Új Szó 1949. (Hetilap, 2. évfolyam 1-17. szám)

1949-02-12 / 7. szám

1949 íébrnár \1. Uj S10 ft y üt levél az asszonyokhoz PRÁGAI SZÍNHÁZ Ml AZ A„PION R"? Iskoláinkban most kezdődik a ta­nú óit felvétele a „pionír" organizá­cióba. Ketives olvasóinknak szeret­n -m e mr n dani a p-anírság jellegét a Szovjetunióban. A pionír tulajdonképpen a gyer­mek-párttag, ezekből aztán nevelő­dik a komsomol és ha mint pionír és komromol megállta a helyét és mindenképpen megfelel a komunista erkölcs és nevelés követelményei­nek, felvtszik a párt tagjai közé és e .vl ir a lehet Sztálin generalisszi­musznak. Pionír csak a logjobb tanuló le­1 et, a ka úgy előmenetelben, mint magaviseletben a tanítók és a veze­tőik elismerését kiérdemelte. Tehát p orrnak lenni egy érdem, „cseszt", amit mindenki nem érhet el. Mi­c őtt pionírrá felavatják a diákot, ami abból áľj, hogy megkapja a vörös kendőt a szimbolikus gyűrű­vel és ö komoly fogadalmat tesz ar­ra, hogy mindig becsületesen fogja végezni kötelességét és viselkedésé­vel igyekszik a pionírok előírásának megfelelni, az organizáció megbí­zottjai kivizsgáljál? az iskolai elő­menetelét és magaviseletét. Elmen­nek az otthonába, meghallgatják a szülőket, testvéreket, sőt még a tá­volabbi környezetüket is. A piomirck vezetője egy diáktár­suk a felsőbb osztályokból, aki nem annyira irányítja, mint inkább fi­gyeli munkájukat, de dolgozniok egyedül kell, hogy megszokj ák az örtállósággot és legyen kezdeménye­ző készségük. M Vol áll a munká­juk? Különböző köröket alakítanak ( K r úzsok) , irodalmi, zenei, matema­tikai, fizikai, sakk, sportköröket és így alkalmuk van rátermettségülvet, tehetségüket kifejleszteni. Ezenkí­vül az iskola kollektív munkájában e scsorban vállalnak részt. Nagyobb helyeken a pionír-ház valóságos lát­ványosság. Különbobő szakmának megfelelő speciálisan berendezett teamekkel. A színpadtól a rádió- és vegyi-labóratóriumig mindenki meg­ta'áija a megfelelő felszereléseket ts szakirányítást, hogy szórakozva fejlessze magát. A vezetők figyelik munkájukat és ha látják különös tehetségüket va­lamely szakmához, felhívják az ille­tékesek figyelmét rájuk, akik aztán a helyes úton elindítják őket. Az ilven felfedezések következménye számos kiváló mérnöke, orvosa, ve­gyésze, kutatója, színésze, énekesnő­je, ballerinája, sportbajnoka a Szov­jetúniónak. Nyáron a leggyönyörűbb nyaraló­helyekre mennek. Ügy a Krím-fél­sziget pálmái, mint a Kaukázus vad­regényes hegyei várják őket. Nó­tázva, muzsikálva kelnek és feksze­nek, napközben pedig versenyeznek, mert a pionír mindig túl akar tenni nemes szociális versenyben a tár­sán és e versenytempót megtartja később, a munka szociális versenyé­ben is. Ezek a pionírok és komsomolok a honvédelmi háború idején komoly %s hasznos munkát végeztek. A pio­nírok voltak az összekötők a parti­zánok és a hadsereg, vagy a falu népe között. Megbecsülhetetlen mun­kát 'é^^tek az ellenség technikai felszere; beinek a rongálásában az adott körülmények között. A donba­szi, leningrádi és a többi hős város komsom óljai és pionírjai emlékéről a történelem gondoskodik. Éppen ezért ne hagyják a szülők előítélet­től vezettetni magukat, amikor gyer­mekeik a pionír-organizációba lép­nek. Itt becsületes dolgozókat ne­velnek belőlük, akik tudják, mit akarnak és akik megállják helyüket a komoly feladatok elvégzésénél. TURI MÁRIA. Szerkesztőségünkbe tömegével ér­keznek Oig ieve-ek, melyek feltárják előttünk az egyes emberek, fiatalok és öregek gondjait és problémáit. Jól esik nekünk az a bizalom, mellyel olva­sóink hozzánk fordulnak és igyekszünk jó tanácsokkal, bíztató szóval felelni nekik. Legyen az „Uj Szó"-ban csupa jó, igaz szó. Intő példaképen álljanak az egyes esetek az összesség elé, ezt sze­retnők elérni. Ezért látjuk jónak né­hány olyan problémát, amely valójá­ban az általános szociá'is helyzetnek er -egy kinövése, nyilvános, nyilt le­vélben megvitatni. Egy kis háztartási alkalmazottól kap­tunk levelet, melyben megltapóa.n ecse­teli sorsát — a „cselédsorsot". Ez a probléma nem új, nem állnak meg ma mellette az emberek, pzdig talán épp<?rc ez a hiba, ez teszi ne gyón is énetöen szükségessé, hogy néhány ,.új szó" es­sék róla. Népi demokráciában élünk, kormá­rívunk programmjo>. a szOciálista elvek értelmében igyekszik minden dolgozót felemelni arra a színvonalra, melyet munkájával és emberi mivoltánál fog­va jogosan met j is érdemel. Valóban, miért is fordulhat elő, hogy háziar.z­szonifaink, akik abban a helyzetben vannak, hogy háztartási alkalmoroHat tartha tnak, nagi/részt n em engedik m a­méket. Miért fordulhat ar. elő, hogv X », ''kÍÓ ffi-r^ttl fcO-— rdnk ernrík fiatal dolgozó nőtársunk, egy háztartási alkalmmott: nem. isme­rik el embernek, agyondolgoztatják, nincs ünnepe, nincs szabadja, hétköz­napja jóformán az éjszakáoa nyúúk, háziasszonya zsarnoksága megfosztja öt attól, hogy akár a legszerényebb módon is néha a saját életét élje j Létezik-e, hogy ne fogj.a fel azt o ?nai idők asszonya, hogy kizsákmá­nyolni nem csak kapttoMsiák, Iwdtiak, . ? a kisemberek is, még a háziasszo­nyok is! Ahogyan az agyongyötört kis ' cselédlány munkaerejét a végletekig ! kiszipolyozzák, ahogy nem ismerik őt el embernek, dolgozó ncnek, hanem csak gépet, saját szeszélyeik vé< \ haj­• tóját, rabszolgát látnak benne, az bi­zony nem más, mint a ssó-szorOs értei- ! mében vett kizsákmányolás. ' Hogyan jordulhaá el egyik s-m > egyik asszony a másiktól? El k -It. hogy ismerje, az « másik is érez, an­nak a teste és lelke ís megkívánja a pihenést, as ápolást, a tisztálkodást, a felemelkedést! Minden asszony, aki az emberségesség, e szociális Izlkvsmeret szavára hallgat, szívlelje meg ezeket a szavakat és akkor nem dobbant m?g többet minket az ilyen panaszkodó le­velek tömege. Te pedig kedves üolnoró vőolvas&nk. aki leveledben jő lélekről és józan gon­dolkodásról tettél tanúságot, léw to­vábbra is öntudatos, bátor tagja a dol­^zók társa^dalmánák. A ti felem e'ke­léstek, a ti igazságtok győzelme az a mr&mölcs, meh/nek nemesítését viost végzik a legmegbízhatóbb kezek. P6— Keresünk azen tali belépésre szlovák - magyar gyorsíró levelezőt (nót) Dočasná správa fy ídmimd Mauthmc a Ca. . BRATISLAVA, Oiejkárska u!, č. 3 Az igazi égszínkék Mese: Balázs Béla. is megérezhette a port és benzínbüzt. Később az volt az érzése, hogy kint a szabad földeken haladnak, mert min­den elcsendesült. Csak a lovak egyen­letes ügetését lehetett hallani és azt a kis kattanást, amellyel a kocsis pi­páj n Alt fedelét kinyitotta és megint bezárta. Aztán kaszapengést hallott és valahol a levgóben pacsirtaéneket. Már biztosan jó messze jártak a ládával, így múlt el egy óra a másik után. Szegény Ferkónak egyre búsabb lett a kedve. — Biztosan este van már, — gondolta, mert a ládafedél ege elsöté­tedett már és az ö piciny estcsillaga már felragyogott rajta. — Édesanyám biztosan keres engem mindenfelé, — sóhajtotta, ránézett kis esti égboltjára a ládában és halkan sirni kezdett. De ekkor megint kutyaugatást hallott és esti harangszót egy közeli toronyból, így tudta meg, hogy egy faluba érkez­tek. Nemsokára meghallhatta, egy ka­pu nyikorgását is. A szekér befordult az udvarba és megállt. — Mi lesz most velem? — kérdezte Ferkó gondtelt szívvel. De a válaszra nem sokáig kellett várnia. Sok ember jött. Ferkó rem láthatta őket ládájá­ból, de - hallotta, hogy valószínűleg bé­resek voltak. Mert lassú, nehéz lépé­sük volt. Mintha vassal kivert, nagy csizmában jártak volna. Megragadták a ládákat és egymás után lehajigálták a szekérről. Ferkó attól félt, hogy lá­dájának a teteje leválhat és ekkor fel­fedezik őt. Ezért még az utolsó pilla­natban elkapott egy szöget és azzal tartotta a fedelet, mikor sor került a ládájára. így csak egy kicsit megütöt­te a fejét, de más baia nem lett. Most pedig hallgatta, mit beszélenk a béresek egymás közt és hallotta amint az egyik azt mondta: — Ezek az ócska ládák már pemmit sem érnek. Tüzet rakhattok velük éj­szakára. És rövidesen hallhatta is. amint egyes ládákat felaprítottak fejszével Csakhamar ropogott és pattogott s tűz. Er» résen át a lángok lobogását i is láthatta Ferkó. KOMÁROMBAN ' (28) CJ TÁNCKURZUS NYÍLIK február 11-én, a Partizán-ház épületében. Beiratkozás min­• den nap d. e. 0 órától d. u. 4 óráig a „Dunajtextiľ* (Duna­part) üzletben. T e t z Hédi g, oki. tánctaüárno — öh, jaj, — sóhajtott. — Most mindjárt ládástól tűzre vetnek. Már a lépéseket is hallotta. Éppen mellette álltak meg. De a béresek a legközelebbi ládát kapták föl. Ferkó kilesett a résen, látta, hogyan állnak a nagy sötét férfiak a nagy, vörös tua körül és hogyan dobják a ládát igy egészben, anélkül, hogy kinyitnák, a lángok közé. És ez volt az utolsóelőtti láda. Most már csak az övé volt hátra. De azt már nem akarta kivárni Fer­kó, míg a béresek visszajönnek és öt ládástól a tűzre dobják. Kezével föl­emelte a tetőt, óvatosan kidugta a fe­jét és megállapította, hogy időközben éjszaka lett. A hold magasan állt aa égen és ködös fényt vetett a paraszt­udvarra. Ferkó ládája egy sötét sa­rokban állt, egészen a kerítés mellett. Az udvar másik végén lobogott a tűz és a sötét emberek körülállták. Ferkó hallotta, hogy az egyik így szólt: — Ott hátul a sarokban van még egy láda. Hozzátok ide gyorsan, mert kialszik a tüz. — Két ember mindjárt meg is for­dúlt és elindúlt Ferkó felé. Ez ijedté­ben gyorsan visszabújt és magára húzta a tetőt. De nagy siettében for­dítva csukta be a ládát. Ugyanis az igazi ég fordúlt kifelé. Ezt rögtön észrevette és azt gondolta: — Most mindenre rájönnék és azt hiszik maji, hogy tolvaj vagyok és azért bújtam a ládába. Meg fognak verni és be fog­nak zárni. Ahogy így gondolkodott, hallotta, hogv a két béres megáll az udvar kö­zepén s az egyik így szól a másikhoz: — Te, ez tévedett! Hiszen ott nincs több láda. Csak egy pocsolya van. — Hogy-hogy pocsolya? — kérdezte a másik. — Nem látod, hogy a hold tükröző­dik benne? — Csakugyan. Ezzel megfordultak és visszament!* i tűzhöz. iFöiytatiuk) Ferkó egy szót sem szólt, de maga sem vélekedett másképpen és szomorú­an dugta vissza a zsebébe az eltörött bicskát. Ekkor keze a gyújtóüveghez ért, amelyet Zsuzsikától a képért ka­pott és azóta a zsebében hordott. Ki­tűnő ötlete támadt. — Te Zsuzsi, ha ezzel az üveggel meg lehet gyújtani a papírt biztosan meg lehet gyújtani vele a szalmát is. — Igen, igen! — lelkesedett Zsuzsi, — én már meg is gyújtottam vele az új szalmakalapomat. -— No, akkor idetesszük azt a szal­maköteget az ajtó alá és meggyújt­juk. Hiszen itt van a mi napunk a falon. Az égő szalma majd meggyújtja az ajtót és ha az ajtó elég. akkor | megszökhetünk. — Jaj, Ferkó, hop.v te milyen okos , vagv! — kiabált Zsuzsi elrasradtatás- ! sal és sajátkezűié"- cipelte oda a szal- j mát az ajtóhoz. Még egy kicsit várni j kellett, mert egy par;' ~ivi felhő éppen , eltakarta a kis napot. De amikor az el- I vonult. Ferkó a na ryitóüvesret a szal­ma fölé tartotta. Először is ragyogó po'-st jelent meg e*y szalmaszálon, az­után ez a pont füstölögni kezdett és egy pillanat múlva fényes lángokkal felloboírott a szalma. — Z?uzsi, tartsd a zsebkendőd az orrod elé! — kiáltott Ferkó egészen közel lépett a pattogó tűzhöz, hoay ápolja és igpzítsa. Csakhamar t»ret fogott az aitó is. hiszen öreg fából vol* De a kis p'nce m?r annyi­ra tele volt füsttel, hogv Zsuzsa kö­höTii kezdett csaknem me^-fulla^t. Éltkor Ferkó h^erro-ott az erében el­szenesedett aitoba és hamuvá e*ett n??"-**. Mc^t P rr rorpsTt ki <f^n+tí'^ J* sza­badba. A kertben n^nn volt senki sem. Átmásztak a kötésen. /rr'Vnr mjJ? kint voltak a dűlőúton, megszólalt Zsu­zsi: — Köszönöm Ferkó, — és egy szép csókot i£ adott néki- S azután ketten gyorsan hazafutottak. Nagyon késő volt már, mire Ferkó ebédhez jutott. Két óra is elmúlt és a mama biztosan meg is rakta volna, ha , Cincu nem mentette volna meg. De hát ; éppeii egy nagy kövér úr volt a ma- j mánál és húsz pengőt kínált a berlini- j kék macskáért. Ez nagy öröm volt, { olyan nagy. hogy a verés elmaradt, j Cincut eladták Búcsúzóul azt mondta ! a macska egészen érthetően: — Miau. miau! Nem baj, nem baj. A mielőbbi viszontlátásra! Majd, majd! Mau, mau. — Szerencséxe a nagy kövér úr nem hallotta meg, mert vatta volt a fülé­ben. Amikor Cincut elvitték és a mama átment a szomszédasszonyhoz, hogy megfizesse a régi adósságokat, Ferkó mindjárt felmászott az égládához és be'efeküdt. Éppen jókor jött. Mert dél felé esőfelhők gyülekeztek, de nyugat­ról közberagyogott a déli nap. úgyhogy egy gyönyörű kis szivárvány tűnt fel a ládatetőn, mind a hét színében. Olyan szép látvány volt, hogy Ferkó nem hallotta meg azokat a súlyos lé­péseket. amelyek a padláslépcsön dü­börögtek. Sok ember jött fel a padlás­ra. A háziúr emberei voltak. Az ócska ládákárt jöttek. Mire ezt Ferkó a ládá­ban észrevette, már késő volt. Észre­vétlenül elszökni már nem lehetett. Nem volt más hátra, mirt erendben meglapulni. Az emberek ládástól fel­emelték és levitték a padlásról és sze­kérre rakták. Érezte. hos»v döcög, f^k­I ken vele a szekér, de, hogy merre vi­szi. azt nem tudta. Egy ideig még a város utcáin men­tek. Ezt érezte, mert a kerekek az utca­: kövekéri döccentek és hallott* viPrmos csöngetését is. De ar , fíi kiértek az országútra. Mert a az-Vfc' Iágyabbán haládt é* Ferkó azt is »altatta, ho­gyan futnak * kutyák, csaholva a ko­csi T'^-'k' 5?^ arťj­gott el mellettük és Ferkí a ládájában ) Prága színházi életének van egy j sajátossága, amely a népi demokrá- j ciák országa nak egyetlen más fő- i városában nem tapasztalható. Két | j operája és tizenöt prózai színháza az élő és régholt hazai írók, az orosz ; és szovjet szerzők, a klasszikusok és . külföldi haladó szellemű írók oly ! hosszú sorát tartja állandóan műso" i rán, amely méltán bámulatba ejt. | Elég egy futó pillantást vetni a té'vég színlapjaira, bogy a figyelő 1 megállapíthassa: Prága még színhá- j zai műsorpolitikaiában is a legegész­ségesebb és legjózanabb elveket vall- J : ja. A klasszikusokat Shaketsoeare í két halhatatlan vígjátéka (Szentiván­éji álom, Ahogy tetszik) képviseli, a ; nyugatot a már ugyancsak klassz!­. kugnak számitható Rostand „Cyrano j de Bergerac"-ja, G. B. Shaw Szent : Johannája, az amerikai Steinbeck : j „Lement a hold" című drámája a norvég ellenállásról, a Pulitzerxiíj­1 ! nyertes Arthur Miller „Édes fiaim" ' című drámája a családi önzés bűnei" " ről és erkölcstelenségéről, L. Hell­marm „Kicsi rókák" című színműve a mult harácsoló és egymást pusztí­tó tőkéseiről éss a f r an da RoVes Moníserat-ja, mely Prágában a „Hó­dítók" címet kapta. t A prágai színház a cseh klassziku­t sok egész sorát tartja műsorán. így decemberben tizedszer újította fel a Nemzeti Színház a Mrštik testvérek I népi drámáját, a „Maryšát", mely­. • ben hét évtized messzi távlatában í ütközik össze cseh színpadon az ak" | kori kul»k a szegénnyel, a nagy I Osztrovszkijra emlékeztető erős jel­j lemfesrtéssel megadva a múlt század I morva falujának reális rajzát. Alois ; Jirásek, Ján Kajetán Tyl, a csehek ; népszerű Szigligetije, František Lan­: ger és az újabban sokat támadott i Karel Capek is állandóan műsoron vannak. De ami ennél lényegesebb és — amit különösen a kísérletezé­sektől, a fiatalok hathatós támogatá­, sától még húzódozó budapesti szín­. ház figyelmébe ajánlható — nincs •az az épkézláb cseh vagy szlovák • darab, amely színpadot ne kapna, ' ha írójának van mai mondanivalója. Csaknem minden színház állandóan „ ! egy fiatal szerzőt szerepeltet, köz­ti' k Burian nagyszerű hála dó szelle­mű színháza a szlovák Leopold La­hola „Négy világtáj", című kitűnő játékát, a szlovák drámairodalomnak tagadhatatlanul eddig legjelentősebb és legeredetibb művét, amelyről al­kalommal külön kell még szólnunk. Burian, a prágai modern színház megteremtője és legzseniálisabb ren­dezője, a szocialista realizmusnak színpadi élharcosa, idén még cm jelentkezett új darabbal, színháza azonbsn legjobb művét, a ..Korcsma a folyóparton" című játékát állan­dóan; műeoron tartja. A sort folytat­ni kell az orosz és szovjet s: , r-rzök­, kel, élükön Maxim Gorkfjjal. akinek 'két drámáját (Ellenségek, Dosztiga­j jev és társai) játsszák. Csehov, Po" godin, Jakobsen. Leoniv Leonov, K. ! La'ev és A. Galics egészítik ki a sort, ! utóbbi két szerzőnek közösen írt já­1 tékát, a „Taimvr szólít benneteket" | csak a napokban mutatta be a min­I denben példát adó D 49, Burian szín­' háza. | Amíg Varsó vagy Budaiocrt szín­házai csak sorozatos előadásokat tar­. tanak, amit a színházvezetés a­sr«?i Okokkal indokol, addig Prága példátadóan és sokkal egészségeseb­| ben harcol változatos és sokárrva­latú műr-crával az új színházközön­] ség megnyeréséért. ! Nem tagadható, hogy Prága esész­; séges színházpolitikája kockázattal ! jár. A gazdag műsor nem e.ffyszer a színvonal kárára megy, jelentékeny színpadi megoldások mellett nem rit­kák az elsiklások. az új stíluskeresés I é§ náratlan színészi telies?tmények mellptt a kissé műkedvelői ízű mel­léfogások és kiforratlan hangok. De inkább ez a kísérletezés, ez a lassú úttörés, a fiatalok állsmdó és állha­' tatos támogatása, az új tartalom és ' mondanivaló keresése, mint a ?o~o­I zatos előadások esetleges pompába, ; fénye és teljes kiforrottsága, ha a?" | tán a színháznak nélkülöznie kell az árnyaltságot, a sokoldalúságot és önként szegényessé, sokszor szürké­vé válik műsorában, ahogy ez a lec­! káprázatosabb színpadi produkciók ellenére is pillanatnyilag például Bu­dapest színházi életében tpnasztal­i ható. Egri Viktor.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom