, hogy mindent a neki megfelelő tala­jon termeljünk és ne erőszakoljuk egyes növények termeléséi ott, ahol az életfenntartó viszonyokat nem találják meg és csak sínylődnek, de jövedelmet nem hoznak. Termelni és jövedelmező­en gazdálkodni, más kérdés. Elmondhatjuk, hogy mezőgazdasági termelésünk a háborút követő időben a kapitalizmus maradványainál fogva meglehetősen rendszertelen volt. Érért került átszervezés alá az értékesítési kereskedelem, amely kizárólag szövet­kezeti alapon és termelési szerződések alap i ára helyezkedik. Az ötéves terv indokolása nagyon helyesen azt mondtja, hogy az előrelát­ható és tervszerű ipari átépítés és ki­építés és ezen gyarapodásnak megfe­lelő ipari munkásság számának emel­kedése szükségessé teszi, hogy gazda­sági életünk egy jól megalapozott és életképes mezőgazdaságra támaszkod­hassak. Mezőgazdasági termelésünk át­szervezésének nemcsak az a célja te­hát, hogy cly növényeket termeljünk és oly állattenyésztést folytassunk, me­lyek hozamának értékesítése biztosít­ható, hanem célja s mennyiség és mi­nőség javítása is. s (Vége) Erre a mama nagyon megörült. Ds Ferkó is boldog volt megint, hiszen megvolt az ég-foltja. Amikor az is­kolában a padban ült, csak egy kicsit kellett a fejét lehajtania és bármikor megláthatta nadrágján a kis darab eget. Éppen ezért ritkán hallotta, amit Novák tanító úr mondott és többnyire a szamárpadban volt a helye. De így is gyönyörű volt. Néha, persze, rossz időjárás volt a nadrágon és nedves lett. De ez igazán csak az igazi égszínkéktől volt! Három évvel később ő volt az egyet­len az osztályban, aki még rövid nad­rágban járt. És azt is régesrégen ki­nőtte már. Mindenki csúfolta őt ezért, de Ferkó nem sokat hederített rá. Hi­szen Dán Zsuzsa így is szívesen járt vele sétálni. És ő nem akart megválni gyermeknadrágjától, ö tudta, miért. De egy vasárnap délelőtt kiment a sétatérre. Akkor három lány ment ar­ra. Az egyik Zsuzsa volt és két barát­nője vele. A két barátnő összedugta fe­jét és suttogott valamit és aztán vihog­tak. Zsuzsa pedig piros lett a füle tö­véig. Azután gyorsan elfutottak. Ferkó leült egy padra és gondolkodni kezdett, mit jelenthet ez? Egyszer csak észrevette, hogy Dán Zsuzsa áll előtte. Még mindig egészen piros volt. — Szervusz Ferkó! — mondta lesü­tött szemmel, mintha szégyelné magát. — Szervusz! — felelte Ferkó csodál­kozva. — Te, Ferkó! — kezdte Zsuzsa még mindig lesütött szemmel. — Már ré­gen említetted, hogy a mamád új hosz­szúnadrágot vett neked. Nézd, Ferkó, te most már nagy fiú vagy. Már nem járhatsz többé gyereknadrágban. Vedd fel a hosszúnadrágot. És mindeközben Zsuzsa nagy kék szemeivel ránézett Ferkóra. És ezek még sokkal szebbek voltak, mint az égszín folt a nadrágján. — Jól van — mondta hát Ferkó és rögtön hazament. Ezen a vasárnap délutánon történt meg az, hogy Kalmár Ferkó először vette fel a hosszú nadrágját és a rövid gyermeknadrágnak mindörökre búcsút mondott. M Véga. M Az ígazí égszínkék Mese: Balázs Béla. Korai zöldség és uborka A sildéi állami fürdőigazgatóság már két éve kísérletezik azzal, hogy az elfolyó melegvíz hőmérséklete segítségével elősegítse a korai zöldség­termelést. A kísérlet első eredménye kielégítő. 1500 négyzetméter területen 1000 ablakos, különleges kertet rendeztek be. A területet hosszúkás nö­vényágyakra osztották fel, amelyet, körülbelül 30 cm-re a talajvíz alatt folyó melegvízzel fűtenek. Eddig sikerült a megrövidített idő alatt ubor­kát, salátát, retket és k alarábét termelni. Az eddigi kísérletek alapján arra számítanak, hogy az első uborkát a vállalat saját céljaira március 15-ig kitermelik. X gyorsított eljárással zöldségféléken kivül virágokat is fogjiak termeim, később pedig baromfi költőhelyeket állítanak fel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom