Új Szó 1949. (Hetilap, 2. évfolyam 1-17. szám)

1949-01-15 / 3. szám

1949 január 15. T. A 20 hektáron alul doígoző földművesek ésa mezőgazdaság lermeiôszcľveikezeiek nem fizetnek alíalános adót A kormány politikája védi a kis- és középf^ldmüveseket és tekintettel van az oszt.'.lybeli, szociális és gazdasági különbségekre. A mezőgazdasági termelésre külcn adótételek és szabályok vannak megállapítva. Az általános adó alá ennek az összes mezőgazdasági termékek, így gabona, hús, tej, tojás, stb. E termékek után az adót, ha a földműves szabad forgalomban adta el act, a jogosult bevásárló fizeti, így pld. a tej szövetkezetnek eladott tej után nem a földműves, hanem a tejszövetkezet fizeti az adót. Azok a földművesek, akik átalányban fizetnek majd adót, azt csak azon termékek vagy a termékek azon része után fizetik, melyeket maguk saját üzemükben fogyasztanak el, továbbá azon termékek után melyeket az előírt leadások teljesítése után szabad forgalomba adtak el. Atalányozott adót azok a földművesek, fizetnek, akiknek 50 hektárig mezőgazdasági ingatlanuk van. Az állam, községek vagy nemzeti vállalatok földművelési üzemei a tarifának A. része szerint fogják az adót fizetni, de csak azon termékek után, amelyek saját, valamint az üzem alkalmazottai szükségleteire vannak szánva, továbbá a kontingensen felüli termékek után, melyeket másképpen, mint jogosított bevásárló útján adtak el, végül azon árú után, mely mint nyersanyag termelésre szolgál. Mezőgazdasági termelő szövetkezetek egyáltalán nem fizetnek általános adót. 50 hektáron felüli földművesek adó1a minden egyes további hektár után az adótétel egy tizedével emelkedik. Azok a földművesek, kiknek nincs több 20 hektárnál, feltéve, hogy az előző naptári évben a termelési tervet és az összes előírt leadásokat teljesítették, egyáltalán nem fizetnek adót. Ha a 20 hektáron aluli földműves a leadásokat tartós betegség, állatvész vagy elemi csapások miatt nem teljesíthette és ezt a Területi Nemzeti Bizottság igazolja, adót nem keli fizetnie. A Te riilcti Nemzeti Bizottság a 20 hektáron aluli földműveseket akkor is felmentheti az adózás alól, ha egy vagy néhány fajta terméknél felülhaladta a kontingenst, míg másoknál nem, feltéve hogy a leadottak pénzértéke elérte az összes Kontingersek pénzbeli értéket. Kivétel az adózás alól lehető oly földműveseknél, akik 1048 é\i nem teljesített leadásaikat utólag f, é.. február l-ig teljesítik, de ezzel együtt az 1949 év januárra kiszabott leadást is j teljesíteniük kell. Egyébként az összes 20 Avrn aluli földműveseket, akik a termelési tervet és a leadásokat nem teljes'tették a tarifa szerint megadóztatják, s ezek kötelesek általános adóbevallást beadni és az adót 1949 április 7-ig megfizetni. 20 hektáron felüli földel bíró földművesek minden esetben tartoznak általános adót fizetni, még pedig általányban a tarifa elvei és tételei szerint. E?ek kötelesek a pénzügyi hivatalnál az adókötelesség keletkezését és megszűnésit is bejelenteni. A földművesek általános adóját évenkint április 7-ig kell beszolgáltatni, a földművesnek a Területi Nemzeti Bizottsághoz intézett kérelmére megengedető az adón?

k negyedévi részletekben való fizetése. nak 1949 július 1. után jegyet, hogy ha eddig a napig teljesitik az ezen időre szóló termelési tervet. Természetesen a jegyhez nem adják ki az első félévben felszabadított pontokat. Ikrek és 1 évnél nem idősebb gyermekek akkor is megkapják az összes bevásárló jegyeket, ha szülőiknek ilyenre nincs igényük. A nő sorsa Csankajsek Kínájában A „Daily Worker" című angol napilapban Alan Winnigton részletesen ír a nők életéről és sorsáról Cankajšek Kí. nájában. Rámutat például a 15 éves Lanying sorsára, aki özvegy lett, még mielőtt megismerte volna a férjét, mert még akkor halt meg, amikor el voltak jegyesve. Lanyingot in memo- riam eskették meg vőlegényével és másodszor már nem szabad férjhez mennie. Rabszolgaként kell élnie vőlegénye házában. Ilyen esetek mindennaposak Csankajšej Kínájában. Winnington találkozott Lanying testvérével, aki megszökött otthonról & felszabadított Kína területére. Panasz, kodott a nők megaláztatására, a feudalizmus, a kuomintangi monopolkapitalizmus és az amerikai kolonizáció idejében. Csangkajsek Kínájában milliónyi szegény paraszt él, akik a kapitalistákra dolgoznak és közben éheznek. Ha leányuk születik, az további terhet je. lent, mert rendszerint oly szegények, hogy leánygyermeküket kénytelenek uraiknak eladni. Ha rossz termés e3e. tén a paraszt nem bírja megfizetni a haszonbért, kénytelen leányát nyilvánosháznak eladni. A feudális szokások szerint ugyanis a leánynak, ha férjhez akar menni, jelentős hozományra van szüksége, ezáltal a szegény paraszt természetesen csak eladósodik. A kínai piac amerikai árúval van elárasztva, úgyhogy a hazai gyármányú ipari cikkek nehezen kelnek el s a munkanélküliség állandóan nő. Az infláció, magas árak, az éhség kényszeríti a nőket arra, hogy a gyárakban majdnem ingyen dolgozzanak. Azokat a munkásokat, akik magasabb életszínvonalat igyekszenek elérni, veszedelmes kommunistáknak nyilvánítják és kíméletlenül elbocsájtják. A Sheng.Hsin sang, haji textilgyárban, ahol 6500 nő és 15G0 férfi dolgozik, sztrájkra került a sor, amelyet a rendőrség ágyúkkal, tankokkal, sőt gázzal és egyéb amerikai fegyverrel vert le. A munkásnők szabad kézzel, vagy a kezükbe kerülő bútordarabokkal és szerszámokkal vétíe. keztek. Néhány nő súlyosan megsebesült, néhányat agyonütöttek. Másokat meg a rendőrségen kínoztak, hogy ismerjék be, hogy a sztrájkba kommunisták kergették őket. politikai okokból. A felszabadított Kína területén ezzel szemben a nőknek törvény által biztosítva van a teljes egyen jogúság. A nők eladása és a prostitúció tilos. A nők s "ab ad akaratuk szerint férjhez mehetnek, elválhatnak és egyenlő munkateljesítményért a férfiakkal egyenlő munkabérre van joguk. A parasztok és parasztasszonyok ma saját földjüket müvohk. 1948 júniusáig 80 millió parasztnak már 40 millió ha föld volt kiosztva. A reakciós elemek szabotálását a Cangkajsek ellen harcoló férfiak nszszonyai nyomták el. Földet müveinek, szőnek, egyenruhát és cipőt kész'tensk harcoló férjeiknek.' Ugyanakkor írni, olvasni tanulnak és érdeklődnek a politika iránt is. A hadseregben rrint ápolónők és konyhavezetők dolgoznak. DIVAT-TANACSADO Nagy gondot, fejtörést okoz manapság a nőknek az óltöz!i'3ilés. Legalább egy-két csinos friss ruhát szeretne mindegyik a teli szezonban. Üj anyagot keveset, vagy korlátozva t idcnk csak szerezni, de létezik sok apró kibúvó, megoldás, kombináció, amelyeknek segítségével felfrissíthetjük rubatárunkot. Már régen rájöttünk, hogy régi r:iKik kapnak riťiajajyet a foL'müVssek kö ü! Bevásárló jegyet csak azok a földművesek és családjaik kaphatnak,, akik legfeljebb 15 hektár mezőgazdasági ingatlanon gazdálkodnak és teljesen teljesítették az 1947-48. gazd. évre szóló termelési tervet és leadták az 1948 dec. 31-ig terjedő időre eső összes kontingenesket. Kivétel csak olyanoknál ah almazható akik elemi csapás, hosszú ideig tartó betegség, állat elpusztulása vagy hasonló ok miatt nem tudták teljesen teljesíteni a. tervet és leadási kötelességüket. Voltak olyan esetek, hogy egyes földművesek nem tu'ták 1948 dec. 31-ig teljesíteni a* csszes leadásokat. Különös figyelmet érdemlő okoból a Helyi Nemzeti Bizottság a helyi élelmezési bizottság és a helyi földműves egyesület hozzájárulásával indítvánvoztatja a Járási Nemzeti Bizottságnál, hogy ily földműveseknek, — de csak 15 hektárig terjedő birtokúaknak — utólagos határidőt engedélyezzen — 1949 febr. l-ig az elóző évben előirt kötelességeik teljesítésére. A Területi Bizottság az ily földművesek teljesítését aztán megvizsgálja és dönt a bevásárlási jegy kiadása kér-] désében. A 15 hektárig terjedő földdel! biró földművesek, akik azért nem kap- • tak bevásárló jegyet, mert nem teljej sítették előírt kötelességeiket, kaphat- j Az igazi ég színkék Ferkó örömében féllábon körülugrálta a nagy ládát és így Kiabált: — Az ám, az ám! Ez az igazi égszínkék! Az ám, az ám! Ez az igazi égszínkék! Egyszerre csak meghallotta édesanyja hangját alulról: — Ferkó, merre vagy? Ferkó! Gyere, ki kell hordani a fehérneműt! Ferkó mindent úgy hagyott a ládán, ahogy volt és gyorsan leszaladt. Nyolc óra is elmúlt már, mire megint hazakerült. A nap már rég leszállt Anyja a tűzhelynél állt és a vacsorát főzte. Ferkó észrevétlenül kiszökött a kunyhóból és gyorsan felmászott a padlásra. Itt már egészen sötét és ijesztő volt. A nagy fehír ingek úgy lebegtek láthatatfan köteleiken, mint repü'ő kísértetek. Nagy fekete madarak rebbentek fel a sötétben. Valaki jár. kált a háztetőn. Tisztán lehetett hallali a lépéseket. Talán valanv rabló volt. Ferkót nagy félelem fogta el. Meg akart fordulni. De akkor eszébe jutott, hogy a rabló a képet és az igazi égszínkéket is elrabolhatja. Ezért erőt vett magán és a gerendákon kereszted óvatosan odamászott a nagy ládához. De alig pillantotta meg Ferkó a ládát, amely mint valami r agy, négyszegletes, fekete kő állt a homályban, meglepetten megállt. Valami finom, kékes-e "üstös fényt látott, olyat, amilyen a fű közt bujkáló szentjánosbogáré. Talán szentjánosbogarak másztak a képre — gondolta — és óvatosan a ládához lépett. A kép fölé hajolt. És e'.'kor Ferkó csodálatos dolgot ppi"n'ott meg. Nem szentjánosbogarak Voltak, amik ott világítottak. Hanem az ég, amelyet az igazi égszínkékkel festett a képre, időközben, mert este lett, hát besötétedett és parányi csiilagocskák tündököltek rajta. Jobbra, a kerítés fölött fel lehetett ismerni a Göncölszekeret. Csak éppen, hogy egészen pirinyó volt. És a haz mögött, éppen a két kémény között most, jött fei a hold. Egészen kicsiny, de igazán világ tő ezüst holdacska. A ház csöpp ablakai megcsillantak a fényben. Ferkó szíve dobogott örömében. Dc félt is. Mert az egész olyan szép vok, hogy biztosan el fogják venni tőle. A mamának tehát nem szabad megtudni r semmit sem a kicsiny, igazi égről. Ferkó a poharat az igazi égszínkékkel eldugta egy ott heverő ócska kosár alá. A képet csöformába tekerte össze, óvatosan, nehogy a kis ég összenyomódjék és azzal a padiáslépcsőhöz ment, hogy leszálljon rajta. Eközben azonban egészen setét lett és Ferkó félt keresztülbotorkálni a veszélyes gerendákon Csakhogy az összegöngyölt képből már egészen bő világosság ömlött ki, mert a kicsiny hold időközben teljesen feljött. Így hát Ferkó a papírcsövet mint valami villamoszseblámpát maga elé tartotta és bevilágította vele útját. Mikor lent megérkezett, először is a fehémeműcsomőhoz ment. Az alatt feküdt a rózsaszínű selyempapír, amelyet m^ma a vasalt ingek közé szokott rakni. Kivett egy ívet és becsomagolta a képet, nehogy édesanyja észrevegye az ég tündöklését. A becsomagolt képet az asztalra tette és semmit sem lehetett észrevenni, hiszen a lámpa égett a szobában. Trry hát Ferkó lefeküdt Éjjel egyszer felébredt. A szoba sötét volt, a marna horkolt. Ferkó gyorsan átpillantott az asztalra, örömmel és némi ijedelemmel látta, hog> a rózsaszínű selyempapír csendesen izzott, mint valami nagy rózsaszínű lampión. Hiszen a hold sütött benne! A mama azonban, hála Istennek, jól aíudt és semmit sem látott az egé^z dologból. És holnap, — gondolta Ferkó, — úgy sem látni ezt már. És hamarosan elaludt. Másnap Ferkó nagyon büszkén'ment az iskolába. A rózsaszínű papirosba tekert képet kabátja alá rejtette, mert rossz idő volt és az eső is cseperegni kezdett. Ferkó szeretett volna a pedellussal beszélni, hogy megtudja, haragszik-e Novák tanz'tő úr tegnapi kimaradása miatt. De nem találta. Bement hát az osztályba és mindjárt odaszaladt Cser Karihoz. Te, Kari mondta neki, — elhoztam a képet, le gyere hát a sarokba, a kályha mSté, mert ez nagy titok. Cser Kar* hátrament vele a kályha mögé. — E'hoztad a berlini-kéket is? — kérdezte útközben. — Azt nem — felelte Ferkó pirúlva. — De majd meg fogod látni. Helyette igazi égszínkékkel festettem. És adok neked is a festékből. Sokkal szebb és sokkal drágább festék, mint a berlinikék. De akkor már a kályha mögött voltak. Háttal álltak az osztálynak, hogy a fiúk ne lássanak semmit sem. Feikő elővette a képet a rózsaszínű selyempapirosból és odaadta Cser Karinak. De ez a képre nézett és dühösen kiabálni kezdett: — Te közönséges hazug fráter vagy és tolvaj is vagy! Mit beszélsz itt öszsze-vissza a szép égszínkékről? Hiszen ezen a képen egyáltalán nincs is kékség. Ez az ég nem is kék. Ez nem is ég, egyáltalában. Akkor Ferkó is odanézett és nézd csak! Az ő kis ege teljesen be volt bor lva. A képen éppen rossz idö volt és azért az ég is egészen szürke vo't. — Várnod kell, Kari, — felelte hát Ferkó, — mert most az ég felhős. De mindi árt ki fog derülni és akkor szép kek lesz. — De a Cser Kari nem hitt neki. — H-zug! Hazug fráter! Tolvaj! RaMó! Tolvaj! — ordította torkaszakadtából az egész osztály előtt. — Ellopta a berlini-kékemet. Egészen új berlini-kék volt. Nekem nem kell a kép. Ilyen ronda kép! — és a Képet a földhöz vágta és a lábával rátaposott. Éppen akkor lépett be Novák tanító úr az osztályba. Cser Kari mindjárt felnyújtotta az újját ás feladta Ferkót a berlini-kék dologban. Erre Novák tanító úr nagyon megharagudott. Levelet írt, amelyet Ferkónak haza kell majd vinnie az édesanyjának. Amikor a tantásnak vége volt. Ferkó a képpel, amelyet már be sem csomagolt a rózsaszínű aelyempapírba, megint hazafelé indult. Kezében vitte a rettenetes ieveltt, lassan és szomorúan mendegélt, mert tudta, hogy ma büntetésből nem fog ebédet kapni. Ekkor futólépéseket hallott a háta mögött. Egy iskolatáska zörgését is hallotta. De nem volt kedve megfordulni. — Ferkó! Kalmár! - kiabált hirtelen egy ismerős hang. — Kalmár! Várj csak. Oda kell adnom valamit neked. Ferkó megfordult. Dán Zsuzsa állt előtte. Fehér ruhácskában, kék köténynyei, két szőke copfja volt és kerek arcocskája úgy kipirult a futástól mint a cseresznye. — Te, Kalmár! — mondta a kislány, — a mamám küldi a te mamádnak ezt a pengőt, mert a múltkor rosszul számolt és túlkeveset adott a fehérneműért. Várj csak, mindjárt adom a pengőt. Ezzel Zsuzsi levete az iskolatáskát & hátáról, leült egy köre és keresni kezdte a pénzt. Elővette a ceruzákat és a matricákat és a babaruhákat s a többi egy és mást. Végre megtalálta a pengőt. Amikor a pénzt átnyújtó':a Ferkónak, meglátta kezében a képet. — Nahát! — kiáltotta elragadtatva, — Mid van neked? — Ez egy kép — magyarázta Ferkó. — Én festettem. És lesütött szemmel állt a kislány előtt. — Nézd csak! — ujjongott Zsuzsika és a kép után nyúlt. Hiszen ez mozog! Itt felhők vannak. Eloszlanak és most feliöön egy kis napocska. Juj, de csudaszép. Egészén olyan, mint az igazi ég! — Persze, hiszen az igazi égszínkékkel festettem, _ felelte Ferkó. Aztán megígértette Zsuzsival, hogy a nagy titkot nem adja tovább és elbeszélte, hogyan jutott ehhez a festékhez. De a (Folytatjuk.^ A helyes gyermeknevelés c. cikksorozatunk folytatását anyagtorlódás miatt csak a jävoheti számunkban közöljük. hóinkat, melyek most többnyire viselhctet'cnül rövidek, nagyszerűen komb'nálhfitjuk. A meghosszabításhoz igen ötletes aiegoldások vannak. Igyekeztünk kedves dolgozó nőolvasólnknak kiválasztani néhány praktikus, ötletes modellt, melyek, reméljük, segítségükre lesznek friss, hízelgő vonalaikkal ruha-fejtörőjük megoldásában. tf